Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-10 / 8. (751.) szám

' Vasárnap, január 11.

3

állni az asszony folytonos zaklatásainak. A főhadnagy csak nehezen vallott, eleinte mindent tagadott és csak nehezen lehetett vallomásra bírni. A gyilkosság lefolyását ugyanúgy adta elő, mint felesége.

Kudelkát megfojtották.

A rendőrség az asszonyt szembesítette az urával, aki szemébe mondta neki, hogy ő bujtotta fel a gyilkosságra. Az asszony azonban ennek ellenére megmaradt eredeti állítása mellett. A rendőrség tüzetesen átvizsgálta a szobát és megállapította, hogy nem úgy történt a gyilkosság, mint ahogy a tettesek előadják. A revolvergolyónak ugyanis nem találták meg a nyomát, már pedig, ha Léderer tényleg lelőtte volna a hentesmestert, akkor meg kellet volna találni a golyót, mert Lederernek oly közelről kellett volna lőnie, hogy a golyó nem maradhatott benn a testben. Ezenfelül Lédererék lakását csak egy vékony rabitzíal választja el a többi lakástól. A ház lakóit kihallgatták, akik nem hallottak a kérdéses időben lövést.

A rendőrség arra a feltevésre jutott, hogy előre megfontolt terv szerint az asszony a pamlagra csalta Kudelkát és eközben olyan helyzetet teremtett, hogy Léderer nesztelenül beléphetett a szobába és megfojtotta a hentesmestert. Ezután kirabolták az áldozatot és feldarabolták hulláját.

Mit vall a meggyilkolt öccse?

Kihallgatták Kudelka János öccsét Ku- delka Lajost is, aki szintén fontos dolgokat hozott a rendőrség tudomására. Nem hiszi, hogy bátyja és Lédererné között viszony lett volna, de azt tudja, hogy Kudelka nemrégiben a rokonok között száz millió koronát akart összegyűjteni azzal, hogy erre a pénzre egy rendkívül jövedelmező üzlet miatt van szükség, amit Lédererékkel csinálna meg és amelynél rövid idő alatt meg lehet ezt az összeget kétszerezni. Szerdán délután Kudelka elment hazulról és azóta nem tért vissza.

Mivel bátyja családjától elvált és nem mindig járt haza, nem tiint fel távolmaradása és így csak tegnap jelentették a rendőrségen, hogy eltűnt. Kudelka szerdán délután eltávozása előtt kijelentette, hogy Lédererékhez megy. Csütörtökön a tanú felment Léderer- néhez és megkérdezte tőle, hogy nem látta-e bátyját.

Az asszony a legnagyobb Ielkinyuga- loinmal azt felelte, hogy napok óta nem volt fenn náluk, noha várták. A tanúnak az a feltevése, hogy előre megfontolt szándékú rablógyilkosságról van szó.

A detektívek kihallgatták Kudelka lakótársait is, akik azt mondották, hogy a meggyilkolt rabiátus erőszakoskodó ember volt, aki szeretett inni és gyakran látták illuminált állapotban. Ilyenkor nagyon durva volt és nem lehetett társaságában maradni.

A rendőrség a nyomozást még a mai napon befejezi és a letartóztatottakat átki- sérik a Markó-utcai polgári, illetve a Mar- git-köruti katonai ügyészségi fogházba.

Lédererék megnyuzták Kudelkát

Ebéd után újabb helyszíni szemlét tartottak, amelyekre a tetteseket is elvezették.

mm- 1 ■■■■■ un—

A férfi kedvtelenül bólintott.

— Hagyja, Hedvig. Mondom, hogy ostoba képzelgés. Az éjjel álmodtam.

— Én inkább rémesnek látom. A groteszk és a borzalom érthetetlen keveréke. Ezek a fák valami szörnyű kínban vonagla- nak. Mintha fájna nekik, hogy égnek . . . Nem?

Lucián kissé földerült.

— Hát — az. És hát akkor mégse olyan zagyvaság.

Hedvig erőitetetten nevetett. Vizsgálódva nézte a férje arcát, majd a képet.

— Különös. Bizarr. Titokzatos, tehát félelmetes. S ami fő: nem értem. Maga ilyeneket álmodik, Lucián?

Finom arcocskáján könnyed árnyék suhant cl és egy pillanatra megbontotta a boldog szerelem ragyogó derűjét, ami még az Imént is rajta mosolygott.

— De Hedvig, — mentegetőzött a férfi, — mit tehetek én róla? Nekem az kellene, hogy az álmaimra is maga vigyázzon. Hogy a maga édes szuggesztiója alatt álmodjam... Nekünk nemcsak csókolódzni, nekünk álmodnunk is együtt kellene, Hedvig.

— Szegény Lucián! — sóhajtott az asz- szonyka és résztvevőén simította meg a férfi fejét. De-hát mi az ördögöt is álmodott hát?

Lucián tétovázott. Látszott az arcán a tépelődés: elmondjam-e? Aztán fölkapta a fejét.

Bolond, képtelen álmom volt, Hedvig! Pazar fényben úszó kertbe vetődtem, ahonnan édes, álmatagon zsongó muzsika csalóLéderer itt teljesen megtört és részletes vallomást tett. Elmondotta, hogy felesége azzal a fenyegetéssel vette rá Kadelka megölésére, hogy ellenkező esetben megcsalja a hentes- mesterrel. Folytonosan nógatta, hogy kövesse már el a gyilkosságot.

A gyilkosság előtt való napon hetven millió koronát vettek tát Kadelkától azzal, hogy azt rövidesen megduplázva fogják visszaadni. Ez azonban csak ürügy volt.

Kénytelen volt a tettre, mert felesége, aki jómódhoz volt szokva, nem tudott szegénységben élni. Állandóan hajtotta őt, hogy pénzt szerezzen, mert fényűzően akar élni. Amikor a gyilkosság napján Kadelka feljött hozzájuk, azt mondta Léderer, hogy dolga van és el kell mennie hazulról. Azonban nem ment el, hanem a konyhában elrejtőzött. Eközben felesége előre megbeszélt terv szerint a díványon ágyat vetett Kudeiká- nak és intett neki, hogy mikor jöhet be. ö az asszony intésére bejött a szobába és lelőtte Kade’kát. Az asszony előre odakészi- tett egy lavórt a divány mellé, amelybe valósággal belecsurgatta a vért Kadelka fejéből. A holttestet ezután nemcsak feldarabolták. hanem meg is nyúzták. A vesét kiszakították és a nemesebb szerveket külön csomagolták be.

Az aszony férjével való újbóli szembesítése után megtört és nem ellenkezett többé. Elmondotta, hogy férjétől a háztartásra soha egy fillért sem kapott, mert Léderer mindent magára költött. Ezért volt kénytelen más utón szerezni pénzt.

A nyomozás során olyan adatok merüllek fel, amelyek valószínűvé teszik, hogy a házaspárt Kadelka tartotta ki, akinek szabad bejárása volt Lédererék lakásába.

A késő délutáni órákban Léderer a katonai ügyészség fogházában bevallotta, hogy feleségével együtt előre megfontolt szándékú rabfogyiíkosságot követeit el.

A gyilkos 31 éves és hat évvel ezelőtt nősült meg. Felesége igen előkelő íiroli családból származik és atyja főmérnök. Szintén 31 éves.

Kadelka holttestének törzsét ma délután négy órakor Szenterzsébetnél kifogták a Dunából.

„Egy tizenkétezeréves földi életperiódus jár le az 1925-ös esztendővel"

A svájci adventisták és Dániel próféta 10^-re prófétáíják az emberiség újabb megváltását — A scytha Zararhustra máguspap Zend- vesztája a Vég 114 éves folyamatáról és a Világ életének a megváltással való megtisztulásáról

Budapest, január 10.

(Saját tudósítónktól.) Érdekes, hogy a mai kor emberei sejtelmeik mélyen a legkomolyabb érzésekkel viselik a világ végének gondolatát, bár bizonyos, hogy az emberiség túlnyomó többsége soha nem hallotta sem a svájci adventisták uj megváltást hirdető kinyilatkoztatásait, se nem tudja Dániel próféta 2625-ös évjövendölését, nem is szólva O-Nao japán koldusasszony „méltóságos ecsetvonásairól“, a Lorber-irásokról, vagy pláne a Krisztus előtti 1000-ben irt Zarathus- tra Zend-Avesztájárók amik pedig egy-két éves eltéréssel egyöntetűen

a most közénkfordult 1925-ös uj esztendőre teszik a Vég kezdetét.

