Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-07 / 204. (652.) szám

41 Vasámaix, szeptember 7. 3ZWUMiai7MaS4dlCI Megnyílt a nagyszémfeati ipari és mezőgazdasági kiállítás A P. M. H. kiküldött munkatársának telefon- jelentése Nagyszombat, szeptember 6. Ma délelőtt 10 órakor nyitották meg ün­neplés keretek között a nagyszombati ipari és mezőgazdasági kiállítást. Hodza Milán földmivelésügyi miniszter beszédet mondott és Nagyszombatnak a mezőgazdaságban való jelentőségét hangoztatta. A drágaságról is beszélt, aminek okát a rossz termésben látja. Bejelentette, hogy a kormány a mezőgazdaság védelméről rövidesen javaslatot terjeszt a képviselö- Iiáz elé. A kiállítás két részből: ipari és mező- gazdasági részből áll. Az iparcsarnokban a többi között, mindjárt a bejárat mellett föl­tűnik Grosz Zsigmond nagyszombati cég hímző- és diszmüipari kiállítása. Sukop Adolf nagyszombati cég gobelinképei és olajfest­ményei élénk föltünést keltettek. Stolarik Ferenc nagyszombati festő- és vegyi intézet által hófehérre mosott fehérnemüek és ve­gyileg tisztított ruháknak is sok nézője akadt. 'A b u torki állít ók közül a legszebb kollekciót a Fried Márton nagyszombati cég állította ki. A Kóburg-müvek az iparcsarnokban mű­ködés közben mutatták be az újfajta szög­gyártógépeket. Fisdhier-csokoládégyár egy csokoládéból készült automobillal és egy tün­dérpalotával szerepel a kiállításon. A nyitra- bányai kőszénbánya r.-t egy kis tárnát állí­tott ki. A ■pavilonban csehországi cégek is kiállítottak, amelyek közül a prágai Orchiz- iparfőmgyár kölnivize tűnt ki. Az iparosai­nak előtt Bácher és Melichár cég gépei van­nak. A Diamant Henrik nagyszombati cég cementéruinak is sok nézője akadt. A kiállítás mezőgazdasági részében kie­melkedik a diószegi Cukorgyár rt. expozi- turája, amelynek keretében ott látjuk a diószegi gazdaság megnemesitő állomásának is a produktumait. A rendkivüli tanulságo­sak a Neubauer bonni egyetemi tanár uj talajelemzési módszerének szemléleti bemu­tatása is. Ott szerepelt a cég specialitása: a hámozott borsó is. Ugyancsak itt láttuk a szeredi cukorgyár rt. vágujhelyi mészkőtele­pének termékeit is. Az expoziturát Rcibauer Ede mérnök rendezte. A tenyészállatokat a Pálffy, Zichy, Popper és Slezák uradalmak, valamint a Stummer rt. állítottak ki. Igen szép a galamb, baromfi és méhészeti kiállí­tás is. Az iparosok között nagy felháborodást keltett, hogy Hodzsa Milán miniszter, mikor megtekin­tette a kiállítást, az fparcsamokon végig­rohant és semmit sem szemlélt meg és azt sem tartotta szükségesnek, hogy bár­kit is megszólítson. A többiek azonban nem követték a mi­niszter példáját, hanem alaposan végignéz ték a kiállítást. (t. 1.) — Mondtam már, hogy várjátok be a végét. Azt hiszitek, hogy ez a módszer be­vált? Azt hiszitek, hogy a menyecske végre is megérett számunkra? Hogy megszegte az esküjét, hogy megcsalta az urát? Lehet, hogy megcsalta, több, mint valószínű, hogy megcsalta — de én bizony semmiképpen nem tudtam arról megbizonyosodni. Olyan ügye­sen, olyan zseniálisan hazudott. Azt mondta az urának, hogy a fogorvoshoz jár — utána leselkedtem, hát tényleg a fogorvoshoz járt! Amire köröskörül felhangzott a kacagás: — S hátha a fogorvos volt a kedvese? Akkor tényleg odajárhatott! . . . Az ördögnek csaknem tátva maradt a szája: úgy elbámult erre a megjegyzésre. — A fogorvos volt a kedvese? úgy se­géden, az lehetséges . . . Sőt bizonyos. Hi­szen az a fogorvos ugyancsak helyre le­gény volt és nagy nőcsábász hűében is ál­lott • . . 