Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-31 / 295. (743.) szám

Szerda, december 31. A koalíció további munkaprogramja Prága, december 30. A kormány németnyelvű félhivatalos lapja az utóbbi napokban hosszú hasábokon ke­resztül tárgyalja a koalíciós petka január ha­vában megtartandó értekezleteinek program­ját. A lap szerint a koalíció továbbra is kitart 1922-es programja mellett, amelyben a szo­ciális biztosításon kívül az adóreform, mező- gazdaság és ipar paritása és a kulturális re­formok szerepelnek. Ha meggondoljuk, hogy ez a parlament négy évi működése alatt eme súlyos problémák egyikét sem oldotta meg, u.gy a legnagyobb mértékben kénytele­nek vagyunk kétségbe vonni, hogy ez pont 1925 január havában sikerülne­%hÁMZMVÁ0KMM ya&iMcKiiőjÍBőL Százegy kitépett oldal a magyar képviselők klubjának panaszkönyvéből 71. Rahau község a hasontó nevű patak part­ján hegyoldalon épült. A kis patak, .mint mindíen más hegyi patak, igen rakoncátlan, sőt veszedelmes is, éppen ezért a magyar kormány nagy pén®áldo zatokkal szabályozta. A gátakat a uj rézsűm azon­ban elhanyagolta s Így augusztus végén egy felhő- szakadás folytán a megáradt patak oly pusztít ást csinált, .amilyen már emberemlékezet óta nem for­dult elő. A falu kovácsának a háza eltűnt a föld szüléről s a házakat másfél méterig öntötte el az ár. Kártyáik képviselő interveniált az összes illeté­kes hatóságoknál, gyorssegélyt s adóelengedést kért- Felterjesztés ment a kormányhoz, végül Inter­pelláció üs benyujtatott. Eredmény: mély hallgatás. A rahaníak idei karácsonya nagyon szomorú: még egy 'kis puliszka vagy krumpli se kerül az asztalra; mindént elvitt a Rakanpatak . . . 72. A tisztviselők elbocsátásáról szóló tör­vénynek még a 'tervezete sem volt meg, amidőn nyolc hónap előtt Németh Ferenc, a komáromi' helyőrségi kórház hivatali tisztje, megkapta az úti­laput. Bizalmas, felsőbb utasítás alapján. Fellebbe­zett a hadügyminisztériumhoz s a beadványa hiva­talos irton állítólag már Prágába jutott. Állitóiag. Az eltűnt fellebbezést hosszú keresés után eddig még nem sikerült megtalálni­73. Botha József mezőikászonyii járásbírósági Sírodat! szt elbocsáttatott a nagy elbocsátások ide­jén. Indok nélkül, azaz csakis azért, mert magya- volt. Kérvénye zés, elutasítás, újabb kérvény, újabb elutasítás. Ez Botha élete hat év óta. betetézve egy interpellációval, amely válasz nélkül maradt „ . . . nem lesz más mód részemre, mint hogy le­zárom életem sorát, vagy koldulási engedélyt ké­rek" . - • ezt Írja legutóbb. Ilyen szociális módon gondoskodik aiz atyai kormány azokról, akik a köznek áldozták életük legjavát. 74. Kosecky Ede rryltrai fogházét ugyancsak nyugdíj nélkül lett elbocsátva két év előtt. Kegyel­mi utón kérte nyugdija megadását. Másfél év előtt „igen sürgős" felszólítást kapott arra, hogy okmá­nyalt azonnal terjessze be. Megtette. Eljártunk ügyében s megállapítottuk, hogy az „igen sürgős" akta tizenegy álló hónapig hevert a belügyminisz­térium egyik osztályán. ígéretet kaptunk, hogy most már rövidesen végleges elintézést nyer az ügy. A €§cli layoft mállam leiéi féltik a szlovénekéi püspáKöh pászlorleveiélöl Prága, december 30. Az összes cseh lapok élénken foglalkoz­nak a szlovenszkói püspökök által kibocsátott pásztor levéllel s igy nem lesz érdektelen, ha annak fontosabb intézkedéseit részletesen is­mertetjük. A pásztorlevélnek három főintéz­kedése van. 1. Megtiltja, hogy keresztény katolikus ember bármilyen néven nevezeti kérész- íényéilenes egyesületnek a tagja legyen. Antlkatolikus szervezetnek tekintendők nemcsak az anarchista és nihilista egyesü­letek, hanem a különböző szocialista és kommunista szövetkezések. 