Végül, mintha ez is a sors útmutatásából történt volna, Judiában ősrégi cserepeket ástak ki a földből és a nemzetközi tudós ré- gészetbizonyitó részleteket olvasott le azokról a tizenkétezer esztendővel ezelőtt elsü- lyedt Lemuria életéből, bizonyítékot a próféciák mellé a föld tizenkétezer éves életpe- rio dúsáról.

A zsidó próféciákkal és irásmagyaráza- tok'kal kezdem a mindenek felett való esemény illusztrálását. Dániel próféta Kr- e. 586 körül Írott könyvének XII. rész 11—13. verse szól a nagy Végről a következőiként: .,És az időtől kezdve, hogy elvétetik a zsidó néptől az áldozati lehetőség és bekövetkezik a pusztító utálatosság, 1290 év számittatik előre, hozzáadva még 1330 évet- Boldog lesz, ki meglátja a 2625-ik esztendőt!“

Ennek levezetése és megfejtése az irás- magyarázat szerint: A zsidók a babiloni fog|| —ralist ° 11 ■"

gáttá be az embereket. Abban a kertben minden zengett és dalolt. Zengtek a bokrok, zengett a pázsit és a patak s zengtek a virágok és a fáik. Nemcsak a madár, az alma is dalolt. S a zengő világból az illat és a szín, a hang és a fény mámora áradt széjjel és átjárt, elöntött engem is.

Hedvig lelkesedve tapsolt.

— Hiszen az nagyszerül A zengő kert! A dalok kertje!

— Várjon csak. Beléptem a kertbe. De abban a pillanatban borzasztó súly nehezedett a vállamra: az élet terhe. Nem láttam* csak éreztem, hogy viszem, hogy cipelem a láthatatlan terhet, Vissza akartam fordulni, de nem lehetett; a dalok mágneses erővel húztak s előre lépni meg nem mertem. Hirtelen magas, előkelő alak jelent meg előttem. A lombok és virágok alázatosan meghajolva előtte, susogtak.

— A kert ura . . .

— De én azt éreztem, hogy több annál: az Élet ura. S a kert: az Élet kertje. A Sors és birodalma. Karját nyújtotta nekem és sétára vezetett. Széles kerti utakon jártunk, melyek a végtelenbe kígyóztak. Minden útnak más és más színe van. Ibolya, rubin, topáz, smaragd; a színek skálája kígyózott előttünk ezerfelé. Körülöttünk nagy embertömeg nyüzsögve hullámzott, nevetgélve, vidáman, gondtalanul, semmivel sem törődve. Az utak szélén mindenütt, gyönyörű vonalakban, élő szobrok álltak sorfalat: a világító emberek. Pompás ember testek, a fenyő, a cser, a pálma sudár törzsével, amelyen a tej, az arc, a szem kiváltság0^ létek vglámq^ramától -42?:

Ságba vetésükkor elvesztették az áldozás lehetőségét, mert kirabolták templomukat és elvitték áldozati szent edényeiket. Ez idővel ./tétetett fel a pusztító utálatosság41 is azzal, hogy lelki tisztaság nélkül keleltt élniük. Ez pedig 586-ban vöt Kr. e.

Máig eltelt Krisztus születésétől 1925 év, a fogságtól számítva 2508 év- A zsidók folyó évszámítása a teremtéstől 5686 év. A számítás kiinduló pontja tehát (a babiloni fogság ideje) a teremtéstől számítva 3175 év. Hozzáadjuk most a prófétáit két évszám összegét a kiindulási számhoz (2625-1-3175) ~ 5800 évet kapunk. A Dániel-jóslat és a Megváltót váró adventisták 1925-re hirdetett „Beteljesedés44^ közt 114 év a differencia, amit a „Legrégibb és Legtisztább Kinyilatkoztatás44, Zarathustra seyta máguspap által Kr. e. 1000- ben irt Zend-Avesztáia magyaráz meg plasztikusan. Ezt a magyarázatot Zajti Ferenc történész, a híres magyar Aveszta-kutató adta szószerint a következőkben:

— Az Avesztában a Dinkart VII. 11. 4. szerint a megváltó Sosios, napjainkban megjelenik és 57 év alatt végrehajtja a nagy feltámadást. Ez olykép megy majd végbe az írás tanúságaként, hogy Sosios a feltámadás idejétől 57 év alatt megsemmisít a földön minden ellenségeskedést, halált, elnyomatást, emberi uralmat a többi emberek felett, ami után megszűnik a hússal való táplálkozás, állatok, emberek egyaránt növénygyümölcsöt esznek majd 17 esztendeig, utána 30 évig a folyékony táplálkozásra térnek át, mialatt annyira elszellemiesednek. hogy a következő 10 esztendő alatt már nem is táplálkoznak, mint ahogy fordított sorrendben ez a folyazik, hogy az élő szobrokról szörnyű szenvedés gyönyöre ragyog és világit széjjel. Sajátságos és megragadó fény: a kínos gyönyör fénye. Testük meg-megremeg a fájdalomtól, de az arcuk szüntelenül mosolyog. Jaj annak, akit a kert ura szomorúságon kap! Arra még erősebb szenvedés-áramot bocsát, aminek fénye a világitó embereken megsokszorozódik, de gyötrelmes gyönyöre elviselhetetlen. A világító ember, persze, rövidéletü. Némelyik egy-egy első és utolsó erőfeszítéssel lobban föl; kigyul, aztán összeesik és kialszik. Por és hamu marad utána s a kert ura mindjárt újat állít a helyére. Ezek a világitó emberek, ezek az ólő, lángoló szobrok, tisztán láttam: a zsenik. A fantaszták. A rajongók. A Szép mártírjai. Mulattatják és gyönyörködtetik, taszítják és hevítik, javítják a dicső, a nyüzsgő tömeget s megvilágítják az utakat, a jövőt.

Hedvig méltatlankodott.

— Hiába! Semmiért! Hogy szenvedhessenek !

— Körülbelül. Egyetlen kárpótlásuk, jutalmuk és elégtételük, hogy az élet kertjének minden szépségét, bár kínban égve, cgyes- egyediil csak ők látják. A körülöttük sétáló, tolongó és tülekedő tömeg nevet, mulat, os- tobáskodfk. Néha igazán gyönyörködik is a pompásan lángoló, ragyogó szobrokban, nem látva, sőt nem is sejtve, hogy azok mennyi kint és gyötrelmet szenvednek — ö érette. Azért, hogy ő mulathasson. Mintha csak tartoznának neki az életükkel és a fényükkel, azzal az áldozattal, hogy az ő kedvéért szen- yedjejiek és. elpusztuljanak , . , Amint végigmát a teremtés első emberpárjánál, az Aveszta Mesia és Mesianajánál volt.

— Ekkor megjelenik a földön Sosios az angyalok karával, mint ahogy az a 12 ezer éves messiási országiás periódusainak végén mindig megtörténik, feltámasztja a halottakat. óriási gyülekezet csoportosul körülötte, ahol mi*'-Jenki felismeri, majd elhalt hozzátartozóit. nagyszüleit, testvéreit, anyját apját és amikor elkezdődik a cselekedetek megmérése, az emberek cselekedeteik szerint választtatnak két táborra szét. ..A tiszták sírni fognak a gonoszok feleit cs a gonoszok önmaguk felett44 — mondja az Aveszta. — ..A föld pedig olyan lesz az Ítélet pillanatában, mint egy nagy beteg, vagy mint a juh, amely halálos félelemmel esik össze a farkas előtt.44 Sosios a rosszakat aztán három napra az izzó pokolba löki, ahol ..a szenvedők kínja nagyobb lesz. mint 9000 esztendő minden földi kínszenvedése együttvéve44.

A Messiásnak a napjainkra jövendölt el- érkezése a világ sok vallástétciében - egykét éves eltéréssel — beníoglaltatik. Már Plátó is irt és beszélt arról, hogy elsülyedt az istenségek akaratából egy nagy világ (Le- muria, Atlantis) földjével, embereivel, minden életével együtt a tengerek fenekére, ahol 12 ezer évig vezekelnek és megtisztulnak. 12 ezer év múlva pedig (Atlantis és Letnuria elsülyedése a tudósok szerint most 12 ezer éve történt) fölbukik megint az a föld tiszta teremtményeivel együtt és élni fognak a ma élő világ helyén.

Az indiai teozófusok „Keleti Csillag- rend“-je. melynek van már szektája Európa majdnem mindegyik nyugati nagyvárosában és Amerikában, 1925. évre várja a Messiást és hiveit a Megváltó teljes fogadtatására készíti elő, aki emberi formában fog megjelenni megint a földön.

Perzsiában tavaly óta vándortanitók járják be a vidékeket és .szentbeszédeket tartanak a népnek a nemsokára eljövendő Nagy Tanítóról. Ugyancsak a Keleten az utóbbi évtizedben nagyon elterjedt az .,Uj Budhizmus44 hite. amelynek lénye szintén a Nagy Tanító várésa. Erről a problémáról 1921-ben jelent meg a vallás főpapjainak kiadásában egy .,Qua-Non-Se“ cimü biblikus munka, az ösz- szes ázsiai nyelveken, amelyben a Messiás érkezését olyképp jósolják, hogy „És megszületik az 1927-es esztendőben az Ur az emberek szivében, mindent és mindenkit nagy. nemes cselekedetekre fog serkenteni, a szeretet. jóság, igazság, részvét és együttmun- kálkodás megértésére és gyakorlására •.. aztán eljön az Ur személy szerint, anyagi alakban az 1928-as esztendőben mint Világ- tanitó, éppen a legnagyobb megpróbáltatások idején...“

A mai időre való Messiás-várás szempontjából nevezetes és kiemelkedő a japán vallásreformáció „Omoto-Kyo44 kultusza, melynek alapítója és prófétája O-Nao koldusasszony, aki rongyszedésböl élt és aki a legalacsonyabb néprétegből származott. Egyszer csak. 1892-ben megszállotta az asszonyt a szent tiiz, prófétáim kezdett. Jóslásait a házak falaira és rongyos tekercsekre irta fel, pedig soha írni nem tanult. Megjósolta a háborút, tűzvészeket, földrengést. A kormány ezért egy fogolytáborba deportálta, ahol

mentünk a kerten, a kert ura rám nézett . . . És én megborzongtam . . .

Hedvig ijedten kapott a férfi karjához.

—Mit, Lucián! — riadt föl. — Talán magát is? Hogyisne!

Lucián mosolygott. Végtelen gyöngéd, mégis sóvár vágy ragyogott át szeméből az asszony édes, igéző arcára, mely igy, kigynl- va a boldog szerelméért remegő szív félelmétől és izgalmától, még sokkal szebb volt. Lucián megforgatta kezében az ecsetet és a képre nézett ... A világító faemberekre, a lángoló, ölő szobrokra . . . Aztán hirtelen fölkapta a kezét s a palettát és az ecsetet haragosan vágta a képhez.

— Majd bizony, olyan bolond leszek! Hogy odaadjam az Életet azért a hitvány khiméráért, hogy néznek, vagy bámulnak. A dicsőséget — az ifjúságot; a tapsért a szépséget; a szenvedés gyönyöréért a szerelem boldogságát: Hedviget! ... Én boldog akarok lenni, semmi egyéb! Együgyű, mosolygó tömegember. De boldog! . . . Inkább étá- Iok, semmint világítsak — másnak!

Kaczagtak. Hedvig á(kulcsolni, a férfi nyakát s Lucián a két karja közé kapta a bájos folyondárt. Betakarta fehér vászonleber- nyegébe. elrejtette a fasor világitó szobraitól és a kert urától, a Sorstól, nehogy meglássák. A fasor hatalmas sudár rá köz:'.! gúnyos árnyékok hosszú homálykeze 'erpeszk .dett feiléjök, de ők nem látták, nem akarták látni. A szerelem boldog zsarátnokából nem vágytak a világitó emberek gyötrelmes, kínos tü- zébe; a lobogó villáinos lángba . . .