Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-17 / 38. (781.) szám

Kedd, február 17. 3 Uj választásokra készül a Pasics-kormány Kifogyhatatlan rovat: atrocitások, gyilkossá­gok és felelőtlenek terrorja A P. M. H. eredeti tudósítása Belgrád, február 15. Idestova egy hete múlott, hogy lezajlot­tad a választások, de a végleges, hivatalosan megállapított ered­mény még mindig ismeretien, csak annyi bizonyos, hogy a Pasics-Pribicsevics kormánykoalíció leg­feljebb 5—6 főnyi többséget szerzett és máris uj választásokról tanácskozik. Az uj választásokat megelőzően szeret­nék, ha a március 7-én összeülő szkupstina megszavazná a Pribicsevics által tervezett nj választási törvényt, ami azonban egyáltalában nem valószínű, még abban az esetben sem, ha az ellenzék tényleg passzivitásba menne, amiről egész komoly formában beszélnek Davidovicsék körében. Még egyre halmozzák a panaszokat, az ország minden részéből tömegével érkeznek jelentések a hatóságok és a hatósági asszisz­tenciával működő felelőtlenek terrorjáról. A német párt újvidéki hivatalos lapja hosszú hasábokon sorolja fel azokat az erő­szakoskodásokat, amelyeket német polgá­rokkal szemben elkövettek és ezek között nem utolsó az az ötlet, hogy egy sváb falu jegyzője kényszerfuvarba rendelte ki a pa­rasztokat, még pedig abból a célból, hogy ők maguk a saját kocsljukon-lovaíkon hoz­zák el a szomszéd falubeli fenegyerekeket, akik azután nemcsak szavazni nem enged­ték őket, de meg is verték. Egyik újvidéki rendőrkapitány letartóz­tatta és fogva tartotta saját hivatali elődjét, Nőtáros Boríszlav volt kapitányt, amiért az Davidovicsot merte éltetni. Természetes, hogy a sok panasz és sére­lem között nagyon sok a vakhir is, a „mesz- sziről jött emberek" vadnál vadabbakat be­szélnek arról, hogy az ő vidékükön mi tör­tént. Az bizonyos, hogy Krapinán négy csendőrt megöltek a horvát parasz­tok és Grdiskán is véres éjjeli harc folyt Radics hívei, valamint a rendőrségtől tá­mogatott nacionalisták között. A választási harcok történetében min­denesetre páratlan a párdányi német lázadás. Párdány ki falu Torontálban, lakói há­romnegyedrészben németek. Ezt a szeren­csétlen kis helységet 1918-ban szerb csapa­tok szállották meg, azután a románoké lett, a múlt évben pedig visszacsatolták Jugoszlá­viához. De csak a falut. A határa maradt odaát. Egyszerűen elképzelhető, milyen lei­féligazságai csak megalázkodást jelentenek számára, a férfinak pedig egy irodalmi sza- badjegyet a legteljesebb szerelmi kirándu­lásokra. Madame Machard-nak különben nem ez az első regénye. A fiatal írónő, aki valami­kor egyike volt Páris legfiatalabb és nagy reményekre jogosított színésznőjének, ott­hagyta a színházat és két év előtt egy szép regényével (Maternité, Páris, Flammarion) lepte meg ismerőseit, melyben az anyaság misztériumát énekli meg és nagyon finom elemzését adja az anyaság női testet-lelket átalakító hatásának. Ezt a müvét a francia Akadémia és Páris városa kitüntetéssel ju­talmazták. Az „Oeuvre de Chair“ merész té­telével aligha fog hivatalos elismeréshez jut­ni, de az Írónő pályáján egyik további hala­dást és igen nagy könyvsikert jelent. Az Író­nő férje, Machard Alfréd maga is a modern íracia irodalomnak igen szerencsés kezű mű­velője, akinek a modern párisi gyermeki lel­ket elemző regényei (Titine és Bout‘ de Bi­bi, ez az utóbbi elnevezés már átment a pá­risi köznyelvbe is) külföldön is nagy hatást arattak. Ebben az érdekes irói és szellemi légkörben, Madame Machard, máris egy újabb regényét készíti elő. A féltékenység lejátszhatatlan skáláját öti meg Thierry-Sandré, az idei Goncourt dij nyertese, a „Le Chevrefeuille" cimü re­gényével. A házasélet belső konfliktusából indul ki a regény. A férj, ki szereti feleségét és akit felesége imád, lassankint elhidegül tő­le. A háború a szakadékot még jobban ki- mélyiti. ,Az egyetlen megoldást abban látja, hogy magának holt hírét költi és átszökik a német frontra. Felesége vigaszhatatlan bá­natában. De mire a háború után a holtnak hitt férj visszaérkezik, hogy feleségét a régi rajongással szeresse, az asszony máshoz ment férjhez. A regénynek kétségtelen iro­dalmi kvalitásai vannak, azonban az idei Goncourt dij semmi különösebb irodalmi meglepetést nem hozott. kesedéssel vették tudomásul a községi jegy­ző rendeletét, hogy a radikális párt győzelmének örömére hét­főn este ki kell világítani a falut. Éppen nekik, akik Nincsics külügymi­niszter jóvoltából vesztették el földjeiket és legelőiket. Igaz, hogy bőven kárpótolták őket azzal, hogy átkeresztelték a falu nevét — Nincsicsevóra. Tehát ki kellett világítani és akkor, a választási alkoholtilalom harmadik napját a kocsmában átmulatott jegyző és táborkara részegen bejárták a falut, ellenőrizni és ab­lakokat beverni. A békés sokat tűrő svábok előrohantak, megverték a garázdálkodókat és másnap reggel négyszázan felvonultak á községháza elé, hogy a jegyző azonnali távozását követeljék. A jegyző nem ment el, de jött a főszolga­bíró meg a csendőrök és azóta több száz párdányi lakos le van tartóztat­va, a folytonos verés és kínzás keserves orditása messze hadik a községházáról, ahova se orvost, se újságírót n«m bocsá­tanak be. Ujságirót még a falu környékére sem. Párdányi sváb asszonyok jönnek be Becske- rekre és Belgrádba, sírni és panaszkodni, or­Budapest, február 16. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Az Ébredő Magyarok Egyesülete tegnap tartotta? nagy­gyűlését a Vigadó nagytermében. Buday Dezső nemzetgyűlési képviselő mondotta a megnyitó beszédet. Ulain Ferenc nemzet- gyűlési képviselő a zsidókérdésről beszélt és a numerus olamsus kiterjesztését köve­telte. Zsirkay János képviselő kijelentette, hogy mindent el kell söpörni, ami a keresz­ténység útjában álL Eckhardt Tibor elnök végül előterjesztette a határozati javaslatot, amelyet egyhangúan elfogadtak és ebben követelik, hogy a numerus clausust az ipari és kereskedelmi életre is terjesszék ki és a zsidókat nyilvánítsák nemzeti kisebbségek­nek. A Himnusz eléneklése után a nagy­gyűlés rendzavarás nélkül szétoszlott * Prága, február 16. Forradalmi képe volt vasárnap délelőtt a prágai Vencel térnek. Már a kora Teggeli órákban élénk volt a forgalom. Az emberek kis csoportokba összeverődve tárgyalták az elkövetkezendő eseményeket. A kommunista párt múlt heti véres tün­tetése után most vasárnapra újabb népgyü- lést akart a óvárosi piacra összehívni. Ezt azonban nem engedte meg a rendőrség s így fölhívták a kommunisták a tömeget, hogy gyülekezzenek a Venceltéren, mert „történjen akármi, az utcára mégis kimegyünk és tün­tetünk!" A rendőrség teljes apparátusával készen várta, a fejleményeket. A Reunion-kávéház előtt öt szakasz lovasrendőrség állt készen­létben, az egyik kis utcában egy század rendőrség szuronyos fegyverrel (furcsán néz­tek ezek ki) s a rendőrigazgatóságon egy század állig felfegyverzett csendőrség... * A Venceltéren már sokezer ember áll s várják, hogy mikor jön a tüntető tömeg. Fia­talemberek röpcédulákat osztogatnak s a Venoel-szoborhoz hívják az embereket- Fél- tizkor már mozogni sem lehetett az utcán... # Az Internacionálét éneklik s jönnek le­felé. Elől Srnerál, az agyonhizott, aki sápad­tan lépked Touzil, Kriz és Skálák képviselő­társa mellett... Egy lovasrendőr ügetve vi­szi a jelentést a parancsnokságra. A Rofckoko előtt megáll a tömeg. Az Internacionálé el­némul... Moraj és zugás! * A rendőrség megkezdte a rendcsinálást- Falankszokba előretör a gyalogság, utána jön a lovasság... A tömeg szétszaladt... Sme- rál igyekszik a rendőrparancsnokhoz köze­ledni ... Az szóba se áll vele. A lovasok a járdákról is visszaszorítják a tömeget a mel­lékutcákba. * Egy félóra múlva már csak a bámuló és kiváncsi embertömeg maradt a Venceltéren- A mellékutcákat elzárták- A csendörség kézi­voslást keresni s hazakérni a férjeiket, apái­kat. Több szavazatot kapott az ellenzék Jugo­szláviában, mint a kormánypárt. Belgrád, február 16. A kiegészítő válasz­tások lezajlása után hivatalos helyről közük az uj szkupstina képviselőinek pártállását. Eszerint 162 kormánypárti képviselő áll 153 ellenzékivel szemben. A kormánypártra összesen 1,047.500 sza­vazat esett, mig az ellenzék 1,355-694 szava­zatot kapott. Belgrád, február 16. Pardani községbe, ahol a választások után véres verekedésre került a sor szerbek ós németek között, vizsgálóbizottságot küldtek. A rendőrségről szabadon engedett néme­tek közül egyik fölakasztotta magát, egy másik megörült. A Politika szerint a jogtalanul letartóz­tatott németeket a börtönben állatian megki- nozák, a legbecstelenebb módon bántak ve­lük, úgy hogy.nemcsak a községben, hanem az egész ország ellenzéki vidékem nagy a föl'háborodás az eset miatt- A németeket minden alap és bizonyíték nélkül tartották fogva. A tömeg sorai között fiatalemberek röpcédulákat osztogattak, amelyekben fel­hívták az ébredőket arra, hogy Beregi Oszkárnak ma estére tervezett és Vigadó nagytermében hirdetett szavalóestjét minden eszközzel akadályozzák meg, mi­vel Beregi Oszkár a kommunizmus alatt elárulta a nemzeti érdekeket. A szinészegyesület vezetősége, hogy az előrelátható botrányt elkerülje, érint­kezésbe lépett Beregi Oszkárral és arra kérte, hogy mondja? le a szavalóestét. Hege­dűs Gyula tárgyalt ebben az ügyben Bere­givel, aki hajlandónak mutatkozott az elő­adást lemondani. A mai Beregi-előa?dás tehát minden valószínűség szerint elmarad, Hege­dűs Gyula pedig le fog mondani a színész- egyesületben viselt elnöki állásáról. gránátokkal fölszerelve elzárta, az óvárosi piac felöli utcát. * A tüntető tömeg egy része a Wilson-pá- lyaudvar előtt és a Nemzeti Muzeum előtt gyülekezett. A lovasrendőrség egy kisebb attakirozással ott is rendet teremtett. * Igyekeztem mindenütt ottlenni s igy a legjobb módszerhez folyamodtam. Felültem a villamosra s ahol nagy tömeg állt, kiszáll­tam s néztem a fejleményeket... A „drága­ság" elleni tüntető „munkásokat" kerestem. Azokat azonban nem tudtam megtalálni. Egy vad tömeg, nagyobbára pelyhesá'üu fiatal­emberek ordítanak kenyérért. Láttam három gyereket, akik egymásnak mutogatták a zse­bükben elrejtett köveket.., * Mellettem áll egy öreg nénike! Görnyedt háttal, könyes szemmel. „Miért sir?" kérdi egy férfi. „A fiam is ott van a tüntetők kö­zött!" feleli reszkető hangon... S a férfi elő­veszi noteszét, kikérdezi az anyókát s följe­gyez mindent. Az aggódó anya nem sejtette, hogy detektivnek panaszolta el a baját..« * Dél van! Delet harangoznak a templom- tornyokban! A tömeg eloszlott! A kiváncsiak nevetve disputáinak a történtekről. A rend­őrség is elvonul- Vége a tüntetésnek, amelyre olyan nagyon felkészültek- A rendőrség hig­gadt fellépésével megakadályozta a véron­tást ... Vájjon most már olcsóbb lesz min­den? Kopper Miksa. * Hivatalos jelentés a tüntetésről. A rend­őrség jelenti: Az „Elektra“-kávéház felé visszaszorított embertömeg kétfelé szakadt. Az egyik a Hoower-utcáról a Havlicek-tér felé vonult, ahol egy ismeretlen asszony rö­vid beszédet mondott s a tömeg aztán szét­oszlott. Egy másik tömeg a Jecna-utcán át a Károly-térre ment. A rendőrség fegyvert sehol sem használt, csupán a guimmíbotot kellett egyes tüntetők ellen alkalmazni. Ti­zenhat személyt letartóztattak, ezek közül kilencet átadnak az ügyészségnek, hármat megbüntetett a rendőrség s négyet kihallga­tásuk után elbocsátottak. A P. M. H. KEDDI ROVATA írja: sp. A hét Külpolitikája Prága, február 16. Biztonság — Adósság. Az angol és a francia lapokban alig olvas az ember másról, mint erről a két fogalomról. Az eljövendő legközelebbi szövetségközi konferencián, Londonban, másról sem lesz szó, mint róluik. A biztonság kérdése Franciaország ele­ven problémája, ő veti folytonosan az euró­pai köztudatba, mert hisz biztonság annyit jelent tulajdonképpen, mint Franciaország ép­ségének garantálása. Hivatalosan európai biz­tonság alatt értik a versaillesi szerződés eredményeinek megőrzését és oly politikai helyzet teremtését, oly eszközökkel való ren­delkezést, mely minden háborút legalább is a közeljövőiben lehetetlenné tesz. P óin cáré ál­láspontja e biztonság (— a béke a mai rend biztosítása) kérdésében a hatalmasok régi el­ve volt: sí