Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-08 / 254. (702.) szám
Szombat, november 8. A költségvetés a bizottság előtt Prága, november 7. Az állami kői tségvetéster vezet általános vitája után a német ellenzék több módosító javas-latot s azt az indítványt nyújtotta be, hogy a költségvetés vétessék le a napirendről. A cseh többség azonban ezeket a javaslatokat elv eltette s ennek következtében a német pártok képviselői elhatározták, hogy a költségvetés további bizottsági tárgyalásaiban nem fognak részt venni, hanem a plénumban vesznek még egy kísérletet jogos és indokolt javaslataik érvényesítésére. Az egyedül maradt cseh kormány pártok most már a leggyorsabb tempóban tárgyalhatják le a költségvetést, mivel szónok alig jelentkezik, a cseh pártok képviselőinek ugyanis semmi mondanivalójuk nincs a költségvetéshez. Tegnap délután tartotta meg expozéját a megfogyatkozott bizottság előtt Novak kereskedelmi miniszter, aki az engedélyezési eljárás védelmére azt hozta föl. hogy igen sok kereskedő oly portékára is kér behozatali engedélyt, amelynek importja már hónapok óta szabad. Az igazságügyi költségvetés tárgyalásánál fölszólalt Dolánsky dr. igazságügyi miniszter, aki megállapította azt, hogy a gyám- pénztáraknak kétmilliós deficittel kell szá- moiniok a hadikéi csőn elértéktelenedése miatt. A sajtó cenzúrájára vonatkozóan csupán a múlt évben mondottakat ismétli meg: előzetes cenzúra nincs. Sok lap szántszándékkal s önként hagy fehér hasábokat a reklám kedvéért( ? ?). Éppen erre az olcsó reklámra való tekintettel a miniszter intézkedett az előzetes cenzúra gyakorlási módjának a megváltoztatását illetően. Ezt a kérdést az uj sajtótörvénynek kell megoldania. A birák túlórái munkájának díjazására vonatkozóan hosszabban indokolja a miniszter .ama véleményét, hogy ez a díjazás nem sérti a bírák függetlenségét. A miniszter végül megígérte, hogy a szlovensz.kói telekkönyvek ügye a legrövidebb időn belül rendeztetiik. Ezután Markovié dr. unifikációs miniszter emelkedett szólásra, aki beszédének javarészét az unifikációs minisztérium szüksé0G0OOOQOOOOOOOOOOOOOOGO0GC-X O OGGO G i Sourmandok és ínyencek figyelmébe í Éííerein-raegniíiíás 93. SaaHÍajrRr^ S. X (második ház a JindriSska-u cától.) ö q Elsőrangúi honolta. Szollá árait. © g ff1*. vendéglős, g OOGGGOOOG0OOGG0GGGGGOO0OOOOOGGQO gessé'gének bizonyítására fordította. Az uj állampolgársági törvény tervezetének előkészítése nagy nehézségekbe ütközött, mivel a Szlovenszkőn érvényes joggyakorlatnak irodalmát nem lehetett idejében megszerezni. A minisztérium fölszólltására ugyanis egyetlen egy szakkönyv küldetett be csupán. A mái nap délelőttjén elintézést nyert a vasút- és postaügyi minisztérium költségvetése.-Az ellenzék kivonult a pozsonyi megye&izoltség üléséről Pozsony, november 7. (Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése.) A pozsonyi megyebizottság ma délelőtt fél tiz órakor rendkívüli ülést tartott Marsik zsupánhelyettes elnöklésével. A gyűlésen, a melynek egyetlen tárgya a pénzügyi bizottság tagjainak a megválasztása volt, majdnem valamennyi megyebizottsági tag megjelent. A pénzügyi bizottság a törvény szerint tizenkét tagból áll s a bizottság felét a belügyminiszter nevezi ki, míg a másik felét megválasztják. Poór Gyula keresztény szociális bizottsági tag a keresztényszocialista és az országos magyar kisgazda párt nevében kijelentette, hogy a kinevezést a pártok jogtalannak tartják és ezért nem vesznek részt a hat tag megválasztásában. Marsik zsupánhelyettes megvonta Poór Gyulától a szót, mire a szlovák néppárt nevében Mahacsek párttitkár tiltakozott a kinevezés ellen. A kommunisták szintén csatlakoztak a többi ellenzéki párt tiltakozásához. Az ellenzéki pártok ezután kivonultak az ülésteremből. A szlovák néppárti megyebizottsági tagok a kivonulás közben zajosan éltették fliinkát. A bentmaradt kormánypártiak ezután egymás között megválasztották a pénzügyi bizottság hat tagját és az ülés véget ért. A Jacopo di Palma-kép Budapestre érkezett Budapest, november 7. (Budapesti szerkesztőségünk íeleíonje- Ientése.) A sokat hányatott sorsú Jacopo di Palma kép ma reggel megérkezett Budapestre. Az olasz szépművészeti miniszter engedélyével a képet ki fogják állítani a Műcsarnokban és az ebből befolyó jövedelmet a Képzőművészeti Főiskola megsegítésére fordítják. Kovács dr., a kép tulajdonosa és a pénzügyminiszter között megegyezés jött létre, amelynek értelmében a kép a magyar állam tulajdonába megy át, ezzel szemben a pénzügyminisztérium visszavonta Kovács dr. ellen beadott feljelentését, mire az ügyészség jogerősen megszüntette ellene az eljárást. A képet a kiállítás után Olaszországba fogják szállítani. Beimen nem ragaszhodiK a miif szavazáshoz A főrendiház visszaállításáról szőlő törvényt is előterjeszti Budapest, november 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése,) A házszabályrevizió megalkotására kiküldött bizottság ma délelőtt ülést tartott amelyen Bethlen Isván gróf miniszterelnök újból hangoztatta, hogy a legrövidebb időn belül a nemzetgyűlés elé terjeszti a választójogról szóló törvényjavaslatot, amely már teljesen készen van és csak azt várja, hogy a nemzetgyűlés törvénybe iktassa a liázsza- bályreviziót. Kijelentette a miniszterelnök, hogy a maga részéről nem ragaszkodik sem a nyílt, sem a titkos szavazáshoz és ezt nem fogja pártkérdéssé tenni annál inkább, mert nagyon jól tudja, hogy ebben a kérdésben saját pártjában is megoszlanak a vélemények. Farkas Tibor felszólalásában kijelenti hogy a választójoggal egyenrangú problémának tekinti a főrendiházról szóló törvény megalkotását is. Bethlen azt válaszolta, hogy ő is azon a véleményen van, hogy a főrendiházat vissza kell állítani, az erre vonatkozó törvényjavaslatot szintén be fogja a maga idejében terjeszteni a nemzetgyűléshez, mert a választójogot csak a magyar alkotmány egyik részének tekinti, már pedig ö a teljes alkotmányosság helyreállítására vállalkozott. A Magyarország és Románia között kötött kiadatási egyezmény A politikai bűnösöket nem szolgáltatják ki Budapest, november 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- jentése.) Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen egy keresztéuyszo- cialista küldöttség élén megjelent Greger Miklós nemzetgyűlési képviselő, a párt elnöke is és pártja részvétét tolmácsolta Nagyatádi Szabó István volt földmivelésügyi miniszter halála alkalmaiból. Az értekezleten Vass József dr. népjóléti miniszter bejelentette, hogy a rokkantkérdés szabályozásáról és rendezéséről szóló törvényjavaslatát rövidesen a Ház elé terjeszti, majd Pestihy Pál igazságügyminiszter közölte, hogy rendeletet adott ki a földreformnovella végrehajtásának gyorsításáról. A Romániával kötött egyezmények A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága ma délelőtt ülést tartott, amelyen a Romá- niávai kötött egyezményekről és pedig a kölcsöns kiadatásról, valamint a bűnügyi Ós polgári jogsegélyről szóló egyezményeket tárgyalták. Az első egyezmény kimondja, hogy a kiadatásnak csak olyan bűncselekményeknél van helye, amelyeknél a büntetés nagysága meghaladja az egy esztendőt. A politikai bűnösöket egyik állam sem szolgáltatja ki. Nem tekintendők politikai bűnösöknek azok, akik az államfő személye és családtagjai ellen merényletet követnek el, azt megkísérlik, vagy pedig arra szövetkeznek. A másik egyezmény kimondja az 1902. évi hágai egyezmény alkalmazását a hagyatéki és örökösödési ügyeikben. Mindkét állam hiány nélkül kiszolgáltatja a másik állam elhunyt polgárának ingó vagyonát. A minisztériumok és bíróságok által kiállított okmányok, amennyiben hivatalosan le vannak pecsételve, nem szorulnak hitelesítésre. A születési és házassági anyakönyveket kölcsönösen ki fogják cserélni. A nemzetgyűlés ülése A nemzetgyűlés mai ülésén folytatták a fővárosi választásokról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. A vita rendkívül lassan halad előre és előreláthatóan hosszabb ideig el fog tartani, amíg a házszabályreviziós javaslat a Ház elé kerülhet. Álom — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Sírelisky József. \ A hajnal dermedt rózsája bebukott az ablakon, hideg ujjúval homlokomra koppant és én a gomolygó álomködökből nyögve ébredtem. Csapzott hajam arcomba lógott, két kezem a meztelen mellemet markolta, iszonyú, kínoktól innfeszült ujjaim ernyedten buktak végig a zilált párnán, egy mély sóhajom rémült riadót fújt az ébredéshez. Elmúlt az álom és én emlékezem: Az erdőből kiléptem és szemem hunyorgó fájással visszakönnyezte az elhagyott mély árkot. Előttem a nap l óhaj ló korongja duzzadt fényességet izott, valami tiszta, szédült ragyogásban csillogott alatta minden amit sugarával megöntözött. Pillogó szemem lassan hozzászokott az ijesztő ragyogáshoz és befogadta a nagyszerű csodát, a kitárult tündérkertet. Ó, ti villogó gyönyörűségek mit ember még sohasem látott, minden megbújt titok szemérmetlen ragyogása, csodák csodálata mint kigyult, bolond ábránd-lidérceket, bénultál! bámullak. Asszonyarcok csókváró vággyal ragyognak, selymeket, fátylakat hin- táz a szél, messze paloták halvány márványból, mély kertekben duzzadt rózsapárnáik, virágmezők, lombpagodák, mézecseppent, buja. bő gyümölcsök, rózsaszín, illatos, langyos tüzek, szűz árnyékok, ledér napfények, bomlott táncok, borzas ritmusok hívnak a messzeség felé. És mindent, amit lázgyötört két szemem befog, meghinti sűrű csillogással a kacér arany, tarka villogással a szemtelen gyémánt és megharmatozzák lágyan a szelíd gyöngyszemek. Hogy hiv, hogy noszol, hogy csaló-' gat magához a kincsek mérhetetlen kinálko- zása! A szivem riadtan kalapál testem gyönge börtönén, küld, siettet, hiv és elindít a teljesült vágyak hivása felé. Indulok mint részeg, torz, támolygó dobbanással és szédülő testem hideg, kemény falba verődik. Két kezem kitártan utat keres de fal, fal mindenütt, sikamlós, kemény, jeges. Most pillantásom körül vetem, meglátom az előttem álló hideg, riasztó gátat, a nagy üveghegyet. Csodák intenek, veszett vad csodák, minden áldomás a túlsó völgyben van, intenek, hívnak, az élet minden kinccsé csal, én megyek! Hiába minden gát, hiába minden hideg erő, nem, a vágyam nem hagyom! Ott, ott az üveghegyen hívnak a régi ígéretek, ott túl a szenvedéseken az én völgyem alszik szüzén, kincs-könnyesen, rablásra várva, én megyek! Gyémáníos, bimbós, boldog álmodá- sok kacagva köszöntének! Csaljatok villogó, gyöngykacér fénnyel, hogy ezerbe korbácsolt erőkkel megküzdjern értetek az üveghegyet. Nincsen ut se jobbra, se balra, csak a maga- con át! Lendül az erőm, dobban a testem, hajlik a hátam és nekifeszül a kapaszkodásnak Csusszan az üveg sikongó háta, mintha kacagna. Izzad a testem, kiveri gyöngyösen a sós dér, meleg vérhullám csap a szemem alá kókadtan hajlik meg két karom. Ledobom ólmos, izzó köntösömet, a sarut, a ruhát mész- szi hajítom ujult torokkal, orditva, uj küzdésre hívom az üveghegyet. — Hiába minden hideg és gőgös dac! Hiába véded kemény hátaddal a csillagkincseket! Engem hívnak a messzi csodák! Engem vágyak gíóriás lidérce hiv! Nekem az élet gyönyörbibora int! Én nem várhatok! Engem ott várnak csodás fény szimfóniák- ígéretek és ezer csőkos asszonyok. Alkonyo- dik és az én megérkezésem kell, hogy mámoros, csókbafult, iszonyatos öröm legyen, hogy unttól? korbácsütést megenges?teljen! Vadult a testem, szilajon és meztelenül az üveg falához ía.padt. Sikkanón csúszik az izzadó tenyerek-talpak alatt a csillogó hegy-1 oldal, de az én erőm nagyszerű, kínzó vergődéssel mégis visz. felfelé. Hosszú az ut még fel a csúcsig. Vissza? Nem, nerfi, nem akarom! _ Ezer jajjal, ezer veríték gőze száll, a talpam bolond táncot remeg, megcsúszik, indul, •nem pihen, órák eltelnek, alig megyek, mégis, érzem, hogy megyek fölfelé. Most mintha messziről dühödt hullámok ezre sziklát ostromolna, valami riadt zúgástól zeng a fejem. Megállók, csak egy sziv-dobbanásnyit, hogy tisztábban halljam a zagyva hangokat. Riadtan hallgatom, a zugó, bomlott orgona: a tüdőm. Mint rozzant hangszer dühöngve fuj; ferde, ziháló hangok, romlott lihegés. Eget és szaggatva tép minden hullámzása, mintha elkorhadt volna a nagy sietés alatt. Mindegy! Tovább! Engem várnak ragyogó csodák, én meg nem állhatok! Fütyül az üveg a testem alatt, én csak tovább küzdőm magam, gyilkos erővel. A bőröm apró, finom kis pelyhekben ott marad amint meg-meg csúszom. ó, most indulok csak igazán! Kisenként vérem az üvegre rátapad, most indulok csak igazán! Mellemet, arcomat, kezemet, combomat is ráfektetem, hogy serkenjen vér mindenütt és ameddig elér karom, bemázolom vele az üvegfalat, hogy alvadjon meg és a sima tükör helyett legyen jó, érdes kapaszkodóm! Ó, mennyivel szebb így a kincsek völgye! Véremen rubintosan ütnek át a messzi színek, kigyult a láthatár és látok hibortestü asszonyokat. Kacagva vergődök tovább, a hegy üvege meg sikongva sir, de nem, most nem hagyom, mert én vagyok az erős, megyek tovább, kitárt karokkal, hulló véremből teritgetem a bársony szőnyeget. Már itt a csúcs a fejem fölött, az áldott vér oly lassú már, a mellemben egy vulkán fojtó kénvihara dühöng, de megállni nem szabad. Most, most görcsös^ két karom idétlen tánccá] a magasba nyújtom és az üveghegy csúcsát zokogó Ívinnal átkarolom. Lenézek, vissza, utolszor. ijedtén, mögöttem a mélység homályban áll, valahol messze ruhákat látok, amit elvetettem és alattam a hosszú, hosszú vér-ut, de Én fönt vagyok! Bámulom az elmúlt kínok nyomát, most bennem minden kin fáradtan felsajog utolsó erőknek utolsó, feszült vitája a csúcsra segít! Ott állok vérlepelben, némán, kitárt karokkal, bódult-lihegőn és szétvetem két sebes kezem, hogy minden eljövendő gyönyör lássa az érteszenvedést. Szememet sirás és iz- zadás fakóra mosta, de félrevetem csapzott hajam, most, most karikára nyitom szemem hogy beleöljem a csillogó kincseket! A nap végigöntöz bukó, széles sugárral és én lihegve íelorditok: — Itt vagyok, most már könnyű az ut felétek! Lenézek a kincses völgybe, a szemem megriad, a szivem megáll. Hol vagytok ezer szerelmes csodák? A lenge fátylak helyett ökőrnyál úszik, a rózsatenger helyett szamárkóró fakul, már- ványpalota csak hitvány kavics, az asszonyarc mind undok varangy, az arany, a gyémánt, a gyöngy az homok és minden gyönyör sár, pocsolya, piszok! Megcsaltatok!! A nap a piszkon, szennyen szeméten át végigtükrözött, az üveghegyen át csaló fényeket dobott és ezer színekben ezer vidám Ígéretet hozott a Végtelen kacér prizmáján szétbomolva a messz! Élet. — Hullott a vérem, tépett a láz és minden hiába, megmásztam halálba-rontó üveghegyed és mégis, hogy megcsaltál minden elígért gyönyör helyett! Vádollak Élet! Te örök csaló, hogy egy marok szemétért cserébe vettél minden bízást, minden erőt! Megszédült fejem az estébe sikoltott és testem végigrepült az üveghegy lejtős oldalán. Tépetten, vérvesztett szenvedéssel, alél- tan fekszem a gyilkos sár alatt . . . * Bejött a hajnal és ébredő szememben kíváncsian bámulja, hogy könnyfolyók aléltan pafcakzauak. g
