Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-28 / 221. (669.) szám
1 Vasárnap, szeptember 28. D'Anminzio — Japán megrnentője Róma, szeptember végén. Örült-e vagy szent? Lángleöcü költő-e, vagy a konjunktúráik kihasználója? A szerelem perzselő tüzéröl irt nagy regényében pőrére vetkőz tette a világ eiott azt a nőt, aki testét-lelkét odaadta neki: Eleonóra Duse-t. Sikere feltornyosult a csillagokig. A „saját szülőföldjén senki sem lehet próféta14 elve rajta megtört: őt. ünnepelte az olasz király és a nép, mint az uj Dantei. Azt is suttogták, hogy Rappaportnak hivták és apja lengyel zsidó volt... ki hallotta volna meg ezt a suttogást a lelkesedés határtalan mámorában, mikor Gábrielé D‘Annunzio felugrott a nemzeti öntudat barrikádjára és annektálta Fiúmét? Marcona katona, kegyetlen, teljhatalmú parancsnok, konkvisztádor, hős volt a költő, amikor évekig dacolt saját országa és az egész világ parancsával és tartotta Olaszország számára Fiúmét. Jobb kezében kard, baljában lant... örült-e vagy szent? kérdezte a világ és senki sem merte a kérdést megválaszolni. útról. Most, mielőtt érdemben válaszolna, nap-nap után elbeszélget Harukigi Schimoi költőtársával és elmondatja magának részletesen Japán történetét, szokásait, hitét és reménységét. Schimoi igy foglalta össze a japán bölcsesség tanítását: „Két ut vezet az üdvhöz. Az egyik az, amidőn az ember oly magasra emelkedik az élet fölé, hogy mint a Fudji hegye fejével a csillagok világában székel és a század uj morálját asszimilálva, erősíti a régi hitet. A másik az, hogy szabad folyást engedjünk a politika, a szocializmus és a morál uj törvényeinek és akarásának és a külföld futurlz- musát tartályokban fehogva, szökőkút vizeként permeteztetjük Japán földjére, hogy megtermékenyítse a talajt .14 D'Annunzio még nem határozott. Schimoi csalogatóan festi a japán ut nagyszerűségeit: „A Mikádó vendége Japán legelső embere. Palotát bocsátanak rendelkezésére, mely a csendes japán mesetengeren zajtalanul siklik tova... Száz szőkefiirtü gésa üi a vendég lábainál és várja parancsait... A Mikádó vendége- Japánt álmodja, ha Japánban él...“ D'Anminzio még nem határozott. Elfáradt-e már végképp, vagy uj erők kirobbanását jelzi-e a hallgatás csöndje? Az élet hullámverése elől a Garda-tó sima tükréhez menekült. Min gondolkozik most? Eleonóra Dúsén, Fiúmén, költészeten, harcokon ... El fog-e még egyszer indulni, hogy megmentse Japánt? Talán megteszi, de talán megmarad a magányban. Hiszen nem tudja senki, hogy őrült-e vagy szent. Újra kísért a Mostíl-kérdés London, szeptember 27. A Times jelenti: Angliában nagyon komolyan Ítélik meg a Mezopotámia és Törökország közt fölmerült hafárvillongásokat. A lausannei szerződésnek a Mos ul-kérdés re vonatkozó határozatait Törökország ugyanis Angliával szemben súly osan iríegsé ríet te. Pereg az üdvhadsereg dobja... Kiélésedéit m helyzet a francia kormány és a francia főpapság között A Quoíidien a polgárhábon? veszedelmét látja Paris, szeptember 27. A miniszterelnökség tegnap nyilvánosságra hozta a francia bibornokoknak Herriothoz intézett nyílt levelét. A levélben az egyház- fejedelmek veszedelmesnek bélyegzik a kormánynak azon szándékait, melyek a vatikáni francia nagykövetség megszüntetésére, az clzászlotaringiai katlikus privilégiumok eltörlésére és a törvényeknek a katolikus kongregációk elleni fölhasználására vonatkoznak. A bibornokok ezeket a terveket veszedelmesnek mondják a belső béke szempontjából. A háború szerencsés közeledést hozott nemzet es egyház között, amelyet ápolni kell. Hangsúlyozzák, hogy a papság nem keresi a harcot, de ha a hívőket jogaiktól fosztják meg. akkor könyörtelenül ellent fognak állni. A Quotidien megjegyzi ehhez a levélhez: Franciaország hat bibornoka kihívta a köztársaságot és polgárháborút kivan. Mindenáron ürügyet keres arra, hogy a jelenlegi kormány ellen tüntethessen. A levél minden valószínűség szerint a nációnál is blokkal egyetértő politikai manőver. A Gaulois viszont azt írja, hogy ez az óvás Franciaország minden polgárában, valláskülönbség nélkül, visszhangra fog találni. Az egész világ csodálkozik az uj francia kormány veszedelmes eretnekségén. A Petit Párisién szerint Herriot szeptember 27-ére minisztertanácsot hívott egybe, ahol a bibornokok leveliét elő fogja terjeszteni. miért mentették föl a csongrádi yéűMMmM bíróság megállapitotta, hogy a beismerő vallomást veréssel csikarták ki belőlük. Budapest, szeptember 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A csongrádi bünpör Ítélete, amely mint ismeretes, valamennyi vádlottat fölmentett, terjedelmes indokolásában elmondja, hogy a főtárgyalás során olyan tények merültek föl, amelyek az egész nyomozási anyagot aggályossá teszi. Bebizonyosodott, hogy ' a vádlottak súlyos testi bántalmazások hatása alatt ismerték be a bűncselekmény elkövetését, Beigazolínak látta a biróság azt is, hogy Diószeghy miniszteri tanácsos arra utasította a nyomozó közegeket, hogy a nyomozást minden eszközzel erélyesen folytassák le. Ennek alapján a biróság arra a meggyőződésre jutott, hogy ezt a perrendellenes nyomozási eredményt a törvényes szempontból teljesen értéktelennek tekinti. Kétségtelen, hogy súlyos anyagi gyanú- okok merültek föl a vádlottak ellen, ezek azonban nem voltak elegendők arra, hogy a biróság a törvény szellemében és a bírói gyakorlat értelmében marasztaló Ítéletet hozzon. Uj nyomozás A belügyminiszter a nyomozás ujraföl- ■ vételét rendelte el s Ddószeghy.t saját kérelmére fegyelmi alá helyezte. A vádlottak ma reggel Csongrádra érkeztek, ahol mintegy százfőnyi tömeg várta őket. Az ügyből kifolyóan interpelláció készül a fajvédőik és demokraták részéről. Prága, vasárnap. Dobpergés . . . csődület . . . gúnyos mosoly és hitetlen fejcsóválás . . . rendőri kordon ... és egy felforditott hordó tetején kék kény szerzubbonyba öltözött nő veri a dobot. Egy másik, aki szorosan mellette áll tányért tart a kezében. Aztán elhallgat a doh és valami különösen vontatott' liturgiás ének hangzik: félig ének, félig szónoklat —: to- ' Kn'> ”,:’ r ^meg kiküldöttei. i í üi Ilii fK#l FJootli angol vezér- \ fi EyB? generális alapította 60 egyesületet,^amely^ ma fszovjetnek mondhataz emberi társadalom számiizöttei, a lelki és anyagi szegények összefognak és végigkoldulják a gazdagokat. Az igy összegyűjtött töke — amely évente számtalan millióra rúg — arra szolgál, hogy nagyméretű ipari vállalatokat és gyárakat alapítanak, melyekben azokat a szegényeket és gyermekeiket képezik ki, akik azután kötelesek Kolduló körútra menni. A körforgás igy önmagába tér vissza és a szegények szegények maradnak. Koldulnak, de megóvja őket az üdvhadsereg szervezete a koldulástól. Óriási töke áll a szervezet rendelkezésére, de a tőkét senki sem élvezi tőke módjára és nem pihenhet a kamat babérain. Koldulás — szegénység vagyon — munka — koldulás: ez az üdvhnd- sereg közkatonáinak az útja. így érthető csak a kék kényszerzubbony ott fent a hordó tetején, a liturgiás szónoklat és a tányérozás. Az üdvhadsereg katonája olyan mint a fabáb: szám a számok tengerében. Arca eszelősen merev, vonásai nyugodtak és a szemébe ha beletekintesz, azt hiszed, hogy lelke rég halott: halott lélek tükre ez a szem. Üdvük, hogy nem ismerik sem a boldogságot, sem a boldogtalanságot és ha be is vannak kapcsolva a föld érdekébe, nem élnek benne, csak általa, mert ideköti őket a test. Különös emberek. Árnyképek ők: a lemaradtak és mégis élők. Sziget a zajgó élet- tenger közepén. Körülöttük embersokaság nézi őket. Vasárnap van, a heti munka pihen, az emberek ráérnek. A nagy téren körülállják a hordót és bámulják a bábszínház játékát, melynek címe: „Toboroz az iidvhádsereg.41 N—r. egyenesen a szobába. Az egyik ajtóban ösz- szeütközött az asszonnyal. — No, tán üldözik a csendőrök? — kérdezte a pirosképü, jótermetti menyecske. — Mi baja? Talmi válaszul vadul elkapta az asszony kezét és úgy megszorította csuklóban, hogy a menyecske följajdult. — Megbolondult! Mit szorongatja úgy a csuklómat? — kövér könnycseppek buggyantak ki a pillái alól. Talmi keményen ránézett az asszonyra. — Itt volt-e? Beszélj! Az igazat akarom, — Kicsoda? — A Pergő. Arról beszélek. Ne tagadd, tudok mindent. — Hazugság! — Látták. Bejött hozzád, mikor én elhajtottam. Bejött-e? Beszélj! Az asszony tanácstalanul megtorpant. — Nem igaz. Ki mesélte be ezt a zagyvalékot? Talmi maga elé pöndöritette a pityergő asszonyt. — Ide nézz rám! Majd megmondom azt is. Börrögi látta, mikor bejött. Ne tagadd tovább, úgyis hiába. — Nem emlékszem . . . Vaskapocsként szoritotta körül az asz- szony csuklóját. — Emlékszel-e már? Akarsz-e beszélni? Odaroskadt eléje az asszony, mint egy összeomlott zsák, melyből kifolyt a gabona. — Igen . . . —- Szóval mégis itt volt? — Itt, de esküszöm, hogy nem akart semmit. Csak kérdezett valamit és máris i ment. Hidd el, ha mondom . . . — Nem hiszem, hazudsz! Az előbb is ha-1 zudtál. Csak hazudtál, mióta velem vagy, de elfelejtetted, hogy egyszer mégiscsak rájö-| vök. Mért tetted? Úgy könyörgött az asszony hangja, mint! a megvert kuvaszé. í — Nem volt semmi, esküszöm! Hidd el.... könyörgöm! Beszélgettem vele, unalomból,! időtöltésből, más semmi . . . Hidd el! | Megoldódott a nyelve s úgy folyt róla a beszéd, mint a záporeső. j — Tudod, hogyr mennyire magamra va-‘ gyök hagyatva. A te hibád, hogy sohasem viszel semerre, hogy sohasem látok egyebet j csak a konyhát, meg az udvart. Más is kell. Fiatal vagyok, mért zárod el előlem az éle-' tét? Sohse süssön rám a nap, sohse beszéljek! senkivel, mert a feleséged vagyok? Nernj azért jöttem hozzád, gazdag vagy, azt hit-' tem sokkal szebb életem lesz, mint amilyen a régi volt, de be vagyok zárva. Már beszélnem sem szabad senkivel. Inkább egedj el! Hadd legyek az, aki voltam, nem bírom tovább! Fáj . . . Talmi eleresztette az asszony kezét és félrelépett. — Szóval el akarsz menni? Elég volt a jólétből, szabadság kell? Hát jó, csak menj Úgyis jó. De úgy mész el, ahogy jöttél. Nem adok veled semmit, még a rajtadvalót sem, mert az is az enyém. Mezítláb, rongyosan szedtelek föl, nem volt semmid, csak a szépséged, meg a hamisságod. Most azt is másnak adtad. Hát ahogy jöttél, úgy el is mehetsz. Talán akad valaki, aki utánad fog nyúlni. Én már soha többé. Elég volt. Az asszony összeszoritott fogakkal állott előtte. Várt. Talmi eléje lépett és belerántott a ruhájába. — Vetkőzni! Végigszaladt az irtózat a szépasszony arcán erre a gondolatra. — Hát igy akarsz elűzni? f — így— Falu szégyene legyek . . . — Az voltál. Én csak visszateszlek oda, ahonnan fölemeltelek. Megérdemled. — Gergely! Ezt nem fogod megtenni, Hát nem ismersz irgalmat? — Irgalmat annál keress, akinél eljátszottál engem. Egy-kettő, siess! Durván lcráncigálta az asszony blúzát és ellökte maga előtt. — Eredj! Fel is ut, le is. Az lehetsz, ami akarsz, szabad vagy. Indulj! Az asszony kétségbeesetten belekapaszkodott a nyakába. — Gergely! Hát nincs istened? Egy csöpp irgalom sincs benned? Gergely . . . Felelet helyett a férfi durván kilökte a£ ajtón. A küszöbön még egy utolsó erőfeszítést tett az asszony. Haja leomlott, arcán karmolások, piros vére kibuggyant az erőfeszítéstől. — Légy átkozott! . . . Sikoltva, egész hosszában végig zuhant a földön s ottmaradt mozdulatlanul . . . Talmi nézte egy darabig, majd rántott egyet a vállán és kiment a kapu elé. Meg- íömködte a pipáját, rágyújtott és nyugodtan szipákolva, becsukta a kaput. Lassan visszament az asszony mellé. Nézte . . . Kérges, nehéz keze előtelendült, lehajolt, óvatosan fölemelte az asszonyt és vigyázó, lassú léptekkel bevitte a szobába. Igmándi 1 p f i g g 1 Minden I kurak otthon. rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben. Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg SCHPlIDTHÁUER-féle keserüviz, mert szükség esetén r€lfj£eiizé§ OlÖft JélpQllélTaí Pasi* Slálm gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésének a szervezetben 2013 Az „flgülléndr nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekke] & Hirtelen aztán kialudt a fényesség. A kiszámíthatatlan ember eltűnt egy katolikus kolostor cellájában és a krisztusi misztikum derengésében szőtte az állmokat arról az eljövendő birodalomról, mely nem erről a földről való ... Aszkéta lett, lemondott minden gyönyörről és álmodott. Ebben a magányban a katona és hős visszatalált a költőhöz és amikor a zsenialitás semmijéből kiugrottak az uj költői gondolatok, színek, eszmék, otthagyta a kolostort és a Garda-tó mellett villát épített magának, ahová a világ minden tájáról úgy zarándokoltak az emberek, mint Voltairehez Femeybe. Csicserinmel az esztétikus bolsevizmus törvényeiről beszélget és meghívást kap a szovjetkormánytól, jöjjön el az uj világba. Mindent rendelkezésére bocsátanak, mindent meg fognak neki mutatni •.. D'Annunzio azonban nem mozdul, mert fél az uj világtól és megmarad a magányban. Min dolgozik? Nem tudja senki. Haru- ktigi Schimoi, az Olaszországban élő Japán költő váltja fel az orosz Csicserint és már a megismerkedést követő első napokban egy húsz centiméter széles és két méter hosszú japán selyemszalagon ékes ritmusokban kéri a költőt, jöjjön el Japánba és legyen a Mikádó vendége. így ir Schimoi: „Önben látja a japán nép a régi japán ideál megtestesülését, önben, akiben a költő és a harcos hős egyesül, ön az a „Buschi- do“, a költőharcos, melyről megvan Írva, hogy egyesegyedül ő teremtheti meg a nagy japán egysége. Ő az, aki meg fogja menteni Japánt, önben virágzik Japán szent hegye, a Fudjijama, az örök ifjúság szimbóluma. Ezért kérjük önt, írja meg az ifjúság dalát. írja meg azt a dalt, amelyben benne zeng az a bölcsesség,.amely a bátorság és hazaszeretet forrása.41 A japán költőhöz a japán követ csatlakozott és hivatalosan is meghívta D'Annun- ziot Japánba. D'Anminzio megígérte a követnek, hogy gondolkozni fog a meghívásról és a japán I
