Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-28 / 48. (791.) szám
Szombat, február 28. * S/°KÍGrlL lUGZKRjfinpfP dumban, hogy a szövetségesek közti adósságok a Dawes-tervezet elvein álló külön szerződéssel biztosíttassanak. — Francia bariialiszt-szakértő. Egyes lapok jelentése szerint a legközelebbi napokban érkezik Prágába egy francia malomszakértő, ' hogy itt a francia lisztörlésröl tartson előadásokat. Mint ismeretes, Franciaországban már több év óta kötelező a liszt takarékosabb kiőrlése. A francia malomszakértő előadását március nyolcadikén fogja megtartani. — A kábelipar helyzete. A kábelipar a múlt év végéig igen jól volt foglalkoztatva. Az utóbbi hetekben azonban már kevesebb megrendelés érkezik, ami annak tulajdonítható, hogy az építkezési törvény kétes sorsa miatt az építkezési kedv is lanyhult. A külföldi piacon igen nagy mértékben érezhető az olasz, belga és német kábelipar konkurenciája. A kábelgyárosok egyébként arra törekszenek, hogy a kormány megfelelő vámokkal védje meg a belföldi kábelipart. — Változás a pozsonyi Szlovák Általános Hitelbank vezetésében. A Prager Presse pozsonyi jelentése szerint a Szlovák Általános Hitelbank csütörtöki igazgatósági ülésén Baán Bertalan vezérigazgató, aki vezetösze- repét játszik egyébként Szlovensztkó közgazdasági életében, benyújtotta lemondását. A Temondást elfogadták és Baán utódjává a cseh bankok szövetségének egyik igazgatóját nevezték ki. Baán vezérigazgatón kívül Wolff Lénáit igazgató is kivált az intézet kötelékéből és a Kemény és Feldmann bankcég kötelékébe lépett— A robbanó anyagok árcsökkenése. Értesüléseink szerint a bányatulajdonosok azzal a kéréssel fognak a kormány elé járulni, hogy a robbanószerek árát szállítsa le. Eme követelésüket a bányászat magas üzemi költségeivel indokolják. Egyelőre még bizonytalan, hogy mikor kerül sor a robbanóanyagok uj árszabályozására. — Egy kassai sörgyár kitűnő évzáró mérlege. Kassai tudósitónk jelenti: A Bauer- nebl és Fia sörgyár részvénytársaság folyó hó huszonnyölcadikára hívta össze a részvényesek évi közgyűlését. A részvénytársaság alaptőkéje 250.000 Kcs, ezen kivül 280.000 Kcs-t kitevő tartaléktőkével rendelkezik. Az 1924. kereskedelmi év tiszta jövedelme 58.156 Kcs. — A termelési költségek az elmúlt évben elérték a 2.1 millió Kös-t, a készletek 1.3 millió'Kcs értéket reprezentálnak.-- A Schönborn erdők kitermelése. A ruszinszkói Schönborn erdőgazdaságok központi igazgatósága most kapott engedélyt a kormánytól 3000 hold erdőnek a kitermelésére. A legmagasabb ajánlatot Reissmann munkácsi fakeresekdő cég adta be 30,322.000 Kcs-ra. — Mint ismeretes, a kitermelt erdők helyén megmaradó földterületeket a nagylucskai libertinusok kapják örökáron. Mint a fentiekből látható, a libertinusok eredménytelenül küzdöttek annak érdekében, hogy az erdőterületeket a fával együtt kapják meg. — A magyar jégkárblztosltóintézetek ráfizettek a tavalyi kampányra. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A jégkárbiz- tositóiutézefek erősen készülődnek az idei kampányra. Tavaly az intézeteknek igen rossz űzeti évük volt, mert a megújuló jégveréseik miatt minden második biztosításra kárt jelentettek, úgy, hogy az intézetek nagy ráfizetéssel végezték a tavalyi kampányt. A búzával uta a jégkárbiztositás terén sem vált be, úgy, hogy ezidén kizáróan újból magyar,koronákban történnek majd az uj üzletkötések. — A Misko1 • KertíSkeaelmi rt. összeomlása. Miskolcról jelentik: A csődbe jutott Miskolci Kereskedelmi rt. igazgatói ellen Heins- heimer bécsi kereskedő cég csalás miatt feljelentést tett. A csalást a bécsi cég abban látja, hogy a vagyonbukott részvénytársaság 80 milliós áruhitelt élvezett, amelyet már a múlt év szeptemberében kellett volna kifizetni. A részvénytársaság igazgatói tudatták, hogy az adósságot a Hermes-bank utján átutalták, sőt a feljelentő cégnek az erre vonatkozó üzleti levél másolatát is felmutatták, Később azonban kiderült, hogy az átutalás nem történt meg. — Az ötszázleies bankjegyek beváltása. A román kormány elhatározta, hogy a Nemzeti Bánik álltai kibocsátott és jelenleg forgalomban lévő ötszázleies bankjegy eket bevonatja és helyettük más rajzu és alakú bankjegyeiket bocsáttat ki. Az ötszázasokat any- nyira hamisították és olyan tökéletes hamisítványokat sikerült forgalomba hozni, hogy ez az intézkedés már nagyon időszerű. — Az egy- és kétleies papírpénzek beváltásának határideje is lejár április elsején; ezeket a papírpénzeket ércváltópénzzel helyettesítik. Április elseje után a papír egy- és kétfejeseket már csakis az állampénztáraik fogják elfogadni. — 283 mHliárddal csökkent a magyar bankjegyforgalom. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Nemzeti Bank csütörtöki kimutatása szerint a bankjegyforgalom e héten 283 milliárd koronával csökkent. — Svájc megtiltotta a csehszlovákiai vágómarha behozatalát. A svájci nemzetgazdasági hivatal a Csehszlovákiából való vágómarhabehozatalt megtiltotta. A magyar állattenyésztés válsága Irta: Marschall Ferenc dr„ magyar nemzetgyűlési képviselő, a budapesti Országos Mezőgazdasági kamara igazgatója. t Budapest, február 27. A magyar mezőgazdaság rekonstrukciójának és jövedelmezőségéinek egyik legfontosabb feltétele állatállományunk szaporitása és minőségileg való emelése. Sajnos, hogy e tekintetben már a háború előtti időkben is rosszul álltunk, amennyiben a mezőgazdasági statisztika kimutatta, hogy állatállományunk nemcsak hogy a népesség szaporodásával nem mutatott arányos emelkedést, hanem e tekintetben még munkához. A szekrényből hideg sülttel, sajtot, gyümölcsöt, evőeszközöket és egy üveg „rüdes- heimit“ szedett elő. Megtérítette a szoba közepén álló asztalkát, aztán odalépett a gondolataiba temetkezett fiúhoz, végigsiimitottta annak szőkefüntös fejét és gyöngéd, meghatott hangon vigasztalta: — Ne búsulj, öcsikós! Mária egy-két héten belül kiszabadni. Fejemet adom rá. Aztán én is uj életet kezdek. No, meg vagy elégedve? — Bízom benned. Ne haragudj, hogy előbb úgy elfogott a kishitűség. VII. — Isten áldjon meg, Szepiikém! — búcsúzott el harmadnap Pfefferkorn professzor fiatal munkatársától. — Én most négy-öt napra még Graz-ba megyek, régi jóbarátomat, az ottani mnzeumigazgatót meglátogatni, de mához egy hétre már bátran beállíthatsz hozzám Münchenben. A többit majd otthon megbeszéljük. Édesapádat is üdvözlöm. No, szervusz! — Szerettein volna tanár urait legalább a vonathoz ki,'kísérni, — motyogta Szepi urfi, miközben meghatottam szorongatta a professzor kezét. Még mintha egy-két könnyet is morzsolt volna széjjel a pilláin. — Szükségtelen. A te vonatod is másfél óta múlva indul, aztán meg nem szeretem a megható jeleneteket. Legjobb az ilyesmit röviden elintézni. Isten veled, fiam, vagy inkább a