Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-25 / 244. (692.) szám

Szombat, október 25. Reinitz — A P. M. H. eredeti riportja — Kassa, október 24. — Hozzák fel Reinitzet! A detektívek eltávoznák. Két perc s hal­kan belép Reinitz. Kurtára nyirt fej, dús, ko­romfekete szakái', bozontos tincsek, sasorr, sápadt arc s a fej folytatása földig fekete- kabát. Csak a szeme! A kiülő szemekben van a jámbor galiclánus riadtsága helyett valami vad, valami „azértse". Vagy talán csak képzeljük, mert sehogyse tudjuk leol­vasni ró a se a kétszeres rablógyilkost, se a megá'talkodottságot. „Hihetetlen41. Ezt tükrözik a szemek, melyek Reinitzre merednek. Nem is a vád, hogy ez az ember ölt, gyilkolt, aljas nye­reségvágyból, üzletszeriileg, hanem a — ko- noksága. A „nem“, mely tizennégy hónap óta az ajkán lebeg, a ,,tagadom44, me’y nem lankad a személyi és tárgyi bizonyítékok súlya alatt, a nyugodt tekintet, melyet a le­gyilkoltak hullamardványai sem rebben ton-ek meg. Ez a hihetetlen, ezt pé'dátlan a Pitaval krónikájában. Immár nem -aétsvgcs, hegy Reinitz ölt és gyilkol tetőit. A tanuk egész légiójának val­lomása, a bizonyítékok mézsás súlya le­nyomja a konok tagadás serpenyőjét. S mégis! Reinitz tagad. Csendőr, rendőr, vizs­gálóbíró, ügyész ötszáz hosszú napon és éj­szakán keresztül nem tudta va’Iomásra birni, ellenmondásba keverni, sőt még zavarba hozni sem. A kiváncsi szemeik kereszttüze se za­varja. Ál! nyugodtan, vár türelmesen. A kér­dezőnek szemébe néz, nem rágódik a felele­ten, rögtön válaszok Gyorsain beszél s min­den mondatát szé'es gesztusokkal kíséri. * — Ennek a sokszoros rablógyilkos bün- lajstroménak összeállításában óriási szolga-! latot tett nekünk a sajtó és a nagyközönség 1 — mondja a rendörtanácsos. A sajtóközle­ményekre százával jelentkeztek a tanuk, kiknek segítségével összehord tűk Reinitz akasztóiájának anyagát. Reinitz ál. Meg se rezzen Mozdulatlan, mint a viaszfigurája, melynél majd a pano­rámában a kikiáltó fogja magyarázni a hét­szeres rablógyilkos él tét és halé'át. ❖ „Nem44, „tagadom44, „téved44 és „nem em­lékszem44. Sohasem ejt ki más szót szembe- sitésnél, vallatásnál. Most se. Pedig egészen lényegtelen tanúvallomásról vau szó. — Tanú, ismeri-e ezt az embert? — igen. Ez —Reinitz. — Reinitz! Ismeri a tanút? — Nem. — Re hiszen Hornonnán szeszt akart neki eladni! — Tagadom. — Talán még azt is tagadja, hogy Ho­rn ormán iárí ? — Tagadom. A tanú ídetege. sógora N ráismer Rei­nitzre. Hasztalan. Pe:":fz tagad. * A londoni Morning Post prágai szerkesz­tője — egy kacagószemii angol miss ko­molyságot mímelve kérdezi: — Ismer engem? Reinitz a szemébe néz: — Nem emlékszem. — Emlékezzék csak vissza. Egyszer át- osempé,szett a romén határon. Reinitz végig­néz a hölgyön s a tekintete egy pillanatra megakad az arany kézitáskáján. — AímgrschRssen! — mondja s tán utána gon dóba: vngv akkor nem lógott karo­don az a csillogó holmi. Az asztalokon rengeteg iratcsomó. A Reinifcz-büniigy aktái. Csak a kassai. Szat- máron is van egy szekérderékkal. S az ira­tok nap-nap után szaporodnak. Reinitz még egy hétig marad Ka^án, aztán vissza kell adni Romániának. Először a román bíróság fog felette ítélkezni. Aztán Kassa- A hatás­köri megosztás furcsaságát fogja produkálni ez a btiníigy. Ha Reinitzot Szaimároir vágy tizenöt évre ítélik, Kassának másfél évtize­dig kell-e várnia az akasztással, inig Reinitz Romániában kitölti a büntetését? Ha pedig ott felkötik, hiába dolgozta fel ezt a renge­teg büniigyi anyagot Kassa? Furcsa. Sí Reinitzet levezetik a rendőrségi cellába. Nyugodtan lépeget a kiváncsiak sorfala kö­zött. Heves vitáik a ’épcsőházb'an. Majdnem Kassa, október 24. A tegfdsőlbb közigazgatási bírósághoz most terjesztette be Kassa város közönségének képvi- selétében Gádor tíenbert <3>r. ügyvéd a Körmendy- Ékes Lajos dr. áltietősógii és állampolgársága ügyében áz 1924. évi február hó 29-én hozott teli- hatalmú miniszteri 2341-924 prez. számú határo­zat elleni panaszt, mely a következő megokol'ás alapján kéri a miniszteri intézkedés ímegsenTmisi- tését: Ami a panaszunk tárgyát illeti, az szigorúan elkülönítendő Körmendy-Ékcs Lajos dr. sértett köz- és magánjogi érdekeitől, mert e tekintetben nevezettnek önálló perorvoslati joga van. A jelen esetben azonban e határozat Kör­mendy-Ékes Lajos dr., Kassa városnak 18 éven át és jelenleg is státusban levő főtfeiztviselőjére vonatkozik és miután a teljhatalmú miniszter ur­nák fenti számú határozatával .nevezettre vonat­kozólag azon városi tanácsi határozat is meg sém­in is trést nyert, mellyel nevezett 1919 február 26-án a városi tanácsnak 2123-19-VI. számú hatá­rozatával Kassa város kötelékébe felvétetett, jog­gal tarthatunk attól, hogy ezen az alapon az ezen idő óta kiutalt és igen tekintélyes összeget kitevő tisztviselői fizetésének és illetményeinek vissza­adására fel lehetünk' szólítva, illetve azóta köze­geink és képviseletünk, akik a város gazdasági kezelését illetően felelősséggel tartoznak és a teljhatalmú miniszter ur álltai megsemmisített ha­tározat hozatalában közvetlenül rész vettek, anya­gi felelősségre is tesznek vonhatók. Miután pec’iiig a magyar közigazgatási tör­vény e részben a panaszjogot ilyen esetekben kifejezetten megadja, az osztrák közigazgatás pe­dig generatitier állítja fel ezen tétéit, hogy a mii- msiztcriirm határozata ellen máxlazon jogi és er­kölcsi személyek, keik a határozat által jogaikban sértve érzik magukat, vagy .öböl a károsodásnak potenciális lehetőségié fen forog, panasszal élni jo­gos-írtak. I>e panasszal élünk 'azon az alapon is, hogy a jelen esetben a teljhatalmú miniszter ur felügye­leti jogánál fogva -ex offo ezen ügyben oly jogér- vényescírj és a törvényes formák betartásával 'létrejött határozatokat semmisített meg, melyek évek óta jogerősek és annak idejében sem Kassa város közönsége, sem pedig az arra egyébként jogosított hatósági közegek által törvényes for­mában jogorvoslattal megtámadva nem. lettek. Ezen határozat jogos aggályokat keit ben­nünk, hogy ezen a címen Kassa város közönségé­nek törvényben biztosított autonómiája 'teljesen Fluzómusá válhatik. mely végeredményben nem­csak ezen autonóm jognak teljes elvonását, hanem a felügyeleti jognak ií'yirámyu ki erjesztése címén ■maiak teljes megsemmisítését vonná maga után. De ettől eltekintve a jogbizonytalanságnak egy tehetetlen) állapota idéztetnék elő, aimeliy nemcsak közjogi és politikai, ele ezzeí kapcsolatban súlyos uiagánjbgfi) sérelmeikre is vezethetne, ami végered­ményben nemcsak tökéletes jogbizonytalanságot idézne elő, hanem — mint egy Damohilies-kard — politikai megfélemlítések és represszáliák eszkö­zéül is szolgálhat­na a teljhatalmú mimi$izter uir felügyeleti jo­gánál fogva 4 év után hivataliból felülvizsgál egy jogérvényesen megszerzett, .miiként azt a te’jhatal- m.u miniszter ur ás koncedáíja, a megadása pilla­natában érvényes és a fennálló törvények szerint teljesén jogosan megadott illetőséget, ebben az esetben ki letétünk a jövőben téve annak, hogy egy megadott ipar- vagy telepengedély alapján esetileg milliónyi befektetéssel épített gyárváila- l'atok vagy más üzemek hivatalból felül lesznek évek múlva vizsgálva és az évék előtt jogérvé­nyesen megadott koncessziók ilymódon meg­vonva. Kassa város közönsége azon az állásponton van, hogy a fe'ügyeleti jognak ily tág értelemben való értelmezése lehetetlen. A teljhatalmú rnintaz- ter ur tehát a jelien esetiben ezen jogkört túllépte, intézkedése sérti a törvényt és ennélfogva nem joghatályos. Önkéntelenül is felmerül itt a kérdés, vájjon a városi tanács bár-e painiaszjoggal, vagy pedig nem. E kérdés megállapításánál diisztiing válnunk kell aközött, hogy valamely, a városi tanács jo­gos hatáskörébe tartozó ügy milyen körülmé­meglmcselnek egy jámbor vargát, aki azt mondta: „hátha mégis ártatlan!“ — Beismerés hijján nem lehet felakasz­tani, — harsogja egy hang az egyik dispu­táid csoportban. Ez az! Talán Reinitz is azt hiszi. Talán ez a rugója a lélektani rejtélynek. Ez a hit adja neki a rendkivü’i erőt a konok tagadás­hoz. A sötét cellából kihangzik Reinitz hang­ja. — Imádkozik. nyék között jutott a teljhatalmú minisrer feJirl­bi-rállatának körébe. Nem is lehet vitás, hegy a városi tanácsnak törvényes hatáskörében, hozott határozata akár magán felek, akár a főjegyzői hivatali, akár az ar­ra egyébként jogosított hatósági közegek, akár Kassa város közönségének tagja általi szabály- szerű időben benyújtott íefebbezés folytán kerül a telj hatalmin mMszter feilü'biiüáüata alá Ezen tör­vényes formában szabályszerű perorvoslat utján hozott határozat kétségtelenül' köti az eljárt vá­rosi tanácsot és ebben az esetiben, ha csak a mi- nisztanúm határozata a várost mint magánvállal­kozót, ava'gy mint közjogi személyt érintő gaz­dasági érdekek séreSiméről van • szó, ebben az esetben, feltéve, hogy azt a törvény megengedi, van panasznak helye, el leneseiben azonban, .amennyiben a városnak ilyen érdekei nincsenek, panaszleiretöségi joga . ki van zárva. A telj hatalmú miniszter ur sérelmes határ oza­ta azonibam nyilvánvaló, minthogy a városé tanács 1919 február 36-án hozott 2123-19-VI. számú ha­tározata, mefliyel Körmendy-Ék-es . Lajos dr.-uak a község kötelékébe való felvétele rendeltetett el; az 1921 január 2ő-án hozott 1739-6. számú hatá­rozata, mellyel nevezettnek az illetőségi bizony­lat kiadatott és az 1922 január 19-én hozott 2058-VI. szám alatt kiadott bizonylata, mellyel nevezett az 1886- évi XXII. t.-c. 10. pontja alap­ján ipso imre nyerte e! a községi illetőséget — és melyeket a teljhatalmú miniszter tir megsemmrisi- tett —, ezekrőil a határozatokról kétségtelen, hogy ezek az annak idején fepnálíó törvényes rendefllkazésiek alapján, az összes törvényes kellé­kek betartásával a városi tanács által jogosan és jogérvényesen adattak meg. Ezen tényeket megállapítja a teljhatalmú mi­niszter ut határozata is. Nem vitás az sem, hogy ezen határozatok an­nak idején senki által megíelebbezve nem lettek és a határozatok jogerőre emelkedtek. Megáltepi't'haíó az is, miszerint az azóta ho­zott törvényes intézkedések egyike sem tarjái-* máz oly. rendelkezést, amely feljogosítaná. a telj­hatalmú miniszter urat arra, hogy felügyeiétf jogát ol'y mértékben érvényesítse, hogy évetkikid ez­előtt hozott jogérvényes határozatokat ezen a elmen fölülvizsgálhasson és megse mmJaitbessen. Panasszal élő fél azon a jogi nézeten van, hogy a tek. legfelsőbb közigazgatási bíróságnak ismert határozata, melynek alapján a teljhata'Hmu mmisztérium jogosítva érezte magát felügyelői jogköre címén az ügyet felül vizsgáltai és meg sem­misíteni, az alább kifejtett okokirlá'l fogva törvé­nyes támponttá! nem bír, másrészt ennek formai keresztülvitele is már önmagában törvénysértést képez, mert ha és amennyiben a felügyeleti jog­körnek ily tág értelmezése helyt foghatna, ebben az esetben a teljhatalmú miniszter urnák csak utasítási joga lett volna arra, hogy ezt első fok­ban a városi tanács, másodfokban a zsupáfrti hiva­tal és csak fokozatos feebbvitel utján a teljhatal­mú miniszter ur vizsgálja felül, azonban a fel­ügyeleti jogkör címén gyakorolt beavatkozásnak oly értelmezése, hogy a minisztérium ezen alsó közbenső fórumok megkeröltésével egyúttal mint első és utolsó fórum is dönt, jogilag -elképzdhetiet- ■íen. Végül, hogy a vár osi bari ács tagjainak esetle­ges, vagyoni felelőssége szál váltassak, csak rövi­den utalunk arra, hogy az annak -idején Kör­mendy-Ékes Lajos dr. illetőségi ügyében hozott f-entldézett miegsemmisiteft 3 határozat, tekinteté­ben egyedül mérvadó a magyar községi törvény (1886. évii XXII. t.-c.), mely 3 világosan deklarált fokozatot állláptit meg az illetőség megszerzése tekintet élbe n­1. Ha valaki a községben letelepedett vagy letelepedés nélküli lakik ott és a törvény 7. és 11. szakaszaiban foglalt feltételeket (2 éve ott lakik, adót nem fizet stb.) nem teljesítette, az az egyén kérheti felvételét a község kötelékébe, de ehhez törvényes joga -niinos és ezért a felvétel teljesen a község diszkrecionális mérlegelésétől függ, amely öt' felveheti, de nem kell felvennie. (12. szakasz.) 2. Ha valaki a községiben letelepedett és a' törvény 11. szakaszának föltételeit (2 éve otí- lakás. községi te-rbekhez való hozzájárulás stb.) t-efjeslliieíte, ez esetben törvényes igénye van a felvételre, azaz, ha ezt kívánja és kérelmezi, eb­ben az esetben őt a községnek fel kell vennie. (11. szakasz-) , ■ 3- Ha valaki a községben letelepedett és a törvény 10. szakaszában foglalt feltéteteket telje­sítette (4 évi ottlaikás, t-erbekbez való hozzájáru­lás stb.), ebben az esetben kérelem nélkül xpso iure az illetőséget megszerezte. (10. szakasz.) Téves tehát a teljhatalmú miniszter ur meg­állapítása, hogy a 10. szakasz csak felvételi igényt tartalmaz, mert akkor e-z a szakasz teljesen feles­leges volna, mert ezt az igényt az Illető polgár a törvény 11. szakasza alapján már 2 évi ottlaMs után megszerezte. Bizonyítja ezt a körülményt a -törvény 14.' szakasza is, amikor kiemeli': „A község köteléké­be való fel'vétel ért mérsékelt díjfizetés követel­hető az esetben' is, h-a a felvétel a 10. szakaszban megállapított módon történt.44 Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény a 10. sza­kaszban .megállapított automatikus megszerzését •az fletőségin-ek, tótat a községi kötelékbe való felvételt önálló és -pedig a községi felvételi, igény­től teljesen független és általános felvétel mód­nak tekinti,; a 11. Szakaszban íormuiiázott formá­lis felvéted csak egy másodsorban figyelembe jö­vő és kivételes mód. Ez a 10. szakaszon alapuló ipso iure meg­szerzése az Ü-etöségnek, amelyet az évtizedes judikatura -és az összes jogtudósok mint az 'illető­ség automatikus megszerzéséről- szóló törvényt •ismernek. Miután pedig nem vitás ténykörülmény, hogy Körmendy dir. 1899 óta, tehát 25 éve meg- szalkátás nélkül Kassán dokik, miután nem vitás, hogy 1903 óta, tehát 21 éve Kassán háztulajdonos, miután nem vitás, hogy 1906 óta, tehát 18 éve Kassa városnak törvényesen megválasztott ta­nácsnoka, miután nem vitás, hogy 1920 óta a kas­sal kerület nemzetgyűlés! képviselője, akinek ál­lampolgárságát a miandiá-tuim igazolása ajkai mával a választott bíróság igazolta — kétségtelen, hogy Kassa város tanácsa, midőn a. fente-mli-tett 3 rend- belli határozatot hoiz-ta, a törvény alapján - -és tör­vényes hatáskörében járt el. Az előadottak alapján mély tisztelettel esede­zünk: méí.tóztass-ék kimondani, miszerint a felügye­leti jogkörnek oly -gyakorlása és értelmezése, mi­szerint a t-dljbatalmu miniszter ur ex of-fo évek óta jogórvényesen elbírált ügyiek felülvizsgálatát elrendelheti és azt saját hatáskörében érdemlege­sen el is döntheti míndeim újabb • közigazgatási el­járás mellőzésével' — a törvényt sérti, ennélfogva megsemmisítendő és jogilag hatálytalan. A 40 ezer dollár értékű ékszer és a szerelem Berlin, október 22. Tulajdonképpen nagyon kedves történet. Berlin. A félvllág egyik tündöklő csi.laga, Hertha de Lor. (Nem árt, hogy Lőtte Mar- cuse volt valaha a neve. Berlin északi ne­gyedében Lőtte névre hallgat az a nő, aki nyugaton Hertha és nemes származás.) A félvilág esi!.aga nem lehet állócsillag. Bolygó ő és az aranynap körül kering. Eml- iio Calendo (bemondás szerint olasz ember, de talán szintén Marcuse névre hallgatott) volt ez a nap és szórta a pénz sugarait. Egy­szerre kiapadt a fényforrás és a sötétségben Emi io Calendo keze odatévedt a szekrény­hez, amelyben Hertha de Lor 40.000 dollár értékű ékszerét tartotta. Boldogabb időkben ezt a vagyont egy Thurn-Taxis herceg aján­dékozta volt neki és Calendo úgy gondolta, hogy nem követ el bűnt akkor, amikor most, hogy az ő pénze elfogyott, a szép Hertha vagyonára kerüljön sor- És ezt az eszmét szellemesen váltotta valóra. Meghívta a szépasszonyt a hatba, ahol néhány kedves órát töltöttek együtt és mire reggel feléb­redt, hűlt helyét találta az ékszernek. Her­tha kislánya elmondta, hogy a „papa44 né­hány nappal ezelőtt különböző kulcsokkal próbálgatta kinyitni a szekrényt. Calendo tehát akkor, mikor baros jókedvben szerel­met vallott Herthának, akivel már évek óta élt együtt és boldoggá tette az asszonyt az­zal, hogy a kialvófélben levő szerelmet újra lángra 1-obbantotta, ellopatta az ékszert, vagy maga lopta el, mikor szeretője bortól és kéj­től elfáradt és álomba merült. A történet kedves. Van benne egy igaz­ság, amelyet csak az ért, aki tudja, hogy a fél világnak is megvannak: a maga törvényei, amelyek épp olyan kegyetlenek és szigo­rúak, mint a természeti törvények. Bíróság előtt azután az egész kedves történet sz-erteiosz’ott, semmivé lett. Mert ott Calendo elmondta, hogy... és Hertha vi­szont elmondta, hogy... (— hogy Hertha kokainmérgezésben szenved, embereket ker­getett a halálba és hogy elköltötte az ő, Ca­lendo vagyonát — és hogy Calendo nem Ca­lendo, pénzét igy meg igy szerezte —). Mind­ez érdektelen. Érdemes volt a történetet pa­pírra vetni, de nem érdemes foglalkozni' az­zal, ami utána következett. Valószínű, hogy a bíróság elitéli Caledont. de rosszul teszi- Vagy mind a kettőt, vagy egyiket sem. Úgy egymáshoz tartoznak, mint a 40.000 dolláros ékszer és a szerelem. 4AAAmAAUAAAUAAAA4AaAAAAA««AAAAáAAA*4UAAAAAAUáAUA/yiAáUAA«. 5 -------^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 3 . c&Vfr \ ► J\ Saját készítményt! finom férfi £ 3\ és női fehérnemű, asztal* tu» £ ^ \ térítők és mindennemű lenáru £ « \ ^0***^***^ ► % Árusítás nagyban és kicsinyben £ Kassa város panasza Körmendy-Ékes Lajos illetőségi ügyében a közigazgatási bírósághoz

Next

/
Thumbnails
Contents