Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-01 / 249. (697.) szám
Macdonald után — Baldwin elébe (g.) Prága, október 3Í. Az angol választások eredménye mindenki számára több, mint meglepetés. 'Azt, hogy a konzervatív pártot, mely két év előtt 346 mandátummal kormányzott, amely tavaly decemberben 258 mandátumra csökkent erővel vonult az ellenzék padjára, most több, mint 400 mandátummal ajándékozta meg az angol választók akarata, senki sem várta és senki sem látta előre. A párt érdekeit propagáló Rofhenmere-sajtó csak pár nappal a választások előtt 328 mandátumot jósolt a konzervatívoknak, tehát jelentősen kevesebbet, mint amennyit a választás ténylegesen adott nekik. A konzervatív pártnak mindössze 120 jelöltje bukott meg, ezzel szemben a munkáspárt 350 jelöltje nem kapott mandátumot s a liberális párt 340 jelöltjéből 300 maradt a választási csatatéren áldozat gyanánt. Ezek a számok hatalmas erővel beszélnek. Dokumentálják azt, hogy az angol nép politikai véleménye tizenegy hónap alatt alapjaiban változott meg s hogy aiz angol nép politikai álláspontja bizonyos szilárd bázisokhoz és realitásokhoz ragaszkodik és ki- sebb-nagyobb kilengések után visszatér. Nem Ziriovjev hamis, vagy' nem hamis levele, mint választási trükk, vagy kortes- merénylet döntötte el igy a választást, nem valamelyes elvi programnak választási bukásáról, vagy diadaláról lelhet itt szó, de egyszerűen arról, hogy az angol nép határozottan, reálisan és biztosan válaszolt erre a kérdésre: Is the Lábonr Government fit to rule? Alkalmas-e a labour a kormányzásra? — ez volt a politika egészéből kijegecesedö kérdés és erre válaszolt nem-mel az angol közvélemény. A válasza a munkáspártra nézve szomorú és vereséget jelentő volt. A munkáspárt visszaesett oda, ahol 1923-ban volt s ez a körülmény azt igazolja, hogy a munkáspártnak tavalyi választási sikere csak az időleges gazdasági és politikai konjunktúrák eredménye volt és nem a munkáspárt eszmei és elvi értékének tartós fölemelése. A kérdésre adott válasz halálos sebet ejtett egy párton, amelynek közvetlen szerepe vajmi kevés volt a kérdés merituma szempontjából. A választás elsöpörte a liberális pártot, megerősítve azt a politikai tételt, hogy a két szélső politika között bizonytalankodó pártoknak föl kell morzsolódniok. A liberális párt tragikuma akkor kezdődött, mikor a munkáspárt szélsőbb baloldali akcióival határozottan lépett az angol politika színterére, amikor magáihoz ragadta a baloldali politika jellegét s ezzel abba a helyzetbe sodorta a liberális politikát, hogy az azt sem tudta, jobb oldali-e, vagy baloldali, a munkáspárt felé vonzódjék-e, vagy'' megtagadja a tory-párttal szemben elfoglalt és történelmi álláspontját. A tragédia akkor pecsételődött meg, amikor a liberális párt az angol inun- káskormány parlamenti akcióinál a többség- kiegészitést hol jobbra, liol balra végezte s amikor élére engedte Lloyd Georgeot, akinek hiúsága és vacillálása a két szék közötti helyzetet váltotta ki. Az angol parlamentarizmus történelmi tradícióit visszahozta az uj politikai korszak is. Visszatért a kétpártrendszer s visszatért az abszolút többségre támaszkodó kormányzás s a számszerűen és erőviszonyaiban arányos ellenzék helyzete. Ebben a helyzetben Baldwin számára nyílik meg a politikai rehabilitáció esélye. Baldwin előtt ürült meg az angol miniszterelnöki szék s ezzel vissza- vezrtődött az angol politika oda, ahol tavaly télen megszakadt és elkanyarodott. Ennek a politikának jövőbeli irányait mégsem lehet a tavalyi irányvonal egyszerű és egyenes folytatásaiként föltételezni. Nem szabad azt hinni, hogy Baldwin ott folytatja, ahol tavaly elhagyta, mert egy esztendő alatt az európai politika önmagától termelt ki uj helyzeteket, amelyekhez alkalmazkodni nemcsak realitás, de észszerű kötelesség is. Baldwin nem mondhatja azt, hogy minden külpolitikai akció, amit Macdonald egy év alatt a konzervatív párt kíméletes magatartása, csöndes és hallgatólagos helybenhagyása mellett végzett, semmis és Baldwin ezt nem is fogja mondani. Talán higgadtabban, talán a brit impérium világpolitikai céljait jobban kidomborítva fogja irányítani az akciókat, de ezek nem törik össze azt a müvet, amit Macdonal 1 jószándékkal, talán elelsietve és talán el-eldilletánskodva végzett, de amiben érték volt és a békével szemben akarat nyilvánult meg. noguar szómmk a Külügyi vitánál Feyerfeil (német keresztény szociálist a) nem sok eredményt vár a genfi jegyzőkönyvektől. Lodgman (német nemzeti): A nép- szövetségnek elsősorban kellő tekintélyt kell megteremtenie a maga számára és a nép- szövetséget demokratizál ni kell A népszövetséget kapcsolatba kell hozni az államok beléletével. A formális pacifizmus semmit sem ér az anyagi pacifizmus nélkül M 1 c o c h (cseh iparosipárti) a pénzügy- miniszter beszédével polemizált. Hrusovsky (cseh nemzeti szocialista) Juriga tegnapi beszédére azt válaszolja, hogy a csehek is megünnepiik az október 30-át, de szerényebb keretek között. Ezután K o r 1 á t h Endre dr. ruszinszkói magyar képviselő emelkedett szólásra és mondotta el nagyhatású beszédét. Korláth Endre az expozéról császárság reménysége, melynek kedvéért építi a cseh kormány Ruszlrtszkóban az ukrá- nizmus támogatásával, galíciai ukrán emigránsok liivatalba-segitésével, a pravoszlávia hatósági támogatásával azt a hidat, mely hívatva lenne Cseh-Szlovákiát Lengyelországon, illetve Keietgalicián keresztül, Oroszországgal összekötni. A 'küipoktilkábari is a ma követelménye legyen első s ne a holnapután álma. A nagy nyugati államok bizalmatlansága De viza«-űU'K meg, hogy néz ki a (köztársaság külpolitikája a nyugati államokkal való viszonylatban. A cseh külpolitika mindig alkalmazkodott a Parisban kiadott parancsokhoz. De ez a vazallusa szerep sem képes biztosítani Gseih-Szioválkia részére Franciaország őszinte bizalmát. Ennek is megvan a maga magyarázata. Csak az olasz-cseh egyezményre kell gondolnunk, melyben Csehország szükségesnek látta a trianoni békeszerződés íentartáisát biztosítani, azonban megfeledkezett e •szerződésben a versaüüiesii békeparancs fen- tartását emlegetni, hogy ne vágja útját a lassan- kint erőre kapó Németországgal való paktálásnaJk s ne tüzelje mpga ellen a köztársaság kebelléiben élő németséget. Ez az előrelátó cselekedet nem elégíti ki a franciákat. Hogy milyen Cseh-Szlovákia viszonya Olaszországhoz, arra jellemző választ adott Ciariatini olasz képviselő egy prágai lapban tett nyilatkozatában. Az angol politika nem sok ügyet vet a csehszlovák külpolitika mesterkedésére. De ha azt kérdezzük, milyen érzellemme! viseltetik az angol közvélemény Cseh-Szloválkiával szemben, Lloyd Qeorge-nák azt a mondását kell idéznem, melyben Benest, aki az angol-francia ellentétben békítőnek tolta fel magát, „okvetetiénkedő kis emberidnek nevezte. Az angol közvéleménynek Cseh -Szí n vakja vd szemben táplált érzelmeire jellemző az az ideges nyugtalanság, mellyel ott Cseh-Szlovákia túlzott fegyverkezéseit figyelik, mert úgy érzik, hogy ez Anglia ellenlábasának. Franciaországinak európai hegemóniája érdekében történik. A szovjet a köztársaság • integritása ellem A szovjetről köztudomású, hogy nem ismerte el Rusarasakénak Cseh-SztováMához való csatolását s igy a köztársaság integritását veszélyezteti. A helyzet tehát az, hogy a cseh kormánynak mindenfelé kapkodó, tervi ölen szándékaiban és lépéseiben egymásnak ellentmondó pöIWrcája azzal az eredménnyel járt, hogy Cseh-Szlovakjának Európában — mint kimutattam — egy barátja sincsen és hogy úgy a legközelebbi szomszédaink, mint a távolabb fekvő államok egyforma idegenkedéssel és bizalmatlansággal néznek a cseh-szlovák köztársaság leié. Magyarországgal szemben ez a politika legalább őszintén és leplezetlenül ellenséges. Természetesem a kisebbségi kérdésnek Igazságtalan és embertelen, minden emberi érzést felháborító kezelése a legfőbb akadálya a két állam közti normális viszony kialakulásának, mely pedig nemcsak Magyarországnak, de Csehszlovákja belső békéjének és külső erősségének is eminens érdeke. Semlegességet és becsületes béketörekvésefcet A köztársaság kormánya a demokráciát csak názisköüt emlegeti, de tényleg a mihtarmrHJsra épít, mély nemcsak az európai békét veszélyeztetheti, • hanem a beUbékénloet is, mert ez airayf adóterhet jelent, amely alatt az amúgy is agyonzaklatott népünk türelme és teherbíró képessége összeroppan s előre nem látható végzetes cselekményekre ragadtathatja magát. A külpolitika teljes eredménytelenségéért Benes külügyminisztert terheli a felelősség. A cseh külpolitika atz ő legszemélyesebb munkájának az eredménye. Vállalnia kell tehát kudarcáért a felelősséget. A koalíció ugyan még ól, de Benes külpolitikája tulajdonképpen megbukott. Első legnagyobb törekvése a kicsi Magyarország teljes megfojtása — nem csinálak belőle titkot: ez megnyugvással tŐW el — a 'kicsi Magyarország igazságán megbukott, műn nem változtat az, hogy ehhez BeaieS kény- teflénségből jóancot vágott. A másik célja, hogy Európában 'nagyhatalmi szerepet játszhasson, a londoni konferencián és a genfi jegyzőkönyvezésnél vallott teljes csődöt, ment az előbbinél miég a statiszta szerepe se, az utóbbinál pedig csak a stiliszta szerepe jutott neki. Engem külpolitikai szempontból elsősorban a Magyarországgal való normális viszony érdekel s ennek szempontjából is, a belbéke érdekében is a cseh kormánynak fel kei hagynia a nemzeti kisebbségeikkel szemben folytatott eljárásaival. Saját békénket megvédeni s mások békéjét a diplomácia rnesterkedéseivel nem háborgatni: ez legyen a célunk. Teremtsünk magunk részére semlegességet s becsületes békés törekvésünkkel védelmezzük azt meg s akkor a külügyi expozé sok barátról s kevés ellenségről számolhat be. Ne akarjon Benes ur nagyhatalom lenni, hanem egy heterogén elemekből álló, a gyengeségét érző, semleges s valóban demokratikus köztársaságért teremtsen. A külügyi expozét nem veszem tudomásul. Ne'cas (ruszitnszikói cseh - szociálde- demokrafca) a ruszinszíkói szegény nép helyzetét ecseteli. Szent-Ivány József a külügyi kérdésekről Ezután Szent-Ivány József mondotta el a következő beszédet: — Az európai politika utolsó esztendeje nagyjelentőségű eseményeket hozott. Egy évvel ezelőtt még Franciaország Po in cáré szellemében folyó politikája a nemzetek szövetségét kizárólag úgy kezelte, mint az ő törekvéseinek végrehajtó szervét. És ez a politika az imperializmus, sőt a militarizmus minden kritériumát viselte magán. A külügyminiszter ur követője volt a francia miniszterelnök által táplált iránynak és egymásután alkotta meg a különféle szövetségi szerződéseket és katonai konvenciókat, amelyeknek célja a régi alapokon a szuronyok hatalmával biztosítani azokat az alkotásokat, melyek uj Európa térképén egynéhány esztendő óta léteznek. Ennek az iránynak a bukása, valamint az angol munkáspárt kormányrajutása a külügyminiszter urat és egész politikáját olyan problémáik elé állította, amelyek megoldása egyáltalán nem látszott egyszerűnek. Más embereik, más felfogás lett uralkodó ebben a koncernben, amely Európa, vagy talán mondhatnám a vitáig sorsát intézi. A külügyminiszter ur régi szokása szerint ezeknek /R Í^F^^TR RT évfolyam 249. (697.) szám ^ Prága, szombat, 1924 november 1 RÍJfRlP JRÍ félévre 150 K&, negyedévre 75 K&, egy hónnpW RbL ^O^negyedévre 115 Ké., egy hóra 59 Ké. Siet? J$ rCMSZ^ÓÍ és &ÍUSXÍn§%&ÓÍ Jeíefős sxerftesidft: &etioitaí$i ir át. következett ££feis&é$si áfaiti©& pofitíHai napifapf <a István Prága, október 31. Á képviseTőház mai ülését fél 11 órakoi nyitotta meg Tomasek elnök és kegyeletei szavakkal emlékezett meg Tschermák neme szociáldemokrata képviselőről. Ezután folytatták a külügyi vitát, amelynek első szónoka Kaffka dr. (német demokrata) volt Hangoztatta, hogy Középeurópában a kisebbségi kérdés játsza a főszerepet és amíg ez nincsen megoldva, addig tartós békéről, vágj együttműködésről szó sem lehet A népszövetség mindaddig nem tud hatékony munkát kifejteni, amíg föl nem állítja a kisebbségeket védő szervét. M i s 1 i v e c (cseh néppárti) követeli, hogy a hadügyminiszter nyomban tegyen jelentést arról, hogy elbocsátotta-e a fölösleges katonákat a hadseregből. • A k&lügymWszter ver nagy reklámmal beharangozott expozéjából, de különösen az elhallgatott, tényleg azonban megtörtént külpolitikai botlások sorozatából kénybe len vagyok megálüa- pitani, hogy a cseh külpolitikának nincsen határozott alap- gondolata, koncepciója s ennek folytán ma már nincsen kellő súlya és tekintélye. Hogy jó-e egy ország külpolitikája, az az eredményeken ismerhető fel s nem a külügyi expozékon. Nézzük tehát, hol vannak a cseh külpolitika eredményei? Antagonizmus Romániával Csehország helyzete még a kásán tant on bélül sem mondható kedvezőnek. Ugyanis: a pánszláv célok, melyek felé felismerhetően a cseh politika halad, természetszerűen idegenítették el Romániát. E tényt ugyan mindkét fél konokul tagadja, azonban ml sajnosán érezzük, hogy Benes külpolitikájának annyi súlya és tekintélye sincsen szövetségese, Románia előtt, hogy állampolgárainak jogos érdekét megvédelmezni tudja. Jugoszlávia féltékenysége Csodálatos azonban, hogy még a szláv államok barátságát sem sikerült Benesnek biztosítania Gseh-Szlováikia javára. Itt bizonyára az a hiiba, hogy az a vezetőszerep, amelyet a kisántanítón belül Benes magának vindikált, kihívta Szerbia féltékenységét s elidegenítette a szerb kormányt és közvéleményt. Nem tapasztalunk semmi barátságos érzelmet a szláv Bulgária részéről sem, mely bizonyára a román barátságot nemcsak Magyarország elleti irányul ónak tekinti, hanem olyannak, mint ahol a cseh szláv testvér, Benes, legutóbb is feladta Bulgária érdekeinek védelmét a Dobrudzsára nézve Romániával szemben. Lengyelország ellenséges közvéleménye A köztársaság s az ugyancsak szláv Lengyel- ország közötti antagonizmus — dacára egyes kor- mjányféríiafc szinjátékánaik — közismert A két ország közvéleménye szinte ellenségesen áll egymással szemben, mert azok a szándékok, amelyek közé tartozik a közvetlen területi kapcsolat megteremtése Csehország és Oroszország között, még területi áldozatok árán is, érthető idegenkedéssel tölti el Lengyelországot Pedig a lengyelek szimpátiájának megléte vagy meg nem lébe nemcsak azért nem lehet közömbös Cseh-Szlovákiiára nézve, mert francia szövetségese, Benes ura és parancsolója, ezt így kivárnia tőle, hanem azért különösem, mert többet ér egy ma meglévő hatalom szimpátiája, mint egy még kialakulandó nagy szláv
