Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-21 / 215. (663.) szám

Vasárnap, szeptember 21. Heves összeütközés a leánykereskedelem elleni kongresszuson (irác, szeptember 20. A leánykereskedelem elleni kongresszus ülésén heves összeütközés történt a német és francia delegátus között. A német delegá­tus ugyanis kifogásolta azt, hogy a Rajna és Ruhrvidéken a megszálló csapatok rendele­tére nyilvános házakat létesítettek. Ezekben a nyilvános házakban, melyeket a németek­nek kellett föiállataniok, kénytelenek voltak sa.iát leányaikat a meg­szálló csapatok rendelkezésére bocsátani­Kijelentette, hogy a francia megszálló csapatoknak ez az eljárása a kulturvilág szégyene. Amikor a tolmács e beszédet le­fordította, fölemelkedett a francia és belga delegátus és izgatottan tiltakoztak a német állítások ellen. Viharos jelenetek játszódtak le. Ezután Buchner müncheni delegátus pontos statiszti­kát terjesztett be 1922-böl arról, hogy egy mainzi nyilvános házban levő leány hétfőtől péntekig naponta negyven-ötven, szombaton és vasárnap pedig hetven-nyolcvan színes katonát volt kénytelen fogadni. A gyűlés rendkívül izgatott hangulatban ért véget. Beszélgetés Zeppelin gróf szellemével Prága, szeptember 20. Az amerikai Zeppelin hírneve napról- napra növekszik. Lassan egész mondakörök fűződnek óriási testéhez és a Friedrichsha- fenbe érkezett jókedvű amerikaiak elnevez­ték „Zepp“-nek, mely néven ma Amerika minden számottevő sportembere ismeri már. A Zepp kirepül, a Zepp leszáll, a Zepp jól vi­selkedik, a Zepp elrontotta a gyomrát — ká­bel és rádió óráról-órára viszik szét a híre­ket a világba. Eckener dr., a léghajó főpa­rancsnoka és építője (máskülönben prágai ember és az itteni német technikán asszisz­tens volt), még mindig nem határozott a nagy amerikai ut megkezdésének kérdésében s a türelmetlenek alig tudják mivel csillapítani izgalmukat, melyet a nagy várakozás a leg­magasabbra csigázott. Legújabb szórakozás Friedrichsháfen- ben, hogy Zepp bizonytalan jövőjének kér­désében dédapjának, Zeppelin grófnak szelle­mét interjúvolják meg. A múltkor sikerült az egyik magnetikus tehetségű amerikainak föl­fedeznie egy öregebb hölgyet, aki kitűnő mé­diumnak bizonyult s hamarosan összeült a társaság, mely kíváncsian várta az elhalálo­zott öreg gróf véleményét szellemi szülöttjé­nek sorsáról. A rendes előzmények után a kísérte­tiesen elsötétített szoba varázsasztlkáján ki­kopogta egy „szellem11, hogy tényleg ő Zep­pelin gróf. Az első kérdés az volt, vájjon Zepp egészségesen és akadály nélkül röpül-e át Amerikába. Erélyes „igen“ volt a kikopo­gott válasz. Újabb kérdések után kitudódott, hogy egyetlen egy nagy szőke embernek lesznek kellemetlenségei a new-jmrsey La- kehurstba vezető utón. Újabb kérdés: mi­kor kel útra a Zepp. Válasz: szeptember 23- án. Milyen sokáig fog tartani az ut? — 54 óráig. — „Rekordidő44, súgta lelkesedve va­laki a társaságban. — Ezután azt kérdezték, igaz-e, hogy Zepp elutazása után lebontják a versaillesi szerződés értelmében a friedrichs­írógépei* Süliül Premier Hód. §0. Számold írógépek Smifli Premier Accounfing. Számológépek Drunsvlga, Mercedes, néma. Összeadógépek Dalion. E. u. G. Prága, Telefon 2342. Telefon 2342. hafeni hangárt. Biztos válasz: „Nem, sőt még három nagy Zeppelint fognak benne építeni a következő öt év alatt.44 — Csak úgy mellé­kesen megjegyezte itt a gróf szelleme, bogy­ót év múlva uj világháború tör ki, melyben Németország fog győzni. Végül a szellemidéző még egy utolsó kérdést tett föl: „A holnapi próbaidőn részt veszek-e.44 — Válasz: „Nem44. — A jelenlevők arca meg.savauyodott hirtelen: a szellem té­ved. hisz a szellemidózöt már. beosztotta a kapitány a holnapi utasok közé. Mindenki