Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-10 / 280. (728.) szám

Szerda, december fff. 3 Tanügyi botrány Nagymibályon Mikor a cseh tanítók sértve érzik magukat — öt napi fogház egy iskolai konferencián tett megjegyzésért — A P. M. H. eredeti tudósítása — Kassa, december 9. Mar tinik ó Mátyás, a nagymihályi szlovák elemi iskola szlovák tanítója egy konferenci­án szóvá tette, hogy az iskolánál lévő cseh tanítók cseh nyelven tani tanaik, úgy, hogy az iskolába járó gyermekek szlovák anyanyel­ve megromlik. Emiatt Scholler Ferenc cseh tanító rágalmazásért följelentette Mártinkét. Martinkó a járásbíróság eiőtt azzal védeke­zett, hogy ő tényt állított. A járásbíróság nem tette \ izsgálat tárgyává a vádlott véde­kezését s öt napi fogházra és száz korona pénzbüntetésre Ítélte. \z Ítélet ellen Martinkó felebbezéssel élt és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az állított tény tulajdonképpen nem is bün­tetendő cselekmény, mert, ha az a tényál­lítás, hogy Szlovenszkón a csehek a hiva­talokban és az iskolákban a cseh nyelvet használják — az illető cseh nemzetiségű alkalmazottak ellen a bűnvádi eljárás meg­indításának okát képezné — ez esetben úgyszólván valamennyi közhivatalban és iskolában alkalmazott cseh hivatalnok és tanitó ellen meg kellene indítani a bűnvádi vagy legyeim* eijá ást. Magától értetődik, hogy a járásbíróság ítéletét cseh nemzetiségű bíró hozta. A kas­sai törvényszék a minap megtartott főíár- gyaíáson úgy határozott, hogy a Martinkó- ügyeí egyesíti, mert időközben a többi nagy- mihályl cseh tanító is külön-külön rágalma- saá.si pert indítottak a „íeszabaditott szlovák” tanitótársuk ellen. Börtönében is paráználkodott Kadivetz Edith Ida, a bécsi szadistabotrány hősnője Becs, december 9. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi nagy szadistabotrány hősnője, Kadivetz Edith Ida, aki mostan St. Pollenben tölti ki öt esztendős börtönbüntetését, ismét a bíró­ság elé íkerüit — erkölcstelen üzelmek miatt, amelyeket az ügyész szerint börtönében űzött. Kadivetz Edith Ida legaljább ügyét a St pöltenii kerületi bíróság tárgyalta. Az ügyész vádirata szerint Kadivetz a vele egy cellában lévő női fogolytársait levetkőztette és fajtá­ivá rakodott velük. A nyilvános tárgyaláson 8tz állam ügyész részletesen ismertette a börtön­ben lefolyt paráználkodásokat. Kadivetz vé­dője ezzel szemben hangsúlyozta, hogy vé­dence semmiféle erkölcstelenséget nenf kö­vetett el, másrészt azonban köztudomású do­log, hogy a hosszabb börtönbüntetésre el­ítéltek nemi vágyaikat természetellenes utón elágritik ki, ezért azonban még a bíróság senkit sem vont felelősségre, legfeljebb a börtönigazgatóság sújtotta a rajtakapottakat fegyelmi büntetésekkel. Éppen ezért a vádlott felmentését kéri, annál inkább, mivel a vád­emelésben alaptalan hajszát lát. A tárgyalást vezető báró nem osztotta a védő nézetét és a tárgyalást elnapolta a bizonyítás kiegészí­tése céljából. A szerencsétlen asszony ellen egy má­sik eljárás is folyik erőszakos rongálás cí­mén, mivel egy dührohamában betörte cellá­jának ablakát. Volt vádló ttársai az év eleién megtartott perben már javarészt elhagyták Ausztriát félve attól, hogy a bíróság helyt ad a legutóbb előterjesztett perfetvételi kére­lemnek és ismét a vádlottak padjára kerül­nek. így Ohlumetzky báró Svájcban, Degras- si Eugénia Franciaországban tartózkodnak, külföldre költözött Kotányi Pál magyar sző­nyegkereskedő is és Bachstez professzor, aki a mailt héten lemondott a szemklinika ve­zetéséről, Amerikába akar vándorolná. A fel­mentett, illetőleg feltételesen elítélt vádlottak közül még csak Romberg Hermáim színész, Rednhardt színházának művésze és Taussig Walter, a fiatal emberroncs tartózkodnak Bécsben. ~~ Cipői CSAK NAL VEGYEN KASSA, FŐ-UTCA 29. _H7» <PRí(UTM't®rAR7fmmp i\ mm —nK „ ——» - l li ----------■ Bűntársai 2—12 havi börtönt kaptak — gskutt mint köztisztviselő követte el a bűncselekményeket Budapest, december 9. (Saját tudósítónktól.) Az .Eskiitt-ügyben, amely annyi parlamenti botrányt okozott, •kimondta a bíróság az ítéletet. Az ellenzék kiejtett egy ütőkártyát a kezéből és az or­szág is napirendre térhet a nagy por fölött. Ki is volt ez az Esküit Lajos? Egy értelmes parasztgazda fia, aki fanatikusnak tüntette fel magát és berérközötc a kisgazdavezér bizal­mába. Személyes titkára lett Nagyatádi Sza­bó Istvánnak, aki úgy bízóit benne, mintha édesitestvére lenne. És Esküit ezzel a biza­lommal visszaélt, bogyós miként, azt tisztázta a kéthetes fő tárgyalás, amely fényt déri tett ennek az ügynek minden fázisára. Esküit Lajos, a paraszti sorból származó volt Máv. titkár már évek óta ott élt a köz- tudatban, évek óta harsogták a nevét a hor­dó tetején és a parlamentben egyaránt és mindig vihar támadt, ha ez a név elhangzott. Esküit Italos Imi volt a végtelenségig és hiú­ságában található magyarázata a fő tárgyalás során tanúsított érthetetlen viselkedésének is. Még soha ilyen vádlottat nem láttunk. Nem védekezett, sőt állandóan bemártani igyekeztt saját magát. És mintha valami go­noszság űzte volna: sárba akarta tiporni mindenki becsületét, aki nem parírozott előt­te és nem úgy vallott ahogy Esküttnek tet­szett. Töreky elnök erélyesen vezette a tár­gyalást, lelkiismeretesen és részrehajlatlanul, csak az igazságot keresve. És ez az, ami nem tetszett Esküttnek. Ö állandóan a mellékvá­gányokra volt kiváncsi, neki nem volt fontos a fődoíog, ő megmaradt a rögeszméje mel­lett, amelyhez görcsösen ragaszkodott de amelyet nem tudott bizonyítani, hogy Nagy­atádival együtt panamázott. A kásgazdavezér hamvai már a föld alatt j porladnak. Ö nem tudta megcáfolni Eskütt vádjait, de megcáfolódtak ezek maguktól. Ha azt kutatjuk, hogy mi vitte Esküttel arra, hogy jótevője és egyetlen jóakarója el­len forduljon: kibújik a politika. Györki Imre szocialista képviselő volt a védője és Eskütt, aki mindaddig, míg Györki el nem vállalta védelmét, egyetlen vádat sem emelt volt gazdája ellen, egyszerre teli torokkal kezdte szórni a rágalmakat mindenki ellen, aki Györkinek nem tetszett és más politikai fel­fogást vallott, mint ö. Eskütt az első percekben talán maga se vette komolyan vádjait, de később annyira belelovalta magát szerepébe, hogy inár nem tudott meghatrálni. Végigjátszotta a komér diát és hiába figyelmeztette Töreky elnök: „Magának már úgysem hisz senki, ne hazud­jon és ne rágalmazzon, hanem bizonyítson”, megmaradt konokul uiegcáMt állításai mel­lett. Valóságos színészi munkát végzett a vádlottak padján: elszörnyüködott, ha valami olyat hallott, ami nem tetszett neki és felra­gyogott a szeme, ha olyasvalamire bukkant, amivel állításait megerősíteni vélte. Két hét után az az ifelei, amit ma délelőtt hirdetett ki Töreky elnök, pontot tett erre a csúnya, sok vihart okozó ügyre. * Pontban tiz órakor vonult be a bíróság és Töreky elnök halálos csöndben olvasta föl az Ítéletet. Eskütt Lajost egy rendbeli megveszte­getés bűntettéért, egy rendbeli megveszte­getés vétségéért, többrendbeli csalásért és egy csalás kísérletéért ötévi legyházra, ki­lencmillió korona pénzbüntetésre, tízévi hi­vatalvesztésre és politikai jogainak fel­függesztésére, Tömöry Angélát hat és félhavi, Bence József dr.-t egy évi, Landesman István dr.-t hét havi, Brezina Józsefet hét havi börtönre és meg­felelő mellékbüntetésre, Forbáth Róbertét bűnpártolás vétségéért két havi fogházra ítélték, Deutsch Lajcsiiét pedig fölmentet­ték. A büós^g a vizsgálati fogságot is be­számította az ítéletbe és ezzel Tömöry An­géla ki is töltötte büntetését. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, Esküdt pedig azért felebbezett, mert szerinte őt csak mintt tettestársat lehetett elitélni. A vádlottak mindegyike is íöiebbezett a fölmen­tett Deutsch Lajosaié kivételével. A bíróság úgy döntött, hogy Esküítet a felebbviteli tár­gyalásig nem helyezi szabadlábra. Az Ítélet m egok olásának legfontosabb szakasza ki­mondja. hogy Eskütt, mint köztisztviselő 'kö­vette el bűncselekményeit. Az uj ReicM: minden md a régiden —- A Prágai Magyar Hírlap berlini munkatársának jelentése — Berlin, december 9. Végre vége a nagy lármának. Ilyen vá­lasztás még neon volt Németországban. Már Bismarck megmondotta, hogy az emberek sohasem hazudnak annyit, mint a választá­sok ideién. Annyit azonban még sohasem hazudtak, mint most- Miután a pártoknak nem volt elegendő pénzük plakátok meg brosúráik nyomtatására, a torkokra bízták az elvek terjesztését- És kerekedett olyan lár­ma, amelyben már ki sem ismerte ki magát. Programról alig volt szó. A pártok egymást mocskolták minden megengedett és meg nem engedett eszközzel- És a választópolgárság nem hallgatott sem jobbra, sem balra, ha­nem elöntött a maga észjárása szerint Az eredmény pedig, ha a horogkeresz­tesek és a kommunisták előre megjósolt vereségétől eltekintünk, az, hogy majdnem minden a régiben marad. A magyarázat egyszerű. Ezt a választási hadjáratot, amelyet egy kedvező pillanat­ban az egyesült republikánus pártok indítot­tak az egymással civódó jobboldal ellen, tisz­tán és egyedül a német nemzeti lobogó döntötte el. A republika ugyanis megalakulá­sa után az Ausztriáival való egyesülésre gondolva, megváltoztatta lobogóját, a iekete- féhér-vörős zászló helyett a fekete-vörös- arany színeket tette kötelezővé. A válasz­tási hadjáratban ez a két lobogó küzdött egymás ellen és a csatát, bár a szocialisták vagy harminc mandátumot nyertek, a régi lobogó döntötte el, mert vissza tudta tartani azt a hatalmas áramlatot, amely a német nemzeti párt szerencsétlen politikájától táp­lálva a jobboldali pártokat a háttérbe akarta szorítani. Egy pillanatig valóban úgy tetszett, hogy a republikánus pártok a közönség kegyére támaszkodva abszolút többséggel fognak a Reichstagba visszatérni. A parlament feloszlatásának és az uj választásinak ugyanis csak úgy volt értelme, ha sikerül vagy a középpártokat annyira erősíteni, hogy a mai kormány biztos több­ségre támaszkodva vezetheti tovább a biro­dalom ügyeit, vagy pedig hasonló erős bal­oldali blokkot teremteni. Egyik remény sem valósult meg. A kom­munisták veresége megnövesztette ugyan a szocialista tábort vagy harminc fővel, de viszont a horogkereszíesek végleges letö­rése és választóinak a régi lobogó mellett való állásfoglalása megmentette a német nemzeti pártot és lehetővé tette, hogy ez a monarchista alakulás a régi erősségben térjen vissza a fórumra. Ami még eltolódás történt, az már az uj mandátumok rovására megy, a Reiehstag tagjainak száma ugyanis a leadott szavaza­tok arányának megfelelően nő vagy fogy- Az utolsó parlamentnek 472 tagja volt, az újnak lesz több mint ötszáz. Abszolút többsége nincs tehát egy kom­binációnak sem, kivéve az úgynevezett nagy koalíciót, amely magában foglalná a pártokat Stresemanntól Lobéig, vagyis csak a német nemzeti pártot, a horogke­reszteseket meg a kommunistákat zárná ki a kormányzásból. Tényleg az egyetleu lehető megoldásnak látszik a nagy koalíció megalakítása és a sajtó már kezdi tárgyalni e kombináció le­hetőségeit. Ez a lehetőség azonban már a régi parlamentben is meg volt és csak azért nem valósult meg, mert a német néppárt Sínesemann vezetésével a múlt évi hasonló .ttsériet gyors kudarca után nem volt kap­ható erre a tervre. Időközben azonban a német néppárt annyira összekülönbözött a demokraták­kal, hogy a kormányon való együttmüködé- sükre alig lehet számítani. Minden más kombinációban azonban, amelyben a német nemzeti párt nem venne részt a kormány sorsa az apró pártok (bajor néppárt, gazdasági párt) állásfoglalásától függ­ne é-s a pár főnyi többség alig volna elegen­dő, hogy a függő kérdéseket eredményesen megoldják. Mindent Összefoglalva a helyzet a következő: A balodali pártok reményei csak részben valósultak meg, mert a jobboldal nem lett gyengébb. Az uj kormány, ha hosszabb időre kíván berendezkedni, csak a nagy koalícióra iámaszkodhafik­Minden más megoldási kísérlet már csak azért is veszedelmes következményekkel járhatna, mert az egyidejűén megválasztott porosz tartományi gyűlésen is csak az így összeállított többség dominálhat­Poroszországban ugyanis a német nem­zeti párt nemcsak erősen megállotta a he­lyét, hanem több kerületben vissza is szorí­totta a szocialistákat. De szükségessé teszi az erős koalíciói Poroszországban az a tény is, hogy ott a kommunistáik tért nyertek és úgy tetszik, hogy megerősödve kerülnek ki a küzdelem­ből. Egyelőre csak a következő tények bi­zonyosak: A Marx-Streseniann-kormány a Reichs- tag összeülése előtt be fogja adni lemondá­sát és a birodalmi elnök e lemondást el fogja fogadni. Ebért elnök azután a parla­mentáris szokásoknak megfelelően a győz­tes és a legtöbb tagot számláló szocialista párt egyik fejét fogja felkérni a kabinet megalakítására. Ha ott kosarat kap, ami valószínű, akkor újból Marx lesz a dezig- nált kancellár, aknek azután szabad lesz az útja minden irányban. Valószínűleg első sorban a nagy koalíció megalakítására fog gondolni és e lépésének eredményétől fog függni — a jövendő kombinációk iránya. Az uj Reiehstag elnöke minden valószi- nüség szerint a szocialista Löbe lesz, akt mint az utolsóelőtti parlament vezetője ál­talános tiszteletnek örvend. A közvélemény nyugodtan fogadta a választás eredményének hírét. A horogke­resztesek csúfos vereségét ki sem sajnálja, mert ez a párt a múltban sem vett részt a parlament momkájában és csakhamar min­den népszerűségét veszítette. A szocialisták rendkívül örvendeznek, hogy ismét mint leg­nagyobb párrt fognak szerepelni a küzdelmek­ben. Hasonló nagy az öröm a német nem­zetiek táborában, hisz ott a vereségtől tar­tottak. A német néppárt és a demokraták néhány mandátumot nyertek- De ez a nyere­ség mi arányban sem áll a választási agitá- cióvaL amit éppen ez a két párt kifejtett. Stresemann annyi ellenséget szerzett, hogy csodaszálmba fog menni, ha a miniszteri pa­dokon maradhat. Ezt külön kellett leszögez­nem, mert az uj kabinet megalakítása körül való harc elsősorban az ő személye körül fog forogni. V. * Páris, december 9. A francia baloldal hivatalos lapja az Oeuvre szerint a német választások nem hozták meg a várt nagy eltolódást bal felé. mégis örömmel kell megállapítani, hogy a Dawes-javaslat hívei körülbelül 40 mandá­tumot nyertek. A londoni reggeli lapok is többnyire vezércikkekben számolnak- be a német vá­lasztásokról. A liberális orgánumok igen meg vannak elégedve a szélsőséges pártok letörésével. A német választók az által, hogy a békés állapotok iránti vágyuknak adták tanujelét, hasonló módon szavaztak, mint néhány héttel ezelőtt az angol és az ameri­kai választók. A Westminster Gasette sze­rint a német választások újabb'haladást jelentenek a béke és a nyugalom felé. Ezzel szemben a konzervatív lapok meglehetős szkeptikusan tekintik az eredményeket. A Daily Telegraph egyenesen kétségbevonia, vájjon a szükséges többség létre jöhet-e. New-York, december 9. Az itteni pénz­ügyi körökben a német választások ered­ményét úgy tekintik, mint a Dawes-tervezet keresztülvitelének biztositásá t. Berlin, december 9. Az egyes lapok párt­állásaik szerint Ítélik meg a helyzetet. Mind meg vannak, elégedve. A Berliner Tageblatt rámutat arra, hogy az úgynevezett kis koalíció, azaz a demokraták, a centrum és a szociáldemo­kraták szövetsége csak 239 szavazatot tud 258-al szemben kimutatni és így hiányzik szükséges majoritása. Ezzel szemben a nagy koalíció, azaz a demokraták, a német

Next

/
Thumbnails
Contents