Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-26 / 46. (789.) szám
Csütörtök, február 26. A P. M. H. CSÜTÖRTÖKI ROVATA lm: Fenyves PáJ írok és írások John M. Synge Prága, február 25. Q. B. Shaw szokása szerint hosszú előszóval bocsátotta közre egy Írországi kö- vetválasztásról irt színdarabját, amiben szerzőjének bizonykodása szerint benne van a régi Írország miniden hibájával és erényével egyetemben. (Ez az angol színdarab eszünk, be juttatja „A körtvélyesi csiny“-t, a magyar anekdota utolérhetetlen és azt hiszem, utolsó mesterének, Mikszáth Kálmánnak remekbe készült kis regényét. Körtvéíyesen manapság Is választanak még, de hová lett a tábla- bíró urak ane'kdotázó kedve?-..) Bemard Shaw szeret ellentmondani a közhitnek és mindig készen áll arra, hogy a szentlmenta- 1 izmust, az önámitást, az előítéletet, a modern élet ezernyi hazugságát esufondáros szavaikkal leforrázza^ Az említettem könyv előszavában, mely az ír autonómiáért folytatott küzdelem válságos idejében kelt, például ezt mondja: „Írországban egyetlen intelligens ember sem szereti jobban a nacionalizmust, mint ahogy a töröttkaru ember szereti annak helyreránditását. Egészséges nemzet éppoly 'kevéssé érzi nemzetiségét, mint egészséges ember a csontjait. De lm kificamítják egy nemzet nemzeti mivoltát, akkor mindig csak arra fog gondolni, hogy hieflyreigazit- tassa. Nem hallgat majd újítókra, filozófusokra, prédikátorokra, áruig nemzeti követeléseit nem teljesítették. Semmiféle, mégoly életbevágó dologgal gém törődik az egyesítés és felszabadítás ügyén kivül.“ . Bánmilyen hevesen is támadta Bemard Shaw az angol kormány elnyomó politikáját, az ir nemzeti gondolat legjelentősebb meg- nydvánnMisától: ,a Gael Szövetségtől távol tartotta magát. Az ősi gael nyelv megmentésével é? felélesztésével egyiejöben mozgalom Indult meg az élő népnyelvnek irodai- mosifása érdekében is. Tudnivaló, hogy a szigetország ősi nyelvét CromwelJ idejében kezdte kiszorítani az angol szó, de az írországi angol kolonisták beszéde másképpen fejlődött tovább, mint az anyarország köznyelve. A kelta hatás alaposan megváltoztatta, viszont sok régies angol elemet megőrzött, úgy hogy önálló anglo-ir tájnyelv lett belőle, Ezt a paraszti beszédet egy alkotó erejének teljében elhunyt író hódította meg az irodalom számára: John M« Synge, A kelta vérből való pásztort meg halászembert a nyugati partokon, a Dublin környékbeli gazdálkodót, üstfoltozót meg énekest nála jobban senki sem ösmerte. Németországban zenei pályára készült. Parisban uiságiröpködött, de annyira szerette szülőföldjének népét, hogy hazatért nemzet] irodalmat csinálni- Mert a kilencvenes években az íreknek nem volt irodalmuk, amit egészen a magukénak mondhattak volna- A gael-költésze- tet nagy lelkesedéssel igyekeztek ugyan halottaiból feltámasztani, de nehéz volt megtanulni a varázeigéket, még nehezebb a kelta igeragozást, a század közepén keletkezett irodalom pedig nem ejkotott maradandót. Wihaim B. Yeats tehetsége és bámulatos lelkesedése keSHett ahhoz, hogy néhány év alatt megteremtse a (kapcsolatot egyrészt a:z ősi hagyományokkal, másrészt az élő valósággal. Kis kasszával, nagy bizakodással irodalmi színházat létesített Dublinban. amelynek John M. Synge és Bemard Shaw mellett maga irta a legértékesebb darabokat. Yeats költői szárnyalása és Maeterlmck- re emlékeztető szimbolizmusa hamarosan meghódította a közönséget, de John M. Synge az ár ellen úszott és ezért nem juthatott az elismerés révébe. A szalonképessé mosdatott paraszt múlt századbeli irodalmi típusa annyira átment a köztudatba, hogy a közönség erkölcsi hideglelést kapott, anukor Synge bámulatos erővel megrajzolt alakjait meglátta a színpadon. Azt tartották róla, QCX3OQ0OOOGOOGOGOGOOGOGGGOOOGOGGQ 0 Holland* 0 titadtohs (i§ri¥iráü) Beüonift. Gtoiinia és más nyári virágzásra való virággiamókat pompás fajokban és a legnagyobb választék- * bán BERGHOFFER JÁNOS műkereskedő cég szőllitfa POZSONY, Vásártér 13. (Kérien árlapot.) ŰOOOOOOOOOOOOOGOGOOOOOGOOGOOOOOG hogy nemzetgyalázó- Tíz évig vagy talán; még tovább vitatkoztak ezen. Előttünk teljesen érthetetlen ez a bizonyára őszinte felháborodás, Uiabb példája annak, milyen nehéz idegen nemzetek előítéleteit megérteni.) Vájjon erkölcsösebb lett-e a közönség azáltal, hogy a német színpadon annakidején visszatérítették Ibsen Nóráját meggondol a dánul elhagyott otthoniba? Vagy erkölcsösebb volna-e, ha Faust mégis csak feleségül venné Margitot az utolsó felvonásban? A dráma, a szimfóniához hasonlóan, semmit sem tanít vagy bizonyít- Bölcselke- dők a problémáikkal, tanítók a re.mk-/prpí*. kel hamarosan divatjukat múlják, de Moliére remekei épp oly kevéssé mennek ki a divatból, mint a szederinda, vagy mint a rigómadár. Ez a John M. Synge művészi hitvallása, amelyhez mindvégig hü maradt. Valóságot, meg örömet akart nyújtani művészi formában. De nem Zo]a és Ibsen fagyos valóságát, sem pedig az énekes bohózat hazug jókedvét, hanem azt a gazdag örömet, mely a nép képzeletéből és szavainak varázsából árad. Nem irt vígjátékokat. Életet irt — és az hol könnyet, hol meg mosolyt fakaszt. Tökéletesen eltanulta a nép nyelvét, abból teremtette meg a maga stílusát. Tökéletesen együtt érzett a néppel, tőle kapott inspirációt. Tökéletesen b ennegyök erezett szülőföldi ének talajában, abból gyúrta teremtményeit- És még sincs röghöz kötve a művészete. Kelta parasztjait, üstfoltozóit, népénekeseit, szegénylegényeit belülről látta meg. Embervoltukat, a lelkűket látta és láttatja meg olvasóival, A dublini színház közönségét, amelynek egy része a Trinity Collégében többnyire azt tanulta, amit én a magyar és német főiskolákon, amely újságot olvas, villamoson jár, an- gólszabásu ruhát hord, — ezeknek az embereknek előítéleteit nem értem- De az ír gazdálkodót és halás'zembert, az ir parasztlányt, az ir országutak vándorát, az ír mitológia királyfiját és királykisasszonyát — úgy hiszem — megértettem a John M. Synge színmüveiből. Ilyen az igazi Heimatkunst. És a szó legnemesebb értelmében minden igazi művészet Heimatkunst. John Synge hat színmű vében senki sem dicsekszik azzal, hogy ő ir, hogy keltavér csörgedez ereiben, hogy nemzete büszkén állhat a világ itélöszéke elé, hogy ő nagyobb ur, mint a másik stb. Hogy is mondja Ber- nard Shaw? Egészséges ember nem érzi a csontjait, „Osusski, a csehszlovák Tisza István44 Csehszlovákia mentorának előadó turnéja, melyből mindenki megtudhatja, hogy ki ö! Külügyminszíer? Miniszterelnök? Vagy még több? = Ótátrafiired, február 25. (Saját tudósítónktól.) A cseh és szlovák sajtónak hetek óta állandó rovatja Osusski- nak szlovenszkól előadó turnéja- A lapok hasábokon foglalkoztak előadásainak anyagával és még az ellenzéki lapok is igyekeztek hangulatot teremteni mellette, nyilván azért, mert — miként az alábbiakból kitűnik — maguk sem tudják, hányadán állanak a fiatal diplomatával- Tudósítónknak alkalma volt egy szlovák exponált politikai személyiséggel beszélgetni, aki ez a'Htalommal Osusski közvetlen környezetében, tartózkodott, bár ellentétes politikai nézetfii miatt sok esetben szemben áll vele, A kitűnő szemű politikus nem minden malicía rséJikü! mondta el a következőket: — Osusski kft vet, ugylátszik, megirb gyelte Benes politikai primadonnáskodását s elhatározta., hogy* konkurálni fog vele. ■ A csehek egyre növekvő aggodalommal nézik az autonómia térbóditását és nagyon jól tudják, hogy ma már alig akad szlovák politikus, aiki törhetotóenül állana a centralisták mellettE kisszámú eontralsták vezetője, a megbízhatóság mintaképe Osnsski párisi követ. — Ö a szlovákok büszkesége. Ha a szlovákság háttérbe szorításáról van szó, a'csehek aao^nal kipakolnak Osusskivai: hát Osusski szlovák' ember létére nem foglalja-e ej a legfontosabb diplomáciai állást? Nos, ez az Osusski. ez a ..legokosabb szlovák44, most eljött ismét Szlovenszkóba, hogy másodszor is meghódítsa. Mert abban kételkedni sem lehet, hogy Őn>é]küle Csehszlovákia nem nyerte volna el önálló államiságát. Aki kételkedni merészül ebben, az kérdezze meg tőle magától. Öt érzi, tudja ezt magáról és előadásai során nem is titkolta. Egy cseppet sem volt szerény. Hadd tudja meg mindenki, aki még nem tudja (azaz mindenki,. •). hogy milyen nagy, milyen bölcs, milyen történelmet fabrikáló államférfin ő, Osusski, Csehszlovákia első qliplomatája. Ez az önbizalom meglátszik különben fellépésén is. Tessék csak jól megfigyelni, ott jön éppen a lépcsőkön. Kockás sport ruha. széles, amerikai kemény kalap, nagy amerikai cipő van rajta, arca pedig amerikai rendszer szerint ráncos és kiborotvált. Nem csoda, ha ilykép hirtelen Mikszáth visszavándorolt szlovákja jutott eszembe és szinte vártam, mikor szólal meg, hogy fitogtassa angol tudását: ja som gentleman- De nem így történik. A foyer egyik asztala felé tart, ahol többen várakoznak rá: politikusok, zsupánok, volt és lesz miniszterek, személyi titkárok stb- Amikor Osusski megjelent, valamennyien felugrottak és kínosnak tetsző alázatossággal sietnek elébe. Osusski erőszakolt kedvességgel fogadja üdvözlésüket. Mozdulatai, gesztusai kimértek, majdnem azt hiszem, hogy tükör előtt betanultak. Informátorom pedig folytatja: — Nem tudom, ki az udvaronc e társaságban és ki a fejedelem- Mert rí-e hígyie, hogy az érintkezésben is oly hűvös, mint mozdulataiban. Távolról sem. Kedves, szeretetreméltó igyekszik lenni, mindenkihez van bókja, mindenkinek udvarol, ami azonban természetes is. hiszen azért lőtt, hogy Szfovenszkót megmentse a centralizmus, számára, hogy tekintélyével és bölcsességének varázsával megpuhitson bennünket. Manapság azonban az angyalok sem mentenek önzetlenül . •, — Jutalma ...? — Nem tudom, De külügyminiszter aligha lesz. Nem is ambicionálja. — Miniszterelnök?--- Ne kíváncsiskodjék- És különben is nem értem, miért nem lehetne az. Kraipá? szívesen látná és minden valószínűség amellett szól hogy rövidesen összebarátkozik a demokratákkal. Az agráristák egy nagyon jelentékeny csoportjának egyáltalán nem lenne kifogása ellene. Hátha még a szlovákokat is sikerülne megnyerni- Elvégre peiff lenne csekélység, ha a miniszterelnök szlovák ember lenne, még ha olyan szlovák is, aki ugyan inkább cseh, vagy amerikai, de azért mégis itt született- És ezután mái csak egy kis fantázia kell Osusski legmesszebbmenő ambíciójának megismeréséhez, És Végre is az ő fantáziája, bár elég merész, mégis számokon, pártok matematikai képletein alapszik* Nem annyira exponált, mist Kramáf és mégis.... Nem cseh és mégis, *. A politikában sohasem lehet tudni, ki javára billen a serpenyő., ■ Benes ugyan iobb szeretné Oroszországba küldeni, ha maid megtörténik az elismerés, egyrészt, mert Moszkva mégis csak messzebb van, másrészt, mert ez talán Kráternak is kedves volna., akinek orosz érdekeltségei likvidálásánál talán segítségére lehetne diplomata barátja— Bizonyos, hogy Osusski miniszterelnöksége a nemzeti türelmetlenség győzelmét jelentené. „Osusski a csehszlovák Tisza István". Csak e] kell olvasni a Duna-konföde- rációról tett nyilatkozatát, hogy ez a hasonlat szembetűnő legyen. Elvégre ma. amikor egész Európa beszél erről, nem lehet egy gesztussal úgy elintézni, mint ahogy ezt ő teszi! Persze, ő egész komolyan elhiszi magáról. hogy ő az a diplomáciai sztár, akinek akaratát lesi az egész európai diplomácia- Hallotta volna, mint intézte el előadásaiban Apponyit, Andrássytr Bethman Hollweghet, Bismarckot, Buriánt és a többi régi diplomatáikat! TJgy emlékezett meg róluk, mint egy tanító egykori tanítványairól. Itt és ott, ekkor és akkor, ilyen és olyan leckét nem tudtak, ő, Osusski, azonban alaposan kitartotta őket. Persze még akkor, amikor kis amerikai fiskális volt, így példán! Amerika politikai körében olyan volt a hangulat, hogy az osztrák-magyar monarchiát nem szabad szétdarabolni, mert a monarchia egy szükséges gazdasági egység. De jött ő, már tudniillik Osusski. a fiskális és addig magyarázott a politikusoknak, amíg ezek beleegyeztek a mai: határokba. Kérem, ne mosolyogjon, ez igy történt és ha nem hinné, kérdezze meg tőle magától. Ö mondta el, ő pedig csak tudja •,. Magyarok? A múlt emlékei. Németek? Hát azok is valakik? No ugyan...! Kérdezze csak meg tőle! inkább nem. Pod'g informátorom felállott. neki is a társasághoz kellett menni* Osusski mereven felütötte fejét azután ugyanolyan — diplomatáknak megfelelő — merevséggel mégha kotta magát. Végül mosolygott és kedveskedve rázta meg informátoron kosét, Képek a szédítő arányok országából Amerikai sajtóviszonyok — Florida, a világ gyöngye Newyork, február 25* Amerikában minden nagyméretű s ennélfogva a sajtó i$, A napilapok trösztök kezén vannak s egy-egy tröszt húsz-harminc napilappal rendelkezik. Az ujságkiráiyoknak minden városban meg van a maga exponensük s például a New-York American egy- egy Chicago-American, San-Erancisko American, Boston American s a tizenkét városban egyszerre megjelenő lap a? utolsó betűig egyforma. Pedig a chicagóit Chicagóban nyomjak, a newyorkit Newyorkban, a san- franc'-vkóiit Sain-Franciskóban. De a külön rádiók minden hirecskét átviszuek a többezer kilométerre fekvő városba, (sőt ma már a képeket js továbbítani tudják drótnélküli utón) s az újság igy újság marad a legtávolibb zugban is- Hogy megmaradjunk a New- York American példájánál, ez a lap 200-000 példányban jelenik meg itt, de Chicagóban ugyanennyiben s a többi városban is majd* nem ennyiben. E nagy példányszám mellett azután elképzelhető, hogy az ujságtrösztök mily haszonnal dolgoznak. Olcsók is a lapok; egy amerikai újság még ide Európába rendelve sem kerül többe, mint egy kis, európai vidéki lap, pedig az amerikai vállalat -40-d5Q nagy oldalt nyújt naponként. New-York államban 2200 újság és folyóirat van, utána Illinois következik kétezerrel, majd Pennsyí- váinia 1600-al. Az Egyesült Államok területén 20.500 lap jelenik meg s ezeknek példányszáma 1919-ben hetvenmillíó volt, míg ma már megközelíti a százmilliót- A legelterjedtebb lapok közé tartozik a chicagói Daily News, mely hétköznapokon 550.000, vasárnap 2,760.000 példányban jelenik meg, Amerikában ugyanis nagy különbséget kell tenni a hétköznapi és a vasárnapi lapok között. A munkás és iparoselemek hétköznap nem érnek rá olvasni, csak vasárnap, s hétköznap ezért nem is adnak lapot. Az ujságvállasatok jól tudják ezt s vasárnap fokozott terjedelemben, színes képekkel illusztrált, összefoglaló. mulattató, tanító közleményekkel rendelkező, de egyformán olcsó számot adnak, Az amerikai újságok átlagára két cent, azaz tiem is hetven fillér- S ezért a munkás vasár naponkint 100—150 óriási oldal olvasmányt kap, annyit, amennyit egy hét alatt sem olvashatna át. így hát nem csodálható, hogy a lapok példányszáma a millió fölött Vitt* © Van Amerikának is Monté Carlója. Sőt ez a hely szebb is, jobb is, mint az európai s a pénz, a pénz bővebben ömlik itt, mint ömlik Európáiban. Florida déli része, a mexikói öböl északkeleti sarka minden tekintetben emlékeztet az európai Riviérára.. Meg- i gazdagodott bo-otlegerek (italcsempészek), i híres szülésznők, a chicagói gabonatőzsde í milliárdosai, nagy sportemberek és Amerika j veszedelmes csavargói élnek itt. S itt van Miami, a városok városa, a fürdők fürdője, a paradicsom, a gyönyörváros, az amerikai Monté Carló- Mik az európai arányok e helyhez képest! Szállók, melyek különbek királyok palotáinál, vidék, melynél szebbet, örökké tavaszosabbat el sem lehet képzelni s jólét, mely szinte kápráztató. A szezon Miamiban s vidékén januártól márciusig tart de előtte és utána is hemzseg a fürdő még az idegenektől. Akinek itt villája van. az csak Krőzus lehet, hisz egy négyzetláb jobb- fekvésű telek meghaladja árban a kétezer dollárt! A Wall-street potya ezekhez az árakhoz képest, S a szállók! A Pancoast-ho- tek a Nantihus, a flamingó, a Fleetwood, a ! Wofford, melyek mindegyikében körülbelül 2000 szoba van. Gyár, lótás-futás itt nincs, az amerikai rohanásban beérkezettek csendes és pazar eliziuma e hely, ahol a 75.000 állandó lakos s az évi 285.000 vendég közt — a nemzetközi csirkefogókat leszámítva ■— talán egyetlen koldus sincs- Az országutak száz kilométerekre kiaszfaltozottak, mert a milliomosok pazar Lincoln-autóinak kényelem kell. Húsz év előtt Miamiban két- három ház állott, ma a paloták száma több ezer s a kikötőben hófehér magánjachtoknak egész rengetege horgonyoz. Miaminak van a világon a legjobb vízi- és szárazföldi pólópályája, — mondják a milliárdosok, — s ömlőnek a fürdőhely felé. Florida messze felülmúlja az Egyesült Államok másik nagy nyaralócentru- m*t. Kaliforniát, de ez a Kalifornia is tízszer kiállja a versenyt az európai Svájccal vagy Riviérával tétováin. AWf nseHénfif ^ JÍ mi áuőseftnJtnJfc a te ifdelkcáit
