Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-27 / 220. (668.) szám

* Szombat, szeptember 27. Robinson, aki nem ind a világháborúról Azt hitte, azok az ausztráliai katonák, akik a Dardanellákban meghaltak, futballisták voltak London, szeptember 26. Winston Cliurchil, a volt angol hadügy­miniszter furcsa esetről számol be a „Wee- kly Dispatch44 hasábjain. Családjának egy közeli ismerőse, bizonyos Timmins nevű ur 1914 júniusában egy hajótörés alkalmával el­tűnt. Mindenki azt hitte, hogy elveszett, mig most, íiz év múlva, 1924 augusztusában meg­találták a Csendes Óceán egy kis korálszige- tén, ahol tiz év óta a legteljesebb egyedül­létben. a világ folyásáról mitsém tudva élt uj Robinson módjára. Timminsnek persze fogalma sem volt a világháborúról. Csendesen éldegélt a szige­ten, halakból és abból a némi növényzetből táplálkozott, amit a nap megérlelt a korálzá- tonyon, mig tavaly körülbelül novemberben a parton palackot talált, amelyben egy ösz- szegöngyölt ujságoídal volt. Valami hajótörés vethette a partra. Timmins olvasni kezdte a lapot, de egyáltalán nem értette meg a ben­ne foglaltakat. Newzélandi angol újság volt s beszámolt egy szoborieleplezésről, mely Sidneyben történt a Dardanelláknál meghalt ausztráliaiak emlékére. A szegény Robinson törte a fejét, gon­dolkozott, terelődött, mert sehogysem értette meg, miként kerülnek ausztráliaiak a Darda­nellákba s niért halnak ott meg. Végre három heti gondolkozás után megfelelő magyaráza­tot talált magának, mondván: ezek az ausz­tráliaiak biztosan valami futball vagy cricket- játékosok voltak, akik Angliába utaztukban a Dardanellákban hajótörést szenvedtek és el­pusztultak. Szegények, gondolta magában Timmins és dicsérte Ausztrália sportszerű közönségét, mely szobrot állít Szerencs étle-, iiül járt kollégáinak. Múltak az idők és körülbelül egy év múl­va véletlenül a korálzátony közelébe került egy hajó, észrevette Timmins jelzéseit és fedélzetre vette a hajótöröttet. Az uj Robin­sonnak alaposan leesett az álla, amikor a hajó legénysége mint egy ember vetette magát rá, hogy a csodaembernek, aki a tiz év történelméből nem tud semmit, elmond­jak az eseményeket és csakhamar megértet­te, hogy a Dardanellákban meghalt ausztrá­liaiak nem futballisták voltak, hanem valami egészen mások. Jugoszláv-olasz konferencia előtt Róma, szeptember 26. A jugoszláv kor­mány hivatalosan tudatta az olasz kormány­nyal, hogy hajlandó az október 1-én meg­nyíló velencei konferencián résztvenni. Ezen a konferencián, melyet Olaszország kezde­ményezett, a két ország között fölmerült el­intézetlen kérdéseket fogják megtárgyalni. Viaar előtti csönd Kínában London, szeptember 26. A ,,Times“ je­lenti Pekingből A központi kormány seré­nyen folytatja 'a Csangsolin elleni csapatok összpontosítását. A Wu-Pei-Fu vezetése alatt álló csapatok ezen a fronton ma már 120.000 embernél többet számlálnak s előre­láthatólag egy héten belül elérik a 200.000 embert. Az utóbbi 20 nap alatt közel 200 vo­nat szállította a csapatokat és a muníciót a rnandzsuriai határra. Shanghaiból jelentik: A déli fronton to­vább tart a nyugalom. Mindkét fél erősiti ál­lásait. A kiangsui seregek még mindig négy­szer többen vannak, mint a csekiangiak, vi­szont ezeknek állásai sokkal erősebbek. Kü­lönben is a kiangsui sereg nagyon kedvetlen a legutóbbi sikertelen áttörési kísérlet miatt. Ennél a támadásnál több mint négyezer em­bert veszítettek. Tantahis Amerikában Egy áíiarniigyész keservei Prága, szeptember 26. Az amerikai szesztilalom nap-nap után a legfonákabb helyzetkomikumot hozza létre. Attól eltekintve, hogy a „minden akció meg­felelő reakciót sziil“ elvénél fogva szeszflot- ták cirkálnak az óceánon és úgy keringenek Amerika körül, mint a macska a forró kása körül és attól is eltekintve, hogy az egész vonalon kalózkodás és lánckereskedelem fo­lyik, a szesztilalom humort is produkál. A napi száz eset egyike a következő: Egy idegen hajó rakománya többek közt szeszt is tartalmazott. W. W. Woodcok, a hivatalból kirendelt állam ügy ész a hajó szeszrakományáí azonnal lefoglalta. Az ide­gen hajónak egy darabig vesztegelnie kellett a kikötőben, mert a körülményes amerikai hatóságok megbízták az ügyészt, hogy egy próba-üveg tartalmát vizsgáltassa meg. A hajó kapitánya azonban leleményes ember lévén, fogta magát és hajóstól meglógott. A próbaüveg — a legjobb nedűk egyike — hetekkel később, amikor bokros teendői közt régen elfelejtette az esetet, visszakerült az ügyészhez és a kísérőlevél szerint tényleg „a legjobb és legtisztább nedű44. Az üveg most ott áli az ügyész asztalán. Mit tegyen vele? Vissza nem adhatja,mert tulajdonosa hajóstól eltávozott. Az államnak sem adhatja oda, mert ez csak próbaüveg, amely nem esik a szeszíörvény lefoglalás! körletébe. Nem ajándékozhatja eh mert ezzel vétene a törvény ellen, amely tiltja az idegen tárgyak elajándékozását és nem tarthatja meg, mert Budapest, szeptember 26. (Budapesti szerkesztőségünk íelefonje- ientése.) A tegnap délutáni órákban futótűz­ként terjedt el a fővárosban a bír, hogy a Cunard Lime Arabic nevű hajója, amelyen Fedák Sári utazott, nyílt tengeren a vihar­ban elsüllyedt és az utasokat nem sikerült megmenteni. A hír érthető konsternációt kel­tett a fővárosban, valamennyi szerkesztő­ségben pillanatonként csilingeltek a telefo- fonck és az izgalmat csak fokozta, amikor egy-két la,p meg is irta a hajószerencsétlen­séget, megtetézve azzal, hogy Fedúk Sáriról semmi hír nincsen. Izgatott csoportosulások támadtak az utcán és az emberek azt talál­gatták, hogy vájjon mi is történt Budapest kedvenc művésznőjével. A rossz hir gyorsan terjed és könnyebben talál hívőkre, mint a jó hir. Ennek tudható be, hogy este hat óra­kor már mindenki biztosan tudta, hogy Fe­dák Sári, az Antónia hősnője, az Atlanti Óceán hullámai között végezte be diadalmas életét. A hir szerencsére nem bizonyult való­nak. A Fedák Sári hajójáról elterjedt álhir szülőfanyja egy New Yorkból érkezett 'kábel- távirat, amely arról számol be, hogy az Arabic nevű gőzös kilcncnapi viharos tengeri ut után befutott a newyorki ki­kötőbe. Budapest, szeptember 26. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a magyar képzőművészek minden politikai akadály ellenére mintegy ezer műtárgyból álló kollekcióval útnak indultak a nyugati és északi semleges országok felé a háború be­fejezésével. Felfigyelt a nagyszerű készsé­gek láttán egész Európa, amely a magyar művészetekről kellő propaganda hijján keve­set tudott. Későbbiek folyamán ismét a képzőművé­szek felhívták az utódállamok vezető mü- vészegyesületeit, hogy a béke megszilárdítá­sa érdekében szervezzen minden nemzet re­prezentatív kiállítást és rendezzék meg az il­lető kormányok támogatásával évenként cse- re-kiállításaikat a fővárosokban-Az első ilyen cserekiállitásnak ez év januárjában kellett volna meglennie Magyarország és Cseh- Szlovákia közt, ez akciót azonban politikai bonyodalmak lehetetlenné tették. Hogy a béke megszilárdítását célzó tö­rekvés ezután politikai akadályokba ne üt­közhessen, a magyar képzőművészek most kivonták magukat a kormány rendelkező égi­sze alól és a cseretárlat fontos ügyét társadalmi ak­ciónak deklarálták. A kezdeményezést pedig rábízták a leg­előkelőbb vezető müvészegyesületre, a Nem­zeti Szalonra, amelynek igazgatója Déry Bé­la festőművész, aki a következőket mondotta a Prágai Magyar Hírlap munkatársának. — Nagyon sajnálom, hogy a januárra előkészített cseh-szlovák—magyar cseretár- iatot nem lehetett megcsinálni, amit pedig szépnek és ünnepélyesnek szántunk. Igaz, hogy a képzőművészek helyett a színházak és muzsikusok építették meg a nnivészbarát- koziást a két ország közti béke megszilárdí­tása érdekében, amennyiben a budapest Vá­rosi Színház parádés szereposztásban Sme- tatia „Eladott menyasszony41 című operáját, a Vígszínház Karéi Capek „R. U. R.“ cimii drámáját mutatta be, ugyanakkor Hubay Jenő miagyar hegedüvirtuóz Prágában és S zl öve nszk óban hang ve rsetiy e zett ünnepi kereteik között. De ezzel az a szándékunk, hogy a szomszéd államokkal az állandó ínii­ez megint lopást jelentene. Meg sem semmi­sítheti, mert törvényes utón jött az országba és meg nem illatja, mert ezt meg a szesz ti Iíu- loin tiltja, amelynek ö a hivatalból kirendelt őre. . Szegény ember, mit tegyen? Mindennap, amikor fölkel, tekintete az előtte álló üvegre esik. Szeme szeretettel si­mogatja végig a szeretett elérhetetlent és keze reszket a vágytól. Keblére öleli, leteszi, megint fölveszi, nézi, újra leteszi — küzd a kisértés ördögével és győzelemre viszi az amerikai szesztörvényt, amely az ördög ta­lálmánya. Aki Amerika Tiantalusán segíteni. tud, jelentkezzék! Az utasoknak sok kellemetlen percet szerzett a taifun, nagy baj azonban nem tör­tént, csupán néhánya/n sérültek meg az ide- odahimbálózó hajón. Fedák Sári csak nemrégiben indult el Budapestről, hogy eleget tegyen annak a szerződésnek, amely Amerikába szólítja őt, tehát nem is lehetett a szóbanforgó hajón. Kiderült ugyanis, hogy a nagyszerű művésznő szeptember 19-én indult el Cherbourgból, tehát még nem is érkezhetett meg New Yorkba. Budapesten lakó húga: Fedák Irén egyébként augusztus 19-iiki kelettel táviratot kapott Cherbourgból Zsázsától a következő szöveggel: — Most szállók hajóra. Sokszor csókol Zsazsa. Ez a távirat már magában is legélén­kebb cáfolata a fővárosban elterjedt ál-hírnek és alkalmas arra, hogy megnyugtassa a mű­vésznőért aggódó közönséget. Fedák Sári egyébként szeptember 28-án érkezik csak New Yorkba és mindjárt másnap meg is kezdi vendégszereplését. A Manhattan-ope- rában fog föllépni és a „Mézeskalács*4 daljá­ték főszerepét kreálja. vészét! érintkezést fönntartsuk, még nem lett megvalósítva. — Ezért történt, hogy főként a szanálás miatt redukált erejű kormány intézkedése alól kivontuk a csereakció ügyét és mint tiszta társadalmi békemozgalmat fogjuk le­bonyolítani. A mozgalom jelentősége egyfor­mán fontos mindegyik szomszéd államra és így a cseretárlatok dolgát alaposan, de nagy­baniban kell csinálni. Én a Nemzeti Szalon nevében a legközelebbi napokban szétküldöm már az utódállamok vezető müvészegyesii- leteinek tervünket, fölszólítom őket a csere­kori ekciók megsz e rv ezés é re. — Az eredeti tervtől eltérően, most Ro­mániában rendezzük az első magyar repre­zentatív kiállítást, mert a török kormány az ottani miagyar követség utján meghívott ben­nünket Konstantinápolyba, ahonnan visszajö- vet Bukarestben megállunk. Romániában a következő városokban fogunk egy-egy hétre kiállítani: Bukarest, Consbanza, Brassó, Te­mesvár. Arad, Kolozsvár és Nagyvárad. Ugyanakkor mi látjuk vendégül minden való­színűség szerint a Nemzeti Szalonban a ro­mán reprezentatív művészeket. Románia után ezen az utón kiállítunk még Szófiában és Belgrádiban, amikor Budapesten a bolgá­rok és szerbek lesznek vendégeink. — Februárban pedig egy második ván­dorkollekcióval Becsbe indulunk el, majd on­nan Prágában rendezzük meg végre repre­zentatív tárlatunkat és eljutunk utána né­hány nagyobb szlovenszkói és ruszinszkói városba is, így terv szerint Pozsonyba, Kas­sára és Ungvárra. Természetesen ezzel pár­huzamosan a cseh művészeket mi látjuk ven­dégül. — Bizonyos vagyok benne, hogy fontos akciónkat a kormányok is támogatni fogják a legnagyobb mértékben vám- és vasutszál- iitási kedvezményekkel, mint amire vendé­geinket illetően a magyar kormány is hajlan­dó. A cserek!állítást pedig állandósítjuk, úgy, hogy az utódállamok művészete minden esz­tendőben bemutathatja legfrissebb értékeit egymásnak és ezzel elkezdődik a legneme­sebb harc Középeurópa kulturhcgenióniá- jáért. Radnay Oszkár. Napkergetőbe szoktál-e menni néha, kedves Olvasóm, aki most e pár percben legdrágább ajándékoddal: érdeklő­déseddel jutalmazod asztal fölé görnyedő, Neked áldozott perceimet? Igaz, előbb bocsánatodat kell kérnem, hogy magam-gyártotta szavak ismeretét kívánom' Tő­led s ime, tisztelettel előterjesztem, hogy mit ne­vezek „Napkergető“-nek­Mikor az élet négy fal ketrecébe zárt malmá­ban előrölte rólam azt, amit egy nap alatt pusztí­tani akart, megszöktetem magam s kimenekülök oda, ahol még süt a nap. Micsoda három szó ez: „Süt a nap44.-. Forróság, arany, élet! Ugy-e, Te is úgy vagy vele, ha kimondod: le kell hunyni, a szemeidet, vagy puhán simító tenyérrel felhőt vonni eléjük s a felhő mögött szinarany pompában felvonulnak életed legforróbb emlékei, a pezsgő ifjúság, a diadalmas szerelem hatalma, melyet csak nap-csókolta szintek szédítő magasából lehet méltóan elkiáltani a lábaidnál elterüő végtelenség felé. Aztán kék hullámokon ringasz, a duzzadó vi­torlán hódító narancsvirágíüz'érek, egy távoli, soha nem látott kolostor ezüst harangja csendül s ereidben az erő, akarat, öröm villámai cik­káznak. A visszahozhataílan boldog-magamat átélni sietek mindig a nap elé. Ugy-e, az, aki voltál mindig boldogabb, mint az, aki vagy? A boldog­ság: óbor, az idő adja meg forró zamatát s a színe a napon villog legkápráztatóbban. Emeld a múltak poharát a nap elé, mielőtt Ízleled! Sietek s mégis elkésem. Mire kiérek a falak közül, az ut mint a végtelenig hengeritett szőnyeg csalogat előre- Az eleje már lila árnyékba borult; ott távol, a dombtetőn még sütkérezik. Mire a dombtetőre érek, az árnyékok lila selyme meg­előzött s a napfény csalogatóan feljebb vonta arany palástját. Utána! Lélekzetvesztve, zakatoló szívvel, csak fel, tovább, mintha az üdvösségem függne tőle. hogy még elérjem, hogy még egyszer reárn boruljon az arany palást, mielőtt meghaso­gatja s vérbe mártja az alkony. Meddő versenyfutás... Korábban kellett vol­na indulnom. A napsugár végigsuhant a hegyolda­lon s már a csúcstól búcsúzik- El nem érhetem többé. Többé?-.. Ez a gondolat olyat sújt, mint a hóhér bárdja. De —■ mellécsapott. Még nincs ott a „soha44. Oh, de jó — ez a „többé44 csak mára szól. Holnap újra kezdhetem. Az éj gyászából — mig a fáradt, beteg Föld pihenőjét tartja — dia­dalmasan kiemelkedik a holnap s Jel-kék újra a nap. a Remény! És kezdjük újra a hajszát a boldogság arányló napja után. Csak korábban jönni és az ormokat keresni! Azokra legtovább süt a nap. Hanem — igyekeznünk kell, kedves Olvasóm. Mert majdnem mindig elkésünk, lentről sóvárgunk az élet ormain ragyogó napfény után s aztán egyszer csak — nem lesz holnap-.. Tyn. A P. M. H. vasárnapi számának szépirodalmi, művészeti s irodalmi cikkei a következők lesznek: Segesdy László: Vásárija. (Tárca.) Pál Péter: Háromszékben. (Vers.) Kerényi Rezső Edgár: Halál. (Szonett.) Glin pasztelje: Muzsikál az őszi este. Falu Tamás: Még nyílnak a völgyben . , , (Hangulatcikk.) Gregorián: Évforduló. (Hangulatcikk.) Corrado Rossi: Magyar festők és szobrászok a velencei kiállításon. (Művészeti riport.) Szvatkó Pál dr.: Harc a mozi és színház kö­zött. (Színházi cikk.) Seress Imre: Világbéke. (Fantasztikus regény.) — (Egy magyar közjegyző kitüntetése.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Ma­gyarország kormányzója Déchy Aladár dr. budai közjegyzőnek, aki a forradalom előtt Körmöcbányán működött, a magyar közélet terén kifejtett különleges érdemei elismeré­séül a magyar királyi kormányfőtanácsosi cí­met adományozta. — (Eljegyzés.) Rothmann Aunuskát Tornaijá­ról eljegyezte Klein Pál dr. miskolci ügyvéd. (Minden külön értesítés helyett.) Mi történt Fedák Sári hajójával? Nem sulyed! el az Arabic, de Fedák Sári nem is utazott rajta — Hogyan terjedt el egy rémhír a magyar fővárosban? * Reprezentatív magyar képzőművészeti cserekiállitás az utódállamokban A budapesti Nemzeti Szalon Müvészegyesüleí karácsonyra vándorkollekciót indít el Ro­mánia, Törökország, Bulgária, Jugoszlávia és februárban Ausztria és Cseh-Szlovákia felé Szeptember 27 | Szombat j Elsejéig az előfizetést :: meg kell újítanom ::

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents