Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-23 / 18. (761.) szám

3

Pántok, január 23.

hiánytalan egész, a kettő együtt a kiteljesedés. A közönség nem engedte őket pihenni, egymást váltogatták a pódiumon a késő éjszakai órákig. Zongorán diszkréten, hoz- zásimulón Kerekes Vera kisért.

A meleg, szivekből indult hangulat nem engec^tt, a közönség reggelig maradt együtt és ünnepelte a művészeket, kiváltképpen papját, Mécs Lászlót. A messzi vidék is nagy számmal vett részt az ünnepen, mely egyúttal Mécs László harmincadik születésfordulója is volt. Ott láttuk többek között Egry Ferencet, Árky Ákost, Isaák Imrét, Berze- viczy Istvánt, Tamás Mihályt.

*4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAJ£

A legmegbízhatóbb E 5 test- és szépségápolási £ 3 cikkek, arckrémek, £ 3 púderek, szappanok, £ 3 stb. a £

j Emi ParíiKiiii í

< Koáice-Kassa, Fő-utca 49. szám. ►

< Valódi kölni vizek és francia illatszerek »

< Postai szétküldés

aí. eperjesi TVE álarcos bálja. A régi jó időkben az ETVE bálok a farsang legjobb mulatságai közé tartoztak Eperjesen. Azóta ugyan sok minden megváltozott, az ETVE-ből is PTVE lett, de ez mitsem változtat azon, hogy január 31-én a teljes siker jegyében ne tartsák meg a fekete- fehér bált szigorúan zárt körben. A bál attrakciója lesz a szenzációs „Elő Ujság“, melyet Eperjes legkitűnőbb tollú személyei írnak. A jelmezben megjelenni óhajtók jelentsék be ebbeli szándékukat Németh Jenő papirüzlctében, vagy a „Minerva" cégnél Eperjesen.

A Bolton Wanderers ez évben komplett ligacsapatát küldi Prágába s itt május 10-én a Spár- tával fog játszani.

Angyalossy Ernőné Szlovenszkó ródllbaj- noka. Tátrafüredröl jelentik: Tekintettel arra,

hogy a Kassai Sport Club versenyeinek eredményeképp csupán egy ródlibajnokság volt, a bajnokság 1925. évi győztese dr. Angyalossy Ernőné, tátrafüredi főorvos neje, aki 5 perc 1 -30 mp alatt tette meg az utat, mig a férfiverseny győztese csak 5 p 5-30 mp alatt ért célhoz.

Paddock és Murchison hosszabb időt tölte nek Európában vllágkörüli utjuk közben és már két versenyen biztosan elindulnak. Julius 12- 14-én ugyanis Bordeauxban, 19-én pedig Páris- ban lesz nagy nemzetközi verseny, amelyen a két sprintfenomén starthoz áll.

— (Aki a becsületét nyolcvanhót ember ellen védi.) Ruszinszkói szerkesztőségünktől: Fried E. Ernő ungvári kereskedő ellen akció indult meg, hogy adókivetö bizottsági tagságáról mondjon le. Ennek érdekében az ungvári adófizetők memorandummal fordultak az őt kinevező zsupánhoz. A memorandumban foglaltakért Fried nyolcvanhét polgár ellen indított sajtópert, melyre több mint száz tanút idéztetett be. A tárgyalás január 20-án volt az ungvári járásbíróságon, ahol a vádlottak a memorandum közjegyző által hitelesített másolatának beszerzését kívánták. A bíróság a kérelemnek helyt adott és a tárgyalást elnapolta.

— (A Roboz-pör.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Roboz-pörben a bíróság elrendelte a bizonyítás kiegészítését. Felolvasták Roboz Imrének egy Tol- na?y Szigfrid nevű többszörös büntetett előéletű egyénhez intézett levelét, amelyben azt irta Roboz, hogy semmi sem volt, ami eddig történt és csak akkor látja meg Budapest, hogy kik voltak a Roboz fivérek,, ha kiszabadulnak. Egy másik levélben azt kérték Robozék, hogy cseréljék ki őket Oroszországgal, mert félnek a kurzus bosszújától. Gross Dezső mentő vallomást tett és kijelentette, hogy a románok nem Robozék hívására szabadították ki a Pesti Élet letartóztatott szerkesztőségét.

Mnpe/zvgfRMim

............(73®®^====*=

Mé

cs-est Nagykaposon

Nagykapos, január 22.

Mécs László hosszú-nagy kerülő után vasárnap elérkezett a falujába, Nagykaposra. Mert úgy áll a dolog mmden hírre kapott emberrel, hogy legutoljára ér el oda, ahonnét elindult. A kaposi nagyvendégló termét szépen feldíszítették, zongora is került, az emberek gyűltek, gyűltek, vasalt frakkos vidéki urak, estélyi ruhás hölgyek, ünneplő- feketébe öltözött keménykezü gazdaemberek és a? feleségeik, leányaik, megtelt a terem jó meleg ünnepi áhítattal. Valahogy olyan volt az-egész'este, mint a rézbe foglalt bril- liáns, de a kontraszt melege a lelkekig ért.'

Rácz Pál ment fel elsőnek a pódiumra', Mécs Lászlóról beszélt, elmondta azt, annit mások, messzi idegenek mondtak már el Mécs Lászlóról. Mert a földi hitetlen, a földi nem hisz a földinek, ha földiről van szó. Utána Mécs László szavalt, a teremben pe- d:g zenélni kezdett a csönd, a néma ajkak fölött a szivek zenéltek, pár-órára-meleg emberszivek. Az aláfütött emberi jóság szűrésűivé itta a költő simogató, hivó zakatoló, dübörgő szavait, és a költő édesanyja, aki először látta fiát az ünnepi pódiumon, a büszke boldogság könnyeit rejtegette.

Kéthelyiné Wakotsch Margit énékelt ezután. Színes, dús, fiatal hangja, pompás készsége úgy illeszkedett a költő verseihez, mint nap a termő élethez: a kettő külön is

Pozsony, január 22

Tegnapi számunkban pozsonyi tudósítónk lentése alapján közöltük, hogy bűnügyi vizsg; Indult meg a Pozsonyi Kereskedelmi Hitelbank len. Ma arról értesülünk, hogy a feljelentés nen bank ellen történt, hanem Neumauér Hugó vo

A központi szövetkezet (Ustredné drnzsívo) gazdálkodása

i.

Pozsony, január 22.

A P. M. H. f. évi január 9-ik számában a pozsonyi központi szövetkezet (üstredné druzstvo) gazdálkodását tette bírálat tárgyává. A cikk írójának nagyon kevés adat állott rendelkezésére, így a bírálat nem kimerítő. A K- Sz. {központi szövetkezet) helyzete sokkal rosszabb, mint ahogy a cikk Írója tudja vagy képzeli.

Ismertetésem alapját a K. Sz. 1920-—23.

íérigazgató ellen, akit már két évvel ezelőtt jocsátotíak állásából. A feljelentést néhány jzvényes tette meg, ez azonban semmiképpen a érinti a bankot, mert a bank az egész vizsláinál nincs érdekelve.

évi mérlegei és igazgatósági jelentései, tehát hivatalos adatok fogják képezni és csak azon csodálkozom, hogy eddig tudtommal senki a K. Sz. működését bírálat tárgyává nem tette, pedig a szlovenszkói közel 1500 szövetkezetei a központjuk működése kell. hogy érdekelje.

A nyilvános számadásra kötelezett vállalat működésének tükre az évi mérleg, ha az a kereskedelmi törvény 199. §-ának megfelelően van összeállítva. Magában azon körülmény, hogy a mérleg egyik vagy másik évben veszteséget mutat ki, a vállalat élet- képtelenségét még nem b:zonyitja, de ha a veszteség állandó, úgy nemcsak a vállalat éíetképtelensége, de a vezetés helytelen voRa is bizonyítva van.

A K. Sz. mérlege 1920-ban 63.717 korona, 1921-ben 217.801 korona, 1922-ben 167.949 korona. 1923-ban 167.510 korona veszteséget mutat ki, azt hiszem, a K. Sz. életképtelen volta minden további nélkül is bizonyítva van.

A K. Sz. vesztesége azonban a mérlegben kimutatottnál jóval nagyobb.

Iia a mérleg egyes tételeit vizsgáljuk, még a laikusnak is fel fog tűnni az, hogy 3 mérlegben a sokkal nagyobb veszteség leplezve van. amit a következő adatokkal igazolok: A K. Sz.-nek Pozsonyban állami segéllyel épített háromemeletes háza van és Zólyomban kisebb háza és raktára van ezen két ingatlan értéke a mérlegekben következően szerepel: 1920-ban 2.345, 1921-ben

3.993. 1922-ben 5.035 1923-ban 6.534 millió koronában. Köztudomású, hogy az ingatlanok értéke 1920 óta nem emelkedett, de nagyon is hanyatlott, igy kétségtelen, hogy az ingatlan értékének emelése által a K. S. a milliókra menő veszteségét egyensúlyozta. Ezen önkényes éríékemelés a mérleg realitására nem szolgál és a mérleg adatainak helyességét illetően alapos gyanút kelt.

Hasonlóan vagyunk a künnlevő követelésekkel. A mérleg szerint 1920-ban tagok- riiá'l 45-9-29. nem tagoknál 55.342 1921-ben

33.851 illetve 46.120. 1922-ben 33.587, illetve 28.489, 1923-ban 31.197, illetve 26.494 millió künunlevö követelése volt a K. Sz.-nek. Magában véve már az is jellemző, hogy 1920. évben, midőn az üzlet teljes forgalommal dolgozott. 378 millió forgalom mellett 101-271 millió kintlevő követelés volt! (megjegyzem, hogy az 1921—23. évi igazgatósági jelentésben a forgalom nagysága kitüntetve nincsen, igy azt összehasonlítás tárgyává nem tehettem), de jellemzőbb, hogy a mérlegben sehol nyomát sem látjuk a behajthatatlan követelések leírásának, pedig behajthatatlan követelés a legszolidabb üzletben is van, e címen a K. Sz. mérlege súlyos milliókkal volna megterhelhető. A kintlevő követeléseknél még feltűnik az is. hogy a tagoknál (tehát a szövetkezeteknél) levő követelés alig apad,

1921- ben 33-851, 1923-ban 31.197 millió volt, ami annak a jele, hogy a szövetkezeteknek vagyoni helyzetüket meghaladó mérvben nyújtott hitelt, ez magában véve is könnyelműség, de bizonyitékul szolgál arra is, hogy

a szövetkezetek fizetésképtelenek, ami a központra, ennek révén az összes tagokat képező szövetkezetekre még nagyobb baj.

A személyi kiadás az 1920. évi mérlegben feltüntetve nincsen, 1921-ben 6.458,

1922- ben 6.039. 1923-ban 3-460 millió korona, a rezsikiadás 1920-ban 6.540. 1921-ben 3.913,

1922- ben 2.933, 1923-ban 1.520 millió korona volt. Az 1920. évi személyi kiadást bátran tehetjük annyira, mint az 1921. évét. igy

1920-ban 13, 1921-ben 9.952, 1922-ben 8.972,

1923- ban 4-980 millió volt a K. Sz.-nek e két cirneni kiadása! Ezen két kiadási tételen kívül a mérlegben szállítás és kamatok címén tekintélyes összegek lettek elszámolva, ha ezeket is számításba vesszük, úgy az 1920. évi kiadás 13.521 , az 1921. évi 10.822, az 1922. évi 9.397, az 1923. évi 5.305 millió korona volt.

^^w*gB^«Maaromyy^jai*uiMwuiMi „■■iwi i imwiiwm

Kicsinyesek

— A P. M. H. eredeti regénye —

Irta: Falu Tamás (22)

A füst oly sűrű volt, hogy a kanál megállt volna benne. A sokévi füstölgetés nyomai is meglátszottak mindenen. A kis szoba azt a benyomást tette a belépőre, hogy egy jól kiszívott pipába lépett be, amelyre állandóan le van csukva a kupakja s a füst csak láthatatlanul, apró szelelőlyukakon távozhatik el a dohánykrematóriumból. A fogasra akasztott kabát nikotinszagot kapott a faltöl, nikotin- izük volt a fogpiszkálóknak, dohányizt érzett, aki a villásreggelit élvezte, dohánylé aromáját hömpölygette a sör a torkokon és nikotinilíatot legyintett a kalap is az utcán üdvözöltek felé. Egyes-egyedül a cigarettáknak és szivaroknak nem volt dohányizük, mivelhogy alaposan meghamisították őket a dohányinséges világban.

Nagy ovációval fogadták Wildnét a kis szobában. Az urak felugráltak a székekről s minden kéz udvarias gesztusban lágyult el.

— Ide méltóztassék!

Wi'ldben már több volt kilencven csepp- nél, a jó hangulat kifénylett a szemén.

— Rudi, Rudi, — fenyegette meg a felesége. — Te már egy kicsit megint...

Wild jókedvűen rázta a fejét:

— Nem, anyóka, komolyan nem. Szin- józan vagyok. Szinjózan.

Dl Wildné egészségére inni kellett. Még pedig gyorsan. Azt hitték, hogyha azonnal nem ürítenek egy korsó sört a szép vendég egészségére, menten ágynak esik s gyógyit- hatlan betegségben rövidesen meghal. Ez a tudat mindjobban megerősödött bennük s a

fehérk öté nyes pincérlány alig győzte szállítani a söröket, amelyek Wildné egészségét voltak hivatva megvédeni az orozva leselkedő halál ellen.

Fényi doktor vitte a szót. Az övé volt a szó mindig, amikor a józanság és részegség határán, egy keskeny, de mély árok fölött a szakadni készülő gondolatok kötelén táncolt.

— Képzelje, nagyságos asszony, világszép asszony, egy hajszálon múlt, hogy el nem ütött egy paciensem a mindennapi sörtől. A feleségem mosónéjának -lánya hivatott magához, hogy tanúja legyek készülő anyai örömeinek. Délelőtt tíz órakor! Ha a dolog sokáig tart, gondoltam, akkor vége a villás- reggelinek, meg a komlólének. Próbáltam a lelkére hatni, hogy ne siessen, várjon délutánig. de minden hiába volt. Az asszonyok nem tudnak semmit magukban tartani! Az újszülött egészségére!

Kint katrnák masíroztak. Kopogott a lépésük a piaci kövön. Négyes sorok mentek, egészségesen, pirosra fázva.

A sörivók kinéztek, azután gyorsan visz- szaforditották a tekintetüket. Elfelejtettek nevetni

— Barátom, Sándor — kezdte most ki Fényi Ratkót —mi van azzal a távfényképezéssel?

— Készül, — felelte Ratkó belenevetve a tréfás hangulatba. — De ezt meg fogja előzni egy másik találmányom. Ehhez azonban már a te orvosi segítségedre lesz szükség, Elek barátom. Arról lenne szó, hogy ezután ne vér, hanem pezsgő patakozzék az erekben. Mennyivel kellemesebb lenne az élet!

— Nem ajánlom, — vágta rá Fényi. — Az emberek igy is egymás vérét szívják. Mi

lenne akkor! Én például azonnal pályát vá'l-j toztatnék s elmennék piócának.

Báró Beszterczey jött be. Elegánsan1 meghajolt Wildné előtt, elfogadta kéznyujtá-1 sá-t s egy levegőbe irt félkörrel köszöntötte az urakat.

— Még mindig nincs sóskifli? — kérdezte tettetett elégedetlenséggel.

— Bár tisztességes kenyér lenne, — sóhajtott egy kövér fiskális.

— No, ez legalább őszinte szó, — ragadta meg az alkalmat Fényi doktor. — Végre egy fiskális, aki elismeri, hogy nem tisztességes kenyeret eszik.

— A vicc nagyon sótalan, sületlen és keletien! — tromf olt vissza az ügyvéd.

Beszterczey meg akarta, akadályozni a heccelődés durvább mederbe terelődését, felhúzta jobb vállát s jobb kezét szokása szerint félkörbe hajlítva odafordult Wildnéhez:

— Én, nagyságos asszonyom, akadémikusnak tartom a régi korok felosztását jégkorszakra, kőkorszakra, bronzkorszakra stb. Szerintem leghelyesebb lenne „buzalisztkor- szak“, ,.kukoricaliszfkorszaik“ és „kükorica- csutka'lisztkorszak“ elnevezések behozatala. Ma — ugyebár, ez tagadbatlan? — a kukorica csutkaliszt korszakát éljük. Emlékezünk még a boldog gyerekkorból a búzalisztre, amely bizonyos szőke és barna szemekből őröltetetí s amely Igen kiváló kenyeret adott. Ez a korszak jó egypár évtizedet foglalt le életünkből. Pár évvel ezelőtt kezdődött a kukoricakorszak. A búza eltűnt, feltűnt a kukorica. A lisztje szép aranysárga. De egy nagy baja van. Bizonyára méltóztatott megfigyelni. Fogyasztása után az ember úgy érezte, hogy kukoricán térdel a gyomra. Azután eltűnt a kukorica is. Szerencsére itt

| hagyta számunkra csutkáját, a graciőz, hosz- j szukás, könnyedmozdulatu, elegáns csutkát : Ez, szegény, meg is tesz minden tőle telhetőt, hogy betöltse lényével gyomrunkat. S mi mégis zúgolódunk. Én például elég vakmerő voltam az előbb sóskiflit keresni. Mondja, nagyságos asszony, mit fogunk majd akkor csinálni, ha eltűnik a csutka is?

Wildné mosolygott:

— Minthogy báró ur szerint három korszakot kell megkülönböztetni: búzaliszt-, kukoricaliszt- és kukoricacsutíkalisztkorszakot én úgy hiszem, ha elfogy a csutka, egy óriási visszaesés következik s megint a túlhaladott buzakorszakba fogunk visszazuhanni.

— Erre a visszaesésre s mielőbbi bekövetkezésére! — szólt a báró, poharát Wildné poharához koccintva.

Kint már elharangoztak. A korzó pár percre elérte népessége tetőfokát. Az iskolásgyerekek, hivatalnokok, üzletek alkalmazottai siettek a házak tövén s a téren át

Wildné felállt s intett az urának

—• Nem, anyóka, nem. Maradm ég. Ma itt ebédelünk.

Nem! — mondta Wildné erélyesen.

— Én igen, — hangzott a biztosra vehető válasz.

Wildben már működött az ital s érezve, hogy a férfitekintetek kereszttüze alatt áll, felbuzdult önérzettel csapott az asztalra:

— Én maradok! Asszony megy. férj marad. Asszony megy, férj marad.

A pincérlány bedugta kékszalagos frizuráját az ajtón:

— Tanár ur, a leves az asztalon.

Ratkó a vendéglőben étkezett, még eg>

tanárral s néhány hivatalnokkal együtt.

Nincs bűnügyi vizsgálat a Pozsonyi Kereskedelmi Hitelbank ellen