Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-22 / 43. (786.) szám

Vasárnap, február 22. Nem marod más hátra, mint a poros? országgyűlés feloszlatása Marx lemondott, de újból előtérben van — Újra kezdődik a kormányalakítási komédia I V valamint minden ll'® iTJgr g%* ly férfidivatcikk kapható iipPa Salz lézsci uifiiii Pralia, gCel6íná 19 Érdekes Ítélet a pozsonyi megvont nagytrafikengedély ügyében Bittera Zsigmond rokkant őrnagy pert nyert a csehszlovák kincstárral szemben Pozsony, február 21. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi tör­vényszék egyik polgári tanácsa igen érdekes perben hozott Ítéletet. Bittera Zsigmond rok­kant őrnagynak a háború végéig igen i6mé­né telü fő-trafikja volt Pozsonyban, a Mihály- kapu mellett. 1919-ben a trafikjogot megvon­ták Bitterétől, aki azonban nem nyugodott bele ebbe, hanem keresetet indított a cseh­szlovák kincstár ellen. Éveken át folyt a per, amíg most végre a bíróság Ítéletet hozott, amely Bittera Zsig­mondira nézve kedvező. Amikor ugyanis a trafjíkjogot megvonták Bitberától, ugyanakkor nem vonták mieg a különlegességi dohányne- miiek (specialitások, külföldi dohány, ciga­retta, szivar stb.) árusítására vonatkozó jo­got. Már pedig a Srobár-féie rendelet előírja, hogy amíg a specialitás árusításéra vonat­kozó kérvény elintézve nincs, addig a kér­vényező ezt a dohányfajtát árusíthatja. Bit­tera kérvényét akkoriban nem intézték el, tellát ezt a jogot meg sem vonhatták tőle. A bíróság megállapította Ítéletében, hogy Bitterénak továbbra is joga van a különleges­ségi doliányárusitásra és az alperes kincstár köteles végrehajtás terhe .alatt az idevonat­kozó szabályok szerint ilyen gyártmányt ren­delkezésére bocsátania. Arra az időre pedig, amdg Bittera ebben a trafikjogmegvonés által gátolva volt, a kincstár kártérítéssel tartozik. Értesülésünk szerint Bittera ezen ítélet jogerőre emelkedése után hatszázezer cseh korona erejéig indít kártéritési pert a cseh­szlovák kincstár ellen, hat esztendő elmaradt haszna miatt. Mégegyszer Nurmi vagy Nur-mi a csoda-futó avagy Mi a csoda? Szerkesztő urnák bizonyára élénken em­lékezetében van még a párisi olimpiászon Nurminak, a finn íutócsotíafenoménnagysze- rüségliapacítás szereplése, aki úgy fut, ahogy tud • •. (itt tiz percig gondolkoztam, de jobb hasonlat nem jutott eszembe.) Voici! szerkesztő ur és egyben voilá! Itt van egy ember, aki nem győz eleget győzni, nem győz eleget futni Európában, Ameriká­ban, sőt Ausztráliában, hogy kielégítse a sportszenvedélyeket. íme egy ember, akinek a foglalkozása a futás és ezért pénzt kap. Szerkesztő ur, ön például ir és ezért kap pénzt, én például elő­leget kérek és ezért kapok pénzt (vagy nem kapok?), ő fut és ezért kap. Fut, fut és a pénz utána fut, állandóan a nyomában van, üldözi, sőt, szerkesztő ur, utoléri és a zsebébe sza­lad. A pénz az egyedüli, ami jobban fut, mint a Nurmi, csakhogy, ez a bökkenő, szerkesztő ur, hogy másképpen fut nála és másképpen nálam- Más irányban; tudja már szerkesztő ur, nem kell magyaráznom, igy van ez biztos nemcsak nálam, hanem önnél is... szemben Nurmival, akihez fut a pénz, ellentét­ben velünk, akiktől fut a pénz. Pedig Isten látja a lelkemet, szerkesztő ur, én nem futok, mint Nurmi, előle, hanem állok és az pedig .. • tigy-e bár, mint fentebbi írásomból meg tetszett tudni, szintén konokul, kitartóan áll... Egy pár tréninget kellene venni Nurmi- tól, nem gondolná, szerkesztő ur, hátha •.. hátha felragyog nekünk is a napunk, kedves szerkesztő ur! Éppen ezért legyen kedves és segédkezzék nekem, szerkesztő ur ebben az aktusban. Tegye közzé lapjában ezt a kívül­ről humoros, de belülről annál komolyabb tragi-krokit (a tragi-komédia. mintájára. A szerk.) hadd fogjunk össze mindnyájan ... az összes nyájas, mélyen tisztelt és kedves ol­vasókkal és néhány héfre leszerződtetnénk Nurmit az ultra-, kontra-, rekontra-, sőt (és ez az igazi, biztosan tud alsózni, szerkesztő ur) kassza-csodafutót trénernek és gyakorla­tozzunk vele... Mert akármennyi sok jó csengő és ropogó szokolod is van, óh nyája- olvasó, annyi még sincs, hogy ez a tréning ne jönne jól neked!... Igazságom van e szerkesztő ur .••?.♦. Buda László­Berlin, február 21. Marx kancellár uj kabinetje tegnap megbukott. A kormánynyi­latkozat befejezése után szavazásra került a sor s a ház 221 szavazattal 218 ellen elvetette a programot. Ennek következtében a kor­mány három szavazattal kisebbségben ma­radt. Marx dr. azonnal kijelentette, hogy a kabinet lemond. A jobboldal nagy lelkesedés­sel és lármával fogadta a szavazás eredmé­nyét. Berlin, február 21. A rövidéletü első Marx kormány után ismét felmerült Porosz- országban a kormányalakítás nehéz kérdése. A néme nemzeti sajó azon a véleményen van, hogy a fonák és lehetetlen helyzeten csakis az uj választás segíthet. A közvéle­mény föl van háborodva, mert a német kormányok krónikus krízisében marionett­komédiát lát, mely a komoly munka minden lehetőségét meggátolja. Egyedül a Kreuzzeitung utal még egy lehetőségre: a polgári blokk kormányára, mely a centrumból, a néppártból és a nem­zetiekből állana. Persze ennek a blokknak létrejötte ismét csak a centrum magatartá­sától függ, mely frakcó azonban újból régi ál­láspontjára helyezkedett és nem enged meg­győződéséből. így hát a cirkulus vitiosus újból kezdődik. A Zeit azt ajánlja, hogy hasonlóan a bi­rodalmi kormányhoz, Poroszországban is alakítsanak pártembe­rekből álló semleges kabinetet Marx veze­tése alatt. Egyáltalán a legtöbb újság Marxot látja ismét előtérben, mert a porosz országgyűlés mai feloszlatása katasztróíá- lissá válhatna a birodalmi kormány és a bi­rodalmi gyűlésre nézve is. Világgá ment két pozsonyi kis diák ,Kínába megyek kincskeresőnek!“ — A rendőrség bűntényt sejt és erélyesen nyomoz Akiket a Verne-regények tettek Robinsonná Pozsony, február 21* (Saját tudósítónktól.) Két pozsonyi kis­diák rejtélyes eltűnése foglalkoztatja már na­pok óta a pozsonyi rendőrség bűnügyi osz­tályát. E hét keddjén délben megjelent a rend­őrségen Virsik Lajos, a Sz’éplak-utcai „Cor- vin“-kávéház tulajdonosa és kétségbeesve jelentette, hogy tizenkétesztendős gimnazista fia, Kornél eltűnt, valószínűleg kalandos uta­zásra távozott, mert vele ment az iskolapaj­tása, a tizenhárom esztendős Gintavy József' is. Utóbbi már nem először hagyja ott a szü­lői házat. Két évvel ezelőtt a Tátrából került elő hatheti bolyongás után éhesen, rongyo­san. Virsik -apja bejelentette még, hogy fia ezerkétszáz koronát csent ki a tárcájából. A rendőrség azóta szüntelenül nyomoz a két kis Robinson után, de péntek estig még nem került elő egyik sem. A rendőrség bűn­tényt sejt az eltűnés mögött és ezért a leg­nagyobb eréllyel folytatja a nyomozást- Egy körülmény ugyanis a bűntény mellett szól. Szerdán hajnalban, tehát az eltűnést kö­vető 12 óra múlva a pozsonyi Dunahidon a liget felől titokzatos revolverlövéseket, majd utána jajgatást, nyöszörgést hallott a szolgálatot teljesítő rendőr. Nincs kizárva tehát, hogy a két fiú va­lami gonosztevő karmaiba került a ligetben és az pénzt látva náluk, eltette őket láb alól­Pénteken a nyomozó detektívek a ligeti katonai lövészárokban kitépett könyvíapokat találtak, amelyek Cintavy József könyveiből valók­Ugyancsak ma az Oroszvár felé vezető országút mellett egy szíjat találtak, amely ■szintén Cintavy tulajdona. Nincs tehát kizár­va, hogy a kalandos természetű fiuk esetleg Magyarország felé mentek. A rendőrség beidézte Cintavy József bátyját, aki a hatodik gimnáziumba jár- Akadt ugyanis egy tanuló, aki kedden délben a Dunahidon az idősebb Cintavy-fiu társa­ságában látta az eltűnteket. Az idősebb Gintavy-fiu eleinte tagadott, majd ma bevallotta, hogy igenis, beszélt a fiukkal, sőt a Virsik-gyerek neki adott át egy ezerkoronást fölváltás céljából. Ebből ö 300 koronát kapott, amiért könyveket vásárolt. A könyveket a rendőrségen letétbe is he­lyezte. A P. M. H. tudósítója beszélt Virsik ká­véssal, aki elmondta, hogy fia igen jóravaló, jó tanulója a második magyar reálgimnázium­nak. Hétfőn még dicsekedett, hogy két jeles osztályzatot kapott- Másnap, kedden, reggel fél órával előbb akart az iskolába menni, de könyvek helyett egy tarisnyát szorongatott a hóna alatt- A tarisznyában csokoládé, fel­vágott, cukor volt. Mikor ezt elvették tőle, a fiú egy óvatlan pillanatban kiosont és azóta nem látták. Iskolába nem ment, ez még dél­előtt kiderült. Az apja tárcájából egy ezrest és négy darab ötvenkoronást vitt el. A fiú szentimentálitásra hajlamos, aki kü­lönösen a May-féle útleírásokat szerette ol­vasni. A kirándulásokért élt-halt. Mikor át­kutatták a holmiját, egyik könyvében bucsu- sorokat találtak, amiket aranyszegélyü levél­papírra vetett: „Édes, jó Szüleim! Ne haragudjanak lé­pésemért, de el kell mennem. Oda megyek, ahol jó dolgom lesz. A viszontlátásra egy év múlva. Fiuk: Kornél-** Utóirat: Nem egyedül megyek! Cintavy édesapja a pozsonyi patrongyár tisztviselője, azelőtt segédjegyző volt. El­mondta, hogy fia állandóan arról ábrándozott, hogy Kinába megy kincskeresőnek, ahonnan sok .pénzt, aranyat fog küldeni a szüleinek. A fiú már két Ízben tűnt el: a múlt évben az olasz határ közelében fogták el, két év előtt pedig a Tátrában- Nagyon szerette a Verne- regényeket olvasni­. Pozsonyban izgatottan várják a két fiú ügyében a fejleményeket. Az a föltevés, hogy az idősebb Cintavy-fiu tudja, merre mentek a fiuk, akiknek részére negyven koronáért Ő vásárolt felvágottat. Azt is megállapították már, hogy a két világjáró fazekakat is vitt magával, hogy majd az erdőkben vadon módra élnek, vadászattal foglalkoznak, mint Robinson Crousoe és a vadat megfőzik. bán. A budapesti mulatókban sokáig muzsi­kált egy orosz tisztekből álló csoport, fellé­pett közöttük egy orosz tábornokáé is, ezek később a Városligetben szórakoztatták a kö zönséget elismert művészi játékukkal. Tavak pedig egyik belvárosi színházban betétkér szerepeltek óriási sikerrel. — Érintkeznek-e magyarokkal? — ké dezem­_ Oh, nagyon sűrűn. És nagyon meg szerettük őket. Tudja, én mikor idejöttem egészen más világot találtam itt, mint ami lyenre gondolhattam-- A magyarok igazi vilá gát az osztrák császárok annyira a maguké ba kebelezték, hogy szégyenlem bevallani, de mi bizony nem is sejtettük, hogy itt egy mély kultúrájú nemzet él, amely annyira ismeri és megérti az oroszokat is, hogy valósággal kultuszt csinál az irodalmunkból. Hiszen itt műiden nagy orosz író le van fordítva, sőt szerénytelenség nélkül mondhatom, ugy-e. hogy egyik legbecsesebb olvasmányai a ma­gyaroknak. Ma már mi is megtanultuk ismer­ni s becsülni magukat mindenek!elett, Ma­dame. — Nekem több jóbarátom is van a ma­gyarok között. Egyikkel, aki különben kül­ügyminiszteri főhivatalnok, még régen oda­haza találkoztam, épp mikor menekültem a kommunista Oroszországból. Égy kis magyar csapat tengődött ott az orosz faluban s a ba­rátom valóságos törzsfőnökük volt- Elmond­ta, hogy már az egész falut és környékét el­árasztották saját készitményü légypapirjaik- kal, jelenleg éppen keményítő és szivarkahü- velygyártással próbálkoznak ... így cseré­lődnek a sorsok, látja •.. Akkor még pár na-. pót töltöttem velük Moszkva -közvetlen kö­zelében • Emlékszem, amikor búcsúztam a hazámtól, ez a magyar ember volt az egyet­len, aki bekísért a városba­— A szürke ég kék. lila, fekete, tiizvörös. úgyszólván véres felhőiben feltűnt előttünk Moszkva. Iraitt-amott faragott, fekete geren­dákból épült ősi ház, felette a Kreml fehér kőfala s a megszámlálhatatlan aranyos tem­plomkupolák ... Ezt látom mindig, ez az este a magyar barátommal az utolsó estém a Cár országában. Mert a többi emlék még ennél is fájdalmasabb, Madame. Ezekej mondta Karpow And^eiics Sergej. a volt testőrkapitány, kinek múltjában és je­lenében benne van a földönfutó oroszok sorsa. Káüay Piroska. Mit csinálnék a cári Oroszország szétszór! fial Bodaoesíen? Wolkinsky Pierre herceg adatai a Magyarországon élő honfitársairól II. Budapest, február 21. Egyik érdekes emberüket, Karpow An- drejies Sergej testőrtisztet kerestem még fel. A cári eliteezred daliás kozákja, ma a ma­gyar törzstisztek zabolátlan csikóit lovagolja be s ezzel keresi kenyerét. Kantárjánál fogva tartja a vad csikót, bocsánatot kér, amiért csak igy beszélgethetünk, de nem engedheti el kezeiből most az állatot. Nem tesz semmit — nyugtatom meg — mire a szőke, sugárzó- szemű orosz kifogástalan franciasággal be­szélni kezd: — Rólunk, katonákról? A tisztekről be­széljek, Madame? Oh, sokan Vannak itt Ma­gyarországon s főként Budapesten. De má­sok is, higyje el, csupa jobb emberek s az ő sorsuk sem könnyebb a mienknél. Én sem a csillogó kozákruhámat sajnálom legjobban •. - Higyje el, Madame, jobban tud fájni, ha Oroszországra gondolok cgy-egy magányos este az a halványkék