Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-08 / 229. (677.) szám

52 wrtytrrr*?. Vk.'Mmnm*Ktui3>ms m Szerda, október 8. Meddig terjed Roszinszkó? Határkérdés a bölények nyomán — Szloven­szkó! beruházások Ruszmszkó terhére Ungvár, október 7. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A P. M. H.-ban cikk jelent meg a készülő vadász- törvényről, melyben szó esik a ,/ruszinszkói bölényekről** is. A ruszinszkói bölények ügyét az Ungváron megjelenő Uj Közlöny szová- tette és pedig azért, mert a mai Ruszinszkó- ban tényleg nincsenek bölények. A cikkíró tévedése onnan eredhetett, hogy a Széchényi gróf, amerikai magyar kö­vet remetevasgyári birtokán még ma is bö­lénytenyésztés folyik. E birtok pedig a régi Ungmegyében feküdt és csak a legújabb idő­ben került Szlovenszkóhoz, illetve a kassai nagyzsupa kebelébe. A bölényekkel kapcsolatban most nagy szóbeszéd tárgya lett Ruszinszkó nyugati ha­tárainak kérdése, mely még igen kemény dió­ként fog szerepelni a prágai nemzetgyűlés asztalán. A ruszinszkói ellenzéki pártok ugyanis Ruszinszkó nyugati határainak kitolását egé­szen Eperjesig követelik, sőt vannak, akik még Kassa városát is Ruszinszkóhoz csato- landónak tartják. Ruszinszkó határai tehát még ma sin­csenek megállapítva s hogy mennyise tájéko­zatlan Ruszinszkó nyugati határaira vonat­kozólag maga a prágai kormány is, az bebi­zonyítható az 1924. évi állami költségvetés­ből, melyben egész sor beruházás van Ruszin­szkó terhére előirányozva. E beruházások között, — hogy hiteles adatokkal bizonyítsunk —akövetkezők sze­repelnek : 1. A homonnai gyalogzászlóalj laktanyá­jának építésére felvett 2,300.000 korona* 2. A tőketerebesi határzászlóalj lakta­nyájára felvett 2,800.000 korona. 3. A nagymihályi táborépités befejezésé­re felvett 1 millió korona. 4. A nagymihályi elemi lőtér felépítésére felvett 700-000 korona. 5. A tőketerebesi lőtér átalakítására fel­vett 400.000 korona. 6. A homonnai állami faipariskola szak­műhelyének toldására felvett 50.000 korona. Mivel ezek az összegek Ruszinszkó ter­hére vannak a költségvetésben felvéve, az a kérdés merült fel: vájjon a prágai kormány egyáltalán tudja-e, hogy Ruszinszkó nyugati határai meddig terjednek. A költségvetés adataiból Ruszinszkóban mindenki azt következteti, hogy a prágai kor­mány komolyan számol Ruszinszkó jövő helyzetével és a fent elsorolt tételeket már előre Ruszinszkó költségvetésének terhére i jesztette be. (!?) Szlovenszkó természetesen nem tiltako­zik a beruházások költségeinek ily módon való kirovása ellen, pedig ez is egyik doku­mentuma annak, hogy Ruszinszkó határai a mai helyen úgy közgazdaságilag, mint köz­igazgatásilag lehetetlenek. Szóval: ha nincsenek is Ruszinszkóban bölények, — de lesznek... A szociális biztosítási Javaslat a szenátus előtt Három napig fog- tartani a vita — Habrman beszédet mondott — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása a szén^us mai üléséről — Prága, október 7. A szenátus ma Összeült és hozzákezdett a szociális biztosítási javaslat vitájához. Az ülés iránt meglehetős élénk érdeklődés mu­tatkozott és a szenátorok nagy figyelemmel hallgatták végig a beszédeket. A vita a sze­nátusban is széles mederü lesz és legalább három napig