Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-21 / 215. (663.) szám
Vasárnap, szeptember 21. Heves összeütközés a leánykereskedelem elleni kongresszuson (irác, szeptember 20. A leánykereskedelem elleni kongresszus ülésén heves összeütközés történt a német és francia delegátus között. A német delegátus ugyanis kifogásolta azt, hogy a Rajna és Ruhrvidéken a megszálló csapatok rendeletére nyilvános házakat létesítettek. Ezekben a nyilvános házakban, melyeket a németeknek kellett föiállataniok, kénytelenek voltak sa.iát leányaikat a megszálló csapatok rendelkezésére bocsátaniKijelentette, hogy a francia megszálló csapatoknak ez az eljárása a kulturvilág szégyene. Amikor a tolmács e beszédet lefordította, fölemelkedett a francia és belga delegátus és izgatottan tiltakoztak a német állítások ellen. Viharos jelenetek játszódtak le. Ezután Buchner müncheni delegátus pontos statisztikát terjesztett be 1922-böl arról, hogy egy mainzi nyilvános házban levő leány hétfőtől péntekig naponta negyven-ötven, szombaton és vasárnap pedig hetven-nyolcvan színes katonát volt kénytelen fogadni. A gyűlés rendkívül izgatott hangulatban ért véget. Beszélgetés Zeppelin gróf szellemével Prága, szeptember 20. Az amerikai Zeppelin hírneve napról- napra növekszik. Lassan egész mondakörök fűződnek óriási testéhez és a Friedrichsha- fenbe érkezett jókedvű amerikaiak elnevezték „Zepp“-nek, mely néven ma Amerika minden számottevő sportembere ismeri már. A Zepp kirepül, a Zepp leszáll, a Zepp jól viselkedik, a Zepp elrontotta a gyomrát — kábel és rádió óráról-órára viszik szét a híreket a világba. Eckener dr., a léghajó főparancsnoka és építője (máskülönben prágai ember és az itteni német technikán asszisztens volt), még mindig nem határozott a nagy amerikai ut megkezdésének kérdésében s a türelmetlenek alig tudják mivel csillapítani izgalmukat, melyet a nagy várakozás a legmagasabbra csigázott. Legújabb szórakozás Friedrichsháfen- ben, hogy Zepp bizonytalan jövőjének kérdésében dédapjának, Zeppelin grófnak szellemét interjúvolják meg. A múltkor sikerült az egyik magnetikus tehetségű amerikainak fölfedeznie egy öregebb hölgyet, aki kitűnő médiumnak bizonyult s hamarosan összeült a társaság, mely kíváncsian várta az elhalálozott öreg gróf véleményét szellemi szülöttjének sorsáról. A rendes előzmények után a kísértetiesen elsötétített szoba varázsasztlkáján kikopogta egy „szellem11, hogy tényleg ő Zeppelin gróf. Az első kérdés az volt, vájjon Zepp egészségesen és akadály nélkül röpül-e át Amerikába. Erélyes „igen“ volt a kikopogott válasz. Újabb kérdések után kitudódott, hogy egyetlen egy nagy szőke embernek lesznek kellemetlenségei a new-jmrsey La- kehurstba vezető utón. Újabb kérdés: mikor kel útra a Zepp. Válasz: szeptember 23- án. Milyen sokáig fog tartani az ut? — 54 óráig. — „Rekordidő44, súgta lelkesedve valaki a társaságban. — Ezután azt kérdezték, igaz-e, hogy Zepp elutazása után lebontják a versaillesi szerződés értelmében a friedrichsírógépei* Süliül Premier Hód. §0. Számold írógépek Smifli Premier Accounfing. Számológépek Drunsvlga, Mercedes, néma. Összeadógépek Dalion. E. u. G. Prága, Telefon 2342. Telefon 2342. hafeni hangárt. Biztos válasz: „Nem, sőt még három nagy Zeppelint fognak benne építeni a következő öt év alatt.44 — Csak úgy mellékesen megjegyezte itt a gróf szelleme, bogyót év múlva uj világháború tör ki, melyben Németország fog győzni. Végül a szellemidéző még egy utolsó kérdést tett föl: „A holnapi próbaidőn részt veszek-e.44 — Válasz: „Nem44. — A jelenlevők arca meg.savauyodott hirtelen: a szellem téved. hisz a szellemidózöt már. beosztotta a kapitány a holnapi utasok közé. Mindenki elégedetlenül és csalódottan távozott. De mit történt? — Másnap a szellemidé- zöt törölte Eckener doktor az utasok listájából, mert a szám belelt. — Most áhitatosan lesik Friedrichshafenben. vájjon a szellem többi jóslata is teljesedik-e. Leszúrta a barátját, azután öngyilkos lett Nyitra, szeptember 20. (Saját tudósitónktól.) A nyitramegyci Nagyegyházas község határában fekvő Ba- bolic-féle korcsmában tegnapelőtt táncmulatság volt, amelyen részt vett Plcsnik István krajnai legény is. Mulatozás közben Plcsnik nótát rendelt a cigánynál, amelyet azonban valamelyik legény lerendelt. Plcsnik ezen fölbőszült, kirántotta bicskáját és vérben- forgó szemekkel kereste a „tettest44. Babuljc Mihály le akarta csillapítani, de Plcsnik abban a hitben, hogy Babulic rendelte le a zenészeket, kését a mit sem sejtő legény oldalába szúrta, aki vérbefagyva terült el a korcsma padlóján. A többi legény ekkor Plcsniket elagya- i bugyálta és hazavitte lakására. Mikor másnap a késelö legény kijózanodott, elment a súlyosan megsebesült Babuli- cot meglátogatni és ekkor értesült arról, hogy ártatlant szúrt le. A megsebesült legény szülei közölték vele. hogy fiuk életbenmaradásához alig van remény, mert a késszurás teljesen összeroncsolta máját. / Plcsnik rendkívül elkeseredett és a falu határában lévő fenyves erdőbe ment. ahol íöbelötte magát. Nyomban meghalt. Babulic haldoklik. Sanghai kóros dörögnek az ágijuk New York, szeptember 20. Shanghaa-i jelentések: szerint a várost védő cseikiangi csapatok frontja a yang-su hadsereg erélyes támadásai következtében megingott. A visszavonulás folyamatban van. Shanghai külső kerületeiben nagy nyugtalanság uralkodik. Pekingben biztosra veszik a csekiangi haderők összeomlását. Valószínűnek tartják azt is, hogy Csang-So-Lin Mukdenbe vonul vissza, mert ott a tél folyamán megtámadható tlan. Ha a csékiargiak tovább tartanak ki délen, akkor Csang-So-Lin Pekingig hatol elő s veszélyezteti a kormányt. Ez a veszedelem most elmúlt, mégis a kormány elővigyázatosságból folytatja a katonai készülődéseket. London, szeptember 20. A Times jelenti Tokióból: A japán kormány szeptember 18- áh a kínai helyzettel foglalkozott. Elhatározták, hogy energikus akciókat léptetnek életbe. amint Mandzsúria keleti tartományaiban a japánokat háborgatni fogják, vagy pedig kínai forradalmi törekvések jutnak érvényre Koreában. A Daily Maiinak jelentik Shanghaiból: A kiangsui csapatok szeptember 19-én erélyes offenzívat kezdtek Shanghadtól 30 mérföld- nyire a Wang-Do-Lin-Hoi fronton. Az ütközet az egész napon át folyt, az ágyudörgést Shanghaig hallani. Lin-Ho város a bombázás következtében negyedrészt megsemmisült. A pekingi frontról jelentik, hogy Csang- So-Lin marsall 180.000 emberrel mégis előrehalad, mert a gyakorlott kormánycsapatokat kivonják a tűz vonalból. Párís, szeptember 20. Tokióból jelentik: Csang-So-Lin a japán kormányhoz fordult, hogy seregeinek a mandzsuráai vasúton való szállítási jogát kieszközölje. Japán magatartása még kétséges, mert ha beleegyezik, megsérti bejelentett semlegességét, viszont, ha a kérést elutasítja, a Koreára nézve veszedelmessé válható Csang-So-Lint ellen sé- 1 g'évé teszi. Vigyázz, ha jön az öntözőkocsi! A P. M. H. eredeti prágai riportja Prága, szeptember 20. Esős szeptembert vártunk. A Mars közelsége a csillagászok jóslása szerint esőt és vihart jelentett. Mindenki előkészítette esőkabátját, vastagtalpu cipőjét, vizáthatlan- ná tette magát és nyugodtan várt. A csillagászoknak igazuk volt: az égbolt hirtelen szakadt le ránk, azt sem tudtuk, hogy történt. Nem esett: zuhogott, ömlött. Recsegtek- ropogtak a háztetők, szaladt, menekült mindenki. Azt hittük, uj özönvíz küszöbén áll a világ. Az utcák elárvultak. Akinek otthona van, hazamenekült, a hontalanok nagy kávéházi ablakok mögül figyelték az égi tüneményt, és a mindigszámitók bankokban és irodákban ültek. Az égi csatornák szakadatlan ontották magukból az esőt és az emberek j szorongva várták, mi fog történni. Prága j Velencévé változott, a Grabeti a Canale j grande képét mutatta és egyedül a gondolák hiányoztak . . . De mégsem ... A reprezentációs ház ablakában ültem és figyeltem, mint nő az ár. Édes emlékek zsongtak fel bennem és képzeletben a Szent Márk tér galambjait láttam a víz felett röpködni, mintha Noé bárkájából jönnének és keresnék a szárazföldet. De hol vannak a gondolák? gondoltam elcsodálkozva. Miért hiányoznak ma, amikor . . . egyszerre: trombitaszó. Verdit játszók az esti sétahangversenyen. A világ minden tájáról összesereglett nászút ások hallgatják a zenekar csodajátékát, mely sehol sem hangzik olyan szépen, mint itt . . . Velence! Édes Velence . . . gondolás Velence . . . és megjelent a gondola. Lassan, méltóságteljesen úszott végig a Grabeneu, azaz a Canale grandén, Orrán egy olasz, trombitával a kezében... A gondolat egyre közelebb jött és nagyobbodott. Miért olyan nagy és széles? Nem ilyenek a gondolák! Végre befordul úgy, hogy hirtelen teljes mivoltában bontakozott ki és----------öntözőkocsi volt. Kull ogott az eső. Senki sem járt az utcán. Az utca víz alatt----------és az öntözőkocsi jobbra-balra ontotta a vizet. Aztán elmúlt a rettegés és Prága fölött kisütött a nap. Sugarai perzseltek és augusztussá változtattak szeptembert. Kilógó nyelvvel loholtak az emberek és országokat kínáltak fel egy pohár hűsítőért. Mindenki epedve várta az öntözökocsit, mert az utcákon tűrhetetlen volt a por ... és jött a kocsi! Lassan, méltóságteljesen mint mindig. Elhaladt mellettünk, ránk sem hederitett, csak a trombitás fújta: „Félre az útból! nyomorultak!44 ----------és nem adott ki magából eg y csepp vizet sem. Ennekutána belátták, hogy nem lesz ez igy jói és elrendelték, hogy nagy hőségben öntözzön a kocsi, esőben pedig üljön békésen odahaza. Megtörtént, de------; — a vezető lestoppolta a jobboldali sugarat, mert a járókelőknek nem kell ilyen keresztvíz, ellenben a baloldali rázuhog egy nyári- asan öltözött nőre, akire úgy tapad rá a ruha, hogy nem takar többé, hanem pőrére vetköztet ... a sétálók összecsődülnek, a nő sírva fakadt, az utca hahotázik, a trombitás fújja a kürtöt. Szorongok a többi között, mert végre itt van a várva várt kocsi. Épp fel akarok szállni, amikor a kalauz harsány hangon kiált valamit és a felszállottak átkozódások közepette visszatódulnak, mert a kocsi más irányba megy. Ebben a pillanatban elrobog mellettünk az öntöző és mire felocsúdunk, közös fürdőben ölelkezünk . . . Vigyázz, ha jön az öntözökocsi! Nem tudhatod mit akar. A trombitás arkangyal módjára fújja a kürtöt: Ember vigyázz! Vigyázz, ha jön az öntözökocsi! —r—I. Hóit költők találkoznak testet kerestem az árnynál.'4 (D a n t c: Purgatorium, XXI. 13ó.) „Ab. Istenem, ez ü: a szent gazember. A csélcsap ördög. Karmos szenvedélyem, Rimbeaud, fiam! Hogy mit netu lat. az ember? Hát mégis összekergetett a vaksors Két régi bűnöst, öregen, szegényen. .Mint templomajtón, rongyban térdepelve, Mikor még bűnben > aggódtam utánad. A néger erdők nőit irigyelve — Jön, ion, megint, minden múlt, mint a mámor, .Mint ronda féltés, mint a bünrebánat, Jön, jön. — a szív, az én szivem, puhább már; Golyóm nincs rád; a lányok nem csikóinak; Az Istennel is békés lett a vásár; És bűnbocsátóit, bűnöket bocsátók A régi, bomlott, elnmlott dolognak. Jer. ölj le mellém és meséli magadról. — I ásd, nincs már abszint, sem hasis, sem égés. Jó volt a börtön. — borzasztó haragból, — Aztán a csend, a gyónás s megbékélten E szép fáradság ... meg az Isten még ... és ... —“ És ősz feje, mint dermedt gally, — se rebben. Se lát, se hall: szélérte színbe játszik: — ,Hcj, vén kujon, te! én se tudnám szebben!4 S a döbbent Verlaine agyába kacagja Kétes fölényét másodszor a másik. Györy Dezső. Szeptember A reggeli szél kacagó sietéssel végigfut a fölébredt utcák ásító karja közt és messziről valami halk zizegést hoz, mintha a távoli, hatalmas erdők Iombhullatásának suttogó visszhangját ringatná. Jön, jön, felébredt az Élet, hallom, hogy egyre több sírással, kacagással, csengéssel, zajjal, hívással és jajjal ébred az Élet és betölti az egész várost a felriadt reggel. Az utca sarkán állok és tétlenül bámulok, rekedt torokkal, boros fejjel, kedvtelcnül, érzem, hogy valamim elveszett és nem tudom, hogy mit keresek? A szemem jár, révedten, tétován, egy nagy, széles-kapus ház bejáratán lankadtan megáll. Nézem és lassan látni kezd a homályos szemem: a kapu, mint egy reggeli éhséggel kitárt széles torok, mohón elnyeli a sietős, apró embereket. Mennek, mennek feléje, egyenként, párosával, csapatonként könyvekkel a hónuk alatt, anyák, testvérek kísérik őket, mert ma van az első napja az iskoláknak. Mindenütt, mindenütt gyerekek sietnek, nagyok és kicsinyek, az utca megtelik velük, kop- panó léptük friss vérkeringést visz a szürke város lomha utcaerei közé. Még mindig némán állok, keresve valamit, ami elveszett, amit elhagytam messzi, fáradt utaknak árkában: gyermek-magam. Valamikor én is sietve mentem és mikor a messzi torony zengve ütött, riadt futással, lihegő akarással siettem, hogy meg ne késsek. . Remegtem és hányszor állottam sután, készületlenül és hányszor rágtam dacosan, kérkedő tudással egy- egy felvillant percemben nagyszerű gondolatokat. A könnyes emlékezés busz-huszonöt elbotolt évet visszajár, rajongó, szent és érthetetlen kis tüzek kihamvadt lázát keresi meg. Akkor indultam és reggelenként harangok tiszta kongással hívtak, megdicsértek érte, amit megtanultam és korholtak érte, amit elfeledtem. Most megálltam sután, készületlenül, megszólal egy harang az élet kérdő, kemény hangján: mit tanultál, mit feledtél? Boros torkomon hí- csuklik a keserű szó: én a leckét még mindig nem tudom! Hogy megvert a szigorú mesterem és végigtáncol rajtam minden nap újra az egész dühe és én csak lehunyt szemekkel, szégyenben állva, tűrve fogadom: a leckét még mindig nem tudom! Tanitó bácsi, szigorú, kemény, igazságtalan Élet, rajtam már talán nem is fog semmi oktatás, én már kijártam minden büntetést, már megpróbáltam minden iskolát, csapjanak ki, küldjenek el, én behajtom csöndesen az életem irkáját, mert az én osztályzatom: elégtelen. A többiek, a szorgalmasak kaptak szép játékokat, én nem tudom a leckét megtanulni, a hosszú sarokban-állás fáradtan lehajtja fejem és térdem csuklásra töri. Valami elveszett, keresem a messzi évek leomlott pora alatt, keresek egy kopott kis tapadót, amibe az első tolikéssel, ügyetlen mesterkedéssel véstem bele a nevein. Hová lett az erő, a vágy és a remény, ami a kezemet vitte, hogy az első, kemény harccal örök emléket vágjak magamnak a megjárt utakon? Szeretnék ráborulni a kopott deszkára siró, fáradt két szememmel, hogy meggyászoljam az elmúlt éveket, a csúnya bukásokat és vergődő büntetéseket. Strelisky Józse* figyelmeztetés! Lapunk mai 12 oldalas számához mellékelt körlevelünkre fölhívjuk t. Előfizetőink és Olvasóink figyelmét. Utlevélosztályunk eme körlevélben tájékoztat arról* hogy a néki beküldött útlevelekre miképpen szerzi meg leggyorsabban a szükséges vízumokat. JdWf/mjc i»