elé­gedetlenül és csalódottan távozott. De mit történt? — Másnap a szellemidé- zöt törölte Eckener doktor az utasok listájá­ból, mert a szám belelt. — Most áhitatosan lesik Friedrichshafenben. vájjon a szellem többi jóslata is teljesedik-e. Leszúrta a barátját, azután öngyilkos lett Nyitra, szeptember 20. (Saját tudósitónktól.) A nyitramegyci Nagyegyházas község határában fekvő Ba- bolic-féle korcsmában tegnapelőtt táncmulat­ság volt, amelyen részt vett Plcsnik István krajnai legény is. Mulatozás közben Plcsnik nótát rendelt a cigánynál, amelyet azonban valamelyik legény lerendelt. Plcsnik ezen fölbőszült, kirántotta bicskáját és vérben- forgó szemekkel kereste a „tettest44. Babuljc Mihály le akarta csillapítani, de Plcsnik ab­ban a hitben, hogy Babulic rendelte le a zenészeket, kését a mit sem sejtő legény oldalába szúrta, aki vérbefagyva terült el a korcsma padlóján. A többi legény ekkor Plcsniket elagya- i bugyálta és hazavitte lakására. Mikor másnap a késelö legény kijózano­dott, elment a súlyosan megsebesült Babuli- cot meglátogatni és ekkor értesült arról, hogy ártatlant szúrt le. A megsebesült legény szülei közölték vele. hogy fiuk életbenmaradásához alig van remény, mert a késszurás teljesen összeroncsolta máját. / Plcsnik rendkívül elkeseredett és a falu határában lévő fenyves erdőbe ment. ahol íöbelötte magát. Nyomban meghalt. Babulic haldoklik. Sanghai kóros dörögnek az ágijuk New York, szeptember 20. Shanghaa-i jelentések: szerint a várost védő cseikiangi csapatok frontja a yang-su hadsereg erélyes támadásai következtében megingott. A visszavonulás folyamatban van. Shanghai külső kerületeiben nagy nyugtalanság uralkodik. Pekingben biztosra veszik a csekiangi haderők összeomlását. Valószínűnek tartják azt is, hogy Csang-So-Lin Mukdenbe vonul vissza, mert ott a tél folyamán megtámadha­tó tlan. Ha a csékiargiak tovább tartanak ki délen, akkor Csang-So-Lin Pekingig hatol elő s veszélyezteti a kormányt. Ez a vesze­delem most elmúlt, mégis a kormány elővi­gyázatosságból folytatja a katonai készülő­déseket. London, szeptember 20. A Times jelenti Tokióból: A japán kormány szeptember 18- áh a kínai helyzettel foglalkozott. Elhatároz­ták, hogy energikus akciókat léptetnek élet­be. amint Mandzsúria keleti tartományaiban a japánokat háborgatni fogják, vagy pedig kínai forradalmi törekvések jutnak érvényre Koreában. A Daily Maiinak jelentik Shanghaiból: A kiangsui csapatok szeptember 19-én erélyes offenzívat kezdtek Shanghadtól 30 mérföld- nyire a Wang-Do-Lin-Hoi fronton. Az ütközet az egész napon át folyt, az ágyudörgést Shanghaig hallani. Lin-Ho vá­ros a bombázás következtében negyedrészt megsemmisült. A pekingi frontról jelentik, hogy Csang- So-Lin marsall 180.000 emberrel mégis előre­halad, mert a gyakorlott kormánycsapatokat kivonják a tűz vonalból. Párís, szeptember 20. Tokióból jelentik: Csang-So-Lin a japán kormányhoz fordult, hogy seregeinek a mandzsuráai vasúton való szállítási jogát kieszközölje. Japán magatar­tása még kétséges, mert ha beleegyezik, megsérti bejelentett semlegességét, viszont, ha a kérést elutasítja, a Koreára nézve ve­szedelmessé válható Csang-So-Lint ellen sé- 1 g'évé teszi. Vigyázz, ha jön az öntözőkocsi! A P. M. H. eredeti prágai riportja Prága, szeptember 20. Esős szeptembert vártunk. A Mars közelsége a csillagászok jóslása szerint esőt és vihart jelentett. Mindenki előkészítette esőkabátját, vastagtalpu cipőjét, vizáthatlan- ná tette magát és nyugodtan várt. A csillagá­szoknak igazuk volt: az égbolt hirtelen sza­kadt le ránk, azt sem tudtuk, hogy történt. Nem esett: zuhogott, ömlött. Recsegtek- ropogtak a háztetők, szaladt, menekült min­denki. Azt hittük, uj özönvíz