Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-27 / 21. (764.) szám

55 Kedd, január 27. A szocialisták feszegetni kez­dik az agrárvámok kérdését Prága, január 26. Évek óta minden parlamenti szünet után előjöttek az egyes koalíciós pártok a saját speciális követeléseikkel. így a cseh agráriu­sok már hosszú ideje űzik kétszínű játékukat a mezőgazdasági védvémokkal, amelyekkel szemben a szocialista csoportok teljesen el­utasító áláspontra helyezkedtek. Most a szo­ciáldemokratáik kezdték feszegetni a gabo­navámokat s hivatalos lapjuk, a Právo Lidu kifejtette, hogy a szociáldemokrata párt elvben nem zár­kózik el a gazdasági termelés védelmét célzó intézkedésektől, azonban nem az agrárvédvámok felállítása ú ján, hanem az Ipari vámok mérsékelt leszállításával. Ez a megoldás természetesen félmegol­dás, mely a koalíciós rezsim minden intézke­dését annyira jellemzi. Becka nem tér vissza többé? Prága, januáT 36. Becka pénzügyminiszter újév után sza­badságot kért és kapott s eltávozott Prágá­ból. Távolléte 'alatt Novák kereskedelmi mi­niszter helyettesíti. A legutó' bi időben i aét oly hangok hallatszanak, hogy a pénzügyminiszter már egyáltalán nem tér vissza a Husz-körutl palotába. A Lid. Noviny értesülése szerint ez a minisztérium is mostohaapát kapna Novák mérnök személyében, aki a régebbi példák szerint két széken ülne. Svehla miniszterel­nök csak február elsején szándékozik dél­vidékre utazni s eddig az ideig rendezni akarja a legaktuálisabb politikai kérdéseket, igy a kormány rekonstrukcióját is, amely már oly régóta kisért a láthatáron. Kutyaszorítóban a kormány Prága, január 26. Stránsky Jarosláv a Lid. Noviny vasár­napi számában folytatta a petkadiktatura alatt nyögő kormány bírálatát. Meg kell emlí­tenünk elsősorban azt, hogy Stránsky cikkei számunkra semmi újat sem hoznak, mert parlamenti képviselőink számtalanszor han­goztatták ugyanezeket a tényeket s lapunk hasábjain is sokszor tettük szóvá ezeket a hibákat. Stránsky legutóbbi cikkében — Kutyaszorítóban a kormány — cim alatt — főleg arra mutatott rá, hogy az eívtehn, koncepció nélküli kapcsolat jegyében szü etett meg a mai koalició s igy nem csodálható, ha most zsákutcába téved. A mesterségesen összetákolt programjá­ból semmit sem valósított meg s nem is vár­ható, hogy legalább a program egy csekély része váljék életté. A hivatalnokkormány rossz volt, de mégsem panaszkodhatunk eb lene, ha meggondoljuk, hogy saját hatalmi ál­lásának védemére nem nyúlt rendkívüli esz­közökhöz, ami a parlamenti kormánynak egyetlen pozitív ténye; rendtörvény, sajtó­törvény, cenzúra szigorítása, állatni bíróság, ezek a koalíciós parlamenti kormány gyü­mölcsei. i Prága, január 36. A szombatra összehívott minisztertaná­csi ülés ismét elmaradt Stríbrny miniszter betegsége miatt. Annál szorgalmasabban tárgyalt a koalíciós pártok tizes bizottsága, amely elhatározta azt, hogy a nemzetgyűlés őszi ülésszakját a lehető legrövidebb időn belül berekesztik. Mondanunk sem kell, hogy egy ilyen határozati javaslatot egyhangúan fogad el a petka és deszitka, mert ez az egy dolog az, amiben a koalíciós vélemények nem térnek el sohasem egymástól: berekeszteni az ülést, hogy a parlament ne alkalmatlankodjék a bölcs kormánynak. Ez alkalommal is tehát a nemzetgyűlés még nem is gyűlt össze, máris elhatározott dolog az, hogy legfeljebb két, végső szükség esetén há­rom ülést tart a parlament s ezzel vége is lesz az őszi ülésszaknak. A másik uagyfoníosságu tárgy, amelyről a tizestanócs értekezett, szintén igen kedves a koalíciós füleknek. Arról volt ugyanis szó, hogy a provizórikusán betöltött iskobügyi és postaügyi miniszjériumok élére önálló ve­zetőket állítsanak. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az iskola­ügyi minisztériumok Markovié dr. unifiká- ciós, a postaügyi tárcát Franké dr. közellá- tásügyi miniszter vezeti. A kormány félhiva­talosa örömmel jelentette, hogy ez a kényes kérdés is kedvező megoldást nyer. Nézetünk szerint ez a kérdés nem is kényes annyira, mint azt a Prager Presse gondolja. A koalí­ciós kulcs régen megvan, amely azt mondja, hogy az rskolaügyi minisztériumba egy szo­ciáldemokrata elvtársnak, a postaügyi'ben egy szocialista testvérnek kell ülnie. Nagyon szomorú volna, ha most erre a koncra a többi koaliciós párt is rávetné magát. A szo­ciáldemokraták Prokes ostraui képviselőt szeretnék megtenni iskolaügyi miniszternek, az sincs kizárva azonban, hogy a postaügyi A legsötétebb abszolutizmus sem volt olyan közömbös a napi szükségletekkel szemben, mint a mai kormányrezsim. Mire volna tehát szükség? Arra, hogy megállapítsuk azokat az elveket, amelyek az állam gazdasági és politikai virágzását clő- mozdithatják. A „jobbra át“ jelszó a fölénye­sen gúnyos mosolyok ellenére is olyan szó, amelyen a kormánynak gondolkodnia kelle­ne. A megegyezés útja nyitva áll. minisztériumba kerül majd egy szociálde­mokrata elvtárs és az iskolaügyi tárcát Ulilir dr. cseh szocialista képviselő, a kultu­rális bizottság elnöke kapja. Mindenesetre olyan tárgy ez is, hogy nem érdemes rajta összekapni, mert hiszen a husosfazekak osztogatásáról van szó. A magunk részéről kénytelenek vagyunk rámutatni arra a népámitásra, amelyet a kormány eme kérdés kapcsán is müveit. Két hónap előtt, amidőn a közigazgatás egysze­rűsítéséről — értsd: tisztviselők elbocsátá­sáról — volt szó, felmerült a minisztériumok létszámapasztásónak gondolata s éppen ezért a megürült két bársonyszékre nem is nevezett ki az elnök uj egyéneket. Most, hogy a vidékről beérkeztek az első jelenté­sek az elbocsátásokról — a kassai vasut- igazgatóságon ezerháromszázán vannak a proskribáFak — ugyanakkor szaporodik a miniszter urak száma. A parlament őszi ülésszakja befejezésé­hez közeledik. A két. legfeljebb három ülés napirendje ellenzéki képviselők mentelmi ügyeivel lesz kitöltve. Ilyen munka mellett tényleg még évekig fog megegyezni a koali­ció arra vonatkozólag hogy majd megegye­zik. Fgyhangu nézetet csak a ház elnapolá­sánál, ülésszak berekesztésénél, miniszteri székek betöltésénél és az ellenzéki képvise­lők mentelmi ügyének felfüggesztésénél tud felmutatni a koalíció. Minden más probléma felnyitásánál nem működik már a koalició rozsdás kulcsa; az összes többi kérdés gor­diuszi csomó az áltöbbség szóméra. amely­nek kibogozása a koaliciós szibariták között nem akad egv Nagv Sándor. — (Uj katonai imek.) Egyes cseh lapok jelentése szerint a hadügyminisztérium be­vezeti a marsall és almarsali címet, francia minta szerint. Állítólag már a hadügyminiszté­rium hivatalos közlönyének legközelebbi száma közölni fogja az almarsali kinevezése­ket. Az almarsalok csak háború esetén lép­nének elő főmarsalokká. egyik tagbaszakadt úrban Andrássy Manó grófra, a „vasgróf“-ra ismertem, aki. mint a vár azon időbeli urának, Andrássy Dénes- nek, a híres filantróp és mecénásnak rokona és ügyeinek dirigense, gyakran megfordult Kraszna-Horkán. De ki lehet a másik ur? ... Egy pillantás édesanyám lángbabonilt arcá­ra s már tudtam, hogy az a másik ur csak — ő lehet. örvendezve futottunk eléjük. A kapuban találkoztunk. Édesatyám, aki csak Andrássy Manó gróf halála után került Andrássy Dénes gróf hitbizományi uradal­mainak élére s ez időben az uradalmak al- ügyésze és archiviáriusa volt, előbb anyács­kámra, aztán rám mutatott: — Feleségem, . . . fiam. Jókai édesanyám felé fordult: — Nem is képzelné nagysádkám (a nagyságos asszony4' bősz cü/atja kés'' bi keletű), hogy mi hozott bennünket ide . . . A perspektíva . . . Édesanyám kérdő pillantására igy foly­tatta: — . . . . Hogy a vár külső képét, készü­lő regényem számára, megőrizzem a memó­riámban. pár skiccet szeretnék a vár hom­lokzatáról is. De az utca túlsó oldaláról, amely egészen a vár lábánál fekszik, nem rajzolhatok. Onnan hiányzik a távlatom. Itt azonban — jóságos kék szemének szelíd su­gara elégedetten suhant át a várheggyel ép­pen szemben fekvő hatalmas kert lejtőjén — azt hiszem, megtalálom azt, amit keresek... Édesatyám azonnal intézkedett. Szalo­nunk kis,könnyű, fekete asztalkáját és vit­tem ki a kertbe, a méheshez, az óriás fenyő alá. — Tudod-e fiam, — kérdezte atyám, mi­dőn könnyű terhemmel megérkeztem — ki­csoda ez a bácsi. — Igen — feleltem nagybaniban — tu­dom, mert megmondta anyuka. — Nos? Csütörtök: ÁRVA PÁL: A kalandor. I. Péntek: ÁRVA PÁL: A kalandor. II. Szombat: KLIMITS LAJOS: Requiemet kongat. (Vers.) ■> Vasárnap: FALU TAMÁS: Sürgönypózna. (Vers.) SZEGEDI ISTVÁN: Elment. (Vers.) — KARIN­THY FRIGYES: Ugratás­--------- ■ ■ A magyar „Ezeregy éjM — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: fiódinka Tivadar. Sajnálom, hogy nem találkoztam Tichy Kálmánnal, a P. M. H. vigiliáris száma „Jó­kai Gömörben" közleményének Írójával ab­ban az időben, amidőn hangulatos cikkének az adatokat gyűjtötte. Mert ha találkozom vele, Jókai krasznahorkai látogatásáról pár aprósággal én is szolgálhattam volna. Jókai krasznahorkai látogatása idején gyerek — az Andrássy-család ez ősi fész­kének és vidékének palóc idiómája szerint, még csak nem is „inas41: „inaska14 — voltam. Életem nyolcadik évét „tapostam44. (Rozs- lyó-völgy népe azonban nemcsak az éve­ket ,tapossa" Ha hosszúrétek, vagy iólé^rí-'k „néznek" fel Váraljára és megkérdezzük tő­lük, hogy mi járatban vannak, akkor — ha ú akarnak térni az érdemleges válasz elől — ízt felelik: „Hát csak feltapostónk44 . . . S szavaikat fejüknek kedves, elhárító mozdu­latával kisérik.) Tehát oly korban voltam, amelynek élményeiről már számot tudunk adni, akkor is, amikor a lángoló élményből alslogó emlék lesz. A nagy nap (dátumra már nem emlék­szem; Tichy Kálmán szerint: 1883 június 21) án, tisztavizü, halk hullámként ölel körül. Jókairól az időben még édeskeveset tudtam. Azt, hogy Valaki: sejtettem: Szülő­falum ünnepi arcából, a környék odaözönlő tenger-népéből, amelynek áradata, mint Kraszna-Horka legnagyobb ünnepén, Kis­asszony-napján, most is a várhegy oldalának dőlt és leginkább abból, hogy édes, jó anyám e napra ünneplő ruhámat készítette elő. (Furcsa, gyermekkorom sok. fontosabb eseménye kiesett az emlékezetemből, de en­nek a térdnadrágos bársonyruhácskának még a színére és a szabására is emlékszem.) Öltözködés közben anyácskám felé for­dultam: — Kicsoda az a Jókai? Anyácskám pár pillanatig gondolkozott. Bizonyosan azon, hogy Jókai ragyogó alak­ját miként illessze az én ismereteim szerény, szegényes rámájába. Aztán mivel én épp ab­ban az időben az „Ezeregy éj44 tündér! világát, ezzel a hasonlattal felelt: — Ö a magyar „Ezeregy éj“ ... A talányos válasz izgatta kíváncsisá­gomat, de mert a csinos ruhácska már raj­tam feszült s az ünnep láza is borzongatott, vad csikóként nyargaltam az országúira, ahol a közönség a Rozsnyó felől érkező Jókaira várt. De mire odaértem, a Jókait és kíséretét repítő fogatok már befordultak a vár felé ka­nyargó szomolnoki utra. Jókait már nem lát­hattam meg. Napközben zonban, midőn Jókai és ki- érete már lejött a várból, mégis sikerült ieglátnom. Anyácskámmal, halványsárgára meszelt s i tlalmas jegenyéktől árnyalt, csinos házunk (utóbb Katona László bátyánk rezidenciája) ui 'ra néző szobájának egyik ablaka mel­lett üldögéltünk, midőn látjuk, hogy az utca túlsó, széles patakokkal elválasztott feléről, a keskeny pallón át, két idősebb ur társasá- üunepi hangulata még ma is, annyi év mul- gában, édesatyám közeledik házunk felé. Az Kél m ltárom ülés lesz és lerekeszlik az Őszi ülésszakot Betöltik az iskolaügyi és postaügyi miniszteri tárcát — Az ellenzéki képviselők mentelmi ügyei Krpelec, a becsöletsértő Az Ipolysági járásbíróság marasztaló Ítéletet hozott Krpelecz ellen — A P. M. H. ipolysági tudósítójától — Ipolyság, január 26. Ismeretes lapunk olvasói előtt, hogy Krpelecz Bertalan tanfelügyelő egy beadvá­nyában, amelyet a pozsonyi vasutigazgató- sághoz intézett, a legválogatottabb sértő ki­fejezésekkel illette Richter János volt ország- gyűlési képviselőt, szakáüosi plébánost, va­lamint ezzel kapcsolatban az egész római ka­tolikus papságot, végül Szakáílos község la­kosságát. Az ügy többszöri halasztás után szom­baton került tárgyalásra az Ipolysági járás­bíróságon. amelyre úgy Ipolyságról, mint a környékből igen sok érdeklődő jelent meg. Krpelecz a valódiság bizonyítására vál­lalkozott és gyalázkodó kifejezéseit tanukkal akarta igazolni. A kihallgatott tanuk azonban, bármennyire igyekezett is Krpelecz őket a kérdések tömegével zavarba ejteni, nem iga­zolták ámításait Többek között Krpelecz azt is kívánta * bizonyítani, hogy Richter János, mint megye­bizottsági tag. a volt Hontvármegye közgyű­lésén állam ellenes beszédeket mondott és a köztársaságot sértegette. Ezen állítás magán hordja a valótlanság bélyegét, mert a köz- gvüesi jegyzőkönyvek semmi ilyen kifeje­zést nem tartalmaznak s ezen beállítás egye­nesen meggvanusitása a gyűléseken annak­idején elnöklő Ország Pál és Blaha dr. zsu­pánoknak. illetve zsupánhelyetteseknek. A Krpelecz által hivatkozott Holeöek vasúti főnök sem tudta azt a vádat igazolni, mert bár, amit ő kijelentett, előtte Richter beszédei vissza tetszőek voltak, azokat ő nem értette, mert magyarul nem tud. Egy mellette ülő szlovák földmives fordította neki Richter beszédeit, de ebből ő a Krpelecz által inszi- nuált tendenciákat nem tudta kivenni. Kriz dr. iárásbiró Ítéletet hozott, melyben Krpeleczet a becsületsértés vétségében bű­nösnek mondotta ki és ezért egyévi próba­időre 600 korona pénzbüntetés, valamint a költségek megfizetésében marasztalta. A kerületi papság által emelt vád alól felmentette Krpeleczet azon indokból, mert a rágalmazó iratban nem volt megjelölve, me-r lyik papokra vonatkoznak a sértő kifejezések. Az ítélet ezen része ellen a kerületi pap­ság képviseletében Csermák Ernő dr. ügyvéd fellebbezést jelentett be, de fellebbezett Rioh- ter János is az ítélet súlyosbításáért. — (Svehla he’yeLese.) A Nár. Osvobo- zeni értesülése szerint a betegszabadságra utazó Svehla miniszterelnököt Stríbrny vasut­ügyi miniszter fogja helyettesíteni a kor­mányban. — A magyar Ezeregy éj. Jókai érdeklődéssel tekintett rám s mig zsebéből iróniát és kis rajzmappáját vette elő és tette az asztalkára, végtelenül kedves mosolyával, amiben, úgy mondják, mindég, még ha anekdotázott is, ott bujkált a csen­des, nem lázadó, megadó szomorúság árnya, mondta: — Fiacskám, mondd meg anyácskádnak (édesanyám nem jött fel velünk a kertbe), hogy a szép bókért, legcsillagosabb moso­lyomat küldőm neki . . . — S te — már az asztalkánál ült s sze­mei a vár festői képét simogatták — mi sze­retnél lenni? — Gróf. Nevettek, Jókai pedig, akinek keze már vidáman szaladgált a rajzmappábam, megje­gyezte: — Látod, ez már jobb mesterség. Andrássy Manó gróf magához intett s mint mindannyiszor, ha útjába kerültem, „ba- rack‘‘-ot nyomott a fejemre. (Ugylátszik, eb­ben a fényes multu. históriai családban, ez a hajlam atavisztikus, mert 18 évvel utóbb, a „vasgróf44 fia, Géza gróf, a híres sportsmen, szimbólikusan ugyan, ugyanezt cselekedte velem a rozsnyói emlékezetes képviselővá­lasztáson, amidőn ellenfelekként állottunk szemben. A furcsa pedig, hogy a „barack­ért, amit én kaptam, ő neheztelt meg.) Még csak arra emlékszem, hogy este a vacsoránál édesatyám megfogta az édes­anyám kezét s mélyen tekintve szemébe, igy szólt: — Nem különös, hogy midőn kérdeztem a gyerektől, tudja-e „kicsoda ez a bácsi44: az én eszemben is az „Ezeregy éj44 hasonlata motoszkált? . . . A hasonlat azóta kissé megfaücult, de ér­telme mélyült: Jókai, a regényíró, talán nem vetekedhetik a nagy francia és orosz elbe­szélőkkel, de Jókai, a mesemondó, páratlanul áll a világirodalomban.

Next

/
Thumbnails
Contents