el fog tartani. Az elnökség is ennyire kontem.plálta a vita idejét. Az ülést fé Tizenkét órakor nyitotta meg D o n á t elnök. Jaros szenátor, a szociálpo­litikai bizottság előadója hosszabb beszédet mondott, amelyet a következő szavakkal kezdett meg: Ebben az épületben több rend- kivüli fontosságú eseménynek voltunk szem­tanúi. Itt ült össze a nemzet első képviselete, itt fogadtuk a külföldről hazatérő köztársa­sági elnököt és itt szavaztuk meg az alkot­mány tör vényeket Most pedig ugyancsak e helyen fogjuk megkoronázni a képviselők áz­nak azt a munkáját, amely a munkások agg­kori és rokkantbiztositásáről szól. Lehetne még módosítani a javaslaton, de nem szabad az idővé! bőkezűnek lenni, mert ha változtatnánk rajta, akkor vissza kellene küldeni a képviselöháznak és ez ki­tolná a javaslat életbe'épfelésének idejét, pedig erre a javaslatra két millió ember vár. Ezután részletesen ismertette a javasla­tot é<s kérte a szenátust, hogy egyhangúan fogadja el. Kiucsak szenátornak, a költségvetési bizottság előadójának jelentése után Habr- m a n népjóléti miniszter tartott hosszabb be­szédet és bejelentette, hogy a népjóléti minisztérium nemsokára a nem­zetgyűlés elé terjeszti az önálló kereseti foglalkozást iiző egyének kötelező biztosí­tásáról szóló javaslatot. Majd hosszasan fejtegette a javaslat elő­nyeit és nagyjából azokat mondotta, amiket már egyrészt a képviselőházban, másrészt a képviselőház bizottságaiban már többször el­mondott. Kérte a szenátust, hogy fogadja el. a javaslatot, mert nagy igazságot és haladást jelent a szociális viszonyok terén. Hangoz­tatta, hogy az állam teljesíti kötelességét a dolgozókkal szemben és megértéssel viselte­tik velük szemben. / Ezután megindult a javaslat általános vi­tája, amelynek első szónoka H i 11 g e n r e i n e r (német keresztény- szociális) szenátor volt. Nagy hibának tartja, hogy a bizottságok nem foglalkoztáik érdem­legesen a beérkezett módosító indítványok­kal. A javaslatnak két nagy hibája van. Az egyik az, hogy a munkanélküliség kérdését nem oldották meg e javaslattal együtt, a má­sik még nagyobb hiba pedig az, hogy a javaslat növeli a bürokratizmust és táp- í 'Jja a centralizmust, ami ebben az állam­ban annyit jelent, mint a cseh nacionaliz­mus előretörését és a kisebbségek jogainak a lehetőség szerint való te'jes lecsökken­tését. A javaslatot pártja, bár sok hibája van, elfogadja, mert szociális haladást lát benne. HI a d i k (német szociáldemokrata): El­ismeri, hogy a törvényre ezer és ezer család vár, de a javaslatnaik számos hibája van. Re­méli, hogy idővel meg fogják azokat javítani. J a k u b k a (cseh szociáldemokrata): Egy munkás a cseh-szlovák köztársaságban csak. az- életföntartás költségeit keresi meg. Damokles kardjaként lebeg fölötte a rokkant­ság és aggkor veszélye. Ezt a lehetetlen ál­lapotot fogja megszüntetni a szociális bizto­sítási törvény. Chlume tzky (kommunista): Elégte­lennek tartja a javaslatot, amely nem védi meg eléggé a proletariátus érdekeit. Pártja a javaslat ellen fog szavazni, mert a munkásság úgy érzi, hogy szemfényvesz­tés mindaz a sok dicséret, amellyel a ja­vaslatot elhalmozták. Tihor (cseh iiparospárti): Nagyjelentősé­gűnek tartja a javaslatot, figyelmezteti