Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-24 / 292. (740.) szám
^T!***^r*sxi s^Tl cr^r^ -^rtr*>~1 r*»v*r~>~?P=»,vt r**,y* <^yr* r* ——«-*'-'i **sy^*»*rs **>r* -'n . —v-,pm^ I 19 iá n.1i^^4rft 24 lA p.^*^ ®O^WM gj( *Fr«j>8»»ii«, ,faíSffl.t5a:5§iff,-í!Sifi^»í« jé® ;oresJáw «£?*;««*!•»»•*■. Prezentáljuk magunkat... A Prágai Magyar Hirlap szerkesztőségében pattant ki az az eredeti gondolat, hogy előfizetőinknek, olvasóinknak, karácsonyi ajándékúl odaadjuk önmagunkat1} Prezentáljuk magunkat írásban és képben; De amikor igy írásainkkal és sikerült, vagy nem sikerült képeinkkel bemutatkozunk a közönségnek, ez egyúttal körülbelül az első alkalom, amikor egymásnak mutatkozunk be. Mert különös ez a mi mai világunk. Ez a mostani területünk, Szlovenszkó és Ru: szinszkó ezelőtt nem képezett egy sajátos területi egységet; Nyugat, Közép és Kelet között nem volt semmivel sűrűbb és bensőbb érintkezés, mint a régi haza egyéb -területeivel, amelyektől most elszakadtunk. A Kassa, TJngvár körül élő magyarság állandó és sűrű érintkezésben állott a Hegyalja és a nagy magyar Alföld magyarságával, ellenben a nemzeti egység kétségtelenül erős kötelékein kívül, amely ezt a magyar népet egyesítette Gsik-mcgye székelyeivel, vagy a Muraköz magyarjaival is, más kötelék nem fűzte őt a Pozsony vidékének és a Csallóköznek magyarságához. A Csal’óközi magyar ped'g nem ismerte Nógrád és Gömör palócait sem. A gazdasági utak, a közigazgatási szervezetek, kulturális intézmények, a túl a Dunán élÖ magyarsággal való szoros közösséget fejlesztették1 ki. így történt azután, hogy amikor reánk szakadt a magyar nemzet történelmének legnagyobb katasztrófája, azoknak, akiknek közős sors jutott osztályrészül, tanácstalanul, tájékozatlanul állottunk. Nem ismertük jóformán & területet, amely az uj határokon innen fekszik. Nem ismertük egymást, néfn tudtuk; hogy egyes központjainkban kik hivatottak tudásuknál és készségüknél fogva a-nép politikai és gazdasági, szellemi vezetésére? A berendezkedő - hatalom- pedig nagyon ügyelt arra, hogy ne tájékozódjunk, hogy ne szervezkedhessünk. Emlékezhetünk árra, hogy több mint egy esztendőn át csak a hatóságok különös kegye tette lehetővé a határokon belül áz utazást. Lopva, bujkálva kellet megismerkednünk egymással, mert hiszen magánlakásokban is tiltva volt a politikai tanácskozás, már ped'g ha négy-öt magyar ember összejött, a hatóságok kimondhathatiák egész joggal, hogy politikáról beszéltek. * v Csak lassan, lassan jött a nagy aíéltság után a felocsúdás. A nemzet lassan eszmélt, tudatára ébredt annak, hogy a nagy tragédia nem mentett fel kötelességeink alól. Láttuk, hogy a lehulló romok nem temették maguk alá a nemzetet. A nemzeti élet kezd visszatérni. Eleinte bizonytalan ingadozó lépéseket teszünk, mint a halálos betegségből lábbadozó. De mindinkább, rendszeresebb és öntudáto- sabb fesz.a nemzet életműködése. A nemzet védelmére mindig' újabb és több fegyvert szerzünk. így született meg a Prágai Magyar Hirlap is. Kik Írták a Prágai Magyar Hírlapot? Oroszlánrésze ebben két embernek, van. Az egyik, amint jött az összeomlás, otthagyta az ügyvédi irodát,'nem adva magának időt, hogy tanulmányait befejezze, a meggyötört nemzet rendelkezésére bocsátotta magát. Nem gondolt arra, hogy az ügyvédi iroda biztosítja a jövőt, exisztenciát ad, a nemzet ezt nem tudja garantálni. A másikat a rimaszombati megyeházán érte az összeomlás. Amint jött az uj hatalom, letette a tollat, elhagyta az Íróasztalát és távozott a hivatalából. Ott állott kis családjával állás és jövedelem nélkül, ö is a nemzetnek ajánlotta -fel • tudását és • lelkes hitét. Ök ketten, Fiachbarth Ernő dr. és Gál István vezették > lapot. ítélje meg a közönség, hogy a volt ügyvédjelölt és a volt vármegyei aljegyző megfelelnek-e mindannak,' amit a magyar közönség tőlük elvár. Az. idők változása sokaknak adta a tollát kezükbe. Elcsapotf tanároktól, tanítóktól, állás és fzerésnélküi tengődő tisztviselőktől, plébánialakokból, régi kúriákból jönnek az írások. Sőt még földművesek, munkások nehéz kezével is írott sorok is felkeresnek minket. Mindez a nemzeti újjászületést hirdeti. Portré Potré: ahogy egy más ember lát. Vonalak, amikből az én vonásaim kanyarodjak emberfejre, arc amin rajta van mindaz a külsőség ami rajtam, talán a karrakíer Is beleosoní égy-egy vonásba, de hol a lelkem . . . Hol van az a ceruza, aminek nyomán kép ioketedtk s a ieketeségben benne pibeg egy nagy fájás, benne bugyborékol egy jóízű kacagás, benne dúdol egy nóta ioszlánya és benne sápad egy sóhajtás. flennc búvik a lelkem poíréja? Nincs az a ceruza, arai ebhez érne és nincs az a vegyszer, ami ólomba marná a lelkem vonásait s nincs az a gép, ami papírra nyomná e vonásokat. Nincs, mert a lélekhez nem ér el a ceruza művészete, az ólom és a gép technikája, á télek csak az enyém és az én ceruzámé. Csak én látom magamat és csak én férköztetem magáidhoz. Csak én tudom, ml vagyok, mikor iáj bennem a világ fájása,, mikor korbácsütcsek érik a magyar sorsomat s a jajgatásom dacos akaratba csendül, mikor szomorúan hajlik a fejein a szivem iölé és hallgatja, mit dobol a múlt, mikor embereket néz a szemem, hogy megismerje, megszeresse és a megismerés és szeretet örök átkaként meggyülölje őket. Csak ép látom magamat és csak az enyém a telkem portréja. A többiek csak azt tud.’ák rólam, hogy van szivem, vau gondoláiéin, van jó-és rosszkedvem, van nyugalmas idegem és vannak olykor megbokrosodott szálai az idege mnek, szeretek élni, mert tudom, hogy minden elmegy tölünk és minden elvisz valamit belőlünk, and elmegy, azt jóbarátsággal elbúcsuztaíom, ami elhagy engem, azt búcsuzgatóan megslratom, iá adt vagyok, mert messzi utat járt meg a sorsoüi. álmos vagyok, mert az éjszakául?, szerelmesek voltak a nappalokba, meggyürt vagyok, mert sarokba dobott sokszor az élet, hiú vagyok, mért érdemnek érzem azt, hogy van kedvem éln?, v an szivem szeretni és van erőm akarni ... Az egyik előtt rossz vagyok, a másiknak jó vagyok, kis életpont vagyok, amit le lehet törülni, el kei! fújni, nem kell észrevenni annak, aki nagy horizontokra szegezi a gukkerjét. így látom magamat és azt irom a képem alá, amit mondtam egyszer egy asszonynak, aki eltépte miattam a lelkét: — Értem nem érdemes sírni, értem nem érdemes élni, az én sorsom az, hogy mások helyett sírok és mások életébe hajigálom el az életemet... (Prága.) ... Petrogalll Oszkár dr Fiachbarth Ernő dr* Gál István Fehér ünnep Pajtást az égből hó szitál. Milyen a tavaszt őrző messzi táj? Fehér! Pajtás! hol ringtad szűz álmát a mának. Milyen volt a keble édesanyádnak? Fehér! Pajtás! a csók egy őszi este elmegy. Milyen volt az első, igaz szerelmed? Fehér! Milyen volt az első búsongó titok, S a hit, mely legedben halk bimbót nyitott? Fehér! Milyen az iijuságot kergető Hüs tincs, mely homlokodon rejtve nő? Fehér! Pajtás, ezer sebektől roskadó! Milyen a véred őrző gyolcs, a jő? . » Fehér! Pajtás! a holtak csontjai iehérek, ts fehér az örök ritmusú lélek: Fehér! (Prága.) A » -0 // f I I n I C ^ \ í Mi, a köztársaságban élő magyarok, nem akarunk a magyar nemzet külön része lenni, mi valljuk rendíthetetlen hittel a magyar nemzet egységét, de tudjuk, hogy a nemzettel szemben külön fokozott kötelességeink vannak. Itt' az állam intézményei, az iskolák nem á mi nemzeti öntudatunk fejlesztését, hanem annak elnyomását szolgálják. Itt a magyar társadalomra hárúlnak' a feladatok,- amelyeket azelőtt az állam valósított meg. E kötelességeket legnagyobb részében a nyomtatott betű utján kell teljesíteni. Ezért Írunk mi, akik ma bemutatkozunk a magyar közönségnek. S mit kívánjunk karácsonyra a nemzetnek? Az az Írógárda, amely bennünket felvált, legyen jobb, hatalmasabb nálunk és a. nemzet, amelynek írni fognak, legyen .boldogabb és erősebb, mint a mi szegény nemzetünk. • (BesztereebánvaA • Magyar karácsony Amikor karácsony estéjén az egyes családok mgiai. összegyűlnek a meghitt otthon zöld karácsonyfája alatt, hogy szere- tetei kapjanak és szeretetet adjanak, ive feledkezzenek meg arról .a nagy családról, amely mindnyájunkat egy nagy egységbe foglal össze: gondoljanak a mi szerencsétlen, árva nemzetünkre; amely ma örömlele- riiii ünnepel a többi nép nagy vigassága között. Gondoljanak arra, hogy ez a nemzet ma is rtestyértelenül áll itt Európában, mint ezer esztendővel- ezelőtt, amikor Árpád Ve- recke hires útján ide bevezette. Kitől várjon e sorsüldözött nemzet szeretetet us megértést,: ha'nem fiaitól, akiket szerencsésebb napjaiban annyi. jótéteménnyel árasztott el és' akik ma is neki . köszönhetjük gazdag kultúránkat; szépen csengő nyelvünket fényes:történelmünket és azokat a gazdasági javakat, amelyeket a nagy. katasztrófából megmenteni sikerült? Hiszen még sohasem volt oly szüksége nireánk. mint mostanában. Az ősi örökség, amely tiz évszázad véres: és verejtékez munkájának gyümölcseként szállott nemzedékről nemzedékre, szemlátomást pusztul és fogy. Kulturális életünk jól megművelt kertjében a reánk tört zivatar egymásután dönti ki a legszebb fákat, iskoláink száma egyre gyérül s mind nagyobb és nagyobb területen némáinak el a magyar harangok. Gazdasági téren is állandóan csökken a nemzet birtokállománya. A magyar birtokos lába aló! kihúzzák a földet, de nem a magyar földmivesnek adják oda, hanem idegen telepeseknek, akik egyszeribe szinte ingyen kapják meg azt, amiért a nemzet századokon át keservesen megdolgozott A magyar ipar-elszegényedése egyre aggasztóbb méretekét ölt, a munkaadók tönkremenetelével ■ karöltve - jár a • magyar tinin- kás nyomora és munkahelyének elvesztése. Bankjaink csekély- kivételiéi; mind ' idegen kézre, kerültek és igy nemzeti céljaink mögött, nem’, áll az a gazdasági erő,, amely nélkül a'nemzeti önvédekezés sikerre nem ve-' zethet A hatalom már-már elérte első célját, amely abban áll, hogy bennünket koldusokká tegyen és a Kollönicb-féle hirhedt módszer szerint most trár csak az marad hátra, hogy a nyelvünktől is megfosszanak bennünket. Mit ér az, ha politikai téren szinte emberfeletti munkával hatalmas szervezeteket teremtettünk meg magunknak, amelyek a választók százezreit foglalják magukban, ha kulturális és gazdasági erőnk napról napra fogy?! Mit érnek ,a legszebb beszédek és a leggyönyörűbb Írások, ha tétlenül nézzük, miként idegenedik el telünk nyelvében és szivében a most serdülő nemzedék. miként pusztul él középosztályunk, miként megy tönkre iparunk és kereskedelmünk, tn-'kéní csúszik ki lábunk alól az ősi talaj, miként harapózik el ,az á-tkos közöny, miként hull szét társadalmi életünk, miként merülnek ki gazdasági és pénzügyi erőforrásaink, miként válunk mindannyian Tibor- cokka, ak:knek erejét kiszívják a Biebe- raehok?! .Ha nem akarunk elpusztulni,^ úgy ezeken a leginkább veszélyeztett területeken kell haladéktalanul megszerveznünk az önvédelmet. Kulturális és gazdasági javaink megvédelmezésére az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell helyeznünk a jövőben és j minden egyes embernek, tehetségéhez ké- - pest, akár szellemi munkával, akár pedig anyagi áldozatokkal ki keli vennie a részét 1 abból a nagy szervezkedésből, amelynek t ezen a téren a jövő esztendőben okvetlenül meg kell indulm'a, ha nem akarunk az- eddigi tempóban - még mélyebbre sülyedni. Ezt a karácsonyt pkkor szemeljük meg a legma- gasztosabban, ha megfogadjuk, hogy abban a körben; amelyben élünk, minden tőlünk fe1hetöí el' akarunk követni veszélyeztetett kultúránk megvéd elmezése, pusztuló nemzeti vagvommk megmentse és társadalmi erőnk megsokszorozása végett. Ha segitünk magunkon, akkor az Isten is'meg fog segíteni. (Prága.)