vis paoem para belluim. Ellentét­ben állt vele a népszövetség terve, mely sok­kal rafináltabb módon, az egész világ szank­ciós jogával akarta az úgynevezett genfi jegyzőkönyvben ezt a békebiztonságot elérni. Ha egy állam vét a béke ellen, csapjon rá a népszövetség vezetésével minden más állam egyesült erejével és fojtsa meg a renitenske- dőt. Ez a terv főleg a kisállamok érdekeit szolgálta volna, azokét, akik saját erejükből nem tudják épségüket megőrizni. A baloldali francia kormány is igazabbnak látta volna, ha a rendet és a békét nemzetközileg garan­tálják, mint Franciaország hallatlan fegyver­kezési erőfeszítésével, (ne felejtsük el, hogy Franciaország biztonságát Herriot éppúgy veszélyeztetettnek látja, mint Poincaré, csak a m ó d, ahogy e veszélyt elhárítani akarják, különböző), de éppen a döntő pillanatban megbukott Macdonald s igy a gen.fi jegyző­könyv kecsegtető terve, legalább is egyelőre megbukott. Mert az angol konzervatívok, akik sohasem beszélnek Anglia nevében, (mint Macdonald), hanem mindig az 1 m p é- rium nevében, nagyon jól látták, hogy a domíniumok nem hajlandók ere, mert tudják, amint ők mozgósítanak, rögtön száz ellensé­gük támad keleten (Japán, Kina, a szovjet) s kezdetét veheti egy uj rosszabb körülmények közt indult világháború. így aztán minden apró-cseprő er. 5pai krízis ben egy uj világ­háború csirája rejlik. (Nagy pesszimistáik azt is hangoztatják, hogy a világháború sem volt egyéb, mint egy nemlétező, de feltételezhető „népszövetség" szankciós hadjárata a reni­tens központi hatalmak ellen, hisz a helyzet ez volt: az egész világ Németország ellen- S ha a jövőben is úgy nézne ki egy szankciós hadjárat, mint a világháború — akkor kö­szönjük.) Viilágperspektivából tehát a genfi jegy­zőkönyv rossz, (de persze jó az európai apró államok szempontjából), s azért megbukott az Impérium világperspektivás politikáján. De mi jött helyébe? Mert biztonság kell! Az első következmény az volt, hogy Franciaország nem engedhette meg a kölni zóna kiürítését, mert biztonsága nem garantáltáltatott nem­zetközileg s igy személyes garanciákra volt szüksége. A kölni hídfő pedig jó garancia, amíg ez nincs német kézen, a Reich, mely ál­lítólag minden biztonság megbontója (a „min­dig probestáló", mint Dosztojevszkij is nevezi) tehetetlen. Németország is látni kezdi, hogy addig, amíg a biztonságra vonatkozóan az iniciativa nem indul tőle ki, örökös vexatu- ráknak van kitéve. Luther kancellár tehát egy kölni beszédében ajánlatot tett egy angol- francia—német szövetség megalakitására, mely nyugaton garantálná a versaillesi szerződés teremtette helyzetet. Herriot és Baldwín (főleg Churchill) szimpatizálnak a tervvel, csak az a kikötésük — valószínűen a kisantarit kérelmére, — hogy ez az uj koope- rác ós blokk keleten, Középeurópában is garantálja a trianoni, a st. germaini és a neui'lflyi békéiket. Addig, mig ez a terv szeget ütött a nyugati poílütiikusok fej ében, Cham­berlain mást akar: a francia-angol defenzív és offenzív szerződés újra való megcsinálá- sát, hogy ez a két állam diktálhassa újra a kontinentális békét. Podncaréval simán menne e terv, de Herriottal és otthon Churchillékkal már nehezebben. Addig is várakozási álláspontra kell he­lyezkedni. Az európai békebiztonság kérdésé­ben sokat várhatunk az eljövendő márciusi londoni konferenciától, ahol azonban a hatá­rozatok meghozatalánál a fő lendítő rugó, de egyúttal a fő akadály is a szövetségközi adósságok bonyolult és ellentéteket szító kérdése lesz. Melyről a jövő héten. — (Uj postai bélyegek.) A köztársasági elnök betvenötödák születésnapja alkalmából a csehszlovák postaügyi minisztérium jubilá- ris bélyegeket fog forgalomba hozni 40, 50, és 60 fillér, továbbá 1, 2, 3, 4, és 5 korona ér­tékben. • Deréül budapesti szavaló-estfe az ébredöh Közbelépése miatt elmarod Elnyomták a órásai kommunisták vasárnapi tintetását Pillanatfelvételek a Venceltérröl — Egy óra alatt rendet teremtett a rendőrség- A P. M, H. eredeti riportja —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents