Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-24 / 44. (787.) szám

2 Kedd, február 24. A P. Mc H. KEDDI ROVATA Írja: sp. A üéf kíilpsliíikája Prága, február 23. Adósság. Franciaország 11 és hárorn- nógyedmilliárd aranymárkával adózik Angim­nak, 15 liáromnegycdníi'íliár ddal Amerikának. Anglia 14.2 nTlliárddai Ugyancsak Amerikád nak s az nágol közvélemény sürgeti a francia fizetéseket, hogy végleg kieegithesse hitele­zőjét. A "bonyodalom ott keletkezett, hogy Anglia rendesen törlesztett New-Yorkban, s a nagy pénzügyi terhek következtében kény­telen volt az angol polgárságot horribilis adókkal sújtani. Páris ellenben széles pátosz- szál ©'intézettnek vette az adósságokat; Franciaország vérévé Imindeneknél többet áldozott a világháborúban, területének egy részét borzalmasat! tönkretették a német ágyuk és robbanások, ennélfogva nem kel' pénzügyi kötelezettségeinek eleget tenn e, fia a szövetségeseknek szükségük van a pénzre, vágják ki Németország testéből, Franciaor­szágnak semmi köze az egészhez. Ezzel szemben Londonban azon a néze­ten vannak, hogy az angol-amerikai adóssá­goknak legalább egy részét Parisnak kell fi­zetnie. CburchT! ki számította: a Dawés-an- nuit ás okból Nagy-Britanniára esik 7.7 mil­liárd. Marad 1.5 milliárd. Ezt Franciaország­nak és Olaszországnak közösen kell megfi- zetnrök, mert az angol kincstár rettenetes adómegterhelés nélkül nem bírná a külföldi és a belföldi adósságok törlesztését. 11 három* iiegyedmilliárd helyett Churchill tehát aTg va­lamivel többet, mint & ftiMliárdot követéi, ami világarányokban tényleg nem nagy összeg. És Franciaország még sem hajlandó fizetni. Miért: Churchill elődje, a munkáspárti Snow- den egy Ízben epésen beszélt „a francia nép örököli ellenszenvéről az adókkal szemben14 s ez körülbelül a lényeg is. A francia nép sze­reti a földi gyönyörűségeket s mondani lehet: nincs oly lelkes, szolgálatkész, bátor, becsü­letes ember, mait a francia, ha meg van k;s otthona és anyagi függetlensége, de nincs oly ingerlékeny, forradalmas, lázongó nép, mint a francia, ha elveszti a „renteu-t, a biztos év­járadékot, a francia kispolgártömeg életstan­dardjának szimbólumát. A francia népet ép­pen ezért veszedelmes nagy adókkal sújtani s majdnem tehetetlen rajta az adósságokat behajtani. Pedig Angliában már csak azért is ör­vendetes volna, hogy á franca polgárt adók­kal sújtsák, hogy a kormány a súlyosán adó­zó angol ál'ampótyárokát megnyugtathassa ezzel: hisz Franciaországban ugyanígy törté­nik. — Ami pedig Amerikát illeti, a washing­toni kormány szinte kötelességének tartja. hogy Párisbóí a pénzt „bevasaija“, inért ha az egyik adózó megtagadná a fizetést, hason­ló módon cselekedhetne teljes joggal a többi is s az a 20—30 milliárd dollár amerikai pénz, mely a külföldön van, még az Egyesült Álla­mok számára sem quantité négligable. Az adósságok kérdése igy válik igen bonyo'ulítá. Franciaország (s példáján föl- buzdülva Olaszország is) nem hajlandó f zet- ni, mig a hitelezők követelik a pétiz-k Francia- ország egyrészt rámutat Németországra, hogy ott hajtsák be követelésüket, másré°zt pedig Oroszországot nyomorgatja, hogy ez fizesse meg. viszont neki adósságait. Meg­egyezésről egyelőre szó sincs s éppen ezért a mai aktuális elkentétek között a szövetsé­ges hatalmak legnagyobb ellentéte éppen ez az adósságprobléma. Miként vannak interai- liálrt konferenciák, vannak mt'eralliáT ellenié­tek is — s a nyugati diplomaták az elmúlt hetek folyamán nekidurálták magukat, hogy egy nagy, uj konferencián mindeme függő kérdést végre megoldják. S az eljövendő lon­doni, vagy párisi találkán a biztonság kérdé­se mellett kétségtelen, hogy az adósságok kérdése fogja előidézni a legtöbb fejtörést. Poroszország — Csehszlovákiában Nagy Frigyes hadseregének fővezére Prága mellett poros*; földben alussza álmát —Tiszti sírok és tömegsírok a hétéves háborúból — ÍPsűiúrck és Hindenburg neve a látogatók albumában — A P. M- H. kiküldött munkatársának eredeti riportja — Szerda: NEUBAUER PÁL: A Krisztus-modell. I. Csütörtök: MÉSZÁROS JÓZSEF: Én megállók. (Vers.) NEUBAUER PÁL: A Krisztus-modelUI. Péntek: NEUBAUER PÁ.L: A Krisztus-modell. Ili. Szombat: ALFRÉD CÓT ING: Cónfuciús. Vasárnap: FODOR JÓZSEF: Mit írjak Neked? (Vers.) — URR IDA: Egyperces találka a muh- tah (Vers.) — SOMLAY KÁROLY: A törököd diák. ’ D iV*á*yi Ernő * — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Papp Viktor. Dolmányi Ernő 1877 jüüus 27-én, Po­zsonyban született. Édesatyja, Dohnányi Fri­gyes, a pozsonyi főgimnáziumban számtan- és fizikatanár volt. Érdekes, sokoldalú, józan gondolkodásit ember. Nagy zenekedvelő, ki­tűnő gordonkás, hegedűs, sőt komponista is. A háza tele volt muzsikával, mégpedig ne­mes, szép muzsikával. Kamarazene, zongora, gordonka, hegedű, énekszó gyakran hangzott ki onnan. Dohnányi Frigyes családja nyitramegyei eredetű, Dpimáyni.Ernö nagy a iy ja közjegyző volt ószombaton (Szobotist), Nyitra várme­gyében. Két via közü a kisebbik, hat éves korában Imit meg Erinek a gyermeknek zenei tehetségéről legendákat meséltek a családban. Dohnányi Ernő édesanyjának leánykori neve: Szlab ;y Ottiliá. Családja Breznó; á- nyavidék'. Temperamentumos, kedves uri- asszony. Jelentősebb zenei hajlam nélkül. Kö­zépszerű zongorázó. Amint látjuk, Dohnányi zenei talentumát apai ágon örökölte. Érdekes különösség, hogy az átöröklés általános törvényeivel el­lentétben, a nagy zeneművészek zenei képes­ségére inkább az apa a döntő, ped'g a szel­* Résziét a szerzőnek legközelebb megjelenő Dohnányi-életrajzából. Prága, február 23. Csehország fővárosának minden utcája, minden háza, sőt talán minden köve évszáza­dok történelmének nyomait viseli magán. Nem kell a Moldva partján álló büszke Hrad- zsinra gondolnunk, nem kell, hogy az Éhség tornya, Mátyás király börtöne jusson eszünk­be. hiszen úgyszólván minden lépésnél talá­lunk valamit, ami rég elmúlt dicsőségre, harcra, háborúra emlékeztet- Azonban mégis hihetetlenül furcsa, hogy Prága közvetlen kö­zelében, azon a helyen, ahol 1757-ben Nagy Frigyes porosz király hadserege a hétéves háborúban a Prága melletti csatáját vívta, van egy földterület, amely nem tartózik Csehszlovákjához, ahová csehszlovák ha­tósági közeg nem teheti be a lábát, mert ez a föld porosz terület­Poroszországnak ez a kicsi kis rés£é, po­rosz hősök temetÖie, azöké. akik királyukért és a hazájukért haltak hősi halált 1757 tava­szán. * „Dőlni Pooernice" — kiáltja a kalauz. Kiszállok és a vonat már is folytatja az útját- Az állomás főnöke, aki személyzet híján maga vonja föl a leeresztett sorompót, dotya vé­geztével szolgálatkészen útbaigazít Stérbohol fele. Térkép és iránytű segítségével jő három- n egy ed órai ut után egy romantikus völgybe érék A völgy egy részében fiatal tölgyek között egy házikó mellette egy cíkk-cakk- ban futó kőkerítés. A zöldelő vetések között keskerr^ gyalog’áró vezet hozzá. Sehol senki, a távolban egy fekete pont mozog: egy kócos kis kutya, amely egyenesen felém rohan és hozzám érkezve, viharos farkcsóválással fe­lemi tulajdonságokat általánosságban az anyjától örökli a gyermek. Bachnál, Mozart­nál, Beethowennél is igy volt. Dohnányi, mi­kor zenei gyermekkoráról beszél, mindig atyját említi. A Dohnányi-család rendkívüli niuzsiká- íis hajlamosságát mutatja az is, hogy Dohná­nyi Ernő testvérhuga, Mária (Kováís Fér ne dr. pozsonyi egyetemi tanár felesége) szé es körben ismert kitűnő muzsikus, szérep.ő zon­goraművésznő. Dohnányi végtelen jó, szőfegadó, szel d, csendes gyermek volt. Egészséges, inkább erős, habár arcszlne mindig sápadt. Sohasem csintalankodott. Komoly, magábavonuló ter­mészet. Ezek a tulajdonságok ma is jel'emz’k. Három éves korában már feltűnő fogé­konyságot árult el a zene iránt. Ha muzsika, különösen ha kamarazenélés vplt a híznál behúzódott egy nagy bordó fotebe s tágra* meredt szemmel figyelte a játékot.' Szólhat­tak hozzá, kérdezhették — nem felelt, még uzsonázni sem ment, hiába hívták. Csak úgy nyelte a hangokat. Ha, édesatyja elővette a gordonkát, abbahagyott minden játékot, s lassan, nesztelenül, remegve közeledett a bú­gó, m’sztiküsan daloló hangszerszámhoz. Mégátlt apja előtt és állt-á lt, ott állt, mig szólt a hangszer. Bach gordonka-szóló szonátá t szerette volt játszogatni az öregur. így a nagy Sebestyén a három éves gyermekű k kedvenc szerzőjévé lett. Egy alka'ommal, amint apja hazajött az iskolából, eléjeállott s küzködve a szóval, ezt motyogta: — Apa, Bachot tessék muzsikálni . . . E'őkérÜlt a gordonka s a kis fiú az apja kezében levő vonó másik végét megfogva," húzogatta a húrokon. Apja rakta az ujjakat s a gyermek karmozgása után fordítva a csel­lót, megszólalt egyik ismerős Bach-ária (Sá­rába ndc). Volt öröm! ... Ez Dohnányi első zenélésének prinrtiv emléke. Amint nőtt s gondolkozva kereste szóra- j kozásait, legszivesebben dirigálást játszott, vagy mint gyermekkorában Haydn, két bot­tal, vagy kukoricaszárral hegedült és gordon- kázott. Aztán szerette, mint csaknem minden jezi ki örömét, hogy embert lát az elhagyott vidéken. Hozzám szegődik és egyenesen a -házikó felé vezet­* A tölgyek között és a házikó mellett már tisztán látható a szabályos keresztapák­ban épített kőkerítés.- A kerítés előtt sánc­árok, melyben viz van. Az árkon egy széles deszkaoallő vezet a temetőbe, ahol az édes haza földjében porosz hősök allisszák örök­álmukat. A temetőt rokkant katonák őrzik és gondozzák- Ezek közvetlenül Berlinből kapták a fizetésüket­Megkapom a , határátlépési engedélyt44 és átegyensulyozom magam az árkot áthi­daló deszkapallón. A temetőben két nagy tö­megsír van; Az egyikben 2$, a másik-báb 285 katona fekszik. Mindakét síron egyszerű fe­kete márványoszlop, mely közül az utóbbira ez van Írva: fiiét tűben in tSoíí 285 ÍJieuíTddjc ©oíbűten. A két Tömegsír között egy nagy, fehér kőből készült emlékmű áll. Rajta a porosz sas, egy tisztikard, a fekete-fehér szinti po­rosz zászló és egy babérkoszorú, alatta a r an y be t tik 1 űr