Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)
1924-10-01 / 223. (671.) szám
25 A cseh nemzeti demokraták sajnálkoznak Prága, szeptember 30. :A Nár. Listy sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a parlament még. mindig nem intézte el az állami tényleges és nyugdíjas alkalmazottak ifletményrendezését. A lap a leghatározottabban elutasítja azt a , gyanúsítást", hogy a nemzeti demokratáik létszám- „apaszhásra gondolnának és azt hangoztatja, hogy Kramárék a parlament elsőrendű kötelességének tartják a tisztviselőkérdés megoldását. A nemzeti demokrata Nár. Listy néhány hét előtt másként beszélt: azt Ígérte, hogy a párt Ikabine('kérdést csinál a tisztviselők ügyéből. Ma csupán sajnálkozó szavakkal akarja elintézni az ügyet. Kramárék- nak módjukban volt a kérdést kiélezni — ha akarták volna, a baj azonban ott van, hogy a pormánypártok mostohagyermekként kezelik az állam alkalmazottait s nincsen komoly szándékukban a fizetésjavitás. Dénes lapja üiicsrél Prága, szeptember 30. Pár nap előtt vezető cikkünkben fejtegettük azt a kérdést, milyen jelentősége .van Benes politikájára nézve annak az eseménynek, hogy Radics a jugoszláv kormányzásnak aktív tényezőjévé lesz. Ezt a fejtegetésünket némileg kiegészíti Benes lapjának mai vezércikke, amely az uj jugoszláv belpolitikai helyzettel foglalkozik. A vezércikk kifejti, hogy Davidovics kénytelen lesz alkotmány változtatásokat keresztülvinni, hogy biztos talajt teremtsen lába alatt. Rámutat arra, hogy az uj kormány sorsa teljesen Radicstól függ, mert ha Radics hetvenegy képviselőjét a kormány rendelkezésére bocsátja, akkor a kormány hátamögött oly többség áll, amilyennel eddig jugoszláviai minisztérium nem rendelkezett. A lap szerint azonban Radics kétszinü politikát folytat, mert amig a szónoklásai közben úgy beszél a horvátokr.ól, mint önálló népről, amelynek köztársaságra van szüksége, s Jugoszláviát fikciónak és csalásnak nevezi, addig másrészről igyekszik Davidovics kormányát alátámasztani, A Radics-párti politikusok a kormányban történelmi eseményt jelentenek Jugoszláviára nézve. Történelmi jelentőségű az, hogy az a párt, amely öt éven keresztül az államot nemlétezőnek tekintette, a parlamentet törvényellenesnek tartotta, belép a kormányba és esküt tesz a királyra, az alkotmányra és az államra. És mivel Radics a határtalan lehetőségek politikusa, el kell lenni készülve arra, hogy rövidesen hírül fogja adni, hogy Sándor király a valódi parasztkirály, aki éppen olyan, amilyennek a horvátok az ő köztársaságukban a királyt elképzelték. Ki fogja jelenteni, hogy elkövetkezett az idő arra, hogy a horvát parasztköztársaság egy királlyal az élén valósággá válhasson. Közben azonban az a körülmény, hogy a horvát parasztok felelősen részt vesznek a kormányzásban, nemzetközileg megerősíti , a jugoszláv állameszmét. A Prager Pressének ez a vezércikke bizonysága annak, hogy Benes .politikája e pillanatban nem tudja, hová tegye Radicsot, mint a jugoszláv kormány szerves alkotó részét, nem tudja milyen határozót frontot alkosson s Így azt a kényelmes pozíciót választja, hogy amig egyrészt Radics politikáját nevetséges sziliekkel igyekszik ecseteim, másrészt úgy állítja be a dolgot, mint a jugoszláv állameszmének renaissancéját és egy uj történelmi fejezetnek megnyílását, amelyben a horvát nép a jugoszláv állam alapjaira helyezkedik. EliUerazélei ■a meaveüvllléMSMi Kéler Tibor dr. kivonult a megyegyü’ Vböl — Hol az önkormányzat? — A tisztviselők csak államnyelven beszélhetnek? Liptószentmikfós, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) A tátraaljai nagyinegye képviselőtestülete tegnap tartotta l'p- tószentmiklósi ülését, amelyen úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki tagok nagy számban jelentek meg. Székács János zsupán bejelentette, hogy Hevessy László és Teschler Antal dr.-nak a múltkori megye- gyűlésen történt fölszólalására intézkedett, hogy a közgyűlési meghívókat a magyar vi-. dékeken magyar, a német vidékeken pedig' német nyelven adják ki. Kozsár József helyteleníti, hogy a pénzügyi bizottság tagjainak a felét a kormány nevezi ki. Ez antidemokratikus és a nép akaratának meghamisítását jelenti. így az egész megyei képviselőtestület csak értelmetlen és fölösleges figura. Igaz, hogy Prága azt gondolja, hogy ott a fej és itt Szloven- szkón csak a végtagjai vannak, de vegye.tudomásul, hogy nem szorulunk gyámkodásra, {indítványt tesz, hogy a pénzügyi bizottság, megválasztása a megyei képviselőtestület jo-{ ga legyen, hisz a szuktisztviselckct úgyis a kormány nevezi ki. A zsupán elrendelte a szavazást, Kéler Tibor dr. kéri a zsupánt, mivel sokan vannak, akik nem értik a szlovák nyelvet, legalább a szavazás alá bocsátandó kérdéseket ismertesse az előadó a kisebbségek nyelvén is. A zsupán kijelenti, hogy a kisebbségi törvény értelmében sem neki sem a referenseknek nem lehet másként beszélni, mint az állam nyelvén. A képviselők beszélhetnek anyanyelv ükön, de a referensek arra nem válaszolhatnak. Kéler Tibor dr. erre megjegyezte, hogy akkor nincs értelme, hogy a gyűlésen részt vegyen és elhagyta a tanácskozási termet. Jánoska György evangélikus püspök kifogásolta, hogy a megyei határozatok nyelvezete hibás és nem tiszta szlovák. A zsupán azzal válaszolt, hogy az „apparátus" még nem bírja hiba nélkül a szlovák nyelvet. A liptószentmiklósi és lőcsei kórházak ügyében Teschler Antal dr. szólalt föl és több üdvös módosító indítványt nyújtott be, amelyet a képviselőtestület el is fogadott. A szepesi árvaház kérdésének tárgyalásakor Soltész Béla dr. és Teschler Antal dr. hivatkozással a trianoni békeszerződésre követelték, hogy az árvaház nyelve necsak szlovák, hanem magyar és német is legyen, illetve az árvagyermekek saját anyanyelvűk szerinti iskolába járhassanak. Az indítványt szótöbbséggel elfogadták. Urcikan kommunista vybortag a vármegyei alkalmazottak szabadságolásánál kívánja. hogy b;zonyitványt kapjanak a „zve- rolekártól" (elszólás: állatorvos). Harsogó kacaj tört ki e szavakra, mire Urcikan elszólásáért elnézést kér, ami nem Is csoda, mert ő csak mint egyszerű munkás-ember szólta el magát, míg vannak olyan miniszteri rangú „leltárok" (orvosok), akik a megvet ember helyet boncolták föl. (Zajos taps és derültség.) Az ellenzék indítványozta, hogy a megyei alkalmazottakat csak szíovenszkói- akból választhassák meg. Az utmesteri hivatal azt kívánta, hogy még utkaparónak is csak legion-'rmsokat alkalmazzanak. Az ellenzék hevesen tiltakozott ez ellen. Mikor szavazásra került a sor, az indítvány mellett 23 ellenzéki és 22 kormánypárti szavazat esett. Ez volt az első ellenzéki győzelem, amit az ellenzék viharos tapssal és éljenzéssel fogadott. Az egyes pontokkal lassan végeztek és' este hat órakor még csak a. kilencedik pontnál ^tartottak, amely Nitsch Andornak, a Késmárkon létesítendő német gazdasági iskolára vonatkozó javaslata volt. A vita igen széles- medrüvé fejlődött és Várady József dr. a további vitát megakadályozandó fölemlítette, hogy kár kérni iskolát, mert az erre vonatkozó kérvények úgyis mind a sóhivatalba uftiiak.. Végül is a kormánypárti többség elütötte Nitsch Aodor indit',/,TlyáL hét órakor még huszonegy pont várt letárgya- lásra. Az olasz-jugoszláv tárgyalások programja Róma, szeptember 30. Beavatott körök értesülése szerint a közel jövőben újabb tanácskozások lesznek Olaszország és Jugoszlávia között a következő . tárgysorozattal: 1. Azon területek politikai és gazdasági kérdéseinek tisztázása, amelyek ügye még nem ren- deztetett teljesen, különös tekintettel Fiúméra, 2. A magántartozások fizetésénél kötelező kurzu-. sok megállapítása. 3. Bank- és takarékpénztári fiókok felállítása. 4. A szabályszerű és szabálytalan rekvirálások ügye. 5- Fiume. 6. Az archivok felosztása. 7. A fiumei határon, Susá-kon és Ca- stuá’oan működő bírói és rendőri hatóságok jogköre. 8. A jugoszláv területen lévő községi javak kérdése. 9. Jugoszláv hatóságok működése Fiume területén. 10. A fiumei lakosság helyzete. 11. A folyamatban lévő pörök- 12. Az adók és vámok beszedése az uj területek annexiósáig. 13. Fiumei lakosok állami és községi* tartozásai. 14. Az atatt- valóság és optálások ügye. 15. Az állami és községi alkalmazottak nyugdijai. 16. A fiumei nemzetiségi kisebbségek kérdése. 17. Szociális biztosítások. Nyerészkednek a bodrogközi árvízkárosultakon Ingyen vetőmagot igért a kormány s mégis üzletet akarnak csinálni a nyomorba került emberekkel Prága, szeptember 30. Egyik bodrogközi olvasónktól kaptuk * következő sorokat: Élénk emlékezetünkben van még a bodrogközi lakosságod ért rettenetes csapás, a tavaszi árvíz, amely hosszú évekre döntötte őket nyomorba. Följajdul- tunk akkor, hisz magyar testvéreinkről volt szó s testvéri szeretettel siettünk segítségükre. Úgy látszott, hogy a bodrogközi jajszó fö,Iható! nagyon messzire, egész a min- Icnható Prágáig s megindult a hivatalos apparátus, volt miniszterjárás, zsupánjárás, Ígéreteik ... ígérni nem is oly nehéz s Káilay miniszter és Runian zsupán értenek is hozzá, van már praxisuk benne. Eltelt azóta pár hónap, az árvíz idején ingyen vetőmagot ígértek a Szerencs éti éneknek, múlt azonban az idő s végre csak kedvezményes áron voltak hajlandók ellátni vetőmaggal az árvízkárosultakat: 20%-os kedvezményt Ígértek. Meg is jött a kedvezményes áru gabona és a bodrogközi árvízkárosultak Két vagont kaptak belőle, de nincs köszönet benne. A búza ára métermázsán- Ként 211 korona, a rozsé 207 korona a kassai állomástól akkor, amikor a nem messzi környéken is 190—195 koronás áron kaphatnak búzát az emberek s pár koronával olcsóbban rozsot. így fest a hivatalos' jótékonyság, amiről meg kell állapítanunk, hogy az Ínségben lévőket kihasználni, üzleteket közvetíteni jótékonyság leple alatt mégis csak csúnya dolog. HWkWHWWtWU*.UWHPH! I" «W/.Vr.am*JBUE»Wlu. HWMWMWft.'.V'll.MW Péntek: Ifj. INCZ1NGER FERENC: Dalok. (Vers.) Szombat: NYÁRY ANDOR: A malac ára. Vasárnap: URR IDA: Sóhajos ének. (Vers.) — ÖLVEDI LÁSZLÓ: favágónak szegődöm. (Vers.) — MARÓTílY JENŐ: Justilia sarka alatt,----- ■ .................. Á ffSur — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Neubauer Pál. Karcsúság kötelező. Antal, aki nagyon karcsú volt, jól tudta ezt. Ezért merevedtek meg arcizmai, ha az előkelőség álarcát "vette fel. Nagyban hozzájárult ehhez a keskeny kéken erezett kéz és az öntudat hozzásimult a testi külsőséghez. Egyszerű proletárcsalád gyermeke volt. de azért mégis meg volt arról győződve, hogy szorosan hozzátartozik a felsőbb körökhöz és az életfelfogásnak ez a dualizmusa meglátszott működésén és visszatükröződött az arcban. Egy a íőpincérnek alárendelt pincér lévén, mindenki főurnak nevezte. A kis bar törzsvendégei legjobban úgy vélték exkluzivitásukat és egymáshoz tartozásukat dokumentálni, hogy Antalt keresztnevén szólították és elvárták, hogy őket névszerint ismerje. — Nincs még itt Yogel ur? — Nem Doktor ur! A bar hallotta a kérdést és a feleletet és csak ez volt fontos. A karcsú íöur szigorúan kategorizált: A felsőbb tiz Antalnak, a középosztály, amely nem volt egész biztos a maga dolgában, Antal urnák szólította és a legalsóbbak nem ismerték a nevét, Csak ha hölgyeik előtt nagyon bátraknak akartak mutatkozni, próbáltak egy nevet odakiáltani, amely rendszerint nem az ő neve volt. Szánalmas mosoly volt Antal válasza. Mosolyogva nézett az öt hívó vendég felé és nem mozdult. így leckéztette meg azokat, akik jogtalanul az ő körébe akartak tolakodni. Bár a bar vezetősége mindent elkövetett, hogy a helyiség különállását megőrizze, olykor mégis megtörtént, hogy a köröket az uj kor vad elemei áttörték és a bar- tükör nyugodtságát egy a mélységbe dobott kő zavarta meg. Ezek a kövek rendszerint láriekereskedőí külsővel bírtak és bár ruházatuk uj volt. mégis leritt róluk, hogy nem a régi kultúra emberei. Antal főur hidegen mosolygott és megparancsolta, hogy az idegen arcot ne szolgállak ki. Közte és a hívatlan vendég között nem tartóit soká a küzdelem. A vendéget legvőz- ték, a bargrimasz beretvaélén támolygott ki és nern jött többé vissza. A benszi’löttek. tudták, hogy szigorúén tilos Antalnak borravalót adni. így kezdődött a főur karrierje. Egy este karcsúságát női vágyak dekoltázsa hullámzottá körül és még ugyanion éjszaka Antali volt a szép nő. Most már hamar haladt fölfelé a létrán és egv. szép napon elérte a legmagasabb fokot: veje lett egv óriási vagyonnak, amely oly nagy. volt hogv már ioggal nevezhette magát szolidnak és réginek. Antal otthegvfa a bárt cs bevonult az aoös kastélyába. Edzett akarata olyan volt. mint a nemes paripa, amelv könnyen ugrik át minden kezdetleges akadályon . és Antal központja lett annak a világnak, arrielvet ■Jobb ö szolgált ki. Az irigység megteremtette a tiszteletteljes barátság légkörét. Senki- etn tett említést a múltról: Antal magasan fent állt a létra utolsó fokán. A tökély eme magasságában hamar múlott el egy esztendő és ekkor . . . ekkor a sötétből el'ökuszott egy gondolat. Előbb csak játék módjára, majd aztán a forró kívánság tarka színeiben pompázva és végül legyőzhetetlen nagyságban. Antal ekkor felkészült az utolsó küzdelemre. Mikor minden elő volt készítve, beszállt feleségével az utcán várakozó 1 o'.s autóba. Opera után előkelő helyen niegvacso- rázott vele, aztán összeszedte minden erejét, egy címet súgott a. soffőr fülébe és---------a főur ott állt a bar lépcsőjén! Lassan lépkedett lefelé és minden lépésével győzedelmeskedett a régi helyiség ijesztő erején, mely beomlással fenyegette. Most ott állt a mhatároSnő előtt. Még egy pillanat . . . ha- lálraszántan nézett az asszonyra, de aztán megkönnyebbülten felsóhaitott. idegen asz- szony állt előtte, A következők villámgyorsan történtek. Antal és felesége lerakták bundáikat és a férfi szétráutotta az ajtófüggönyöket. Mikor a fiisttengeren áthatolva eljutottak a bar közepéig, riadtan vette észre, hogy nűnden asztal le van foglalva. Idegen vendégek, idegen főur: az ő birodalma eltűnt. Antal tanácstalanul állt meg az apró asztalok között és saját hazájában számkivetettnek érezte magát. Senki sem törődött vele senki sem sietett, hogy szolgálatait felajánlja 's egv helyet szerezzen neki A talaj megingott. Vagy talán az az irónia ingatta öt meg amely egy főur szemeiből lövelt feléje? Ez az uj főur Antal régi helyén állt és nem mozdult. Antal valami mozdulatfélét próbált, de ez olyan szánalmas volt. hogy a körülötte levők gúnyoson felnevettek és kihívóan néztek a tolakodóra. A régi helyen egy uj főur állt., egy karcsú fiatalember, aki abban a pillanatban, amikor Antal ránézett, keskeny és kéken erezett kezének körmeit kezdte tisztítani és rá sem hederitett Antalra. — Főur! — kiáltotta Antal reszkető és félénk hangon, de a megszólított nem mozdult, csak hidegen odanézett és tekintetével ezt látszott mondani: — Legalsóbbrendü kategória! Még csak a nevemet sem ismeri! óh milyen nagyon érezte Antal ebben a pillanatban a főur igazát! Nem ismerte a nevét! ö, Antal egyike volt az újkor azon betolakodójának. akik a főur nevét nem ismerik! Mindaz, amit életében eddig elért, semmivé foszlott érne pillanat hatása alatt. Lelke mélyéből Istenhez fohászkodott, hogy tegyen csodát és a csoda megtörtént.. A mellékajtóból Ferenc lépett ki, Ferenc*, az öreg főur, kinek Antal alá volt rendelve — Ferenc! — kiáltott fel Antal a legvégső kétségbeesésben szorongó szívvel és úgy kapaszkodott ebbe a névbe, mint a vizbeíu- ’ó a szalma szálba. És valóban az öreg Ferenc azonnal feléje indult és alázatos szívélyességgel megkérdezte: — Helyet parancsol? Azonnal! Kérem a lassan, amott rögtön fel fog szabadulni, egy asztal uram . . . Hál Isten! Az öreg nem azt mondta: Antal. hanem családi nevén szólította öt. Antal sunyian alázatos tekintettel köszönte meg az öregnek ezt a diszkréciót és feleségével a pamlagra rogyott. Még éppen csak annyit látott, hogy a bar közönsége érdeklőőssel tekintett feléjük. Látta, mint lép asztalához az uj, idegen, karcsú főur, érezte, hogy a bar társadalma őt akceptálta és élete összener- giáit beleszoritotta ebbe a mondatba: — Kérek egy ananászfröccsöt! Azután az uj élet hajnalhasadó világossága előtt lecsukta szemeit és hangosan megkérdezte: — Nincs még itt Vogel ur? — Nem uram . . . A karcsú főur megjegyezte volt a nevét! A bar zongoristája hallotta ezt a nevet! a bar közönsége elismerően és barátságosan mosolygott! És a főur boldogan nyitotta ki a szemét, Szerda, október I.
