Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-13 / 9. (752.) szám
2 ^ Kedd, január 13. A pásil®rlc?€l tggc elcscaűesfll A kormány nem fog közbelépni — A pásztorlevéllel a püspökök lelkészeiket védték Prága, január 12. A Lidove Noviny Fischer-Colbrie dr. püspöknek a Magyar Újság számára adott nyilatkozatával foglalkozva megállapította azt, hogy a püspök teljesen tudatában van a pásztó rlevél tartalmának, valamint annak is, hogy Dolansky és Srámek minisztereknek a kormányra gyakorolt befolyása következtében a pásztorlevél ügyének már nem lesz folytaA kommunisták a templomon kivul rekedtek A görögkatolikus karácsony alkalmaival nagy tüntetések történtek a nagy beregi templomban. A templomgondnokság ugyanis kiutasította a kommunistákat a templomból, . Megalakult az aifnaiista sonkások, kisiparosok is klspzik Ma Radikális harcot kezd az autonómiáért — Közös frontot kíván osztály- és nemzetiségi különbség nélkül — A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársának jelentése — Zsolna, január 12. Hat évvel ezelőtt Srobár rezidenciája volt Zsolna. Innen bontotta fel Szlovenszkó egységét. Itt kezdte meg a csehsztoválkositás politikáját s a lakosságot a centralisztikus rendszer járma alá hajtotta. Hat évvel ezelőtt látott napvilágot Srobáir ukáza, mellyel sok száz őslakos állását veszítve koldus bot,na jutott... S ma, hat év után ugyanabban a városban, ahol a prágai centralizmus Szlovenszkó gyarmatosítását megkezdte, zászlót bontott egy uj szlovák politikai Párt, amely zászlajára irta az őslakosság régi jelszavát: „Harc Szlovenszkó autonómiájáért" tás,a a közigazgatási, .illetve bírói hatóságok előtt. Buday dr. képviselő a pásztorlevelet a legjobb válasznak tartja arra, hogy egyes lelkészek büntető bíróság elé vonattak, ha a hiveiket a gyónásnál a szocialista pártokból való kilépésre szólították fel- Az ilyen gyónók ugyanis a nyilvánosság elé mentek. Most a püspökök vállalják a felelősséget a lelkészeikért. akik a templomtéren gyülekeztek össze, majd két táborra oszoltak. A rendőrség azonban idejekorán közbelépett s a már-rnár kirobbanni akaró verekedést megakadályozta. • ..nagy máglyák égnek Prága, január 12. A püspöki pásztorlevél hatása — a Ceské Slovo szerint — főleg abban nyilvánul meg, hogy Szlovenszkó® eltűnt az autonómia utáni vágy. ,,Ennek dacára Sztovenszikón minden ég nagy máglyák égnek. Aki ma félreáll, az kisteikü. Munkába kell mennie az intelligenciának is. Prágának nem szabad elhagynia Szloveüiszkót. Egy népgyülésen az a szó hangzott el egy szlovák földműves szájától: „Pasicsot a papokra." Ez a vidéki szegény ember olyat mondott, amit mi sem merünk kiejteni, azonban jó direktívát adott. Csak félni nem kell. Kijelentjük, hogy Szlovenszkén az ujját sem mozdítja meg aenki, ha Prága igazságos, de ketnény ökle lecsap az összes hazaárulókra — okár lelkésznek, akár püspököknek hívják. A szlovák nép megkönnyebbül és igazat ad a sújtó kéznek. Nem hívunk hóhérokat, de ezt kiáltjuk: „Védjéteik az állam becsületét, irtsátok ki a vakondokat s dobjátok szét a túrásait." Város! közgyűlés rendőrségi asszisztenciával Igló, január 11. Az iglói városi képviselőtestület legutóbbi ülésén elvetette az egyik városi erdő- tisztviselőnek napidijakra támasztott igényét. A képviselőtestületnek egyik kommunista tagja oly hevesen vette pártfogásába az elutasított erdőtisztviselő ügyét, hogy az elnöklő polgármester a heveskedő tagot húsz korona rendbírsággal sújtotta. A karzat azonban a kommunista tanácstagnak fogta a pártját s ezért az elnök elrendelte a karzat kiürítését. A kivetett rendbírságot a kommunista , nem akarta megfizetni s ezért az elnök az ülésből kizárta. Mivel ez az