Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-30 / 222. (670.) szám
Kedd, szeptember 30. A készülő vadászati törvényhez i. Prága, szeptember 29. Mindenekelőtt azokhoz kívánóik- intézni néhány szót, akik a vadászat, a vadász törvény említésénél föliiletes könnyelműséggel, kicsinylően legyintenek kezükkel: „Mit, vadásztörvény?! Ez nagyúri mulatság, bennünket nem érdekel."4 Akadnak olyanok is, akik elfogultságukban egyenesen azt kívánnák, hogy a kérdés legegyszerűbben a. vadállomány teljes ki-pusztításával iníéztessék el, mert „a vadak nagy károkat okoznak a v e té se kbe n, mező ga z d ás ág i termény ekb e n “. Hogy mennyire tévednek az első nézet vallói, arról meggyőződést szerezhetnek, ha soraimat végigolvassák, amelyekből meglátják, hogy a vadnevelés sokkal fontosabb tényező, semhogy azt egy kézlegyintéssel és gunyos megjegyzéssel lehetne elintézni. Az utóbbiaknak pedig emlékezetébe idézem Laska Fr. B. kiváló német közgazdásznak a megállapításait, amelyek szerint minden gazdasági kár nélkül egy hektár mezőgazdaságilag müveit területen két vadnyul és öt fogoly ellhet. Sajnos, hogy az ilyen sűrűségű vadállomány tizenöt-húsz évvel ezelőtt volt, ma már alig jut egy nyúl két-három hektárra. A nemes és dámvadaknál harminc- negyven hektárt kell vennünk egy darabra, inig egy szarvast számíthatunk tizennyolc- húsz keik tár területre. Ismétlem, vadállományunk sokkal ritkább, semhogy ezt a határt átlépné, a gazdasági károk miatti aggodaiomi tehát minden alapot nélkülöz. Föltéve, hogy vadállományunkat a károk veszélye nélkül erre a maximális sűrűségre lehetne emelni, a köztársaság területén 28.000 darab nemes vad. 111.Ö0Ö őz, 400.000 nyúl és 129.000 fácán volna nevelhető az erdőkben, a mezőgazdasági területen 9 millió nyíri, 22 millió fogoly és 400.000 fácán élhet. Fme vadállomány évenként 26 millió 818 ezer (26,818.000) kg. hússal járul hozzá a közélelmezésihez, vagyis 2682 vagon rakománnyal. Minimális árakat számítva, 140—160,000.000 (százhatvan millió) Ke forgalmat jelent csupán a vadhús piaerahozaíala. Aki eme számadatok ismeretében is makacsul kitart eMasiitő álláspontja mellett, az csak sajnálkozást érdemel, hogy „általános műveltsége44 ellenére közgazdasági ismeretei oly hiányosak, hogy nem képes fölfogni a kérdés nemzetgazdasági fontosságát. — Ha a vadhúst kivonnák a köznek ellátásából, úgy kétezerhéitszáz vagonnal több húst kellene importálnunk a külföldről, mivel a köztársaság a húsellátásnál amugyis behozatalra szorul. Minthogy a főszerkesztő tir szigorúsága igazán szűkre szabta részemre a helyet, csak egész röviden sorolom föl, hogy a vadállomány ad megélhetést a szűcs, tímár és szŐr- meszabóiparútiknak, segít a legszegényebb néposztályon (hajtok) és kimondhatatlan jelentősége vau még az erkölcsi életben és az esztétika terén is. A vadászat legnagyobb ellensége is szívesen áldozna néhány koronát, ha egy állat- kertben megtekinthetné a maimithot, a barlangi medvét élve. Hogy ettől a látványtól traeg vagyunk fosztva, az kőkorszakbeli ősapánk bűne, aki a maga primitiv fegyvereivel kip liszt i tóttá az állatvilág díszeit. Pusztítsuk ki a vadállományt s a bölényről, kárpáti vadikecskéről, a zergéröl netn a természetrajzban. hanem a történelemben fognak tanulni unokáink, pedig köztudomású, hogy éppen a legritkább vadból, a bölényből is Van néhány példány Ruszinszkó rengetegeiben. Pusztítsuk ki ezeket, öljük meg — mert kárt okoznak —, csúfoljuk meg a természeti szépet. A vadászat erkölcsi fontosságát egy példával jellemzőm. Még gimnazista diák voltam, amikor egy íöhadnagyismerösöm, jóbarátom elvitt cseiíkészésre, portyázásra, mialatt kollégái a kártyaasztal mellett, vagy füstös kávéi lázakban rontották egészségüket. Hogy heteken keresztül még egy verebet sem hoztunk, az talán mellékes is, tény az, hogy a vadászszenvedély igen, de igen sok rossztól óvott meg mindkettőnket, pedig nekem még puskám sem volt. A vadászat nemcsak a vadak lelövését, pusztítását jelenti, ezt csak a lesipuskás teszi. Az igazi vadász ápolja, neveli, télen táplálja a vadakat s teljesen figyelmen kívül hagyva a bűnvádi következményeket, barbárnak tartja az orvvadászt s azt, aki például utolsó két bölényünket puskavégre venné. Szomorú, hogy ezt a törvénybe is ütköző cselekményt a közellátásügyi minisztérium is elkövette, amidőn elrendelte, hogy egy vadaskertben, ahol kétezer nyúl van, háromezret lőjienek, mivel ennek és ennek a városnak szüksége van a húsra. Vagyis a közelleátásügyi minisztérium is átlátja azt, hogy a vadállománynak nagyon jelentős szerepe van a közellátásnál. Kedves Főszerkesztő ur, bocsásson meg, hogy oly soká vettem igénybe drága türelmét és még drágább „sorhasábjait44 és még egy szót sem szóltam az uj vadásztörvény- tervezetröl. Minderre szükség. volt, hogy bebizonyítsam egyeseknek, hogy a Vadászat a szó szoros értelmében a köztársaság minden álla.mpolglírának a gyomrát és zsebét isi érinti; nem azért, mintha a vadnyul és fácán nélkül nem tudnánk meglenni, (sajnos, magam is ritkán jutok hozzá, azonban remélem, hogy valamelyik igazi vadászisinerősöm ezek után meglep egy nyállal), hanem azért, hogy ha a vadállomány kipusztul, úgy a cipőtalpnak is kemény marhasültet két-három koronával drágábban kell fizetnünk. Hohap azonban rátérek a vadásztörvényre. Tömöri János. TIfol*iaí©s Üécsfesit (emeílen helyzetben van, mert vem tudja, vaj!on letartóztassa-e Casíigliönlt, vagy pedig "átyoít borítson az ügyre. Tegnap délután a Depositen-Banik igazgatója, Picit Hiibert badeni villájában öngyilkosságát követett el. Vaságyára fölakasztotta magát. Piok igazgató már hónapokkal ozelött Öngyilkosságot kísérelt meg, de akkor megmentették. Egyes verziók szerint Pick igazgató Öngyilkossága összefüggésben van a Depositéu Bank ügyészénél történt titokzatos aktalop fissal. eSt«IÍf!l<éS • Becs, szeptember 29. A rendörlgazgatőság negyvennyolc óra óta egy titokzatos ügyben nyomoz, amelyet valószínűen el íognak tussolni. Napok óta folyik a nyomozás abban az ügyben, hogy Jákob dr. ügyész hivatalából rendkívül fontos aktákat elloptak. Ezek az akták Casíiglioni bankelnöknek és Bondy cseh-szlovák nagyiparosnak a szesznanarmh'Mi való részvételéről szólnak rendkívül komprom;ttá!óan. Péittelíen két fiatalembert letartóztattak. ak;k kijelentették, hogy az akták eltulajdonításával megbízták Őket. A hatóság rendkívül kelZóiyom, szeptember 29. (Kiküldött tudósítónk jelentése.) Zolyom- nagymegye képviselőtestülete szombaton délelőtt a tagok nagyobb .felének részvétele mellett rendes ülést tartott. Az elnöklő zsupán a napirendnek elején szereplő interpellációkra és kérdésekre adott válaszai során válaszolt üyapay Edének a munkanélküliségre, az árvízkárosultak adóelengedésére, a járási gazdasági iskolák fölállítására, a megyei és járási utak rendbehozatalára, a zsemlén ősze dőlt iskolaépület fölépítésére és Kli- ment Rudolf jegyző törvénytelen üzelmeinek megtorlására vonatkozó kérdéseire. Az utób- b: kérdésre azt a meglepő választ adta ismételten a zsupán, hogy Kliment Rudolf ügyében csak írásban fogja megadni a választ, miután ez az ügy nem tartozik a megyegyü- lés elé. (Egy erőszakos, zsaroló, a népet törvényellenes eszközökkel nyomorító jegyzőnek fegyelmi ügyéről van szó!) A Selmecbánya gazdasági helyzetére vonatkozó interpellációhoz elsősorban a két Selmecbányái bizottsági tag: Hlavathy József és Elek Béla szólnak hozzá, majd Paulinyi Vilmos kinevezett tag. Az érdekes és tanulságos vitát azonban a zsupán félbeszakítja azzal az indokolással, hogy ebben az ügyben sincs a pléiium előtt vitának helye s az ügyet a gaydasági bizottság elé ajánlja terjeszteni. Bucek Mátyásnak azon . javaslatát, hogy szombat estétől vasárnap estig a korcsmákban ne lehessen szeszt kimérni, ugyancsak az egyik bizottsághoz utalják. Majd a zsupán indítványára a megyegyülés az állandó választmány jegyzőkönyvének állandó hitelesítésével, Petrogalli Oszkár dr. választott tagot és Meliehár Eredő kinevezett tagot bízza meg. A hosszú napirend egyik pontja a rima- szombati járási bizottságnak azon javaslata volt, hogy a megyei képviselőtestület foglaljon állást a földmunkások külön munkásbizto- sitó pénztárának fölállítása, továbbá a mun- kásbiztositói járulék leszállítása érdekében. Stries és Herz dr. kommunisták fölszólalá- saikban a javaslat ellen igyekeztek hangulatot csinálni, azonban a szavazásnál a többség (23 szavazat 9 ellen) a javaslatot határozattá emelte. A megyebizottság azt is kimondotta, hogy hasonló állásfoglalás iránt megkeresi a többi megyét is. A megyegyülés megszavazott a pozsonyi egyetem részére 11 négyezer koronás ösztöndíjat. Előterjesztették a korpouaí járás ama javaslatát is, hogy az eddigi katonai parancsnokság Korponán továbbra is megha- gyassék. E javaslatot azonban Petrogalli Oszkár dr. indítványára a megyegyülés a napirendről levette. Végül a megyebizottság egyhangúan hozzájárult ahhoz, hogy egy csomó megyei ut építéséhez a megye a költségek 20 százalékának fedezésével járuljon hozzá. Összeomlás előtt a szlovenszkói nyomdaipar! A titokzatos államnyomda, amely — magánvállalkozás — Az ingyen könyvakció — Tizennyolc korona ára könyv a magyar szegény tanulóknak . . . A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Sziovenszkó, szeptember 29. A Szlóvenszkón még ma is érvényben lévő magyar törvények értelmében tankönyvet j bárki kiadhat. Szlovák, német és magyar tan-1 könyvet eddig elég szép számban is dobtak j piacra a szlovenszkói nyomdák, de az utóbbi időben keserves sirámok hangzanak el Sziovenszkó csaknem minden nyomdatulajdonosának és könyvkiadójának árkán: A prágai államnyomda (Státne Naklada- íelstvo) ugyanis olyan hatalmas konkurenciát fejt ki a szlovenszkói nyomdákkal szemben, hogy ezek hovatovább nem bírják a versenyt és porba hullanak . . . Ez a vállalat teljes erővel rávetette magát Sziovenszkóra, úgy, hogy korlátlanul akar itt uralkodni. Pedig a beavatottak szerint nem is kifejezetten állatni intézmény a Nakladatelstvo, hanem magánosok társasága, Körleveleiben ugyan szereti hangsúlyozni altruisztikus mivoltát, pedig rögtön meg fogjuk világítani, hogyan is állunk azzal az —- altruizmussal. Adót a Nakladatelstvo nem fizet, nyomtatványait, könyveit portómentesen küldi szét Szlovenszkóba, de nem elégszik meg ezzel, hanem még a tankönyvíiyomás és terjesztés körű! úgyszólván kizárólagos monopóliumot élvez azáltal, hogy az összes tanfelügyelőkkel szoros nexust tart fenn, akiknek révén minden célját eléri. így, hogy jellemző példát említsünk, több szlovenszkói nyomdász előállított ugyan-' olyan iskolai nyomtatványokat, amelyek a kultuszminisztérium elő írásának teljesen; megfelelnek, a tanfelügyelők mégis megöl-j tolták azok használatát, mert nem az államnyomdában készültek (!). A szlovenszkói nyomdászok grémiuma öt év óta küzd azért, hogy ezeket a kifejezetten nem állami nyomtatványokat a fennálló magyar törvények értelmében a szlovenszkói nyomdák is előállithassák, a pozsonyi iskolareferátus Keppl kultuszminiszteri osztályfőnökhöz utasította a Grémiumot. Keppl osztályfőnök pedig vezérigazgatója az államnyomdának! így aztán megérthető, hogy azok a kiadványok, rendeletek, amelyekről senki sem tud előre, a rendelet megjelenésével egyidő- ben az államnyomda kiadásában már ott fekszenek a tanfelügyelők asztalán. A sokat hangoztatott altruisztikus célt is jellemzi az államnyomda 1923. évről szóló hivatalos kimutatása, amelyet alkalmunk volt megtekinteni. Eszerint évente két-három millió korona értékű tankönyvet oszt ki a szegény iskolásgyerekek között. Ez a szám körülbelül igy oszlik meg: 60 százalék a cseh tanulóknak, 25 százalék a szlovák, 15 százalék a német és 18, mondd tizennyolc korona értékű könyvet a magyar tanulóknak! A szlovenszkói amúgy is halódó könyv- nyomdaiparra halálos döfést szándékozik most mérni a Nakladatelstvo: Biztos értesülésünk szerint Pozsonyban hatalmas nyomdát állít föl a közel jövőben és erre vonatkozólag már a szerződést is megkötötte egy pozsonyi háztulajdonossal. Ezzel aztán végképpen megássa a sirját a szlovenszkói nyomdaiparnak, ami a munkanélküliség szempontjából is elszomorító jelenség. A negyedik nemzetközi demokrata kongresszus — A P. M. H. londoni tudósitójától. — London, szeptember vége. Távirati tudósításokból ,a magyar közönség már értesült arról, hogy a negyedik nemzetközi demokrata kongresszust az idén Londonban tartották meg. Ez a kongresszus eredetileg Marc Sangnier francia képviselőnek kezdeményezése volt és megindulásában a katolikusok nemzetközi együttműködésére volt alapítva. Ma már ez a kezdeményezés túlnőtt a katolikus kereten és a. franciák, illetve Marc Sangnier kezéből kiesett annak vezetése. A francia kezdeményezők érdeme az volt, hogy félénkén és a pápa béketörekvései által inspirálva először merték Franciaországban a volt ellenségekkel való kibékülés szükségességét hangoztatni. A mostani londoni kongresszus bizo- nyitéka annak, “hogy ez a mozgalom a katolikus nemzetköziségen túl mindinkább az európai demokrata polgári pártok és társadalom kongresszusává fog fejlődni. A kongresszus szeptember 16. és 20-ika közt tartotta üléseit, amelynek megnyitása alkalmából az angol kormány a kongresszus tagjainak tiszteletére vacsorát adott. A Lan- caster House, ahol a kongresszust tartották, ez alkalommal igen sok ismert nevet számított vendégei közé. A kongresszus egyik védnöke, Lady Palmoor, Anglia népszövetségi fömegbizottjának a felesége volt. Igen jelentékeny francia delegáció hajózott át Londonba Marc Sangnier vezetésével. A né* illetek is — idők jele — igen szép számban jelentek meg Ouidde, az ismert német demokratavezér vezetése mellett. Jelen volt továbbá Dvorcsák Győző, a magyarbarát szlovákok ismert vezére. A kongresszus je- lentékenységét növelte, hogy igen sok angol képviselő, leginkább a munkáspárt tagjai, nagyon aktív szerepet játszott a kongresszuson. A kongresszus érdekesebb tanulsága* hogy négy év óta, vagyis az első nemzetközi kongresszus óta, mennyire megváltozott a nemzetközi atmoszféra. A németeket tüntető melegséggel fogadták Londonban. A második tanulság, hogy a békerevizió gondolata pár év alatt milyen nagy utat tett s ma már az angol politikai gondolkodás középpontjává vált. George Lansbury, angol munkapárti képviselő, a mai Anglia egyik legnagyobb szónoka kongresszusi beszédének alapgondolatává az általános békereviziót követelte. Lansbury rámutatott arra, hogy mielőtt még a tulajdonképpeni békerevizió elkövetkezhetnék, az európai közvéleménynek a legnagyobb figyelmet kell fordítania arra, hogy a nemzeti kisebbségek tarthatatlan helyzetén segítsenek és hogy a békeszerződésekben nekik juttatott minimális jogok élvezetét számukra biztosítsák. Örvendetes, hogy ebben a ránk nézve fontos kérdésben milyen teljes egyöntetűség uralkodott a kongresszus tagjai között. A kisebbségi védelem ügyében és Dvorcsák Győző indítványára a kongresszus a következő határozati javaslatot tette egyhangúan magáévá: — A negyedik nemzetköz' demokrata kongresszus meggyőződvén arról, hogy a béke mindaddig nem biztosítható Európában, mig a nemzeti kisebbségek fájdalmas kérdése nem lesz rendezve és nemzeti önrendelkezési joguk nem lesz biztosítva, kéri a népszövetséget, hogy nagy elfoglaltsága mellett szenteljen állandóan figyelmet a kisebbségi kérdésnek, azt vegye napirendre és használjon fel minden eszközt, hogy azt a sebet, amely Európa életét veszélyezteti, begyógyíthassa. Dvorcsák Győzőnek a határozati javaslatot megindokoló beszéde arra késztette az egyik leghatalmasabb angol békeszövetségnek, a National Peace Council-nak vezetőségét, hogy meghívja őt egyik vidéki népgyii- lésére. Ennek a felhívásnak tett eleget Dvorcsák Győző, amikor Birminghamban előadást tartott a kisebbségi kérdésről. A nép- gyűlést — mint ahogy az Angimban szokás — csinnadrattás, zászlós menet előzte meg, amely élén Dvorcsákkal és a népgyiilés angol képviselőtagjaival bejárta az egész világhírű ipari várost. Ez a népgyiilés is mutatta, hogy nemcsak az angol főváros, hanem az angol vidéki közvélemény és pedig úgy a polgári, mint ,a munkástársadalom, milyen őszinte és általános megértéssel mutatkozik a legfontosabb kérdés: a kisebbségek védelme iránt. A Dvorcsák által hangoztatott követeléseket teljes mértékben magáévá tette a birminghami népgyiilés főszónoka. James Hudsou munkáspárti képviselő és beszédének hatása alatt az egész népgyiilés.
