Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-14 / 234. (682.) szám

Szerda. ok tóber 15. A7. „u£oisc ágyu“ (Üdvözlet a vil gbékekoníerenclának) Berlin, október közepe. Rossz éleként hat, hogy ma, amikor vi- gbékekonfeíencián törik azok a fejüket, akik béke szó alatt a háborút megelőző előké­szítéseket értik, Belgiumban felfedezték azt a festményt, amely az „utolsó ágyút'1 szim­bolizálja. Belgiumban dúlt a háború legjob­ban és kegyet énebb háborús uszitók nem voltak sehol, mint ebben a kis országban. A német betörés kikényszeriteüe a hirtelen visszavonulást és a belga ágyuk vetekedtek a francia ütegekkel a pusztítás munkájában. Belga gránátok lőtték össze Dinaut vá­roskát, amelyben Wiertz Antal, a hites belga festő született. Mikor Wagner Richárd nem­csak a jövő zenéiét hirdette, hanem a forra- da ini felszabadítást akarta diadalra vinni, abban a körben, amely mindenen át követte a mestert, Wiertz Antal is nagy szerepet iátszott. Rendkívül különös ember volt ez a seniális festő, aki tulajdonképpen minden Tt és semmi. Vagyont ígértek íestménysi­de ő egyet sem adott el, sőt megtiltotta, a gy halála után forgalomba hozzák őket, úgy hogy Brüsszel várostanácsa V^iertz mű­terméből múzeumot csinált és érintetlenül meghagyta az egész berendezést. Wiertz minden képe a wagneri forradal­mat szó gólja. Leghíresebb alkotása, az „Utol­só ágyú", amely halála után eltűnt. A nagy képen ez látható: holtakkal borított hadszín­tér. elpusztított világ,tűz és vas kioltott min­den életet, de a civilizáció szimbolikus alakja magasan lebeg mindenek felett és megsem­misíti az utolsó ágyút, amelyet kiragadott az önmagát megsemmisítő emberiség kezéből. A lövegböl lángok törnek elő és a vasdara­bok Ichu iTiak a földre. A háború fúriája meg- szégyeniilten sompolyog el a harctérről és vérben oltja ki a fáklyát, mellyel a szenve­délyeket lángra lobbantja. A győzelmes civi­lizációt röptében három nemtő kiséri, az aranykor nagyszerű szimbólumai. Az arany­kor evangéliumát egy agg ember tartja ma­gasra, aki messzire kiemelkedik a ■ pusztítás borzalmas képéből. Ezt a képet most újra felfedezték és mint a szimbólum szimbóluma úgy hat, hogy a rommá lőtt Dinaut városkában találtak rá. Az „Utolsó ágyu“ megmenekült a belga és a francia ágyuk füzétől, de a civilizáció, amely a festményen diadalmaskodik, ott hever ha­lottal! a romok között. A zseniális Wagner— Wiertz körből nem maradt más, mint a mű­vészet: az a jobb világ, ahová az ágyúgolyó nem jut el. Az egyetlen világ, amelyben az utolsó ágyút meg' lehet semmisíteni, ahol a boldogság és a szabadság megvalósulhat. Javasolom, hogy akasszák fej Wiertz Antal megrendítő képet annak a tanácsterem­nek a falára, ahol a földi világ uralkodói a világbéke felett fognak tanácskozni. N—r. velhogy a művészetek között is az a legki­válóbb, amely még a legegyszerűbb lelke­ket is magával ragadja. Odafordult hát a bíró úrhoz nagy lelkesedéssel ajánlkozott: A Megtanítsam rá? A ! ur kihúzta magát: — i „em? — kérdezte. — Előbb tudtam én azt a táncot, mint az ur. Nedanicsek ur nagy szemeket meresz­tett: — A shimmyt? — Amit most- lejtett, — szólt a bíró, azzal felállt az asztal mellől és ránézett a szakállas pajtásra. — Jöjjön csak? Nedanicsek ur egy kissé furcsán érezte magát, de azért ajánlkozott: — Én leszek a nő. Jó? — A‘ lehet, — felelt a biró. — Mert én nem vagyok. Arról jótállók. Azzal a pipaszárt szemfogára harapta, hogy a kupak a homlokát riszálta, derékon fogta Nedanicsek urat, aztán intett a ci­gánynak. A cigány rázendített a melódiára, a biró ur pedig megkezdte a táncot. Rázta a szakállas urat, hogy majd a lelke zöttyent ki a „hasából**; mikor aztán Nedanicsek már rekedtre kiabálta magát a sok jajjal, meg az eléggel, meg az eresszen ellel, a biró ur bal kezével hirtelen kűiyitoíía a kocsmaajtót, Nedanicsek u at arccal előr: állította, akkor nagyot rúgott rajta, hogy az utcára röpült, aztán utána fenyegetett: _ Amíg Eben a községben en leszek a bi ró, nem járják itt ezt a majomnak való táncot! NedamVceV ur távozását órasi hahota követte, a Wr' "r nedig intett a Pupáknak s a lassucsárdác dnl’ama mellett ug; megjár­ta komával, meg a sóg«. al . mamák vr>! 