azon­ban a kormányt a nagy pénzügyi terhekre és arra, hogy ezek fedezéséről gondoskodni kell. Az elnök félbeszakította a vitát és Hav- lena beszéde után az ülés véget ért* A szentáus legközelebbi ülését holnap délelőtt 11 órakor tartja. Csütörtök: PÉTERFY TAMÁS: A kőrispatak! gyógyító. Péntek: MONTÉ RÓZA: Souvenir. (Vers.) Szombat: SEGESDY LÁSZLÓ: Rémületorszáf. Vasárnap: FALU TAMÁS: Volt egyszer . . . (Vers.) — KERSÉK JÁNOS: Az Élet. (Vers-) — GLIN: Temebria őszi estéje. A csndad®kt©r — A Prágai Magyar Hírlap eredeti íárcája — írta: Somlay Károly. Daru, a század kedvenc pejkója egy bravúros ugrásban lesántult. Tehát mint szolgálatra alkalmatlant, rázós paripát ki­mustrálták a svadronybó! és eladták a hosszúlábú Jankura Misoj bátyónak* Itthon, Hlobokán elég tűrhető állapotba csöppent a négylábú obsitos. Anyaszéna, bükköny, csalamádé, zabocska és egyéb ió- esemege annyi termett a Sztregova-hegy alatt, hogy nem kellett félnie Darunak az Ín­ségtől. Szedte is magára a hajat. Fényes lett a szőre, rriirft a tükör A jómodorért csak annyi ellenszolgálta­tással tartozott, hogy naponként kihúzta Jan- kura bátyó szekerét a Tiszovnyik-patak mellé a mezőre. Addig, mig az öreg Jankura kapálta a krurnplicskát és a kukoricát, Daru csipegetett, torkoskodott a patak mellett Al- konyodás után megint haza cipelte a szeke­ret a faluba, aztán lepihent az istállóban a friss alomra. Hónapok múltak el a Daru felett ebben a csöndes színekurában. Egyetlen hanggal sem adta jelét, hogy nem volna megelégedve a sorsával és annyira összecimborált a gaz­dájával, hogy ez még a kenyerét is megosz­totta a sánta obsitossal. — A katonaságnál sántuií le u Dani; ü véle hát nem lehet úgy bánni, mint holmi pa­raszti gebével, — gondolta a vén Jankura Misoj és mosolyogva simogatta a lovacska szőkehamvas sörényét. Hanem az ármányos Daru is beigazolta a régi közmondást, hogy asszonynak, lónak nem szabad hinni. Szombat este, — mivel vasárnap nem kell mezei munkára menni a Tiszovnyik mel­lé, — Misoj gazda pipát dugva a kalapzsinór mellé, vállára dobta a rongyos kabanyicát. lábára szijjazta a bocskort és kötőféken ki­vezette a pejkót a Sztregova lankáira legelni. Istenem, milyen gyönyörűség idejárni az erdős Sztregova alá, a hlobokai tótok szik­lája alá • . . Hiába csúfolják a szomszéd fa­luban lakó palócok a hlobokai tótokat meg a Sztregovát: olyan gyertyánok, bükkök és nyirfák nem teremnek sehol másutt, csak a Sztregova gerincén. A pajkos palócok mégis azzal csúfolják a. hlobokai atyafiakat, hogy a Sátán annak ide­jén a Sztregova tetejére vitte volna fel Uramjézust, hogy felkínálják néki ajándékul a világot. A bolondos mesének voltaképpen abban rejlik a méregcsirája, hogy a ravasz Sátán rátétté volna a farka bozontos bojt­ját Hlobokára; mert attól tartott, hogy ha a Mester megpillantja a Sztregova csúcsáról a nyáron fülig poros, ősszel térdig sáros fa­lucskát: tüstént elmegy a kedve a világ bir­tokolásától. Ezt természetesen csak a palócok me­sélik a hlobokai atyafiakról; tehát egy be­tűnyi igazság sincsen a mesében. Mert a Sztregova mégis szép; kiváltképpen ha a csengős Daruval ballag ki az ember a hegy alá nyári estéken, hogy ott éjszakázzon a Ti- ■^ovnyik nefelejcses