Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-23 / 267. (715.) szám

Vasárnap, november 23. a A „Podkarpatska Rusi Hitel- szövetkezetek Szövetsége64 nem csatlakozik a Frankén- berger-féle egységes fronthoz A szövetség igazgatósági üléséről Ungvár, november 22. (Ruszinszíkói szerKesz tőségünk tői.) Né­vember 20-án délelőtt volt a Podkarpatska Husi Hitelszövetkezetek Szövetsége vezető­ségének igazgatósági ülése. Az ülés egyik pontja volt az iazgatóság és tisztikar megvá­lasztása. Eszerint az igazgatói széket egy­előre nem töltötték be, míg aligazgatókká Kalmár Mariánt és Földest Gyulát választot­ták meg. Titkár Peltsárszky Imre d*r. lett, ügyész pedig Jac-zkovics János ár. Ezenkívül öttagú végrehajtó bizottságot választottak, Ismeretes az a nagyszabásúnak Ígérke­ző politikai akció, melyet Frankenberger dr. miniszteri tanácsos kezdett Ruszinszkó ellen­zéki politikájának leszerelésére. Amíg Fran- icenbergernek sikerült a chiiborobokat a cseh agrárokkal egy gyékényre vonni, addig a Podkarpatska Rusi Hitelszövetkezetek Szövetsége határazatilag mondotta ki, hogy tiltakozik a pártpolitikának a szövetkeze­tek gazdasági életébe való bevonása ellen. Küldöttséget ineneszteaiek a kormányzóság­hoz, felkérve azt, hogy a szövetségnek a szövetkezetek részére az állami , költségve­tésben előirányzott szubvencióra való igé­nyét figyelembe vegye. Követeli továbbá a szövetkezetek ügyének sürgős rendezését s evégből Peltsárszky Imre dr.-t, a szövetség titkárát Budapestre küldi, hogy az Országos Központtal az egyezkedési tárgyalásokat le­folytassa. Magyarország szanálását a nemzetközi szolidaritás tette lehetővé Cavazzoni, a magyarországi ellenőrző bizott­ság elnökének nyilatkozata — A P. M. H. milánói tudósiiftójától — Milánó, november 22. A Corriere d‘Italia párisi munkatársa ér­dekes beszélgetésit folytatott Cavazzoni olasz exmimsz'terrel, a magyarországi ellenőrző bizottság elnökével. Cavazaomi ki jelentet te, hogy a bizottságnak az a föladata, hogy a népszövetség által Magyarország fölsegité- sére megkezdett miivé* föliigvelie és támo­gassa. Magyarország ujrahelyreállitása a nép- szövetség jelentőségéről határozott bizonyí­tékokat fog szolgáltatni. Senkisern gondolta hét hónappal ezelőtt., hogy a Magyarországon tapasztalt föl oszlás! folyamatot föl lehet tar­tóztatni. Ma, hála a magyar kormány intelligen­ciájának és a népszövetség segítségének, már tapasztalhatók az uj élet jelei Magyar- országon. Magyarország pénzügyi szolidaritása szomszédaival politikai természetű radikális evolúció. A trianoni szerződés által okozott ellenségeskedés ma már igen nagy mérték­ben csökkent. Azzal, hogy a jóvátétefi köte­lezettségek lidércnyomásától 20 évre meg­szabadították Magyarországot, az ország gyors gazdasági prosperitást teremt a maga számára. A külföldi kölcsön sikere, a korona stabilizálása és a Nemzeti Bank eredményes működése jele annak, hogy az országban visszatért a bizalom. Egy pár év múlva Ma­gyarország bizonyítékául szolgálhat* annak, hogy csak a nemzetközi szolidaritás utján lehet az európai bajokat orvosolni. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy Magyarország, esete nehezebb volt, mint Ausztriáé. Ausztria körül nem fonódik az averzióknak oly vaslánca, mint Magyaror­szág körül. Az a talán kissé nyers hang. amellyel Magyarország a békeszerződéssel szemben állást foglalt* sokban hozzájárult ahhoz, hogy ezt a láncot szükebbre szorítot­ták. A Magyarország szanálásánál mutatkozó nehézségeket a nemzetközi szolidaritás szün­tethette meg. Corratío Rosss. Az államot Sveíila igazgatja — lenes csak az állam első utazója A esdi néppárt lapja a kiilügyek monopolizáfása ellen — A sikeres külpolitika a jó bel­politikától függ Prága, november 22. A Lid. L-isty vezércikke Seópel kancellár esetéből a következő hasznos tanulságokat vonja le s adja Benes külügyminiszter címé­re. Az "Iső tanulság az, hogy az oly politikus, akinek igazán óriási sike­rei is vannak a külföldön, a szituációnak ura nem lehet hosszú ideig, ha teljesen figyelmen kivit? hagyja a be'polltikai hely­zetet. A sikeres külügyi politika a jó bel­politikától függ. Ez a helyzet van Cseh-Szlovák iában is. Ha valaki a külföldi lapokban a 'külügymi­nisztérium hivatalos propagandája alapján Ítélné meg a eseh-sziovák köztársaságot, úgy azt a képet alkotná magának, hogy itt Benes a minden ség. És mégis a Times ama követe­lése, hogy Cseh-Szlovákia pénzügyi gazdál­kodása helyeztessék nemzetközi kontroll alá, azt bizonyltja, hogy a külügyminiszter minden propagandaerolködése hiábavaló vol­na. ha a koalíció idebent nem folytatna jó politikát. Az áilamígazgató Svehía, míg Benes csupán államának első utazója. A lap végül fölhívja a közvélemény fi­gyelmét arra a veszedelemre, amely a kül­ügyminisztériumnak Benes által való rnono- polizáiásában rejlik. *♦♦♦*-» ^♦♦»$****<>$'*0**4*»*«'»<3’«^***í****<"» **++**++*+**4*4 A dunai konföderáció- a szellemi lefegyverzés nélkül lehetetlen — Német pártvezérek nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlap berlini tudósítója előtt — Berlin, november 22. A demokrata párt egyiiik vezérférfia, Bcrgstrásser dr. egyetemi tanár, képviselő, aki most tért vissza többhetes balkáni útjá­ról, amelynek során sokáig tartózkodott Ju­goszláviában is, igy nyilatkozott a dunai fö­deráció kérdéséről: — Kizártnak látszik azoknál az érdek­ellentéteknél, amelyek azt a népikonglomerá- tumot, amely a Dunaimedencéi lakja, most elválasztják egymástól, hogy a dunai konfö­deráció eszméje most megvalósítható legyen. Hiszen, hogy csak tovább ne menjek, nézzen körül Jugoszláviában, ahol még a szláv nép és rokontörzsek sem tudnak egymással meg­egyezni és egy közös piátíformot találni, me­lyen az országuk alkotmányát fölépítsék. Fi­gyelje csak meg azokat az eseményeket, amelyek a szerb—horvát ellentét körül most már évek óta megnyilvánulnak és látni fogja, hogy úgyszólván mindkét részen hiányzik a jóakarat és a belátás ezeknek az ellentétek­nek elsimítására. Hogyan képzelik ilyen kö­rülmények közt azok. akik most dunai kon­föderációt akarnak megalkotni, hogy például Belgrád megteremti az ehhez szükséges messzemenő előföltéteieket. ha még a szerb— horvát megegyezéshez szükséges előföltétele- két sem tudja, vagy akarja megteremteni? Ugyanez áll Prágának Szlovenszkóhoz s Bu­karestnek Erdélyhez való viszonyára is. De ugyanez áll a jugoszláv—bolgár viszonyra is, már pedig Bulgária nélkül dunai konföderáció elképzelhetetlen. Egyszóval: a dunai konfö­deráció — anélkül, hogy ezúttal a német ál­láspontot, illetőleg Németországnak egy ilyen államszövetséghez való viszonyát vizsgálni kívánnám mindaddig lehetetlen, amíg a szellemi !e- íegyverezés a dunai országokban te’jesen be nem következik, amíg a most uralkodó nemzetek mentalitása gyökeresen meg nem változik. # A szociáldemokrata volt birodalmi 'kan­cellár, Hermáim Müller, álláspontját röviden igy körvonalazta: — Mi, szociáldemokraták, minden kér­dést elsősorban abból a szempontból vizsgá­lunk vájjon az előmozdítja, vagy gyöngi- ti-e az akciót. Ebből a nézőszögből megítélve, a dunai konföderáció, ha tényleg a nemzetek föderációja lenne, gyöngítené az európai re­akciót és erősítené a demokráciát. Azonban: Kedd: CHOLNOKY LÁSZLÓ: Uíf fciráty. Szerda: ZSOLDOS LÁSZLÓ: Feledés. Csütörtök: BIBLIOFIL: Német könyvek a kará­csonyi piacon. Péntek: KERSÉK JÁNOS: Fej vagy Írás. (Vers.) Szombat: EGRI VIKTOR: A lengyel parasztok. Vasárnap: FALU TAMÁS: Kiáltás. (Vers-) — MARÓTHY JENŐ: A legjobb módszer.-------------------- ------­rm 1 — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Tamás Mihály. Vénasszony ment az utcán, negyvenkeí- tes férficipőben, szinehngyott, fekete kesz­kenő a fején és a szoknyája alul gömre volt kötve, hogy a sár fel ne csapja. Kis kutya ment a nyc. iban, kopott-fehér, sáigával tarkázva, bőrét a hátán valaki leforrázta va­lamikor. Pisze kis orrával az asszonya után szagolt, felnézett rá, aztán levágta a fejét, mintha keresne valamit a járdán, úgy ment. Kiszaladt az utca közepére, az asszony meg mintha megérezte volna, hátra se nézett, éles torokhangon kiáltotta: — Pufi! . . . Pufi! . . . Pufi meghallotta, kicsit lázadozott, kicsit még szaglászott, úgy szaladt csak vissza a járdára. Vásár volt, a tyukpiacon sok a liba, Pufi félt tőlük, egészen közel húzódott az asszo­nyához. Néha egy-egy hozzákapott, ilyenkor Pufi behúzta a farkát a hasa alá, apró lábai fürgébben mozogtak, jól esett néki a hata­lom árnyékába húzódni. De azért nagyot és szabadot lélekzett. amikor kikerültek a tyuk- piacrói a tágasabb térre, ahol már csak lo­vak állottak. Előre lendült boldog csakazért- issel, az asszonya hiába kiabált: — Pufi! . . . Pufi! ... — nem akarta meghallani. Az öreg asszony, aki alapjában jó volt és a lelke nem rejtegetett különösebb emberi hiányosságot, nem is bánta most az egyszer, hogy a Pufi engedetlen volt. Hisz utóvégre nincsenek összenőve azért, bog: csak ketten vannak egymásnak: ő, meg a kutyája. Meg azután: Pufi hűséges őhozzá, a múltkor is el­ment ugyan este, de reggelre visszakerült, eltette a vacsoráját az öreg, azt is megette a reggelijével együtt. A hűség nem az, hogy csak őt ismerje, mással ne törődjék, a hűség az, ha őt mindenkinél legalább egy grádusSal lobban szereti. Talán tovább is fűzte volna igy egymás mellé a gondolatokat, ha irtózatos hang rum sikolt a szivébe. Elállt a lélekzete, a melléhez kapott és rohant a sikoltás felé.- Pufi! . . . Pufi! . . . Embcrgyürü választotta el a hangtól, ke­resztül tört rajta és amikor mindent látott, dermedten állott meg, a szemét is eltakarta a kezefcjével. A Pufit egy csúnya hosszú ci­gány húzta, a Pufi nyakán hurok volt, a hu­rok egy nagy bot végén volt és a bot vege a cigány kezéből meredt fel, felemelte Pufit a levegőbe, az pedig elnyúlt nyakkal lógott le, csak a hátsó lábával kereste a földet maga alatt. Csak egy pillanatig tartott ez a kábula­ta az asszonynak, mert a másikban már vé­szes sikoltással rohant a cigány után, hátul­ról kapta el a botot a kezében, kirántotta, a Pufi leesett, hurok kitágult, Pufi kóválygó fejjel ült le . utca kövére, két hátulsó lá­bán ült, a feje meg mozgott jobbra-bajra, mint az óra ingája. A cigány meredt-bambán nézte, kicsit meg is ijedt, de azután mégis csak rávetette magát az asszonyra, aki ak­kor a hóna alatt tartotta Pufit. Hamar elvég­ződött a küzdelmük, mert az asszony körme éles volt és a szivében lakozott az, akiért küzdött. A népség is az asszony pártjára ál­lott, a cigány rendőrt keresett, de mivel az seholse volt, lemondott a Pufiról, akit az asszonya bédog babusgatással takargatott a kendője csücskével. H lek, Pufi egész utón reszketett, otthon vizet ivott és a kiállott izgalmak után asszonya ölében aludt el. Az öreg egy ka­rosszéken ült a tornácon, jó déli meleg hul­lott az égből, kezét a kutya hátán pihentette és jóságos szép nézéssel merengett el fölöt­te Haragudott a hatóságra, hogy ilyen ke­gyetlen módon törnek ártatlan teremtések életére, de azért titokban megbocsátott ne­kik, mert Pufi mégis megmenekült előlük, itt fekszik az ölében, szegény kicsi, még most is néha végigfut a reszketős a testén. Milyen törékeny, milyen semmi kis állat, miért is nem a Simon Mózsi nagy vérebét fogta meg a pecér, persze az nagy állat, attól fél a ci­gány, csak az ilyen tehetetlen jószágokra veti rusnya szemét. Másnap reggel Pufi vidám csaholással fogadta a városi hajdút, aki valami írást ho­zott az asszonyának Az öreg szén.üveget veti elő, nézte a papirost, nézte, forgatta, le­ma még utópia a dunai konföderáció is, mert az a szellem, amely fegyverekre tá­maszkodva, országhatárok helyett drótsö­vényeket tart fönn, sokkal erősebb, sem­hogy a köze! jövőben győzedelmeskedhetne fölötte a józan belátás. A pozsonyi tőzsdetanács tagjainak választása előtt Nagy harc küszöbén Pozsony, november 22. (Saját tudósunktól.) Mint röviden már jelentettük, december vétge elé lezajlanak Po­zsonyban a tőzsdetanács tagjainak és a vá­lasztott bíróság tagjainak választásai. A kor­mány tudvalevőleg a tanács kétharmadát ki­nevezi, míg egy harmadát a tagok választ­ják, azonban a megerősítést ezeknél is fen- tartja magának a kormány. A választásokat már most nagy harc előzi meg. A jelenlegi tőzsdetanács kebeléből e hé­ten választási bizottság alakult, amely a meg­választandó tőzsdetanáosztagokat már 'ki is je­lölte és több mint valószínű, hogy akaratát érvényre fogja juttatni. Ez annál is inkább lehetséges, mert a tőzsde titkársága a választási felhívási a napilapokban nem tette teljes terjedelmé­ben közzé, úgy hogy a tagok a komplikált választási eljárást nem ismerik és igy a tőzsdét látogató kereskedők, iparo­sok jelöltjei több mint valószínű, hogy formahibáik miatt ki fognak maradni. Nagy tülekedés folyik a bankok részéről, amelyek a szó szoros értelmében terrorra! dolgoznak. Klienseiket a bankba hívják és a hitel megvonásának fenyegeté­sével szedik a voksokat. A kiszivárgott hírek szerint a hivatalos jelöltek bankigazgatók és olyan egyének sze­repelnek, akik szakmáikban alig egy éve dol­goznak és igy természetes, hogy megfelelő szaktudás felett nem rendelkeznek, ellenben a legtöbb régi és kipróbált szaktekintélyt kihagyják. A salovanszkóí gaizdatársadalom és a ke­reskedőik figyelmét felhívjuk arra, hogy befo­lyást kell gyakofoJriok nemcsak a megvá­lasztandó tőzsde tanácstagok és tőzsdebirák választásánál, hanem minden politikai pártnak is arra kell töre­kednie, hogy a kormány által kinevezendő tanácstagok pártjuk nagyságának megfele­lően helyet kapjanak a tőzsdetanácsban. A tőzsde titkárságának kötelessége és feladata* hogy a tőzsde szabályai szerint elő­irt választási módozatokat a nyilvánosság elé hozza és nemcsak a jel" ni égi már a kormány által kinevezett tőzsdetanácsosok irányítsák a választást, hanem a tőzsdét látogató tago­kat is vonják bele a tőzsde választás ellenér­zésébe. tette, azután kicsit dühösen, kicsit kétségbe­esetten nézett a Pufira. — Hogy én fizessek érted adót? . . . Én? . . . még hozzá ötven koronát? Pufi nem tudta miről van szó, csak érez­te, hogy megint vele van baj. Gondolta, teg­nap ott a piacon megtudták, hogy vagyok, hogy én is élek. Szegyellős alázattal kupo­rodott meg az asszonya lábánál, aki módfe­lett izgalomba jött arra, hogy néki ötven ko­rona adót kell fizetnie a kutya miatt. Iste­nem, derék állat, jó állat, úgy néz a szemé­vel, mintha ember volna, azaz mintha lelke volna, jó kutya-lelke, mert hiszen az ember nem tud olyan lélekkel nézni, mint a kutya. Dohát az ötven korona, jaj sok pénz az ötven korona. Kiment az utcára, Pufit a konyhába zár­ta, nem akarta most látni, gondolkozni ment. Háborgó lélekkel rótta a járdát, ~ok gondolat megfordult elméjében, sokszor meg ijedt a gondolatától, mert hiszen az ember néha ma­gamagától is félni szokott. Má~ a templom előtt járt, amikor készen lett magával és visszafordult. — ötven korona . . . hiszen éppen ki le­hetne fizetni . . . három napot mosnék . . . hiszen rneg lehetne tenni . . . észen .t az elható*-zásával, amikor benyitott az ajtón. Be se ment egészen, csak l LiáLott; — Pufi! Pufi megörült, ugrándozva ment utána, az asszony pedig a mérnökékhez tartott, ahová mosni járt. Útközben elgondolta, hogy milyen jó emberek a mérnökék, mindenük megvan, nincsen semmiben hiányosságuk, csak éppen állatjuk nincs egy se. Ö meg so-

Next

/
Thumbnails
Contents