Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-31 / 25. (768.) szám

4 Szombat, január 31. Trockij utóda Frunse Moszkva, január 30. A szovjetunió vég­rehajtóbizottsága hivatalos okiratot adott ki, mezben Trockijt. fölmenti a hadsereg és a* flotta népbiztosi állásától. Utódja Frunse lett. Ki az a Frunse? A forradalmi katona tanács uj elnöke és a flotta, meg a hadsereg népbiztosa 1885-ben született, mint egyszerű parasztfiu a turkesz- táni Prispekben. Apja rnsszifikált besszarábiai ember volt. Frunse 1904-ben a pétervári mű­egyetemre iratkozott be és 1905-ben már részt vett a moszkvai decemberi fölkelésben. A rendőrség ekkor letartóztatta, halálra Ítél­te, majd az Ítéletet 10 évi fegyházra változ­tatta. 1915-ben Frunse a cári hadseregbe lé­pett és azonnal forradalmi szervezeteket csi­nált. 1917 után Fehéroroszországban ö szer­vezte meg a bolsevizmust és nagy harcokat vívott Kornilov tábornok ellen. A polgárhábo­rúk idején Frunse a délnyugati fronton küz­dött és ő volt annak a négy hadtestnek a pa­rancsnoka, mely megállította Kolcsak tábor­nok offenziváját. 1920-ban megtisztította Turkesztánt a fehér gárdistáktól és ő verte le a Wrangel fölkelést. 1924-ig Ukrajna és a Krimi félsziget katonai parancsnoka volt. 1924 végén Trockij helyettesének nevezték ki. — A hadsereg népbiztosa Szovjetoroszor- szág egyike a legfontosabb hivatalának s a központi végrehajtó bizottság mellett a kato­na tanács elnöke az egyedüli, aki az összes belügyekbe, sőt a külügyek egyrészébe is beleszólhat. xx A legkiválóbb púderek és toalettszappa­yok, melyeknek kozmetikai hatásuk nagyszerű és az illatuk csodásán finom, Procháska parfümériá­jában kaphatók. Boldog és boldogtalan őrültek: a világ képe kicsiben Toledó, január közepe A taledói őrülte’kháza romantikus épület, fia valaki a fő litván át közeledik feléje, azt hihetné, hogy valami spanyol grand lakik benne. Rendes lakóházak veszik körül, ker­tek és sétányok. Az épület előtt megállva, olyan benyomást tesz, miint a többi: spanyol középkor, mórharcok, szerelem, bosszú, to- reador, aréna. Hosszú keskeny ablakok előtt apró balkonok ... egy pillanat és a gyönyörű szenyora kilép. Vertvasból készült hatalmas ivelésü kapu, hatalmas park, széles lépcsőzet, amely egy másik kapuhoz vezet. Amíg az ember megbabonázva lesi, hogy a szenyora kilép-e a balkonra, nehezen széttolódik a vaskapu és a portás a már előre bejelentett vendéget föLkiséri a másik kapuhoz, ahol egy fiatal szolgálattevő orvos fogadja, óriási mé­retű hal, ahol valaha spanyol grandok or- giáztak. Most néma csend honol itt: az őrül­tek csendje. És az orvos végigvezeti az em­bert ezen az épületen, amelyben többszáz beteg éli le sajátos életét. A nap hatalmas sugárban szökik a tere­bélyes fáktól körülövezett udvarra: spanyol ég, spanyol napsütés. Az udvaron árnyala­kok. Gubbasztanak, vagy lassan sétálnak. Nem szólnak egymáshoz. Nem látják egy­mást. Szemük a messzeségben keres vala­mit, úgy mennek el egymás mellett. A:' egyik szája fölött ravasz mosoly játszadozik a má­sik arcán olyan szomorú kifejezés ül. mintha az egész világ terhét a vállán hordaná. Fgy harmadik hirtelen megáll a fasorban, ég felé tárja karjait és könnyekben tör ki. Lányok, asszonyok, férfiak, fiatalok és öregek, szépek és csúnyák vegyest. Az orvos rámutat az egyik asszonyra: — Harminc év óta járkál ebben az ud­varban, de eddig a fasor egynegyedét tudta csak endékezefébeo megtartani. Amint a n°gyed határához ér, ijedten meg­áll, mintha mély szakadék előtt áMna és visszaiordul. Az egész 'Tágon a fasorne­gyednél többet nem 'smer. Nagyon gazdag asszony. Sétakocsiz^s közben tövai egy­szer ©'ragadták és az nto’só pil'anatöan si-i kerüli csak a kocsit megállítani. Ezért áll meg 30 év óta a fasornegyed határánál. Egy sudártermetű leány ugv van öltözve, mintha bálba készülne Hajában ékszer pom­pázik: amikor a? artön kilép megáll, aztán úgy tesz. mintha kocsiba ülne, majd kiszáll a kocsiból és belekapaszkodik egy képzett ga­vallér karjába. Fgy pillanatig képzelt zenére figyel föl. azután táncba kezd. Tízperces tánc után szelíd erőszakkal visszakisérik a hatal­mas komor épületbe. Az udvar közepén márványszökőkut. A jpáence szélén egy öreg ember ül, akinek a Jje olyan, mint egy treoemtöbeli apostolfej. Wongyokba burkolt testét kissé meghajtja és szomorúan néz maéttr Az orvos magya­rázza: — Negyvenkét év óta ü! itt. Az a rög­eszméje, hogy ő Jób ós Isten vétkeiért megbüntette: bélpoklosnak hisz: magát. A szökőkút sugarai feltörnek a napba és olvadt aranycseppek alakjában hullnak vísz- sza. Az apostol csak ül és 42 év óta nem látja a természet gyönyörű játékát. 150 iérfit külön tartanak. Fzek a veszé­lyes őrültek. Tizes csoportban kényszerzub­bonyban sétára viszik őket. Borzalmas ar­cok, gyilkos tekintetek. Az egyik Napóleon, a másik Hannibál, a harmadik Krisztus. Van­nak nyugodt pillanataik és csak ilyenkor vi­szik ki őket az udvarra. Az orvos figyelmez­tet, hogy most nézzek jól oda. Az őrültek le­ülnek az udvaron előre elkészített és félkör­alakiban felállított székekre. Tizenkettő kö­zülök kiáll a félkör elé és részben párbeszé­des formában, részben némajátékkal valami érthetetlen színdarabot játszanak végig, amelyben a világ nagyjai játszák a főszere­peket. Az őrület értelmét csak ők magúik ér­tik, de ahogy elnézem őket, lassanként az a gondolat rögződik meg bennem, hogy ez a színjáték a világ mása. Látom, mint mérik egymást végig véres szemmel. Látom, hogy egyik a másik előtt letérdel s úgy tesz. mint­ha lábait mosná — — — lassanként a - világ­történelem egyes fenkölt jelenetei elevened­nek meg torzított alakban. És megborzongok attól a gondolattól, hogy ezek a jelenetek akkor, amikor lejátszódtak, talán nem ke- vésbbé voltak őrültek, mint most. Az orvos súgja: — Ha nagyon jó napjuk van és színda­rabot adnak elő, néha nőket is engedünk közéjük. De ez ritka eset. Amikor az őrülteket a színdarab befeje­zése után vissz akisérik a házba, a fasor mel­lett haladnak el. S ebben a pillanatban hihetetlen jelenet játszódik le. Az őrültek csendesen, lehajtott fejjel haladnak el a fasor mellett. A fasorban nők. Ami most történik, egy pillanatig tart csak, mert nem engedik az őrök, hogy az őrültek megálljának. De amint a nők közelébe érnek, meglassítják lépteiket és a lehajtott fejek féloldalt fordulnak a nők felé. A szemek­ből Iá.ig‘tör elő: tán a nőre való emlékezés tüze. Látni, hogy nehezen lélegzenek. Az ök­lök összeíszorulnak, a testek nieggörnyednek, mintha ugrásra készülnének. Az őrültek ész­revették a nőket és emlékezetükben fellángolt a csábítás, az igézet, örült nők, őrült férfiak — és köztük a szerelem és a vágy ősi ereje tombol. Hangtalan némaságban, mint a halottak világában, úgy itt is, az őrültek házában. Az eltemetett, rég elleledt élet önmagára eszmél És a nők, akik letha-rgiában, apathikusan ültek a fasorban, mint a szobrok, megeleve­nednek. Testük nyújtózik, szemükben vágy gyűl, lényük a kelletest, a nő ősi fegyverét árulja el. Nem történik semmi, de a feszült­ség szikrákat vált ki... De nem szabad megállni. Mint odakünn az életben a történések szigorú törvénye nem engedi, hogy az ember megálljon, úgy itt a felvigyázó örök továbbhajtják a rájuk bizott elborult elméjű embereket. Még csillog a vágy a szemekben, még reszketnek a testek, aki az elébb még Napóleon, Buddha, vagy Krisztus volt, szegény kis féreg, aki a nőt ölelni akarja ... de húsz lépéssel tovább az! őrültség marcona mozdulatlanságába ernyed a feléledt képzelet és az őrültek csoportja meggyorsítja lépteit és elnyeli őket a nagy­kapu, amely mintha .az alvilághoz vezetne. Az orvos nem szól hozzám, én sem tu­dok mit mondani. Próbál még egyet-mást magyarázgaíni, de érdeklődés nélkül hallga­tom. A tragikum, amelyet az imént láttam, önmagát magyarázza. És a spanyol nap a tő­led ói sötétkék égből ontja a tüzkévé'ket és mitsem törődik azzal, hogy egy nagy házban többszáz asszony és férfi él, akik nem tudják, hogy odafenn ragyog, boldogságot, fényt ígérve, istent dicsőítve. Sietve hagyom el a hatalmas épületet és az utca fordulójánál utoljára nézek rá vissza. Házak veszik körül, amelyben boldog emberek élnek és kertek, amelyekben tó rá gok és fák pompáznak. —el a miniszterelnök vádjaira a jövő hét folyamán fog felelni. Súlyos sérelem esett az ország szuverénitásán A parlament folyosóján úgyszólván nem esett egyébről szó, mint a szociáldemokraták magatartásáról. Egyöntetű a vélemény, hogy az ország szuverénitásán még sohasem esett olyan nagy sérelem, mint most, ami­kor egy magyar politikai párt számot adott működéséről a bécsi kommunista szökevé­nyeknek. Az a vélemény, hogy a szociáldemokra­ták magatartása összeférhetetlen a képviselői állás méltóságával. Lehetetlen, hogy magyar képviselők külföldi tényezőktől kapjanak uta­sításokat működésűkre vonatkozóan. A nem­zetgyűlés nemzeti érzelmű tagjai a miniszter- elnök által a jövőre beígért törvényes rendel­kezésen kívül, a szociá'demokraták azonnali felelősségre- vonását követelik a parlamentben, mert lehetetlennek tartják, hogy megtorlás nélkül elkövethessenek magyar képviselők ilyen merényletet a nemzeti öntudat ellen. Beavatott helyen kijelentették, hogy a megtorlásra akkor fog sor kerülni, ha a passzivitásban lévő ellenzék bevonul a nemzeígyüfésbe. Széchényi Viktor gróf, az Összeférhetet­lenségi bizottság elnöke kijelentette, hogy a maga részéről a legteljesebb mértékben ösz- szeférh eteti ennek tartja a szocialista képvise­lők cselekedetét és ha valaki ebben az ügy­ben összeférhetetlenségi bejelentést tenne, úgy nyomban összehívná a bizottságot és a nemzetgyűlésnek módjában lenne a sére­lemért elégtételt venni. Ernst Sándor, az ös­szeférhetetlenségi bizottság helyettes elnöke azt mondotta, hogy jelen esetben a legnia- gyobbfoku morális összeférhetetlenség esete forog fenn és a nemzetnek kell e gaztett fö­lött Ítéletet mondania., politikai körökben fokozott kíváncsiság­gal várják az ügy fejleményeit. Joffe bécsi szovjetkövet a p~rfe'lenzék mögött? f ffrv&nmel iniiáü wieöiilíaiMUjoifii. liofW a magyar szocialisták K0 földi nfosltásro dolgozzanak Bethlen a szocialisták eiien — Felelősségre von ák Peidlékat a bécsi ta­nácskozás miatt — Politikai összeférhet^Fenségről van szó Budapest, január 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök a! Magyar Távirati Iroda utján hosszabb nyilat­kozatot tett a szociáldemokrata párt és az internacionálé bécsi tanácskozásairól, amely­ben rendkívül éles szavakkal szögezte le a kormány álláspontját ebben a kérdésben. A miniszterelnök nyilatkozata a többi között így hangzik: — A bécsi határozat, minden szerénység! klauzula ellenére, hogy a bizottság nem kíván beavatkozni a párt be [ügyeibe, igenis focnfá-1 lis ítélet a pártvezetőség és az ellenzék, vala­mint az emigránsok közötti vitában. A hatá­rozat öt pontban foglalható össze: 1. A bi­zottság súlyos politikai hibának minősíti a paktumot. 2. Utasítja a pártvezetőséget párt- kongresszus összehívására. 3. Követeli a szo­cialista ellenzéki tagok kizárásának beszün­tetését. 4. Utasítja az ellenzéket, hogy a párt­fegyelemnek vesse alá magát. 5. Utasítva a pártvezetőséget az emigránsokkal való szo­rosabb együttműködésre. — Műiket leginkább ez az utolsó pont érdekel, mert ezen keresztül az intörnacio- nálé nagyobb befolyást akar gyakorolni a KunfMéle bolsevisták uűpn egy magyar parlamenti pxrt életére, noha Kunflék sok­kal jobban e’árvütók a II, Internacioná’ét, mint a jelenlegi magyar párt vezetőség, ^sszeegyezfethetör’en a magyar nemzet- gyűlés szuvérért]tásavak hogy kiilfö’dí té­nyezők magyar nemze^gvölési partnak di- -ektlv'kat és utasításokat adhassanak Mo­mentán pozitív propoziclóm nincsen, azon­ban a függőben lévő alkotmányjogi törvé­nyedben a kormánynak gondoskodnia keM, tógy a nemze^gyüfés szuverenitása hasonló beavatkozásoktól megóvassék. — írni a paktum ügyét Illeti nem ml kerestük a szocía'istókkal vató érintkezést, hanem ők jöttek hoznánk. Már 1920-ban Is megkörnvék°zték S'monyi Semadam tni- nisztere’nököt, akivel szintén paktumot nkartak kötök Farkas István szocialista képviselő podig nyíltan kije’entötte Nádossy országos fökap’tánynak, hogy az emigrán­sok cserbenhagyták a munkásságot, amely­nek semmi köze nincsen ehhez a gyiilevész hadhoz. Hogy lehet szó zsarolásról, amikor a kormány csak azt követelte a szocialis­táktól a paktumban, hogy te'jesitsék azt, amit minden magyar embernek becsületes kötelessége megtenni. — Mi nem kívántunk tőlük semmit, csak azt, hogy ne tegyenek törvényellenes és ha­za ellenes dolgokat. Csak azt akartuk, hogy ne fejtsenek ki aljas akciót a nép ellen. — A szocialisták hangoztatják, hogy ilyen erkölcs, meg olyan erkölcs. Erre csak azt válaszolom, hogy én szerintem nincsen szocialista erkölcs, vagy polgári erkölcs, szerin'em csak egy erkölcs van. ez azonban nincs jelen a szo­cialistáknál. M’ nyíltan kije'enthetjiik, hogy a paktumban váüalt köte'ezettségnek e’e- ?et tettünk és ha bizonyos do’gokat nem eljesithettiink, úgy ennek a szocia'istók az kai. A bécsi bizottság maga állapította meg, hogy „elvitathatatlan, hogy a rendőri nyomozás enyhítése, amit a paktummal el- rfek, a magyar munkásosztály gyors és m'entös megerősödését eredményezte". — A kormány nem szocialista, hanem özös polgári erkö’csböl kiindulva teljesi­ette kötelességét.' Jól jegyezze meg magá­ik a magyar társadalom, hogy van kütön szocialista erkölcs, amely nem Ismeri az dott szó szentségét, még ha hazája érde­mben is adta azt. Mosakodnak a szocialisták A bécsi konferencia vigye egyre nagyobb hullámokat ver a politikai életben. Az Est munkatársa előtt a szociáldemokrata párt egyik vezetőtagia igen érdekes nyilatkozatot tett. amelyben felelt a miniszterelnöknek is. K'ielentette, hogy a pártban a bécsi ut előtt heves viták vol­tak. Erős áramlat küzdött az iránt, hogy ne menjenek el Bécsbe. hanem pár sort küld­jenek maguk helyett, hogv a p^rt azéri nem esz részt a tanácskozásokon, mert bel- ügyeibe senkiin' nem tűr beleszólást. Ha a párt így cse'ekedett volna. akkor kétségte­len, hogy erősen megnövekedett volna be'ső szé'sőséges ellenzéke, másrészt a bé­csi kommunista emigránscsoport folytatta volna rágalomhadjáratát a szocialisták el'en, nmi kiváltotta volna a világ összes szakszer­vezeteinek támadását a magyar párt ellen. A szociáldemokrata párt elítéli a vizsgáló- bizottság jelentésének éles hangját, de azért nem vállalhat felelősséget, mert a kommü­niké megszövegezésébe egyáltalában nem folyt be. Tudvalevő, hogy a kongresszusról négy jelentést adtak ki, mert a magyar szo­ciáldemokraták nem akartak az emigránsok-, kai közös jelentést kiadni. A párt egyébként | A Magyar Hírlap jelentése szerint bu­dapesti szociáldemokrata körökben határo­zottan állítják, hogy a párt békéjét meg­bontó elégedetlen elemek Joffe bécsi szov­jetkövet határozott utasításai szerint csele­kednek. — (Bizottság megy a kassai zsup'nhoz a tisztviselők ügyében.) Kassa város tanácsa január 27-én ülést tartott, amelyen a város vezetősége újra egy lehetetlen tervvel áldott elő. Javaslatot terjesztett elő, hogy a város erdeinek fakitermelését adja el előre 6—10 évi időtartamra és így 5—6 millió korona készpénzt szerezhetne, A kérdéshez Polák Gyula dr. ke rész tény szocialista helyettes pol­gármester szólt hozzá, aki kijelentette, hogy ez a teljes csődnek a bejelentése lenne. Fur­csa kis pénzügyi szanálás az. ha a legértéke­sebb vagyonrészt akarják legelőször elkótya­vetyélni. Arra legyen gondja a kormánypár­toknak, hogy a város az állami adóhivataltól megkapja a 10 millió pőtadó hátralékát. Ilyen fejetetejére állított pénzügyi szanáláshoz sem ő, sem pártja a bólogató Jánosok szerepére nem vállalkoznak. — A tanács az ügyet kellő ■előkészítés végett kiadt a szakbizottságnak. — A tanácsülés végén a kommunista párt a rc.iŐrség által behajtott bírságok ügyében interpellált, mig Schuster János kereszfény- szocíafeta indítvány alakjában újra a váro-si alkalmazottak rendezetlen helyzetét tette szóvá, mert ezekkel a felsőbb hatóságok nem törődnek. A polgármester már több alkalom­mal megígérte, hogy ezt. vagy azt fogja csi­nálni, de a végén nem történt semmi, ami miatt az alkalmazottak között óriási az elke­seredés annál is inkább, mert a kormánypár­tok egyes szónokai a képviselőtestületi illé­seken csak raituk, köszörülik a nyelvüket. Indítványozta, hogy a tanács sürgősen küld­jön ki a zsupánhoz bizottságot, amelv a kér­dés sürgős és igazságos rendezését eszkö­zölte ki. A küldöttségtől sem vár nagvon so'k eredményt, mert a zsupán is csak Ígérni fog. de szükség van erre azért, hogv az alkalma­zottak kérdésének rendetlenségéből származó károkért a felelősséget a tanács magáról el- HárFhassa. — A polgármester nagyon kíno­san fogadta az indítványt és sietett — jóindu­latúan _ kijelenteni, hogy a küldöttségben nem vesz részt. (Talán meghúznák érte a fii- lét.) — A küldöttségbe a tanács Polák Gyu­lát (keresztényszocialista). Horkay kommu­nistát és Bobulia Péter néppártit delegálta és hogv a kormánypáitok mennyire a szivükön viselik az/ alkalmazottak ügyét, kitűnt abból is, hogy senki sem akart a küldöttségben részt venni mig aztán Sztuchlik dr. mégis csak elvállalta. yu várd mié /el»xófitunft. ftojfu elő/ixess 1 %

Next

/
Thumbnails
Contents