Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)
1924-10-28 / 246. (694.) szám
Kedd, október 28. 3 . ^ÁfwMiGrAxTfrKm* Idegenek Prágában A testőr, a nógrádi kis lány, a Pillangó kisás szony, meg a magyar iró cseh nyelvtudása — A P. M. H. eredeti riportja'— Prága, október 27. A hideg márványra kellett könyökölnünk. A dacos, szilaj szemű orosz már óraszám bámul a sötét tükörablakra, amelyen képzelete lepergeti a daliás idők ragyogó filmjét Vége. Egy villanás s a testőrt homlokon sújtja a szomorú, reménytelen ma. Szédülten néz körül az öt év óta meg nem szokott, idegen világban, szinte felordit a szeszért s mohón hajtja fel a poharat. S aztán nyomban beszélni kezd, mert most kellenek a szavak, mert most sírásra fakad, vagy üvölteni kezd. ha nem adhatja a szót. — — .— Nem, nem lehet visszamenni! Már csak azért se, mert a boisevikik meg vannak győződve uralmuk örökkévalóságáról. S azt ott nem lehet nézni, hallani, elviselni. inkább itt! De meddig? Ki tudja? Az Isten. Talán. Mégis. Mégse. Hosszú lesz az életük- A mai szovjetkormány még, de a kommunista fiatalság már nem érzi a gyűlöletet a kapitalista rend iránt. S ez lesz a bol- sevizmus végzete. Ha a mostani vezetőség kihal, biztosan! De mi, mi is kipusztulunk addig s ki csinálja meg akkor a hasonló reakciót? S akkor, ha csak akkor dől meg a bol- sevizmus, az orosz imperializmus szétforgá- csolódik ... Elhallgat, rámered a márványra s fel-fel- liüpög, mint a gyermek álmában, akit este megvert az anyja. OÜ A járda szélén egy leány álldogál. Magyar. Riadtan nézdcl, mint a körbe szorult nyúl. A viseleté nógrádi, vagy hanti? Nem, még is nógrádi. Megkérdezem, meg azt is, hogyan került ide. — Várdai vagyok. Eljöttem megnézni a katonámat. — Test verje? — Nem. — A vőlegénye? Kuncog s a kendőjét felkapja a szája elé. — Nem. — Hát? — Hát a katonáin. Itt szolgál Prágában, Eljöttünk megnézni őket. Hárman vagyunk. A többiek katonája is itt szolgál. No jön márTömzsi, villogó szemű magyar fin. A trafókból lép ki. Egy szivar a szájában, kettőt meg az ujjszegélybe csúsztat. — Három korona volt, — mondja a leánynak, — kettő i{t van vissza. — Tedd el csak Pista. A katona zsebrevágja a két nikkelt, aztán rám néz. — Ismerős? — Nem az, de magyar, — mondja a leány. — No az Isten éltesse. Kézenfogva elindulnak. A katona füstöl, a leány meg oldalt rá-ránéz s végig simogatja bársonyos tekintetével . . . oo „Ázsia az Ázsia s Európa nem tudja megérteni soha** — énekeli a Kelet egyik nagy poétája. Megérteni? talán nem, de bámulni, szeretni, vágyódni utána: igen. Hányszor szőttük be ábrándjaink selyemkendőjébe a ja- páni Íriszt, a mandulavirágot s a kis tejképü gésát, a tipegő, dalosszavu Pillangó kisasszonyt. Milyen kár, hogy az ábrándok halk színeit durva ecsettel mázolja ei a valóság! Ma láttam a Pillangó kisasszonyt Prágában a Stadion elegáns dámái között szánalmasan néma kis japáni asszonyt, szőrös bundában, borjubör cipővel, kicsi fején otromba kalap. Az őszi ködben dideregve állt. ajka színtelen, arca lila, szemecskéjéből könnyet sajtolt a gyors pislogás. Szerettem volna rákiáltani: miért jött ide csúnyának, szánalmasnak, ábrándrombolónak, távolba- nezésem színes képeire árnyékvetőnek! Hazamenet eldobham azt a kis selyem- zsebkendemet, amire a Pillangó kisasszony volt hímezve. oo — Négyen magyarok haladunk Károly király hiúján. A legifjabb már fél óra óta vadászik egy szikrát a szájában lógó cigarretá- ra. Végre jön egy szivaros ur. Insíálja németül, magyarul, a szivaros ránéz értetlenül, vállat von s tovább megy. — Muszáj megtanulni a cseh nyelvet, musszáj! Csak legalább nyelvérzékem volna, de képtelen vagyok két mássalhangzót egymásután kimondani. — Lári-fári — csattan fel az iró, a „te- kintély** köztünk. Szorgalom kell a nyelvhez, semmi egyéb. Két év előtt én se tudtam egy szót se s ina Benes se 'beszéli jobban Szent Vendel nyelvét. Betérünk egy vendéglőbe. Hívjuk a pincért németül, magyarul, angolul, franciául — hiába. Aztán ránéztünk az Íróra. — Hát igen! — mondja Öntelten. — Pro- sim, prosim. A pincér jön. — Prosim biiftök. A pincér hoz négy büftököt— De én énein büftököt akartam enni. — Lári-fári — torkolt le, — a biiftök a legjobb étel, nevetséges volna mást kérni. Megesszük a büftököt. m — Prosim ementhalcrt. Már nem is mertünk opponálni, de a harmadik parancsnál: „prosim grog“, már kezdtünk egy kicsit kételkedni iró barátunk cschnyelvíudá- sának tökéletességében, mert ementhali sajthoz az ember mégse szokott grogot inni. — No ugy-e? — mondja a vacsora vegén, nem boszorkányság, hogy az ember a I cseh nyelvet elsajátítsa. Csak szorgalom kell j hozzá, semmi egyéb. Platyit! kiáltott. A Ganyimedes szoroz, oszt, összead s ! kihoz egy tekintélyes summát. írónk elővesz egy százast. Tippelek- A pincér csal. Tiz koronával kevesebbet ad vissza. Az iró is csz- ! re veszi. Elvörösödik. De nem szól. Figyelmeztetem'. — Eh — mondja — nem akartam szólni az urak előtt. Majd négyszem között elbánok vele. — Hiszen mi úgyse értettük volna a ieckéztetést. — De a gesztusokat igen s nem szégyc- ! inthettem meg nyilvánosan ezt a szegény pincért. Neki is van önérzete. Beszélgetés Cieplak Jánossal, Oroszország katolikus érsekével A szovjetkormány minden vallás ellensége — A P. M. 11. eredeti római tudósítása. — Róma, október 27. Az egész világsajtót foglalkoztatta annak idején Oroszország katolikus érsekének, Cieplak Jánosnak a szovjetkormány részéről való üldöztetése, akit halálra is ítéltek. De megmozdult az egész katolikus világ, a Vatikán és Anglia, amire az érsek halálos Ítéletét nagysokára tiz évi fegyházra változtatták. Azonban a Vatikán Angliával karöltve szüntelenül folytatták a beavatkozást s hosszú gyötrelmes idők után a szovjetkormány százmüzetésre ítélte az egyházfejedelmet, így jött nemrégiben Rómába, hogy legel- sőbben a pápának köszönje meg a fáradozást és beavatkozást. A pápa a napokban fogadta kitüntető meleg kegyességgel a sokat szenvedi főpapot, aki most egyelőre Rómában marad. A Pincio alatt egy papi konviktusban kerestem fel az egyházfejedelmet. A kolostor bejáratánál egy öreg olasz pap fogadott. Alaposan kikérdez és lassan' halad föl a lépcsőn, majd eltűnik egy vasajtó mögött. Hosszú várakozás után ismét kijön s azt mondja: — Sua Eminenza viene subito. Újabb várakozás után megnyílik a vá- i ószoba ajtaja s belép Cieplak János, a sokat szenvedett ősz egyházfő. Kis piros, főpapi sipka a fején, remekművű aranykereszt a mehén. Nagyon kegyes jósággal nyújtja kezét. Arra kérem mondja el szenvedései történetét. — Arról semmit, ez nem fontos — mondja nemes nyugalommal és csodálatos szelídséggel — az oroszországi katolikus egyház szenvedéseiről beszéljünk inkább. A beszélgetés olaszul folyt. — A bolsevik! kormány emberei csak szóval hirdetik a szabadságot, de azt a valóságban tűzzel vassal üdözik. Üldözik a vallásszabadságot, mint a vallás és minden vallás halálos ellenségei, különösképpen a katolikus vallással szemben. A bolsevizmus ateista s nem akar tűrni semmi egyházat. A katolikus egyházon kívül éppen úgy üldözi a schizmatikus vallást. A schizmatikus papok közül a bolseviki kormány 70 orosz püspököt és 1000 papot ölt meg, nagy számban pedig a börtönben pusztulnak el. Nem kell feledni, hogy ezek az orosz vallás papjai és az ellenük való gyűlölet egyrészt az ateizmusból, másrészt a cári intézmények miatti gyűlöletből fakad — azonban mindennek dacára meg lehet állapítani, hogy van bennük a bolsevikikben egy másik gyűlölet, amely a nacionalizmusból fakad s érezhető volt már a cárizmus alatt is: a katolikus egyház elleni gyűlölet. Hozzájárul még ehhez, hogy az oroszországi katolikus egyház nagyainak és híveinek túlnyomó része lengyel. Az orosz cárizmus alatti lengyelellenes gyűlölet az állandó izgatás folytán is átment az orosz nép vérébe és az orosz bosevikik ezt tovább folytatják a gyakorlatban. A cárizmus tudvalévőén Lengyel- országban üldözte a lengyeleket, úgy, hogy sok százezer polgár, munkás és paraszt vándorolt Oroszországba. Az orosz birodalomnak úgyszólván mindén városában van egy katolikus egyház, a lengyelek áldozatkészségéből. — Hány millió katolikus lehet Oroszországban? — kérdeztem. Mintegy három millió — felelt Cieplak érsek. S • mindazonáltal, hogy ezek a templomok" a lengyel katolikusok pénzéből létesültek, a szovjetkormány arra kényszeri- tetíe a híveket, hogy a templom telkéért külön fizessenek és a berendezések használatáért is kell fizetni. Egy-egy paróchia híveinek szerződést kell kötnie a szovjet- kormánnyal olyan pomtozatokkal, amely kigunyolja a hívők érzését és jogait. A papok üldöztetése már ott kezdődik, amikor legtermészetesebben és hivatásuknál fogva, minden mellékgondolat nélkül szólnak híveikhez, hogy „legyenek hűek vallásukhoz**. Ez már kihágás a. szovjetkormány szemében. Egy rosszul kiejtett szó, egy feljelentés, már börtönt és keserves üldöztetést jelent. Most is húsz katolikus pap van börtönben, sokat kivégeztek, köztük Butkievicz prelátust. — Kik az egyházi ügyek kommunista intézői? — Rikoff, Zurupa és Kamenev, ezek a főemberek, de alattuk a különböző osztályok kommisszáriusai. — És most még sok katolikus maradt Oroszországban? — Sokan visszatértek Lengyelországba; de sok jó katolikus, még Oroszországban maradt. Miután most meg van engedve az áttérés és sok ortodox a katolikus vallásra tért, ezeket a boisevikik még jobban gyűlölik és üldözik mint a lengyeleket, mert tartanak tőle, hogy a katolicizmus jobban terjed. — S az orosz egyház helyzete miilyen? — Az üldöztetésen kívül, amint elmondottam, az ortodoxok külön szerencsétlensége az egyenetlenség, a pártviszály. Négy pártra vannak szakadva és egymás ellen hadakoznak. Az orosz egyház feje: Tychon érsek, aki iránt ragaszkodással és szeretettel van az orosz nép. Azonban mindegyik egyház liü fiaiból és papjaiból sűrűn meg vannak telve a börtönök. Megkérdeztem végül Cieplak érseket, hogy mi a véleménye a szovjetkormány helyzeíésről? — Az én személyes véleményem az — mondotta —, hogy a szovjetkormány erősen áll Tudvalevő, hogy korlátolt ostoba orosz parasztok adják a birodalom nagy tömegét. Ez pedig döntő jelentőségű. Aíz ősz érsek most fáradtan föláldott, kegyesen üdvözölt és lassú léptekkel, gondterhesen tűnt el a nehéz vasajtó mögött. —!y. OOOOQOOOC3* R igazgatók! Gyiírosok! Nagykereskedők! Építészek! Bevásárlók! Q ji ss.éh.szs.&S&géfs a ö R Sürgönyeim: ■^^■.11.1—, « ....* Telefon szám: 9 R l é kíj&n Pvtié f—l""..szep-g&s, 1 9&£sO. S, la gpsasg f B t vonj Sj Ú se. éé&ei vétet Ifkészwjs&ev méSfeikt. mneéSkivéksEeM Stemnetatiss. Cj | W1EIF1 <cf CIE, ázgue II., 5, | A miniszterek arcképcsarnoka Habrman Prága, október 27. Habrman Gusztávnak hívják ezt a jó-1 táplált minisztert, aki a szociáldemokraták megbízásából tölti be a népjóléti tárcát. Rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már külsejéről is lóri a jólét. Végtelen nyugalommal helyezkedik el luxusautójában, mélynek ablakán közömbösen fújja ki egyiptomi cigarettájának a füstjét. Minisztersége alatt emelkedett törvényerőre a szociális biztosításról szóló javaslat, de erről igazán nem tehet. Hat év óta hangoztatja, hogy lemond, de olyan halkan mondja, hogy soha sem jut el Svehla füléhez. Mindenki tudja, hogy utóda Winter Leó lesz. Ö volt a szociális biztosításról szóló javaslat előadója a képviselőháziban, de — a jelek szerint — még nagyon sokáig kell várnia, míg sor kerül rá, mert Habrman mint miniszter szeretne meghalni s a halálnemek közül csak a végelgyengülést szereti. Hz én filmem Jogi bukfenc Valóban Így történt: Szsalay Pepita János cigányzenészcimbalmos cimbalomverőivel úgy elverte hites feleségét és élete párját, Csávay Veronát, hogy az eset párját ritkítja. Az asszony áldott állapotban volt és a verés után ágynak dűlt. A gyermekáldás elmaradt. A szomszédok feljelentették a cigányt és a büntetőtörvény széken súlyos testi sértés miatt felelt Szalay Pepita János. Bevallott annak a rendje és módja szerint mindent és kijelentette, hogy az asszony, verve jó. Az asszony azonban verve jobb volt mint férjcura gondolta és kijelentette, hogy őt az ura sohasem verte meg és ő a világ legjobb embere. A szomszédok haragusznak csak rá, mondta, azért jelentették fel. Ök rossz cimbalmosok, János meg jó. Mikor a bíró azzal replikáit, hogy a férj mégis csak megverte, mert hiszen ágyba kellett feküdnie, az asszony újra kijelentette, hogy nem verte meg és erre a vallomásra meg is esküdött. A tanuk azután az esküt meghazudtolták és bebizonyították, hogy igenis, a cigány felesége hátán annyira kipróbálta az uj melódia taktusát, hogy belebetegedett és közvetlenül a verés után elvetélt. A bíróság erre Szalay Pepita Jánost egy évi börtönre Ítélte, de az ítélet jogerőre való emelkedéséig szabadlábon hagyta, viszont elrendelte Csávay Veronának hamis tanuzás címén való azonnali letartóztatását. Mialatt most Szalay Pepita János a kávéházban cimbalimozik, felesége a börtönben azon gondolkodhatik, hogy milyen összefüggés van az igaz szerelem, a verés és az elítélés között. Csávay Verona esetében a jog azért vetett bukfencet, mert fontosabb neki az igazság kiderítése minden „nagy érzésnél**. A jog jogosan cselekedte ezt, mert az asszony hamisan esküdött. Istennek tetsző dolog a szerelmes feleség hamis esküje, mert Isten előtt a szerelem és szeretet a legszentebb.- A jog öncél, mert első rendeltetése nem az igazság és nem a szeretet, hanem az emberi társadalom megvédése; a társadalom pedig nem szereteten alapul. A férjét szerető, szerelmét még hamis eskü árán is megvédő asszony maga a legjobb bizonyíték arra, hogy a jog jogosan ítélte el őt. A cimbalmos naponta elverte: ezért szerette. Be is vallotta, hogy ezért mert megesküdött, hogy nem verte. A cigány szerette, azért verte. Szerette, mert bevallotta, hogy verte. Verés és szerelem szorosan összefüggő értékek. Jóság és szerelem taszítják egymást. Miért? Az asszony mindig újnak látja azt a brutális férfit, aki veri, újnak, bátornak, félelmetesnek, férfinak. Akármilyen ostoba is a szerető, minden szava érdekesen eredeti, ha a szentenciákat veréssel húzza alá. Jószivü szerelmesre azért un rá az asszony, mert átlát rajta és nem sejt mögötte titkokat, uj lehetőségeket, nagyságot. A jószivü ember unalmas és az asz- szony természete nem bírja el a jószívűség unalmas egyformaságátTehát: a jog bukfencet vetett és elitélte azt, aki szenvedett. A bukfenc másik fele az: hogy ez igy van rendén mert: A cigány vert mert szeretett és az asszony szeretett, mert a cigány verte. Ebből a körforgásból a józan jog csak úgy tudott kiszabadulni, hogy bukfencet vetett és talpraesett, mert megcsinálta a bukfenc másik felét is. Tökéletlenek, gyarlók vagyunk. Ezért keli egy bukfencnél kétszer megfordulnunk, hogy lábunk, megint a földet érje. Neubauer Pál.
