Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-19 / 239. (687.) szám

Vasárnap, október 19. \ e Iiíí a k ónk ur rendűt s bizony bek rí az ital- mérési engedélye annak a korcsmáiménak, aki nem akarja az Uíe sörét mérni. Legutóbb az Ipolysági vásártér vendéglősének korcs­máját záratta le csak azért, mert a jó korcs- maros nem akart megbarátkozni az Ulc-íéie sörökkel. Nos, Krpelec ur címek a türelmet­len sörösnek autóján futkossa be a községe­ket, de persze az. hogy az autón ül lile is és a községekben Krpelec ur társaságában köz- gazdasági teendőit bonyolítja le, — egészen véletlen. Krpelec ur az Ipolysági hivatalok kir- niöüdóját, a járási hivatal expozituraját se akarja megtűrni Ipolyságon. Kezdeményezé­sére a korponai járási főnök, illetve a zsu­pán a kis hivatalt meg akarta szüntetni. Mégis a korponai járási bizottság múlt héten tartott ülésében úgy döntött, hogy az expo- xitura fen tartását követelik. Nagy kérdés* azonban, hogy a zsupán honorálja-e ezt a kívánságot. Krpelec ur a megmondhatója. A megkopasztott kis hon ti székváros szomorúan halódik. Ipara, kereskedelme alig tengődik, idegenforgalma ma már semmi nincs. A csendes, népiden utcák képét mégis megelevenítette egy szokatlan esemény. Thcszpisz kordája gördült be a városba s a magyar színjátszás sátort ütött a régi ma­gyarok között. Tíz év óta nem járt magyar színész Ipolyságon! Érthető tehát az izgalom, mely úrrá lett a kis város népén, amikor a ma­gyar szó vándorló apostolai összeverődtek Ságon. Földéssy Sándor uj társulata itt kezdte meg előadásait a régi megyeház nagytermében. A régi magyarok dicséretére minden este tele terem tapsolja a szülésze­kéi, akik a tőlük telhető igyekezettel játszik meg a változatos műsor énekes és drámai darabjait. A társulat legnagyobb erőssége Oláh Gyula baritonista, meg néhai Zöldi Már­ton iró kei leánya. Eliz és Vilma, akik a sá­giak minden igényét meghaladják teljesítmé­nyükkel. A magyar művészek négy hétig ma­radnak Ipolyságon s bizonyára nagy szolgá­latot tesznek a magyar kultúrának s sok vi­gaszt nyújtanak a busuló sági magyaroknak, akik megingott hittel néznek a jövendőbe.----------A rakoncátlan Ipoly tengerré da gadt. vize tavasztól őszig elnyeléssel fe­nyegette a kis halálraitél-t hanti székvárost. A sági magyarok szemrebbenés nélkül gá­zolták a méríiöldes ártereket. Tudták, hogy az elem ereje megtörik a város gátjain s előbb-utóbb az Ipoly vize visszatakarodík sekély medrébe. Úgy is lett. Az ártereken rna vígan peng a kasza s fényes vasán vidám napsugár ragyog. M aisgef ii@iii€i‘TOfi¥®h íö&ftséitef rcsaélsiclf London, október IS. Az angol választásnak ina jelentős dátu­ma van, mert ma van a jelölés utolsó napja. A konzervatívok eddig 543 jelöltet állítottak föl, a munkáspárt nem adta ugyan nyilvános­ságra jelöltjeinek számát, de úgy hiszik, hogy több, mint 500 jelöltet küld a küzdelembe. A liberálisok 335 jelölttel vesznek részt a vá­lasztáson. A konzervatívok rendkívül o-pti- inisztikusan vélekednek és kijelentik, hogy alapos reményük van arra, hogy abszolút többséget kapnak a választásokon, A liberálisok.rnár szerényebbek és meg­elégszenek. annak hangoztatásával, hogy nem akarnak az c-ddigi •mandátumaikból veszíteni. A. Stár jelentése szerint Macdonald a Jegke vésbbé optimista. A munkáspárt ina választási fölhívást jelentetett meg, amely különösen . Líoyd George ellen iordult s amely kijelenti, hogy Lloyd George az ösz- szcs liberális elveket megtagadta. Színes problémák Páris életéből Doumerguű és az arfesi bikaviadal — Tömegőrületeket vált ki Herriot népszerűsége — A P. M. M. eredeti riportja — Nagy kikáelarek a kiesi fal tövében Pekbtg, október IS. Shaii-liai-liuan közelében Csangso4in és Wnpelfu csapatai között súlyos har­cokra került a sor. A mandzsunál csapatok műi­den erőlködésük dacára sem tudták elfoglalni a •\ árost Shaughalban csend uralkodik. mtígvj/<n* ifrraaift a mi Páris, október 18. Amióta Domnerguct elnökké választot­ták, sziikebb honfitársai állandóan készültek arra, hogy ezt az eseményt méltó módon ünnepeljék meg. A délfranciaországi városok polgármesterei már íölterjesztették az el­nöki palotába az ünnepségek programját az elnök hozzájárulása végett. A program körül azonban bajok akadtak. Nimes,. Aries és más délfrancia városok polgármesterei ugyanis azt javasolták, hogy az elnököt egy bikavia­dal keretében ünnepeljék. Ezek a bi'kuviada- íok Délfraiiciao-rszagban éppen olyan nép­szerűek, mint a Pyremieusokou túl és egy elnöki fogadtatást éppen úgy nem tudnak el­képzelni bikaviadal nélkül, mint a tavaszt harmat nélkül. Igaz, hogy ezeken a bikavin­dulókon kihagyták a mise á mort-oí: ha­gyomány ugyanis, hogy az elnök jelenlété­ben nem döfik le a bikát. Egyébként azon­ban a déli ranciaorszá gi bika viadalok alig kü­lönböznek a spanyolországiaktól. A torreá­dorok és a bikák a sevillai torreádor-főisko­lából, illetve az audaluziai mezőkről kerül­nek ki. A közönség lelkesedése is versenyez a spanyolok extázisűval és egy-egy mesteri döfés után éppúgy dobálnak ékszereket, vi­rágot és kalapot a torreádor lábához, mint a spanyol. A népszerű Gasíounet szívesen tenne eleget hívei óhajának, azonban ezt megtiltja a protocolle: az Elysce hagyomá­nya. Igaz, hogy Ili. Napóleon többször részi- veit biikaviadalokon, de a köztársasági elnö­kök az ilyen „reakciós44 ünnepségek elöl ki szoktak térni. A meggyilkolt Sadi Carnot el­nök pedig, ha miár megjelent az arénában egy rövid időre, a döntő percek előtt kivo­nult az elnöki páholyból*) Jellemző, lrogv a köztársasági elnök környezete is. csak illen­dőségei szempontok miatt nem akar rész-t- venni a bikaviadalokon és azt teljesen elfe­lejtik, hogy voltaképpen a bikaviadal Fran­*) Mégis egy ízben a köztársaság alatt is rendezőik böícaviadalt, még pedig magában Párás­ban. Ez 1889-ben, a világ ki áí'Tás an<ia‘»mávaii volt, a látogatóban Páriában lévő spanyol királyaitisz- t Lidiére. ciaországbau törvényileg tiltott dolog. Csak a déliranciaorszúgi bikaviadalrendezők isme­rik a törvénynek eme rendelkezését és azérí előre lefizetik a prefektusnál a 16 frankra ru­gó pénzbüntetést, ami bőven megtérül a marseillesi polgárok vérszomjas lelkesedése révén. Az elnöki palotában most azon töp­rengenek, hogy miként lehetne az adózlak kívánságának eleget tenni, anélkül, hogy a p r o tok öl i t megsért e-ilék. iícrriut a londoni konferencia alkalmával egyszerre megnyerte az angol közvélemény népszerűségét a — pipájával. Angliában úgy találták, hogy a pipa nagyon jói illik Herriot széles, nyugodtságot és kedélyességet sugár­zó arcához. Herriot Franciaországban is az egyszerű, jóindulatú francia polgár típusá­nak tetszik és kétségtelen, hogy ország­szerte igen népszerű. Ennek a népszerű­ségnek különös tünetei vannak. Ismeretes dolog, hogy augusztusban a francia rendőr­ség letartóztatott egy éltesebb hölgyet, aki kijelentette, hogy Herriot ellen merényletet akart elkövetni. A merénylet tervét pontosan 'előkészítette, a revolvert zsebre tette és el­indult a parlament felé azzal az eltökélt szán­dékkal, hogy az elnök életét veszi. Útköz­ben azonban — mondotta a rendőrségen tett vallomásában — maga elé idézte a minisz­terelnök jóindulatot és bizalmat gerjesztő ar­cát, annak emberséges, kedves, sőt bájos vonásait és ez arra az elhatározásra bírta, hogy a merénylet tervétől eláll. Ez a rend­őrségi vallomás, amely vallomás a férfinak is. a múlt héten kiegészült a következő eset­tel: Az apéréíivek idején, amikor vacsora előtt a franciák egy kis pohár alkohol lehör- pintésével gerjesztik étvágyukat, mikor a kávéházak előtt nincs egyetlen üres szák, mikor a legsűrűbb a tömeg, egy elegánsan öltözött fiatal hölgy vonta magára a figyel­met, aki minden bevezetés nélkül elkezdett a Büuicvurd kellős közepén táncot lejteni olyan pirouetísik és bókok között s a magas tánciskola olyan játékát mutatván be, amit nem lehet éppen klasszikusnak nevezni. A 23 éves Civade Victori-a kisasszony igen me­rész táncnrutatványait özekkel a kiáltásokkal kísérte: „Én vagyok Messalina! Vezessenek Herriot elé! Látni akarom ITerriot-tr A hirtelenül megőrült fiatal hölgyet a rendőrök csak azzal a bűvös Ígérettel tudták lecsilla- pitani, hogy a londoni szerződés megalkotója elé vezetik. És amidőn a rendőrszobában nem tudták elővezetni a népszerű minisz­terelnököt, Civade kisasszony dührohamot kapott, egy Örült skalptáncba kezdett, úgy hogy a rendőrség emberei alig tudták meg­fékezni. Közben folyton könyörgöít a rend­őröknek: „Vezessetek Herriot elé! Én va­gyok Messalina!“ ■ A miniszterelnök környezetében most azon gondolkoznak, hogy mik lehetnek en­nek a tömegőrületnek az okai- Talán a freu­disták meg tudnák magyarázni! (g. gy.) Csangszolir* bombázta a pekingi kormára? flottát London, október 18. Hongkongi jelenté­sek szerint Kantonban Sun-Yat-Seu csapatai, miután levertek a kereskedők főik elését, igen sok helyen fosztogatni kezdtek. Legalább ezer üzletet kiraboltak. A kart öt millió angol fontra becsülik. Shangliaiban ismét zavarossá vált a helyzet. Körülbelül ötezer jól íöifegyverzeít, vezetés nélkül álló ember, a csekiangi had­sereg maradványai a vasúti töltés mentén, alig egy kilométerre a nemzetközi •telepíté­sek északnyugati szélétől, elsáncolta magát és nem hajlandó letenni a fegyvert. Sok fosz­togatás fordult elő. A Daily Maii mukdeni tudósítója jelenti: Wu-Pei-Fu, a pekingi kormány csapatainak főparancsnoka Csiu-waii-tau kikötőjében egy hadihajón ütötte föl főhadiszállását. Csütörtö­kön Csangszoiin seregének 30 repülőgépe megtámadta a kikötőben állomásozó kor- ínányíSoítát és sok százíontos bombát do­bott a hajókra. Érre a hadihajók haladéktalanul a nyílt tengerre menteik. Állítólag a bombázás követ­kéz'ében két hadihajó efeülycdt. tf'őrj&RBM &-.vr-gga-. i...rr. . i —i— ■ ■■ ~r ----------------------------------­* Páris. A francia (kabinet holnapi ülésén megtárgyalja Hérádnak Boidogne -sár -Mer-tea tartandó be­szédét. Morgan amerikai bankár és munkatársai ma ebéden voftfefc flerrtbt intirrisstcirelndfené1!. * Róma. A tápok ici-enáésaí szerbit Eienország és Olaszország üöereskedchm szerződést kötöttek. <í' btockholin. Az uj öraDiiiig-korrtiásiy névsorát október 18-án -teszik közzé. — Hát anélkül? — kockáztatta meg a kérdést Szüli asszony. — Anélkül, asszonyság, nem banda a banda. — Aztán mit kér a fáradságáért? — Azs ember annyit kér, amennyit a sá- ja: azs a kérdés, hogy mit fizet azs asz- szonyság. — Hát . . . forgatta óvatosan a szót Száii asszony . . . odafelé nem kell mu­zsikáin!. Kálykó méltatlankodva kapta fel a fejét: — Csak nem ilink ülhetett kezsekkel. Beletelt bizony vagy másfél órába, míg megalkudtak, de akkor odatartotta Kálykó a tenyerét Száii asszony orra elé s kérte a honoráriumot. Kételkedik a becsületemben! pirult cl Száii asszony. Kálykó diplomatikusan mosolygott. —- A becsület maradjon a helyin, asz- Szonyság, — hanem a pizs, istcnucsek, csak a zsebben van odahazsa­Ki kellett az ördögadtát előre fizetni . . • Hej, magyar urak, magyar nóták! Kit ne fogna meg a ti busongó, hetyke, férfias va­rázsotok?! Egy ló húzta Doiiék kocsiját, egy a ci­gányokét (Schneller boltos adta kölcsön nagy könyörgésre) — hanem azért együtt­véve mégis csak táncra lépett mind a kettő. Száii asszony szigorúan megtiltotta* hogy Gutáig szóljon a muzsika. Tudja isten, a szive fenekén ott pislogott a reménység, hátha visszaadnak a morék valamit az elő­legezett gázsiból- A berceli hegyen hogy­hogy nem mégis belekezdett Kálykó egy hallgatóba, attói aztán pokolra szállt minden aggodalma s versenyt ágaskodott a büszke­sége a nyolc újonnan fésült, kiölíüzteíeít cse­metével egész az állomásig. Ott országra szóló szenzációt keltett a megjelenésük. Vagy féltucat kocsi várta a vonatot, volt közöttük bricska, homokíutó, meg fedeles hintó is kettő, de a bakon ülő kocsisok egyvb- kéiit szigorú kasztrendszere egy pillanat alatt füstnek eredt: valamennyi fékezöre akasztott gyeplővel s egyformára táíott száj­jal csodálta u különös felvonulást, melynek uszályaképpen egész légió iskolásgyerek ki­áltozta a csípős októberi szélben Guta vén­asszonyainak legfrissebb pletykáját:- Mojse házasodik! Hozzák á menyasszonyt Budapestről! Berobogoit a vonat. Az egyik harmadik osztályú kocsi lépcsőjén nagy köhögés- prüsszögés között megjelent Poldi. Kálykó ráhúzott a Rákóczi-indulóra s Száii asszony meg a hét gyerek (Mojse a lovakra vigyá­zott) kitárt karokkal rohant a nógrádi tyú­kok királyát üdvözölni. — Meghűltem, — szivta az orrát Poldi­Majd körülnézett. — Mi az? Ki érkezett meg? — Micsoda kérdés? Hát te Pólóikéin! — lelkesedett Szüli asszony s kettesével lökte előre a bandérium tagja.it. — Csókoljatok kezet a papának. — De a cigányok? . . . — Sürgönyileg bandát kértél az állo­másra: ez itt a banda. Poldi megíántorodotí. — Kifizetted őket? — Muszáj volt. Követelték. — Hűm! — rántotta be a nyakat Poldi s most már nem nézve se jobbra, se balra, íei- gyürt gallérral s összcszoritott álkapoccsal kapaszkodott fel Szüli asszony mellé a hát­só ülésre. * — Hol a menyasszony? -- Itt a meny­asszony! — süvöltötte a sok gézengúz az ál­lomás bejárata előtt. :— De hisz4 ez Poldi — vélték a kocsisok. Egyéb se kellett Bohus rektor uram se­regének. Száz torokból tört fel egyszerre a kiáltás: — Éljen! Éljen! Poldi u menyasszony! Poldi a menyasszony! Kálykó pedig ráhúzta amúgy csiklandó- san, enyelegve: Zöld erdőben jártam ibolyák között!... . . . Három falun mentek már át meg­hökkent atyafiak és sikongó asszonyok sor­fala között harsány muzsikaszóval — maguk után csalogatva a környék valamennyi ku­tyáját, de Poldi még nem szólt egy szót se. Ha kérdezték: legyintett. Ha simogatták: rúgott. Mikor aztán végre megérkeztek s a kárvallott família kék-zöld ábrázattal elhe­lyezkedett a családi tanácskozások színhe­lyén: a konyhában, Poldi nagyot sóhajtva fordult Szálihoz: — Te Szili. Te engem félreértettél. — Beszélj, Poldi, beszélj! — Nem olyan bandát kértem én, amelyik muzsikál. — Hanem? . . . — Hanem amit a kocsin a hidegben ma­gára húz az ember. / & iitiWMMBiBWitavgiigSfeHgk'te‘^tBiR.'i».apwa»«niBaBiiiinBBi|iiBii1 ii1 nii'inwii1 iiiiM1 *nnf M iiii min ríiini'i iiiiiiwiini i .............................. ....rT~~-~-"*,TiTTTWTaroníBWWrTT~-''r-.........................- ...... r* UE€ÉMtm¥ fűik ^p|| PiECkM’iras.Tr jj 4iw«sg«íaife«, e* ,,'MnaII" :«KR. ‘ ‘ffffiíiS&snra Shsrfaw/bBatéhacM ÉS»«íH*c;a»«S«55E^®«3*«. JEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents