Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-29 / 23. (766.) szám

mészetesen azonnal kétségbe vonták a zára­dék létezését. A szlovák néppárt viszont vál­tig hangoztatta a maga igazát. A Slovák egy, minden eddiginél élesebb hangú cikkében ki­jelentette, hogy a párt a záradék publikálásá­val tudatosan fedte föl a köztársaság Achii- les-sarkát, de azt azért volt kénytelen tenni, mivel erre Benes rákényszeritette. Egyszers­mind kilátásba helyezte, hogy utolsó atout- ját: a népszavazást i's ki fogja játszani, de semmiesetre sem fogja engedni, hogy a partit a prágai centralizmus nyerje meg. Állításai­nak bizonyítása céljából a többi között Med- vecky bajmóci prépostra, a volt egyházi re­ferensre hivatkozott a lap, aki a forradalom idejében titkára volt a szlovák nemzeti ta­nácsnak. Medveckynek ezek után nyilatkoznia kellett és közzé is tett egy igen rabulüsztikus nyilatkozatot. Mindenekelőtt beismerte, hogy csakugyan beszélt a klauzuláról, de azzal a szándékkal, hogy eloszlassa a szlovenszkói papi körök bizonyos aggodalmait és rávegye őket az uj állam építésénél való együttmű­ködésre. Nyilatkozatának pontos dátumára és szószerinti szövegére ugyan nem emlékszik vissza, de beismeri, hogy nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy az első tíz esztendő leforgása után „a szlovákok lojális képvise­lőinek módjukban fog álíani a csehek képvi­selőivel az egységes állami közösségben való együttműködés végleges formáitól megálla­podást létesíteni4*. Bajmóc ujdoniansült prépostja nagyon ivatos formában ugyan, de bevallotta, hogy 0\ mint a szlovák nemzeti tanács titkára, igfenis beszélt egy tízéves provizóriumról. Az „egységes állami közösségben való együtt­működés végleges formái4* közé, ha ugyan nem gondoltak többre, az autonómia is tarto­zik, úgy, hogy abban az esetben, ha Med- vecky igazat mondott, három esztendő múlva Szlovenszkó államjogi helyzetét illetően rend­kívül nagy horderejű tárgyalásoknak kellene megkezdődniök. Más kérdés persze, hogy Medvecky igazat mondott-e. Mostani nyilat­kozatából inkább az látszik következni, hogy — nem mondott igazat, hanem csak olcsó kortesfogásnak használta föl az állítólagos záradékot. így akarta megnyerni a papokat és megnyugtatni azokat, akiknek már akkor sem tetszett túlságosan az „egy nemzet, egy nyelv4* elmélete. Ha igy cselekedett, úgy olyan bűnös játékot űzött, amelyet eléggé el­ítélni nem lehet. Szlovenszkó lakosságának jógáiban áll követelni, hogy ezekre a részletekre teljes világosságot derítsenek azok, akiknek tudo­másuk van róluk. A magyar és német népnek ts tisztán kell itt látnia. Bármilyen is legyen azonban az igazság, semmiesetre sem tartjuk megengedhetőnek, hogy a hivatalos külügyi propaganda a polémiát most mellékvágányra akarja terelni, amidőn Hlinka diszkreditálása céljából azt a hírt terjeszti a külföldön, hogy a szlovák néppárt állítólag összeköttetést tart fönn az osztrák monarchistákkal. Csütörtök, január 29. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Árva Pál. Az Országos Bank hatalmas, gőgös pa­lotáját zajongó hullámokban mosta körül a hűvös alkonyaiban az emberek, állatok, tár- müvek szüntelen áradata. Az elnök egy első­emeleti ablakban állott, sunyi mosollyal né­zett le az utcára és néha hangosan nevetett. Borostás, fekete arcában gyulladtan pis­logott két furcsa fényű szeme és a kezei fá­radtan reszkettek. Ruhája piszkos volt és gyűrött; teljes hete már, hogy nem vetette le: felöltözve aludt, valamelyik karosszékbe süppedve és csak keveset. Egy hét óta nem mozdult ki a szobájából. És csodálatoskép­pen inasát kivéve senki sem nyugtalankodott miatta. Mindazok, akik ezekben a napokban érintkeztek vele, bankvezérek, ügynökök és az ő saját nagy táborkara, — külsejének szokatlan állapotát majdnem természetesnek találták. Mert a nagy ütközetnek ez már a második hete volt. Mikor hónapokig tartó idegfeszitŐ elő­készületek, tanácskozások, tőkeátcsoporto­sítások és tőkeösszevonások után két héttel ezelőtt kiadta parancsait az első támadás megindítására, sietve szegődtek szolgálatába azok is, kiket eddig csak kalandor lénye, hir­telen támadt óriási vagyonának ismeretlen eredete tartott ettől vissza. Az első napok­ban nyugodtan, majdnem higgadtan figyelte a támadás lefolyását, izgatottságot nem lehe­tett észrevenni a viselkedésében. Az operá­ban kétszer is mutatkozott és családja köré­ben étkezett. Amikor azonsam megbillentett A belgrádi satíó felháborodása Ofsisaosen nemei bűvel intervencióin mfaif miután nem ismerte el a vezetőségnek kizá­rási jogát. A szakszervezet hívására megje­lent a rendőrkülönitménynek sikerült csak rendzavarókat a székházból kiszorítani. Belgrád, január 28. Olshausen német kö­vetnek demonstratív föllépése Kraft dr. ügyében nagy vissza1tetszést szült a jugo­szláviai sajtóban. Kijelentik, hogy Kraft dr., a német párt inzultált elnöke, jugoszláv ál­lampolgár volt és ezért a támadást elkövető egyéneket egyedül csaik a jugoszláv hatósá­goknak van joguk megbírálni és elitélni. Az a körülmény, hogy Kraft dr. német nemzeti­ségű, nem ad okot Németország diplomáciai képviselőjének, hogy ügyében interveniáljon. Olshausen követ élesen megkritlzálta a jugoszláv külügyminisztériumban ural­kodó rendetlenséget is azért, mert első lá­togatása alkalmával egyetlen főhivatalno­kot sem talált ott. Ez a körülmény sem ad okot, hogy az egész jugoszláv hivatalnoki kart lebecsméreljék, amint a követ tette. A fölháborodást növeli az Is, hogy a német követ a tegnapi belgrádi nemzeti ünnepen való nem megjelenését a legride­gebb hangon azzal okolta meg, hogy nem vehet részt olyan ország ünnepélyén, mely országban úgy bánnak a németekkel, mint ahogy Kraft dr.-ral bántak. A távolmaradásnak ez a motiválása el­lentmond minden diplomáciai szokásnak. A lapok elvárják, hogy PasJcs lépése­ket fog tenni a német követ inkorrekt ma­gaviseleté miatt és elégtételt követel a né­met kormánytól. Belgrád, január 28. A jugoszláviai német párt ma hivatalosan tiltakozik Kraft dr. meg­cámadtalása miatt. A párt kijelenti, hogy nem felel meg az igazságnak az a hir, amely Szerint a né­met párt Bécsben Radiccsal paktumot kö­tött volna. Arra kéri a kormányt, hogy a gyanúsítá­sok helyett hozza nyilvánosságra ezt a szer­ződést, ha annak tényleg birtokában van. Belgrád, január 28. Az epenzéki Pravda elmü lap jelenti, hogy a jugoszláviai válasz­tások elöcsatározásai alkalmával eddig az ellenzéki pártok hívei közül 11 embert meg­öltek, 28-at súlyosan megsebesítetlek, több •mint 800 at pedig letartóztattak. O’shaissen német követ intervencióia Belgrádban A megtámadott német pártvezér állapota életveszélyes. Belgrád, január 28. Olshausen német követ tegnap előtt este azonnal, miután meg­tudta, hogy Kraft doktort, a német párt ve­zérét, megtámadták és félholtra verték, föl­kereste Nincsics dr. külügyminisztert, hogy informálódjék a sajnálatos esetről. A külügy­minisztert azonban nem találta meg, igy csak tegnap délelőtt tárgyalhatott az ügyről. A követ kijelentette, hogy bár Kraft dr. jugoszláv állampolgár, mégis köteles­sége érdeklődni a véres esetről, mive! általa a német népen esett sérelem. Tegnap délelőtt a begrádi egyetemen nemzeti ünnep volt, melyre a diplomáciai kar is meg volt hiva. Olshausen német követ tüntetőén távol maradt. Olshausen interveniálásának különösen az ad jelentőséget, hogy ez az első eset, amikor egy idegen állam követe tiltakozik egy idegen állampolgárt ért sérelem miatt. Az első eset, amikor a nemzeti kap­csolat széttöri a politikai kapcsolatot és egy állam aktivén beavatkozik egy másik állam területén élő nemzeti kisebbségének ügyébe. Még nem lehet tudni, hogy mi lesz e lépésnek a következménye, de mindenesetre uj lehetőségeit nyitja meg a kisebbségek védelme kérdésének. A jugoszláviai ellenzék igen föl van há­borodva a Kraft doktort ért támadás követ­keztében. Kraft dr. pártja mindég államhü és lojális volt. A megtámadott pártvezért ellenzéki lapok a jugoszláv Mateottinak nevezték el. A súlyosan sebesült embert szanatórium­ban ápolják, ahol meg is operálták. Állapota még mindig életveszélyes. Megegyeztek a magyar szociáldemokraták Bécsben Budapesten azonban tovább folynak a párt háborúságai Bécs, január 28. A lapok jelentik, hogy a magyar szociáldemokraták konfliktusában Ítélkező konferencia tegnap este véget ért. Tóm Shawnak, a döntőbiróság elnökének si­került az ellentéteket mindkét pártra nézve kedvezően megoldani- Mint jelentettük, a konfliktus a magyar szociáldemokraták be­csi szárnya és a budapesti hivatalos pártve­zetőség között keletkezett a Bethlennel kö­tött paktum miatt. A döntöbiróság aktáit csak csütörtökön hozzák nyilvánosságra Bu­dapesten és Bécsben egyidejűén. Budapest, január 28- (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ugyanakkor, amikor Bécsben a szociáldemokraták konfe­renciája együtt volt, Budapesten az építő- munkások székhazába a kizárt szervezeti tagok egy csoportja erőszakkal behatolt, Egynegyed óráig tartott a szenátus mai ülése — A P. M. H. parlamenti tudósítójától. Prága, január 28. A szenátus mai ülését csupán az ülés megkezdése előtt megtartott klubelnöki érte­kezlet élénkítette föl. Ezen az értekezleten Chlumetzki kommunista klublelnök bejelen­tette, hogy január 24-én csendőrök hatoltak be Bodnár kommunista lakásába és ott mindent fölkutatva formális házkutatást tart- tottak Bodnár távollétében. Midőn a szená­tor hazatért és lakásán a házkutatás ered­ményét látta, azonnal fölkereste a csendőr- parancsnokságot és megkérdezte tőlük, egy­részt a házkutatás okát, másrészt, hogy ki­nek a rendeletére történt az egész. A csend- örparancsnokság válaszában kijelentette, hogy a házkutatás megejtésére a főszolga­bíró intézkedett. Chlumetzki indítványoz*-;?, hogy a szenátus elnöksége tegye vizsgálat tárgyává ezt az esetet. A szenátus plenáris ülése háromnegyed 4-kor kezdődött. A tárgysorozatnak nem volt különösebb jelentőségű pontja, ezért az ülés lefolyása a R-gcsendesebb volt. A szenátorok teljes számban megjelentek az ülésen sőt a német szenátorok is ott voltak. Csak a min’szterek padjai ásítottak üresen. Az ülés végén ugyan benézett Stribrny vasutügyi miniszter. A napirend tárgyalása előtt az elnök bejelentette, hogy a választási bíróság Bod­nár, Csehi, Égry, Krisko szenátorok mandá­tumait verifkálta*. Ezután a tárgysorozat első pontjaként a böraukcióról szóló törvény- javaslat tárgyalásához fogtak, amelyet a szenátus első és második olvasásban vita? nélkül elfogadott. A szenátus még elfogadta a Podjebrad községnek adandó gyorssegély­ről szóló javaslatot, majd 4 órakor szét­oszlott. A legközelebbi ülés holnap délután két órakor lesz. Sérvben szenvedi Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék pere comb és köldöksérvnél a mi tökélete­sített rugónélküii sérvkötönk. mely éjjel is hordható Mindenféle bandázs operáció után. lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- désnél. Szabadalmazott indtalpbetét Fla- nell has-, hát- és mellmelegitő „Mea" Kölszerltáz Bratlslava, Duna-a. 51. Vezető orvos: M. U. Dr. Izsák Lajos Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintéztelek lllll TIII ...........I I II m I Ml Ilii I II r HHPmiUHHii A kalandor kártyavárként ingott már a tőzsde, hirtelen vibrálni kezdett az arcán egy kaján és ala­muszi mosoly, melytől azóta sem tudott sza­badulni. Ugyanazon a napon átköltözött bankbéli lakosztályába, este már nem vet­kezett le és reggel a borbélyt kidobta. Az a hangos, kurta, idegen nevetés két nappal ezelőtt fogta el először, mikor a má­sodik roham kimenetelét közölték vele tele­fonon. Különös, ideges nevetésben tört ki an­nak hallatára, hogy egy fél ország rendült meg az ő támadására. Ez a nevetés azóta bi­zonyos időközökben változatlan teltséggeíl buggyant ki a száján. Amaz emberekre, kik naponta tárgyaltaik vele, kissé szokatlanul hatott ugyan, de az első meghökkenés után vállat vontak és tovább is engedelmesen haj­tották végre utasításait Családja vajmi keve­set törődött vele, néha hetekig nem látta. Csak az előszobában neszeit föl minden al­kalommal az inas, valahányszor az a különös nevetés felhangzott. És értetlen szemekkel méregette ura elhanyagolt, vad külsejét. De csak tépelődött magában nyugtalanul és állá­sát féltve senkinek sem mert szólni. Időnkint ■izomban belesett a kulcslyukon. Most is, hü'gy ablaktáblák heves csöröm­pölése hallatszott belülről, a kulcslyukhoz sietett és látta, hogy az elnök mély Ívben ha­jol ki az ablakon. Hirtelen elhatározással be­nyitott a szobába. Az elnök az inas szándé­kosan zajos ajtónyitására fölegyenesedett és nyugodtan megfordult. Mély töprengés rán­cai húzódtak végig a homlokán. De mikor meglátta az inast, az arca földerült. — Nézze csak, fiam, — mondta élénk, barátságos hangon, — kint alkonyodik. — Igenis, elnök ur. Ide álljon, me'lém, innen jobban látja, —- nevetett. Jöjjön közelebb. Az inas bizalmatlanul és vonakodva az ablakhoz lépett. Az elnök gyöngéden megfogta a kezét. — így. És most nézze csak. Kissé hűvös is van és a nap már nem látható sehol. De ha az eget figyelmesebben megnézi, különösen ott oldalt, — mélyen kihajolt az ablakon és az inas kezével az ég egy távoli pontjára mu­tatott, — ott ha megnézi, látni fogja, hogy va­lami különös színe van. Már reggel óta tö­röm a fejem és nem tudok rájönni erre a színre ... Ha rávezetnél, — suttogta, — vagy valami egészen másról beszélnél, — még minden rendbe jönne . . . Elbocsájtotta az inas kezét és elgondol­kozva folytatta: — Tulajdonképpen nem is a színét aka­rom megtudni, ha jól meggondolom. Csak azt, hogy ez az egész itt fölöttünk mih.z Is hasonlít . , . Valamire nagyon emlékeztet... Ezt mondd meg nekem, fiam, hogy mihez hasonlít? . . . Tudod, — tette hozzá titokza­tosan, — ő már bent van a házban. Az inas riadtan nézett fel az elnök arcá­ba. És az elnök szemei megdöbbentették. Az első pillanatban menekülésre gondolt. De az­tán erőt vett magán és óvatosan megfogta az elnököt karjánál, egy karosszékhez ve­zette és leültette. Majd az ablakhoz sietett és zajtalanul betette az ablakszárnyakat. — Hűvös van, elnök ur. Meg talál fázni. — Ahogy gondolod, fiam, —• mondta az elnök és kurtán fölnevetett. — Igen, — mondta az inas és kiment. Lélekszakadva rohant le a földszintre és te­lefonált az elnök családjához, hogy az elnök ur rosszul érzi magát, valaki azonnal jöjjön. De csak a cselédség volt odahaza, mely a hir hallatára élsz éje dt a városban a családtagok megkeresésére. Aztán fölcsengetett néhány orvost a közelben, egy végül is jelentkezett és megígérte azonnali jövetelét. Lecsapta a kagylót és sietett vissza, az első emeletre. Miikor benyitott a szobába, az elnök ismét az ablakban állott és az alant elterülő utcát lát­szott erősen figyelni. Az inas visszajövetelét nem vette észre. Egyszerre fölkiáltott. — Mi ez? — ordította. — Hátki csoda, ki vagyok én? — lihegte. — És kicsoda ő? . . . Megtántorodott. A hozzásiető inas felfog­ta már zuhanó testét és vigyázva vezette el egy karosszékhez. Tehetetlenül hajolt főléje. Az elnök most felemelkedett a karosszékben s görcsösen kapaszkodott meg benne kétoldalt. — Még . . . még nem látom egészen tisztán, — suttogta maga elé. Fölnevetett. — Azt hiszem, hogy hosszú bajsza van, mely le­lóg a szájába. Miért éppen ez? . . . Erre alig emlékszem ... És különben is . . . ez egy fáradtt ember . . . mint én . . . — Félkézzel magához húzta az inast, a másikkal ziláltan simogatta a homlokát. — Kint már bizonyá­ra .. . baj van. Menj, nézd meg, fiam . . . ö jár a lépcsőkön, hallod? — súgta halkan. — Nem, nem jár, hanem vonszolja magát . . . Olyan, olyan nehéz, fáradt csoszogással, tu­dod . . . Menj, nézd meg, fiam, ki az . . . aki engem meg fog . . . fojtani . . . — Senki, elnök ur! — mondta az inas él­es ufcló hangon. — Higyje d, hogy senki! De igen, én tudom, — nyöszörgőit az el­nök,— csak nem akarsz kimenni ... — El­lökte magától a zinast és hallgatózva meredt a levegőbe. — Hallod, ahogy csoszog? . . . Milyen nehezen? ... De miért nem látom még az arcát, ha . . . — Elhallgatott és ré­mülten mutatott a szoba túlsó, homályos sar­kába. — Ott! . . . Nézd, ott a sarokban! — súgta reszketve az inas felé és újból magá­hoz vonta. —* Menj oda, kérlek, menj oda és űzd el, ne nézzen úgy rám! . . . Az inas dermedten meredt a levegőbe. — Nincs ott senki, elnök ur! Esküszöm, hogy senki!-- Menj oda! — rikácsolta az elnök. Az­tán halkan, nyöszörögve tette hozzá: Kérlek, menj oda és taposd körül a sarkot . . . (Vége holnapi számunkban.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents