Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-17 / 286. (734.) szám

J , felekezeti béke gyönyörű ünnepe Komáromban H zsidó hősi halottak háborús emlékünnepe Komárom, december 16. A komáromi zsidó hitközség 45 hősi ha­ltjának emlékét nagyszabású templomi em- 'künmeppel ülte meg, leleplezve a hősök mii- íészi kivitelű emlékművét. Az ünnepen részt tettek a komáromi összes egyházak kikül­döttei, a Jókai Egyesület, a komáromi bencés Igimnázium tanári kara, az ipartestület és :ámos egyéb egyesület. A templomi énekkar nagyszerű férfikara vitotta meg az ünnepélyt és az ima után fiilch Dezső, az emlékmű bizottság elnöke ondolatokban gazdag beszéd kíséretében ad- i át a hitközségnek az emlékművet, amelyet inak nevében Fried Jenő elnök vett át hang- ílyozva a zsidóság kötelességteljesitését ha­jával szemben. * Az ünnepi beszédet Wallenstein Zoltán r. pécsi főrabbi tartotta, aki a legkiválóbb gyházi szónoka a magyarországi zsidóság­ak. i' Ez után szép jelenet következett: az egyházak képviselői léptek a szószékre és a katolikus egyház nevében Alapy Gyula dr. egyházközségi elnök, a reformá­tus gyülekezet nevében Gaal Gyula dr. fő- gondnok, az evangélikus egyház nevében Jánossy Lajos esperes-lelkész mondottak ragyogó beszédeket, hangsúlyozva a ma­gyarság egységét, lelyek nyomán nem maradt szem szárazon, .zután Krausz Mór másodrabbi avatta fel az mlékmüvet megható beszéddel. A gyönyörű mlékmü, mely felső részén viaskodó sasokat brázol, alattuk szárnyaszegzett sasfiókok- al, igen artisztikusan kiképzett emléktábla olytatja, rajta a bevésett névvel, mely ol- árszerü talapzaton nyugszik, Berecz Gyula comáromi szobrászművész alkotása. •»♦♦♦♦+ »»»»♦♦»»»»♦♦♦♦♦♦ »»♦»♦«"»<>»♦♦»♦»»»»♦»»»»♦#« Újjáalakult az eperjesi Szédhenyi-kör — A P. M. H. eredeti tudósítása — Eperjes, december 16. Ünnepet ült vasárnap az eperjesi ma­gyarság. Örömtől könnyes szemmel köszön- ötte a porából megélemedett Phőnixet: az eperjesi Széchenyi-kört, amely fél évszázad )ta világító fáklyája volt e kis sárosi város uiltúrájának. Az egyesületet, amelynek szlo­vákok és magyarok egyaránt tagjai voltak, a eljhatalmu minisztérium felfüggesztette és íelyiségeií lepecsételte. De győzött az igaz­ság: a közigazgatási bíróság megsemmisítette i teljhatalmú miniszter végzését és kimondot- a, hogy a békeszerződés értelmében a Szé- ;henyi-körnek joga van élni és működni nindiddig, amíg államellenes működést nem lejt ki. Ezt pedig az egyesület sohasem tette is nem is fogja tenni. Vasárnap tartotta a kör közgyűlését, íogy alapszabályait immár harmadszor mó- iositsa és a kör jövendő működését előké­szítse. A közgyűlést a kör egykori könyvtá­rába hívták össze. A könyvszekrények már eltűntek, képek sincsenek a falon, mégis in­tim és benső volt a hangu!at és megcsillant egy drága gyöngy az eperjesi megfogyatko­zott magyarok szemében, amikor egymásra találtak ott, ahol annyi évet töltöttek együtt. Ünnepi hangulat uralkodott a teremben, amikor Ghiilány László megnyitotta a köz­gyűlést. Both Tamás titkár kegyeletes sza­vakkal búcsúzott el a halottaktól és vázolta a kör szomorú történetét 1919-től. Egyhangú lelkesedéssel elfogadták Toperczer Géza dr. indítványát, hogy a Széhenyi-kör a magyar­ság muzeunia is legyen: gyűjtsön össze és őrizzen meg minden régi magyar müeméket. Kitörő lelkesedés fogadta Rósenberg Mór dr. felszólalását, aki azzal a jelszóval, hogy ál­dozzunk a magyarság tempóménak fölépíté­sére, még erőnkön felül is, hatezer koronát helyezett a ház asztalára pályadijakra, hang­versenyek és felolvasások rendezésére. A közgyűlés hangulata mindvégig lelkes volt. Elhatározták, hogy méltó keretben ün­nepük meg Jókai-centennáriumát és hogy 1925 elején hangversenyeket rendeznek. Majd módosították az alapszabályok egyes pont­jait és megválasztották a tisztikart. Elnök: Ghiilány László, titkár: Both Tamás dr., jegy­ző Perényi Béla dr., pénztáros Koos Ernő, ügyész Zahler Elek, háznagy György Samu és könyvtáros Kleitsch János. Megválasztot­ták az igazgató választmányt is. &ll enségsiíl fe&SUZixel &Sifo me$ rníiévar éfelftceHeÉl ráírd írsíé fefsxőSitunh, Ifcwé*# előfizess! SSzerda, december 17. 3 Egy ivi Mrtdnre lift Eslwiiázy Lujzát Jabionhzky János dr. hatalmas védőbeszáde — A bíróság elutasította a bizonyítás kiegészítését kérő indítványt Nyitra, december 16. (Saját tudósítónktól. Az Esterházy Lujza-pör tegnapi folytatólagos tárgyalásán az ehlök megkérdezte a vádlottól, hogy van-e tudomása arról a tervről, hogy Osten- burgnak meg kellett volna szállni Szloven- szkót. A vádlott kijelentette, hogy erről nem tud. A katonai szakértő kihallgatása során Jabloniczky védő kérdésére kijelentette, hogy Ostenburg Gyulát, noha a Károly-puccs al­kalmával tanúsított magaviseleté miatt an­tantnyomásra elbocsátották a magyar had­sereg kötelékéből, még mindig aktiv tisztnek tekinti és olyan politikai faktornak tartja, akivel számolni kell esetleg a közel jövőben is. A lefoglalt levelek szerinte Ostenburgtól származnak, akinek kezeirását jól ismeri. A másik katonai szakértő. hasonló vallomást tett. Ezután cseh fordításban felolvasták a vádlottnak két Lengyelországban irt levelét. Ezek a magyar—lengyel barátsággal, a ke­resztény világnézettel és a tájvédelemmel foglalkoznak. A levél rátér a kisantantra is, majd az ál] benne, hogy a vádlott egy törzs­tiszt ismeretségét keresi, aki segédkezet nyújtana ellenségeink legyőzésére. A ma­gyar—lengyel szövetség megteremtése azért szükséges, hogy leszámolhassunk régi ellen­ségeinkkel; a csehekkel. Ennek a tisztnek — nagyon érdekes dolgokat tudnék mondani — írja a levélben a vádlott — különféle politikai előkészületekről. A mostani magyar pacifiz­must nem sokra becsülöm, bár meg vagyok győződve arról, hogy Bethlen ugyanazt akarja, mint mi, csak más, pacifista eszkö­zökkel. A levél felolvasása után a vádlott kéri, hogy a varsói cseh-szlovák követség hiva­talos átiratát olvassák föl, amelyből kiderül, hogy Tarnovszky gróf és Cihanovszky, akik­hez e levelek szóltak, indiferens és politikai­lag mit sem számitó egyének. A védelem nevében Jablonitzky János dr. a bizonyítás kiegészitését kérte a követ­kező pontokra: Nem lehet igaz a vád amaz állítása, hogy a vádlott Ostenburg parancsára cse­lekedett, mivel 1921 novemberétől nem volt Lengyelországban, már pedig, ha Ostenburg utasításait követte volna, akkor okvetlenül el kellett volna mennie Lengyel- országba, hogy a levélben megjelölt len­gyel organizációt felkeresse. Kéri több tana kihallgatását arra, hogy a vádlott politikailag be nem számítható álmodozó, akit ebben a tekintetben még a hozzá közei álló családtagok sem vettek komolyan. Kéri a budapesti cseh-szlovák követség véleményét beszerezni arra, hogy Osten­burg őrnagy ellen hazaárulás miatt eljárást indítottak, megfosztották ragjától és így nem igaz az, hogy Ostenburg ma is tény­leges katonai faktor. Végül kérte a buda­pesti követség véleményének beszerzését arra, hogy Magyarországon nincs is legiti­mista párt. Az ügyész ellenezte a bizonyítás kie­gészítését, inaid a bíróság rövid tanácskozás után a védő indítványát elutasította és a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvání­totta. Az ügyész vádbeszédében szigorú büntetést kert, mert bebizonyitottnak látja a vádat. Jabloniczky János dr. hatalmas védő­beszédében kifejtette, hogy neki egyrészt mint védőnek, másrészt mint gyanúsítottnak alkalma volt a politikai porokét tanul­mányozni. Az eddigi politikai pörök nagyrésze fiaskóval végződött. Jelenleg is tizennégy vádpont miatt hat hónapig tartották a vádlottat vizsgálati fogságban és a mostani főtárgyaláson az ügyész minden erőlkö­dése ellenére sem tudott tizenkét vádpon­tot bizonyítani és ezekben kénytelen volt a vádat elejteni. A vádlott ártatlanul került a bíróság elé. Tizennyolc éves volt, amikor az uj állam­alakulat bekövetkezett. Addig mindenki haza­szeretetre tanította. Nem lehetett ezt az érzést máról-hol­napra kiölni a szivéből. A vádlott egyéb­ként is álmodozó természetű, aki nehezen tud beletörődni a változott helyzetbe. Én régen láttam, hogy politikai ágensek környékezik meg és megjósoltam neki, hogy fogunk még találkozni a bíróság előtt, ahol ö a vádlottak padján fog ülni, mig én védeni fogom. Hogy mennyire figyelték a vádlottat, bizonyítja, hogy egy olyan levél is a cseh­szlovák vezérkarhoz került, amelyet egy lengyel hordárnak adott át továbbítás végett. Az ügyészségnek még igy sem si­került semmit sem bizonyítania. A két fontos Ostenburg levél a vizsgálat folya­mán eltűnt és csak másolatban fekszik az iratok között. Minden jel arra mutat, hogy itt közönséges hamisítás történt. A kér­déses leveleket Ostenburg sohasem irta és igy azokat a vádlott nem is kaphatta meg. A vádcsinálók szem előtt tartva azt az elvet, hogy a cél szentesíti az eszközt, semmitől sem riadtak vissza, hogy olyan bizonyítékokat szerezzenek, amelyek alapján el lehet ítélni a vádlottat. A késő esti órákban hirdette ki a bíró­ság az ítéletet. A vádlottat a hat és fél hónapos vizs­gálati fogság beszámításával egy évi bör­tönre és húszezer korona pénzbüntetésre ítélték, amely összeg behajthatatlansága esetén újabb három havi fogházbüntetést kell elszenvednie. A bíróság ezenfelül föl­függesztette három évre a vádlott polk’kai jogait. Az ügyész három napi gondolkodási időt kért. Esterházy Lujza nyugodtan fogadta az ítéletet, védője azonban a bűnösség megálla­pítása miatt felebbezést jelentett be. Chamberlain nem vitézi ül a Slnovjev-levélrffl Az angol alsóház külügyi vitája London, december 16. Az alsóház tegnapi külügyi vitáját két nagy probléma dominálta: az orosz kérdés és Egyiptom. Több kisebb kérdés is szóba került, mint Marokkó, a kölni zóna és főleg a népszövet­ség. de a vita hevében még mindig a Sinov- jev levél áll, mini az a pont, melynél Cham­berlain és Macdonaíd összemérték erejüket. A külügyi államtitkár helyzete igen nehéz, te­kintve, hogy a levélügy földerítését végző kormánybizottság mfegállapiiásaií nem kö­zölheti anélkül, hogy az angol politikai kém­szervezet néhány tagjának nyakát ne szeg­né, viszont hallgatása és nem igazolt kijelen­tései a munkáspártot minden alkalommal ki­hozzák sodrából. Trevelyan, a munkáspárti módosító ajánlat beterjesztője, az orosz kér­désben főleg a gazdasági előnyöket és hátrá­nyokat hangsúlyozta, mig Egyiptom ügyében a küldött jegyzék szigorúságát kárhoztatta. Chamberlain válaszában római tapaszta­latainak vázolásával kezdi. Kifejti, hogy ámbár híve a népszövetség­nek, lehetetlen, hogy ez a politikai csecse­mő o'djon meg máris minden nehéz európai problémát. Tapasztalatai szerint nem azok a népszövetség igazi barátai, akik a legle- heíetlenebb feldatokat hárítják rá. Ezután Macdonaldnak mond köszönetét az államtitkár a londoni konferencián elért si~ —- A népszövetség: politikai csecsemő kerei miatt, majd áttér az orosz kérdésre. Várni óhajt e kérdésben, mert az a meggyőződése, hogy a belső szovjetgazdál­kodás elsorvadt s az orosz külkereskedelem csak díszes facade, minden alap nélkül. Macdonaíd válaszában számos kérdést intéz az államtitkárhoz, ki azonban a legtöbb ügy folyamatban lévőségé miatt nem vála­szolhat. Igv feloldatlan marad a kölni zóna, a genfi jegyzőkönyv problémája, mig a Sinov- jev levél tágvalásáná! élénk vitára kerül a sor. Macdonaíd még most sincs meggyőződ­ve a levél valódiságáról, mig Chamberlain emeli hangon kije’enti, hogy biztos tudomása van arról, hogy az kommunista párt igenis átvette és elfogadta a levelet. E kijelentésre nagy mozgalom keletke­zik a házban s Chamberlain végezetül kije­lenti: „Erről a tárgyról nem vitatkozom t>Öbbé.“ A vita után szavazásra került a sor, mely alkalommal az alsóház 363 szavazattal 132 ellen elvetette a munkáspárt módosító illa­tát. London, december 16. Az alsóház éjjeli vitájáról még a következő jelentések érkez­tek be. A vita mel;’ a délután folyamán meg­lehetősen nyugodt és mérsékelt volt, Tho- tnas munkásvezér íölszólalásakor kiélese­dett. Thomas beszédére Mack Neill, a külügy­minisztérium első alállamtitkára felelt, kifejt­vén, hogy puszta földrajzi véletlen, hogy a Szuez csatorna a civilizált világ e nagy közlekedő útja, olyan területen vezet át, melyen az egyiptomi né" lakik. Bármi is e nemzet joga, Anglia kötelessége, hogy a civilizáció érdekében rendbentarísa ezt a közlekedési utat és ezért nem engedheti, hogy bárki más e feladatában megzavarja. — A vitát ezután másnapra napolták el. London, dec?mber 16. A Westminster Gasette tegnapi alsóházi beszédéről ir a megállapítja, hogy az államtitkár nyilatkoza­tai a népszövetségre vonatkozóan igen hatá­rozatlanok voltak. Egyáltalában kevés pozitívumot mondott Chamberlain. Csak egy kérdés volt, melyben határozottan állástfoglalt és tisztább képet adott mint elődje s ez az orosz kérdés. A nyugdijak rendezése Prága, december 16. Az állami polgári nyugdíjasok s egyes más nyugdíjas közalkalmazottak nyugdijillet- menyeinek rendezése céljából a kormány az alábbi javaslatot terjesztette a parlament elé: Az állami tisztviselők, bírák, állami taní­tók s az állami altisztek kategóriájába tar­tozó s ama csendörnyugdijasok illetményei, akik nem a katonai nyugdíjtörvények szerint lettek nyugalomba helyezve, valamint a fent felsorolt közalkalmazottak hozzátartozóinak járandóságai az 1925 január 1-én érvényben lévő nyugdíjtörvények szerint rendeztetnek. A felsorolt kategóriákhoz tartozó nyug­díjasok s ezek hozzátartozóinak illetményei a jelen törvény szerint csak az esetben ren­deztetnek, ha a nyugdíjalap az 1921. évi már­cius 3-án kelt 99. számú törvény szerint lett részükre megállapítva. Ha az idézett törvény szerinti nyugdijrendezésre való igény csak később keletkezett, úgy a végleges nyugdíj a jelen törvény szerint állapítandó meg. A közalkalmazottak ama kategóriához tartozó hozzátartozóinál, amelyeknél a negy­venévi teljes szolgálati idő harmincöt évre lett leszállítva, akik azonban tényleges szol­gálatban haltaik meg, a nyugdiiilletmények kiszabásánál oly nyugdíjalap veendő, mintha a teljes szolgálati időt elérték volna. Az 1912. évi LXV. számú magyar tör­vénycikk alapján nyugdijazott közalkalma­zottakra vonatkozó előírások következőkép­pen módosulnak: Az idézett törvénycikk 11. §-ának ren­delkezése kiterjesztetik az összes állami tisztviselőre, valamint az állami közalkalma­zottak összes többi kategóriájára, az állami tanítókra, fogház- és börtönötökre, javító­intézeti tisztviselőkre, valamint ezek hozzá­tartozóira is. Az állami és városi rendőrlegénység, a rendőrügynökségek s a csendőrség raugosz- tályba nem sorozott személyzetének nyug­dija úgy állapítandó meg, hogy minden szol­gálatban tényleg eltöltött év 16 hónapnak számítson. Maga a nyugdíj, valamint a nyugdíjalap tízéves beszámítható tényleges szolgálat után 40%-bán, minden további év után a 40 évi tényleges szolgálatig 2%-bán állapítandó meg. Az itt felsorolt kedvezmények csakis az érdekeltnek saját kérelmére adandók meg. Egy gyermek maximális neveltetési já­ruléka évi 4000 koronában állapit fatik meg. A kegy adomány ok is a jelen törvény szerint lesznek felemelve. Az eddigi különböző pótlékok és segé­lyek mind megszűnnek s ezek helyébe az egységes drágasági segély lép az 1922—394. számú törvény szerint. ' Az ily módon rendezett nyugdijat élvező egyének, valamint azon nyugdíjasok, akikre a jelen törvény azért nem vonatkozik, mivel már eddig is magasabb nyugdijat kaptak, az élvezett nyugdíj után jövedelmi adót kötele­sek fizetni. * A jelen törvény kedvezményei nem vo­natkoznak a külföldön élő nyugdíjasokra. i isonnenwirtfe H.1 NawHfKMm, MMMnwni 7. f Telefon; 1183. <3 Ajánlja elsőrendű kész és méret után készült férfi és női cipőit.

Next

/
Thumbnails
Contents