Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-19 / 263. (711.) szám

Egy kalandor a XX-ik században Konstantinápolyié! Blarritzig bolonddá tette a világot — A .háremhölgyek és a milliárdos Gould-leány Páris, november 18. ÍÁ huszadik század a csirkefogók kora. Lépten-nyomon fol-íöltünik egy szélhámos, aki az emberek egész raját teszi adófizető­jévé s nem egyszer a rendőrségeket is or­ruknál fogva vezeti. A sóik apró csirkefogó közül azonban egész fejjel emelkedik ki az a mo dern R in áldó, akit végre a párisi rend­őrség juttatott a büntetőbíróság elé, ahol a huszadik század legzseniálisabb szélhámosá­nak kalandjai, mint egy érdekfeszitő filmre­gény peregtek le. Két esztendeig hordta ösz- sze Európa egész rendőrsége ennek a tizen­négy" napig tartó tárgyalásnak az anyagát, amelyet a zseniális kalandor humora fűsze­rezett meg. A Ildiéncnevü szélhámos igazi neve Ottó István s 1899-ben Lütti ebben született. A liozzáiutézett kérdésekre előkelő nyugalom­mal felelt. Megjelenése az igazi üt benyomá­sát keltette s előadása mindvégig lenyűgözte úgy a bíróság, mint a hallgatóság érdeklő­dését. — Az egyenruha és .a nő! Ez a kettő vonzott mindig ellenállhatatlan erővel s ez a kettő volt az oka, hogy életemben annyi bo­londságot követtem el. Az elnök előtt a világ minden részéből összefutott aktatenger, minden levele komi­kus bizonyítéka az emberek könoyenbivősé- géniek. Ottó Isi Iván már húszéves korában Kon­stantinápolyban bukkan föl. Törökül gyorsan megtanul s egy eunuohi bizonyítványt sze­rez, hogy a háremekbe juthasson. Kamid Abdulla basa főháremőre lesz s két évig éli világát a török paradicsomban. Nem bírja, unja végre a háremnek gyönyöreit s egy nap megszökik. Persze, nem üres kézzel. Táská­jában a hárem úrnőinek összes ékszerei. Pár hét múlva már Brüsszel utcáin sétál belga főhadnagyi formaruhában. A katonai kar­rierje gyorsan Mád. Minden hónapban elő­lépteti magát. Két és félévvel ezelőtt belga ezredesi ruhában jelent meg a Rulhrvidéknek azon a részén, amelyet az amerikai hadsereg Allén tábornok vezénylete alatt tartott megszállva, A belga hadsereghez persze semmi köze sem volt Ottó Istvánnak, a hatóságok pedig már ekkor különböző büntettek miatt körözték. A tábornok főhadiszállásán előadta, hogy ö a belga király megbízásából Allén tábornoknak a legnagyobb belga kitüntetést, a Lipót rend­jel első osztályát akarja átadni. A király ki- vánsága, hogy ezt a fényes rendjelet nagy icatonai ünnepségek kenetében tűzze mellére kedvenc ezredese. Allén tábornok boldogan fogadta a hirt s fényes katonai parádét rendezett, amelyen a francia és angol katonai kitűnőségek is részt vettek. Az ágyuk dörögtek s diszitüzet adtak abban a percben, amikor Ottó István ragyogó ezredesi egyenruhában, a mellén vagy húsz rendjellel, odalépett Allén tábor­nokhoz s fölfűzte neki Albert király nevében a Lipót-nend első osztályát. Az összes fegy­vernemek tisztelegtek, majd diszmenetben elvonultak a belga király képviselője előtt. A rendkívül fényes parádéról a lapok hasábokat írtak, a mozgószinházak bemutat­ták az ünnepséget, de mire a brüsszeli kabi­netirodában észbekaptak s elrendelték a vizsgálatot, az „ezredes4* már árkon-bökron túl volt. Hogy a botrányt némiképpen eny­hítsék, a belga király megküldte a Lipót- rend nagyfeeresztjét Allén tábornoknak. Szerda, november 19. Ottó István már ekkor Biarritzban ud­varolt a milliárdos Gould-teánynak. Az ame­rikai társaságnak Maurice Maeterlinck Paul fiának nevén mutatkozott be. A.jőnevit. pom- pás modorú fiatalembert kitüntető szíves­séggel fogadták s alig pár hét alatt a milliár­dos leány lángoló szerelemre lobbant. Ottó István, illetve Paul Maeterlinck el is je­gyezte a szép amerikai milliárdos nőt s ga­vallér módon pár százezer dollárt ki is csalt a családról. Közben a biarritzi polgármester gratulált a nagy belga költőnek fia házassá­gához. Mire Maeterlinck válasza megérke­zett. s a szélhámosság kiderült, a kalandor ismét elszdeílt s már a francia Rennesben ün­nepeltette magát, minit a háború egyik leg­nagyobb nievü tábornoka. Itt aztán véletlenül leleplezték s végre rendőrkézre jutott a regényes életű kalandor. Harminckét menyasszony, sok millió frank, fényes egyenruhák, udvari fogadások, asszo­nyok, hatóságok, méltóságok, egész városok bolooddátevése tarkítják ennek a zseniális csirkefogónak múltját, amely most a börtön­be torkollott. A bíróság hatévi súlyos börtönre Ítélte Ottó Istvánt. Amikor az elnök kihirdette előtte az Ítéletet, hozzáfűzte: „Öli századunk legnagyobb szélhámosa.44 Ottó István elmosolyodott: „Köszönöm az elismerést, elnök ur, de remélem, hogy pályám még nem fejeződött be.“ Azután ele­gáns meghajlással búcsúzott a külső világtól — hat évre. Baeran cellájában Két német képviselő elmondja Ba erannál a börtönben tett látogatását Prága, november 18. A politikai élet hullámai összecsaptak neve fölött. Egy darabig ettől a névtől vissz­hangzott a köztársaság, azután következett az elitéltetés. Néhányan még felemelték sza­vukat, azután csönd következett: a börtön- céllá csöndje. Pilsentől egyórás ut után éli* az ember Boryba. Ott van Baeran bebörtönözve. A börtön modem épület; igazgatója szeretet­reméltó ember, aki folyton azon töri a fejét, miként segíthetnie legjobban a rábízott fog­lyokon. Rögtön rendelkezésünkre bocsátja egyik tisztviselőjét, aki végigvezet a hatal­mas épület középrészén, fel a harmadik emeletre. Az őr tiszteleg, a nehéz ajtó for­dul egyet 'és bent vagyunk Baerannál. Kemény ágyán ül darócruhában. Alig tud fölkelni, annyira kínozza a köszvény. Mikor minket meglát, kitörni ké­szülő örömét visszafojtja. Csak a szemében csillog a meghatottság, mert velünk van a tisztviselő. A:z ágyon kívül egy könyvekkel megrakott asztalka és egy szék. Baeran fogsága alatt megtanult spanyo­lul és angolul és tökéletesítette magát a cseh nyelvben. Azonkívül egy nagy szo­ciálpolitikai művön dolgozott, amely a befejezés fellé közeledik. Sokat szenvedett, de a szenvedés nem törte meg. Élénken beszél és minden politikai mozzanat iránt érdeklődik. Mikor elmondjuk néki, hogy az utolsó ülés alkalmával inditványí tettek arra nézve, hogy perét revízió alá vegyék, piros lett az arca a boldogságtól. Nem szól semmit, mert nem szólhat, de szó nélkül is tudunk mindent. Csak mikor jövő­jéről beszél, gond és fájdalom hasit baráz­dát homlokába. Megnyugtatjuk: a német nép tudni fogja kötelességét! Baeran tekintete a cella magasan fekvő ablakára esik. Követjük tekintetét és mele­gen megrázzuk a kezét: december 27-én szabadlábra helyezik. Szabad lesz és még hallani fogja a ka­rácsonyi szentének kicsendülését. Újrakez­di a munkát, mondja és mialatt beszél, ha­mar telük az idő. Délben behozzák a foghá­zak ismert két pléhedényét, bennük azt az ebédet, amit minden gonosztevő elé raknak, j Letelt a látogatás ideje. Búcsúzunk. Oda­benn gyönyörű őszi verőfény. A losonci reformátusok állásfoglalása megrágalmazott lelkészük mellett Impozáns rendkívüli közgyűlés Losonc, november 18. (Saját tudósítóink jelentése.) A Sörös Béla ellen igaztalan és rosszakaratú tá­madások ügyében a losonci református egy­házközség vasárnap délelőtt rendkívüli köz­gyűlést tartott. A méltóságteljes lefolyású közgyűlésen az egyházhivek nagy tömege mellett a többi keresztény egyházak hívei közül is sokan resztvettek- A közgyűlést Kövy Árpád lelkész imával nyitotta meg, majd Szlassy Béla egyházközségi főgond­nok ismertette a Sörös Béla vezető lelkész elleni igazságtalan hírlapi támadásokat, rá­mutatott azoknak az egyházak és a magyar­ság békéjét veszélyeztető káros voltára és előterjesztette a következő határozati javas­latot: — A losonci református egyházközség 1924 november 16-án az egyház tanácster­mében tartott rendkívüli közgyűlésén megál­lapítja, hogy azon hírlapi támadás, mely a Losoncon megjelenő Magyar Közlönyben és ennek nyomán a Kassai Naplóban megjelent és Sörös Béla vezető lelkész ellen irányul, valótlanságon alapszik, mert az október 31-én tartott református emlékünnepen sem­mi olyan kijelentés nem történt vagy kitétel nem használtatott, amely csak távolról is ökot adhatott volna a fenti lapokban megjelent közlemények megírására. Megállapítja, hogy e közleményekben fog1 attak nemcsak szere­tett első lelkésze ellen irányulnak, hanem az egész egyházközséget is mélyen sértik. Meg­állapítja, hogy ezen közlemények és hasonló irányú támadások igen alkalmasak a város magyar társadalmának és általában a s-zflo- venszkói magyarság társadalmi békéjének veszélyeztetésére, az egész társadalom meg­bontására és erejének rneggyengitésére. Ép­pen ezért mély fölháborodással utasítja visz- sza és bélyegzi meg a Magyar Közlöny és a Kassai Nap’ó közleményeit. Tudatában van az egyházközségi közgyűlés annak, hogy ezen támadás csak egy láncszeme azon so­rozatos támad ás óiknak, melyek célja az, hogy Sörös Bélát az egyházközség éléről és igy városunkból eltávolithassák. Ennek elle­nében a losonci református egyházközség közgyűlése hálás büszkeséggel emlékszik meg azon önzetlen és fáradhatatlanul műkö­désről, melyet Sörös Béla vezető lelkész úgy az egyházközség, mint a szlovenszkói egye­temes református egyház és a szlovenszkói magyarság érdekében kifejt. Biztosítja sze­retett lelkészét igaz, odaadó támogatásáról és törhetetlen ragaszkodásáról- Felhívja őt, hogy eddigi magatartását változatlanul tart­sa fenn és Isten áldását kéri további mun­kásságára. Az általános helyesléssel elfogadott ha­tározati javaslathoz az egyházközség tagjai nevében Filo Lajos, Kulifay Lajos, özvegy Iiercsuth Gézáné és Polacsek József szóltak hozzá és mindannyian megtámadott lelké­szükkel szemben legteljesebb bizalmuknak és ragaszkodásuknak adtak kifejezést. Az egyhangú határozat kimondása után küklöttség ment Sörös Béláért, akit a termet zsúfolásig megtöltő közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadott. Tóth Kálmán egyházközségi gondnok meleg szavakkal üdvözölte és ismertette előtte a közgyűlés határozatát. Sörös Béla meghatódva köszönte meg a bizalomnak ezt az ünneplés megnyilatkozását és nagysza­bású, Losonc közéletének utolsó két évtize­dét átölelő beszédében ismét hitvallást tett a vallásfelekezetek testvéri egyiittmunkáíkodását szolgáló életpro­gramja mellett, amelytől soha sem tért el eddig sem és amelytől minden támadások dacára nem fog eltérni ezután sem. Ezzel véget is ért az impozáns közgyű­lés, amely méltó választ adott az igaztalan támadásokra. Az ügy történetéhez tartozik az is. hogy Sörös Béla a támadó közlemények megjele­nése után egyházke,rü éti főhatóságától a fe­gyelmi vizsgálat elrendelését kérte, amely kérésének a Komáromban tartott egyházke­rületi közgyűlés eleget is tett. Az eltűnt színházi alap Varsó, november 18. Ilyen dolog aligha történhetnék meg má­sutt: egy színház építési alapja egyszerűen eltűnt. Nem használta fel senki, nem lopta el senki, mégis úgy eltűnt, mintha a főid nyelte volna el. így történt: Néhány évvel ezelőtt leégett „Rozmaitozei44, a varsói nemzeti szín­ház. A városi tanács akkor összeült és rend­kívüli adókat állapított meg, amelyek arra voltaik szánva, hogy a leégett színházat újra felépítsék. Ugyanekkor külön bizottság ala­kult, amely a városi tanácsot törekvésében segíteni akarta. Nagy propaganda indult meg 'és eredménye az volt, hogy a lengyel arisz­tokrácia és a tehetősebb polgárok 2000 dol­lár értékű lengyel márkát helyeztek el egy varsói bankban azzal a kikötéssel, hogy azok, akik egy meghatározott összeggel já­rultak hozzá az alapítványhoz, a nemzeti színház minden premierjére ingyenjegye>i kapnak. Ez a külön bizottság egy városi ta­nácsosból és néhány kirendelt polgárból ált. 1921 végén az infláció következtében a letett 2000 dollár értékű lengyel márka már csak 1200 dollárt ért és a különbizottság feloszlatta önmagát. A bankot a városi tanács értesítette arról, hogy ezt az alapot tekintse a város külön alapjá­nak, amely fölött csak a tanácsnak van jo- gábn rendelkeznie. A bank ezt tudomásul vette, de mert egyre-másra teltek az évek, anélkül, hogy valaki törődött volna a letett összeggel, a bank a maga céljaira fordította, ellenben a városnak lengyelmárka kontója volt a barikban­Mikor végre ezidén a befolyt rendkívüli adókból felépített uj nemzeti színház meg­nyílt, a lengyel arisztokrácia segélye, amely 2000 dollár volt, 1.50 zloty-ra, azaz 10 cseh koronára olvadt volt c-ssze, mert ennyit ért az 1921-ben 2000 dollárt érő lengyel mártva. Erre jöttek a hazafiak és be­perelték a városi tanácsot. Számításaik sze­rint a. gyűjtés az építkezésnek pontosan 20 százalékát tette ki. tehát 400.000 zlotyra per- lik a várost, amely könnyelműen elkezdte a rábízott pénzt, anélkül, hogy valaki is hoz­zányúlt volna. A jogászok a hazafiaknak ad­nak igazat, de azt tartják, hogy r:.em a vá­ros perelhető, hanem csak a városi tanács. Ez pedig a szinbázépitkezés különbizottságá­ra hárítja a felelősséget, amelynek nem lett volna egyéb dolga, mint a színházai apót ren­desen kezeim. Csak a „nagy adakozók44 ne­vetnek a markukba, mert per utján be fogják hozni, amit adakozó kedvükben kiadtak és azonfelül ingyenjegyet fognak kapni minden premiérre. A nemzeti színház pedig örülhet neki, hogy tető a a jutott, mert az eltűnt alapból nem építették volna fel soha. wmMíTáJíiirófi) 'r ÖT lORBM # * Paris. A közel jövőben folytatni fogják a ném-et- ffameia kereskedelmi tárgyalásokat. * Melbourne. Az ausztráliai Viktória domínium uj miniszter­elnöke Allan mezőgazdasági párti képviselő lett. * London. Csangszolin és Fengjuhsiang Tiencsinbe ér­keztek, hogy megtartsák Kina sorsát eldöntő 'kon­ferenciájukat. *Bem. Hivatalosan megcáfolják azokat a jelentéseket, melyek Szovjetoroszországnak Svájc által való el­ismeréséről szólnak. Jl^inderma^ add át <ts igMgp&t egy tétovázó ismerősednél!, míg meg nem gwös&öitiiSz asrróf. ftogwr a (Prágai Magyar Mtm- fap a ma^ovsá^ érdteBkeii I mmmmwm'E Vulkán wS‘59 = K®#«c« - K0MO = _____________________fo-«Hco M | *

Next

/
Thumbnails
Contents