Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-27 / 21. (764.) szám
55 Kedd, január 27. A szocialisták feszegetni kezdik az agrárvámok kérdését Prága, január 26. Évek óta minden parlamenti szünet után előjöttek az egyes koalíciós pártok a saját speciális követeléseikkel. így a cseh agráriusok már hosszú ideje űzik kétszínű játékukat a mezőgazdasági védvémokkal, amelyekkel szemben a szocialista csoportok teljesen elutasító áláspontra helyezkedtek. Most a szociáldemokratáik kezdték feszegetni a gabonavámokat s hivatalos lapjuk, a Právo Lidu kifejtette, hogy a szociáldemokrata párt elvben nem zárkózik el a gazdasági termelés védelmét célzó intézkedésektől, azonban nem az agrárvédvámok felállítása ú ján, hanem az Ipari vámok mérsékelt leszállításával. Ez a megoldás természetesen félmegoldás, mely a koalíciós rezsim minden intézkedését annyira jellemzi. Becka nem tér vissza többé? Prága, januáT 36. Becka pénzügyminiszter újév után szabadságot kért és kapott s eltávozott Prágából. Távolléte 'alatt Novák kereskedelmi miniszter helyettesíti. A legutó' bi időben i aét oly hangok hallatszanak, hogy a pénzügyminiszter már egyáltalán nem tér vissza a Husz-körutl palotába. A Lid. Noviny értesülése szerint ez a minisztérium is mostohaapát kapna Novák mérnök személyében, aki a régebbi példák szerint két széken ülne. Svehla miniszterelnök csak február elsején szándékozik délvidékre utazni s eddig az ideig rendezni akarja a legaktuálisabb politikai kérdéseket, igy a kormány rekonstrukcióját is, amely már oly régóta kisért a láthatáron. Kutyaszorítóban a kormány Prága, január 26. Stránsky Jarosláv a Lid. Noviny vasárnapi számában folytatta a petkadiktatura alatt nyögő kormány bírálatát. Meg kell említenünk elsősorban azt, hogy Stránsky cikkei számunkra semmi újat sem hoznak, mert parlamenti képviselőink számtalanszor hangoztatták ugyanezeket a tényeket s lapunk hasábjain is sokszor tettük szóvá ezeket a hibákat. Stránsky legutóbbi cikkében — Kutyaszorítóban a kormány — cim alatt — főleg arra mutatott rá, hogy az eívtehn, koncepció nélküli kapcsolat jegyében szü etett meg a mai koalició s igy nem csodálható, ha most zsákutcába téved. A mesterségesen összetákolt programjából semmit sem valósított meg s nem is várható, hogy legalább a program egy csekély része váljék életté. A hivatalnokkormány rossz volt, de mégsem panaszkodhatunk eb lene, ha meggondoljuk, hogy saját hatalmi állásának védemére nem nyúlt rendkívüli eszközökhöz, ami a parlamenti kormánynak egyetlen pozitív ténye; rendtörvény, sajtótörvény, cenzúra szigorítása, állatni bíróság, ezek a koalíciós parlamenti kormány gyümölcsei. i Prága, január 36. A szombatra összehívott minisztertanácsi ülés ismét elmaradt Stríbrny miniszter betegsége miatt. Annál szorgalmasabban tárgyalt a koalíciós pártok tizes bizottsága, amely elhatározta azt, hogy a nemzetgyűlés őszi ülésszakját a lehető legrövidebb időn belül berekesztik. Mondanunk sem kell, hogy egy ilyen határozati javaslatot egyhangúan fogad el a petka és deszitka, mert ez az egy dolog az, amiben a koalíciós vélemények nem térnek el sohasem egymástól: berekeszteni az ülést, hogy a parlament ne alkalmatlankodjék a bölcs kormánynak. Ez alkalommal is tehát a nemzetgyűlés még nem is gyűlt össze, máris elhatározott dolog az, hogy legfeljebb két, végső szükség esetén három ülést tart a parlament s ezzel vége is lesz az őszi ülésszaknak. A másik uagyfoníosságu tárgy, amelyről a tizestanócs értekezett, szintén igen kedves a koalíciós füleknek. Arról volt ugyanis szó, hogy a provizórikusán betöltött iskobügyi és postaügyi miniszjériumok élére önálló vezetőket állítsanak. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az iskolaügyi minisztériumok Markovié dr. unifiká- ciós, a postaügyi tárcát Franké dr. közellá- tásügyi miniszter vezeti. A kormány félhivatalosa örömmel jelentette, hogy ez a kényes kérdés is kedvező megoldást nyer. Nézetünk szerint ez a kérdés nem is kényes annyira, mint azt a Prager Presse gondolja. A koalíciós kulcs régen megvan, amely azt mondja, hogy az rskolaügyi minisztériumba egy szociáldemokrata elvtársnak, a postaügyi'ben egy szocialista testvérnek kell ülnie. Nagyon szomorú volna, ha most erre a koncra a többi koaliciós párt is rávetné magát. A szociáldemokraták Prokes ostraui képviselőt szeretnék megtenni iskolaügyi miniszternek, az sincs kizárva azonban, hogy a postaügyi A legsötétebb abszolutizmus sem volt olyan közömbös a napi szükségletekkel szemben, mint a mai kormányrezsim. Mire volna tehát szükség? Arra, hogy megállapítsuk azokat az elveket, amelyek az állam gazdasági és politikai virágzását clő- mozdithatják. A „jobbra át“ jelszó a fölényesen gúnyos mosolyok ellenére is olyan szó, amelyen a kormánynak gondolkodnia kellene. A megegyezés útja nyitva áll. minisztériumba kerül majd egy szociáldemokrata elvtárs és az iskolaügyi tárcát Ulilir dr. cseh szocialista képviselő, a kulturális bizottság elnöke kapja. Mindenesetre olyan tárgy ez is, hogy nem érdemes rajta összekapni, mert hiszen a husosfazekak osztogatásáról van szó. A magunk részéről kénytelenek vagyunk rámutatni arra a népámitásra, amelyet a kormány eme kérdés kapcsán is müveit. Két hónap előtt, amidőn a közigazgatás egyszerűsítéséről — értsd: tisztviselők elbocsátásáról — volt szó, felmerült a minisztériumok létszámapasztásónak gondolata s éppen ezért a megürült két bársonyszékre nem is nevezett ki az elnök uj egyéneket. Most, hogy a vidékről beérkeztek az első jelentések az elbocsátásokról — a kassai vasut- igazgatóságon ezerháromszázán vannak a proskribáFak — ugyanakkor szaporodik a miniszter urak száma. A parlament őszi ülésszakja befejezéséhez közeledik. A két. legfeljebb három ülés napirendje ellenzéki képviselők mentelmi ügyeivel lesz kitöltve. Ilyen munka mellett tényleg még évekig fog megegyezni a koalició arra vonatkozólag hogy majd megegyezik. Fgyhangu nézetet csak a ház elnapolásánál, ülésszak berekesztésénél, miniszteri székek betöltésénél és az ellenzéki képviselők mentelmi ügyének felfüggesztésénél tud felmutatni a koalíció. Minden más probléma felnyitásánál nem működik már a koalició rozsdás kulcsa; az összes többi kérdés gordiuszi csomó az áltöbbség szóméra. amelynek kibogozása a koaliciós szibariták között nem akad egv Nagv Sándor. — (Uj katonai imek.) Egyes cseh lapok jelentése szerint a hadügyminisztérium bevezeti a marsall és almarsali címet, francia minta szerint. Állítólag már a hadügyminisztérium hivatalos közlönyének legközelebbi száma közölni fogja az almarsali kinevezéseket. Az almarsalok csak háború esetén lépnének elő főmarsalokká. egyik tagbaszakadt úrban Andrássy Manó grófra, a „vasgróf“-ra ismertem, aki. mint a vár azon időbeli urának, Andrássy Dénes- nek, a híres filantróp és mecénásnak rokona és ügyeinek dirigense, gyakran megfordult Kraszna-Horkán. De ki lehet a másik ur? ... Egy pillantás édesanyám lángbabonilt arcára s már tudtam, hogy az a másik ur csak — ő lehet. örvendezve futottunk eléjük. A kapuban találkoztunk. Édesatyám, aki csak Andrássy Manó gróf halála után került Andrássy Dénes gróf hitbizományi uradalmainak élére s ez időben az uradalmak al- ügyésze és archiviáriusa volt, előbb anyácskámra, aztán rám mutatott: — Feleségem, . . . fiam. Jókai édesanyám felé fordult: — Nem is képzelné nagysádkám (a nagyságos asszony4' bősz cü/atja kés'' bi keletű), hogy mi hozott bennünket ide . . . A perspektíva . . . Édesanyám kérdő pillantására igy folytatta: — . . . . Hogy a vár külső képét, készülő regényem számára, megőrizzem a memóriámban. pár skiccet szeretnék a vár homlokzatáról is. De az utca túlsó oldaláról, amely egészen a vár lábánál fekszik, nem rajzolhatok. Onnan hiányzik a távlatom. Itt azonban — jóságos kék szemének szelíd sugara elégedetten suhant át a várheggyel éppen szemben fekvő hatalmas kert lejtőjén — azt hiszem, megtalálom azt, amit keresek... Édesatyám azonnal intézkedett. Szalonunk kis,könnyű, fekete asztalkáját és vittem ki a kertbe, a méheshez, az óriás fenyő alá. — Tudod-e fiam, — kérdezte atyám, midőn könnyű terhemmel megérkeztem — kicsoda ez a bácsi. — Igen — feleltem nagybaniban — tudom, mert megmondta anyuka. — Nos? Csütörtök: ÁRVA PÁL: A kalandor. I. Péntek: ÁRVA PÁL: A kalandor. II. Szombat: KLIMITS LAJOS: Requiemet kongat. (Vers.) ■> Vasárnap: FALU TAMÁS: Sürgönypózna. (Vers.) SZEGEDI ISTVÁN: Elment. (Vers.) — KARINTHY FRIGYES: Ugratás--------- ■ ■ A magyar „Ezeregy éjM — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: fiódinka Tivadar. Sajnálom, hogy nem találkoztam Tichy Kálmánnal, a P. M. H. vigiliáris száma „Jókai Gömörben" közleményének Írójával abban az időben, amidőn hangulatos cikkének az adatokat gyűjtötte. Mert ha találkozom vele, Jókai krasznahorkai látogatásáról pár aprósággal én is szolgálhattam volna. Jókai krasznahorkai látogatása idején gyerek — az Andrássy-család ez ősi fészkének és vidékének palóc idiómája szerint, még csak nem is „inas41: „inaska14 — voltam. Életem nyolcadik évét „tapostam44. (Rozs- lyó-völgy népe azonban nemcsak az éveket ,tapossa" Ha hosszúrétek, vagy iólé^rí-'k „néznek" fel Váraljára és megkérdezzük tőlük, hogy mi járatban vannak, akkor — ha ú akarnak térni az érdemleges válasz elől — ízt felelik: „Hát csak feltapostónk44 . . . S szavaikat fejüknek kedves, elhárító mozdulatával kisérik.) Tehát oly korban voltam, amelynek élményeiről már számot tudunk adni, akkor is, amikor a lángoló élményből alslogó emlék lesz. A nagy nap (dátumra már nem emlékszem; Tichy Kálmán szerint: 1883 június 21) án, tisztavizü, halk hullámként ölel körül. Jókairól az időben még édeskeveset tudtam. Azt, hogy Valaki: sejtettem: Szülőfalum ünnepi arcából, a környék odaözönlő tenger-népéből, amelynek áradata, mint Kraszna-Horka legnagyobb ünnepén, Kisasszony-napján, most is a várhegy oldalának dőlt és leginkább abból, hogy édes, jó anyám e napra ünneplő ruhámat készítette elő. (Furcsa, gyermekkorom sok. fontosabb eseménye kiesett az emlékezetemből, de ennek a térdnadrágos bársonyruhácskának még a színére és a szabására is emlékszem.) Öltözködés közben anyácskám felé fordultam: — Kicsoda az a Jókai? Anyácskám pár pillanatig gondolkozott. Bizonyosan azon, hogy Jókai ragyogó alakját miként illessze az én ismereteim szerény, szegényes rámájába. Aztán mivel én épp abban az időben az „Ezeregy éj44 tündér! világát, ezzel a hasonlattal felelt: — Ö a magyar „Ezeregy éj“ ... A talányos válasz izgatta kíváncsiságomat, de mert a csinos ruhácska már rajtam feszült s az ünnep láza is borzongatott, vad csikóként nyargaltam az országúira, ahol a közönség a Rozsnyó felől érkező Jókaira várt. De mire odaértem, a Jókait és kíséretét repítő fogatok már befordultak a vár felé kanyargó szomolnoki utra. Jókait már nem láthattam meg. Napközben zonban, midőn Jókai és ki- érete már lejött a várból, mégis sikerült ieglátnom. Anyácskámmal, halványsárgára meszelt s i tlalmas jegenyéktől árnyalt, csinos házunk (utóbb Katona László bátyánk rezidenciája) ui 'ra néző szobájának egyik ablaka mellett üldögéltünk, midőn látjuk, hogy az utca túlsó, széles patakokkal elválasztott feléről, a keskeny pallón át, két idősebb ur társasá- üunepi hangulata még ma is, annyi év mul- gában, édesatyám közeledik házunk felé. Az Kél m ltárom ülés lesz és lerekeszlik az Őszi ülésszakot Betöltik az iskolaügyi és postaügyi miniszteri tárcát — Az ellenzéki képviselők mentelmi ügyei Krpelec, a becsöletsértő Az Ipolysági járásbíróság marasztaló Ítéletet hozott Krpelecz ellen — A P. M. H. ipolysági tudósítójától — Ipolyság, január 26. Ismeretes lapunk olvasói előtt, hogy Krpelecz Bertalan tanfelügyelő egy beadványában, amelyet a pozsonyi vasutigazgató- sághoz intézett, a legválogatottabb sértő kifejezésekkel illette Richter János volt ország- gyűlési képviselőt, szakáüosi plébánost, valamint ezzel kapcsolatban az egész római katolikus papságot, végül Szakáílos község lakosságát. Az ügy többszöri halasztás után szombaton került tárgyalásra az Ipolysági járásbíróságon. amelyre úgy Ipolyságról, mint a környékből igen sok érdeklődő jelent meg. Krpelecz a valódiság bizonyítására vállalkozott és gyalázkodó kifejezéseit tanukkal akarta igazolni. A kihallgatott tanuk azonban, bármennyire igyekezett is Krpelecz őket a kérdések tömegével zavarba ejteni, nem igazolták ámításait Többek között Krpelecz azt is kívánta * bizonyítani, hogy Richter János, mint megyebizottsági tag. a volt Hontvármegye közgyűlésén állam ellenes beszédeket mondott és a köztársaságot sértegette. Ezen állítás magán hordja a valótlanság bélyegét, mert a köz- gvüesi jegyzőkönyvek semmi ilyen kifejezést nem tartalmaznak s ezen beállítás egyenesen meggvanusitása a gyűléseken annakidején elnöklő Ország Pál és Blaha dr. zsupánoknak. illetve zsupánhelyetteseknek. A Krpelecz által hivatkozott Holeöek vasúti főnök sem tudta azt a vádat igazolni, mert bár, amit ő kijelentett, előtte Richter beszédei vissza tetszőek voltak, azokat ő nem értette, mert magyarul nem tud. Egy mellette ülő szlovák földmives fordította neki Richter beszédeit, de ebből ő a Krpelecz által inszi- nuált tendenciákat nem tudta kivenni. Kriz dr. iárásbiró Ítéletet hozott, melyben Krpeleczet a becsületsértés vétségében bűnösnek mondotta ki és ezért egyévi próbaidőre 600 korona pénzbüntetés, valamint a költségek megfizetésében marasztalta. A kerületi papság által emelt vád alól felmentette Krpeleczet azon indokból, mert a rágalmazó iratban nem volt megjelölve, me-r lyik papokra vonatkoznak a sértő kifejezések. Az ítélet ezen része ellen a kerületi papság képviseletében Csermák Ernő dr. ügyvéd fellebbezést jelentett be, de fellebbezett Rioh- ter János is az ítélet súlyosbításáért. — (Svehla he’yeLese.) A Nár. Osvobo- zeni értesülése szerint a betegszabadságra utazó Svehla miniszterelnököt Stríbrny vasutügyi miniszter fogja helyettesíteni a kormányban. — A magyar Ezeregy éj. Jókai érdeklődéssel tekintett rám s mig zsebéből iróniát és kis rajzmappáját vette elő és tette az asztalkára, végtelenül kedves mosolyával, amiben, úgy mondják, mindég, még ha anekdotázott is, ott bujkált a csendes, nem lázadó, megadó szomorúság árnya, mondta: — Fiacskám, mondd meg anyácskádnak (édesanyám nem jött fel velünk a kertbe), hogy a szép bókért, legcsillagosabb mosolyomat küldőm neki . . . — S te — már az asztalkánál ült s szemei a vár festői képét simogatták — mi szeretnél lenni? — Gróf. Nevettek, Jókai pedig, akinek keze már vidáman szaladgált a rajzmappábam, megjegyezte: — Látod, ez már jobb mesterség. Andrássy Manó gróf magához intett s mint mindannyiszor, ha útjába kerültem, „ba- rack‘‘-ot nyomott a fejemre. (Ugylátszik, ebben a fényes multu. históriai családban, ez a hajlam atavisztikus, mert 18 évvel utóbb, a „vasgróf44 fia, Géza gróf, a híres sportsmen, szimbólikusan ugyan, ugyanezt cselekedte velem a rozsnyói emlékezetes képviselőválasztáson, amidőn ellenfelekként állottunk szemben. A furcsa pedig, hogy a „barackért, amit én kaptam, ő neheztelt meg.) Még csak arra emlékszem, hogy este a vacsoránál édesatyám megfogta az édesanyám kezét s mélyen tekintve szemébe, igy szólt: — Nem különös, hogy midőn kérdeztem a gyerektől, tudja-e „kicsoda ez a bácsi44: az én eszemben is az „Ezeregy éj44 hasonlata motoszkált? . . . A hasonlat azóta kissé megfaücult, de értelme mélyült: Jókai, a regényíró, talán nem vetekedhetik a nagy francia és orosz elbeszélőkkel, de Jókai, a mesemondó, páratlanul áll a világirodalomban.