'u unw ('”’■ fírv csörögtek az üres üve­gek az Asztalon­Budapest, október 14. (Budapesti szerkesztőségünk teleíonje- lentése-) A nemzetgyűlés mai ülését régóta nem tapasztalt érdek''ödés előzte meg. A kor­mánypárti és ellenzéki padsorok egyaránt zsufqjva voltak, amikor Szcitovszky Béla el­nök háromnegyed 12 órakor megnyitotta az ülést. Pesthy Pál igazságagynnniszter szó­lalt föl napirend előtt. Ebben a Házban — mondotta — az utóbbi napokban éles viták voltak a magyar bíróságok körül. Kötelességének érzi a bíróság ellen inté­zeti támadásokat visszautasítani és bizto­sítja a Házat, hogy a magyar bíróság föl­adata magaslatán áll. Ezután a Ház áttért a házszabályok szi­gorításáról szóló javaslat vitájára és a 33-as bizottság megválasztására. Ez alkalmat adott az ellenzéknek arra, hogy hosszú házszabály- vitát provokáljon. Nagy Vince: Az elnökség nem alkal­mazza a helyes házszabályokat. (Nagy zaj.) A nemzetgyűlésnek nincsen joga a liázsza- bályreviziőról szóló törvényjavaslatot tár­gyalni, mert Örffy indítványa ellenkezik a házszabályokkal. A házszabályokat nem le­het szigorítani a választói jog törvénybe­iktatása előtt. (Állandó nagy zaj az egész Házban.) Farkas István (szociáldemokrata) ki­fogásolja a házszabályrevizió napirendretü- zésének módját. P r o p p e r Sándor (szociáldemokrata) a kormány eljárását az ellenzékkel szemben illojálisnak mondja. Itt puccs történt. (Nagy zaj.) A nemzetgyűlés az 1908. évi házszabá­lyokat emelte törvényerőre, amelyek világo­san kimondják, hogy a választói törvény le- tárgyalása előtt nem lehet uj házszabályokat életbeléptetni. Az előttünk fekvő javaslat tiszta klotíir. A jobboldal állandó közbeszó­lásai között, nagy zajban azt mondja, hogy Pozsony, október 14- (Saját tudósitónktól.) Juriga Nándor szlo­vák néppárti nemzetgyűlési képviselő szom­batorr este ünnepelte egy pozsonyi szálló kü­löntermében ötvenedik születésnapját. Az ün-j népségén több beszéd hangzott el. A többi ■között Juriga is felszólalt és kijelentette, hogy Pozsony, október 14. (Saját tudósítónktól.) Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos 'keresz­tényszociális párt elnöke vasárnap tartotta beszámoló beszédéi Vága és Vágsellye köz­ségekben. Vágón mintegy kétezer főnyi kö­zönség gyűlt össze. Józsa Ferenc nyitotta meg a gyűlést, majd Lelleynek adta át a szót. A 'képviselő hangoztatta, hogy annak a bizalomnak, amely öt sokszor tízezer ember csatasorának élére állította, mindig megfelelt. Amikor a hatalom tobzódott ön­kényében, odaállí és föíkiálfoít: Ne tovább. Ma már hatalmasan megnövekedett a ke­resztényszocializmus tábora, ami az esz­me igazságának és önzetlen munkatársai­nak köszönhető. Mi az igazság fegyverével , harcolunk — mondotta — és minket nem érhet feleló'sség a kormány cselekedeteiért, mert mindig fölemeljük tiltakozó szavun­kat az önkénykedés ellen. A kormány vilá­gos célt követ: koldussá tenni és azután nyelvétől is megfosztani a magyart. De a kormány kísérlete; nem vezethetnek ered­ményre, mert amíg a magyar anya gyer­mekét magyarul tanítja imádkozni és ki­tart a szep'őtlen fehér lobogó mellett, ad­dig nem kell félnünk. Tomboló éljenzés tört ki ezekre a sza­vakra. Ez láthatóan idegesen érintette Gótíi hatósági kiküldöttet, aki mindenáron vereke­dést akart provokálni. Amikor Póor Ferenc' a kormány vagy csináljon diktatúrát vagy pedig teremtse meg a tiszta parlamentariz­must. Követeli a Ház föloszlatását és az uj v á 1 as z t á sok k i i rá sá t. Az elnök ezután bejelenti, hogy áttérnek a 33-as bizottság megválasztására- Ezekre a szavakra nagy zaj tört ki az ellenzéken, majd az egész baloldal fölemelkedett helyéről és zsebkendői lobogtatva az elnök felé, kivo­nult a nemzetgyűlésből. Kivonultak a szo­ciáldemokraták, a Kossuth-pártiak, a faj­védők, a demokraták, a pártonkiviill libe­rálisok és valamennyi pártonkiviili képvi­selő. Az ellenzék technikai obstukciőí kezd Valamennyi ellenzéki párt vezetője nyi­latkozott a parlamenti eseményekről. Kije­lentették, hogy csak a bizottság megválasztása elöl vonul­tak ki az ülésteremből és a bizottsági tag­ságokat is visszautasítják, mert nem haj­landók részívenni a házszabályrevizió meg­alkotásában. A javaslat vitájában azonban résztvesznek és az ellenzék minden tagja föl fog szólalni. Hangoztatták, hogy meg fogják kezdeni a technikai obsírukciót. Bent aiz ülésteremben a többség megvá­lasztotta a 33-as bizottságot és ebbe több el­lenzéki képviselőt is. Az ellenzék újból be­vonult az ülésterembe. Az ellenzék tagjai kijelentették, hogy a bizottsági tagságról le­mondanak. A Házban nagy a zaj és izgalom­Bethlen tanácskozik a kisgazdákkal Bethlen ma tanácskozott a kisgazdakép­viselőkkel. Szijj Bálint, Nagyatádi egyik leg­személyesebb híve azt hangoztatta, hogy Bethlen megértéssel viseltetett a kisgazdák kívánsága iránt. az 1918. évi turócszsntmártoni egyezmény­ben benne foglaltatik az, hogy íiz év múl­va, tehát 1928-ban népszavazás utján fog­nak dönteni Szlovenszkó autonómiájáról. A „Slovák" nagy cikkben foglalkozik Juriga beszédével, de a cenzor vörös ceru­zája kérlelhetetlenül össz-e-vissza szántotta. kezdett beszélni, berendelte a csendőröket, akik szuronyt szegezve jelentek meg a hely­színén. Nem rajta múlott, hogy nem lett verekedés, meri Lelley képviselő és társai mindent elkövettek, hogy a vérengzést megakadályozzák. Csak a keresztényszo- ciáíis párt nagyszerű fegyelmezettségének köszönhető, hogy rendzavarás sem történt. Ebéd után a képviselő és kísérete Vág- sellyére hajtatott, ahol Miskovics Ferenc já­rási elnök várta az érkezőket. A népgyülé- sen több, mini tízezer ember vett részt, ez­zel is mutatva a keresztényszocializmus egyre nagyobb térhódítását. Lelley itt i$ be­szélt és hangoztatta, hogy a mi vezérünk Krisztus és szimbólumunk a kereszt, mert hiszen mi is Golgotát jártunk és föltásnadásí hirdetünk. A szociáldemok­raták nem fognak becsapni ígéreteikkel, mini 1920-ban tették, mert nekünk nem ígéretek, hanem tettek kellenek, öt keser­ves év munkája és tanulsága után fennen hirdetem, hogy föltámadunk, de csak ak­kor ha kitartunk és összetartunk. A hata­lom már gyönge lábon áll, most nem sza­bad csüggednünk. Percekig tartó hatalmas tapsvihar zú­gott föl, amely alig akart csillapulni. Utána Póor Ferenc, Varga Ferenc és* Kaiser Gyula mondtak temperamentumos beszédei, majd a méltóságteljes lefolyású gyűlés Pigler dr. zárószavai után véget ért. Séta a „rész!et-élet“ városában Budapesten részletfizetésre ieiötöl-talpig iel- ö'tözietik az embert — Barátom, a fővárosi élet prototípusa \ hólabda-sorsjegy, avagy ének az olcsó selyemharisnyáról — A P. M. H. eredeti riportja — Budapest, október 1 i. A kirakatok horribilis árait nyugodtarcu emberek nézik. Ezer csalódás sem tudta si­mára koppasztani a pestiek optimizmusát. A szanálási főbiztos jelentését, amely a jövő­ben igér valamelyes elfogadható kibontako­zást, már a jelenvaló gazdasági fölszabadulás öröm-harsonájának hallják. Addig pedig, inig ez tényleg megtörténik, élünk úgy. ahogyan lehet. Csodálatos alkalmazkodási képesség­gel a pesti ember tényleg Darwin ismert té­telének a revelációja. Csakhogy az aggteleki barlang gyíkjának, vagy a tengerfenék ki- ügyesedett élövirágjainak hosszú évszázadok kellettek ahhoz, amit a vérbeli pesti máról- holnapra megcsinál. Most. a minden eddigit fölülmúló drága­ság és ezzel együtt figyelmeztetőnek föllépő pénzszűke idején minden lehető cikkre a részletfizetés kedvezményét alkalmaztatja. „Tetőtől talpig fölruházkodhatik részletfize­tésre", ezt vehet, azt vehet, igy tehet, úgy tehet részletfizetésre. Valami csodálatos kon- geniálitás fejlődött ki az egyes ruhadarabok között. Egy-cgy cipőt, vagy ruhát eddig is csináltathatott az ember részletfizetésre, de ennek a mai állapotnak valami olyasféle jel­lege van, hogy az anyaszült meztelen em­bert, amint meztelenségét szegyeivé, busán bandukol az utcán, ismeretlen, de jótékony és emellett egy kissé erőszakos karok egy sötét helyiségbe beragadják, ott tetőtől tal­pig, alsónadrágtól városi bundáig felöltözte­tik, aztán igy szólnak hozzá: összesen tar­tozni tetszik 10 millióval, havi 500.000 koro­nás részletekben törlesztendő. Ennek az uj életszisztémának humoros kombinációit forgattam a fejemben és meg- •er.yhülten nézegettem a kirakatokban hen­cegő! 3 milliós télikabátokat, 150—200 ezer koronás ingecskéket, 100—150 ezres nyak­kendőket s a szerényen 450—600 ezres cipő­ket, amelyeket mind-mind meg lehet részlet- örömökkel vásárolni, amikor barátom, az elegáns fővárosi fiú ütközött belém. Mindig az utolsó 24 órának egész történéskomplexu­mát jelentette nekem, a legfrissebb börze- helyzet anyagi formáját, a főváros materiá­lis életének épp oly hü kópiáját, mint ami­lyen hü gramofonját a legutolsó szellemi mozdulatoknak, főleg csapnivaló pesti szó­játékoknak és vicceknek persze. — Részletfizetésre vettem mindent, — mondotta egyszerűen, amikor egész elegáns [lényét végigkutattam pillantásommal. Mon­dom, pontosan ismertem barátomat és iden­titását a legfrissebb helyzetekkel s nem ta­láltam semmi hihetetlent ebben a kijelenté­sében sem. Amikor hossz volt és mindenki mulatott, ő is ott költötte a pénzt a bárban, amikor mások sokat költöttek, ö is sokat költött, amikor kissé kevesebbet mások, ke­vesebbet kissé ö is, amikor leégett mindenki, leégett ő is, de minden átmenet nélkül tette ezt. Azelőtt is elegáns volt, de más ruhada­rabok közreműködésével. Föltételezem, hogy a besszkor olyan volt, mint egy egyetemi hallgató, akinek az apja segéd Írnok valame­lyik segédhivatalban. Most aztán a részletöl- tózés kora virradt föl, barátom sem vonhatta k, magát a korkövetelmények kényszerítése alól. Ürömmel vettem a mostani megjelené­sét, mert igy a legpontosabban értesülhet­tem a mai helyzet minden vonatkozásáról, minden szaladgálás nélkül, egy kávéházi karszék kényelme mellett. — Szép kabátod van! — ezzel a hamis mondással akadályoztam meg a vicceket és tereltem az általam óhajtott mederbe a be­szélgetést. Olyan érdekes dupla kabátja volt: kifordítom szürke kabát, befordítom barna kabát. — Igen — felelte —, két millió; havi 300 ezer részlet. Hordom szeptember, október, november, eladom 1 millió 600 ezerért, kifi­zetem a maradék 1 millió egyszázat, marad 500 ezerem. Volt szép őszi kabátom, meg­spóroltam 500 ezeret, amit enélkül nem tet­tem volna. Ezzel kezdődik a. télikabát, az még nincs, de lesz, még pedig ugyanezen az alapon. . — Én is vettem egy elegáns harisnyát 90 ezerért, — jegyeztem meg szerényen. — A Marcsa azt mondta, hogy hordjak szebb harisnyát. Barátom lesújtóan nézett rám: — Lehet azt Is ügyesebben! A Király- utcában van egir címem, harisnya-sorsjegye­ket árul. Valakitől, aki már beugrott előtted, veszel egy harisnya-sorsjegyet 50 ezerért. Elmégysz a pasashoz, kapsz három pár szép selyemharisnyát a sorsjegyedért, de csak juriga szlovák néppárti képviselő szenzációs kijelentése Csentiürök Miteilii szél a keresilénpiodűlls párt tágat íffiiéséf Tízezren hallgatták a vágsellyei gyűlést — Lelley dr. a keresztény­szocializmus feladatairól <frd<iuMGWiMRl*£ _ A magyar eltérnék technikai ohsfrakílára itészm a házszakáifrcrizlé ellen Az egész halóidat kivonult a nemzetgyűlés mai üléséről — Nem vesznek részt a 33 as bizottságban

Next

/
Thumbnails
Contents