Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-20 / 214. (662.) szám

55 ___________■ - D pe-it a kormányhatalommal sze mben b é től tű csak újabb táplálékot ad. Csak szitja és élesz­ti a lelkekben a nyugtalanságot, mely a poli­tikai téren mint abszolút bizalmatlanság és a kormány akciói elleni harc nyilvánul meg. Csak olajat önt arra a forró talajra, amely­ben kiégett már minden Prágából ideplántált fűszál gyökere. A hatalom ökle tehát ismét lesújtott. Az ütés súlyos volt és igaztalan, a helyen olyan seb támadt, amilyet eddig is sokat ütöttek rajtunk, de fájdalmasabbat, soha! * Amint mai kassai tudósításunk jelenti, Kassa város önkormányzatára Ungvár sorsa vár. Az ungvári eset tehát nem egyedülálló, szimptomati­kus'jelenség, nem egy közigazgatási esetet köve­tő konnányhatósági intézkedés, .de fel tehetőén egy uj közigazgatási éra kezdete, egy rendszer bevezetése. Az autonómia vékonyszáru és nehe­zen kiviritott virágaira kegyetlen, fagyasztó dér, amit a hatalmi abszolutizmus felhői hullatnak. Dérer állampolgársági Javaslata Prága, szeptember 19. Napok óta Ilire jár annak, hogy Dérer Iván dr. szociáldemokrata képviselő és volt miniszter tervezetet dolgozott ki az állam­polgársági törvény revíziójáról. Dérer egy újságírónak kijelentette, hogy a javaslat ki­dolgozására az szolgáltatott okot, hogy az eddigi jogállapot lehetetlen helyzeteket te­remtett. Az uj javaslat a békeszerződés ren­delkezéseit és intencióit fogja érvényre juttatni. A békeszerződés kimondotta, hogy mindenki, aki 1910-ig valamely ezidösze- rinti cseh-szlovák községben szerzett illető­séget, cseh-szlovák állampolgárnak tekinten­dő. A legfelsők közigazgatási bíróság azon­ban, mint ismeretes, a kifejezett községi kötelékbe való fölvételt kérte. Ez a törvény- magyarázat igen sok szlovenszkói és ruszin- szkói embernek az állampolgárságát tette vitássá. Javaslata törvényileg kívánja bizto­sítani, hogy mindazok, akik 1910. év előtt legalább négy évig megszakítás nélkül Szlo- venszkó és Ruszinszkó területén tartózkod­tak és ezalatt az idő alatt legalább egyszer adót fizettek s ellenük a község kifogást nem emelt, cseh-szlovák állampolgárok. A javaslat gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindazok, akik 1906 óta itt vannak, cseh-szlovák állampolgárok. Ezzel az állam­polgársági ügyek túlnyomó többsége elin­tézést nyer és csak azok állampolgársága marad vitás, akik 1910 után szereztek köz­ségi illetőséget. Ezeken nem lehet segíteni, mert a békeszerződés intézkedéseit egyol­dalúan nem lehet megváltoztatni. Itt segítség csak úgy képzelhető el, ha Magyarországgal együtt államközi megállapodással próbálnák meg a kérdés rendezését. A javaslat nem a községi illetőségű ügyeket van hivatva rendezni, hanem csak "'ypC Jwcíye'Gr?w’VVFc-3/■■£<&,Cr Doktor a kazalban — A Prágai Magyar Iiirlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor. Augusztus vége felé járt az idő. A föl­deken sárgásán tüskésedéit a tarlószakáll. A kánikula mégegyszer összeszedte erejét, for­ró sugarát pörkölve szórta a földre s a me­zőkön, mint tarka hangyaboly masíroztak a katonák. Nagygyakorlat volt a Bakony alatt. A huszárezred akkor már negyven- nyolc óra óta volt nyeregben. Hol ide, hol oda rendelte őket a parancs. Egyszer a jobb­szárnyat, máskor a balszárnyat javítgatta velők az előrelátó hadvezér. A huszárok mentek, diinyögtek, dúdoltak, szunyókáltak. A gyerekek nem mai gyerekek voltak, nagy részük már a harmadik esztendeje csör­gette oldalán a császár kardját, hát kemé­nyen állta a helyét. Hanem Aesculap urnák, az öreg ezredorvosnak in dér Reserve, ször­nyen meggyűlt a baja. Jó maga se tudta, mimódon keveredett a huszárok közé, mert — az igazat megvallva — ha véletlenül a konflisok és egyéb lóvonta kocsik úgy let­tek volna szerkesztve, hogy ló nélkül mo­zogtak volna, hát biz ezrédorvos ur in dér Reserve még megérte volna, hogy lovat ak­kor látott volna életében először, amikor a huszárokhoz került. De hát parancs, parancs. Mivel pedig Aesculap ur belátta, hogy a huszár csak úgy ér valamit, ha alatta ló is van, hát a sok kincstári remondáböl kiválasztott egy öreg sárkányt, hordót gurittatott melléje, felállt Szombat, szeptember 20, a vitás állampolgársági kérdéseket és így nem más, mint interpretációja és így törvényeknek. Tehát nem radikális változtatásról van szó. A törvényjavaslat megszavazásához kétharmad többségre lesz szükség-, de azt A hiszi, hogy ezt sikerülni fog megszerezni, hiszen az állampolgársági kérdés megoldása mindenkinek egyformán a szivén fekszik. A javaslatot október végén a, nemzetgyűlés már tárgyalni fogja és uj év előtt Dérer szerint törvény is lesz belőle. Miért oszlatták lel az nimvÁrl iépwiseiefesiiictel? Kicsinyes okok és alapnéikiiü indokok támogatják a zsupán! rendeletet Ungvár, szeptember 19. (Ruszinszkúi szerkesztőségünktől.) Meg­írta a Prágai Magyar Hírlap, hogy az uiigi zsupán, Zseltvay János dr. Ungvár főváros községi képviselőtestületét feloszlatta. A feloszlató rendelet, a legnagyobb titok­ban készült, ugy, hogy az éppen ülésező bi­zottságokat munkájuk közben érte. A város vérkeringése azonnal megállt és bizottságok szétmentek. A zsupáni rendelet különben óriási izga­tottságot okozott, mivel senki se gondolt ar­ra, hogy a nagynehezen bevezetett alkot­mányos életet a hatalom birtokosai közük va­laki is meg merje akasztani és helyébe az ab­szolutizmust állítani vissza. A hir gyorsan terjedt és csakhamar uton-utfélen hevesei! vitatkozó csoportok ke­letkeztek. A kávéházakban és vendéglőkben az- érdeklődök és újságírók egész hada hul­lámzott és szárnyra keltek az ilyenkor szo­kásos rémhírek is, melyek a kommunisták ki­látásba helyezett akcióiról szólották. E hírek között keringett olyan is, hogy a képviselőtestületeket nemcsak Ungváron, de egész Ruszinszkó területén feloszlatják, mert a kormány a kommunisták további működését nem tűri. A zsupáni rendeletén különben meglát­szik, hogy kapkodva szerkesztették és maga a zsupanátus sem vette olyan ko= molyán az ügyet, mint amilyen komolyságot az várható követ­kezményei miatt megérdemel. A rendelet ugyanis a fővárosi jegyzői hivatalnak szeptember 11-én kelt javaslata alapján jelent meg és tartalma a következő: „Az 1923. évi 171. sz. rendelet 3-1-ik szakasza értelmében Uzhorod főváros képviselőtestületét, a városi elnökséget, ta­nácsot és megválasztott bizottságokat fel­oszlatom és az uj választások kiírása ügyé­ben a törvény rendelkezéseinek megfelően intézkedés fog történni. Egyidejűleg a vá­ros vezetésével megbízom Zsidovszky Iván dr. pénzügyi titkárt azon jogokkal és kötelezettségekkel, amelyekkel a tanács, a vybor és a bizottságok fel voltak ruház­va, amennyiben ezeket a jogokat a törvény nem korlátozta. Az ügyek átvételéig a városi, hivatalo­kat a rangidős tanácsos, Szóvá Péter dr. vezeti, az -ő meghatalmazása azonban csak­is el nem halasztható ügyekre vonatkozik. Ez alkalommal nem mulaszthatom ed azoknak a tagoknak, akik kötelességüket esküjük szerint teljesítették, köszönetemet .kifejezni. Kötelességemnek tartom még megjegyezni, hogy ezzel a határozattal a képviselőtestület vagyoni felelőssége nem szűnik meg." Ezután a hosszú tnegqkolás következik, melynek egyetlen és legsúlyosabb pontja az, melyben a zsupán a képviselőtestületet es- kiiszegéssel vádolja. E vádnak messzebb menő következményei lesznek, valamint annak az alaptalan vád­nak is, mely szerint „a képviselőtestület egyetlen alkalmat sem mulasztott eb hogy minden törvénytelen javaslatot el ne fo­gadjon." Érdekes a megokolás ama része, mely­ben arról van szó, hogy a képviselőtestület a jegyzői hivatal figyelmeztetéseit gúny tár- j gyáva tette és ha a jegyzői hivatal vadami-, lyen határozatot megíelebbezett, akkor köz-1 nevetség tárgya lett. Megállapítja továbbá a megokolás, hogy a jegyzői hivatal „szálka az összes tagok szemében" és hogy az ellen a közgyűlésen gúnyos megjegyzéseket tesz­nek, valamint azt is, hogy „a felsöbbség ren­delkezései köznevetség tárgyai". Már ezekből a szemelvényekből is lát­ható, hogy a zsupán nagyon eldobta a suly­kot, mikor az ungvári képviselőtestületet fel­oszlatta. De különösen akkor, mikor Zsidov- szkyt a főváros élére állította, mivel ő volt mindig kerékkötője annak, hogy a képviselő­testület eredményes munkát végezhessen. Az üggyel kapcsolatban már eddig is egész sor nyilatkozatról tudunk. így a kormányzóságon ridegen kijelentették, hogy városi ügyekkel nem foglalkoznak. Bacsinszky dr. polgármester nyilatkoza­tában hangsúlyozza, hogy a képviselőtestület ezt nem érdemelte meg, mert működésével az egész város meg volt elégedve. Ha tudta vol­na, hogy az ő személye az ok, inkább félre -állt volna. A feloszlatás okáról különben kétféle hir kering. Az egyik szerint Zseltvay zsupán és a Bacsinszky polgármester közötti ellentétek kirobbanása, a másik szerint a városi fő­jegyzői és egyik tanácsosi állás betöltését akarja a zsupán kezébe venni és pártfogolt- jait ezekben az állásokban elhelyezni, mely szándéka a képviselőtestülettel nem sike­rült volna. Hogy melyik igaz e hírek közül, azt a közel jövő fogja megmutatni. lesznak-e m w aiasztások? Prága, szeptember 19. A P. M. H. két nappal ezelőtt azt a koa­líció köréből vett hírt közölte, hogy a petka elhatározta a parlament feloszlatását. Az DTK közli lapunknak ezt a hírét és kijelenti, hogy információnk nem felel meg a valóság­nak. A cáfolat ezt Írja: Egyes pártok tárgyal­tak ugyan az uj választások lehetőségeiről, de a mértékadó parlamenti körök meg van­nak győződve arról, hogy az uj választáso­kat nem fogják 1925 előtt kiírni. Ez a cáfolat rendkívül gyönge és egyáltalában nem rontja le tudósításunkat. Hogy a kormány nem ismeri be ma, hogy az uj választások megtartása elhatározott dolog, az a tavaszi ülésszak vé­gén és az őszi ülésszak küszöbén teljesen érthető taktikai titkolózás. Egyébként mi sem mondtunk mást, mint az UTK, mert mi is azt irtuk, hogy az uj választások 1925-ben lesznek. WtW/flí&öSl ffTjORBM # * Berlin. Brains rotterdami egyetemi tanárt az újon­nan alakult német birodalmi bank felügyelőjévé nevezték ki. * London. Miller ezredest a Eidac elnökéül választották meg. * AUahabad, Az afganisztáni kormánycsapatok és a fölke­lők között súlyos harcok törtek ki. A felkelők 1300 halottat veszítettek. A Times jelenti, hogy a spanyol hadsereg Te- tuan fölszabadítása érdekében ofíenzivára készül. * Stockholm. Ma folytak le a svéd birodalmi gyűlés máso­dik kamarájának választásai. 4AUAAAAAAAAAmUAAAAUAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAA*AAAAAAAAAi» < g í ___ _____\ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ < ^ \ r e ° , r-. \ Saját készitményü finom férfi % 3 \ és női fehérnemű, asztal- lM(. j£ fi \ térítők és mindennemű lenáru ^ < \ ** «j » Árusítás nagyban és kicsinyben t rá, aztán beletotyant a nyeregbe és megin­dult az ezred után. Ment, ballagott, kocogott. Ö is aludt, meg a lova is s mert legénységi egyenruhát hordott, a nadrág és a zubbony ijesztő to- tyogósan állt rajta. Szemernyit sem különbö­zött a legutolsó huszártól. Egy ideig csak bírta a lovaglást, hanem a huszonnegyedik óra felé már igen mocor- gott a nyeregben. Estére kelve meg — bár egész életében istentagadó volt, — még imádkozott is Az Úristen meghallgatta kérését. A faluban már várta őket a megváltó parancs. — Leszerelni. Éjjelezés a falu északi kijá­ratánál. Reggel indulás tovább. Ezrédorvos ur akkorát fohászkodott, hogy a légáramlat majd levitte az előtte álló huszár sapkáját. Szörnyű iiggyel-bajjah leká­szálódott a lóról, aztán hosszuszögre lova­golt lábait egymás mellé húzta, aztán* * rá­gyújtott. Mikorra a leszerelés megtörtént, már erősen esteledett. A tisztek nyugovóra tér­tek, az őrmester intézkedett: — Reggel négy órakor auf! Lópucolás. Aki pontosan nem áll lova mellett, azt meg- pálcázom. Nagyot ordított: Megértettük? A huszárok felzugtak: — igenis, meg! Az őrmester széles mozdulatot tett: ■— Abtréten! A huszárok szétmentek s negyedóra múlva aludt mindenki. Ezrédorvos ur Aesculap még mindig ott állt azon a helyen, ahol a • lóról leszállt. Aluüt-c, vagy mit csinált. Tán maga sem tudta. Egy lompos kutya elvakkaritotta magát, megijedt tőle. Aesculap megmozdult, felemelte fejét, nagyot nézett. Egyetlen lelket se látott ma­ga körül. S amint nézelődött, észrevette, hogy az udvar végében hosszú szalmakazal húzódik. Szeme felcsillant: — Lefekszem a kazalba! Odament a kazalhoz. Nyújtózott egyet, aztán ledobta magát egy alvó huszár mellé és elaludt, mint a bunda. Közben múlt az idő, közeledett a hajnal, Az őrmester nem tréfált. Mikor a tem­plom órája négyet ütött, „Tágvakkot" ren­delt az ügyeletessel. ** A hold már lebukott, a nap még messze keleten járt, a falut sötétség takarta. A hu­szárok ásítottak, aztán a lovak mellé álltak és csutakolták az álmos jószágokat. Az őrmester tovább aludt. Az ügyeletes körülnézte a kazalt, hogy a szalmában nem bujt-e cl valamiféle huncut huszár s hogy keresés közben mit, mit nem csinált, elég az hozzá, hogy jó tiz perc múl­tán magából kikelt arccal rohant az őrmester­hez és lármásan jelentette: A­— Őrmester urnák' jelentem alássan, egy huszár a szalmakazalbaii alszik. Meg- halt-e, vagy mi csuda találta, nem tudom. Nem tudok bele lelket rázni, akármit csiná­lok vele. Az őrmester elvörösödött: — Ki az a gazember? Az ügyeletes vállat vont: — Nem tudom, jelentem alássan. Sötét van. A képit nem láttam. Ugy aluszik, mint a féleszű bunda. Az őrmester felugrott: — Majd feltámasztom én a kutyát! — ordította, felkapta lovagló pálcáját s elro­hant az ügyeletes után, egyenesen a szalma­kazalhoz, ahol ezrédorvos Aesculap aludta álmát. Mikor a kazalhoz ért, rákiáltott: — Auf! Aesculap in dér Reserve aludt, mint a tej. Az őrmester akkorát bödült, hogy majd kiszakadt a tüdeje: — Auf! Ezrédorvos ur oda se fütyölt annál job­ban aludt. Az őrmester lehajolt hozzá és megrázta: — Hé, nem hallod! Auf! Az ezrédorvos meg se mozdult. Az őrmestert elöntötte a méreg s nádpál­cájával olyat sózott Aesculap urra, csak ugy csattant. Erre már Aesculap ur is felfigyelt, fel­ült, bambán ránézett az őrmesterre, aztán hányát esett és megint elaludt. Az őrmesternek minden szál haja égnek meredt. Ez már mégis rettentő szabálytalanság, hogy egy bugris ilyen álmos legyen! — mor­dult fel, azzal magasra kapta nádpálcáját s készült, hogy emberevő haragjában irtózato­sat vágjon az álmos emberre. A pálca már suhant is, az ügyeletesben azonban hirtelen meghűlt a vér, elkapta az őrmester karját és ijedten rebegte: — Szentséges! . . . ‘Szc ez az ezred- orvos ur! Az őrmester elsápadt. Most már ö is megismerte az ezredorvost. Egy ideig tanácstalanul állt, aztán gon­dolt egyet és se szó, se beszéd, egyenesen beszaladt a kapitányhoz és izgatottan jelen­tette: Kapitány urnák alássan jelentem, megvertem az ezrédorvos urat.

Next

/
Thumbnails
Contents