Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-24 / 292. (740.) szám
y^ÁCSV^^J?ÚjfáRME Szerda, december 24. látásnak arra a fokára, hogy bizonyos érzelmi előfeltételek nélkül sem a jó szomszédi viszony kialakulása, sem pedig az elnyomott nemzeti kisebbségek lélekben gyökerező hangulatváltozása el nem képzelhető? Az egyik kézzel a legbrutáíisabb inzultusokat adni, a másikat pedig békeparolára nyújtani, az állatszel idi tők módszerére emlékeztető eljárás és ehhez a módszerhez tartozik a ki- éheztetésnek az a réndszere is, amely velünk szemben alkalmazást nyert. Ám ezekkel a módszerekkel lehet fékentartani a. vadállatokat a cirkuszban, ahol a szeliditönek még igy is állandóan szüksége van a fenyegető ostorra, vagy vasbotra, de nem lehet szerezni barátokat a politikai arénában. És ha azok a kormányférfiak, akik a köztársaság ügyeit eddig vezették, tüneményes szerencséjükben bízva azt képzelik, hogy nekik minden sikerül, hogy náluk még az ily módszerek is beválnak, akkor alaposan tévednek. Már pedig nekünk, Szlovenszkóra szorult magyaroknak, tehát nekünk keresztény- szocialistáiknak is — a Slov. Vychod minden e’lenvéleménye dacára — valóban mindenek felett álló fontos érdekünk lenne, . hogy a2 igazi jó ízomszédi viszony kialakulhasson a két áilam között. Ez a fontos érdekünk parancsolja, hogy őszintén és becsületesen megmondjuk ehhez a kérdéshez a magunkét. Olyan őszinteséggel, aminőre a diplomácia. nem lesz képes soha, a képmutató nagyképűek pedig még kevésbé. Mi igazán akarjuk a békés jó viszonyt és intenzív gazdasági érintkezést, mert a nélkül Szlovenszkó és Ruszinszkó népe ment- heteti’enüil elszegényedik. És éppen mert őszintén akarjuk a jó viszony megteremtését, őszintén rá kell mutatnunk az akadályokra is, amelyek e jó viszony kialakulásának útjában állanak. Ha a Slov. Vychod ebben megint csak azt fogja látni, hogy mi vagyunk a kerékkötők, ám ez az ő dolga. Nekünk elég a jó lelkiismeret nyugalma, az a tudat, hogy tiszta bort öntöttünk a pohárba, úgy miként azt mindig minden kérdésben tenni szoktuk. Képmutató farizeuskodás tartós baráti viszonyt nem teremtett még soha. Ehhez mindenekelőtt nyílt őszinteség és igazi megértés kei. Velünk szemben' éppen úgy, mint Magyarországgal szemben. Ha a karácsonyi hangulat megbékítő szelleme átjárná a Slov. Vychod lelkét is, ha oda, ahol eddig csak a gyűlölet mérge tudott helyet kapni, beférkózhatnék a megépítés világosságából egy gyenge fénysugár, 1 akkor megérhetnénk még azt a csudát is hogy boldog uj évet kívánnánk egymásnak. Egyiptomban ni választás készül Kairó, december 23. Az egyiptomi kormány végleg lemond. A királyi dekrétumot holnap olvassák föl. Az uj választásokat 10 nappal a parlament feloszlatása után fogják megtartani. Zaglul pasa hívei nagy erővel készülnek a választásokra, mert remélik, hogy oly parlamentet fog sikerülni összehoz- niok, mely. határozottan független és angol ellenes lesz. Jorga Miklós harcias nyilatkozata a F. M. H. karácsonyi száma részére a dunai államok konföderációja ellen Elismeri a kisebbségek történelmi és természetes jogait. — A román belpolitika a király ' . kezében vám ' A P. M.- H. eredeti tudósítása. — Jorga Miklós, a románok egyik legkiválóbb politikusa és Európa-szerte elismert historikusa az utóbbi időben ismételten exponálta magát az erdélyi kisebbségek, elsősorban a magyarok érdekében. Jorga, aki a háború előtt azzal az általa felállított, de tudományosan mindmáig be nem bizonyított tétellel agitált Magyarország ellen, hogy a székelyek tulajdonképpen elmagyarosodott románok, az utolsó években ellenzékbe szorult a román kormányhatalommal szemben és általában az a feltevés uralkodik, hogy Jorga képviseli azt az irányzatot Romániában, amely belátta a múltak tévedéseit és likvidálni akarja a gyűlölet politikáját. Azok a nyilatkozatok azonban, amelyeket Jorga professzor a P. M. H. munkatársának a P. M. H. karácsonyi száma részére Írásban tett, alkalmasak arra, hogy ezt a hitet megdönt- sék, mivel az összes felvetett kérdések közül egyedül a kisebbségek ügyében adott olyan választ, amely ellentétben áll a kormány- párti román politikusok felfogásával. — Hogyan ítéli meg Excellenciád a ro-, mán belpolitika kilátásait? — hangzott első kérdésünk. 1 — Érre a kérdésre — felelte Jorganem válaszolhatok, mivel minden a király elhatározásától függ. — Milyen külpolitikát követel Románia számára? — Románia egyes egyedül csak olyan külpolitikát követhet, amely lehetővé tette számára nemzeti missziójának betöltését. — A történelmi kisebbségeknek természetes jogaik mellett olyan jogaik is vannak, amelyek a múltban gyökereznek. Úgy azokat, mint ezeket teljesen elismerem. — Az utóbbi időben sokat beszélnek a dunai államok konföderációjáról. Mit tart erről? — A tervbe vett dunai konföderáció olyan államokkal alakulna, amelyeket nem tudnék elviselni. hangzott Jorga professzor válasza utolsó kérdésünkre, amiből kitűnik az hogy a dunai államok konföderációját Magyarország és Bulgária miatt nem akarja, mivel csajt ezek az államok lehetnek azok, amelyeket Jorga professzor „nem tud elviselni*4. —e —I ..Nem nnugsznnh addig. amíg hl nem wlvfah Szlovenszkó autonómiáját' Az ezeréves történelmi múlt és a gazdasági érdekközösség -AP. M. H. munkatársának látogatása Hlinka Andrásnál — Rózsahegy, december 21. Hlinka András pátriájában a sebesen rohanó Vág már tutajok helyett hatalmas jégtáblákat cipel a hátán. A városka körüli hegyek orma a felhőkbe vész. Vasárnap van. Helyes kis tót lányok kicsinosítva, vastag, csattos imakönyvükkel a hónuk alatt, kipirult arccal jönnek a templomból és átszeilemül- ten beszélnek a, „páni farár“ prédikációjáról.. Hosszú hajukat pántlika díszíti, kacagnak?: Csizmás lábukkal .vidáman tapossák a havai. Meg-megállnak az aranydióval, ezüstfonáIk|, Csokoládéval és cukorral díszített karácsonyfák előtt, melyek a kirakatban várják, hogy valaki hazavigye őket, barátságos fényű gyertyácskákat aggasson ágaikra, hogy az öröm ragyogását varázsolják a gyermekek arcára, akik már türelmetlenül számolgatják a szent estétől elválasztó éjszakákat. Pöttyömnyi gyerekek játszanak az utcán. Megkérem az egyiket, hogy vezessen el Hlinkához. A kisfiú veszi a kabátját, melyet a játék tüzében levetett és jön. Útközben beszélgetünk: — Kis öcsém, Ismered Hlinkát? — Hát. hogyne ismerném — hangzik az önérzetes felelet. — Szereted? — Igen. — Miért? — Hlinka a szlovákok embere, aki nem engedi, hogy bántsanak minket « Ragyog a szeme, amikor Hlinkáról beszél s én gondolkodóba esem: mekkora varázsa lehet ennek a rózsahegyi papnak, ha még a gyerekek is a lelkesedés tüzével beszélnek róla, A dombtetőn áll a templom s mellette a papjak. Hlinka András, a szlovák néppárt vezére barátságosan fogad. Elibém jön. Magas, sovány férfi, haja szürkül a feje kopaszodik. Készségesen áll rendelkezésemre — mondja és hellyel kínál meg. Megkérem, hogy mondjon valamit a szlovák néppárt programjáról. Pártja tudvalévőén a legnagyobb sz'ovák párt s a cseh-szlovák kormány Jegdkeseredettebb ellenzéke. Hlinka hibátlan magyarsággal kezdi: — Pártunk programjának legfőbb pontja Szlovenszkó autonómiája. Bennünket nem hódítottak meg a csehek, ml a pittsbnrgi szerződés alapián csatlakoztunk a cseh-szlovák köztársasághoz. A szerződés világosan kimondja, hogy Szlovenszkó a cseh-szlovák köztársaság autonóm része, amelynek saját parlamentje, törvénykezése és közigazgatása, valamint saját iskolái lesznek. — A csehek megszegték a szerződést, amikor Szlovenszkó autonómiájáról hallani sem akarnak. A csehek elárasztották, a szlovenszkói közhivatalokat, amelyekből a legszívesebben kiűznék a szlovák nyelvet is. Cseh-szlovák nemzetről és cseh-szlovák nyelvről beszélnek, noha jól tudják, hogy az csak fikció, mert sem cseh-szlovák nemzet, sem cseh-szlovák nyelv nem létezik. A cseh és a szlovák két külön nemzet, külön nyelvvel. Nem tudjuk és talán nem is fogjuk tudni egymást megérteni. A csehek egészen más légkörben éltek, túlságosan elgermanizálódtak ahoz, hogy bennünket meg tudjanak érteni. A szlováík nép istenfélő és vallásos. A csehek ezt a tulajdonságát nem tisztelik eléggé, ami egymaga elég a két nemzet közötti viszony elmérgesítéséhez. — Nem nyugszunk addig, amig minden törvényes eszköz igénybevételével el nem érjük Szlovenszkó autonómiáját. Itt kis szünet állott be. Hlinka szemei fanatikus lánggal lobognak, mikor felteszem a következő kérdést: Képviselő uram, az autonómia megvalósításán kívül mik a további programpontok? — Ha megvalósul Szlovenszkó autonómiája, akkor szlovenszkói őslakosokkal fogjuk betölteni a közhivatalokat és meg fogjuk mutatni, hogy minden gyámkodás nélkül tudjuk és fogjuk magunkat adminisztrálni. És mi lesz a szlovenszkói magyarsággal? — A magyarokkal ezer évig együtt éltünk — hangzik a válasz — és remélem, hogy az autonóm Szlovenszkóban Is jól fogunk megférni egymással, mert ml minden nemzetiségnek meg akarjuk adni az őt megillető jogokat — Magyarországgal jó szomszédi viszonyban akarunk élni, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a két nemzetet az ezeréves történelmi múlton kívül számos gazdasági érdekközösség szálai fűzik egymáshoz. Beesteledett. Hlinlka egészen a kapuig kisér. A gyerek, aki idehozott, még most is vár. Meglátja Hlinkát, mire kalapját mélyen megemelve, alázatosan köszön. Ternyd Lásőló. | fingot férfikalap jj I különlegességek jj 8 SCHÖN K. & TSAI Bratislava, < | g Lőrlnckapu-utca 18. C > Kicsinyesei!. — A P. M. H. eredeti regénye — Irta: Falu Tamás I. Valami rendkívüli dolog történt a világon. Ebben a rendítivüJlségoen élt, nyomorgóit, vigadt. és szorongott az emberiség. De hogy mii történt, nem szabad megmondani. Nem szabod, nem lehet kimondani, nem szabad, nem lehet leírni. Még gondolni sem volna szabad reá. de a gondolatok igen sokszor fölébe kerülnek a gondolkozónak, a lelkére ülnek, a nyalkára ülnek s úgy zsarno- koskodnak vele, mintha ők hozták volna létre a nekik életet adót. Ami történt, az ráfe!kiidt a hegvek közé dugott városkára Is. Párhuzamosan futott lóét kis patakjával, áthajolt a vizen korhadit hidiaival, sétált és álldogált girbe-gurba utcáin, lesötétlett hegyeiről], előborongott völgyeiből s beszélt az ódon házak lakóinak némaságával. Mert ezek nemi beszéltek. Fogadalmuk volt, hogy nem beszélnek róla soha. Nem gyötrik vele egymást s nem .gyötrik egymással magukat. Az emeleti kaszinó könyvtárszobájában határozták már el régen. Nem mindenki. Voltak különködők. de a többség — ha szóval nem is — lélekben hozzájárult a határozathoz. — Gyerünk a könyvtárszobába! — kiáltotta a polgármester. — Megalakulunk! Jó pihenőhely volt az ódivatú könyvtárszoba, laposra ült borszékeivel febérgom- bos díványával. Nagy, plafonig érő szekrényekből sokszínű könyvtábiák telkintgettek kifelé, hátukon arany- és feketenyomlással. A polgármester, ötven év körüli, mo- solygóarcu, kopaszodó, de alig őszülő férfi, leült az elnöki székbe. Nagy szakértelemmel tömködte pc; áját, közben féltő gondossággal vizsgálhatta, hogy jól szív ódik-e a tajték. — Megalakulunk, — mondta komolykodó hangon. — Ebben a szobában siránkozó szó többé nte essék. Akit itt elfogna a szomorúság. az menjen ki szótlanul, mint amikor rosszullét környékezi az embert. Sem'országos. sem megyei, sem városi, sem családi dolgokkal itt foglalkozni nem Mit. Csalt aprói ékossággal. kicsiségekkel. Ezért indítványozom, viseljük a „Kicsinyesek köre** oítmet. A' másodük ülésen már kezdett kialakulni a végleges hangulat, amiről a felvett jegyzőkönyv is tanúskodik: Jegyzőkönyv Felvétetett a „Kicsinyesek I<öre“ választmánya által esős hónap hátulról számított tizedik napján, d. u. 6 órakor tartott ülésen. Megjelentek elég sokan. Elnök a gyűlést megnyitja s indítványozza, hogy a tagok hozassanak fél-féllíter borokat. Az indítvány egyhangúlag ■ elfogad- íatik.: Sjefány János indítványozza, hogy miután Broczkó hentes disznót ölt, tiz korona ára friss töpörtyű Hozatj üssék. . . Indítvány nagy lelkesedéssel elfo- gadtatik s végrehajtásával az egyleti szolga haladéktalanul megbizatik. Nyolc órakor töpörtyű és bor hiányában elnök az ülést berekeszti. Kelt, mint fent. Később már nem vettek fel mindig jegyzőkönyveket s emlékezőtehetségükre bízták az elintézett, vagy elintézésre utalt ügyeket. Állandóan volt raktáron valami roppant aprólékos dolog, amihez rendes körülmények között nagyi tóüvegre lett volna szükségük, hogy meglássák A szeműik azonban lassan úgy rendeződött be. hogy csak azt vették észre, ami felett máskor elnéztek s nem látták azt. ami akkora volt, hogy egész életüket százszorosán átérte. Volt ebben valami önkiímzás. önguny, önlealázás. De önmagukban az életüket, sorsukat gúnyolták s az őket megalázó, helyzetet alázták le. A komolyak, a vének szájára persze nem lehetett lakatot tenni s amikor ajtónyitáskor behailíatszott valami rémes, a külvilágot fényképező szó, gyorsan előkapott valaki egy témáit: — Hol lehet jó fcfgpiszkáíól kapni, urak? —- Demeternél kitűnő van, — jelentette gyorsan egy tagtárs. — Indítványozom ezért, hogy. .piszkálótársaim a fogban Itt szerezzék be szükségletüket. — Bár ellenvélemény, úgy látom, nincs — jegyezte meg egy másik tiagtárs —. a tárgy fontosságára való tekintettel indítványozom. hogy küldjünk ki egy szükebbkörü bizottságot, amely aztán jelentést fog tenni tapasztalatairól. — Jó'/lenne valahol önműködő fogpisziká- Iót szerezni; — ábrándozott valaki a sarokban. — Hogy miért nem találnak már fel ilyen dolgokat !s! Az ember egyszerűen a nyelvére tenné, behúzná a fogai mögé s az kisaedegetóé a fogak közül az étekteurabokait — Akkor bizony jó lenne az önműködő plombát fes felfedezni — hallatszott a megjegyzés a másik sarokból. — Ha csak az keál — szúrta vaMd a kopasz fogorvos hírneve felé —, azt már feltalálta Kotnlós doktor. Az ő plombái önmaguk tói fájnak s Önmaguktól hullnak ki Erre Ittak. Mint ahogy mindenre ittak. A bor gyorsabbá tette vérüket, könnyebbé tettek tőle. a gondok sötét árnyékai megvilágosodtak Idkük fölött s a mámoT színes kolibri madarai szálltak agyukra. Félliter volt a napi adag, egy üveg szódával. Különös kéjjel tudták az első poharat az ablak felé tartaná s élvezni a bor szánét, fényét, színéből és fényéből előtörő zamatét. Forgatták, a poharat jobbra, balra. Szinte táncoltatták, hogy jobb kedve legyen jó kedvet csinálni. Többnyire erdészek voltak, Sdmeoet járt tizenhétpróbások. Nekik egy félíiiter meg se mkottyant, csak egy korty volt, arra való, hogy kellemes bizsergést hozzon a torkukba, öreg és fiatal erdészek, a fák. füvek, madarak. vadak barátai, de ellenségei is, amikor kitermelésre s vadászatra került a sor. Csupa jókedv-ember, akire szokatlanul hatott a világ minden tájáról elősugárzó fájdalom, ök nem erre készültek. Az akadémiai éveket végigmulatták, erdészek és erdők gyerekei voltak, látták, hogyan élt az apjuk, hallották, hogyan töltötte életét nagyapjuk. Azon a törvényszerűségen, hogy ök folytatói fogják az elődök boldog, derűs, ráncnélküii. könnyed életét, véres sebet vágott a kor kegyetlen fejszéje. . (Foly totóvá JS____