delik: ffítttft OtíjrRftmfj (Stöf bon 8 á) to c t i n fgl. pt. (Bettctaí=gcíbntőtl^űlí ftotb Ijicr ben Öelbcníob mit bér áNKm* am §(rm unt 6-ten mií7o7. (Schwerin Kart Kristóf gróf porosz királyi vé­ért ábornagy itt halt hősi halált zász’óval a kezé­ben ’757 május 6-án) Ez az emlékmű 1824-böl származik. Né­hány lépéssel előtte egy pompás, fekete már­ványból készült emlékmű emelkedik, melyet II. Frigyes Vilmos porosz király 1838-ban ál­líttatott. Az elülső részéu egy bronzból ké­szült dombormű van Schwerin gróf képmásá­val: parókás fej, energikus vonások és mar- káns-arc árulják el a kemény katonát. Az ol­dalfalon a következő szöveg van: fSier ftel unb fíotö om 6Ácn 9Jíot 1757 al§. Curth Cijrtftohi tton 8etilem fgl. ptimífi-- fd)et ®tfneraífclbmörftíjall; geboren int ^a^re 1084. (Itt esett e! és halt hősi halált 1757 május 6-án 'Schwerin Kűri Kristóf gróf porosz királyi vezér* tábornagy, Született 1684-oen.) A Stérbohol mellett elesett porosz-halot­takat tömegsirokba temették és Frigyes a prágai békében kikötötte, hogy a mintegy 20Ö négyzetméternyi területű temetőt Mária Te­rézia ad’a át Poros zorszrgnak- A császárnő..- teljesítette ezt a kérést :gv a porosz hősök porosz földben pihenhetnek. A tömegsírok között vannak egyes sírok, : melyek jóval a hétéves háború utáni időből, sőt egyesek a Napóleoni hadjáratok korsza­kából származnak. Az egyiken a következő felirat van: bict ránt ber fgl. brcufítfdíe Ö&tiííítéibe&cntt unb 'döriííUttgTTtontntaubeur int ©avbe= ÁcíbtyCvítfiérie Sicgiment- Sco^otb SRirfílfdje? bon A másikon meg ez áll: Trevt feinem .Tőtttgé, üűfctíanbe opféítc M für Ibibe bőg 2ebeit (förí Hngufí Iferbittönb bob .ttötfe. Azt- mondják, hogy annak a Ivaíte had­nagynak a családiából való. akit Frigyes ViK . mos porosz király kivégez tetett. mert fiát a . későbbi Nagy Frigyest rosszra csábította és aki miatt a trónörököst börtönbe záratta. Az őrszobában van egy rehiekkölésü emlékkönyv a nevezetesebb látogatók rés re- A porósz udvar irajdnéin n inc’en férfdeg- jának ott van az aláírása- Van az albumban •egy Bismarck aláírás melyről azt áilitjáky • hőgy a híres kancelláré és egv Hindenhnrg aláírás, állító’ag a híres hadvezéré. BMor, szász, mecklénburgi herceg k és a Thumn- Taxis hercegek közül négyen, valamint szá- . mos más előkelőség és közéleti tényező Húű- gatta meg a - marsall sírját, kinek II Frigyes a berlini Vilmos-téreu szobrot is állíttatott.- % A kis kefesztalaku területen fény Idák és ciprusok zö^drinek. Este egrr r^é^ses ’g Schwerm gróf sírján aki'zász’óvá! á kezében halt hm halált. Nem tudott bejutni. Prág-ba, : .Most Prága közeledik fe'é: A rohamosan fej­lődő főváros évre-évre közelebb kerül a kis, ' keresztalaku porosz terül eb ^-z. Tér nyel László, Tte Uífearifi en”& feltssió'EítwtLmifk. fk&ggs# gyermek, a „vonat4 játékot és a „hegymá­szást44 (ma is kitűnő és szenvedélyes turista). Hat éves korában már hangversenyekre vitték. Kellemes, szép hangja Volt. Abszolút hallása kétségtelenné vált. írni-olvásni édesanyja tanította s zongo­rázni és egy darabig hegedülni édesapja. Az öreg Dohnányi nem vo’t jó zongorista, úgy­szólván együtt tanulta a hangszert hatéves kis fiával. Két év után a tanHYány már any nyira haladt, hogy vezetését az öreg tovább néni vállalhatta. Forstner Károly, pozsonyi székesegyházi orgonista veszi át ekkor taní­tásra. Forstner komoly zenész volt s elég jó zongorista. Az elmélet elemeit is tőle ta­nulta. Dohányi. Vagy másfél évig folyt a ta­nítás, de aztán technikailag a gyermek sók­kal többet tudott, mint a tanítómester. Az öreg Dohnányi az életet jól látó ember lé­vén, ragaszkodott ahhoz, hogy fia végezze el a középiskolát. Kitűnő tanuló volt. Különösen matema­tikában " és fizikában. Tíz éves korában lépett fel először nyil­vánosan iskolai hangversenyen. Mozart egyik zongorakvartettjének zongoraszólamát játszotta. Emlékezetes sikerrel. Figyelemreméltó történetként beszélik eb­ből az időből, hogy édesatyja a fiával egy nyarat Kislieres.tyénben Haulik nevű föld- birtokos barátjánál töltött. A vendégsereg közt volt egy szép kis lány, Pongrácz Hed- da, akinek zenei neve h——d--~a annyira megtetszett a kis Dohnanyinak, hogy arra formás zongoradarabot rögtönzött az egész társaság ámulatára. Korán kiütközött belőle a zeneszerzői ősvéna. A középiskolai évek alatt sokat kom­ponált. Gyermekkori feljegyzései, vázlata5, szerzeményei figyelemreméltóak. Ezeket a kótázásokat különös gonddal hét lakat alatt őrzi. Soha senkinek sem mutatja meg. Tizen­ötéves korában fis-moll zonfeorakvartett-jét Bécsben a Duesberg-vonósnégyestársa^ág koncertjén nagy sikerrel mutatták be. A zon­goraszólamot a szerző, a fiatal gimnazista; játszotta. Gyermekkori szerzeményei közül Dch- náriyi abban a bizonyos hétlakaíos szek­rényben még sok kompozíciót őriz. Néhány zongoradarabot, három befejezett és egy fé- benmaradt vonósnégyest, 1 vonós-szextettet, egy misét, melyét az apja vezetése alatt ál­ló iskolai ének- és zenekarra szerzett s né­hány dalt. Az iskolai muzsikában a kis gim­nazista tevékeny részt vett. Énekelt, hege­dült, orgönázőtt és zongorázott, ahogy a kö- riimények kívánták. 1894-bén tett érettségi vizsgálatot s a bi- zonyilványa két jón kívül tiszta jeles. Ilyen - szép bizonyítványa talán egyetlen nagy muzsikusnak sem volt. A Dohnányi család nem volt gazdag, de fiuknak anyagi gondokkal nem kellett küzde­nie. Mikor 1894-ben Budapestre jött a Zene- akadémiába, segítette ebben a Liszt Ferenc- ösztöndij is. Az akadémián Thoman István és Koessler János volt mestere, de már olyan készültséggel került hozzájuk, hogy társai közül gyorsan kitűnt. A zongorázásban nem nagy szorgalmat tanúsított, de az elméleti tárgyakban, a zeneszerzésben minden társát túlszárnyalta. 1895-ben egYik akadémiai vizs­gaversenyen c-moll zongorakvintett-jevéi aratja az első nagyobb sikert, ugyanebben az időben Írja meg F-dur szimfóniáját és Zrínyi- nyitányát, melyekkel a mflléftiumi király dijat nyerte meg. Ez a két mü ma is kézirat. A Zeneakadémia mellett a budapesti Tu­dományegyetem bölcsészeti (nyelvészeti szak) karára is beiratkozott, de egy-két fél­éves indexét csupán emlékként őrzi. Első opuszának, a c-moll zongorakvin- tettnek nevezetes története, hogy a buda­pesti bemutató után Koessler János, aki Brahmsuak jóbarátja volt, elvitte bemutatni a müvet a kamarazene költészet akkori leg­nagyobb mesterének. Brahms ezt válaszolta: — Én sem tudtam volna jobban megírni. Közbenjárására a bécsi Tonkiinstierve- rein hangversenyén a szerző közreműködé­sével nagy sikerrel adták elő a nevezetes kvintettét. 1897-bén végezte Dohnányi a Zeneaka-

Next

/
Thumbnails
Contents