Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-26 / 269. (717.) szám
Szerda, november 26. ^RÁGAlMAGZ^TftnT^P szorított költségvetés — aminek a néptanító, a hivatalnok és a katona adja meg az árát — nem jelenti az ország gazdasági megszilárdulását és ha ma a kormánylap maga mutat rá az utódállamokkal való tárgyalásokra, kényszer alatt teszi és palástolni igyekszik ezzel azt a oentralisztikus politikát, ami eddig a politikai élet vezérelve volt. Mindettől eltekintve azonban a Prager Presse nagyon jól tudja (és ha úgy tesz, mintha nem tudná, struccpolitikát üz), hogy a Times-cikk nem számtani művelet eredBeigrád, november 25. A tegnapi minisztertanácson külpolitikai fciyóügyeket tárgyalt le a jugoszláv kormány. Sivkovics törökországi jugoszláv delegált szerint az angorai kormány azt várja Jugoszláviáitól, hogy ez a Iausaimei szerződést most már formálisan is elismerje. Ez az elismerés bizonyos, Jugoszlávia terhére alaptalanul fölrótt pénzügyi differenciáik miatt mindeddig késett. — A Budapest, november 25. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A bombapör tegnap délutáni tárgyalása bővelkedett izgalmas részletekben. A bíróság Schweinitzer József rendőrkapitányt, a nyomozás vezetőjét és a pör egyik koronatanúját hallgatta ki. Az elnök a kihallgatás megkezdésekor figyelmeztette a vádlottakat, hogy viselkedjenek tisztességesen. A rendőr- kapitány elmondotta, hogy a vádlottak a íölhordott bizonyítási anyag hatása alatt önként és minden lelki, vagy testi kényszer hatása nélkül tettek vallomást. Visszautasítja a vádlottak inszih nációját, mintha a rendőrségen bárki is egyetlen ujjal is hozzájuk nyúlt volna. Márffy előéletére vonatkozóan megjegyezte, hogy Márffy önként lépett be a vörös hadseregbe, ellen- forradalmi tevékenységet nem fejtett ki és nem is volt tiszt, valamint kitüntetései sincsenek. Majd ismertette a nyomozás részleteit, hogyan jött rá a rendőrség arra, hogy a vádlottak követték el a merényleteket s hogyan halmozta fel ellenük a bizonyító anyagot. Még egyszer tiltakozott a vádlottak részéről a rendőrséget ért sérelem miatt és kijelentette, hogy a vádlottakat senki egy ujjal nem bántalmazta. Márffy a rendőrkapitány vallomására megjegyezte, hogy az nem felel meg a valóságnak. A rendőrkapitány órákig nézett farkasszemet vele, cigarettafüstöt fújt az arcába, megrugdosta és szembeköpte, de nem en«MgBBiaB»JsgBroaaa»Hs^íaBgB^i menye, .unem egyenes felszólítás arra, hogy meg keli szüntetni a nagyhatalmi-kato- násdi szinészkedést. A darab uem volr jól megszerkesztve és az a bizonyos harmadik felvonás, az angol kölcsön, nem volt hatásos befejezés. Anglia szigetpáholyában unottan nézi a rossz szerző kényszeredett haj- longását és nem tapsol. A lámpákat eloltják és mielőtt újra meggyujfanák őket. Anglia már jobb színdarabot akar, mely biztosabb kézzel van megépítve. Joga van hozzá, mert ő fizet. Szovjetoroszarsizággiai való viszony Is beható megbeszélés tárgya volt. Ha igaz az, amit Radícs Moszkvának a Belgrád elleni küzdelemben tett anyagi és erkölcsi támogatásáról állít, akikor a jugoszláv kormány erélyes jegyzéket intéz az Egyesült Szovjetlköztársa- sá gok hoz, amelyben a jugoszláv belíigyekbe való beavatkozás ellen tiltakozik. gedte meg, hogy a köpést letörölje, hanem tükröt hozatott és kényszeritette, hogy abba nézzen bele. A kapitányt egyébként okirat- liamisitással vádolta. Az elnök ismerteti az erre vonatkozó iratokat, amelyekből kiderült, hogy az ügyészség megszüntette az eljárást a kapitány ellen, mert alaptalannak találta a feljelentést. Márffy ezután a nemzetvédelmi osztály szerepét ismertette és azt állította, hogy a kapiiány erre vonatkozóan is okiratot hamisított. Radó vádlott ebben a pillanatban clöugrott és igy kiáltott a kapitányra: — Gazember, gyilkos, zsidóbérenc. Az elnök háromheti szigorított fogságra ítélte Radót, aki gúnyosan igy szólt: Köszönöm. Elnök: Majd nem fogja megköszönni, ha megtudja mi az. Szász vádlott szélhámosnak nevezte a rendőrkapitányt, amiért egyheti szigorított börtönt kapott. Vasek védő a márványsztal- ról, amelyre a vádlottak lerajzolták a bomba szerkezetét, érdeklődött, mire a tanú azt mondotta, hogy az csak a vádlottak fantáziájában született meg. Erre a védők körében nagy zaj tört ki és a vádlottak is zajongani kezdtek. A tárgyalóteremben nagy botrány tört ki. Radó újból a rendőrkapitánynak támadt és gazembernek nevezte, mire az elnök újabb egyheti szigorított fogsággal sújtotta. Ki- szely védő a nemzetvédelmi osztályról akart valamit kérdezni, mire az elnök azt mondta, hogy a kérdés nem tartozik ide. A védő magából kikelve ordított az elnök elé: Be igenis idetartozik. Az elnök a védőt tiszteletlen hangjáért egy millió korona pénzbüntetésre ítélte, Vasek védő megjegyezte, hogy ö is tud arról, hogy a rendőrkapitány okiratot hamisított és ezt. Márffyval együtt ö is vallja. Az elnök megvonta a szót az ügyvédtől és ellene följelentést tesz az ügyvédi kamaránál. Ezután Radó akart valamit kérdezni a tanútól, de az elnök azzal, hogy olyan durván viselkedett, hogy meg kellett érte büntetni, nem engedte tovább kérdezni. A mai tárgyaláson Radó és Szász bocsánatot kértek tegnapi viselkedésükért és a büntetés elengedését kérték. Az elnök Szásznak elengedte a büntetést, Radóra azonban íentartotta. Áfa délelőtt a biróság az orvosszakértőket: Németh és Minnich egyetemi tanárokat hallgatta ki. Ezek elmondták, hogy Radó előttük minden kényszer nélkül, önként bevallotta, hogy Chriaszty öt bízta meg, hogy szerelőruhában a bombát vigye cl a körbe. Ott már várta Marossy, aki ; bombát elhelyezte. Megegyeztek abban, hogy. Márííy, aki a bombái készítette, több társával együtt várni fogja őket a kör eiőtt. Ezután az orvosszakértők közölték, hogy a vádlottak mindegyike épelméjű és felelősségre vonható. A bizonyítási eljárás ezzel befejezést nyert. Az elnök fölszólította a feleket, hogy a bizonyítás kiegészítésére tegyék meg elő® terjesztésüket. A ügyész nem tartja szükségesnek bizonyítás kiegészítéséi. mert a bünügy tisztán áll a biróság előtt. A védők egész sereg vádpontra kérik a bizonyítás kiegészítését és a többi között a miniszterelnököt a belügyminisztert és a honvédelmi minisztert is kérik tanúnak kihallgatni. A vádlottak részére alibitanukat is kérnek kihallgattatni. A biróság tanácskozásra vonult vissza, hogy a védők indítványáról döntsön. Barátságos hangok japán ás Erna között London, november 25. Köbéi jelentések szerint Sunjtsen Délkina elnöke családjával együtt Sanghaiból Japánba érkezett. A japán sajtó e találkozásnak nagy jelentőséget tulajdonit. Kiemeli, hogy a jó viszony Japán és Kína között újra föléled. Sunjatsen egy nyilatkozatában Tuan-Si-Yo-t, az uj kínai elnököt annak az embernek mondja, aki a kínai helyzetet egyedül képes megjavítani. — Az eínök aláírta a szlovenszkói és ru- szinszkói ipartörvényt. A kormány elkészítette a szlovenszkói és ruszin szikói ipartörvény végrehajtási rendeletét, amellyel főleg az eddigi ipartes fületeknek iparosegyesületekké vailó átalakítását szabályozza- A tör- I vényt a köztársasági elnök tegnap irta alá s a törvények és rendeletck gyűjteményében december elsején fog megjelenni. Jugoszlávia Törüüország mellett és SzowfeioroszorszÉg ellen Befejeződött a bizonyítási eljárás a Honiba p Írben A vádlottak nagy ibotrányt rendeztek — A védők kérik a bizonyítás kiegészítését — A rendőrségen nem verték a vádlottakat Izgalmas rabloüldözés Máhrisch-Ostraimál MahrischOstrau, november 25. A máhrisch-ostraui csendőrség már régebben üldözte a 18. éves Jurnostnt. aki Lengyelországban dolgozott és ott számos súlyosabb rablást követett el. A csendőröktől való félelemben a rabló a Louka közelében lévő erdőkbe rejtőzött, majd fölkutatása után apai házába menekült. Itt eLáncolta magát és az üldöző csendőröket puskaíüzzel fogadta. Szabályos ütközet fejlődött ki, a csendőrök a fáik mögé húzódva ostromolták a házat, amelynek ablakából Jurnostia két fegyverrel lövöldözött. A harc alatt az egyik csendőr súlyosan megsebesült. Amikor a fiatal rabló látta, hogy minden oldaltól körül van véve, főbe lőtte magát. Megszólalt végre a félhivatalos is A Prager Presse válasza a Times cikkére Prága, november 25. A kellemetlen kérdések Lgkellemetle- nebbike volt az, amit a Times tett fel, amikor az angol kölcsönnel kapcsolatosan megkérdezte Cseh-Szlovákiától, hogy mi is van tulajdonképpen az utódálamokkal. Illetve az angol kalmár nem is kérdezett, hanem számított és aztán igy szólt: „Tessék az utódállamokkal együttdolgozni, nr.í Önök egymásukban uem tudják kellően garantálni az angol kölcsönt.14 Prágában, Becsben, Budapestem az összes lapok foglalkoztak ezzel a feltűnést keltő angol cikkel, melynek valódi értelmét mindenki megértette. Egy lap hallgatott csak makacsul, a félhivataLsan hivrtlan Prager Presse, a fából-vaskarika-lap és csak most, mikor cseh újságok megtámadták, mert nem tudta megakadályozni a Times- cikk megjelenését, most szólalt meg. Hosszú cikkben bizonyltja, hogy a csehszlovák köztársaság, mint az 1925-ös költségvetés bizonyítja, a függőadósságot beleértve, nagyon jól ál! és mindig azon volt, hogy az utódállamokkal békés egyetértésben együttműködve Középeurópa békéjét és gazdasági felvirágzását biztosítsa. A bizonyítás ugyan nem történik számszerű adatokkal, de a beavatatlan olvasót, az előkelő tartózkodó angolt például könnyen megejtheti. Hogy a költségvetést egy mrlliárddal leszorították, hogy az osztrák népszövetségi kölcsön egy részének átvételével aktívumra mutathatnak rá, ez igaz. Hogy a magyar- cseli és az osztrák-cseh kereskedelmi tárgyalások indulóban vannak, igaz. Mégis nem egyéb ez, mint a közvélemény szemébe való porhintés. Anglia tudja, hogy a leszorított költségvetés az ország elszegényedését jelenti és hogy korántsem bizonyítja, hogy a köztársaság az angol kölcsönt kellően garantálja. Mesterségesen leSzivem pedig oly hevesen dobogott, hogy úgy éreztem, tüstént szétveti a mellemet. Ettől a naptól fogva szívbajom rohamosan kezdett fejlődni. Az orvos, akit szüleim járattak hozam, egy alkalommal — amint nagyon kiváncsi lévén betegségemre, a kulcslyukon hallgatóztam — azt mondotta a mamának: — A szegény kis fiú alig húzza tovább két esztendőnél. Áthallatszott, hogy szegény mama sírva fakadt: — Istenem, hát nincsen mentség! Az orvos halkan felelt valamit, amiből csak ezt a hangot hallottam át a kulcslyukon: — . . . cs. Tudtam, hogy azt felelte: — Nincs. — Higyje meg bácsi, minden erőmre szükségem volt, hogy a kanapéig vánszoroghassak. Ott összeestem. Mire kinyitottam a szememet már az ágyban feküdjem. Szüleim voltak mellettem. A mama rendes helyén, a széken ült, balkönyökével az éjjeli szekrényre támaszokdott, mig jobbtenyerét a szivem fölött pihentette. Apa az ágy lábánál állott. — Hogy vagy, kis fiam? — kérdezte olyan gyöngédséggel aminőhöz eddig sohasem szoktatott. — Jól, papa, — szólottám, mialatt anyám kisirt szemét nézegettem: —• A papa játékot akar venni neked, — szólalt meg most a mama behízelgő hangon. Mondd, szivecském, mit hozzon? Én azt válaszoltam, hogy nekem semmi játék sem kell, mert én pihenni akarok. Aztán, amikor apám, engem kétszer arcon csókolva, elment, aggódó tekintettel fordultam a mamához: — Mama, szeretné, ha meghalnék? Ö megdöbbenve tekintett rám. — Hova beszélsz, édes kis Ferikém? — Sehova, mama, csak tudom, hogy meghalok, a doktor bácsi mondta, hogy nem huzom tovább két esztendőnél. És — folytattam nyugodtságot erőszakolva magamra, mialatt anyám szinte megdermedve hallgatta — azt is tudom, hogy ha én nem volnék, a mama már régen elvált volna a papától s boldog volna. Azért kérdem, szeretné-e a mama, ha meghalnék? Aztán föl kellett ülnöm az ágyban, hogy a mamát, aki paplanomra borulva, keservesen zokogott, csillapitsam. — Hát ne haljak meg, édes mama? Ne?.. Mert ekkor megértettem, hogy a mama | senkihez sem akart férjhez menni s hogy egyedül én érettem akar élni a világon. Egyúttal pedig hangosan megfogadtam előtte, hogy igenis nem fogok meghalni, hogy egész életén keresztül vigasztalhassam az én jó anyáimat azért a sok szenvedésért, amit papa okoz neki. — De én — íiizíe tovább a kis halott szepegve — hasztalanul akartam életben maradni s vigasztalni a mamát, mert nem is két esztendő, de két hónap múlva már eljött értem a halál és elragadott. Tisztán emlékszem, hogy a szivein egyre lasabban vert; én teljesen eszemnél voltam, valami szokatlan, eddig sohasem tapasztalt kábultságban feküdtem az ágyon, mialatt folyton azt nyöszörögtem: — Ne féljen mamuskám, én nem fogok meghalni. Nem, nem, nem fogok meghalni. Aztán egyszerre csak elcsendesedett minden; én még szólni akartam, hogy „mama ne féljen!“ — de nem bírtam megmozdítani többé az ajkamat. Csak a szemem tapadt mozdulatlanul anyámra — papa távolabb állt az orvossal — mialatt világosan láttam és hallottam, hogy ő mellére kulcsolja a kezét s ég felé pillantva, eltorzult arccal suttogja: — Meghalt! Aztán görcsösen zokogni kezdeti, de hogy miért, azt én akkor egyáltalában nem | voltam képes, hogy megértsem, mivel egész testemben rendkívül kellemes könnyedséget éreztem. Két nap múlva pedig kihoztak ide s azóta itt éldegélek, úgy mint a többi szomszédaim, elzárkózva, csöndesen a dombocskák alatt. Hogy szüleimmel mi történt, nem tudom, mert csak az első két cvben jöttek meglátogatni ezen a napon. De — s ez az lám, ami olyan borzasztóan fáj nekem — azóta már bizonyosan csakugyuu elhagyták eg„ .nUst Co boldogok s most mindakettő csak úgy gondol rám, mint valami .ossz emlékre, amelyet jobb kerülni, semmint újra fölkeresni. Mert én voltam az, aki miatt az apának is, mamának is olyan sokáig kellett türniök az együttlétet, mely mindkettőjüknek csak rossz és kellemetlen volt. Mit gondol, bácsi? Felelni akartam , de nem tudtam, mert a kis fiú, mint a szétfoszló látomás, lrirtelen eltűnt a sírról. S utána nem maradt ottan egyéb,-mint maga az üres, elhagyatott sirdomb, amelyen sem gyertya nem világított, sem pedig egy szál virág nem diszlett. Aztán gondolataimba merülve indultam el a sirdombíól, ahol megtanultam, hogy halálunk - tán gyakran még azok is elfelednek, I akiknek életünkben egyetlen örömük voltunk. | wjeiasíafaíí.T «p J| H|| mhe-öhivw.*- | üérnviseietc és /őlea-afta^ eá©** #®lo»eí*s3íft6 és S»fS»«Sl*£Ea*a»<aBás!§«eH SfC’sass J m E&i Teltei ieéeréleéiES és SfcK'S’/kfig,. J | 3