2. fia a katolikus hívőnek alkalma van arra. hogy oly szakegyesületben szervez­kedjen, amely nem sérti a katolicizmust, úgy az antikatolikus szervezetből ki kell lépnie. 3. Csakis és kizárólag az alábbi feltételek mellett engedhető meg, hogy a katolikus hivő ideiglenesen tagja legyen egy keresz­tényellenes szervezetnek: a) ha az illető tag abban a jóhiszemben iratkozott be az egyesületbe, hogy ez meg van engedve; b) ha igazolni tudja azt, hogy csupán azért fizette a tagsági dijakat, hogy ily mó­don megmentse létét, vagyis ha oly terror nyomása alatt állott, hogy ellenkező eset­ben foglalkozását vesztené. Ebben az eset­ben is tartózkodnia kell a vezetőséggel való érintkezéstől; c) ha polgári bizalmát és szavazatát nem adja a keresztényellenes pártra; d) ha ideiglenes tagságával sem önmaga, sem családjának tagja nincsenek a hiíhagyás veszedelmében. A zárórendelkezéscik az egyházi bünte­tési szankciókat tartalmazzák, amelyeket teg­napi számunkban részletesen ismertettünk. A cseh lapok igy imák a pásztorlevélről!: A Cs. Republika: Az adott esetben csupán 'két pártnak lesz haszna ebből a pász­torlevélből: a szlovák néppártnak és a lke- resztényszocíalistáknak. Ezek azonban állam- ellenesek. A nyilatkozatban színtiszta politikai motívumok is szerepelnek s a szlovenszkói püspökök tényleg megkezd­ték a kulturális harcot, élesen, amely Szfo- venszkó testének elevenébe vághat. ACeskéSlovo: Kínos helyzetben vagyunk, amidőn ismételten figyelmeztetnümk keli áz igazságügyminisztert, Dolanszky dr.tí hogy alkotmányos kötelességét teljesítse. Ez az eset kell, hogy fellázítsa a szocialista köz­véleményt, mert vagy büntetendő a pásizíor- levél s akikor tekintet nélkül a kibocsátók magas áfására, büntetnie keik vagy pedig a parlament köteles védelmet adni a megtáma­dott szocialistáknak. A Právo Lidu: A szlovenszkói püspö­kök pásztorlevele állam ellenes cselekmény. Mindaz, ami Szlovenszkón egyházi jelle­gű és néppárti, az mind államellenes. Nyílt harci üzenet ez az állam és egyház között s ezt a konfliktust arra akarja felhasz­nálni az egyház, hogy egyrészt a belügyiket komplikálja, másrészt, hogy az állam létét is alapjaiban megremegtesse. N á r o d n i 0 s v o b o z e n i: Itt az uj in­dító oka ama követelésünknek, hogy a nun- ciatura töröltessék. A nunciatura az utóbbi időben az összes áílameilenes fondorlatok központi irodája lett. A kultúrharc megindulását csak örömmel üdvözöljük, mivel meggyorsítja az egyház és állam szétválasztásának problémáját. Národni Listy: Pozsonyból kelte­zett tudósítást közöl, mely szerint a hatóságok máris elkobozták a pásztorle­velet s ennek terjesztői ellen bűnvádi eljá­rást indítanak a köztársaság védelméről szóló törvény tizennegyedik paragrafusa alapján. A T r i b u n a: rámutat a Lidové Noviny ama tévedésére, mellyel azt követeli, hogy a lelkészek ellen az úgynevezett szószéki tör­vény alapján járjanak el a hatóságok. Ez Szlovenszkón nem lehetséges, mivel ott az említett törvény nincs érvényben. A Venk o v, a miniszterelnök lapja és a Prager Presse, Beries sajtószene, mé­lyen hallgatnak. A csendőrség titkos utasításra nyomoz a pásztorlevél ügyében — A lakácsi plébános kioktatta az okvetetlenkedő csendőröket Szilveszteri mese — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Laerima. Az iró, akinek meghalt a felesége, el­veszítette önmagát. Értelmetlenül állott a koporsó előtt, értelmetlenül hallgatta a pap búcsúztatóját. Otthon rászakadt a nagy, ki­mondhatatlanul nagy fájdalom. Egyszeribe nem volt senkije, tudatára ébredt annak, hogy egyedül áll a nagyvilágon. Úgy érezte, hogy lelke kihűlt, agyának máskor mindig eleven tűzzel égő parazsa soha többé nem gyűl lángra. Éjszakákon át nem aludt s ha el­nyomta a fáradtság, álmában a feleségét látta. Ilyenkor akkorát dobbant a szive, hogy fölriadt. Fölcsavarta a villanyt, megnézte a hófehéren gyászoló, állandóan vetett ágyat, nagyot sóhajtott és keserűség fojtogatta a torkát. Kezébe vette a csipkés kispárnát, melyen még ott érezte kedvese szőke hajá­nak enyhe illatát. Arcát a párnába temette s keservesen zokogott. És ez igy ment nap-nap után. Az iró egyre sápadtabb, egyre öregebb lett. Kerülte az embereket, csak ült órák hosszat az Íróasztala melletti karosszékben és le nem vette szemét egy féke teker etes arcképről. ♦ ... A fekete szallagon pihenő karcsu- mutatóju óra már régen megállt, de az idő mullott. Őszből tél lett s szállingózni kezd­tek az első hópelyhek. Néhány nap múlva már a koszorúk megfagyott krizantémjai sem látszottak ki a hótakaró aiól. Elérkezett karácsony s nem volt aki ünnepeljen. Az iró csak ült a fénykép előtt és sirt. Korán lefe­küdt, amikor a szomszéd lakásban csenge­tyüszó és a gyerekek örömrivalgása jelen­tette Jézuska eljövetelét, már aludt, hetek óta először mélyen és nyugodtan. Karácsony mindkét napján kint járt a néma hólepel alatt szunnyadó kedvesénél. De akkor krizantém helyett fenyőágat tett a sírra. — Istenem, Istenem — sóhajtotta; majd panaszosan mondta: — Egyetlenem, óh miért hagytál itt? Jöjj vissza ... Óh ... — Többet nem birt beszélni. Csak a könnyei hulltak a hóba, mélyen beíuródtak. Kis csa­tornát vájtak, hogy a halott jobban hallja, amit az élő mond. * Az utcát vidám társaságok rótták Szil­veszter estéjén. Búcsúztatni készültek a most is rossz óesztendöt és vidám mámorral köszönteni a közelgő uj évet. Sokan voltak közöttük olyanok, akik reményeik megvaló­sulását várták tőle, sokan csak azért siettek elébe, hogy bemutassák neki hódolatukat, de mind valamennyien szívből örülitek, hogy egy éjszakára elfelejthetik a bút, bánatot, fájdalmat és a gondot. Örültek, hogy ma még a múlt számlájára könyvelhetnek el mindent, mert holnap az uj évben már min­den másképp lesz. A professzionátus bűnö­zők ártatlan lányok fülébe magyarázták, hogy nincsen jövő, csak folyamatos jelen, s mindennél, ami lesz, többet ér az, ami van. Péter ismét egyedül ült a szobájában. Az asztali lámpa sötétzöld ernyője félho­mályban hagyta a szobát. A lámpa fény­sugarai kivételesen egy fehér papírlapra estek. Péter dolgozott. Lassan, vontatottan ment az irás. A dráma második felvonásán dolgozott. A hős feleségét elcsábítja a har­madik. A megcsalt férj fegyvert ragad és megöli a csábítót. Idáig jutott és nem tudott tovább dolgozni. Eszébe jutott, hogy az ő feleségét is elrabolta valaki. Ezt neki is meg kell ölnie. Hangosan mondta maga elé: — Meg kell ölnöm a halált! — Idegesen fel- kacagott. A fehér sirdombra gondolt és egy­szeribe fázni kezdett. Telerakta az öblös torku cserépkályhát, felhajtott egy pohár konyakot s újból megtöltötte a pohárkát. Az utcáról vidám gitárhang szállott fel. A pajkos szöveg, mélyet pajkos dallam kísért, belopódzott a szomorú falak közé. Péter fél­rehúzta a függönyt. Kint lágy pelyhekben esett a hó. A lejtős utcán két no és két férfi jött lefelé. Daloltak, kacagtak, csúsz­káltak a friss havon, melyből gombócokat gyúrtak és megdobálták a sarki rendőrt, aki Szilveszter éjjelén maga is mosolygott a tréfán. Az iró bosszúsan húzta vissza a füg­gönyt, felhajtotta a konyakot és leült a fe­ketekeretes arckép elé. Visszagondolt a tavalyi boldog Szilveszterre. Kopogtatás zaja riasztotta fel. A szomszédja hozott szil­veszteri puncsot a szegény árvának s ment tüstént vissza az övéihez. Péter mohón itta a forró puncsot. Testét átjárta az ital tüze. A szobában meleg volt. Az iró agya lázasan dolgozott. Csudálatos témák juttattak eszébe. A távolban egy toronyóra kongatta az időt, de az ütések számát nem bírta megállapítani Péter éppen a gallérját gombolta ki, amikor halkan nyílott a?., ajtó és belépett az .asszony. Csadálatosan szép volt. Aranyhaja ikörül diádéin ragyogott. Fekete estélyi ruháján mindössze egy krizantém volt a disz. — Még át sem öltöztél szivem — mon­dotta az írónak, aki kábultan dörzsölte a szemét.’ Péter a virágot nézte üveges szemmel. — A krizantém... az a krizantém, amelyet ma vittem ki — dadogta. Az asszony felkacagott: — Na, mit álmodtál megint, buksi, hogy olyan zavartan nézel reám? Péter percek alatt frakkba vágta magát, lent. kocsi várta őket és lágyan ringatva röpítette egy fényes mulató felé. Péter déssel fordult hozzá: fölolvasta-e a püs­pöki pásztorlevelet. A plébános kijelentette, hogy mindaddig, amig a csendőrök az erre vonatkozó utasítást föl nem mutatják előt­te, nem hajlandó a kérdésre felelni. A csendőr azt válaszolta, hogy van utasítása, de nem mondhatja meg, hogy kitől kapta ezt. A plébános erre leszögezte^ hogy meg­tagadja a választ és tiltakozott ellene, hogy ilyen ügyekben a községházára hivassák és molesztálják. A csendőr mentegetőzni kezdett és azt mondta a plébánosnak, hogy ő néni tehet róla, de utasítást kapott és ennek értelmében járt el Erre a plébános megjegyezte, hogy a csendőrség is jobban tenné, ha ilyen zaklatások helyett a tolva­jok keresésében találná meg hivatását. A csendőrök erre eltávoztak. Kíváncsian várjuk a további fejleményeiket, ment mégis lehetetlen,, hogy a csendőrök titkos utasítások alapján járjanak el ilyen ügyekben. Meg va­gyunk róla győződve, hogy a többi plébáno­sok is hasonló módon tették ki szűréit az ok- vetetlenkedő csendőröknek. Ezek után most már arra vagyunk kiváncsiak, hogy az eljá­rás vájjon a pásztorlevél szerzői: a szloven­szkói és ruszinszkói püspökök, vagy pedig a pásztorlevél terjesztői: a lelkészek ellen fog megindulni. És az is kérdés, hogy titokban, vagy nyíltan? A keresztényszociáli® párt értekezletei. A kér esz té ny s zociáliis párt szlovák osztálya fontos értekezletekre hívja össze a párt buzgó és agilis munkára kész híveit. Az érte­kezleteket a kővetkező sorrendben fogják megtartani: Nagyszombaton január 7-én dél­előtt tíz órakor a Katolikus Kör nagytermé­ben; Pöstyénben január 8-án délelőtt tíz óra­kor ia Royal-szállóban; Zsolnán január 9-ón délelőtt tíz órakor a vasúti állomás melletti naigyszálloda helyiségeiben. Az értekezletek programja igy alakul: A párt programjának és állásfoglalásának megvilágítása a narrt po­litika legégetőbb kérdéseinek szempontjából; eszmecsere a közös és egyértelmű eljárás le­hetőségeiről és módozatairól az elkövetke­zendő politikai ági tudóknál. A párt elnöksé­ge a nagyszombati értekezletre a nagyszom­bati, szeredi, szenei és a csallóközi párthive- ket, a pöstyéni értekezletre a trencséni, váig- ujhelyi és galgóci, valamint vidéki párthive- ket, a zsolnai értekezletre pedig az e vidé­ken lakó párthiveket hívja meg. SMITHBROS W Amerikai Írógépek csapággyal, É<m. '■ rtsyk j csendes járattal. |||||| 1 lllip j Gfbian & Comp. 1^ Á Prága II., Lucerna, Telefon: 8329. jg^ ^ F. UeKenrinpr Bratislava, Justiláude 13. — A. M. Öiiin* sky KoSice, MÍynská-u. 14. — S. Strausmann Uíhorod. mdiépcne vtu&yi' a te topod exl homályosan emlékezett arra, hogy már járt itt, de mintha az más városban és valahol nagyon messze a múltban történt volna. Ismerősökre bukkant, olyanokra, akikről azt hallotta, hogy már nem élnek és nagyon megörült nekik. Soha nem tapasztalt szilaj jókedvvel dalolt, táncolt és mulatott. A pezs­gő jobbizü volt az olimpuszi nektárnál és asszonyának csókjától felforrt a vére. Észre sem vette, hogy egyre többen távoznak. Az ismerősei is búcsú nélkül tűntek el — s milyen különös — abban a sorrendben, amilyen egymásután értesült állítólagos halálukról. Az asszony még melegen szorította a kezét, mintha érezte volna, hogy neki is mennie kell, de a krizantém már lankadtan horgásztattá le a fejét. Pétert rossz sejtel­mek györtörték. Haza akart menni. Egy bankjegyet tett az asztalra, forrón magához szorította az asszonyt s mentek. A kijáratnál nem várt rájuk a hintó. Egy szűk fekete autó gördült zajtalanul a kapu elé. A sofffőr mellől livrés inas ugrott le, besegítette az asszonyt és szárazon adta ki az utasítást: — Mehetünk. Péternek csak ennyit mondott: — önért még visszajövünk, uram. Péter ereiben megfagyott a vér. A livré hajtókáján két keresztbe rakott fehér csont felett ezüst koronát és a Mors Impe- rator monogramját látta felvillanni. Érezte, hogy elrabolják tőle a hitvesét. — Megölöm a halált! — mondotta taj­tékzó dühhel. Öklével teljes erőből belevá­gott a gúnyosan mosolygó arcba, de ökle csak a puszta levegőt találta. Még látta, amint mindjobban távolodik tőle az autó, azután nem látott semmit. Sötét lett előtte minden . . . * A rosszul lezárt kályhában még füstöl­gőit a szén, amikor a takarítónő holtan találta Pétert. Vt este a plébánost behívták a községi jegyző irodájába, ahol a községi elöljáróság és két csendőr várta a plébánost. Az egyik csendőr azzal a kér­Lakács, december 30. (Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói püspöki kar pásztori eveiét vasárnap fölol­vasta a lakácsi plébános is. December 27-én ■i i ■!!!■■■■ ■ni—mini úti ■■m iiibui in ■111 tittttt

Next

/
Thumbnails
Contents