Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-27 / 220. (668.) szám
£ Szombat, szeptember 27. *7rfeA(TAlJii!?M£7frRZtP melyben a hírlapoknak eddig meg nem cáfolt közlései szerint a következőket mondta: „A Csallóköznek a mi megbízható . telepeseink kezében kell lenni. Az állam által lefoglalt birtokokra szlovákokat és cseheket kell telepíteni és ha nem lesz elég igénylő itthon, telepítenünk kell idegenből ■ visszatérő szlo-; vákokat.“ —• A fentiek alapján kérdezem az üssz- kormányt: 1. Fedi-e a valóságot a földmi-1 A földreform dzsungel)éből j Füssy Kálmán interpellációja a kormányhoz Prága, szeptember 26. Füssy Kálmán magyar kisgazdapárti | képviselő és társai interpellációt nyújtottak be az összkormányhoz. amelyben a földre-1 form végrehajtása körüli visszaéléseket tét-1 lék szóvá. Az interpelláció szószerint igy hangzik: — A földbirtokreformtörvény végrehajtásának kapcsán sajnálattal tapasztaljuk, hogy a felosztásra kerülő nagybirtokot majdnem kivétel nélkül telepítésié használják fel s csakis a telepesek által helyenkint esetleg már nem igényelt néhány holdat juttatják a helyi lakosságnak. Tekintettel arra, hogy ezek a telepek, amint azt a Csallóközben Ga- dóc, Margit, Tőröm, Zsemlékes, Rakottyás, Füzes. Millenium, Vörös-major és Anna-major pusztáknál, valamint a galántai járásban a taksonyi telepítésnél, Nyitramegyében Szálas, Kővágó, Zöldállás, Ujmájor, valamint a volt Barsmegyében Sctétkut-major, Fajkürt és még több más telepítésnél látjuk, a telepesek kivétel nélkül cseh-szlovák nemzetiségűek, megállapíthatjuk, hogy a földbirtokreform jelenlegi formájában a magyarlakta vidékeknek elnemzetlenitését célozza. — Különösen szembeszökő ez a tendencia a Csallóköz területén. Legutóbb Csalló- közcsütörtök. Bélvatta. Vajasvatta és Csenke községekben a felosztásra kerülő nagybirtokok cselédségének sem elégítik ki föídigé- nyét, hanem azoknak, akik némi pénzzel is rendelkeznek s igy könnyebb boldogulásukra több garanciát nyújtanak, végkielégítést, azoknak pedig, akik semminemű készpénzzel nem rendelkeznek, a forma kedvéért végkielégítésképpen holdankint 1300—1600 korona árban földet akarnak nyújtani, holott jól tudják. hogy ezek a földet el sem fogadhatják, mert még a fejüket sem tudják hova lehajtani. Fz az eljárás nem egyéb, mint a földigénylők teljes kijátszása, nem beszélve arról. hogy a nevezett földeket kb. 600 koronáért veszi át a földhivatal, és igy holdanként 700—1000 koronát akar azon keresni, ami a legközönségesebb uzsoraüzletnek nevezhető. — E mellett a földhivatal az érdekelt községekben levő . igénylőket a. legridegqb- ben elutasítja és hallani sem akar arról, hogy ezek földet kapjanak, holott nagyon jól tudja, hogy e nélkül a jövőben nyomor és kivándorlás lehet csak az osztályrészük. —• A fö'ldb’rtokreformtörvénv ielenlegi. a magyarság gazdasági meggyengítését és a magyarlakta vidékek elnemzetlenitését célzó végrehajtásának határozott tervszerűségét látszik bizonyítani a földmivelésügyi miniszternek Budweisbaii tartott felolvasása is. Prága, szeptember 26. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy Svehla a jövő hónap közepén, amikor a köztársíisági elnök visszajön Szlovenszkó- ból, rekonstruálni fogja a kormányt. HabrKassa, szeptember 26. Tegnap este a keresztéuyszocialista párt hatalmas munkás gyűlés keretében csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, melyet az egyre fokozódó drágaság ellen indított a cseh-.szlovákiai munkástársadalom. A gyűlésnek kiemelkedő eseménye volt Fleisch- mann Gyula dr. főtitkár beszéde. Fleischmanu Gyula dr. beszédében kifejtette, hogy az' egyre rosszabbodó gazdasági helyzetben a munkásság csak önmagán segíthet s hogy a keresztényszocialista szervezett munkásságnak is kötelessége bizonyos fokig szolidaritást vállalni az összmunkás- sággal e munkáskérdésben. Fz a lépés nem hozza szembe a munkásságot a többi keresztény szocialista alapon álló osztállyal, mert a munkásság csak a saját jussát követeli s mert az erőszakos, telhetetlen nacionalizmustól és fiatal imperializmustól elvakult csehszlovák kapitalizmus nem csak a munkást, de mindenkit le akar gázolni. A rohamos szegényedés és pusztulás kell, hogy egymáshoz hozza az osztályokat, hogy egységes frontot teremtsenek a csehszlovák imperialista kapitalizmus, az azt támogató kormányzati rendszer, a kétszínű liberalizmus s a demokratizmus köpenyébe burkolózó erőszak ellen. Hogy a mai helyzet kialakult, hogy a drágaság nő és a kapitalizmus erősödik, e tekintetben a íegmegbocsáthatatlanabb bűnei a szociáldemokrata pártnak vannak, amely a miniszteri székek és egyéb stabil- in ok kedvéért a kapitalista, imperialista maiin szociális miniszter a szociális biztosíts keresztülvitelének bizottsági’ fi; lesz, ahonnan a központi biztosító intézet elnöki 'Hasába fog átmenni. Habrmann utóda Win- íer dr. képviselő lesz. rendszer szolgálatába szegődött. Ez a párt keserűen fogja érezni a következő választásokon e lépésének következményeit. Bár szükséges lenne a munkásság egységes fellépése, de ez a kommurfista pártnak forradalmi radikalizmusa, szélsőséges kilengései miatt nehezen valósítható meg. A kommunista párt programja sem nem igazságos, sem meg nem valósítható. Hogy ma sok hive van, az az általános szegénységnek és elkeseredésnek tudható be, és a szerte uralkodó kapitalizmusnak, amely állandóan- tápot ad a forradalmi mozgalmaknak. Amíg a gazdasági és politikai viszonyok meg nem változnak, addig a munkás- mozgalom természetszerűleg radikális és forradalmi jellegű marad és e hatások alól a keresztényszocialista munkásmozgalom sem fogja magát kivonhatni. Amikor a keresztény szocialista munkásmozgalom támpontjait keresi, Macdonaldra kell tekintenie. Ismerve munkáit és az angol munkáspárt programját, a keresztényszocialista munkásság nyugodtan elfogadhatja ugyanazt a programot, mert ez a program áll legközelebb a keresztényszocialista miun- kásprogramhoz. Szólt arról, hogy a szlo- vqnszkói munkásság sokkal súlyosabb helyzetben van, mint a csehországi, hogy a gazdasági helyzet az iparban lényegesen rosz- szabbodott és kifejtette, hogy ha Németország mint konkurrens jelenik meg az európai piacon, akkor Cseh-Szlovákia nem lesz képes versenyre kelni, mert az adóterhek, a pénzhiány, a hitelek megszorítása és a tulmagas költségvetés bénitóíag hat a gazdasági életre. Hangoztatta azt, hogy a szociális biztosítási törvény megszavazása folytán a kér. szoc. munkásságnak arra kell törekednie, hogy a munkásbiztositó választásoknál megfelelő képviseletet kapjon az igazgatóságban. Szólt a munkanélküli segélyezés ügyében várható változásokról s kifogásolta azt, hogy a munkanélküli segélyezés terhének egy részét a kormány át akarja hárítani a szakszervezetekre. Kijelentette, hogy úgy a szociális biztosítás, mint a munka- nélküli segélyezés megváltoztatása a szg- ciáldemokraták ravasz fogása, akik egyrészt a munkásbiztositókban akarnak elhelyezkedni, másrészt a genti rendszerrel a munkanélküli segélyeket a maguk szervezeteinek akarják lefoglalni. így akarnak hozzáférközni a munkássághoz. Kifejtette azt, hogy a munkásság gazdasági jólétének emelése mellett a kulturális művelésre is súlyt kell helyezni, mert gazdaságba g érvényesülni, politikai jogokat gyakorolni, nemzetiségünket megvédeni csak müveit és öntudatos munkássággal lehet. A műveletlen, tanulatlan, szervezetlen munkás mindig a kizsákmányolás, agyon- dolgoztatás nyomorult páriája. Ismertette a párt kulturális programját, majd lelkes szavakkal hívta fel az egységre és a munkára a munkásokat. Váltásos érzés a léleknek, anyagi jólét a testnek-, keresztény világnézet és szociális gazdálkodás, ebben fejezte ki a küzdelem nagy célját. A nagyhatású beszéd után Schuszter János főtitkár és Fedor Miklós titkár mondottak beszédet, és a gazdasági helyzetből folyó kötelességekre figyelmeztették a munkásokat. Felmentő ítélet a csongrádi pörbesi Budapest, szeptember 26. A csongrádi pör valamennyi vádlottját fölmentették. A fajankók A Lidové Noviny, egy koalíciós lap, igy látja a cseh-szlovák parlament jövőjét. Fleischmanra íiyula dr. a keresstényszoclslista mynkásprogramró! A Prágai Magyar Hírlap kassai tudósítójának telefonjelentése. Francia sportregények — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Szvatkó Pál dr. Nem mintha a lezajlott olimpiász teremtette volna őket. Valami láthatatlan kényszer parancsolt, amikor a leheletfinom lélek- analízisek cs az éles értelmi sziporkák hazájában a darabos test kultuszának epikája támadt. Mi volt az. ami elvezetett Bourgettől és Anatole Francétól, mi volt az, ami elejtette Romain Róllandot és .Proíístot, mi volt az. ami boxbajnokokról két kötetes,'száz kiadásban megjelent regényeket Íratott? Nem a dekadencia és nem az elégedetlenség, hanem a szellemiség csődje. Az a zsákuícábafutás, mely a pusztán dekoratív regényeknek egymásra halmozásából keletkezett. Az az unalom, mely az örökké egyformán élettől elvonatkoztatott lelki konstrukciók agvonjel'emzé' e nvomán lépett föl A romanticizniíistöl mindmáig megmaradt az a tan mely az ember tidkomplíkáltságáról szólt. Ennek a tulkompliká’tságiiak hite teremtette meg a vég’etekig csigázott belső életet, melynek leirata jellemezte az elmúlt évtizedek francia regényirodalmát Lelki be- lemagyarázások, sz les rapszodikus szellemi skálák, lrrkozó értelmek és érzelmek, musseti finomkodások, flauberti röntgenezé- sek, bourgeti önváikáULok alkották a regényirodalom kizárólagos és szentesített témáit. De jött a háború és megmutatta mi a nyers testiség. Megmutatta mi az ember, aki születik, él, meghal és más semmi. Az erős test, az akaratbirás minden, ez tetszik államnak, nőnek, fórumának s ami tönkretesz az a \ ,dlá.si gyökerektől megfosztott metafizika. Valahogy az emberek kezdtek minden roszszat a gondolkodásból levezetni és a szentimentális típus helyébe léptették a naiv típust az ártatlan egészséges gondoíattalan embert, ki ugyan csinál művészetet, de nem átgondolva, liánéin ösztönösen. Mennyiben helyesek ezek a gondolatok mennyiben lehet a szellemi tudatosság helyébe a testi ösztönösséget helyezni, nem tárgyalhatok itt. Csak annyi tény, hogy Franciaországban, mely mindig hajlott a testből fakadó ösztönös értelmesség felé, a háború nyomán az irodalomba is behatoltak a belső konstruálás elleni tendenciák. A szellemi irók ugyan teljes érvényben vannak, de életük csak az irodalommal belsőleg foglalkozók között morzsolódik le (ami ritkaság Franciaországban), míg az igazán populáris művészek behódoltak a tömegek uj Ízlésének és áttértek a sportregények, azaz a testkultusz egyedül üdvözítőnek tartó könyvek írására. Szó sincs arról, hogy ezek az uj regények művészi tökéletesség dolgában versenyezhetnének a szellemiség kereteiben megmaradt irók alkotásaival. De feltűnésük annyira jellemző, módszerük annyira más és sikerük annyua egyöntetű, hogy már a francia tömegpszihében beköszöntött változások szempontjából is érdemes velük foglalkozni Franciaországban szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik, minden számottevő irodalmi fórum foglalkozik velük és ha a legtöbben cl is ítélik őket, mint műalkotásokat, mint ni kifejezési atitudők megragadták a kritikusok figyelmét. Ma kizárólagosan minden uíógondolat nélkül szinte !‘art pour Fart szerűen „spor- tiv“-ok az emberek De azt nem kell hinni, hogy a nagyarányú sportszerűség tényleg az idegek és az izmok kifejlesztésében nyilvánul meg mindenkinél. Van egy-két atléta, aki tényleg edzi a testét, de a sportemberek 95 százaléka csak elméletileg sportol, csak sportélvező, nem aktivan sportot űző. A most lezajlott Vili. olimpiász is mutatja, hogy amint komoly sportolásról van szó, az érdeklődés rögtön megcsappan s a francia sajtó nem győz eleget panaszkodni az olimpiász kudarcáról. Ez az utóbbi tény is mutatja, hogy a mai sportszenvedély nem gyakorlati hanem elméleti s az elmúlt évtizedek túlzó és megunt szellemiségének reakciójaként keletkezett. Dominique Braga volt az első francia író, aki a tömegpszihében véghezment változásokat irodalmi utón kamatoztatta. Sok sportregényt irt már s uj könyve, melynek cime „5000“, egy ötezer méteres távfűtés történetét mondja el. A francia kritika azt tartja a műiről, hogy megirt mozifilm, kalandokkal és kalandorokkal, testi teljesítményekkel, némi szerelemmel és a sport apo- theozisával. Dominique Bragának nagy gyakorlata van a közönség Ízlésének kielégítésében, s ezt a regényét is úgy kell fölfogni mint pusztán a sportrajongók, mohóságának szánt történetanyagot. Sokkal jelentősebb Marcel Berger regénye, a „Tizenöt férfi tör- ténete“. Berger optimista, aki hisz az emberfajnak regenerációjában és a regeneráció egyedüli eszközének éppen a sportot tekinti. Ez ad harmóniát, ez ad egyensúlyt, A mű tiszta tendencia, az esemény csak szimbó- htm. Egy délfraiiciaországi futbalegyesületről van benne szó, mely számtalan akadály leküzdése után a sportba vetett nagy bizalom következtében az ország egyik legelső futbalcsapatává válik és diadalt diadalra arát. A nő. mint „Fausse sportivc“ van beállítva, az álsportoló, aki csak snobságból gyakorolja testét és aki örök ellensége marad az edzett férfinemnek. A regény igy valóságos aszkétikus hangokban csendül ki, ami természetes következménye annak a misztikus rajongásnak, mely az irót a sportok iránt eltölti. Henry de Montherland regénye: „Tizenegyen az aranykapu előtt" tiszta epika, gyönyörűen gördülő sorokban megirt heroikus történettel. Montherlandban van valami az antik görög lelkek sportszerűségéből, akik vallási kultuszt teremtettek a testi játékokból, van valami Banvilleből, aki szívesen nézte az olajozott erős férfitagök csillogását a napfényben és Cellini renaissance stílű naiv kegyetlenségéből, amint fitogtatóan hangoztatja testi erejének fölényét gyáva tudósokkal és elpuhult papokkal szemben. Ez a regény, mely szintén egy futbalcsapat fejlődésének történetét adja, parnasszista stílusával a leginkább nevezhető igazi irodalmi alkotásnak. Jean Berniéi- „Tété de mélée“-je támadó munka. Az ifjúságról szól és keztyiit vet a régi humanisztikus módszernek, mely szerinte elgáncsolja a fiatalemberek sportszerű fejlődését. Egy kisfiú élettörténetéről van szó, aki mint a falusi iskola futbalistája kezdi, majd a városban atlétikával foglalkozik, inig végre egy nagy és nemzetközi viszonylatokban is kiváló rugby csapat kapitánya lesz. Mindenütt, ahol sikertelenség és bánat kíséri, ott a régi rendszerű értelmi nevelés az ok. Végül két történelmi sportregényt kell megemlítenem: Maurice Genevoix „Euthy- mos, az olimpiai gyöző“-jét és Maurice Huet “A 111-ik olimpi'áisz“-át. Mindkettő a görögség tiszta sportszerűségét mutatja be és példának állítja a mai generáció elé. Talán kissé furcsa is volt. hogy ezekről a regényekről szóltunk. Nálunk nem látszik fontosnak létezésük, de ha meggondoljuk, hogy Franciaország regénytermelésének legnagyobb százalékát az ilyesféle produktumok teszik ki. mindenképpen illik beszámolni róluk. Páris most ezeket olvassa. Sikert most ezek érnek el és a fönt említett regények között egy sincs, mely ne evezne a századik kiadás felé. Az Ízlések változnak, s Páris regéiiy'zlése ma a sportszerűség jegyében áll. Nem az olimpiász okozta ezt. — Valami láthatatlan kényszer parancsolt, amikor a leheletfinom lelekanalizisek és az éles értelmi sziporkák hazájában a darabos test kultuszának epikája támadt. velésügyi miniszter urnák Budweisban, előbb idézett, a hírlapok közlése szerint tett nyilatkozata? 2. Amennyiben e nyilatkozat a valóságnak nem felel meg, hajlandó-e a kormány a földbiríokreformtör- vény eddigi igazságtalanságainak megszüntetése végett a törvény módosítására javaslatot beterjeszteni? 3. Hajlandó-e igényléseknél elsősorban a helybeliek kérelmét figye- i lembe venni? H«nbrKftt€6inm SemioiM®