Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-16 / 210. (658.) szám

ikerülteti főnök épp eK 'Vozása előtt, szavát is megszegve, utó fffos 2 fr;i a magyarság egyik vezetőjét illetőségé tő) is városi képviselő­testületi tagságától. De a tm iparos horifink mégis csak elment a bankettre, hisz egy bankett mindig jó mulatság s aztán egy kis szónoklásra is rég volt már alkalom. Az ipa­rosok mulatnak, majálist rendeznek, illem- tudóan meghívják a kerületi főnököt. A ci­gány muzsikál s a főnök tűri, hogy a fülébe húzzon, sőt — csodák csodája — maga is énekel s tisztán magyarul. Nos, hát ez igazán nagy dolog, örömkönnyek jelennek meg a hü iparos barátaink szemeiben, magyar bánattal telt szivükbe végre az öröm is beférkőzött. Hogyisne! Egy kerületi főnök, egy cseli-szlo- vák kerületi főnök magyar népdalt énekel! Ennél nagyobb megtiszteltetés a magyar nó­tát még nem érte, gyógyító írként hatott ez az ő meggyötört magyar szivükre. Ezt a nevezetes eseményt, a magyar­ságnak ezt az erkölcsi diadalát nem szabad a feledésbe juttatni. A lelkes magyar iparo­sok ott a helyszínén elhatározzák, hogy en­nek a derék, ,.jó magyar érzésű" kerületi fő­nöknek, „aki minket úgy szeret", ünnepi la­komát rendeznek. A határozatot végre is haj­tanák. Figyelmesek, gyengédek voltak, a saját Miien tegnap délután tanácskozott lenessel A magyar miniszterelnök az utódállamok és Magyarország viszonyáról — Macdonald és Herriot jóindulatnak Magyarországgal szemben A városi kispolgárság (p.) —, szeptember 15. A régi magyar közéletnek igen nagy hi­bája volt, hogy túlsókat várt az államtól és nagyon szűkre fogta azokat a föladatokat, amelyeknek, elintézését a társadalmi szervek kötelességének ismerték föl. Ez akkor azért nem volt nagy baj, mert nemzeti és gazda­sági törekvéseink az állam intézményeiben támogatást találtak. Akkor is hiba volt, hogy a városi iparos- és kiskereskedőosztállyal nem igen törődtek, nem nagyon gondoskod­tak arról, hogy műveltségét emeljék, rend­szeres nevelés utján eilentálJőbbá tegyék a gyáripar versenyével szemben, de bosszú időn át akkor a gazdasági viszonyok jók voltak. Az iparosok nagyobbresze jólétben élt, telt otthon mindenre s meg volt a mód arra is, hogy szorgalmas, tehetséges gyer­mekeivel felsőisikoMt végeztessen és tisztvi­selői, vagy szabad szellemi pályára nevelje. Még azt is elbírta a műhely, hogy mester uram hetenként egy munkanapot a barátka-i zásnak áldozzon föl. Most, amióta az idő kereke fordult egyet, nemzetünknek minden osztálya nehéz küzdsiniet folytat, hogy magát föntarthassa; De talán valamennyi osztály között a legne­hezebb, legválságosabb helyzetben a kisipa­ros- és a kiskereskedöosziály van. Csehor­szág jjagy gyáripara lattá el & békében iö- raégarüivai a messze keletet és a Balkánt.’ Ez a piac, legalább nagy részben elveszett, e tömegáruk lerakodóhelyének természete­sen Szlovenszkót választották. E tömeg­áruval: szemben a mi iparos osztályunk nem versenyképes. Az uj határok föl­állításával sok itteni ipar régi piacait vesz­tette el. Egyéb bajok is vannak, az adók, a különböző szociális uj intézményekkel egy­bekötött közterhek egyszerűen megbénítják a kisiparos munkáját, kicsavarják kezéből a szerszámot. És ez a szegény osztály magéra hagyat­va áll ebben az egyenlőtelen harcban. Nagyon sok helyen vezetés és segítség nél­kül. Szinte megdöbbentő figyelni őket és látni, hogy nem törődnek saját bajukkal, ta­lán látják a bajt, amely mindig nagyobb súllyal nehezedik rájuk, de nem igen izgatja, különösen ha még maradt a régi jó időkben megtakarított vagyonkából s így egyelőre van miből élni. Nem látnak messze a jövőbe, azt meg nem tűrik, hogy szemüveget tegye­nek az orrukra. Életmódjukon nem igen változtatnak, sőt kevesebb a munka s igy több idő van a ba- rátkozásra. Politizálnak, de csak úgy ötlet­szerűen. Vezetőiket maguk választják, ehhez a szükséges tekintélyt többnyire a borosa&z- talnál kell megszerezni, sokszor megkíván­ják, hogy. a vezetők tudjanak k.acskaringós körmön dalokban gazdag, kemény toasz tokai kivágni. Máról holnapra élnek és máról hol­napra gondolnak. Nem csoda, hogy ilyen életmód mellett lassan érzéketlenek lesznek minden nemzeti öntudat iránt. Verik a mellüket, hogy a ma­gyarságukért mindent föláldoznak s őszinte könnyek peregnek végig orcáikon, ha bús kurucdalokat énekelnek. De fkutáu ez min­den. A jóakarat és jóérzés nem hiányzik ben­nük, de nincs erejük és belátásuk megítélni, mikor és mit kell áldozni a magyarságért? Nincs ellenálló erejük s nem áldozzák föl hiúságukat semmiért. Minden városban van szép számmal olyan iparos, aki nélkül kül­döttség nem indulhat el és bankettet az ő je­lenléte nélkül megtartani nem szabad s ha csak lehet, beszél is, toasztozik is. Ezekben a beszédekben és toaszíokban hangzanak el azután épületes dolgok, például cgv magyar városban Srobárnak miniszter korában egy iparosküldöttség szónoka azt kívánta, hogy a „magyarok Istene soká éltesse". Egy ke­rületi főnök bucsuvacsoráján egy iparos —• természetesen megbízás nélkül — a magyar­ság nevében háláját fejezte ki. Ugyanaz a Budapest, szeptember 15. (Budapesti szerkesztőségünk telcfonje- íentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök a Pesti Hírlap genfi tudósítója előtt nyilatko­zott Herriotvai és Macdotiátddal folytatott ■tanácskozásairól. Herriot előtt vázolta a ma­gyar politikai életet és jóindulatát kérte Ma­gyarország iránt. Az. a benyomása volt a ta­nácskozás után, hogy Jíemot jóindulattal visé&iAik a magyarok iránt, de természetesen a békeszerződés határáig, inért ezen túl a francia politika ma még nem megy. . Macdooaídnak megköszönte Bethlen Anglia barátságos támogatását, ismertette előtte Magyarország jelenlegi gazdasági és ■politikai helyzetét és a pénzügyi újjáépítési tervet. Macdonald biztosította arról, hogy a mostam angol kormány ugyanilyen jóindu­latú politikát fog követni Magyarországgal szemben, amint elődje tette, mert a mun­káskormány minden igyekezetével Közép- európa békéjét akarja szolgáim. Szombaton délután Bethlen több politi­kussal tárgyalt, köztük hosszabban tanácsko­zott Dúca román küKigyminiszterrel a Romá­Budapest, szeptember 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefon je­lentése.) Az Est a Bulgáriában történt gyil­kosságokkal kapcsolatosan arról értesül, hogy a gyilkosságok nyomozása során összeesküvést fedeztek fel,, amely a bolgár állam ellen irányúit. A politikai gyilkosságoknak a terve a föderalisták körében fogamzott meg, akik­nek fizetett ügynökei Belgráddal is össze­köttetést tartanak fönn. A föderalisták azt színlelték, hogy valamennyi macedón orga­nizációval készek egyesülni, mert azt hitték, hogy igy bolgár területre csalják az autouó- misták vezetőit, köztük Alexandrov Tódort, akiket majd azután eltesznek láb alól és igy j a föderalisták lesznek a helyzet urai. A le- j leplezés azonban meghiúsította a föderális- j ták terveit. Szófia, szeptember 15. A különböző ma­cedón pártok között az ellentétek az utóbbi időben nagyon kiélesedtek s újabb véres összeütközésekre vezettek. Górni Dsunaj- ban Aleko Wasilijewot és Georgi Atanaso- wot, az autonómista párt tagjait megölték. Szófiában pedig Slavatso Kowaitsevvet, a lö­dé ralis fa párt tagját és Hadsi Dimon kom­munista képviselőt. A szófiai gyilkosokat letartóztatták. nia és Magyarország közötti tárgyalásokról. Ezek a tanácskozások tisztán gazdasági ter­mészetitek. A miniszterelnök egy újságírónak arra a kérdésére, hogy mi a benyomása Ma­gyarország és az utódállamok közötti vi­szonyról és várható-e javulás, igy válaszolt: — A magyar kormány már a népszö­vetségi akció folyamán is, sőt azt megelő­zően tárgyalásokat indított meg, amelyek­nek az leit a következménye, hogy a Ma gyarország és az utódállamok közötti hely­zet lényegesen enyhült és a helyzet to­vábbi alakulása attól függ, hogy az utód­államok részéről a jövőben milyen hangu­lat fog megnyilvánulni Magyarország kí­vánságaival szemben. Genfi, távirat szerint Bethlen tegnap dél­előtt Salandra olasz delegátussal, majd délután Daruváry kíséretében hosszasab­ban tanácskozott Beires Ede dr. cseh-szlo­vák külügyminiszterrel. Marinkovdcs jugoszláv külügyminiszter­rel a irtai nap folyamán találkozik. Ma dél­előtt a miniszterelnök Apponyi Albert gróf kíséretében fölkereste Paimoor lord angol delegátust, akivel szintén fontos tanácskozá­sokat folytatott. A macedón bolgár határon a gyilkossá­gok hírére véres harcok törtek ki a föderalisták és az auíonómisíák között, amelyben az autonó­misták kerekedtek felül és a föderalisták kénytelenek voltak a görög—bolgár hatá­ron fekvő hegységek közé menekülni. Az autonómisták köréből arról értesül á-z Est tudósítója, hogy a föderalisták szö­vetsége ez év május ó-án Becsben mani- fesztációt bocsátott ki, amely azt hirdette, hogy meg kell buktatni a Czankov-kormányt és helyre kell állítani Bulgáriában az agrár- kommunista uralmat és meg kell teremteni a Balkán-föderációt. A lázadás terv szerint Górna Dsumajában kezdődött volna, hogy rögtön egész Bulgáriára kiterjedjen, de nem volt eléggé előkészítve, amikor meggyilkol­ták az autonómisták vezéreit és ezzel föl­fedték az egész összeesküvést. Szófia, szeptember 15. A bolgár közvé­lemény nagyon izgatott az utóbbi napok ese­ményei miatt. Erélyesen követelik a gyilko­sok és a rablók komoly megbüntetését. Mindkét macedón pártot, az autonómistát is, a föderalistát is, súlyosan hibáztatják és el­ítélik. Az a hír terjedt el, hogy számos ma­cedón tartalékos tiszt levelet kapott, mely­ben halállal fenyegetik őket. Szombat este a minisztertanács fontos ülést tartott, körükben rendezték a lakomái, ott lógott a teremben Kossuth Lajos és Petőfi Sándor ■képe. Ezek a képek esetleg bántanák a ki­váló nácsehiik érzékenységét, magyar em­ber pedig a vendégét nem bántja meg, tehát a kör háznagya, egy töröl metszett magyar iparos eltávolítja őket, úgy gondolja, ők ele­get voltak a teremben, hát egy napra el is távozhatnak. Ez a képeítávolitás nagyon csúnya, visszataszító és szolgai volna, lia nem volna egy mentség: nem tudták, szegé­nyek, mit cselekszenek. Mindez nem oly kicsinyes dolog, ami fö­lött egy kis vicceléssel és váll vonoga tussal napirendre térhetnénk. Ha ez tovább igy megy és ez a derék nácselnik a legközelebbi mulatságon pap volta dacára, még azt is megteszi, hogy kiugrik a terem közepére, egyet-kettőt kurjant. jobbkezét magasra emelve a taktust rázza és egy-kéi csárdás- tempót is kivág, nos, akkor aztán már ma­darat is fogathat velük. S a nácselnik ur is lesz olyan okos, hogy nem madarakat fogat velük, megelégszik, hogy ö fogott bennük lep re madarakat, hanem például megmagya­rázza, hogy milyen jó volna, ha gyermekeik magyar iskola'helyett a cseh-szlovák iskolát keresnek föl, hol tandíjai sem kell majd fizetni, a tankönyveket is ingyen kapták, azért ma­gyarok maradnak a gyermekek, otthon az­után is csak magyarul beszélnek, a nácselnik ur is magyar iskolába járt és megmaradt jó csehszlováknak. \ Kétszer nem mondom,- hogy ezek a nyakas magyarok megfogadják az iparosság és a magyarság e kitűnő barát­jának a tanácsát. Sőt kapacs iáliiatóK lesznek még abban is, hogy a hivatalokban kevesebb legyen a munka, jelenjék meg minden végzés csak cseh-szlovák nyelven, különösen ha a főnök barátjuk, még azt is megígéri, ha ők kapnak valami hivatalos végzést, a/.i •"> maga fordítja le nekik magyarra. Tudom, hogy ezek a szomorú tünetek, amelyekről most említést tettem, hál4 Isten­nek, csak szórványosan fordulnak elő. Az iparosság túlnyomó része ma is becsületesen és öntudatosan teljesíti a nemzettel szemben ■kötelességét, állja a, harcot családjáért, osz­tályáért, nemzetéért.. De elég baj az is, hogy ilyen tünetek egyáltalán jelentkeznek. Mine­künk meg keli akadályoznunk minden vér­veszteséget. Ha a városi iparos- és kiskeres­kedőosztály elhull, úgy ezért a felelősség óriási mérvben a városi intelligenciára fog hárulni. Az intelligencia kötelessége segítsé­gére sietni ennek az osztálynak. Nemcsak azért, inért az intelligencia föladata a nem­zeti harcok élén haladni, de azért is, mert a városi intelligencia nagy része az iparososz- tályból került ki és igy vele szemben foko­zott kötelességei vannak. Minden városban uneg kell szervezni az iparosokat, vagy a lé­tező szervezeteiket föíírissiíeni, hogy osz­tályérdekeik védelmére erősek legyenek, tár­sasköreiket látogassák a polgári intelligencia tagjak hogy igy velük állandó érintkezésben legyenek. Mindenütt gyakran kell rendezni i sm e r ette r i esz tő f ölő 1 vas á s oka t. vitaesté Ive­ket; dalárdákat, ifjúsági sportegyesületeket kell alkotni. Nem fog ez könnyen menni, leg­alább kezdetben nem. Az iparosok jórésze ’ nem fogja föláldozni egykönnyen- megszokott kártyapartiját és bormennyiségét. De lassan csak menni fog. A mi iparosaink természetes intelligenciája győzni fog a most magukra erőltetett durvaságon, léhaságon és közö­nyön. Ha ezi a munkát .teljesítjük, úgy meg­mentjük az iparososztályt önmagának és a magyar nemzetnek. ISO cseh-szi. koronáin fizettek ma, szeptember 15-én; Zürichben 15,85 svájci franko! Budapesten 23Ö8ÖÖ.— magyar koronát Becsben 213000.— osztrák koronát Beriinbeö Í257ÖQOQOOÖOGÖ.'" német márkát i if§si@esikt«és m telgár állam allén Politikai gyilkosságok Bulgáriában m m yfLJF nL évfo!vam 21°- <658*)szám Prága, kedd, 1924 szeptember 16 íUöH*ctéaf árak belföldön: Egész évre 300Ke. JÉ®/ JvS /V ÉE ■ ^iihm i ii—»i .mi __ Á&' r— B||imj!■ .... ..........mi n> noMt, uUévre 150 Ki, negyedérre 76 Kő„ egy hónap­jf /mrí iHSSSSí-irHS i JF J w ií/JBl f y jBy Ti C M m vjl ^ ;• <- ■’.=■;£»» Prága I., I.illová ulice 18. szám. Telefon: fi7í' ... . W.*' Sürgönyeim: Hírlap, Praha. Politikai főszerkesztő: „ __ , _ A felelős szerkesztő távollétében petrogalu oszkár dr. A Szlovesiszkóü és Rusziuszkoi Szövetkezett Ellenzéki Partok a szerkesztésért felelős: fi ArmísoTHkF»Mft Ar politikai napilapja GÁL ÍSTVÁN FLACHBaRIH ERNŐ dr. “ “ adminisztratív főszerkesztő.

Next

/
Thumbnails
Contents