Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-12 / 233. (681.) szám

Vasárnap, október 12. A koalíciós kormány érdemei Prága, október II. A cseh iparospárt lapja, a Refonna ve­zércikkében fölsorolja a Koalíciós kormány amaz „érdemeit4*, amelyeket a kétéves jubi­leum alkalmából a hivatalos sajtó elfelejtett ismertetni. A rendcsinálást már a szomorú emléke­zetű öemy-bivatalnokkortnány megkezdte s a Benes kormánya folytatta azt. A szomorú emlékeik, ellenére is, Cernyuek sóikkal na­gyobb érdemei vannak, mint Svehláiiak, mi­vel az nem nyúlt rendkívüli eszközökhöz a rend megalapozásánál, amelyet S véli la csak a rendíörvénoyel, sajtótörvénnyel volt képes föntartani. A koalíciós pártok elvesztették válasz­tóik bizalmát, azonban természetellenes mó­don, görcsösen ragaszkodnak a kom lányke­rékhez s ezért úgy segítenek magukon, aho­gyan tudnak. A sajtóelkobzások elérték a re­kordot s ezzel temették el azokat a panamá­kat, amelyek a hurkot mind szorosabbra fogták a kormány nyakán. itt sohasem teszi föl sem egy minisz­ter, sem az egész kormány a bizalmi kérdést. A kormány lenyeli a szesz- és beuzin- panamár, lenyelik azok a miniszterek Is, akiket a panama a legközelebbről érintett és ha olyan valami történik, amit nem lehet el­tagadni, a miniszter kijelenti, hogy az távol- léte alatt történt. . A parlamentben a kormánynak nincs bi­zalma a saját pártjaihoz sem, ezért mindent a sötétben, a pétktók és desitkák intéznek. A parlament igy elveszti az érdeklődést a közügyek iránt s a nép a demokráciával , szemben elveszti a bizalmát, A legnagyobb irónia az az állítás, hogy 1 a koalciós kormány az államérdekeket a pártérdek fölé helyezi. A kormány állandó válsága éppen azt bizonyítja, hogy u pártérdekeit elnyomják a közügyeket. Minden „államérdeket** nagy koneesz- sziókkaí kénytelen, megvásárolni a 'kormány. A koalíciós pártok egyébként még abban sem tudtak megegyezni, hogy mi is tulajdon­képpen az állam érdeke s ezért a kormány * legnagyobb gondja az, hogy a koalíciós pár- 1 tokát egymás között kielégítse. Állami ér- 1 eleknek nevezhető például a közellátásügyi * és unifikációs nrlnisztériumok íönlat^ása? 1 Igazán hálás föladat volna a kormány 1 érdemei mellett annak bűneit is előszámlálni. A mostam kormány elsősorban a drágaság­nak üzent harcot, azonban súlyos kudarcot vallott. Franciaországban minden egyes pol- i gárra 1030 Ke adóteher esik, Svájcban 770 1 Ke, Olaszországban 820 Ke, Ausztriában 430 Ke, Cséli-Szlovákiában 1260 Ke, Ebben vezet t tehát a köztársaság. * A koalíció koldusbotra juttatta a tisztvi- í se löket, megnyomorította az iparost és ke- t reskédőt; elidegenítette Szlovenszkó és Ru- i színszkó népét. Az Iskola ügy terén a zavar I teljes. Nincsen közgazdasági irányvonalunk, nem tudjuk, hog ipari, vagy nezőgazdasági állami vagyunk-e. Egyetlen szomszédos ál­lammal sincs kereskedelmi szerződésünk; A koalíció sok törvényt alkotott, a legfontosab­bak an. nban még hiányzanak'. A mai rezsim azonban nem is tart addig, hogy azokat megvalósítsa.­******t-**i>***************** jk tcie állüiiislásii dolgozom** mondotta Mussolini egy anífo* lap tudósítójának Milano, október 11. A Daily Express .-legutóbbi száma közli azt az interjút, amelyet Mussolini olasz miniszterelnök adott a lap szerkesztőjének. A beszélgetés során Mussolini a következő nyilatkozatot tette: —- Olaszország nyugodt és dolgozik. A Casallni képviselő meggyilkolásával lángra lobbaníott felháborodást legyőzte a nép spontán önfegyelme és a bűntény reakciója annál mélyebb volt, amennyivel nagyobb volt annak erkölcsi karaktere és amennyivel szigorúbb volt külső megnyilatkozása. Egy politikai bűntény mindenkor fájdalmas epi­zód, de nem szükségképpen felfordulás jele és egy egzal'táit bűnöző örült gesztusa, még ha bizonyos mérgező sajtó hatása adta is ke­zébe a fegyvert, nem tehet tönkre egy pol­gári rendet. Casalini képviselő meggyilkolá­sa borzalmas esemény volt, de távol attól, hogy a háború utáni első periódus belső har­coknak áldozatául eső Olaszországét mu­lassa, egy nyugodt, rendezett és biztos Olaszország képét adta. És ezt az eredményt a fascis-mus érte el, amely Olyan mélyen véste az olasz öntudatba a politikái elveket, hogy egy politikai bűntény, mint Casalini képviselő meggyilkolása, kiszámíthatatlan erejű morális reakciót tudott provokálni, de ■rendzavarást nem, És azt anélkül, hogy a kormánynak bármilyen redkivüÜ közbizton­sági intézkedést kellett volna tennie.-- Állítsa szembe ezt a tényt á három év előtti Olaszország zavargásaival és ál­landó represszáliáiyal s akkor teljesen meg fogja érteni azt az elégtételt és azt a bizal­mat, amelynek érzésével monhattam a na­pokban Nápolyim, hogy „Olaszország nyu­godt és belső békéjét akarja, aminthogy megvan külső békéje.** — Ennek a békének állandósításán dol- •o.'.om és ez engem kielégít. Corrado Rossl. * *♦**♦*♦ ****** •*■*♦•*, ***** Thylíessent, Erzberger egyik gyilkosát elfogták Pozsonyban? A Mlhály-uteán felismerte egy rendőrfeltigyslö — Elővezették a rendőrségre, ahol a ki­hallgatása folyik Pozsony* október 11, (Saját íudósÍtónkió!.)Tegnap délután öt órakor Brada rendőríeUigyelő a Mihály'kapu- utcá-n sétálva igazolásra szólított tel egy fia­talembert, aki feltűnően hasonlít Thylesserrre, az Erzberger-gyilkosok egyikére. A rendőr- felügyelő hozzálépett az ismeretlen fiataléul* berliez e szavakkal: ~~ ön Thylessen Henrik. Kövessen a rendőrségre! A megszólított elsápadt, dadogott vala­mit, de aztán megadta magát és követte a főfelügyelőt a rendőrigazgatóságra. Thylessen Henrik már hetek óta Cseh­szlovákiában bujkál. Nagytétényből útlevél nélkül átjött Cseh-Szlovákiába. Itt a Pozsony melletti Ligetfalun lakott. Egy ügetfalusi rendőrtiszt már ott felismerni vélte, szemébe is mondta, hogy ö Erzberger gyilkosa, de faluról. Miután pénze nem volt, egy farkas­kutyát lopott, amit Pozsonyban eladott öt­száz koronáért. Ebből éldegélt, álnév alatt a pozsonyi Aranyszarvas-szállóban vett ki szo­bát, ahol tegnap este a detektívek razziáztak és nem is sejtették, hogy a vendégek között Thylessen rejtőzik. Nem Thylessen? Az állítólagos Thylessen Henrik kihallga­tása Garay rendőrtanácsos előtt a késő éjjeli órákban ért véget. Az elfogott tagadta, hogy azonos volna Erzberger gyilkosával. Már Becsben is lefogták öt egyszer emiatt, mon­dotta. Minden negyedórában változtatja a nevét. Eddig tizenhét nevet mondott be. Az elfogott 30 év körüli, kissé kopasz, egyetemi hallgatónak mondja magát. Nagy­néniét dialektusban beszél. Egyelőre letar­tóztatásban marad. Radicsoi Belgrádiba várják A jövő hét elejéig tisztázódik a jugoszláv po­litikai helyzet — Cáfolják a katonai beavat­kozás gondolatát — A P. M. H. eredeti tudósítása — Belgrád, október 11. Mára egyöntetűen megindult a cáfolatok lavinája, a radikális és kormánypárti lapok­ban egyaránt. Nem igaz, hogy a tisztikar erőszakosan akar beavatkozni a belső vál­ság megoldásának a kérdésébe. Ez nagyon megnyugtató, mint megnyugtató az a hiva­talos kommüniké is, amely szerint a szlo­vén klerikálisok nem neheztelnek Radicsra azért, mert a horvát püspöki kart támadta és a papi földek felosztását követeli. Tegnap egyébként a parlamenti és politi­kai horoskóp szerint elsőrendűen fontos dá­tum lett. Radics Stepán benyújtotta mandátumát verifikálás végett. Három mandátum vallja Radicsoi gaz­dájának, a spalatői (Split), a szalánkeméri és a varazsdi, viszont Radics csak a spalatói- hoz ragaszkodik, hiszen a forró levegőjű, túlfűtött Dalmáciában szerzett megbízólevél többet jelent tíz másnál. A dalmátok, az olasz emlékek és olasz befolyás dacára a legvérmesebb soviniszták és legtürelmetle­nebb egységpolitikusok, az ő szavazataik a legbecsesebbek Radics® ak, annál inkább, mert a jugoszláv választási rendszer szerint csak Radics, saját személyében mond le a mandátumról, amely mégis az Ő pártjáé ma­rad. Radicsot Belgrádba várják, még pedig a jövő hét elején. Újabb hírek sze­rint a parasztvezér csak mandátumának iga­zolása után vonul be a fővárosba, hogy kiharcolja pártjának a parlament egyik alelnöki székét, ami most még a miniszteri tárcáknál is nagyobb ambíciójuk. Súlyos és előre nem látható jelentőségű lesz a költségvetési bizottság ülésezése, mert a szerbiai képviselők más most hangoz­tatják, hogy a tizenkét milliárd dinárról szóló költség- vetést nem hajlandók a mai formájában megszavazni. Az éliénzékieskedűk szerint a budgei túlságosan, „ránytalanul kedvez Szlovéniá­nak. (a.) A frank-spekuláció ellen Paris, október 11. A pénzügyminisztérium szigorú intézkedéseket tett, hogy a frankkal való spekulációt megakadályozza, mert újabb jelek szerint a frank elitem ismét akciót ter­veznek. Tegnap tizenkét külföldit letartóz­tattak, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a frank terhére devizaspekulációkat folytattak. Hmm WlfiWHfÜHWlili Kedd: KOVÁTS MIKLÓS: A íufulyás muszka. Szerda: NYÁRY ANDOR: A komédiás. Csütörtök: NEUBAUER PÁL: A ntaturansok. Péntek: KERSÉK JÁNOS: Az Éle:. (Vers.) Szombat: Í1ERMANN BANG: A lelkész. Vasárnap: JAKAB GÉZA: Isten áldott verése. (Vers.) — SEQESDY LÁSZLÓ: Ilonka. (Vers) — MARÓTHY JENŐ: Doh Rolói bandája. Volt egyszer... Volt egyszer egy szekér És lassan döcögött. Volt egyszer egy gyerek S a szekérre szökött. Volt egyszer egy ostor És vígan pattogott, Volt egyszer egy madár S dalolva csattogott. Volt egy út árnyas, lombos S buvó-vágy lepte rneg. . . . Hol var,y te út, te szekér, És hol vagy te gyerek? falu Tamás. Souvenir Mellettem ültél... hallgatott a csönd S színes szárnyakon röpködött a vágy, ... Elomló, fényes lángok égtek S oly puha volt az este, oly lágy, Mint fejedelmi párna selyme. Az arcod halavány tűzzel égett S rejtelmes rezzenéssel átsuhant A lelked árnya a lelkemen, Mint mély ködökböl alázuhant Titkos, elégett álomszirén. Kezem odatévedt... s belemerült Hajad meleg, puha bársonyába. ...Néztük egymást... és szálltunk... egyre Tüiidökkibb, szebb álom világba, Amely betakar múltat s jelent. Mellettem ültél... álmodott az éj Lehunyva mélyen két aranyszemét Els’rt, hangtalan mély örömben. ...Nem fogtuk meg sein egymás kezét .,. Lenyűgözött... egy szent emlékezés! Monté Róza. Tenebria ossi estéje — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Itta: glin. Ha ma este rászánnám magam arra, hogy hozzákezdek az első regényem Írásához, igy diktálná a hangulatom a sorokat: Ez a történet este kezdődik, mert a nagy és lelkeket mozgató történések ritkán es­nek meg fényes nappal. Az este sötét, puha és csöndes, az estében riasztva szól a hang, érzéses lesz minden szó és fényesebb a szem, bátorabb az akarat, az este vissza­adja az embert önmagának. Este jó megbújni a sarokban, eltüntetni magunkat mások és önmagunk elől, kóborolni az utcákon és kér­déseket tenni a lélekhez s hallgatni, hogy a kérdésekre mit dobog a szív . . . Jó ülni egy vörösszáju kályha mellett li­hegő szájjal és kergetni a képzeletben azo­kat az emlékeket, amik vörös és forró szá­jakhoz fűződnek, jó szomjasnak lenni és nem inni vizet, nem hörpintgetni az este ita­lát: a bort és nem csókolni, de a csókhoz tapasztani minden emlékből kinövő vágyat... Jó az estében fáradtnak lenni, a csöndben tnegpihentetni az elszaladt nappal minden zaját, az idegek vad táncát lekonyuló fejjel érezni és arra gondolni, hogy bizonyosan es­te lesz akkor is, mikor a mindennapi álmos­ság apró simogatása helyeit fölnyalábolja az egész fáradt testet a nagy Álom lovagja: a Halál. Ilyen volt az októberi este, amiről most van szó Tenobria szomorú históriájával kap­csolatban. Tenebria férfi volt és sokan azt mondották róla, hogy azfeletnek csavargója, mások úgy beszélték, hogy az életnek művé­sze s voltak asszonyok, akik csak önmaguk­nak vallották be, hogy Tenebria az élő csók, az a vad szerelmi láng, ami fakóvá teszi az arcot, ráncokat perzsel a homlokra, kiszívja a haj fényét és sziliét, de ég és még most is perzsel, pedig Tenebria már harmincesztön- deje hordja magában ezt a tüzet és osztogat­ja a tűznek parazsait. Hogy ki volt és hogy került abba a sáros fészekbe, ahol a történet lejátszódik, azt nem tudta bizonyosan senki. Erről Tenebria sohasem beszélt érthető világossággal, erről Tobo sem szólt, az a vén mindig mosolygó inas, aki délben nyitotta ki a fekete füg­gönybe vakult ablakokat s aki úgy járt a hepehupás kisvárosi kövezeten, mint az ál­dozásra menő kis lányok, szemlesütve s ti­pegve a szoritó uj cipő miatt. Szóval este volt és Tenebriáró! van most szó, A történet ott kezdődik, hogy az estiszo­bában, ahol csak a kályha adott fényt az öreg karosszékre egyedül ült Tenebria. A szobában csend volt és sok virág . . . sok bujalevelii fehér ciklámen, aminek vörös a szája mint a lányé, mikor niegszivta a csók* vagy nem bir már a vérrel a kis szív és a fe­hér selymes test . . . Tenebria ült és vele volt a csend ás a ciklámen • . . Szemben velük duruzsolt a kályha, mint egy asszonyszáj, amely hozzá- simul a íülhöz és forrón stig valamit . . To nebria a lángot nézte, a csend súgta a duru- zsolást és fölitta, a ciklámen pedig kedvesen mosolygott és úgy kínálta a piros száját, mint az az asszony, akinek a szájára gondolt most Tenebria... Az az asszony, aki nincs itt, aki­nek a helyébe beköltözött a csend és akinek a virágja volt a ciklámen. MMmmmmmmfflffiiiiiMVtf n mim 2 Kcisiái ei® megégett cg® SílgyuSlaö! vonalon Varsó, október U. Borzalmas vasúti szerves éíRsiség történt a Moszkva--Ivanovói vasútvona­lon. Egy személyvonat, amelyhez egy pstrőfcutnós vagont. Is csatoltak, kigyulladt. Az égész vonat elpusztult s kétszáz utas, köztük nyolc gyermek, .megégett. A tűz akként keletkezett, hogy a vagon tengelye kigyulladt és ettől fölroíjbant a petróteumos kocsi. ...MII I—I illillllll 11 Ilii—llllllfeHBMH—B—^wm fe rarálc Hifiinit Reg-eienként ót gyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló ered-* rUJ f l* T 1 B| ll & fj§ S i |& li inénnye! használható székrekedés és ennek következményei ellen u. ni. étvágy-é? j ESIi ^ ** mm m emósztéshiány, felfúvódás, sárgaság, tnáj és lópdaganat, aranyér, elkoveredés j agyvértódulás vérbőség sth Sok esetben elegendő már néhánv evőkanállal is,. — Kapható minden gyógyszertárban és iobb tűszerű zletben I mtr Az igsnanfié tévesztendő össze másfajta HesertlvlzeKNel ________ j

Next

/
Thumbnails
Contents