elnök ismételt felszólítására sem hagyta el a termet, ezért eltávolítása céljából előhívták a városi rendőrséget, amely a renitenskedot kivezette. Kulturjavaslatok. A Prager Presse féflhi- i vatalos közlése szerint az iskoteügyi minisz- i térin m a kul túrja vasiatok hosszú sorát fogja ; beterjeszteni a nemzetgyűlés elé; így az egyházat érdeklő javaslatok közül beter- 1 jeszti a kormány a templomok és temetők ; közös használatára vonatkozó javaslatot, továbbá az ipari szakiskolákra s az ipari továbbképző tanfolyamokra, valamint a siketnémák és gyengeelméjiiek oktatására vonatkozó javaslat is a ház elé kerül. A félhivatalos lap véleménye szerint a legjobb esetben i egy kulturjavaslatot tárgyalhat le a nemzetgyűlés ebben az ülésszakban. Függetlenül minden más párttól, egy táborba tömörülnek most azok az emberek, akik eddig a fennálló autonómista pártokban elhelyezkedni nem tudtak, vagy pedig, akik megelégelték az úgynevezett szodomlsták és argalusok hazug ígérgetéseit. A falu és a város dolgozó munkásait, a parasztot a gyári munkással akarja ez a párt egy táborba tömöríteni az autonómia erőt alkotó jelszava alatt. Zászlót bontott itt a radikális földműves, kisiparos és munkás autonómista párt s a zászlóbontáson nyolcvanegy város és falu képviselői jelentek meg. Az u? párt programba A radikális autonómista párt a köztársasági államforma keretén belül önálló szlovenszkói Parlamentet követel. A többi országokkal, Csehországgal, Morvaországgal és Sziléziával a kül-, had- és pénzügy legyen közös. Az autonómia kivívása mellett gazdasági téren követeli a latifundum eltörlését, a földreform igazságos Végrehajtását akként, hogy Szlovenszkón csak sztovenszkói őslakos kaphasson földet. Követeli a mai földbir- tokhivatal feloszlatását s egy a parlamentnek felelős minisztérium felállítását. Követeli továbbá a jelenlegi állampolgár- sági törvény módosítását ohmképpen, hogy mindenkinek, akinek Í918-ban állandó lakása volt a köztársaságban, az állampolgársága biztosittassék. Illetőséget az kaphasson, aki egy helyen legalább négy évig tartózkodik. A programban kimerítően foglalkoznak az iskolareformmal is s követelik azt. hogy a tanrendszert minden község lakossága egyedül áFapitsa meg. Ezzel véget akarSzerda: GEORGES BOUTELLEAU: Áhitat (Vers.) MIRA VIOLA: Látogatás a weimari Liszt-házban. Csütörtök: BOLEMAN JÁNOSNÉ ZORKÓCZY AT AT A • ^ 7 pl 1 p rrvi 'i £ 7^ Péntek: CHOLNOKY LÁSZLÓ: A zöMWlences története. Szombat: SCHÖPFLTN ALADÁR: Mécs László trj verseskönyve. Vasárnap: PALÁGYI LAJOS: Parittya. (Vers.) URR IDA: Futok, futok hol-dtalan éjszakák után (Vers) — NYÁRY ANDOR: A hagyma. A vak és a ver feü — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Szombafhy V. Viktor. Mikor az orvos megmondta négy év után nagyvégre mégis, hogy már nem lát többet soha: megszédült és két napig magánkívül lihegett a kórházi ágyon. Aztán hazabotorkált, sóhajtott nagyot, bánatosat és megvonta a szót magától. — Fiam, — (így az anyja) — csakhogy megsegített az isten, hogy élsz! — Bár az uí árkában dögiödném, vagy vitt volna el hát az a golyó, — mondta nagyvégre s a méhesbe ült ki ezentúl, hallgatta, ahogy a njéhek dümmognek. És fütyürészte utánuk. Mást nem tudott csinálni semmit, a napvilág 'öröksötét lett előtte s úgy dűlt a szalmának, hogy soha többé onnan föl nem kel. Anyja ott sirt a konyhában egész nap, úgy magának, csendeskeservesen, apja a földet járta csökönyösmindég. A vak csak feküdt napokon át. Fütyült, néha meg vonított, ahogy a kutya szokott esténként, reggel a kakassal kukoritott. A torka semmire nem gondolt, feje csupa zenekar volt, hangos, lármás, beszédnélküli hangzavar. Egy napim azonban reggel: elcsendesedett hirtelen és féloldalra támaszkodva figyelt át a szomszédba erősen. Valaki zongorabillenityükön kalimpálta ki a hajnalos örömet. És megszólalt a zongora azontúl reggel-este mindig. A vak dúdolta utána a furfangos skálákat. — Anyám, — igy végre egy napon, mikor anyja éppen a levest mérte ki neki, — nekem is kell olyan! — Ugyan eredj, kedvesem, nem billentesz ki te azon— bánkódott az öregasszony. — Nem kell! Ami muzsikál . . . — Hermanyikát? — Nem! Ami ilyen szépen muzsikál . . . Jött az öregember haza éppen. Mi legyen? A vak oldalt dűlt az asztalon és csak mondta. — Ami szépen muzsikál. Hát gondolkodtak. Két napig erősen.. Vasárnap reggel, még az ágyban, mondta az öreg: — Én már tudom mit? — Mit is, no? — A múltkor egy . . . vak . . . vót itt. Verklis. Nagyon szépen muzsikált. Forgatni kellett. A vak felült. Szemét belemeresztette a nagysötétbe. — Ajjó lesz! Másnap hát eladták a malacot. Aztán az öreg bebotorkálí a város* 1 s addig hajtott, szimatolt, szöszmögött, míg estére haza nem hozott egy verkliládáh Nagyon szépen szólt. Három nótát húzott, egy szomorút, két vigat, csak éppen forgatni kellett. A vak féléjszaka forgatta erősen s már másnap kivitte a méhesbe korán. Ott gyötörte aztán a három nótát délig. Néhány szomszéd átjött csendesen és sajnálkoztak erősen, de meg örültek is. Így ment ez egyideig. Az öregember a földeken szöszmögött, napszámba járt. Egy reggel megint vasárnap volt, az anyjának megcsengett a hangja: — Fiacskám, kedves, mondanék valamit... — No! — Dem lenne-e jó, ha másutt is muzsikál gátnál? — Hogy értií Az apja izgatottan ült föl ágyában. Száraz pipáját rágta. — Hogy úgy mennél, mint a többi. Benéznél az udvarokba s ott elmuzsikálgatnál egy kicsit. A vak még mindig nem értette. Csak úgy fanyaron érdeklődött. — Minek a?‘Zavarom magukat otthon? Az apja már nem tudta szó nélkül. Kiszólt a pipa mögül. — Hogy ekkis pénzecske jó vóna . . . A vaknak most világosodott meg. Fölhorkant. — Kódujjak? Anyja sirva rázta a fejét. — Nem mondtam egy szóval se. De hátha megszán egy-két jó emberünk. Az öreg is: 41 — A malacot is eladtuk a muzsiké jér. Én ma már nem bírom a karom. Hátha te is tudsz valamit csinálni ?A vak kilógatta a lábát az ágyból. És sokszor elmondta. \ — Hát kódulni ködének? . . . Az öregasszony csendesen sirdogált. Az apja földhözcsapta a pipáját: — Hát megyek veled én is! Egyebet már úgy se tudunk. — A vak még próbálkozott: — De én itt, ebbe a faluba nem fogok... Nagyon szomorú vasárnap volt. Az eső is siránkozott, de a vak meg otthon játszott templomot a muzsikálójával. Énekelt is hozzá szent nótákat. Meg káromkodott. Mikor szépre fordult az idő. másnap, megindultak. Elől az öreg, nyomában botorkált a vak. A botot úgy markolta meg erősen, mintha az élet utolsó pillérét szorongatná. A muzsikálót meg félvállra vették. Délig nem mertek befordulni sehová. Ké^t falun is átmentek, néha be is merészkedtek volna valahová, de csak álldogáltak a biztató ház előtt, amin belül kutyák vicsorogtak mérgesen. Este aztán mégis, szomorúan: megöltek egy faluban, nagyon erősen hallgattak. Bánatos járású öreg anyó állt meg akkor mellettük s megnézte őket figyelmesen. nak vetni a mai állapotoknak, hogy a centralisták ráerőszakolják a jövő generációra a huszitizmust. A párt programját a jelenlevő^ delegáltak elfogadták. Mihalusz Vince, az előkészítő^ bizottság elnöke a program előterjesztésével kapcsolatban hangoztatta, hogy a párt nem fog sem felekezeti, sem pedig nemzetiségi vagy osztályharcot vívni, hanem ellenkezőleg aV osztályok és nemzetiségek segítségéve! közös fronton akar haladni és küzdeni Szlovenszkó autonómiájáért. Elsősorban kenyérhez kell juttatni az őslakosokat. Mi itt születtünk, itt nevelkedtünk — fejezte be beszédét — s itt élni akarunk! Elég volt már a centralista rendszerből, nekünk nem kell iternacionálé cseh nyelven és nem kell nacionalizmus huszita elvvel! Mihalusz beszédét nagy tapssal fogadták s aztán megejtették a választásokat, amelyek eredményei: Elnök: Mihalusz Vince tanár. Al- elnökök: Deankon József és Lieszkovszky János. Titkár: Csaderna Augusztin. Irodavezető: Varedha János. Pénztárnok: Vacek Ferenc. A gyűlés végül elhatározta, hogy pártlapot indít, melynek szerkesztésével ugyancsak Mihalusz tanárt bizta meg. A szlovák himnusz eléneklésével ért véget a gyűlés. Kopper Miksa. Interpelláció az állampolgársági ügyek í kezelése miatt. Korínéndy-Ékes Lajos dr- keresztényszocialista képviselő interpellációt intézett a belügyminiszterhez amiatt, hogy a kassai zsupamátuson és a pozsonyi teljhatalmú minisztériumban a lehető legrosszabb indulattal kezelik az állampolgársági és visszai honositási ügyeket. Eltekintve attól, hogy évekig fektetik az állampolgársági kérvényeket, amelyeknek elintézése természetesen nem lehet más mint elutasítás, de ez az elutasítás is sokszor nevetséges és kicsinyes formahibákból történik. Sokszor egyetlen | szó miatt utasítják el a kérvényezőt és a ! rosszindulatú hivatalnokok nem figyelmeztetik a felet ezekre a formahibákra, holott ez kötelességük volna- így például a kassai zsu- panátuson egy nőnek, aki 1905 óta lakik Kassán és visszahonositását kérte, azért lett többször elutasítva, illetősége megsemmisítve, mert nem volt kérvényében ez a szó: „visszahonositás". Természetesen erre a zsu- panátuson éveken keresztül nem figyelmeztették ezt a nőt,'hanem kerülő utón. tisztán véletlenül tudta meg miás helyről s kezdte elölről a kérvényezési. Kérdezi a belügyminisztert, hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy ez a rendszer megszűnjék a közhivatalokban s az ilyen hanyag és gonosz tisztviselőket, akiknek az adófizető polgárokat keFene szol- gálniok. állásukból azonnal elmozdítani? — Hova mennek, szegényemberek? A vak kimordult: — Az Istent keressük. Kódulni fogunk. Az anyóka zavartam in-tett nekik. — Hozzám bejöhetnek éccakára. Nagyot lódult mindkettő. Vállra a muzsikálót és becsoszogtak a házba. A vak akkor felemelte a fejét, áthunyoritott az estébe és azt mondta magának: _— No, itt most mégis muzsikálni fogok. És letette a verklit, húzta, forgatta egymásután a három nótát. Meg újból. Az anyóka rábátorodott. — Mi vót a kereset máma? — Keserves semmi — dobta ki az öreg. A vak csak húzta. Két gyerek bámészkodott a kapun s a keritésre ugrottak fel lovagolni. taktusra. Tulnan egy komondor voni- tofit. Aztán egy legény dugta be a fejét s hát- r aszóit: — Kódosok, Erzsu néninél-! Valaki fölnevetett a kerité^ előtt. S megjelent egy leányfej is. Aztán többen, mindig többen, nézték, ahogy a vak forgatta a verklit s fülettárva fogadták be a zakatoló hangokat mosolygásuk alá. Egy legény kidobta a kabátját és elrikkantotta magát: — Hfi. de táncolhatnék! Szétnézett, aztán deré-konkapott egy nagy, barna, fehérfogu leányt, az visított, de táncolt szívesen. Erre kedvet kaptak a többiek is. BelóduJtak a kapun. A nagy dobogásra rikoltozásra a vak megállóit és tétlemül révedt a levegőbe. — Forgasd már a keservit, — rikkantotta dühösem egy legény. Az apja odaugrott a vakhoz. — Majd segítek én is . . . És újból felzakatolt a verkli. Táncoltak veszettül, Erzsi néne meg ott nevetett örömében a küszöbön. A. vak fölállít a lováról. Kinyújtotta' magát és közibiik került: — Én is táncolhatnék! — Eregy, te kódis, —• lódította el a legény hatalmas ránditáissal, aki mellette tán-; 'colt éppen