partjain. Misoj bátyó hát kipányvázta a paripát a fűre; aztán rágyújtott a kuríanyeüi kis zá- pekütykára. hanyatt feküdt a halinán és né­zegette az égen futó fehér országutat, amely­nek eleje sincsen, vége sincsen. Nézegette a sziporkázó csillagokat és hallgatta a lovacs­ka nyakán csilingelő csengőt. Csak nézde- gélt az öreg Misoj, csak fülelt és szipákolta a pipácska füstkarikáit. Maga sem vette ész­re az édes elfelejtkezésben, hogy elaludt. A szellő pedig boronálgatta hosszú, ősz haját és mesélgetett a régi időkről, mikor még a Marinka olyan fiatal volt, hogy át tudta vol­na ugorni a Tiszovnyik vizét is . . . Már fütyültek á rigók és a pirosfejü fa­kopáncsok is már javában kalapálták a re- ves bükkök asszuágait, mikor Misoj bátyó fölébredt. Hajnalodott. Az erdőben őzek fut­kostak a tenyéren; az árpavetés szélén meg két nyúl bakfittyeit a harmatos fűben. A nyir­kos levegőben * néhány vadgalarnb repült a patakra. A magános határfa koronája felett rétisas terített. Mindenféle állatot lehetett látni, csak a sánta pejkónak nem volt sem hí­re, sem hamva. — Daru, Daru! . . . Szálka akadjon a torkodon, merre vagy? — dörmögi a vén Jan­kura és tenyerét a szeme fölé görbítve vizs­gálja a határt, hogy hová is lett a Dani. De hasztalan járta be a Tiszonyik part­jait; hasztalan tette tiivé az erdőt: sehol nem 'ehetett találni a hálátlan jószágot. — Hátha haza sántikált a poklok pozdor- jája? — villant meg a gondolat a zsiros ka­lap alatt és sietett az öreg Misoj a falu felé. De Hlobokán sem tudtak semmit a Daru felől. — Bizonyisten megverem a sánta dögöt, ha megtalálom, — boszankodott mérgében a vén Jankura, pedig nem volt hörcsögös em­ber. Haneni a lovacska úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A beste állat ... A hek­tikus. sánta féreg . . . Felzabálja a sok finom szénát, szecskát, zabocskát. aztán búcsút mond a kapufélfának. A nehézség cifrázza ki a. füiegornbjnt! Szolgabiróhoz, csendőrhöz a világért sem menne Misoj gazda, hogy beje­lentse a kárt. Inkább átballag a szomszédba, j Pálosdra. Ebben a palócfaluban lakik egy 1á-j tóasszony, egy szent özvegy; ez maid meg-* Budapestre érkezett József Ferenc főherceg feleségével Ünnepi fogadtatás — Csernoch hercegprímás megáldja a fiatal párt Budapest, október 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) József Ferenc főherceg, akinek tegnap volt esküvője Sibyllenortban Anna szász királyi hercegnővel, ma délben hajón Budapestre érkezett feleségével együtt. Az Eötvös-téri hajóállomáson ott volt a főhereegi család, a kormányzó, a kormány és a fővá­ros küldöttségei, számtalan előkelőség és tízezer főnyi közönség. József főherceg ma- huszártábornagyi egyenruhában jelent mcW mig Auguszta íőhercegasszony ezüst szálakkal ékesített ruhát viselt. Amikor a hajó befutott a kikötőbe, tízezer torokból harso­gott fel az éljen. Karonfogva lépett le az uj pár a hajóról. József Ferenc főherceg daliás alakját magyar imszárszázadosi egyenruha fedte, feleségén pedig tolldiszes arany lumékosztüm volt. A lelépő fiatal főherceget ed óbb atyja üdvözölte, majd küldöttségek járultak elébe. Egymásu­tán üdvözölték a kormányzó, a kormány és a főváros képviselői. A főherceg érces han­gon válaszolt az üdvözlő beszédekre. Han­goztatta, hogy minden gondolata és érzése a magyarságé s azt tekinti legfőbb céljának, hogy fiatal feleségét:1 a száz királyleányt, is megtanítsa a magyarok szeretetére. Az ö élete magyar földből sarjadt és családja azért lett magyarrá, mert megszerette ezt a népet, amely annyit szenvedett és meggyő­ződésből vallja magát magyarnak. A fiatal főhercegnét, aki magas szép asszony, nemes vonásokkal, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnöknöje üdvözölte. A szász királyleány magyarul válaszolt az üdvözlésre, tisztán beszélt, alig érzett kiejtésén az idegenes akcentus. Kije­lentette, hogy minden vágya az, hogy jó magyar asszony legyen belőle. Zugó éljen­zés csapott föl erre a kijelentésre. A fiatal pár ezután a Mátyás-templomba vonult, ahol ünnepies istentisztelet volt, ame­lyen Csernoch János hercegprímás sze­mélyesen adta áldásai az uj párra. A templo­mot szinültig megtöltötte az előkelő közön­ség. Ott volt Horthy Miklós kormányzó, József főherceg és Auguszta főhercegasszony, valamint Gizella főhercegnő férjével: Lipót bájor királyi herceggel. Mig a menet a Mátyás-templomba vonult, az utat végig ünneplő tömeg állta körül, virágokat szórtak a fiatal főhercegi pár lábai elé és repülőgépek keringtek a menet fölött hatalmas őszi rózsá­kat szórva rajok. A templomban ott volt a magyar arisztokrácia minden számbavehető tagja és több idegen követség is képviseltette magát. mondja, hogy hol kell keresni azt a ceíet lovat. A palócok falujában azonban kárba ve­szett a fáradsága, mert a látó-asszony még a télen meghalt. — Most mitévő legyek? — töprengett bujában Jankura bá* és befordult a korcsmá­ba, hogy bánatát felejtse a félliteres mellett A korcsmában egy sandaszemü, szurtos- képü palócot talált, akinek el is panaszkodta a baját. Csakhogy akár a gyargaló szeleknek mondta volna el a szive keserűségét, akár ennek a sanda embernek; mert az egyetlen szót sem értett tótul. Viszont Misoj gazda sem konyitott a spanyol grammatikához. — Nyilván beteg a szegény, tót- Mán alig áll a nyakán a gégeszoritókendő, olyan vé­kony a nyaka, — gondolta a pálosdi ember és eligazitotta Misoj gazdát a körorvoshoz. Az orvos szokott nyájassággal fogadja a pácienst, aki alázatosan, meggörnyedve, emigyen adja elő jövetele okát: — Sztratioszum konya, pán velkomozs- ni . . . Ha a doktor ur tudott volna tótul, meg­értette volna, hogy Misoj bátyó a ló elvesz­tését panaszolja; vagyis ló-baj miatt panasz­kodik. Csakhogy a doktor ur annyit sem ér­tett a tót nyelvből, mint a falusi harangozó a szasszanida dialektusból. Tehát joggal kö­vetkeztette, hogy az öreg valami testi nya­valyáról uyög&csél; vagyis meg kell állapí­tani a kórismét. Levetkőzteti hát a pácienst; mellét és a hátát megkopogtatja, kihallgatja. Az érveré­seket megfigyeli; kiöltteti a nyelvét és végül megállapítja, hogy az érverések heveny gyomorbajra engednek következtetni. — Hyperpyretícus láz van jelen. A test normális hőfokát felülhaladó hőmérséklet van jelen. Gyomorhurut, lndigestio, — szól a doktor ur, mikor befejezte a diagnózist és a betegség, eredményesnek ígérkező kezelését taxüvák alkalmazásával véli végrehajtani. Csak még azon tűnődött, hogy a gyógy-

Next

/
Thumbnails
Contents