viszontlátásra egy hét múlva! Szepi urfi tehát kénytelen-kelletlen elköszönt, a professzor meg nekilátott az utia háború előtti időkben is számszerű csökkenés mutatkozott. A most benyújtott állami költségvetésből azt látjuk, hogy az állattenyésztési tételeknél a személyi járandóságok 618.000 aranykoronát tesznek ki, a dologi kiadások pedig 963.000 aranykoronát. Egy pár excel'ence állattenyésztő országban, ott, ahol a mezőgazdaság fejlődése a virágzó állattenyésztéstől függ, ahol azt hirdetjük, hogy a takarmányterületek művelése, az erős állattartás és a bő trágyázás a mezőigazdasági előrehaladásnak condito síné Qua non-ja, a földmivelés- ügyi minisztertől azt kívánni, hogy 063.000 aranykoronával rekonstruá'ja az állat- tenyésztést, amely a háború és a forradalmak, valamint a román megszállás alatt teljesen leromlott, lehetetlen. Ezért is érthetetlennek tartom, hogy akadnak tényezők, amelyek az állatvámok felfüggesztését, a román és szerb állatoknak vámmentes behozatalát kívánják. A sertés- tenyésztés volt itt nvndig a kisemberek „takarékja*4, ezzel pótolták ezek a kis existenciák azt a pluszt, mely hiányzott családjuk fentartásához s most sok az állat és husdrágaság letörése címén, ezeknek a kis exiszíenciáknak sorsát akarják még nehezebbé tenni. Az állat- és husdrág$ságot nem a termelő és nem az állattenyésztő cs’náfia. Amikor 14.000 koronáért kapom künn a vidéken az élősertést s mire a sertéskaraj itt Pesten asztalomra kerül, már 35—40 0H0 koronát fizetek érte, akkor másutt van a baj. Ha Budapest kormánybiztosa olcsóságot akar, ha a fogyasztást meg akarja köny- nyiteni, akkor nem a gazdáknál kell keresnie ennek a kérdésnek' megoldását, hanem be'e kell nyúlnia abba az nietékdzsungeibe, mely a legnagyobb oka ennek a drágaságnak. Lecsökkent állatárak mellett tejesen visszafejlődik állattenyésztésünk és oda- sülvedünk, ahol ezelőtt 35 esztendővel voltunk. A mezőgazdaság intenzivitásának fokozódása helyett az extenziv mezőgazdálkodáshoz jutunk. Az állattenyésztésnélküli mezfőga7/|Vtkodás ezt jelenti. Állattenvész- tés nélkül nem lesz meg a rendes trágyázás, nem lesz meg a földek rendes művelése és közgazdasági és kulturális előrehaladás helyett visszafejlődést fogunk tapasztalni néhány hónap múlva. = Földreform Szlovenszkón. A földhivatal a legközelebbi napokban kezdi meg Bu- ianovics Sándor zsipovi birtokának parcellázását. Földigénylések március hetedikéig jelentendők be az eperjesi kerületi földhivatalnál— Burgonyarák északi Csehországban. A földművelésügyi minisztérium vesztegzár alá helyezte Északcsehország több járását, mert több helyen jelentkezett a burgonya- rák betegség. A zárt területekről nem szabad burgonyát elszállítani. = A burgonyaimportörök figyelmébe. A földművelésügyi minisztérium felhvja az érdekelt burgonyaimportőrök figyelmét arra a kormányrendeletre, amely szerint a külföldről érkező burgonyaszállitmányoknak — a burgonyavész elkerülése céljából — a haláron növénypatológiai vizsgálaton kell átesniük. A vizsgálatot a növénypatológiai bizottság tartja meg. Ezen kivül a külföldi bur- gonyaszállitmányokhoz csatolni kell az exportáló állam földművelésügyi hatóságainak tanúsítványát arról, hogy a burgonya egészséges. A burgonyaimportörök a saját érdekükben cselekszenek, ha külföldi burgooyavásár- lásoknál kikötik, hogy csak ama szállítmányokat veszik át, amelyek ilyen szabályszerű bizonyítvánnyal vannak ellátva. = Az elemi kárbiztoshás uj szabályozása. A földimvelésügyi minisztérium az elemi kárbiztositás módozatait véglegesen akarja rendezni s ebből a célból március 5-re informatív konferenciára hivta meg az érdekelt mezőgazdasági szakköröket, amelyen a belügyminisztérium kiküldöttei is résztvesz- nek. Az egyes gazdasági szervezetek felszólítást kaptak, hogy véleményüket a konferencia napjára konkretizálják. + A pozsonyi terménytőzsde. A tegnapi termény tőzsde csekély látogatottság melleit csaknem üzlet tetem volt. Az árak lemorzsolódtak. + Tartózkodó a prágai terménytőzsde. A mai t rm óm y tőzsde normális látogatottság mellett tartózkodó irányzatot mutatott. Az Amerikából érkező szilárduló hireik hatására a kínálat itt is m a- gasabb árakat követelt b .áért és rozsért. A malmok azonban nem vásárolnak. Árpában nagy volt a kínálat, üzlet azonban csekély. Zab meg- tohetőseii szilárd. Zsír kissé drágult. Tengeri és korpa olcsóbb. A vetőmagpiacon é’lénkebb üzlet volt változatlan áraik mellett. A következő árakat jegyezték: amerikai búza ab Tetschen 295, morva búza ab Prága 255—265, morva rozs ab Prága 215—220, Kereskedelmi Prága 260—279, zab 175, fehér 183—187, magyar OGG liszt ab Pozsony 4.25, amerikai sertésizsir ab Tetschen 14.80 —15, jugoszláv tengeri ab Pozsony 142, román ab Oderberg 170. + Kedvetlen a berlini tőzsde. A birodalmi kancellár állapotáról érkező jobb hírek nem tudták befolyásolni a mai tőzsde irányzatát- Az üzletforgalom a legszűkebb korlátok között mozgott, javulás nem volt észlelhető, Zárlatkor az árfolyamok lemorzsolódtak.-f Üzletfelén a bécsi tőzsde. A mai tőzsde gyenge látogatottság mellett csaknem ü z 1 e 11 e 1 e n volt. Az árfolyamok csökkentek. Kulisszban forgalomhiány miatt egyes értékek jegyzés nélkül maradtak. Később teljes sz tagnál ás állott be. Korlátban kezdettől fogva nem volt üzlet és az árfolyamok csak csekély változást szenvedtek. + A cukorpiac jegyzései: Nyerscukor Aussig toko 212.50 pénz, 217.50 áru, Olmiitz 197.50 pénz, 200.50 áru. + Lanyha a prágai t-Őzsde. A mai tőzsde irányzata tovább lanyhult. Különösen bankrészvényeknél volt érezhető a lanyhulás, amelyek 1—8 koronával morzsolódtak íe. Közlekedési értékek közül Dux-BodéTtbachi 20, Északi vasút 140-nel honnan tetszik ismerni? Én bizony nem emlékszem, hogy találkoztunk volna. — Soh‘se törje rajta a fejét, kedves Scíhnürmacher uram, én is most látom magát először. Jobban mondva, az előbb láttam a kocsiból a Szepi gyerekkel és mindjárt gondoltam, hogy csak maga lehet az. — Ah úgy, akkor hát a professzor urho-z van szerencsém. Sokat emlegettük a gyerekkel. Csakhogy bizony akkor is alig ismertem volna meg, ha már netalán találkoztunk volna. Tetszik tudni, már kicsit gyönge a szemem. — No, az ugyancsak nem látszik meg rajtuk, — állapította meg a professzor, figyelmesen utitársa szemébe nézve. — örülnék, ha nekem ilyen fiatalos tüzű szemeim volnának. — Oh, kérem, a látszat csal. Bizony öreg szerszámok már azok, — felelte a másik 'látható zavarral és máris jó, öreg okulárét kotort elő a zsebéből, aztán sietve az orrára illesztette. Közben rájuk került a jegyváltás sora. — Isten áldja meg, tisztelt tanár ur! Nagyon örülök, hogy megismerhettem. Én csak ide a szomszédba, Mödlüngbé megyek. Természetesen negyediken. Éppen az ilyen magamfajta szegény embernek való, — bucsuz- kodott az öreg a vonatnál és erélyes kézszo- ritás után felkapaszkodott egy negyedik osztályú kupéba. A professzor elgondolkozva nézett utána, aztán beszállt a szakaszába. Kényelmesen elhelyezkedett és böletemetkezétt ujságjába, de sehogy serm tudott az olvasásba belem elégedni; gondolatai folyton a Szepi gyerek fiatalos szemű öreg nagybátyján jártak. (Folyt, köv.) Attila kincse A P. M. H. számára irt eredeti kalandorregény Irta: Szentmihályi Ödön (5) — Hozott Isten, Szepikém! — válaszolta emez elfojtott kacagással, aztán kezet szorítottak és benyitottak a belső szobába. Egyszerűen berendezett, de barátságos szobácskába léptek, amelynek nyitott ablakán beáradt a friss esti levegő. A biborfényben égő láthatár alá stilyedő nap bucsuzó sugarai megcsillantak az ablak előtt álló munkaasztal szerszámain és néhány aranyedényen, amelyekben Pfefferkorn professzor nem minden megrökönyödés nélkül ismert volna a nagy- szentimiklósi arányidét egyik-másik darabjának csalódásig hü mására. A fiú lecsapta vázlatkönyvét és kalapját az ágyra, aztán ingujjra vetkőzve, vé-gignyult a szoba sarkában álló heverő díványon. Az öreg szótlanul munkaasztalához ült és egy ideig várakozással nézett gondolataiba mé- Iyedt társára. Maid lassú hangon megszólalt: — No. mi az? Csak nincs valami baj? . — Nincs. Holnapra elkészülök, de már csakugyan itt az ideje, mert már az idegeimre megy a dolog. Naphosszat rajzolni és az éretlen kamaszt adni, aztán meg féléjszakákat a munkaasztalnál görnyedni, igazán nem bírnám már soká! — Utána majd pihenhetsz babéraidon. Aztán meg Mária is megszabadul a börtönből. — Igen, ezzel vittél bele a dologba, pedig nem nagyon bízom benne. — Annál jobban bízom én. Hassings megígérte. A többi is sikerült, ennek is menni kell. Most pedig faljunk valamit, aztán lássunk készülődésnek. Féltett jegyzeteit és rajzait nagy gonddal rakosgatta viharvert irattáskájába, annál kevesebb gondot fordított egyéb holmijára. Csak úgy, egymás hegyén-hátán gyömöszölte bele őket régimódi, viseltes utazótáskájába. Aztán csöngetett a pincérnek, kifizette a számláját, kocsit hozatott és kihaj - tatott a pályaudvarra. Már a déli vasút pályaháza felé járt a kocsija, amikor egyszerre esek a Szepi gyereket látja meg messziről, egy görnyedthátu, őszszakállu, munkáskülsejü férfi társaságában. A fiú nála szokatlan hévvel gesztikulálva magyarázott valamit csendesen mellette ballagó kisérőjének. Közben hátra-hátratekintgetett. — Ez biztosan az öreg Schniirmacher bácsi lesz, — gondolta magában és kihajolt a kocsiból, hogy még egy bucsiüidvözletet intsen a fiúnak, de mire a kocsi utolérhette volna őket, hirtelen befordultak egy mellékutcába. A pályaudvaron a professzor átadta bőröndjét egy hordárnak, aztán szépen beállt a jegypénztár előtt várakozók sorába. Néhány perc múlva a Szepi gyerek öreg kísérőjét látja a sietségtől szinte elfuiladva a várócsarnokba lépni. Az öreg figyelmesen körülnézett, aztán szintén beállt a pénztár előtt várakozók közé és az előbb állók bosszús mormogása közt egészen a professzor közelébe furako- dott. — Majd megtréfáljuk egy kicsit az öreget, — gondolta magában a professzor s már előre nagyokat kacagott sikerültnek ígérkező tréfájához. — Adjon Isten, Schnürmachér bácsi! Talán bizony maga is elutazik? — szólította meg az öreget. — I... igen — felelte ez nem túlságosan szellemes, meghökkent ábrázattal —, de izé...