fény, ami megvillan né­ha a Péíer-Pál erőd finom, hegyes, aranyo­zott tornyán, amely visszatükröződik a Neva vizében'. Úgy latom, mintha magányosan, el­veszve lebegne két ég, két mélység között- Ez jobbán fáj a saját sorsomnál- Mert azok ott. ki akarják pusztítani a régi élet utolsó foszlányait is. Nem tagadom, igaz, hogy a régi törvények roskadozni kezdtek már, de láthatjuk, hogy az újaknak se veszik sokkal több hasznát. Hányat alkottak már, hányat próbáltak végrehajtani és mit értek el velük? Mégis csak a régiben maradt minden. És el­következtek aztán azok a borzalmak... De .. - hol is hagytuk el. Madame? A tiszteknél. •. A kozákok sorsáról Bu­dapesten... — Igen ... Hát a Wrangel-tiszteknél is kezdhetjük mindjárt. A Magyarországon élő oroszok közül legjobb sorsuk azoknak van, akiket a teremtés valamely művészettel ál­dott meg. mint például a színészek és főképp a muzsikusok. Néhány katonákból álló orosz zenekar működik Budapesten és a vidéken. A nemzeti balalajkánk is igen nagy karriert fu tott meg úgy itt, mint Európa más országai xx Parfümök és Eau de Colosaié a Procbáska parfümériában, Prága, HoleSovice 700. szám alatt a legpompásabb illatnak és nemzetközileg elis­mertek s kedveltek­Nagyarányú falopások az üzbégi erdőben A egyik tolvaj halálos lövést kapott, a má­sik súlyosan megsérült — Folyik a vizsgálat Nyitra, február 21. (Saját tudósítónktól.) A Nyitra melletti Üzbég község erdejében már régebb idő óta garázdálkodott egy szervezett tovajbanda. A tolvajok egyetlen éjjel alatt 4500—5000 ko­rona értékű fát loptak el. Ilyen előzmények után az erdőörök fokozott figyelemmel vi­gyáztak, hogy kézrekeritsék a tolvajokat. Tegnapelőtt éjjel szokásos körútjukra indul­tak, amikor észrevették, hogy az erdőben mintegy tizenkét ember nagyban vágja a fát. Az erdőkerülők közrefogták és megadásra szólították fel őket. A nagyobb nyomaték kedvéért egy lövést adtak le a levegőbe. A tolvajok erre megfutamodtak. Zabák Ambrus azonban helyén maradt. Hogy mi történt közte és Dovicsovics erdöőr között, azt egy­előre nem állapította meg a vizsgálat, tény azonban, hogy az erdőőr egy lövést adott le Zabákra, aki összeesett. Elfutiamodott társai a lövésre és Zabák segély kiáltásaira visszafordultak. Duben Jó­zsef segítségére akart sietni. Dovicsovics azonban őt is célba vette és száz lépés távol­ságról seréttel töltött fegyverével rálőtt. A lövés lábán érte Dubent. Erre többen vissza­merészkedtek és elszállították súlyosan sebe sült társaikat. Zabákot azonnal beszállították a nyitrai kórházba, azonban már nem leheteti rajta segíteni. Rövid szenvedés után meghalt A csend őrség megállapította a tolvaj­banda tiz tagjának kilétét, akik ellen megin dúlt az eljárás. Ugyancsak eljárás indult az erdőőr ellep is annak megállapítása végett, vájjon jogos vólt-e ‘a fegyver használata. Dovicsovics a tolvajbanda tagjainak azt az állítását, hogy ő a menekülő Zabákra lőtt — tagadja és azt adja elő, hogy Zabákot megragadta gallérjá­nál, hogy megismerhesse, kivel áll szemben. Zabák védekezett. Rövidesen küzdelem fej­lődött ki közöttük, amelynek során fegyvere, nem tudja, mi módon, elsült. A vizsgálat folyik.

Next

/
Thumbnails
Contents