küszöbén áll a világ. Az utcák elárvultak. Akinek otthona van, hazamenekült, a hontalanok nagy kávé­házi ablakok mögül figyelték az égi tüne­ményt, és a mindigszámitók bankokban és iro­dákban ültek. Az égi csatornák szakadatlan ontották magukból az esőt és az emberek j szorongva várták, mi fog történni. Prága j Velencévé változott, a Grabeti a Canale j grande képét mutatta és egyedül a gondolák hiányoztak . . . De mégsem ... A reprezentációs ház ablakában ültem és figyeltem, mint nő az ár. Édes emlékek zsongtak fel bennem és képze­letben a Szent Márk tér galambjait láttam a víz felett röpködni, mintha Noé bárkájából jönnének és keresnék a szárazföldet. De hol vannak a gondolák? gondoltam elcsodálkoz­va. Miért hiányoznak ma, amikor . . . egyszerre: trombitaszó. Verdit játszók az esti sétahangversenyen. A világ minden tá­járól összesereglett nászút ások hallgatják a zenekar csodajátékát, mely sehol sem hang­zik olyan szépen, mint itt . . . Velence! Édes Velence . . . gondolás Velence . . . és megjelent a gondola. Lassan, méltó­ságteljesen úszott végig a Grabeneu, azaz a Canale grandén, Orrán egy olasz, trombitával a kezében... A gondolat egyre közelebb jött és nagyobbodott. Miért olyan nagy és szé­les? Nem ilyenek a gondolák! Végre befor­dul úgy, hogy hirtelen teljes mivoltában bon­takozott ki és----------öntözőkocsi volt. Ku­ll ogott az eső. Senki sem járt az utcán. Az utca víz alatt----------és az öntözőkocsi jobb­ra-balra ontotta a vizet. Aztán elmúlt a rettegés és Prága fölött kisütött a nap. Sugarai perzseltek és augusztussá változtattak szeptembert. Kiló­gó nyelvvel loholtak az emberek és országo­kat kínáltak fel egy pohár hűsítőért. Min­denki epedve várta az öntözökocsit, mert az utcákon tűrhetetlen volt a por ... és jött a kocsi! Lassan, méltóságteljesen mint mindig. Elhaladt mellettünk, ránk sem hederitett, csak a trombitás fújta: „Félre az útból! nyo­morultak!44 ----------és nem adott ki magából eg y csepp vizet sem. Ennekutána belátták, hogy nem lesz ez igy jói és elrendelték, hogy nagy hőségben öntözzön a kocsi, esőben pedig üljön békésen odahaza. Megtörtént, de------; — a vezető lestoppolta a jobboldali sugarat, mert a járókelőknek nem kell ilyen kereszt­víz, ellenben a baloldali rázuhog egy nyári- asan öltözött nőre, akire úgy tapad rá a ru­ha, hogy nem takar többé, hanem pőrére vetköztet ... a sétálók összecsődülnek, a nő sírva fakadt, az utca hahotázik, a trombi­tás fújja a kürtöt. Szorongok a többi között, mert végre itt van a várva várt kocsi. Épp fel akarok szállni, amikor a kalauz harsány hangon kiált valamit és a felszállottak átkozódások köze­pette visszatódulnak, mert a kocsi más irány­ba megy. Ebben a pillanatban elrobog mel­lettünk az öntöző és mire felocsúdunk, közös fürdőben ölelkezünk . . . Vigyázz, ha jön az öntözökocsi! Nem tudhatod mit akar. A trombitás arkangyal módjára fújja a kürtöt: Ember vigyázz! Vi­gyázz, ha jön az öntözökocsi! —r—I. Hóit költők találkoznak testet kerestem az árnynál.'4 (D a n t c: Purgatorium, XXI. 13ó.) „Ab. Istenem, ez ü: a szent gazember. A csélcsap ördög. Karmos szenvedélyem, Rimbeaud, fiam! Hogy mit netu lat. az ember? Hát mégis összekergetett a vaksors Két régi bűnöst, öregen, szegényen. .Mint templomajtón, rongyban térdepelve, Mikor még bűnben > aggódtam utánad. A néger erdők nőit irigyelve — Jön, ion, megint, minden múlt, mint a mámor, .Mint ronda féltés, mint a bünrebánat, Jön, jön. — a szív, az én szivem, puhább már; Golyóm nincs rád; a lányok nem csikóinak; Az Istennel is békés lett a vásár; És bűnbocsátóit, bűnöket bocsátók A régi, bomlott, elnmlott dolognak. Jer. ölj le mellém és meséli magadról. — I ásd, nincs már abszint, sem hasis, sem égés. Jó volt a börtön. — borzasztó haragból, — Aztán a csend, a gyónás s megbékélten E szép fáradság ... meg az Isten még ... és ... —“ És ősz feje, mint dermedt gally, — se rebben. Se lát, se hall: szélérte színbe játszik: — ,Hcj, vén kujon, te! én se tudnám szebben!4 S a döbbent Verlaine agyába kacagja Kétes fölényét másodszor a másik. Györy Dezső. Szeptember A reggeli szél kacagó sietéssel végigfut a föl­ébredt utcák ásító karja közt és messziről valami halk zizegést hoz, mintha a távoli, hatalmas erdők Iombhullatásának suttogó visszhangját ringatná. Jön, jön, felébredt az Élet, hallom, hogy egyre több sírással, kacagással, csengéssel, zajjal, hívás­sal és jajjal ébred az Élet és betölti az egész vá­rost a felriadt reggel. Az utca sarkán állok és tétlenül bámulok, re­kedt torokkal, boros fejjel, kedvtelcnül, érzem, hogy valamim elveszett és nem tudom, hogy mit keresek? A szemem jár, révedten, tétován, egy nagy, széles-kapus ház bejáratán lankadtan meg­áll. Nézem és lassan látni kezd a homályos sze­mem: a kapu, mint egy reggeli éhséggel kitárt széles torok, mohón elnyeli a sietős, apró embe­reket. Mennek, mennek feléje, egyenként, párosá­val, csapatonként könyvekkel a hónuk alatt, anyák, testvérek kísérik őket, mert ma van az első napja az iskoláknak. Mindenütt, mindenütt gyerekek sietnek, na­gyok és kicsinyek, az utca megtelik velük, kop- panó léptük friss vérkeringést visz a szürke város lomha utcaerei közé. Még mindig némán állok, keresve valamit, ami elveszett, amit elhagytam messzi, fáradt utaknak árkában: gyermek-magam. Valamikor én is sietve mentem és mikor a messzi torony zengve ütött, riadt futással, lihegő akarással siettem, hogy meg ne késsek. . Remeg­tem és hányszor állottam sután, készületlenül és hányszor rágtam dacosan, kérkedő tudással egy- egy felvillant percemben nagyszerű gondolatokat. A könnyes emlékezés busz-huszonöt elbotolt évet visszajár, rajongó, szent és érthetetlen kis tüzek kihamvadt lázát keresi meg. Akkor indultam és reggelenként harangok tiszta kongással hívtak, megdicsértek érte, amit megtanultam és korholtak érte, amit elfeledtem. Most megálltam sután, készületlenül, meg­szólal egy harang az élet kérdő, kemény hangján: mit tanultál, mit feledtél? Boros torkomon hí- csuklik a keserű szó: én a leckét még mindig nem tudom! Hogy megvert a szigorú mesterem és vé­gigtáncol rajtam minden nap újra az egész dühe és én csak lehunyt szemekkel, szégyenben állva, tűrve fogadom: a leckét még mindig nem tudom! Tanitó bácsi, szigorú, kemény, igazságtalan Élet, rajtam már talán nem is fog semmi oktatás, én már kijártam minden büntetést, már megpróbál­tam minden iskolát, csapjanak ki, küldjenek el, én behajtom csöndesen az életem irkáját, mert az én osztályzatom: elégtelen. A többiek, a szorgalma­sak kaptak szép játékokat, én nem tudom a lec­két megtanulni, a hosszú sarokban-állás fáradtan lehajtja fejem és térdem csuklásra töri. Valami elveszett, keresem a messzi évek leomlott pora alatt, keresek egy kopott kis ta­padót, amibe az első tolikéssel, ügyetlen mester­kedéssel véstem bele a nevein. Hová lett az erő, a vágy és a remény, ami a kezemet vitte, hogy az első, kemény harccal örök emléket vágjak ma­gamnak a megjárt utakon? Szeretnék ráborulni a kopott deszkára siró, fáradt két szememmel, hogy meggyászoljam az elmúlt éveket, a csúnya buká­sokat és vergődő büntetéseket. Strelisky Józse* figyelmeztetés! Lapunk mai 12 ol­dalas számához mellékelt körleve­lünkre fölhívjuk t. Előfizetőink és Ol­vasóink figyelmét. Utlevélosztályunk eme körlevélben tájékoztat arról* hogy a néki beküldött útlevelekre miképpen szerzi meg leggyorsabban a szükséges vízumokat. JdWf/mjc i»

Next

/
Thumbnails
Contents