Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-29 / 23. (766.) szám

Csütörtök, január 29. Scotus Viator amerikai agltációs útja „Progresszivebb" kormányt kíván Magyar- országnak — Furcsa jflttkílm a kisebbségi kérdésben New-York, január. (A P. M. H. new-yorki levelezőjétől.) scotus Viator amerikai körútra indult, hogy előadást tartson az utódállamok helyzetéről. Előadása során beszélt arról, hogy az utód­államok helyzete hovatovább megerősödik, most már csak arra volna szükség, hogy a környező államokkal jóviszonyt létesítsen. Nyilatkozott a horvát-szerb kérdésről is és azt hangoztatta, hogy nem felel meg a való­ságnak az a sokat portált híresztelés, hogy Jugoszlávia éppen a horvát kérdés miatt a feloszlás veszedelmének van kitéve. Az előadás végeztével a Szabadság cí­mű amerikai magyar nyelvű lap munkatársa beszélgetést folytatott Scotus Viatorral. Az újságíró megkérdezte tőle, hogyan magya­rázza azt, hogy az utódállamokban fokoza­tosan beszüntetik a magyar iskolákat és ho­gyan tudja ezt a kulturális katasztrópát ösz- szeegyeztetmi az önredelkezés elvének alkal­mazásával. — Tudtommal — volt a válasz — Csehszlovákiában csak a magyar tanító­képzőin tézeteket zárták be s ha a többi is­kolákkal is hasonló módon járnának el, ezt feltétlenül helyteleníteném. — Minek tudja be — foytatta az újság­író —, hogy a kisebbségi jogok elvét a ma­gyarsággal szemben nem alkalmazzák az úgynevezett utódállamokban? Megütődve hallotta a kérdést Scotus Viator, aki úgy tett, mintha erről tudomása sem volna. — Nem alkalmazzák? Én azt hiszem, hogyha Magyarországnak progresszivebb kormánya lesz, abban az esetben az utód­államok is liberálisabbak lesznek a magya­rokkal szemben. A hírlapírónak utolsó kérdése az volt, hogy mire vezeti vissza az utódállamoknak azt az eljárását, hogy politikamentes köny­veket sem engednek át a határon. — Ezt is helytelenítem, — válaszolta — de tudja, az utódállamok mostan el van­nak foglalva apró-cseprő belügyekkel, hogy igazán nem csoda, ha itt-ott ilyen ki­sebb botlás történik. Téli élet Budapesten Szürke köd a fehér hóprémek helyett — Mi van a téli sportokkal? — Gazdát cserélnek az autók — Alía-Remeo a Markó-utcában, vagy az eltűnt „lovagkor" élete — Kitörj a tánciáz — A blucs-fox és az 1925-ös tangó — Kiieió az erdőből . . . Budapest, január 28. Nehéz, sűrű köd borítja az utcákat már néhány nap óta. A téli, csillogó, fehér hó he­lyett szürke, áthatolhatatlan ködgomolyagba rejtőzködnek a paloták karcsú tornyai s a hi­dak merész Ívelése. A Duna felett nem zajla­nak minden télnek szenzációjaként az óriási jégtáblák; nem látható a két part csodás pa­norámája sem: a soktornyu, kupolás parla­ment s amott a túlsó parton a francia barokk és olasz renaissance-stilus impozáns, tündéri Várpalotája . . . Nincsen hó és nincsen jég. Csak átlátha­tatlan köd van, mely úgy látszik, hogy ezen a télen általános divattá lett az európai konti­nensen. A dekorálást, minden időkben, a szellemi áramlatok, megefelelő viszonyok fon tos kifejezőiének, megnyilvánulásának keli tekintenünk. Így most is, a téli hóprémek, habfehér takarók helyett, a stilszerüség ked­véért jelenhetett meg a tartós, sürü köd, ta­lán mint az általános európai depresszió, gaz­dasági bizonytalanság külső szimbóluma, szürke drapériája; beborítva mindannyiunkat testvériesen, nehéz leplével . . . Hol vannak a ropogósra fagyott, havas utcák, csikorgó telek; szánkázók, korcsolyá­zók, síelők gondtalan, vidám kacagásai? Ha néha egy-két napon hidegebbet mutat a hő­mérő, még látni lehet őket, a kacagó gyerme­keket, kézenfogva, korcsolyákat csörömpöl­ve oldalukon, vagy felnőttek társaságában, amint félve igyekeznek a jégpályák felé: váj­jon nem olvadt-e el a ég ebben az enyhe idő­ben, mire odaérkeznek? A városligeti nagy tavon máskor hangos élet folyik, esténkm- kivilágított lámpák fényei villognak a tó befa­gyott tükrén, párok suhannak összefonott kézzel, merész Ívelésben. Az idén a nagy ta­von alig lehetett két-három napon korcso­lyázni. A kisebb pályák — Bajza-utcai, széna­téri, Palatínus — ezek hamarabb fagynak s Így valamivel töbször tudtfek nyitva tartani Iskolás gyermekektől elkezdve a felnőttekig és az arisztokrata társaság legjaváig, sietve igyekeztek legalább ennek a téli sportnak, a korcsolyázásnak, jég-hockynak hódolni. Mert havat az idén nem láttunk s így ródlizásról, szánkázásról, síelésről idáig természetesen szó sem lehetett. Helyette inkább autóznak az emberek. Hajdan kiváltságos emberek privilégiuma volt ez a sport Budapesten, mondhatnám ní­vót jelentett. De aztán jöttek a jó konjunktúra idők, bizonytalan siber-exiszténciák, kik má­ról-holnapra jutottak hatalmas vagyonokhoz. És az autózás sportja más kezekbe került; azoknak az embereknek kezébe, akiket teg­nap még senhisem ismert, de akik másnap már megjelentek mindenütt, ahova pénzzel csak feljutni lehetett. Reggel még csipŐbesza- bofct ruháikat vásárolták a Belváros legdrá­gább helyein, majd délben monoklit szorítva szemükhöz, korzóztak a Hangli előtt és es­tére már a saját Alfa-Remeojukon száguldot­tak végig, hanyagul hátradőlve, az elegáns emberek sorfala között. A nagyszerű konjunktúra. — e késő idők lovagkora — azonban leáldozott s vele együtt eltűntek lassankint a pünkösdi király­ság utolsó hattyúiovagjai is. Legtöbbje mint „bukott" tőzsdebizományos távozott, ott fe­lejtve autóiát a Markó-utcai fogház kapuja előtt, mely azonban nem nyílott meg többé előttük. Az AÍfa-Remeo-kra a hitelezőik je­lentettek be igényt, vagy jobb bázisú kezek vásárolták meg. Ma újra el lehet mondani, hogy kezd visszatérni autózás tekintetében a régi nívó: sportemberek, szolid üzletembe­rek, kiknél praktikus időmegtakarítást jelent s régi, jól szituált emberek használják. tJi kasz­tot jelent az autósportban néhány előkelőbb színész, vagy színésznő neve, kik a sport­szemponton kivül, esténkint, ha két helyen is fellépnek jó hasznát is veszik a kocsijuknak. Az újak iránti kereslet az autóüzletekbcn azonban nem nagy, — szemben az óriási kí­nálattal, — úgy hogy potom pénzért lehet a legelsŐbbrendü kocsikat vásárolni. ilyen a budapesti utca képe az idei télen. Hogy ml van a fütött szobák, termek bezárt ajtajai megett? Egyszóval felelhetek: tánc­láz. Igen, el kell hinnünk, hogy láz ez, sőt jár­vány valósággal. Minden második házban tánciskola van, magán- és nyilvános jeléggel; vegyes, kevésbé vegyes és exlusiv szalonok­kal. A tánciskolák egyik főfészke a budai Gellért-szálló pompás hall-ja, gyönyörű ter­mel, ahol naponkint folynak a kurzusok, egy mást kétóránkint váltogatva. Hetenkint egy­szer „össztánc" van, jár ide ezekbe az isko­lákba tíz éves kortól elkezdve — egészen a hölgyek számmal megnevezhetetlen koráig — mindenki. Olcsó mulatság és mégis társasá­got, szórakozást jelent a napi munka, vagy akár robot után. Tanítanak mindent: francia négyest, bősz tont, dzsávát, simmit, francia valóért, tangókat, b!ues-fox-ot. De nyivános báloko és teákon már nem táncolnak az idei télen dzsávát, fox-trottot, hanem túlnyomóan csak az 1925-ös tangót (nem a tavalyit!) és a blues-fox-ot. Legfontosabb tudnivaló, hogy ezen a farsangon minden táncot teljesen si­mán járnak! Be kell vallani azonban, hogy az idei ..nagy" bálok nem sikerültek úgy, mint aho­gyan várták. A tavalyi tolongásoknak nyoma sincs, a Jogász Bálon például 30 pár táncolta a négyest. A kisebb, imtimebb mulatságok, te­ák azonban annál jobban beválnak. Közepén vagyunk a télnek s az emberek boldogan, elfelejtkezve hódolnak a különféle sportoknak, téli szórakozásoknak. — kinek mi adódik könnyebben. Az élet bár nehéz, mégis elviselhető, mert meg van a remény rá, hogy már kifele megyünk az erdőből. Megindult, javában folyik a gazdásági szaná­lás nagy munkája és Smith főbiztos elküldte januári ielöntését a nép,szövetségnek, mely a várt deficit helyett költségvetési felesleget mutat. Várunk. Csillogó, keményre fagyott ha­vas utakat, szálló hópelyheket, melyeknek mégis csak el kell jönniök . . . Kállay Piroska. S sa sá r . í j 1 epeiéit I Vándortáska Gól Két vézna gyerek szalad az aszfaltom. Fut­balloznak. A rongy labda hol az egyiknél, hol a másiknál van, aztán fel ugrik a járdára és sebesen feléim gurul' A lábam ekkor egészen önkánytele- niil előre mozdul, szeretnék belerúgni a 'abdába, de már késő. A labda nekiszaladt a lábnak és hirtelen ba'ra fordult . . Hallom, hogy hátam mögött nagyot ugrik a kapus, leveti magát az aszfaltra, de a labdát már nem kapta el. Gól' — Te, ez egy profi — mondja az együk gye­rek. — Úgy lő, mint egy profi. Láttad, hogyan csavarta balra . . . Utánam néznek, mintha valami kivételesen nagyot tettem volna, pedig csak a lábam lendült önkénytelenü. előre és a labda a kapuba repült Nem akartam ezt és nem Is tudtam volna gól1' rúgni! De a labda mégis berepült a kapuba, ho­gyan történt, — nem tudom . . . Ahogy megfog­hatatlan, ha egy pillantást vet az ember, egy mozdulatot tesz, egy szót eh el és váratlan vissz­hangja támad; valakiben felfaikad egy érzés, el­temetett dolgok feltámadnak és újból elhalnak, vagy az ember olyat cselekszik, ami nem állt szándékában, — a rohanó gondolatok megtorpan­nak egy percre és más mederben futnak tova.. Ez járt a fejemben, mikor egy percre meg­állítottam a fiuk játékát és aztán hirtelen eszem­be jutott valami a multiból, amire sose gondoltam eddig . . . A Fertő-tó mellett élteim akkor, egy nagy régi házban, melynek ablakai a sással benőtt se- kélyvizü tóra nyíltak . Délután sok M tóga tóm volt. Lelkes fiatal emberek, akik mtndrn pillanat­ban készen voltak valami nemesért a halálba menni, — megzavart lelküek, akiket a kaotikus idők kiforgattak és kifosztottak és olyanok, akik húszéves korukkal megéltek egy egész életet. Barátok voltak, akik szerettek és idegenek, akik nem értettek meg és kikről nem tudtam, hogy gyű1 ölnek. , Akonyattájt, mikor magamra hagytak, aj vendégem jött. Szenvedélyes vitánk volt az este. Csak fiatalok tudnak igy beszélni, Így égni és élni a vitában! . . . Két világ volt köztünk és én hidat kerestem, mely feléje vezetett volna . . . Miért jött hozzám és miért bolygatta meg nyu­galmamat? Milyen furcsák és kuszák a nézetei és milyen zavaros a világszemlélete! . . . Úgy éreztem, hogy a látogató a mocsár lázát hozta, kavarja a sok szennyt, turkál a szépben, a jóban és Öröme telik benne, ha megsebez. Káinról, a testvérgyilkosságról beszélgettünk, aztán Isteniről és becsületről folyt a szó és én belefáradtam a meddő harcba és elkedvtelenedfem. De a látoga­tó nem tágított; szenvedélyesen tovább támadt és percről-percre indulatosabb lett . . . Az alkonyuló nap megérintette már a tó tükrét. Különös narancsszínű fények cikáztak a keleti égen és a fellhőrongyok olyannak tűntek a magasban, mintha hatalmas túl világi kéz vérhar- ntattal öntözte volna meg őket- Az esti szél fel­borzolta a nádast és a buzogányok bólogatni kezdtek. A vizek olvadt ércszinben csillogtak és én ekkor az ablak felé fordultam és ezt mondtam: — Naplemente! És én láttam, hogy látogatóm halotthalvány és a kezében valami hosszú fényes tárgy csillan meg és mikor rámnevetett, remegett az ajka. Azóta nem láttam őt és én ma tudom csak, hogy az a fényes tárgy, ami megcsillant a kezé­ben, kés volt. Egri Viktor. — (Csehszlovák-magyar vasutiigy! konferencia.) Február hó elején nagyjelentő­ségű vasutügyi tárgyalásokat fognak tartani a Tátrában a csehszlovák köztársaság és Magyarország megbízottai- A tárgyalások körülbelül egy hetet fognak igénybevenni. A programon a legkülönfélébb vasutügyi kér­dések szerepelnek, igy a közös útlevél és vámvizsgálat, továbbá a közös határállomá­sok karbantartása s más ehhez hasonló ügyek. Ugrón Gábor a magyar költségvetésről. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A nemzetgyűlés mai ülésén folytatta a költ­ségvetés vitáját. Ugrón Gábor követelte a tanszabadság helyreállítását, az államfői iogkör rendezését és a nagy adók leszállítá­sát, valamint a főrendiház reformját. Barla- Szabó József beszélt utána, aki elfogadta a költségvetést. Túlnyomóan felhős, esős, melegebb idő, déli szelek. — (A cseh agrárpárt petic'óia.) A cseh agrárpárt megbízásából Slaby dr. ügyvéd tegnap, január huszonheteden adta be a párt petícióját a választási bírósághoz Rych- tera képviselő és PráSek szenátor mandátu­mainak megsemmisítése érdekében. _ (Egy komáromi bank rádiót vezet be.) Komáromi tudósítónk jelenti: A Komá­romi Koronabank helyiségébe bevezeti a rá­diót és igy a tőzsdejelentéseket a leggyor­sabban kapja külföldről. A szükséges enge­délyt a bank már meg is szerezte a beveze­téshez. — (Jókai-szobor és plakett.) Komáromi tudósitónk jelenti: A komáromi müvészkoló­niának egy tehetséges fiatal tagja, Berecz Gyula szobrászművész a Jókai Egyesület megbízásából elkészítette Jókai Mór mell­szobrát, mely a nagy költőt férfikora teljé­ben ábrázolja- A szobor, mely a komáromi művészek téli kiállításén nagy feltűnést kel­tett nemcsak az élethüség szempontjából, de főképpen a jellemző vonások hangsúlyozá­sával, most elkészült kicsinyített alakban is és a Jókai Egyesületnél 100 koronáért meg­rendelhető. A szobor főképpen egyesületek, * iskolák részére legszebb emléke a Jókai- centennáriumnak. Ugyancsak Berecz szob­rászművész készített a Jókai-kiállitásra egy plakettet is Jókairól, amely talán a legsike­rültebb arcképe a nagy regényírónak és ke­retbe foglalva minden magyar háznak ékes­ségére szolgálhat. A plakett most kerül sok­szorosítás alá. — (A népszámlálásról szó'ó törvény mó­dosítása.) Az 1920. évben kelt, a népszámlá­lásról szóló törvény szerint a legközelebbi népszámlálást 1926-ban kellene megtartani. Beavatott helyről nyert információ szerint a népszámlálást a jövő évben nem tartja meg a kormány azért, mert az igen nagy költsé­gekkel jár- A népszámlálás elhalasztása ter­mészetesen feltételezi az említett törvény módosítását. — (Titokzatos gyilkosság a? országúton*) Ruszínszkói szerkesztőségünk jelenti: Sem- ján Mária 17 éves ruszin leányt szombaton reggel a téesői országúton, a ruszinszKÓi és román határ között haslövéstől megsebezve, eszméletlen állapo n találták. A márama- rosszigeti kórházba szállították, ahol anélkül, hogy magához tért volna, meghalt. A titok­zatos gyilkosság ügyében a nyomozás meg­indult. — (fíorvát-Vikdorovits biinlajstroma.) Kassai tudósítónk jelenti: A kassai rendőr­séghez megérkezteik a külföldi rendőrségek jelentései a veszedelmes szélhámosról, me­lyek igazolják, hogy Vikdorovits külföldön is sorozatos csalásokat követett el. A bécsi rendőrség egy 76 milliós bukás miatt keresi Vikdorovitsot, a romániai rendőrség pedig közli, hogy a szélhámos szalámi gyárosi mi­nőségben nagyobb összegű csalásokat köve­tett el és megszökött. — (Ki a kassai főrabbi?) Kassai tudósí­tónk jelenti: A kassai neológ hitközség kebe­lében dúló harcnak a jegyzői hivatal döntése vetett véget, mely kimondotta, hogy az anya­könyvvezetésre és házasságkötésre hivatott főrabbija Eckstein Márk a kassai hitközség­nek. akit egyúttal az a jog is megilleti, hogy a lelkész! hivatalt a politikai hatóságokkal szemben képviselje. — (A ránki gejzír.) Kassai tudósítónk jelenti; A ránki gejzir megrongált csöveze- tének egy év óta tartó javítási munkálatai befejezést nyertek. Egymillió korona költ­séggel uj csövezetet raktak le s a gejzir is­mét 25 méter magas gyönyörű sugárral szö­kik. — (Letartóztatták Lobi Józsefet.) Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A vádtanács ma foglalkozott Löbl József ügyé­vel, aki mint ismeretes, az elmúlt esz -idő­ben egy Dob-utcai verekedésből kifolyóan sskterkésével meggyilkolta Tremmel Mátyás, nemzeti hadseregbeli tizedest. Löbl kaució ellenében szabadlábrahelyezték, de a vád­tanács határozatára ma ismét őrizetbe vették. — (Elfogott csaló álhirlaplró.) Kassai tu­dósítónk jelenti: A kassai rendőrség detek- tivjei az utcán letartóztatták Weisz Lázár Vilmost, a közismert budapesti álhirlapirót. aki a kommün után Szlovenszkóra mene­kült. Weiszt átadták az ügyészségnek. xx Fővárosi nívójú uriszabóság MAR- KOVÍCS és S A KULIN KoSice, Fő-utca 48. Telefon 697. sz­xx Angol import férfiszövetek ENGLAN- DER és MARKOVICS cégnél, KoSice, Fő- utca 48. Telefon 697. sz. 4

Next

/
Thumbnails
Contents