Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-06 / 4. (747.) szám

„ Kedd, január 6. A ilöi>söurö-Kér«é§ AnszAlAban súlyos OonyoOoiniaüo! HKz&et elő A szociáldemokraták hallani sem akarnak a Habsburg-javak koníiskációjának feloldásá­ról _ A nagynémetek ellenzékbe vontiláss a! fenyegetik a keresztényszociaüstákat & Csernoeh nem adott interjút a Neues Wiener Journalnak Egy álhirlapiró' agyában született meg a nyilatkozat — A primási aula az „interjúról** Budapest, január 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefon je­lentése.) A P. M. 11. is ismertette Csernooh János hercegprimá'snaík a Neues Wiener Journal munkatársa előtt tett állítólagos nyi­latkozatát, amely a magyar sajtóban nagy port vert föl, A Nemzeti Újság kiküldte tudó­sítóját Esztergomba, hogy a Iegilileiékesebb helyről szerezzen információt a nyilatkozatra vonatkozóan. A tudósító megállápitóttá, ogy a hercegprímás nem tett nyilatkozatot a bécsi újság munkatársának és a hercegprí­más ajkára adott szavak nem mások, mint merő kitalálások, amelyek egy olyan ismeri álhírlapiró agyában születtek meg, akii a magyar ujságiróiársadalom már régen ki­közösített magából. A Nemzeti Újság munkatársa a primási aulában a következő felvilágosítást kapta: — December végén megjelent egy egyén a primási aulában és a hercegp. más szemé­lyes titkárát kereste, aki ©löt’ Lévay Mihály­nak mutatkozott be 'és azt mondotta, hogy a Neues Wiener Journal munkatársa és lapja küldte ki őt azért, hogy a hercegprímástól interjút kapjon. Amikor azt a kategorikus vá­laszt kapta, hogy a hercegprímás nem kíván nyilatkozni, azt kérte, engedjék meg neki, hogy a hercegprímással személyesen beszél­hessen, ha már a költséges és fárasztó utat megtette. Ezt a kérést annál kevésbbé utasít­hatták vissza — mondották az aulában —■, mert bár a tudósító személyét nem ismerték, de egy nagy világlap munkatársának mon­dotta magát és így azzal az előzékenységgel bántak vele, mint egy világlappal illik. így történt, hogy a hercegprímás fogadta és rö­vid ideig elbeszélgetett vele. A beszélgetés során szó esett aktuális kérdésekről és a her­cegprímás anélkül, hogy ennek közlésére en­gedélyt adott volna, előadta nézeteit. A be­szélgetés során csak olyanokat mondott a bíboros-hercegprímás, amely dolgokat már kifejtett több izben a nyilvánosság előtt. Az az interjú, amely a Neues Wiener Journalban megjelent, az újságíró egyéni megnyilatko­zása és elferdítése annak, aimát a bíboros mondott. Erre különben magától is rájöhe­tett a közönség, amely nagyon jól tudja, hogy olyan szavak, amilyeneket az újságíró a bi- boros-hercegpriimás szájába adott, Csemoch János ajkát sohasem hagyhatták el. A Nemzeti Újság ehhez hozzáfűzi, hogy az illető Lévay-Dinnye Mihálynak nem ez az első trükkje. 1914-ben a Napnak, amelynek akkor munkatársa volt, letáviratozta Belgrád bevételét, sőt azt a beszédeit is közölte, mely- jyel Belgrád polgármestere a bevonuló ma­gyar csapatok parancsnokát üdvözölte, holott akkor még szó sem volt Belgrád el estéről. Nemrégiben az egyik budapesti politikai klub­ban kabátlopá'sön érték rajta és ezért a ma­gyarországi újságírók egyesület© kizárta tág­jai sorából. 1926-ban lép életbe az adóreform? Né­hány nap előtt leközöltük a kormányténye­zőknek tiz Ígéretét, amelyekkel az adóreform életbelépését meghatározott, pontos dátumok­ra helyezték. Az Ígéretek szép számához most jön a tizenegyedik, amely szerint a négyszáz paragrafust tartalmazó adóreform­javaslatot ebben áz évben tárgyalja le a nem­zetgyűlésben. hogy 1926 január 1-én életbe­léphessen. A külügyminisztérium feladatai 1925-ben. A külügyminisztérium ujesztendei feladatait a következőkben foglalja össze a Ces-ké Slovo hasábjaiban. A. genfi jegyzőkönyv által meg­kísérelt kérdések, nevezetesen az arbitrázs, garancia és a lefegyverzés, másrészt Német­ország. Ausztria és Magyarország katonai el­lenőrzésével kapcsolatos kérdések. Sok mun­kát fog adni a konzuli illetékekről szóló tör­vény megalkotása, valamint uj kereskedelmi és politikai szerződések kötése. Lengyel- és Magyarországgal pénzügyi és politikai tár­gyalások várhatók, A jogsegélyről s a végre­hajtás] címletek kiegyenlíthetőségéről Romá­niává] és Bulgáriával kél] tárgyalni Olasz­országgal a jogi személyek vagyonjogi viszo­nyai, az észak amerikai államokkal pedig az állampolgársági kérdés rendezendők. Folya­matban vannak a lengyel, magyar, belga, spanvol és görög kereskedelmi tárgyalások. Japánnal mát elkészült a kereskedelmi szer­ződés, amely a legrövidebb időn belül alá lesz Írva Mint a fentiekből kitűnik. Benes dr. a jövőben rs sokat fog utazni, lefegyverézni. (de csak- idegenben), ellenőrizni és tárgyalni. Különös ebben a Programban hogy a Ma­gyarországgal kötendő állampolgársági szer­ződést kifelejtették belőle. Becs, jahuár 5. (A Prágai Magyar Hírláp bécsi tudósitó­jától.) Mikor Seipel kancellár novemberben végleg lemondott és helyét átadta a keresz­tényszocialisták egy másik exponensének, Riameik dr.-uak, a P. M. H. bécsi tudósítója jelezte, hogy Seipel azért válik meg a köz­társaság kancellári tisztségétől, mivel mint a kormányzó keresztényszocialista párt vezé­re, akciót akar indítani a Habsburgok érde­kében. A P. M. H. még az osztrák sajtót is megelőzött híradása mostan beigazolódott a keresztényszocialista párt kommünikéjében, amely közli, hogy a párt bizottságot küldött ki, miként lehetne a Habsburgoknak az első osztrák köztársasági kormány által elkobzott javait visszaadni A keresztónyszocialisták rövidesen, ha az általuk kiküldött bizott­ság munkájával elkészül, a parlament elé akarják vinni az ügyet. Nem kétséges azon­ban, hogy a teTvbevett akció következtében a legsúlyosabb bonyodalmak fenyegetik Ausztriát. A Habsburg-javakat az összeomlás után az első, köztársasági kormány koboztatta el. Ez a kormány koalíciós jellegű volt, részben szociáldemokratákból, részben pedig ke- reszténysz-ocialis'tákból, tehát éppen annak a pártnak exponenseiből állott, amely mostan a Habsburgoknak vissza akarja adni Ausztriá­ban levő birtokaikat Ez a szociáldemokrata- ikeresztényszocialista kormány terjesztette annak idején a parlament elé az eíkobzási törvényt és mivel a nemzetgyűlés harmadik pártja, a nagynémet néppárt is elfogadta, egyhangú parlamenti határozattal emelkedett törvényerőre. Prága, január 5. A kötéiáítali halálra ítélt férjgyilkos Ha- nika Hilda, miután védője minden rendelke­zésére álló jogorvoslattal már élt s eluíasiíás­Prága, január 5. 1914. Méltóságós ur volt. Amikor bement hivatalába, hétrét hajolt előtte a szolga. Elő­szobája instaricíázó emberekkel volt tele. Egy vármegye közönsége figyelt föl szavára- Na­gyobb ur volt, mint főispán, több volt, mint a hadtestparancsnok: pénzügy igazgató volt. Az adóügyek legfőbb intézője. Nem volt kö­nyörtelen, szive nem kéményedéit meg és ha valaki elébetárta a nyomorúságát, segitett rajta. Tisztviselői is szerették a méltóságós urat, aki hozzá tudott férkőzni az emberek szivéhez. Megértő és barátságos volt- Üres kézzel senki sem távozott tőle és amikor dél­után két órakor hazatért ötszobás lakásába, ahol puha polgári kényelem ölelte körül, meg­elégedetten ülhetett le az ebédhez. Délután is bejárt hivatalába, mert pontos tisztviselő volt, aki nem tűrte a restanciát. Lerítt róla a nyugodt Polgári jólét. De ahogy múltak az évek, a méltóságós ur arcán szaporodtak a ráncok, nadrágja ugyan még beretvaélesre vasalt volt. de már látszott rajta, hogy ko­pott. 1919 január elseje szomorú dátum volt a méltóságós ur életében. Az uj hatalomnak nem kellett ő: a pontos, lelkiismeretes tisztvi­selő. Kisütötték a.zt is róla, hogy valahol az alföldi rónákon ringatták bölcsőjét és Csak huszonöt éve lakik itt: tehát nem lehet illető­sége. És nyugdijat sem kapott- Az ötszóbás lakás összezsugorodott a képek lekerültek a fáiról a bútorok is más kezekbe vándoroltak és beköszöntötték az Ínséges napok. A mél- tőságör ur állás* keresett és véletlenül ka­pott. Ma Írnok egy ügyvédi irodában és reg­geltől estig körmök Néha fellázad benne a hat év előtti mült. de egy perc múlva már le­nyelte a. keserű labdacsot és tovább siklik tolla a fehér papiroson. Enni kell, mert az éhség éget- Csak a méltóságós asszonyt saj­nálja, aki kézimunkázni kénytelen, hogy ura sovány keresetét valamivel megtoldja, hogy hetenként egyszer hús is kerüljön a kis szo- ba-konyiiás lakás asztalára. Báró Lajos Jenő. * Mostan szintén koalíciós kabinet kor­mányoz Ausztriában: a keresztény szocialis­ták és nagy németek pártszövetsége. A ke­resztényszocialisták egyedül képtelenek len­nének kormányozni, mivel annak ellenére, hogy számbelileg ők a legerősebbek a nem­zetgyűlésen, a szociáldemokratákkal és nagynémetekkel szemben kisebbségben van­nak. Így tehát reá vannak utalva a mintegy 26 szavazatot jelentő nagynémet néppártnak és az ezzel szövetséges némbt parasztszö­vetségnek támogatására. A nagyüzemetek azonban meggyőzödéses republikánusok, legalább is a Habsburgokkal szemben, hiszen egyenes, utódai Schönerer lovagnak és tár­sainak, akik még a monarchia idején a leg­hevesebb harcot folytatták a Habsburgok el­lem. A nagynémetekre a keresztényszociaüs- ták tehát semmi esetre sem számíthatnak. A nagynémetek nem ís titkolják, hogy abban az esetben, ha a keresztényszocialisták való­ban a parlament elé viszik a Habsburg-javak ügyét, úgy kilépnek a kormányból és ellei- zékbe vonulnak. Azt, hogy a szociáldemokra­ta párt a legridegebb magatartást tanúsítja, valós-miileg felesleges külön hangsúlyozni, így tehát a Habsburg-javaknak Seipel kan­cellár által felvetett és forszírozott kérdése komoly zavarokkal fenyegeti az osztrák köz­társaságot. A szociáldemokratáik ugyanis a parla­menti oppozicióü kivül nem fognak vissza­riadni, a munkásság mozgósításától sem és sztrájkokkal, demonstrációkkal fenyegetőz­nek majd. Éppen ezért Seipel kancellár ak­cióját a legfokozottabb figyelemmel kell kí­sérni a többi érdekelt utódállamoknak is. ra talált, a köztársasági elnökhöz fordult ke­gyelmi kérvényével. A köztársasági elnök Hanika Hildának kegyeimet adott s bünteté­sét huszévi súlyos börtönre változtatta. 1914. Fürge volt és fiatal volt. Azt mond­ták, napsugarat hoz abba az éjjeli mulatóba, ahol táncolt. Bámulatos könnyedséggel és nyíltsággal haladt azon az utón, mely a közvélemény szerint a züllésbe s az éjjeli utcaállásba ve­zet. De akik ismerték és szerették, bizonyí­tották, hogy belsőleg nem romlik el, mert a naiv lények közé tartozik és ártatlan marad mindenképpen. Mint ártatlan az a macska, mely egeret öl. Egyszerű gyermek volt, An­nának hívták s csak a mulatóban lett Anita. Anita, a könnyelmű táncosnő, aki jó szívvel osztogatta szépségét és fiatalságát s kiről úgy mondták: hévül ártatlan. Egyszer egy ur szerette volna, ha meg­javul. A lelkére beszélt, ki akarta emelni az éjszakából, de Anita nevetett: — Én már csak itt maradok. Nem tudok reggel fölkelni, csak este és lehetetlen, hogy egy éjszaka ne lássak villanyfényt. Itt mara-. dók, míg Összetörnek és meghalok s azzal slusz, Szeretem a szerelmet és szeretem a szabadságot. Az ur hülledezett, könnyeket törült ki szeméből (mert szerelmes volt Anitába) és mélabusan hozzátette: — Bohém, született bohém. Teljesen el fog zíiilenl, elkopik, eltörik. Kár érte. * Mindezt pedig ugyanez az ur mondta el nekem, amikor 1924-ben egyszer izgatottan rohant be szobámba s „nagy felindulásában alig jutott Szóhoz. — Rettenetes, képzelje kivel beszéltem! Anitával. azaz méltóságós Köves Anna urasz- szonnyal. a bankár dúsgazdag feleségével. Rettenetes! Amikor megkérdeztem, hogy tulajdon­képpen miért is olyan rettenetes ez. elmondta Anita történetét és csaknem sirva tette hoz­zá: — Tegnap pedig találkoztam vele. Autón mént. Kicsit elhízott, de megismertem A régi szépség, de micsoda- gög az arcán! fts micsoda páva lett! A tiszta parvenü asszony. Kegyelmet kapott Hanika Hilda Büntetését huszévi fegyházra változtatták 1914—1924 Endhérsorsok tiz esztendő boszorká-nylámp'áfánái A P. M. H. munka társainak riportképeire emberekről, akik tiz év alatt legyőzték életet, vagy akiket legyőzött az élet — II. az akin érezni a zsirszagot s aki vigyáz, hogy ál-előkelőségén ne essen maikula. Aki egész nap kínlódik és szenvedve ügyel, hogy be­tartsa a szabályokat, hogy szolgálja a társa­dalmi előítéleteket! — Az urát ismerem. Dúsgazdag, egysze­rű férfi, a háború ragadta föl kte boltjából és ma pénz napóleon. Hogy-hogy neon, de meg­találta Anitát és pénzével, az uj lehetőségek reményével, kiemelte Anitát az éjszakából. Anita pedig hozzáment, mert nem kellett fél­nie a lenézéstől, az utóbbi években lehetett semmiből tekintélyt és tiszteletet kovácsolni Ma ismét Anna lett — Ma náluk voltam. Az asszony leeresz­kedően fogadott és nem szerette a múltat emlegetni. Két cseléd tizperoersként szólította méltóságós asszonynak- És ez a tisztesség, ez a prüderia, ez a kötöttség, szabadságtalan- ság! Azt mondta: „Mon Dieu, a magunkfajta asszonynak vigyáznia kell, hogy ne kevered­jék alacsony társaságba. Inkább visszahúzó­dunk, de nem elegyedünk a tömegbe." — Ret­tenetes! Az ur meg voit törve, én pedig rágon­doltam a világháborúra. Ezt is az tette így. A kis Anita mégis elromlott, elmúlt bohém-, sága s az idő szele elhízott, gőgös, méltósá- gos asszonnyá fújta föl a drága kis kegy osz­togató táncosnőt. Szvatkó Pál dr. * Az a táborok, aki alatt én teljesitetteím szolgálatot, egy brigádot vezényelt:. Magas termetű, szikár osztrák vezérkari tiszt vol£ Világos szürke szemei kegyetlenséget lövet­tek, recsegő hangja halálparancsot szórt Nyolcezer ember leste minden szavát és 5 nyolcezer embert küldött egyetlen mozdulat­tal halálba. Hadnagy voltam és mint parancs- őrtiszt kerültem melléje. Elég jól megfértünk egymással, mert míg ő a kavernában ült, ne­kem száz utat kellett megtennem az olaszok által pozdorjává lőtt terepen. Mikor a „Monté Lemerle" ellen indult a nyolcezer ember, a brigadéros magához rendelt. Vészt- jósló arccal nézett rám és rámutatott a Pes­ten Lloyd egy számára, ahol Romáin Rol- landról irt cikkem jelent meg. „Maga irta, hadnagy ur?" „Én!" „Köszönöm!" és kül­dött ... Tizenkét hónapig voltam nála.. Tizen­két hónap minden perce halálperc volt. Meg­úsztam. Vége volt a háborúnak. Hazajöttem. A tábornokot sokáig nem láttam és megfeled­keztem róla. Csak néha ült a mellemre ál­momban. Ilyenkor éreztem a múlt lidércnyo­mását és láttam magas szikár termetét, követ a szive helyén, kegyetlen világosszürke sze­mét és hallottam recsegő halálhangját: „Kö­szönöm, hadnagy ur!" 1915-öt írtak. Egyszer azután a bálboru utáni bőének nevezett időben Prágába utaztam. A gyors harmadik osztályú fülkéjében húzódtam meg és egy könyvbe temetkeztem. Háborúról szóló könjrv volt és főhőse teljesen az én bri- gadérosom arcképe volt. Az egyik nagyobb állomáson egy ember szállt be és szembe ült velem. Nem is néztem oda és amikor Mah- risch-Ostrau felé közeledtünk, megszólított és beszédbe elegyedett velem. Megismertem és mégsem ismertem meg. Valahogyan ha­sonlított a könyv főhőséhez, de sokkal öre­gebb, összetörtebb volt nála és a kopott ruha sehogyan sem illett hozzá. A beszéd során kikérdezett és amikor megtudta, hogy jó ösz- szeköttetéseim vannak, megkért, nem tud­nék-e neki (egy olcsó szobát a városban. Ál- Mist keres. Mikor megérkeztünk, beprotezsál- tam egy ismerős szállodásnál és otthagytam. Egy évre rá megint Mahrisch-Ostrauba vitt el az utam. Az én emberem a szálloda hali­jában állott. Portás egyenruha volt rajta, aranygallérja csillogott, ragyogott, magas szikár termete kimagaslott a tömegből, vilá­gosszürke szeme kegjretlen élesen vizsgált meg mindenkit és recsegő hangja Parancsot szórt. Most ráismertem. A portás az én bri- gadérosom voit. 1925-öt irta.k. Neubauer Pál. SVüf Í ciki | pud< 3 A legmegbízhatóbb I- és szépségápolás' cikkek, arckrémek, púderek, szappanok, stb. a < Kolice-Kassa, Fő-utca 49. szám, ► Valódi kölni vizek és francia illatszerek ► < Postai szétküldés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents