Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-22 / 266. (714.) szám

* __________________________ mm mmmmmmmmmmmmBammBaammmBmmmtmmmammammmmammmmmmmmmmmmmmmmmm n; A cseh-szlovák—magyar régi koronakövetelések összeírása A köteles bejelentés alól fel vannak ment­ve továbbá: 1. a magyar postatakarékpénztárral szemben fennálló követelések és tartozások, 2. az Osztrák-Magyar bankkal szemben fennálló, valamint az ezen bank felszámolá­sánál az utódállamokra átment követelések és tartozások, 3. az árvapénztárak követelései és tar­tozásai, mert ezeknek összeírása külön intéz­kedés szerint hajtatik végre, 4. a szerződésileg ismétlődő készpénzfi­zetések összes nemei (pld. élethossziglani já­radékok, élelmezési járulékok). Azonban a törlesztési kölcsönök annuitásai alá vannak vetve a köteles bejelentésnek. 5. értékpapírokból eredő követelések és tartozások (tőketörlesztések, kamatok, osz­talékok). A betétkönyvecskék ebben nem fog­laltatnak s a köteles bejelentésnek alá vannak vetve, 6. az állami, vagy szociális biztosításból, valamint a viszontbiztosításból, vagy bármi­lyen magánbiztosításból eredő követelések és tartozások, kivéve azt az esetét, amikor a biztosítási esemény 1919 február 26. előtt kö­vetkezett be, 7. a központi intézet s annak fiókja közti kölcsönös követelések és tartozások, 8. azok a követelések és tartozások, amelyek 1924 november 1-e előtt mindkét fél egyetértésével, kikötés nélkül teljesítették. Azok a követelések és tartozások azonban, melyek 1919 február 26. után a két fél egyet­értése nélkül a bíróságnál való letéteménye- zés által egyenlittettek ki, a köteles bejelen­tésnek alá vannak vetve. Az osztrák és magyar koronákban kife­jezett követeléseknek és átutalásoknak kül­földről a cseh-szlovák köztársaságba való áthozása (átírása) betiltásáról szóló 1919. évi február 6-ki 57. számú rendelet következté­ben keletkezett számlák (az u. n. B számlák) az összeírás tárgyét nem képezik. Azok a követelések és tartozások, me­lyeknek jogi fennállása peres, vagy amelyek kétségesek, szintén beje'^niendők tigynn e körülmény azonban a bejelentésben megjegy­zendő. Arról, hogy a követelés, vagy a tarto­zás alá van-e vetve az összeírásnak vagy sem, a Ceskoslovensky zuctovaci ustav (Cseh­szlovák elszámolási intézet) fog majd dönteni. Ha az elszámolási intézet úgy dönt, hogy a követelés, vagy tartozás bejelentés alá nem esik, a bejelentést visszaküldi. A félnek jogában áll az intézet döntése ellen a nevezett intézetnél az illető végzés kézbesítésétől számított 8 napon belül pa­naszt emelni. A felek magánjogi pereiben a követelés, vagy tartozás fennállásáról, vagy nagyságáról az intézet azonban nem dönt. III. A bejelentés módja Az összeirási bejelentések csak akkor ér­vényesek, ha hivatalos nyomtatványokon nyujtatnak be s ha teljesek és világosak. A nem teljes, nem világos, elkésett, vagy olyan bejelentések, amelyek nem lesznek hivatalos nyomtatványokon benyújtva érvénytelenek és nem lesznek tekintetbe véve. Hasonló­képpen nem vétetnek tekintetbe az előbb be­nyújtott bejelentések (pld. pénzügyminiszté­riumhoz, vagy a kereskedelmi és iparkama­rához). A nyomtatványok darabonkint 60 fillér­ért kaphatók a Ceskoslovensky zuctovaci us- tav-nál, Prága II., Zemská banka és a Zem- ská banka pozsonyi fiókjánál, továbbá az ösz- szes bankoknál és azok fiókjainál, takarék- pénztáraknál, előlegzési pénztáraknál, keres­kedelmi és iparkamaráknál, a Cseh-Szlovák bankszövetségnél Prágáiban, a Cseh-szlovák takarékpénztárak szövetségénél Prágában, a Cseh-szlovák előlcgezési pénztárak egyleténél Prágában, a Cseh-Szlovák Iparosok Központi Szövetségénél Prágában és fiókjaiknál Po­zsonyban, a Szlovenszkói Pénzintézetek Szö­vetségénél mint szövetkezetnél Pozsonyban s a Szlovenszkói és Ruszinszkói pénzintéze­tek egyleténél Pozsonyban. A különböző szerződő felek között létre­jött minden követelésről, vagy tartozásról külön, három példányban kitöltött bejelentés nyújtandó be. Ha valakinek ugyanazon személynél van követelése és egyúttal tartozása is, ezeket külön-külön jelenti be, a követelést tehát a követeléseknek szánt nyomtatványon, a tar­tozást a tartozásoknak szánt nyomtatványon. Ni. ­.....cgengedve tehát csak egyenleget be jelenteni. Az intézet megtartja magának a bejelentés két példányát, a harmadikat pedig a bejelen­tés benyújtásáról tanúskodó nyugtatvánnyal együtt a bejelentőnek visszaszolgáltatja. A követelések és tartozások bejelentései, valamint az ezekhez a fél által adott felvilá­gosítások bélyeg és illetékmentesek. Azonban a Ceskoslovensky zuctovaci ustav-nál benyúj­tandó beadványok és kérelmek (panaszok) bélyeg- és illetékkötelesek (rendszerint be­advány után 2 korona és minden melléklet után 50 fillér). Ha tehát valaki ilyen kérelmet Máramarossziget, november 21. Tivadar István volt raliói főszolgabíró az uj rezsim alatt nem vállait hivatalt, hanem családjával Máraimnrosszigetre költözött, hol export-import irodát nyitott. Üzletéhez igen nagy összeg kellett, amelyet ismerőseitől veti föl részint magas kamatra, részint ha- s zon részesedésre. A volt főszolgabíró eleinte igen nagy összegeket adott haszonrészesedés és kamat címén hitelezőinek, de a tőkét magát nem fi­zette vissza. így ment ez egész a múlt hó­nap közepéig, amikor egyik-másik hitelező erősen nyugtalankodni kezdett, sőt többen a máramarosd királyi ügyészségen Tivadart föl is jelentették csalás és sikkasztás címén. Erre megindult a lavina. Csapatosan jelentkeztek a hitelezők és hamarosan kiderült, hogy mintegy tiz millió leit és csaknem félmillió cseh koronát tesz ki az az összeg, amivel Tivadar a szigeti és rahői ismerőseinek tartozik. A máramarosszigeti ügyészség köröző- levetet adott ki Tivadar ellen, aki a ruszin­szkói ismerősednél próbált pénzt szerezni, hogy hitelezőit megnyugtassa és Rahón tudta meg, hogy körözik. Egy házimulatságon adta ezt tudtára együk rokona, amire Tivadar nyomban ott hagyta a társaságot és a raliói erdőkben megmérgezte magát. A volt főszolgabíró nem' bizonyult jó ke­reskedőnek és a maga üzleti naivságában nagy összegeket vesztett az üzletein. Azonban még nagyobb összegeket fizetett ki Tiva­dar István hitelezőinek kamatok és haszon­Berlin, november 21. Németországban is nagy érdeklődést vál­tották ki azok a hírek, hogy az utódállamok közt tárgyalások vannak folyamatban, hogy a Dunamedence országai ■ gazdasági közös­ségre, vámunióra lépjenek. A német közvélemény bizonyos nyugta­lansággal figyeld a dunai konföderáció kér­dése körül kialakuló tárgyalásokat, mert németeilenes tendenciát lát bennük. A legerősebben jellemezte ezt a hangu­latot előttem a német fajvédők egyik vezére, az ismert publicista, Rewentlow gróf, aki a következőket mondotta: — Benessel szemben mii, németek csak bizalmatlansággal viseltethetünk. Benes volt az, aki a kiisamtantert megteremtette és a fran­ciák, a mi örökös ellenségeink uszályhordo- zójává tette. Amit Paris parancsol, az Benes- nek- szentirás és ha, amint bizonyosnak lát­szik', Bénes a dunai konföderáció eszméjét a maga céljaira kisajátította, akkor ezt is csak párisi utasításra teszi, hogy a fojtogató lán­cot, amit Németország körül vonnak, még elviselhetetlenebbé és szorosabbra fonja. Sze­rintem a dunai államok vámuniója halvaszü­letett gondolat, de ha mégis megcsinálnák azok, aki ma propagálják, agy ezt csak a né­met gazdasági konkurrencia kisajátítása ér­dekében teszik. Azt a gondolatot, amelyet Rewentlow gróf utolsó mondata tartalmaz, fejtegette előttem a demokrata Kedmath dr. volt minisz­ter, a német ipari szövetségek központi iro­dájának elnöke is. Ezeket mondotta: — A dunai államok vámuniójának esz­méje ivem uj, de abban a formájában, ahogy ma beszélnek róla, csak a londoni konferen­cia után született meg. A Dawes-tervezet el­fogadása és akadálytalan végrehajtása Né­metország megerősödését teszi lehetővé. Ez­zel a gazdasági megerősödéssel parallel erősbbödi'k a német ipar és kereskedelem versenyképessége is. A német ipar máris azon az utón van, hogy visszahódítsa magá­nak azokat a közép európai és balkáni piaco­kat. amelyeket az aranymárka bevezetése óta természetszerűen beállott áremelkedés következtében elveszített. Ez a törekvés — különösen ami Magyarországot, Jugoszláviát, bélyeg nélkül küld be, az iiletékkihágás ve­szélyének teszi ki magát. A bejelentéseket, valamint a többi posta utján küldött leveleket bélyeggel kell ellátni; bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Ajánlatos, hogy a feladó a levél hátlapján fel­tüntesse a saját címét. (Vége következik.) részesedés címén, inig maga a töke adós­ságnak maradt. Kiderült az is, hogy Tivadar István tra­gédiájához nagyban hozzájárult a politika, még pedig a jugoszláv politika. Tivadar Ist­ván még az előző Pasicis-fcorHiánnyal szerző­dést, kötött többezer vagon só szállítására. Tivadar Máramarosszigetről akarta Szerbiá­ba szállítani a sót és a román kincstártól nagy áldozatok árán sikerült is kiszállítási engedélyt szereznie. Amikor Tivadar hozizá akart kezdeni a sónak a szerb kormány részére való szállí­tásához, a Pasics-kormány megbukott és Da- vidovicsék jutottak kormányra. Tivadar megjelent Belgrádban, ahol a szerb pémzügy- mmisztériumban közölték vele. hogy a Davidovics-kormány miniszterei meg­semmisítették az előző kormány minden szerződését és igy visszavonták a Tivadar részére kiadott sószálfitási engedélyt is. A rahói temetőben nyugvó Tivadar Ist­ván sirhantjn fölött dúló csatában ma várat­lan és frappáns fordulat történt. Jugoszláviá­ban megbuktak Davidovicsék és Pasios újból kormányra került. Pasícs pénzügyminiszté­riumától ma levél érkezett Belgrádiból Mára- marosszigetre és ez a levél fölszólítja Tiva­dar István kiviteli kereskedőt, hogy kezdje meg Jugoszlávia részére a romániai só szál­lítását. A belgrádi pénzügyminisztérium fölszólí- tása óriási meglepetést keltett Máramaros- szigeten és a hitelezők most tárgyalásokat folytatnak az özveggyel, hogy a sokmilliós söszállitást lebonyolíthassák és kielégítsék a tragikus véget ért volt főszolgabíró hitelezőit. Bulgáidát és Görögországot illeti — máris je­lentékeny sikerrel járt és ez természetesen idegesíti a cseh-szlovák és osztrák ipart, amelynek ez a német verseny nem igen tetszhetek, mert lassanként nemcsak megne­hezíti ez iparok helyzetét, hanem bizonyos iparágakat teljesen ki is szoríthat a Balkán­ról. Természetes, hogy egy vámunió esetén a cseh-szlovák és osztrák ipar úgyszólván konkurrencia nélkül állana. Azok a jelszavak, amelyek az utódálla­mok konszolidációjának egyedüli lehetősé­gét a gazdasági konföderációban jelölik meg, csupán köpenyül szolgálnak ennek a ténynek, •Bizonyos, hogy az a kis államokra való tagozódottság. amelyet a békeszerződések Középeurópáiban megteremtettek, nagyon megnehezíti a belső konszolidációt, sőt — ami különösen a dunai államokra vonatkozik — bizonyos tekintetben veszélyezteti azok biztonságát és fönmaradáisát is, de ezen nem a vámunió, hanem csakis egy politikai és tiszta nemzeti föde­rációs alapon álló dunai államszövetség se­gíthet, egy államszövetség, amelyben az illető országok minden nemzetisége egy­formán megtalálja a maga boldogulását és egyformán elnyeri a maga politikai, kultu­rális és nyelvi szabadságát. Egészen más szempontból Ítéli meg a kérdést a német nemzeti párt vezére, Hergt volt államminiszter.- őt főképpen Ausztria szerepe érdekli és erre fektette a következő nyilatkozatban a fősulyt: — Nem hihetem, hogy Ausztria bele­megy egy ilyen alakulatba, amelynek éle kétségkívül osakis Németország ellen irá­nyulhat. Hiszen Ausztriában nemcsak a nagy- nemeteknél él a Németországhoz való csatla­kozás, a Nagy nem efcország, a minden-néme­tek-egyesülés ének gondolata. Valószínűtlen, hogy a ke rész tény szocialista kormány egy ilyen államszövetséghez csatlakozzon, még ha az egyelőre csak vámunió formájában jönne is létre Kétségtelen, hogy egy ilyen csatlakozás az Ausztriával szemben folyta­tott német politikának gyökeres revid látás át vonná szükségképpen maga után. Szombat, november 22, Eskiittre rábizonyul a panama Budapest, november 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Az Eskütt-pör tegnap délutáni tárgyalásán folytatták a tanuk kihallgatását. Pintér Gergely tanú azt vallotta, hogy kért kiviteli engedélyt, mire Eskütt azt mondta, hogy kiviteli engedélyt csak pénzért kaphat és ez a pénz bizonyos célokra kell. A tariu nem adott pénzt Esküttnek, mire rendes utón is megkapta az engedélyt. Eskütt erre megjegyzi, hogy a tanú Tömöry Angéla utján lefizette a pénzt az engedélyekért. Márton János kisgazda terhelő vallomást tett Eskütt ellen, mire Eskütt hevesen kezdett vele vitatkozni és azt mondta, hogy szándékosan összezavarja a dolgot. A tanú kijelentette, hogy a szinigazat vallja és ha rásütnék, hogy hazudik, öngyilkos lesz. Ezután a Somaruga Valdemár bárónő féle ügyet tárgyalták. A bárónő kért engedélyt, az ügyosztályban Eskütthöz utasították. Eskütt azt mondta neki, hogy Nagyatádi Szabó nem adat ré­szére engedélyt, meri a külügyminiszter megtiltotta. Emiatt nagy botrány lett. A bárónő, aki tanúvallomást tett, elmondta, hogy az elutasítás után Eskütt közölte vele, hogy kaphat engedélyt, de csak akkor, ha minden kiszámítandó állat után ezer koronát fizet. Ő ezt elmondta az ügyosztályban, ahol rendkívül felháborodtak emiatt. Eskütt megjegyezte, hogy a pénzt sohasem saját céljaira, hanem pártcélokra fordította. A tárgyalás végén kérte Eskütt, hogy betegségére való tekintettel függesszék föl vizsgálati fogságát. A biróság a kérésnek nem tett eleget. A mai tárgyaláson Meskó Zoltán nem­zetgyűlési képviselőt, volt belügyi állam­titkárt hallgatták ki. Meskó elmondta, hogy tudomással birt Eskütt üzelmeiről, a pártnak be is jelentette, sőt Nagyatádit is figyelmez­tette, de a miniszter előtt Esküit tisztázta magát. Nagyatádi aztán azt mondta neki, hogy Eskütt ellen hajsza folyik és ki akarják túrni állásából. Nagyatádi azért viselteti határtalan bizalommal a Eskütt iránt, mert a komtnün alatt megmentette életét és sze­mélyes testörségéhez tartozott. Három nővér borzalmas öngyilkossága Szaímár, november 21. Borzalmas hármas öngyilkosság történt Szatmárnémetin, mely a lakosságot már na­pok óta izgalomban tartja. Két héttel ezelőtt elhunyt Szatmáron Osvath József jómódú özvegy szücsmester. Három lánya, a 26 éves Juliska, a két évvel fiatalabb Mariska és a 22 éves Juci árván maradtak. A három lány egy héttel apjuk halála után eltűnt a városból. Végre föltűnt az ismerősöknek, hogy a lányokat sehol sem láthatják. A lakás be volt zárva és senki sem adott életjelt a kopogta­tásokra. Értesítették a rendőrséget s a rend­őrség emberei feltörték a lakást, hol borzal­mas látvány tárult a szemük elé. A három le­ány ünneplő ruhát öltött s azután egymás­után, egyetlen szobában, sorba fölakasztot­ták magukat a mestergerendára. Úgy látszik, hogy a legidősebb nővér volt a hóhér, aki két húgát egymásután fölakasztotta, persze azok beleegyezésével s aztán önmaga is öngyilkos lett. A szobában bezárt kutya és macska, va- tószinüleg az éhségtől, szintén elpusztultak. Az öngyilkosság oka ismeretlen, mert a leányok elég módosak voltak s jólétben él­hettek volna apjuk halála után is. Hátraha­gyott levelükben pedig csak temetésükre vo- naT Mag intézkednek. Az elhunytak unoka- hugai Kiirthy Józsefnek, a híres budapesti szí­nésznek. ===== Cipői ===== CSAK NAI VEGYEN HASSA, FÖ-UTCA 26, ma A jugoszláv kormányválság miatt lett öngyilkos a volt rahói főszolgabíró Megoldódott a rahói rejtély — Hová lettek a máramarosszigeti milliók? A németek attól tartanak, hogy Benes Németország ellen forszírozza a dunai vámuniót Beszélgetés német politikusokkal a dunai föderációról 1 MMÜWtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents