Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-24 / 217. (665.) szám

be zéssel ugyan a gazdák a sóhivatalboz jutnak, mert azokat évekig nem intézik el;., az 1919. évben beadott felebbezésekeí

most intézték el, öt év múlva a pénzügyi hivatalok, de a sérelmes adókat reges-régen behajtották a gazdákon.

A pénzügyi kirendeltség beidézi a gazdákat és arra akarja rábírni, hogy a vagyon- dézstna-felebbezésekct a felek vonják vissza. Aki ennek nem tesz eleget,- azt azzal fenyegetik meg, hogy az adóját felemelik. A va- gyondézsrna kivetésénél igen nagy tévedések történtek, de azóta felebbegés ellenére i's sokaktól szedték a dézsmál.

A jövedelem adókivetésnél a gazdák szóhoz sem jutottak, csak az előadó beszélt. A bizottság elnöke a pénzügyi kirendeltség főnöke, aki

egy szót sem ért magyarul,

.a. bizottság összeállítása teljesen törvénytelen, mert abban nincsen gazda, holott az adózók foglalkozása arányában kell a bizottságot összeállítani.

A járás közönsége . tömeges panasszal fordul a pénzügyminiszterhez és a vezér- pénzügyigazgatósághoz Eiissy Kálmán képviselő vezetése alatt, aki a gazdaközönség értekezletén elnökölt. Az értekezlet a konkrét panaszok alapján szerkesztette meg sérelmeinek m e m orandiim át.

A siciifiiiii is issicfcsicll s Koalíció

A mai formális illés -— Csak egy két múlva ül össze a szenátus

lenes ferwezeSe

Qenf, szeptember 23.

A harmadik bizottság, tegnap ülésén Benes, mint a tizenkettes bizottság elnöke, előterjesztette a döntőbírósági szankciókra vonatkozó jegyzőkönyvi tervezetet. A tervezet megváltoztatja a népszövetségi paktumot, amelyben az egyetlen megengedett háborús lehetőségnek a támadással szembeni ellenállást és a népszövetség engedélyével folytatott háborút ismeri el. A jegyzőkönyv megállapítja azt, hogy támadó az, aki az első szakaszban foglalt kötelezettségek megsértésével háborút kezd és vonakodik a döntőbírósági eljárást elfogadni. Az esetben, ha a népszövetség támadónak minősít egy államot, a szignatárius hatalmak kötelesek egyenkint, vagy kollektive a megtámadott állam segítségére sietni, egymást kölcsönösen támogatni és gazdasági szankciókat alkalmazni a támadóval szemben. A jegyzőkönyv ezután a leszerelési konferenciára vonatkozó tervet tartalmazza. A jegyzőkönyvet Benes nagyobb beszéd kíséretében terjesztette elő. Nem feledkezett meg arról, hogy védelmébe vegye a külön szerződéseket, mint amelyek kiegészítő részét alkotják az egész rendszernek. Benes után Henderson angol delegátus hangoztatta azt, hogy Anglia aláveti magát a döntőbírósági eljárásnak, de nem hajlandó a dnötöbiróság hatáskröébe utalni a szankciók alkalmazása tekintetében az angol haderőt. Ezután Schanzer olasz és Boncom francia delegátus beszélt, majd Pouliet belga delegátus adott ama kívánságának kifejezést, hogy a jegyzőkönyv lépjen azonnal életbe. Politis elnök ezután berekesztette a vitát.

Nem mese a sóhivatalról

Öt évig intézik el az adófelebbezéseket, de az adót azonnal behajtják — A komáromi járás rettenetes adóséreimei

Komárom, szeptember 23- (Saját tudósítónktól.) Most folytak és fejeződtek be a jövedelmi adótárgyalások Komáromban és az eredménye az egész járás fölháborodása, mely elemi érövé! látszik kitörni. Az alsó Csallóközben rengeteg vetést teljesen elpusztított a talajvíz, ’a megmaradt termést tönkretette a rozsda, a henzeni és csikoshátu buzalégy, ezenkívül több községben óriási jégkárok voltak. Mindez nem tartotta vissza .a pénzügyi kirendeltséget, hogy a jövedelemadót fölemelje, egyeseknek a imilt évi adó kétszeresére, de volt olyan is, akinek ötszörösére emelték az adóját.

