Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-22 / 17. (760.) szám
Csütörtök, január 22. A pétka is szünetei Prága, január 21. Egyes prágai lapok a legutóbbi napokban azt közölték, hogy. a petka a folyó héten ismét megkezdte tárgyalásait. A Ceske Slo- vo jelentése szerint ez a hir nem felel meg a valóságnak, mert a petka ezen a héten még egyáltalán nem tartott, sőt valószinü, hogy nem is fog tartani értekezletet. A szünetelést Svehla miniszterelnök és Stribrny miniszter betegsége okozta. A képviselőhöz összehívásának napjára vonatkozólag sem történt ezldeig döntés. Tekintettel arra, hogy a szenátusnak még sok olyan elintéznivalója van, amit a képviselőház már letárgyalt, bizonyos, hogy a szenátus korábban kezdi meg munkáját, mint a képviselőház. A szenátus összehívásának kérdésében holnap fog dönteni annak elnöksége. A maradékbirtokok átalakulnak kéj lakokká A Cestoé Slovo vezércikke a gabonaárak emelkedése kapcsán ismét a drágaság okait kutatja. A cikk szerint szükséges volna megállapítani azt, hogy a lisztkölcsönért tényleg vásárolt-e lisztet a kormány? Ha igen, úgy hol van ez a liszt? Milyen gazdálkodás folyik a maradékbirtokokon? A cseh agrárpolitika örömmel látja a gabonaárak emelkedését s mesterségesen dolgozik azon, hogy a köztársaság behozatalra szoruljon. A maradékbirtokok átalakulnak kéjlakokká, hatalmas kiterjedésű területen csak cukor- répatermelés folyik s a parcelládé eredménye az, hogy az uj tulajdonos maga is kénytelen vásárolni lisztet, mert földjén annyi sem terem, hogy családja számára elég legyen. A cseh föld, amely hajdan egész Ausztriát ellátta, ma annyit sem termel, hogy a földműveseik számára elegendő legyen. A C. SÍ., ngy látszik, nem gondolta meg, hogy ez az álláspontja kissé kémikusán hat még akkor is, ha igaz. Nem gondolt, úgy látszik, arra, hogy a maradékbirtokok intézménye és annak szülőanyja, a földosztás éppen az ő politikai és gazdasági elveinek az eredménye. Végrehajtások a csallóközi telepesek ellen Komárom, január 21. vSaját tudósítónk jelentése.) Alsó- Csallóköz községben, ahol a Tany és Ne- mesócsa községek határában Rakottyás és Zsemlékes pusztákból uj telepeket csináltak, nagyszerű portákat építettek; a múlt évi nagy áradás nyomában járó talajvíz a mély fekvésű földeket teljesen elbontotta és a viz még júniusban is rajtuk volt, amikor a „földárja14 azután lassan elapadt. De ez a nyár már termést nem hozott a telepeseknek. Éppen igy a Csilizközben levő Millennium pusztán is. Rakottyás és Zsemlékesből a közigazgatás Hodzovo-t, vagyis Hodzsafalvát csinált. Hodzsafalván azonban baj van; a telepes szövetkezet (Kolonizácné druzstvo) tagjai ellen a parcellázást végző, és építtető bankok részéről egyremásra érkeznek a végrehajtá= Tátrafüred, januáT 21. (Saját tudósítónktól.) A cseh és szlovák sajtó az utóbbi időben állandóan hangoztatja, hogy a nagy megyerendszer nem vált be, miiért is a kormány elhatározta, hogy eltér eddigi terveitől és nem fogja a nagymegyére vonatkozó törvényt Cseh- és Morvaországokban életbeléptetni, sőt Szlovenszkó is újabb közigazgatási reform előtt áll. Egyes lapok arról adtak hirt, hogy ez uj reform 3 nagymegyére fogja osztani egész Szloven- szkót, amelyeknek élén a főzsupán fog állami. Ellentétben ezzel a hírrel, a Národni Dennik már arról tudott, hogy a belügyminiszter bizalmas tárgyalásokat folytat a régi kisme- gyeremdszer visszaállítására vonatkozóan. Tudósítónk felkereste a Tátrában időző Rurnán János dr. zsupánt, aki ez ügyben a következőket mondotta: — A zsupatörvény teljesen demokratikus alapon épült és így semmi okunk sem lehet, hogy panaszkodjunk miatta. Ha külső okok miatt egyelőre nem is lehet a törvény minden paragrafusát oly pontosan végrehajtani, mint ahogy mii magunk is szeretnék, egész bizonyos, hogy ez csupán idő kérdése és amint más gátló okok nem lesznek, oly demokratikus közigazgatása lesz Szlovén- siónak, amelyben úgyszólván minden közPrága, január 21. A liberális pártonkivüli Tribuna hosz- szabb cikket közöl a szlovenszkói pásztorlevélről. A cikk írója, Alti's, rámutatott arra, a pásztorlevél esete nyilván azt igazolja, hogy a köztársaságban az állami törvények mellett még érvényes egyházi törvények is vannak. A pásztorlevél egyedüli célja az volt, hogy megakadályozza a pokrokár pártoknak ama politikai becstelenségét, amellyel ezek a felekezetének és vallásának odaadóan élő népet akarják felhasználni a saját politikai céljaiknak, elsősorban pedig az egyház és állam elválasztására. A józanul ítélő embert nem lephette meg tehát az, hogy a katolikus egyház már szervezeti szempontokból is nem tűrhette a fogalmak szántszándékom zavarását s tűrhette azt, Siogy a nép öntudatlanul maradjon oly pártokban, amelyek az ö, a nép saját meggyőződése ellen dolgoznak. sok a telepesek ellen, akik fizetni egyáltalán nem tudnak. A telepes nép elkeseredéssel néz a jövő elé és azokra, akik a viszonyokról őket nem tájékoztatták. A telepeken már több ház és birtok cserélt gazdát, akik az itteni sajátsze- rü viszonyokkal nem tudnak megbarátkozni, azok menekülnek a telepekről. ségnek meg lesz a maga autonómiája saját ügyeinek intézésére. Tudomásom szerint ez a kormány nézete is. — A kormánynak a parlamentben is elhangzott nyilatkozata szerint a zsuparend- szert Cseh- és Morvaországban is életbeléptetik. Igen természetes, hogy egy ily nagy fontosságú reform előmunkálatait a módozatok és modalitások tekintetében különféle kombinációk kisérik. így van ez a jelen esetben is. Én azonban úgy látom, hogy a kombinációk ez alkalommal inkább a nagyközönség köréből indulnak ki, mint hivatalos körökből. — így fogom fel azt a hírt is, amely a szlovenszkói három nagyzsupáról és az ezzel kapcsolatos személyi változásokról szól. E hiradás — tudomásom szerint — a legjobb esetben lega’ább is korai és személyi vonatkozásaiban még tárgyalás tárgyát sem képezte. Ruman János zsupán nyilatkozatából tehát megállapítható, hogy a szlovenszkói 3 megyerendszerről beszélni csupán korai, de hogy az illetékes körök ténylegesen foglalkoznak e kérdéssel az valószinü, hiszen Ruman zsupán is csupán azt dementálja, hogy a hirek „személyi vonatkozásaiban44 nem képezték tárgyalás alapjait. Minden élő szervezet kell, hogy ezen az állásponton foglaljon helyet, ha egyáltalán élni akar- Mindenesetre kérdés marad az, hogy joga van-e a.z egyháznak önmagát egyedül üdvözítőnek tartani; ezt azonban már nem a politikusok, hanem a teológusok világa dönti el, a politikusnak ellenben számolnia kell azzal, hogy az állampogárok egy tekintélyes csoportja ezt hiszi és levonja ebből azt a következtetést, hogy egyházának engedelmességgel tartozik. Közismert tény, hogy a pártok, főleg a pokrokár pártok nagy szeretettel tévesztik össze a saját pártérdekeiket az állam érdekeivel. Éppen ezért az említett pokrokár pártok államellenesnek minősítették a pásztorlevelet, mely azonban csupán az ismertetett politikai ravaszságuk és fondorlatuk ellen irányult. A szocialista pokrokár kulturegyesületek a múlt napokban egy proklamációt adtak ki s ebben kijelentették, hogy a saját elveik különböznek az egyház elveitől. Ez azt jelenti, hogy igazat adnak a szocialistáik is a pásztorlevélnek és elismerik azt, hogy az egyháznak joga van megkövetelni az emberektől, hogy: vagy váljanak ki a szocialista csoportokból, vagy az egyházat hagyják el. Akárhogyan is tekintünk erre a logikai konklúzióra, hibát nem találunk abban. Miért van tehát ez a müfelháborodás a szocialistáknál? Azért, mert nem a lényeget, hanem a célt tekintik A választókért folytatott harcot a pok- rokároik az állam létéért folytatott harcnak tekintik, ez pedig súlyos tévedés, ami abból is kitűnik már, hogy a katolikus, a felekezet- nélküli. a szocialista, a zsidó egyformán azt hangoztatja, hogy az állam érdekében dolgozik. Sőt az anarchistáik és kommunisták is azt vallják éppen olyan joggal, mint a cseh agráriusok vagy néppártiak. Tényleg, ezek mind az államban vannak s joggal állítják, hogy az állam érdekeiért harcolnak. Kérdés csak az mostan, hogy a harc módja megfelelő-e. A pokrokárok említett proklamáoiója az 1895:XLIII. te. 4. §-ára és az alkotmánytörvény ama részeire hivatkoznak, amely a vallásszabadságot és polgári egyenlőséget biztosítja. Mindkét törvényes rendelkezés csak azt mondja ki, hogy az állam szempontjából közömbösek az egyházi fenyegetések; semmiféle földi törvény nem garantálhatja azt, hogy az ember földöntúli célját is eléri, ha csttpán az állam törvényeinek engedelmeskedik. Ez lelkiismeret kérdé>se. Az említett törvényes rendelkezések , azonban nem adnak jogot az egyház elleni beavatkozásra azért, mert ez a saját, egyházi büntetéseivel fenyegeti tagjait. A köz-, társasáig védelméről szóló törvényt szintén nem lehet felhaszálni a püspöki pásztorlevél ' ellen. Az állam törvényei mellett mindig voltak és lesznek más törvények is és ott, ahol a jogrend már nem hat, ott a polgárok nevelése kell, hogy hasson, mely az állampolgá- , rok öntudatát és lelkiismeretét szólaltatja meg. Az elv ellen elvet kell álitani és nem gummibotot. A pásztorlevél az egyház lelki- ismeretének a szava s ellene nem lehet harc- ; ba szólítani az állami hatalmat, hanem uj el- veket kell felállítani. Románia nem kapja meg- a külföldi kölcsönt Bukarest, január 21. Az összes buka*- resti lapok megállapítják, hogy a párisi pénzügyi konferencián Romániát nagy kudarc érte. A Lupta vezércikkében rendkívül élesen támadja Bratiánu Vintilla pénzügyminisztert s felszólítja, hogy vonja le kudarcainak konzekvenciáit és mondjon le, mert hiszen a sikertelenségnek a lap szerint az a főoka, hogy a külföld bizalmatlansággal viseltetik Bratianu Vintilla? pénzügyi politikája iránt. (K. E. K.) Jíe várd mié feSsxöíittmft, ftoőV Epeire lem változik ieo Szlovosszkö kOziiazgatása Ruman János kassai zsupán nyilatkozata a P. M. H. számára a nagymegyékről Tribuna: Jpásztoriévá! az euvMz ielkiismeretáaeb szava s elleni m lobéi karéba szilfai az illáim hatalmat" Ünnepi ekéd — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Lázár István. Ült a kályha előtt, a kicsi széken a szép fiatalasszony, aranybarna fejét a tenyerébe támasztotta és a tüzbe bámult. A tűz be bámult, de a kergetődző tüzcsillagok játékát meg sem látta, mert tele volt a lelke boldogsággal: arra gondolt, hogy a házasságuk első évfordulója ma van . . . Igen, ma egy esztendeje. Milyen hamar eltelt! Mert az ő uránál nincs jobb és kedvesebb ember a világon. Hajnalban, mikor •búgni kezd a gyárkémény, fölkel, lábujjhegyen jár, zajtalanul öltözködik, hogy ő fel ne ébredjen, betakargatja s megcsókolgatja lágyan: aludj, aludj, én kis szentem . . . az'án elmegy a nehéz munkába és ott sürög forog naphosszat a nagy lenditőkerék alatt, hogy megszerezze verejtékével a mindennapi kenyeret. Délben hazaszalad, bekapja szegényes ebédjét, ölébe veszi őt, táncol vele, aztán ismét visszasiet s napszálltáig robo.ol a gyári forróságban. Szegény János! Az asszony sóhajtott és elkomolyodott. Lehajolt s fadarabott vetett a tűzre. A vascsigák fölött, a nagy fazékban zümmögött a viz, a fedő mellett rojtos-szürke gőz felhőzött, az asztalon a petyegetett tollú tyuk mozdulatlanul feküdt a kerek fatálban. Odament, megtapogatta mosolyogva, forró vizet öntött rá s hozzálátott koppasztásához. Milyen kövér! Milyen gyönyörű! Milyen Ízletes falat lesz! Ma olyan ebédet eszik János, mintha püspök volna. Szinte látta dudori, kormos arcát, amint elégedetten nevetgél a finom pecsenyére, mert mire delet harangoznak, harmatos pirosra sül a tepsiben a tyuk. No és aztán a fánk! Az is ott dagadoz már a teknő- ben. Kisüti bő zsírban, bekeni baracklekvárral, megcukrozza és az asztalra lopja észrevétlenül. Az lesz ám az öröm! Úgy el fog ké- pedni János meglepetésében, hogy szólni sem tud, csak magához vonja a derék gazdasz- szonyt és megcsókolja százszor is . . . Vígan duruzsoltak a lángok, valami halk szeliemnótát zümmögött a gőz s a menyecske is dúdolni kezdett boldogan. Orrcsiklandó, kellemes illat áradt szét a pici konyhában. A tyuk sülni kezdett a tepsiben, az asztalkán pedig egyre szaporodtak a fehér fánkok, aztán zsírba kerültek, sült-főtt minden, készült az ünnepi ebéd. Hadd legyen tyukhus, fánk és mindenféle jó az asztalon, mert ez a nap csakugyan ünnep, az ő el nem múló szerelmüknek egyik legkedvesebb és legszentebb pirosbetüs-ünnepe. És az esik neki legjobban, hogy mind ez a nagy költség nem a János erszényét terheli. Szerény jövedelméből nem telnék ilyen íakzira. Ezt a pénzt, az ünnepi ebéd árát ö gyűjtögette össze fillérenként, hónapokon át spórolgatta, hogy meglepetést szerezzen annak a drága, küziködö embernek, aki mindjárt jön nagyéhesen, ki őrétte robotol a munka poklában, hogy áldja meg az Isten a szegényt! A toronyban delet harangoztak ... A gyárkémény búgni kezdett és a menyecske szive nagyot dobbant. Kivette a sült tyúkot a tepsiből s a rózsapiros fánkkal együtt a konyhaszekrénybe rejtette, hogy ne lássa meg János, ne tudja meg előre, hogy nagy kanállal eszik, ne is sejtse, csak akkor, amikor . . . János hazajött. Mogorván lépett be, a munka fáradtsága és korma sötétlett arcán, de ahogy a szép, pirospozsgás menyecskére nézett, homloka kiderült. — Szervusz, — dobta kalapját a sarokba. összecsókolóztak. — Isten hozott . . . csillant rá a tekintete. Ügy érezte, hogy meghatottságában sírnia kellene. Meg is nedvesedett a szeme, de félrefordult és a kályhához perdült. János szimatolt a levegőben. — Hm ... De jó szag van itt! — A szomszédból jön be . . . János elkomolyodott. — Boldog emberek! — sóhajtotta és bemen: a szobába. Az asszony pedig majd kiugrott a bőréből. Szerette volna titkát kikiáltani: hohó, János itt van a tyuk, itt van a fánk! De hallgatott, hogy annál nagyobb legyen az öröme, Tálalni kezdett. — Hozod-e már, asszony? Bevitte a levest. János egy-kettőre felkanalazta. Bevitte a főzeléket is, de csak keveset, nehogy jóllakjék.belőle s a finom csemegék ott maradjanak. A szegény, kiéhezett János ezt is megette mihamar és megmozdult. Vége az ebédnek. Az asszony kisurrant s egyszerre csak behozta a gyönyörű, rózsapiros pecsenyét. — Mi az? — lepődött meg János. — Tyukocska . . . —- Honnan? — bámult rá s csillogott a szeme. — Egy angyal ócska hozta, — nevetett az asszony halkan. — Hogy olyan jó és hűséges voltál . . . — Hm, — bazsalygott János is. —- Ez az angyalocska nagyon kedves volt ... De látszott rajta, hogy nem a lelke mosolyog. A hangján is érzett, de az asszony nem vette észre azt a keskeny árnyékot, mely az ura homlokára tilt. — Egyél, Jánoskám, csak egyél . . . biz- tatgatta kedvesen. Villáját a tyuk combjába szúrta és odatette az ura tányérjára. János homlokán hármas ránc vonódott, valami lappangó gyanúval nyúlt hozzá, de azért megette. Megette a szárnyát és a mellét is, közben képe kigöm- bölyödött s lecsöndesült lélekkel nézett az asszonyára, ahogy az ismét a konyhába surrant. — Ml lesz? — mormolta és várt Odakint megcsendült egy ármányos pohár. János fölfigyelt, még a nyakát is előre- nyujtotta. Érdekes! Az asszony bejött, két poharat tett az asztalra, aztán előhúzott köténye alól egy liter borocskát. — Hm, — csettintett János, majd az asz- szonyra nézett kérdő tekintettel. — Ezt is az angyalocska hozta? — Az angyalocska . . . bólongatott az . asszony boldogan, mert János megrökönyödését jóra magyarázta. — Megérdemled . . * — Nohát finom angyalka a te angyalocs- kád! — csóválgatta fejét és sok barázda lepte el a homlokát, de koccintott és ivott. — Nagyszerű! — aztán ismét megszólalt némi röstelkedéssel. — Nem mondanád meg, hogy g