'Még viharosabb kacgás. — S az ura. Az sem vett észre semmit? Ki volt az a mafla fráter? Halálra Ítéltek Moszkvában egy tömeggyilkos jósnőt Moszkva, szeptember 6. A legfelsőbb moszkvai törvényszék ha­lálra Ítélte Fermiakova Anasztázia asszonyt, aki húsz asszonyt és^leányt gyilkolt meg. Az asszony előbb egy rablóbandának a vezetője volt s amikor ez az üzlet nem jól ment, letelepedett . egy városban és mint jósnő kereste meg kenyerét. Amikor klien­sek jöttek hozzá, akik kiváncsiak voltak jövendő sorsukra, meghajtatta maga előtt fejüket, szétválasztotta a hajukat, hogy a fejbőrükön bizonyos jeleket keressen, amelyekből megalapíthatja a jövendőt. Ami­kor a jövendőre kiváncsi áldozatok ilyen helyzetben ültek előtte, fejszével a koponyáinkra vágott és szét­fiasltoíía azt. Amikor a rendőrségen feltűnt, hogy számos asszony, akik a jósnőnél voltak, nyomtalanul eltűnt, házkutatást tartottak. A házkutatásnál két véres fejszét, késeket és két revolvert találtak. A tárgyaláson a borzalmas gyilkosságok elkövetője semmi mást nem tudott felhozni mentségéül, hogy ellenálhatatlan gyilkossági mánia vett rajta erőt. Politikusok iskolája Szakszerű utasítások kezdő, haladó és végzett politikusok számára III. A politikai egyetem Prága, szeptember 6. Ifjú Politikus képviselőjelölt! Csak gyön­géd szerelmesek, akik szerelmük tárgyát áhi- tatos távolságból szemlélik, tudják megérteni a képviselőjelöltség lelkiállapotát. A mandá­tum glóriája mindenesetre még elég távol ragyog és sok kortesszámlát kell kifizetni, sok programbeszédben vasutat, adóleszálli- tást, vízvezetéket, villanyviilágitást és egyéb földi javakat ígérni az istenadta népnek, mig a Westminsterbe, Kamarába, Síortingba, Reichstagba, vagy egyéb népképviseleti pa­lotákba bevonul a jelölt — de e bevonulás lehetősége adva van! — s nagyon jól tudjuk, hogy a kilátásba helyezett szerelem, pénz és siker igen gyakran többet ér a kiáb­rándító valóságnál. Azonfölül Ifjú Politikus életének döntő pillanatához érkezett; most válik el, vájjon meghódol-e az első árok, vagy újabb évekig kell várni, ajtókat nyito- gaíni, hódolatteljes mosollyal átnyújtani a miniszternek a szivarokat? Ha a képviselő- jelöltség egyszerű ténye szinte véletlen volt — úgy ennek a véletlennek következményei már nagyon is céltudatosak —, Ifjú Politikus­nak, ámbár még nem nyert semmit, már is van, mit vesztenie! Áll a harc. Kortesfutárok szaladgálnak a megdolgozandó kerület és a központ között, ahonnan uj szellemi és anyagi injekciókkal térnek vissza, ifjú Politikus már rekedt s amennyire nagyon igénybevett memóriája megállapítja, négy hét alatt 3482 emberrel ivott pertut, 9872-vel kezelt le, 16.624-nek ígért „képességeit megillető pozíciót" abban az esetben, ha... (ilyen alkalmakkor jelentő­sen összemosolyog a vele szemben állóval). Kezdetben még voltak skrupulusai; úgy érezte, hogy jelentőségét a lelkes kísérők mégiscsak túlozzák valamelyest, amikor megállapítják, hogy az ország Ifjú Politikus aktív közreműködése nélkül föltaríózhatatla- nul a romlásba rohan, hogy Ifjú Politikus személye a külföld bizalmának egyetlen ga­ranciája, hogy az Egyesült-Államok elnöke barátságos cselekedetnek minősítené, ha Ifjú Politikus bejutna a parlamentbe — és igy to­vább! Az első napok lelkiismereti aggodalmai azonban néhány nap múlva elhallgatnak; ba­rátunk maga is hiszi, hogy személye a köz boldogulásának elengedhetetlen föltétele. A választási harc tükrében az egyéni képes­ségek módfölött és mértéktelenül megnöve­kedve jelennek meg; fordított görbe tükör ez, amelyben az erkölcsi és képességi szép­séghibák eltűnnek. fis itt meg kell állnunk egy pillanatra. Ifjú Politikus elérkezett pályájának kulminá- ciós pontjára, ahonnan meglátja az ígéret földjét s a múlt szakadékait is. Az ígéret földje mindenesetre még csak Ígéret; de en­nél többet az élet nem nyújthat Ifjú Politi­kusnak. Nem^ nyújthat többet a miniszterel­nökség sem, amely mégsem más, mint a kép­viselőség tisztikarának legmagasabb rend­fokozata. De ehhez a rendfokozathoz a mar- sallbot tarsolya a mandátum; tehát nagyon indokolt a lázas erőfeszítés, amellyel bará­tunk e cél felé törekszik. Ha nem nyeri el: Besavanyodott párttag lesz, — ifjú re­ményteljeseknek, akikben önnön múltjának karikatúráját, vagy — ami még rosszabb — veszélyeztetőit látja, maliciózus oktatója; az „aktív" politikusok szánakozó-barátságosan kezelt barátja, akinek a klubpinoér is csak jóakaratból mondija, hogy „képviselő ur, itt felejtette a szivartárcáját"; — örök kritikus, ki még nem elég öreg ahhoz, hogy a múltra s már nem elég fiatal, hogy a jövőre hivat- kozihassék, májbajos, ingerült — egyszóval a elcsúszott stréber unalomig ismert típusa. Ha azonban elnyeri az óhajtott mandátumot, ha pártbarátai dia­dalmenetben viszik be a klubba, ha a válasz­tási elnök meleg szavak kíséretében adja át neki a szent okmányt, amely most már — legalább is több esztendőre — irgalmatlanul rászabadítja Ifjú Politikust a mit sem sejtő és jobb sorsra méltó nép nyakára, ha a mi­nisztert hideg öntudattal üdvözli „szervusz"- szal — oh, akkor megérett a sóik év fárasztó munkájának gyümölcse, akkor Ifjú Politikus bevonul az efemer Pantheonba, amelyet a parlamentarizmus terminológiája a lehető leg­nagyobb H-val Ház -nak nevez. Aki ebbe a házba egyszer belépett, az — akár hosszabb, akár rövidebb ideig ma­rad benne — gyökereiben megváltozva lép ki belőle. Ami odabenn történik, az rendsze­rint homályos, a nagy nyilvánosság számára alig érthető és hozzáférhetetlen — de ez Ifjú Politikust nem érdekli — s ez nagyon he­lyesen van igy. Mert ha érdekelné, már nem lehetne az, ami, a modern politikai élet fan­tasztikus és mégis reális típusa, a célhoz- törekvők, törtetők, siker-lovagok örök pél­dája. Ifjú Politikus a parlamentbe való lépé­sének első pillanatától kezdve megáltozott figyelemmel, öntudattal, lélekkel figyeli a vi­lág sorsát, amelynek intéző bizottságába rej­télyes hatalmak íme, őt is beválasztották. Vége az iskolának — most az élet kezdődik, az élet, amely hál* Isten, van olyan erős, hogy Ifjú Politikust és számlálhatatlan társait elviselje! Gregorián. **m<rt$*%*o<y*<>*&o*++***+**fGb+o*f>**** ❖««-♦♦♦♦♦♦ Á híres párisi BatignaDe-alagttt lebontása' Páris, szeptember 6. Párisi szenzáció mindig egyenlő volt a világszenzációval. Párisnak jelenleg legna­gyobb szenzációja a város északnyugati ré­szén a St. Lazare pályaudvar közelében le­vő Batignolle-aiagut lebontása. Szomorú ne­vezetesség föződik ehhez a 340 méter hosszú földalatti pályaudvarbejárathoz: néhány év­vel ezelőtt rettenetes szerencsétlenség tör­tént benne, melynek áldozatai százakra rúg­tak. Ez a szerencsétlenség is mutatja, mily veszélyes, a forgalom növekedése következté­ben mily elégtelen volt ez az utca alatti vas­út. A szerencsétlenség valósággal a párisi népet ért nagy csapásként szerepel még min­dig a lakosság emlékezetében, versek, dalok szólnak róla s nagyvárosi legendák fűződnek hozzá. Már émiatt az emlék miatt is érthető az az izgalom, mely eltüntetéséhez fűződik. De más is növeli a munkálatok érdekességét. Az alagút a város egyik legforgalmasabb he­lyén fekszik. Földalatti vasút, vízvezeték', villamosvezeték és villamosvasút, kanalizá- ció, csőposta és privát kábelek egész raja megy rajta végig. Ha a lebontási munkála­tok csak egy napig megállították volna a fö­lötte lévő forgalmat, mintha a város főtitö- erét ütötték volna át, megbénult volna min­den. Vasutak nem futottak volna be a pálya­udvarokra, a rnétro fővonala esett volna ki. a villamosmüvek nem látták volna el a vá­rost villannyal, egyszóval minden meghalt volna. Hogy elkerülni ezt a veszedelmet? A probléma szinte lehetetlennek látszott, hiszen háromszáznegyven méternyi úttestet kellett lebontani. Egész Páris figyelt és tippelt. A leleményes francia állami mérnököknek még­is sikerült a nehézséget úgy megoldani, hogy a forgalom se a föld alatt, se a föld színén egy másodpercig sem bénult meg. Először a földalatti vasutat, a metrót, burkolták ideiglenes ketrecekkel. Ezzel füg­getlenítették a földtől. Majd a kábeleket, víz­vezetékeket vezették máshová. A nehéz fa­lakat úgy bontották le-, hogy a vasúti közle­kedés egy percig sem szünetelt. Majd három nagy hidat építettek részletekben, észrevét­lenül. Senki nem látta a munka eredményét, mig most, két év múlva, egyszerre csak el­tűntek a leplező ideiglenes építkezések s egész más kép tárult*a bámuló párisiak elé. Egy utca eltűnt s helyette három nagy hid kapcsolta át a háromszáznegyven méternyi utat. Lent szabadon, kiszélesítve és megsok­szorozva futottak a vágányok, az egyik hí­don a metró robogott keresztül, a másikkal a kábelek és gyalojárók rendelkeztek, mig a harmadik az automobiloké. A Rue des Bafig- nolle helyén egy háromszázötven méter hosszú és százötven méter széles pályaud­var keletkezett, amely fölött kényelmesen halad a forgalom három hatalmas vashid se­gítségével. Optika8 intézet Mindennemű* szemüvegek, csíptetek ~ j T\ Mindennemű ^ ‘ml* I V I szállítások, ja­J vitások bár- X* / mely recept Isjw J \%¥ alapján azon­n T s» e® nal és ponto­eszközöl­tetnek Magyar kiszolgálás Magyar levelezés BeiÉacker Samu Praha II., Pofic 29 — (Hitleri szabadlábra helyezik?) A Ná- rodni Demokrácia jelenti, hogy Hitlert ok­tóber elsején szabadlábra helyezik. A nyomozó ördög szörnyű zavarba jött e kérdésre. Még az ábrázata feketeségén is átlátszott, hogy szégyenletében fülig pirul, S üstökét körülvakarva dadogta: — Az ura? Hát bizony az ura — én voltam . . . — Te? — Igen. Én vettem őt feleségül egy gaz­dag amerikai képében. Gondoltam, igy állan­dóan a közelében lehetek. A legjobb alkalom lesz őt megfigyelés alatt tartant. Általános meglepetés. Fölháborodás. A Gyehenna fejedelme pedig, Belzebub, na­gyot csapott szőrös kezével a fekete trón­széke karfájára: — Hát persze, hogy persze! Most már értem a dolgot, méri nem tudtál te semminek a nyomára jönni? Hát nem tudod az örök. megváltözhatlan törvényt, te szerencsétlen, hogy a férj soha, vagy csak nagyon későn tudja meg, hogy a felesége fölszarvazta? * Elmondjam még ezek után, hogy mi lett a történet vége? A pokolbeli detektivosztály e hallatla­nul kudarcot vallott tagját, mint teljesen te­hetségtelen detektívet nyomban elbocsájtot- ták állásából. Kirúgták, azaz fölrúgták a földre, hisz a pokolban nem vehették sem­mi hasznát. Nagynehezen sikerült neki ide- fenn valami nyomorúságos kis állást keríte­nie; de itt is hamarosan B-listára került. S hiába iparkodott magát a hivatalfőnökénél visszakunyerálni, az csak dühösen ráför­medt: — Menjen a pokolba! — Hiszen bár mehetnék! — sóhajtott magában a boldogtalan. — De éppen az a baj, hogy onnan jövök: ott sem tűrtek meg... Csakngy tengődött azután tovább — szegény ördög maradt egész életében. S a bűbájos Lilla? Pokolba jutott-e, vagy sem? Azt hisszük, nem. Ami utoljára sem lehetet­len dolog. Nem ő volt az első, s nem is az utolsó .szép asszony, akiről az ördög se tudná bizonyosan megállapítani, hogy jó-e igazán, vagy rossz? * I £=*=* =s Valódi SdirolMéíe Kassa,^Fő-^. 76. | | és lenva-znak scittffonok, vásznak, creí©n®k és damMztok nagy választékban m ■wimiii. g 1 mindeB Damaszt-asztalnemüek. Kész nöifehérnemüek. Szent-háromsá? § | szélességben Sctiroll-ScMffon 7S vászon. 6 korona szoborral szemben I

Next

/
Thumbnails
Contents