A gazdák keserűen panaszolják ezeket a bajokat és tömeges felebbezéseket nyújtanak be a lehetetlen adókivetések ellen. A felebPrága, szeptember 23A szenátus ma este 6 órakor összeüli. Az eredeti terv az volt, hogy csütörtökön mjaivb ülés lesz, ettől a tervtől azonban a szenátus elnöksége elállóit, mivel a koalíciós szenátorok is hajbakapíak és nem tudnak megegyezni azokról

Prága, szeptember 23.

William .Martima munkaügyi, hivatal politikai osztályának vezetője, Svájc egyik legkiválóbb publicistája, a Journal de Génévé egyik legutóbbi számában hosszabb cikkben foglalkozik a kisebbségek problémájával. A kérdést szerinte nem merítették ki sem Gil- bert Murray, sem Skrzynski rövid nyilatkozatai, sem Apponyi Albert és Hymans fejtegetései, ellenben megmutatták, hogy a kisebbségek sorsa mekkora helyet foglal el főleg a keleti népek és államférfiak gondjai között.

Európában ma

48 millió polgár olyan országban él, amelyhez nem tartozik sem nyelvében, sem szivében.

Számuk jóval kevesebb lenne, ha bizonyos határokat több bölcsességgel vontak volna meg. A nemzetiségi problémát meg kell oldani, mert hiába épül fel a béke szilárd jogi alapokon,

ha a mélységekben vulkán lappang.

A tartós béke biztosítására nem elég sem a döntő bíráskodás, sem a leszerelés. Meg kell szüntetni azokat az okokat is, amelyek háborúkat előidézhetnének, köztük a legveszélyesebb okot: az irredenta követeléseket. Ez volt a cél, amelyet a békeszerződések maguk elé tűztek, amikor egyes ora javaslatokról, amelyeket már a képviselőház elfogadott. Ennek az lett a következménye, hogy ma csak egy rövid formális ülést tartanak és a szenátust csak egy hét múlva hívják újból össze, amikorra is remélik, hogy sikerülni fog a békét helyreállítani.

szagok kisebbségei számára a népszövetség oltalmát biztosítottak. Bizonyos, hogy ez az elv nemcsak uj, hanem egyenesen forradalmi a nemzetközi jogban. Ez az elv ugyanis korlátozza azoknak az államoknak fenségjogát, amelyek ennek a rendelkezésnek magukat alávetik. Az oltalom valóságban arra vezet, hogy az állam kebelében másudnemzetisége- ket, vagyis

uj nemzeti csoportosulásokat teremt.

Egyesítés helyett tehát szétaprózza az országokat és a nacionalizmust nem gyengíti, hanem ellenkezőleg erősíti- De a tényekkel számolnunk kell- Nemzeti kisebbségek vannak: a békekötés óta öntudatra ébredtek, szervezkednek és

elégedetlenségükkel veszélyeztetik a békét.

A népszövetség megteszi kötelességét, de beavatkozási jogköre csak néhány országra terjed ki s emellett csak korlátozott védelmet tud nyújtani a kisebbségeknek.

Ez azonban nem elég. A béke biztosítására szükséges, hogy a kisebbségek maguk is lojálisak legyenek, de ez viszont csak akkor érhető el, ha majd akadnak államférfiak, akik bizalommal és nagylelkűséggel mernek viseltetni az országukban élő nemzetiségek iránt.

A macedónok ismét halálra ítéltek egy kommunista kéovisel^t

Szófia, szeptember 23. A macedón forradalmi szervezetek halálra Ítélték Maximov dr. kommunista képviselőt is, mert azt gyanítják, hogy ö is részes volt Todor Alexandrav meggyilkolásában. Maximov a hegyekbe menekült, ahol azonban állítólag elfogták. Sorsáról nem érkezett hir.

—<nn hmiiimi .....iiihiiii ......................................uimuanra

A népszövetség csak korlátozott oltalomban

részesítheti a kisebbségeket

Péntek: SERESS IMRE: Világbéke. (Regény.) Szombat: SZVATKü PÁL dr.: Francia sportregények.

vasárnap: PÁL PÉTER: Háromszékben. (Vers.)

— KERÉNYI REZSŐ EDGÁR: Halál. (Vers.)

SEGESDY LÁSZLÓ; Vásárfia.

—--Il

ona és Ellen, János és Jóim

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája —

Irta: Arányi Jenő.

Jánosnak hossza kardot kötöttek az oldalára, a gallérjára aranypaszomántoí varrtak és azt mondták neki: őfelsége kegyelméből elengedik az önkéntesi év hátralevő részét és kitüntetik azzal, hogy elmehet a háborúba. El, de azonnal. Annyi időt kapott, hogy hirtelenóben felszerelje magát' a leg- szükségtclenebb vacakokkal, amiket jó volt a galíciai pocsolyák közt elhajigálni, de arra már semmiképpen sem tudott engedelmet kikönyörögni, hogy hazamehessen az alföldi kis városába, búcsút venni a szüleitől, meg attól, aki talán még az édesanyjánál is drágább, akinek egyetlen mosolya rnilliószor többet ér, mint az anya leggyengébb csókja; nem engedték elbúcsúzni a mátkájától.

Jöítek-mcntek azután a szürke meg rózsaszín tábori levelezőlapok, meg a térdre- fektetett, noteszen hevenyében leceruzázott levelek, hóban-fagyban forró lángokra gyújtó epedő válaszok, hívogató, csalogató szerelmes suttogások karcsú betűkre lehelletten, ám János nem mehetett: rideg, de acélosan ölelő karok fonták át a derekát, fojtogatták a torkát, dermesztettek a dobogó szivét. Prze- uiysf asszony férfivérre szomjas ölelése ma- rasztotta. Egyszer azután kimaradoztak a levelek, gyászlapokat hozott az itt-ott becsempészett tábori posta, a gyászlapok után, a legdrágább előre elmenetelét jelentő bús hírnökök után pedig jött a legszomorubb, a gyászok gyásza: Ilonka férjhez ment, nem birta tovább a hiábavaló várakozást, a mai boldogság verebéért odaadta a holnap, a holnapután, az örökkévalóság túzokját.

János levelet irt, hosszút, de szomorú lemondásában is gavallérosat. Ö annyira szereti Ilonkát, hogy szívesen áldozza a maga reménységét, vágyát Ilonka boldogságának oltárán és ha a most már keresett, óhajtott és a háborúban nem éppen rendkívüli halál eljön érte, boldogan fogadja, mert akkor az ő minden vagyona legyen Ilonkáé, akit igy a sors megkímél minden gondtól, még attól a legsulyosabbtól is, hogy valaha, mint akaratlan, véletlen, de élő memento kerülhessen a szeme elé.

A halál, a kegyetlen halál olyankor szokott irgalmatlanabb lenni, amikor semmi hívásra nem jön, hiába kérik, kérik, imádják és álmodják elmúlást vágyakozó szivek. Ma a kétes hányattatásokkal, rejtőzködő fájdalmakkal magát elfátyolozó Jövendő valószínűségeit keressük, a legváratlanabbul, mindeneket megrettentő ádáz lecsapásai -a bimbót és érett gyümölcsöt egyaránt lesuhantó Kaszának, rejt magában valami vigasztalót, megnyugtató lezsibbasztást, ám a gúnyosan szemedbe kacagó Halál, a kérésedre, parancsodra egyszerűen rosszakarattal messze elkerülő Halál megszázszorozza minden keserűségedet és szenvedésedet. János, Kovács János főhadnagy ur hiába hívta, kereste hiába rohant bele a tüzes fergetegbe és hiába vállalkozott istenkisértő feladatokra, egy szomorú, ólmosesö fátyolával borított napon égő fájdalmakban, de makkegészségesen marsolt a messze orosz mezők felé. Ö felöle nem harsogott a „mind a tteezer“ mennybeszálló legendája, ö róla százerek rabéueke duruzsolt.

Es akkor, a csataterek milliószámra süvítő, sziszegő, robbanó és halk alattomossággal kúszó halálmadarait elkerülve, nekivágott János a szökevények utjának, amely ismeretlen hullák százezreivel kikövezve kanyarog Ázsai vad kebelén.

:í:

A hajótörésből minden okmány nélkül kimentett John Smith városról-yárosj-a hányódott és kínkeserves tanulással járta végig azt az iskolát, amely a pénz nélkül bevándorlót arra kvalifikálja, hogy az Államok lakója legyen. Szemetes boy, cipőtisztitó, péklegény, konzervmunkás, pincér és ki tudja, mi minden volt még Jolin, amig sikerült a közjegyzői és házasságkőzvetitői kettős révben lehorgonyoznia. Házak, farmok eladása, munkásszállítás, értékpapirkereskedés és szavazatok vásárlása egy honourabbe demokrata (esetleg republikánus) párt részére, csak olyan mellékfoglalkozások voltak, amelyek mind azt a szent célt szolgálták, hogy minél előbb együtt legyen, csengő aranydollárokban el legyen helyezve az a töke, amelyet miss Ellen számára nászajándékul gyűjtött.

Nagyon szerették egymást, szerelmükről, szerelmük szépségéről nyögdécselt lágy dalokat a tengerről belopakodó édes szelid- ségü szellő és róla zengett riadó himnuszokat a messze Északról lerobogó, duhaj, lármás jégorkán. Akkor kezdődött még ez a szerelem, amikor mr. Smithnek az volt a foglalkozása, hogy a friskói parkok fehér padjait tisztára mossa, törölje, Ellen pedig sokpénzü és sokdolgu családok ifjú misselt és mister- jeit sétáltatta a taman§kus bokrok között.

Azóta Jolin más városba került, pénzt és tekintélyt szerzett, bár ők még nem találták elégnek ahhoz, hogy Ellen arra gondolhasson, hogy a mások aprósátrai helyett a saját- magáéit (és persze, remélhetőleg, a Johnéit) nevelgesse. Mióta elváltak, sűrűn folyt a szerelmes, boldog reménységektől és apró, de bájos, másra érdektelen, nekik történelmi fontosságú emlékekből fonódó levelezés, de Jolin sohasem felejtette cl, hogy ultimékor pontos könyvkivonatot küldjön Ellennek, amelyből láthassa a drága, hogyan haladnak vágyaik beteljesülése felé.

Egyik ilyen kimutatást kisérő levél nélkül küldte vissza Ellen, levél helyett a margóra irt rövid, de annál kifejezőbb üzenetet:

—- Ön ötszázezer dollárt Ígért, de csak a harmadik száznál tart. Mr. Brown egy milliót deponál, ha a felesége leszek, de már ő is a harmadiknál tart. Ne vegye rossz néven, de én is veletartok. Egyébként how do gon do? rheumája ellen használjon mr. Brown-féle pasztillát és kenőcsöt. Ára használati utasítással 3 dollár 15 cent.

Amikor ezt a levelet megkapta, lehúzta a vas redőny őket az üzlete előtt mr. Smith és amikor egy óra múlva újra feltolta azokat a boy, megállt az avenue forgalma egy pár percre, nevető, hadonászó emberek csoportja zajongott a kirakatok előtt. A kirakatok előtt, amelyek tele voltak ragasztva miss Ellen fotográfiáival és szerelmes leveleivel, mig alattuk hatalmas betűkkel rajzolt tábla hirdette:

„Férjhez menne a fényképeken látható fiatal, szép szanfranciskói hölgy ahhoz az úrhoz, aki a második vőlegényénél is többet ad érte. A hölgy műveltségét bizonyítják sajátkezű szellemes levelei. Cin: az irodában. Közvetítési dij 3 dollár 15 cent.“

Mr. Smith gondoskodott arról, hogy üzletének pompás, hatalmas fényképei a friskói kirakatokban cs a parkok árucsarnokainak falán is százával hirdessék házasságköz- vetitő irodáját és Ellen ecképét és leveleit.

Ez volt a John Smith cég legjobb üzleti éve, Amerika nevetett, Ellennek nevetve adta vissza a gyűrűjét az uj vőlegény is, de nevetve utasította el kártérítési keresetével a biró is, csak John Smith nem nevetett, belőle minden fájdalom és keserűség és csalódás csak jobban kiváltotta, felszínre hajtotta a meghaltnak hitt Jánost, Kovács Jánost és ez az előretörő, elhatalmasodó lovagias, mindent megbocsátó János kényszeritette Johnt, hogy felemelő, magához emelő karját újra oda- nyújtsa a második Ilonának. Elég volt egyet elveszíteni.