Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-15 / 260. (708.) szám

A művészetek, irodalom, zene, színház és képzőművészetek' ist&pölására 17,856*557 korona van előirányozva, melyből 65.000 korona jut kifejezetten Szlovenszkóra, a sz-lo- venszkói házi ipari művészet támogatása óimén. Az álamban levő összes színházak szubvenciójára három és félmi lió korona lett felvéve; hogy ebből mennyi jut a szio- venszkói színművészetre, az a költségvetésből nem állapítható meg.

Jelentős mértékben lettek 1 eszű Irtva az egyes íelekezeíek államsegély tételei is. A római katolikus egyház céljaira 54,741.429 koronát, a görcgk atolikusokra 2.689.089 koronát, protestáns egyházakra 9,787.937 koronát, a zsidó kultuszra 440.000 koronát s az egyéb fe'ekeretekre 1,936-000 koronát fordít az állam. A protestáns egyházak közül a szlovenszkói ágostai evaugé'ikusokra 5 millió 320.642 korona, az evangélikus református egyházra 2,266.979 korona jut

Az iskola- és népmüvelésügyi minisztérium költségvetésén belül a ruszinszkói szükségletek 46,762.364 koronával szerepelnek.

Eme költségvetési tárca számláinak beható átvizsgálása után megállapíthatjuk, hogy a takarékosság elve itt érvényesül ugyan, azonban nem a leghelyesebben, mivel nem azok a tételek lettek megszorítva, amelyeket a közvélemény s a józanul gondolkodó ész elvárna, tehát a minisztérium, az iskolaügyi referálások központi kiadásai, hanem azok, amelyeken egyáltalán nem volna szabad takarékoskodni, tehát a népoktatás és a népművelés. Az ilyen takarékoskodás áldatlan következményeit a jövő generáció fogja maid érezni.

Malypetr: „A szlovák nép természete centrifugális erőket tartalmaz..•"

Prága, november 14.

A beliigyminisztérium költségvetésének tárgyalása kapcsán Malypetr belügyminiszter hosszabb expozét tartott a közigazgatási reform mai állapotáról. A miniszter szerint a közigazgatási reform végrehajtása Szlovén- szkón nagy vonásokban be van fejezve s ugyanezt a rendszert — az ott szerzett tapasztalatokkal — tneg kell valósítaná, a történelmi országokban is. Az uj közigazgatási rendszernél fősuly helyezendő arra, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóságok kelőképpen legyenek megalapozva. A helyi autonómiának híve a miniszter, mivel az állami hatóságok munkáját is megkönnyíti az a tény, ha a polgárok a törvény keretein belül a községekben, a járásokban és a nagy megy ékben maguk intézik ügyeiket $ ezzel nem terhelik a központi hivatalokat. A megyénél azonban okvetlenül be kell zárulni az autonóm munA szentimentális ember

— A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta; Szvaíkó Pál dr.

Az emberiség legtöbb bánata és baja abból a kegyetlen érzésből fakad, melyet laikusán reflektálásnak nevezünk. A fiziológiai fájdalmon kívül az életmegkeserités legtöbbjét ez ránkrohanó érzelem végzi el, ez a hatványozás, permutálás ás önszuggesztió, mely égig növeszti a fákat, mely addig hány- torgatja ez apró-cseprő eseményeket, mig hétfejü sárkányokká válnak és irgalmatlanul elpusztítanak a lélek rengetegében mindent. A refiekszió az a háló, mely észrevétlenül körülfonja, körülfonogatja a kis igazságmagot. Nem veszi könnyen a dolgokat, hanem mindennek mélyén értelmeket és okozatokat keres s mivel ezeket csak ritka esetben találja meg, elítéli a világot, elitéli önmagát, szaggatottá, bizonytalanná válik, nem mer dönteni, nem mer választani, nem mer hinni s úgy véli, hogy minden rossz a nap alatt s negatív szobpsizmusában mindent csak személye bosszantásának lát. Szemben azzal az emberrel, aki odaadja magát a valóságnak és engedi a természet áramát keresz- tülzudulni erein, a reflektáló ember mikro- kosmosszerüea önálló akar lenni, saját énjéből kifolyólag akarja megtalálni a lét kulcsát és persze, mert ez lehetetlen, sokszor csalódik és kétségbeesik. Az egyik ember nem a saját, hanem a világ értelmével gondolkodik, praktikusan vesz mindent, mert inte’li- genciája nem egyéb, mint relációvíszouy a világ és önmaga között, a másik ember ellenben bele akar látni a rugók és kormánykerekek titkai közé, saját lelkének íogaskeSzombat, nov«t«V'r i

kának s ezen túl a központi hatóságoknak

Ruszinszkóhan egyébként a politikai kérdéseknél sokkal fontosabb szerepet játszakell intézniöik a koz ügyeiket. A szlovenszkói autonómista mozgalmakra vonatkozólag megjegyzi a miniszter, hogy

a szlovák nép természete nagy centrifugális erőket tartalmaz és kevés abban a centri- petális erő.

Ez a körülmény, valamint a köztársaság földrajzi fekvése kény szerit arra; hogy a felelős politikai tényezők tegyék megfontolás tárgyává azt, miszerint az állami közigazgatásnak atomokra való bontása nagy veszélyt jelentene az államra. A nép egyébként nem U kivárna, az autonómiát, .Imnem csupán bizonyos politikai instruktorai (?) A miniszter beismeri, hogy a Rusziuszkóról érkező panaszok alaposak és hogy

a viszonyok nem olyanok, amilyeneknek

lennlök ke'lene.

A felelősség azonban nem hárítható egyedül a kormányra. Politikai élet egyáltalán nemi volt Ruszinszkóban és mikor megkezdődött, akkor helytelen utakra tévedt.

Prága, november 14.

Az állami költségvetés tárgyalásaiban nehéz tételként szerepelt Szlovenszkó. Az 1925. évre szóló költségvetésnél mi sem volt könnyebb, minthogy alapul vették azt az összeget, amelybe Szlovenszkó 1924-ben került az államnak. Igor Hrusovsky képviselő, a centralisztikus kormányzat egyik legerősebb bástyája a Prager Presse november 14-iki számában számszerű adatokkal igyekszik kimutatni azt,

hogy 1924-ben Szlovenszkó az összkö'tségvetésböl 893,684.053 koronát vont el, azaz a deficitből körülbelül 900 millió esik Szlovenszkóra.

Ez a szám Igor Hrusovsky szerint Szlovenszkó tökéletes gazdasági passzivitását jelenti és nagyon természetes, hogy ennek a passzivitásnak megdönthetetlen kimutatása maga után vonja azt a következtetést, hogy

Szlovenszkó mint autonóm gazdasági terület nem szerepelhet a cseh-szlovák köztársaságban, mert nem elég érett és erős arra, hogy szükségleteit önmaga fedezze.

Az autonómisták törekvései tehát fantasztikusak és nem számolnak az adott gazdasági tényekkel.

Hrusovskynak igaza lenne, ha számolna

a kérdés másik felével is: ha igaz, hogy Szlovenszkó gazdaságilag passzivitást jelent a cseh-szlovák köztársaságban, miért pasz- sziv és alkalmas-e a centralisztikus kormányzat arra, hogy ezt a passzivitást megszüntesse. A kérdés megválaszolása oly módon történhetik, mint az a francia-német jóváténak a kulturális és gazdasági kérdések. Az idegen tényezők államdleneís propagandája ügyében a, miniszter kijelentette, hogy a köztársaság sohasem tűri meg a külföldi tényezők államdlenes tevékenységét. A kormány kellő eréllyel lép fel ama kísérletekkel szemben, amelyeket bizonyos elemek a diktatúra bevezetése, vagy az államíordutet végrehajtására megtenni próbáinak. A csendőrségnek politikamentes testületnek kell lennie. A csendőrök felfegyverzésének reformja kérdésében a belügyminisztérium most foglalkozik azokkal a terveikkel, hogy a lőfegyverek használata a minimumra korlát oztass ék. Az egyesülési és gyülekezési törvény előkészítő munkái most folynak. A tescheni és árvái népszavazás okozta károk megtérítése címén közel kétmillió koronát fizetett ki a belügyminisztérium. Ezen összeg megtérítéséről a közeljövőben indulnak meg a tárgyalások Lengyelországgal. A politikai pártokról szóló törvény előkészítéséhez a belügyminisztérium most szerzi be a külföldi mintákat.

teli tárgyalásokon német részről történt. A szlovák ipar, amely soha sem volt olyan ■)rös, mint a cseh ipar, rendszeres elnyomatás alatt sínylődik. A leszerelt korompai vasművek példájára száz egyéb esetet lehetne felhozni, amelyek ezt az állítást igazolnák. Szlovenszkó nem főzhet több szeszt, mert olyan adó van rá kivetve, hogy a munka nem hozna gyümölcsöt. Csehország és Szlovenszkó közt a határvám körülbelül úgy alakul, mintha két idegen országról lenne szó. így a centralizmus legnagyobb akadálya annak, hogy Szlovenszkó gazdaságilag fejlődjék. A gyarak nagyrésze nincs üzemben, mert a cseh gyárak előnyben részesülnek és olcsó termékekkel árasztják el a meghódított tartománynak nézett Szlovenszkót. A bankok nem kapnak kölcsönt és pénz h.jján tétlenségre vannak kárhoztatva, míg az államilag segélyezett cseh bankok minden megvásárolhatót megvesznek. Az uradalmakat parcellázzák, de nem a szlovákok közt osztják fel őket, hanem bevándorló csehek kapják a földet. Ilyen körülmények között szükségszerű következmény, hogy Szlovenszkó a költség- vetés terhére van és gazdaságilag passzív.

Az autonómia kérdése gazdasági kérdés és ez kétélű fegyver. Ha Franciaország Németországtól jóvátételt akar, meg kell engednie, hogy a német ipar felvirágozzék. Ha a centralisták aktív Szlovenszkót akarnak, adják meg neki az autonómiát, hogy dolgozhasson, fejlődhessen. Mert fejni csak azt a tehenet lehet, amelynek meg van engedve, hogy dús réten legeljen és meleg istállóban megpihenjen.

Mégis kölcsönt kap Franciaország Amerikában

Páris, november 14. A Petit Párisién jelentése szerint már e hét végén aláírják a Franciaországnak adandó amerikai magán- kölcsön szerződését

A francia kamara bizalmat szavazott Herrioinak

Páris, november 14. A kamara tegnap a belügyminisztérium budgetjét tárgyalta. A nyilvános biztonságról szóló titkos alap tételét az egyesült szocialisták ellenőrzése áíá akarták venni. Cachin kommunista képviselő az egész rubrikát törülni akarta. Herriot miniszterelnök válaszában rámutatott a titkos rendőrség munkájának szükségességére, különösen azért, hogy az egyik vagy másik pártnak destruktív elemeit ártalmatlanná lehessen tenni. Mindenesetre megígérte, hogy a kormány azon lesz, hogy ezt a titkos alapot kellőképpen ellenőrizze. Ezután formálisan fölvetette a bizalmi kérdést. Cachin követelményeit a kamara 337 szavazattal 200 ellen elutasította. Ezután az 1917 április 2-án hozott rendeletet tárgyalták meg, amely a külföldiek ellenőrzéséről szól. A belügyminiszter kijelentette, hogy különbséget fognak tenni a külföldi turisták és letelepedni szándékszó munkások között. A bizottság előterjesztése szerint a külföldiek igazolványa 50 frankba fog kerülni. Végül a kamara elfogadta a belügyminisztériumi budgetnek minden tételét.

Hogyajt fog viselkedni az ellenzék a költségvetési vitánál?

Prága, november 14.

A kormány németnyelvű félhavatalosa, a Pr. Presse vezércikkben a parlamenti munkákkal foglalkozva a költségvetés bizottsági előkészítését a jövő hét első napjaira várja. Hogy a plenáris tárgyalás mennyi időt vesz igénybe, az ma még bizonytalan, mivel nem lehet tudni, hogy az ellenzék részt vesz-e a vitában. Ha az ellenzéki pártok megelégszenek a deklarációk leadásával, úgy a költség- vetés a plénumban is két hét alatt elintézte- tik. Nem valószínű azonban, hogy az ellenzék ehhez a megoldási dódhoz fog folyamodni, mivel a költségvetés kapcsán sok más kérdés — a tisztviselők fizetése és hasonlók ,— is napirendre kerül, amelyek elől nem fog kitérni az oppozició.

December 19-én tárgyalja a választási biróság a ruszinszkói petíciókat. A Ceské Slovo arról értesül, hogy a ruszinszkói választások ellen beadott petíciók tárgyalása a választási biróság előtt december 19 én lesz.

rekeivel tisztába akar lenni és ezért töpreng, reflektál, néz és értelmet keres, nem pedig cselekszik az örök Rend tudatalatti éríelmes- ségének parancsszavára.

Az első ember, aki a világnak csak része, s mint ilyen, nem keresve szent lényegeket, beilleszkedik a természet adott sorozatába, a naiv ember, míg a másik, aki reflektál, aki kiviilállva a világgépezet működésén, csak néz és gondolkodik, a szentimentális ember.

Ezt a kifejezéspárt: naiv és szentimentális, melyet ma gyakran az eredeti mélyült értelemből eltérően apró-cseprő különbségekre is alkalmaznak, mai értelméhez hasonlóan először Schiller Frigyes alkalmazta. Ö íormulázta meg esztétikai téren e szavak különbségét, mondván, hogy a naiv költészet az, mely maga a természet, reflektálatlanul és ösztönszerüleg ugyanaz, mint az ember és élete, mig a szentimentális költészet néz és megállapít, nem adekvát élet, hanem a nagy pateíikus és heorikus életet vággyá. A naiv költő kis dolgokat valósit meg tökéletesen, a szentimentális költő ellenben óriási ideálokkal cs célokkal küzd s megoldása persze tökéletlen mindég. Schiller értelmezésén épült föl az egész romantika: mig a klasszikus német, vagy francia költészet valódi apró élet- részeket belső formájára nézve tökéletesen oldott meg (gondoljunk csak La Fontaine meséire, vagy a német klasszicizmus pár ex- ccllence kifejezőjére, Goethe Hermám! és Dorottyájára), addig a romanticizmus elvetette ezt a szerinte „méltatlan44 játékot és világrengető proulémák birodalmába költözött. Prsze igy megoigásaiban végtelenül tökéletlen marad (soha annyi irodalmi fragmentum nem létezett, mint a romantikában, gondolhatunk egész emberéletekre, mint Novalisra, Klelsre, Mussetre, vagy Friedrich Lchlyel- re). A reflexió sohasem hatolhatott a mélység fenekéig s a szentimentális attitűdé a kétségbeesésig vezetett. E szentimentális és romatikus kétségbeesés objektivációja volt aztán később Bandelaire, vagy Verlaine is — s nálunk mégjobban elkésve Ady Endre.

A szentimentális ember az, aki nem tud beilleszkedni törvényszerűségbe, mert Ideál áll előtte, melynek tükrében persze a hétköznapi munkás élet hihetetlenül silánynak tűnik föl. A szentimentális ember az, aki nem a célszerűség, nem az endaimonia, vagy az epikuerizmus jegyében épit, hanem aki rajong, vallást alapit és transcendentális ködökbe bámul. £s éppen itt fogjuk meg talán a legjobban lényegét, úgy, mint ahogyan ma Spenglerék, Worringerék, Wölfflinék és Burdachék látják. — A szentimentális ember irodalmi kifejezője a romantikus ember, szefnben a naiv irodalom klasszikus emberével; — miivészettörténelmi kifejezője pedig a barokk stílus, szemben a görög, vagy a re- naissance stílusokkal. A görög stílusnak főrésze a plasztika, az emberi élet szomatikus, aeekvát megragadása, a bárok stílus ellenben a természettől való elvonatkoztatást jelenti, az ideál felé törtetést, a megfoghatatlan fes- tőiességet a plasztikával szemben s szint az alakkal szemben. A görög ember legmegfelelőbb művészete a szobrászat volt, a bárok emberé a festészet. Mert a görög ember a földön járt, tervszerűen beleilleszkedett a háromdimenziós világbh, mig a bárok ember — Rembrandtéi Renoirig — a szint, az árnyalatot, a tobbződő szemkápráztatást és a párát kereste, amely pedig egysíkú, nem megfogható valóság, csak epedés és vágy egy vászondarabon kifejezve.

Ez az epedés és vágy a szentimentális osfenoraén. A kikapcsolódás a világból, a karok alárendelt szerepe, a tér alárendelt szerepe, a határozott vonal alárendelt szerepe, ellenben a felhőkbe nézés tomboló agyműködéssel a koponyában, színfoltok és hangulatok, „sáncé brune44 a Zurbaran kének hátterében, csupa sejtelem és misztikum. A szentimentális ember elveszti biztonságát a földön, nem tud beosztani és beilleszkedni, mert miképpen a csillagász, ki az eget nézi, a gödörbe esik folytonosan.

A szentimentális ember típusának ma nagy jelentősége támadt, mert újabb kutatók szerint ez a szentimentális attitűdé az egész nyugateurópai kulturegység emberének rendes életformája. Spengler elnevezi e szentimentális embert fausti embernek. Nietszsche a Hinterweltler elvetendő típusát látja benne s Fichte az objektivvel szemben a subjekti- vet, az uj, reálisan néző tudósok peig megállapítják, hogy a gót emberen kezdve a renaissance pseudomorphosisán át a bárok emberig s ettől a rokokón, empireen, historizmuson át egészen a romantikáig és a dekadenciáig mindaz, ami lényeges az európai kultúrában ettől a szentimentális embertípustól ered. Nagy antitézist látnak ma a görögség, az arabság és a „germán kereszténység44 között, antitézist, mely éppen ebben a naiv-szentimentális ellentétben domborodik ki.

Az igazi modern ember eddig a szentimentális ember volt. A gondolkodó, a töprengő, a hamleti, a fausti. A naiv embert nyárspolgárnak nevezték. De az európai in- tellektüellek körében ma nagy átcsoportosítások és öneszmélések keletkeztek, amióta a szentimentális embertípus túlzott befeléélésé- vel zsákutcába került, holtpontra futott és elfáradt potenciáiban. Ma a technika uj reve- lációi nyomán uj belátások fakadtak. Az értékskála átlényegült s kezdik a naiv embertípust a szentimentális fölé helyezni, mert uj életlehetőségeket látnak benne. A pilóta embertípus, a sportembertipus ellenlábasa Ham- letnek és Faustnak s ma ez a sportember az, akiben a jövő lehetőségeit látják. A Hamletek és a Faustok visszasüllyednek szobatudósokká, a szentimentális ember lekerül a kultur- vezetés polcáról, öli és megöli a fiatal „bigg baby“, a naiv amerikanizmus ereje.

Szlovenszkó autonómiái a és a költségvetés