Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-21 / 16. (759.) szám
* Szerda, január 21. Kikliefiffiii lil vezetfii? Berlin, január 20. (Saját levelezőnktől.) Politikai cikket az uj német kormányról nehéz Írni, miután még programmot nem adott. Úgy mondják, hogy jobboldali alakulás, de azt is állítják, íme megszületett a polgári blokk — a demokraták nélkül. Azt is suttogják, hogy átmeneti kormány, viszont sokan úgy vélik, hogy csak ügyvezető kabinet. Ily körülmények között inkább megpróbálom az uj kormány vezető férfiasnak hü fotográfiáját adni Luther Bár Essenből jött Berlinbe, mégis telivér berlini. A bölcsője itt ringott a Spree partján. Hogy az esseni főpolgármesteri székbe került, annak egyetlen oka, hogy kiváló tisztviselő hírében állott. A sors, vagy a véletlen, vagy inkább Cuno, a volt kancellár hozta vissza Berlinbe. Előbb közélemezési, majd pénzügyi miniszter volt. Mindkét helyen okosan működött. Nem tanult bele gyorsan uj állásába, de mihelyt megismerte a dolgok menetét, máris meg voltak a saját eszméi, a saját tervei és rögtön hozzá is látott megvalósításukhoz. Csakhamar híre járt, hogy Luthernek saját akarata is van. A londoni konferencián az antant vezetői is elismertók, hogy a német pénzügyi miniszter a Marx-kormány egyik legértékesebb tagja. Berlinben pedig tényekkel is bizonyítani tudták, hogy Luther- Stresemann mellett a kabinet lelke volt. Nem nagy szónok, papírról olvassa fel beszédeit. A közbeszólásokra csak akkor felel, ha érdemesnek tartja, mindig lehetőleg szelíden, minden él nélkül, de mégis csattanósan, ötletesen, amint a született berlinihez illik. Sokban hasonlít Ebertbez, ha talán tanultabb is: épp oly nyugalommal, épp oly okosan, épp oly körültekintő óvatossággal szokta kezelni a kis és nagy kérdéseket. Ellenségei nincsenek, híveinek száma elég nagy, hogy első parlamenti csatáiban diadalmaskodjék. A többi aztán magától jön, mert ha Luther egyszer otthonosan érzi magáit a kancellári palotában, kétségtelen ott is marad egy darabig. Schiele Az uj belügyi miniszter. Német nemzeti párti. Pártelnök. Nem a szélső politikai törekvések hive. Az első német nemzeti, aki Ebért kezébe tette le a hüségi fogadalmat. Rendkívül nehéz viszonyok között foglalja el hivatalát, hisz mint belügyminiszternek első kötelessége a szövetkezett államok és a birodalom között a jó viszonyt fentartani, pedig a német államok legtöbbjében — a szocialisták viszik a főszerepet. Hivatalból ö egyúttal a Reichsrat elnöke is. Sokkal többet nem tud róla a világ, még azt sem, mint gondolkodik a londoni egyezségről. Mert amikor a Reichstag a múlt esztendő augusztusában ezt a kérdést tárgyalta, Schiele — szerencséjére beteg volt. ö lesz különben az e!sö miniszter a világon, aki kénytelen lesz arra az interpellációra, amit mint ellenzéki képviselő nyújtott be, most — mint miniszter válaszolni. Néhány héttel ezelőtt azt kérdezte a birodalmi kormánytól, milyen jogon fejezte ki bizalmát Ebertnek a magdeburgi Ítélet után... Miniszterré való kinevezése előtt természetesen visszavonta interpellációját, hisz ő most már nem foglalhat nyiitan állást a birodalom elnökével szemben, de ez a lépés nem használt, mert Ludendorff pártja rögtön kijelentette, hogy magáévá teszi és fentartja a híressé vált interpellációt. Schiele tehát kénytelen lesz felelni — önmagának és erre a feleletre nem ok nélkül kiváncsi egész Németország. Gessler Az örökös hadügyminiszter. Kormányok jönnek-mennek, buknak és újra feltámadnak, Gessler miniszter marad. Amíg a demokraták a kormányt támogatták, mint pártjának hivatalos képviselője vett részt a kabinetben, most, hogy a demokraták az ellenzékbe mentek, mint pártonkivüli marad a miniszteri padokon. A legcsodálatosabb pályafutás. Jó néhány esztendővel ezelőtt hadügyminisztert kerestek a német pártok. Valaki kisütötte, hogy e diszes állásra éppen Gessler alkalmas. Mert ő a kaszárnya gyermeke. Édesapja többször kapitulált ó'rmesfer volt, a kaszárnyában született, ott nevelkedett naggyá, ismeri a. kaszárnya életét, ilyen civil hadügyminiszter talán még nem volt a vi* lágon. Gessler a német katonaság feje lett, az is maradt, de hallani alig lehet róla. Mindenki meg van elégedve vele, első sorban a Reichs- wehr igazi feje, Seckt tábornok, akiről csak azt tudja a világ, hogy soha senkinek a föld kerekségén nézeteit, terveit eddig még el nem árulta. Seckt hallgat, Gessler nem beszél, SPmGAiMfcíWtRTftRmp mert a Reichswer egyik láthatatlan fegyvere a birodalomnak, amellyel az antanttól eltekintve mindenki meg van elégedve. Ha valaki más kerülne a hadügyminiszteri székbe, talán Seckt megneheztelne miatta. De ha ez az eset bekövetkeznék, a híres tábornok nem mondaná meg, hanem hallgatna és valahogy másként — cselekedne. Ezért keál Gesslernek marádnia á pártjával, vagy a pártja nélkül és még akkor is, ha nagyon szabadkoznia a nagy megtiszteltetés ellen. Egyelőre azonban még nem szabadkozik és — marad. Stresemann A legismertebb, a legnépszerűbb és — a legnépszerütlenebb államférfiu Németországban. Mindennek ö az oka. Annak is, ha jobboldali, annak is, ha jobboldali kormány alakul. Ö volt a feje a nagy koalíciónak az elv- társakkal együtt s ő most a lelke a jobboldali kormánynak az elvtársak nélkül. Ö az egyik elismert védője a weimari alkotmánynak, de egyúttal lelkes hirdetője — a népcsászárságnak is. Minden hullám előre és a magasba viszi, ezért rettegnek tőle Pá- risban és ezért kívánja bukását minden teli- vér német demokrata. Csak hat hétig volt kancellár és mégis minden beszédében hallani lehet: . . . kancellár koromban. A német külügyminiszternek tehát álma marad a kanoel- lárság. Aki Stresemannit ismeri, tudja, hogy ő azok közé tartozik, akik álmaikat meg is tudják valósítani. Olcsón nvaraiünlnnk a magyar gyermekek Gródókan — Egy cseh gyermeknyaraltatási akció magyar csoportot szervez — Prága, január 20. Az A ária-tenger napsütéses partjai oly kedvesen mosolyognaJk az itáliai kék egek alatt. Mennyi ember nyerte már vissza egészségét az örök napfényben és mennyi vézna gyermek van, akikbe életerőt csöpögtetne a narancsfáik árnyékában meg illa tosodott tiszta levegő. Az Adria mentén az ezernyi tündérkert között is a legszebb Grádó, ahová annyi sóhaj repül azok ajkáról, alak egyszer magukba szippantották ózondus, egészséget és gyógyulást lehelő levegőjét. Mennyi szlovenszkói magyar gyermek van, aJküket emberré kovácsolna Grádó és akiknek vérszegény, vézna testét életerős fejlődni akarásba változtatna át rövid négy hét, amit itt töltetének a platánok és pálmák tövén. Nagyon jó! tudjuk, hogy a szlovenszkói magyarságnak nem rózsás az anyagi helyzete és bár ezer és ezer anyának a szive vérzik gyermeke sorvadása fölött, nem tudják gyermekeik életerejét fokozni és megerősítem, mert hiányoznak hozzá a megfelelő anyagi eszközök. Éppen ezért nagyon is iigyeleimremiélétó az a kedvezményes és szinté ingyenes eszköz, amellyel igazán csekély áldozatokkal megvalósíthatják mag-uk és gyermekeik álmát. Van itt Prágában egy egyesület, a Grádó- gyermeknyaraltatási egyesület, melynek nagyszerű palotája yan az Adria e gyöngyében, gyönyörű szobákkal, fürdővel, sétányokkal és napfényben úszó homokfüindővel. Ide 4—16 éves gyermekeket vesznek fő! és a négyheti nyaralta!ás mindössze 990 koronába kerül Prágától számítva az útiköltséggel együtt. Ezért a csekély összegért a gyermekek — amennyiben rászoru’nak erre — orvosi gyógykezelést, lakást, elsőrendű ikosztot, mosást, fürdést és felügyeletet — szóval mindent — kapnak. Eddig csak cseh gyermekek vehették igénybe ezt a kedvezményt, de most sikerült elérnünk, hogy a szlovenszkól magyar gyermekek előtt is megnyíljanak az Ígéret kapuiök is részt vehetnek e gyermeknyaraltatási akcióban ugyanazért a díjért, mint a cseh gyermekek. Amennyiben legalább huszonöt magyar gyermek jelentkezik, magyar nevelőt és magyar tanítónőt kapna!:, akiknek személye garancia lesz arra, hogy Itália kék ege alatt is magyarul fognak tanulni és nevelődni. Attól senkinek sem kell tartani, hogy gyermekeivel el akarják feledtetni magyarságukat, mert mi magiunk győződtünk meg arról, hogy ebben a nemes emberbaráti egyesületben nem tudják, mi az a sovinizmus, itt csak egészségessé akarják tenni a beteg és sápadt gyermekeket. A Prágai Magyar Idirlap felelősséget vállal azért, hogy a gyermekik éppen olyan magyaroknak fognak visszajönni az Adria partjáról, mint ahogy elmentek oda. Mivel tudjuk, hogy elegendő számú jelentkező lesz, arról is gondoskodni fogunk, hogy a gyermekeknek ne kelljen feljönniök Prágába, hanem Szlovenszkó valamelyik városából induljanak ej a magyar kisérő személyzet felügyelete alatt Olaszország félé. Megjegyezzük, hogy még ebben az esetben sem fog a nyaraltatás csak pár koronává! többe kerülni. A Prágai Magyar Uinlap veszi kezébe ezt a gyermeknyaraltatási akciót és felkérünk mindenkit, akik gyermekeiket négy vagy nyolc hétig üdülésre akarják küldeni Grádóba, forduljanak szerkesztőségünkhöz, hogy a pontos utirendet és feltételeket megtudják. Nem az életet, de a fiatalságot lehet meghosszabbítani Verebély Tibor dr. egyetemi tanár nyilatkozata Voronoff dr. szenzációs kísérleteiről a Prágai Magyar Hírlap számára Prága, január 20. A P. M. H. újévi számában hosszabb cikket közöl Voronoff Serge dr. francia egyetemi tanárnak az emberi élet meghosszabbítását célzó kiséri étéiről. A cikk közlését nemcsak a laikus társadalom figyelte nagy kíváncsisággal, hanem az orvosi köröket is a legnagyobb érdeklődés központjába állito-tta, éppen ezért Verebély Tibor dr., a világhírű sebésztanárhoz, a magas nivón álló magyar orvostudomány kiváló reprezentásához fordultunk, hogy ebben a kérdésben szakvéleményét kikérjük, mert tudvalévőén Vere- béíly Tibor dr. a sok irányban kiterjedő orvosi munkálkodásai és kutatásai között az emberi élet meghosszabbítására irányuló problémák megoldásában is tevékeny szerepet visz. Kérésünkre a következőkben nyilvánította nézetét: — A nekünk hozzáférhető irodalomban Voronoff dr. munkássága nem ismeretes, úgy hogy ainnak személyi részéhez hozzászólni nincs módomban. Minthogy ilyen irányú kísérleteket az általa említett módon, ember- ről-emberre történt átültetéssel azonban, amint azt Steinach és Lichtenstern vizsgálatai alapján vált ismeretessé, magam is végeztem, a kérdés lényegéhez hozzászólhatok, bár az ilyen átültetések elméleti vonatkozásai s biológiai alapjai tisztázva nincsenek, amennyiben az újabb pontos vizsgálatok a Steinach-féle felfogást a testis secretiós elemeiről (a mirigy azon működő részei, melyek bizonyos anyagot közvetlen a véráramba választanak ki. A szerk.), nem igazolták be. Az bizonyos, hogy az ilyen átültetéseknek működési, funkcionális hatása szembetűnő. Az egyének lelki életét, testi állapotát a beültetett ivarmirigyek működése kétségtelenül nagy mértékben befolyásolja, ugyannyl- ra, hogy tényleg megfiatalodásról lehet beszélni. A kísérletek gyakorlati jelentőségét edj dig nagy mértékben csökkenti az, hogy a mü- I tét hatása csak ideiglenes, mert az eddigi technika szerint a beültetett ivarmirigy néhány hónap, vagy í—2 év alatt felszívódik, elhegesedik és így a hatás megszűnik. A beültetés megismétlésének akadálya az eddigi gyakorlatban az alkalmas anyagnak nehéz megszerezhető<sége. Ha Voronoff vizsgálatai, melyekről, mint- említettem tudományos folyóiratban referátumot nem ismerek, a szigorú tudományos bírálatot is megállják, úgy kísérleteinek kétségtelenül nagy jelentősége van. Persze itt nem az élet meghosszabbításáról, hanem a megszabott emberi életen belül a munka- képességnek kiterjesztéséről, talán helyesen a fiatalság meghosszabbításáról lehet szó. Az emberi élettartam biológiai tényezők következménye, amelyeknek csak egyik láncszeme az ivarmirigy. Ezirányban tehát az optimizmus, mely a cikkből megszólal, legalább is túlzott. Vérmes reményű emberek, kik vakon hisznek az ilyfajta kísérletek eredményében, türelmetlenül várják az idő eljöttét, mikor majd saját maguk dönthetnek afölött, hogy meddig éljenek (anélkül, hogy öngyilkosoknak mondanánk őket)/"reménykednek, ha aztán mindinkább jönnek a hírek, hogy az életet meghosszabbítani a természet szabta határokon túl még sem oly könnyű feladat, lemondanak abbeli kívánságukról, hogy ilyen hírek vétele után az első vonattal útnak induljanak, a „csodadoktorhoz", akár a világ végére is. És ha egyszer mégis csak eljön az az idő, hogy igy mesterségesen tolják ki az ember élettartamát, nem-e lesz annak hátránya közgazdasági szempontból? És gondolhatunk arra is, hogy nagyon sok ember lelkét nyugtalanítaná és bennünk forradalmi tüzet élesztene, ha ez bekövetkezne, mert képes volna-e minden ember az ilyen életet meghosszabbító kis „gumók" átültetésével járó kiadások fedezésére? l Mert hiszen drága az anyag: az ember s talán még drágább a majom, amiket ilyen próbálgatásoknál a kiséleteknél fölhasználnak. A természet nagy mestere sok titokzatos dolog megoldásának s talán bízzuk ezt a kérdést is a természet erőire s lesz még oly átalakulás, mikor majd ez gondoskodik a halhatatlanságról, hiszen amúgy is elég analógiát nyújt erre, mert nemcsak semmi sem vesz el benne, hanem minden halál csak uj élet kezdete. Paulik Ernő dr. A feltaláló végzete Aki kétmillió aranymárkát örököl s önmagának a halált találta föl Berlin, január közepe. Londonból rövid hir érkezik: a Kensing- ton-parkban Born dr. német kémikus főbelőtte magát. Born dr. élete a föltaláló szenvedélyektől hajtott hánytatásának szimbóluma. Ez a német tudós egész életét a tudománynak szentelte. Kémikus volt. A berlini és a genfi egyetemeken adott elő s mindenütt szerették és becsülték. Csendes ember volt, akit a tudomány problémái jobban érdekeltek mindennél, A tragédia ott kezdődik nála, ahol az másnál a boldogság és az életöröm: csendes laboratóriumába egy napon levelet hozott a posta: Born dr. kétmillió aranymárkát örökölt. Más ember tán folytatta volna a tanulmányait, a tudós csendes lelkében azonban fiatalkori álmok és szenvedélyek viharzot- tak föl. Nem volt ő megelégedve a sorsával sohasem, mert azt hitte, hogy feltalálónak született. Mikor a nagy vagyont kézhez kapta, visszavonult a katedrától és uj nagy laboratóriumot rendezett be magának. Drága és fontos gyógyszereket, amelyekre az orvostudománynak feltétlenül szüksége van, akart olcsón előállítani. Ebbe ölte egész vagyonát, anélkül, hogy fontosabb eredményeket ért volna el. Azonkívül jobb tudós volt, mint üzletember és mikor anyagilag kimerült, úgyszólván egy krajcár nélkül Londonba ment. Sikerült volt neki szintétikus utón nikotint előállítani és angol gyárakkal tárgyalásokba kezdett, hogy találmányát értékesítse. A gyárak a találmányt vizsgálat tárgyává tették és az egyik gyár 2000 fontot ajánlott föl érte. A tárgyalások azonban oly soká húzódtak, hogy a tudós túlfeszített idegzete fölmondta a szolgálatot. Meg volt róla győződve, hogy célját többé nem érheti el és nagy depressziójában kiment a kensingloni parkba és szivenlőtte magát Mikor felboncolták, gyomrában azt a mérget találták, amelyet ö maga talált föl Mellette levél hevert, amely a londoni rendőrséghez volt címezve. A tudós életét írja le benne és ezekkel a szavakkal végzi: „Nem komikus ez?“ C i s» É CSAK NAL VEGYEN KASSA. FÖ-UTCA 25. 1779 flz uj Corona egyszerű átváltéval normális billenlyűk Jlllpf/ szerkezet Olcsó fó szálllttiató. Glbian á Comp.. Prága 11. Lucerna. Telelőn 9623. F. Degrenrlns, Bratislava, JustllXnds 13. , A. M. Olílnsktf, KoSice, Ml^nská ullcoll S. Straussmnnn, Uíhorod. 1 fiz uj Corona § $ %
