Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-18 / 212. (660.) szám
liHiiraii a csongrádi bombamerfiiQlet vádlottnál Azt állítják, hogy a beismerő vallomást veréssel csikarták ki belőlük — Nagy érdeklődés a főtárgyalás iránt delmi környezetét. A dús aranyozásig már- ványtetejii asztalokon drága vázákban mély bíborvörös őszirózsák lehelik illattalan lelkűket az ünnepi fénybe. A háttérben két óriási, nehéz faragott barokk-keretbe foglalt állótükör veri vissza a halmozott szépséget. A falakon óarany borús fényével csillanó sötét kárpit. Súlyos rámákban nemes patinája, értékes régi képek, a két ablakfülke mellett nagy múltra visszanéző császárportrék, az egyik konzolon kápráztató szépségű üvegkristály karos gyertayatartók. És a mélybibor őszirózsák mindenütt. Illat, szin, öröm, áhitat, a nagy múltak mindent átlengő szelleme valami kábító, elré’vesztő mámort ad a levegőnek; olyan, mintha mindenki félálomban járna, mintha valami lázasan szép mesét élnénk át, — talán egy darab múltat? Vagy régen porlepett történelemkönyvünk egyik fejezetét? Magam sem tudom, hogyan került sorra az a küldöttség, melynek tagja voltam, hogy közölte velem Dittel apátkanonok bemutatás közben, hogy a Püspök Ur szives lesz külön kihallgatáson fogadni. Lassan végére jár a küldöttségek végeláthatatlan felvonulása. Kiürül a diszterem, távozó léptektől dobban a nyitott csarnok s a lépcsőház. Talán most a legszebb minden, Mintha a terem méretei kitágulnának, végtelen lesz s csak azért pompázik, hogy méltón keretezze azt a kis csoportot, a főpapok alakjait, akik a nagy püspökkel még rövid megbeszélést tartanak. A lenyugvó nap a dús függönyökön átszűrt utolsó aranykévéit küldi be s rejtelmes arabeszkeket ir a süppedő szmir- naszőnyegre. A csillár néma ámulatban ontja fényét, az ódon képek rámáikból kirévedni látszanak, egyik asztalon a fehér csokrok árasztják nehéz illatukat s az asztalon, mely mellett ülve várakozom, gyönyörű miskolci vázában egész bibor-zuhatag az ősz szomoritóan-szép virágaiból. Álomból ébredek, mikor egy hang hiv: a Püspök Ur vár. Tudom, anakronizmus ma „kegyelmes ur“-atmondani. De érzem s vallom: nem az elmúlt idők belémneveltsége mondatta velem. Szívből fakadó kívánság, ösztönös vágy parancsára szóltam így, mikor a közbeeső termeken át a vendéglakosztályba lépve köszönthetem őt. A kegyelem, jóság, tiszta magasságokban járó szellem sugárzik egész egyéniségéből. Lebilincselően közvetlen s ugyanakkor fenkölt emelkedettségével tiszteletet parancsoló. Figyelemmel hallgat előterjesztésemre, a beszélgetés során kitűnik, hogy mindent tud rólunk s ismeri munkánkat, atyai jóindulattal Ígéri meg, hogy kérésemet íeljesiti s cikket fog adni lapunk, a helyi kér, szoc. párt lapja részére. Maga a tárgy a jelenbe vezetett, de a hangulat a régi maradt s még akkor is hatása alatt voltam, mikor az ősi rezidencia kapuja döngve becsapódott mögöttem. Arra emlékszem még, hogy tisztelgésem után a Püspök Ur kiszólt s a fehér csokrokat kérte . . . Tichy Kálmán. Utrecht város csodája Utrecht, szeptember hó. A világ 'leghihetetlenebb és egyben legbolondabb dolga történt itt a minap. A Ca- fherinen-Singel-en, az ut közepén megy egy javakorabeli férfi. Kezében újság. Valami nagyon érdekli a lapban, se nem lát, se nem hall, csak a lapo1 falja. Nem jár egyenesen, hanem hol a bal, hol a jobb járdához közeledik, mintha tengerről jönne és először érezne hónapok óta lába alatt szárazföldet. Nem veszi észre a szemközt jövő autót. A soiffőr tülköl. A férfi nem hallja. Az autó jobbra tér ki, a férfi balra tart; a soffőr balra hajtja a kocsit, a férfi jobbra tart. Az összeütközés kikerülhetetlen: megtörténik az el- gázolás. Száz ember rohan a szerencsétlenség helyére. Azt hiszik, véres hustömeget fognak fölleim. A férfi azonban nyugodtan fölkel, mintha mi sem történt volna, letörli ruhájáról a port, megkeresi kalapját, amely elgurult volt, fölszedi az újságot, fölüti az oldalt, ahol az el- gázolás előtt tartott és olvasva tovább megy. Akik közelről látták a jelenetet, azt mondják, hogy akkor is, amikor az autó alatt feküdt, görcsösen szorította az újságot, sőt ujját azon a soror tartotta, ahol olvasás közben megállt. Ennek a történetnek az az érdekessége, hogy valóban megtörtént. Az utrecht! szalonokban napok óta nem vitatkoznak másról, mint arról, hogy normális ember figyelmét lekötheti-e annyira valami, hogy még elgázo- iás esetén is rajta jár az esze. ja mi Ötvössé Smiinti <íb te évde&edHI Budapest, szeptember 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A szolnoki törvényszéken ma délelőtt kilenc órakor kezdődött meg. óriási érdeklődés mellett a csongrádi bombamerénylet pőréinek fő tárgyalása, A főtárgyalást Fudhs Gyula táblai tanácselnök vezeti, a vádhatóságot Boros Ferenc ügyészségi elnök képviseli, a vádlottak védelmét pedig Ulain Ferenc dr. nemzetgyűlési képviselő és Széchenyi István szegedi ügyvéd látják el. A vádlottak névsora a következő: Sinkó László huszonötéves földmi vés, Bölönyi Mihály harminckétéves gabonakereskedő, Fü- löp Andor huszonnégyéves földmives, Piroska György huszonhatéves kereskedő, Piroska János harmincnyolcéves átmeneti viszonyban lévő főhadnagy és festőművész, Sághy János huszonnyolcé vés gazdálkodó és Sághy Rókus huszonkétéves földmives. A vádlottak egy része szabadlábon van, nagyobbik része pedig vizsgálati fogságban. Az ügyész íölolvassa a vádiratot, amely ismerteti a bombamerényletet, a rendőri nyomozás és vizsgálat eredményét. Az első öt vádlottat három-rendbeli gyilkosság és huszonötrendbeli gyilkossági kísérlet bűntettével vádolja, mig a többieket bünsegédség miatt kéri elítélni. A bíróság ezután áttért a' Genf, szeptember 16. „Mon cousin** igy nevezek az uralkodók kollegáikat, igy szólította az orosz cár a török szultánt, a német császár a mikádót, addig amig kardot nem rántottak egymás ellen. Az uralkodók elbuktak és a demokrácia uralkodik. • Az uralkodók elbukásával letűnt a régi udvari ceremóniának is és az uj ceremóniát, amely szabályozná azt, hogy miképpen szólítsák meg egymást a demokratikus kormányok fejei, még eddig nem kodifikálták. Az elmúlt hetekben azonban mintha kialakulna ez az uj étikét és mintha a demokrácia megkínzott leikéből fakadna föl ez a megváltó szó: barátom. Ennek a szónak születési helye Chequers és két atyja van, IVlacdonald és Herriot. Hogy hol ismerkedett össze ez a két ember, az mellékes. Nem valószínű, hogy együtt rúgták a labdát, hogy diáikkorukban tüzes bor mellett melegítették össze a lelkűket, elég az hozzá, hogy ma jó barátok és igy beszélnek egymáshoz: Mon ami Macdonald, my friend Herriot! A barátságnak külsőleg is kifejezést adtak és amikor a népszövetség ülésén szemben ültek egymással, gyakran bólintgattak, mosolyogtak egymás felé s az egyik női kollegám találóan jegyezte meg, hogy az európai politikában ugylátszik polgárjogot nyert a kokettálás. A barátság a chequersi réten kezdődött, ahol a fűbe heveredtek, együtt szívták a kurta pipát, megszorították a kezüket és most igyekeznek ezt a kézfogást Genfben és Génién kívül is valóra váltani. Rousseau városában Herriot a népek aeropagja előtt nyilvánosan megölelte Macdonaldot és az egybegyűltek bámulattal állapították meg, hogy itt kezdődik a béke, mert hiszen soha senki sem látta azt, hogy lord Róbert Cecil és Viviani, vagy Bonar Law és Poiucaré egymásra mosolyogtak volna és átkarolták volna egymást. Csodálatos dolog ez a barátság. Az egyik nem érti, hogy mit mond a másik és mégis barátok. Hiszen Csap, szeptember 17. (Ruszinszkói szerkesztőségünk kiküldött tudósítójától.) Csap községet mindenki ismeri. Fontos vasúti góop-ont volt mindig, de különösen a háború alatt. Mikor a magyarországi bolsevizmus vörösfénynapjait élte, Csap is egyike volt ama kommunista fészkeknek, ahonnan a vidéket irányították. A cseh-szlovák impérium alatt e községben a kommunizmus maradványai a legutóbbi községi választások alatt kerültek ismét felszínre és azóta az egész község terrorjuk alatt van. A községi képviselőtestületnek ugyanis egyik fele a kisgazdapártból telik ki, de a kisgazdapártiak nemtörődömsége a község vezetését kizárólag a kommunisták kevádlottak kihallgatására. Ekkor lépett a terembe Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő Lendvai István társaságában. Az előbbi a védői emelvényen, az utóbbi pedig atz újságírók között foglalt helyet. Sinkó László elsőrendű vádlott kihallgatása során visszavonta a rendőrségen és a vizsgálóbiró előtt tett beismerő vallomását és azt áhította, hogy a beismerő vallomást veréssel és fenyegetéssel csikarták ki belőle. Amikor az elnök elébe tárta ellentmondó vallomásait, megmaradt tagadása mellett és kijelentette, hogy annál k-evésbbé érezheti magát bűnösnek, ment a kérdéses estén teljesen be volt rúgva. Tagadja, hogy a bombát be- hajito'tta volna ;a bálterembe. Tagadása mellett még akkor is megmaradt, amikor vádlotttársai ellene vallottak. Ezután Bölönyi Mihályt hallgatta ki a bíróság, aki szintén visszavonta beismerő vallomását és hasonlóképpen azt állította, hogy a vallomást veréssel csikarták ki belőle. Tanukat kíván bejelenteni annak igazolására, hogy a merénylet alkalmával teljesen ittas v-olt és Sinkóval együtt berúgott állapotban ment haza. Tagadja, hogy bárkinek is bombát adott volna át abból a célból, hogy aizt a bálterembe dobja. Az ellentmondó vallomások dacára is ! megmaradt tagadása mellett. Herriot egy szói sem beszél angolul és Macdonald egy mukkot se tud franciául. Herriot mégis tapsol, amikor Macdonald beszél és Macdonald lelkesen ünnepli Herriot felszólalásait. A barátság a politikában ugylátszik nem föltételezi azt, hogy a két fél meg is értse azt, amit egymásnak mondanak, ugylátszik elég ha érzik, hogy egyet akarnak és kiküszöbölik a szavakat, amelyek eddig sohasem hozták össze az embereket, de mindig elválasztották. Az egymásközötti diferenciákat kedvezően intézik el. Egyszer kétszáz újságíró előtt ültek és mind a ketten egyszerre állottak föl, hogy nyilatkozzanak. Az újságírók kíváncsian lesték, melyik engedi át a teret a másiknak s pár perc után mind a ketten mosolyogni kezdtek és Mottához a népszövetségi ülés elnökéhez fordultak ezzel a szóval: döntőbíróság. És Motta döntött és az újságírók tapsoltak a két miniszterelnöknek. Mind a ketten közvetlenek és intimen megnyilatkozók voltak. Mind a ketten régi emlékeket meséltek és örömmel emlegették azt az időt, amikor ők is újságot Írtak. — És most miniszterek vagyunk és lehet, hogy egy két év múlva ismét mint magánemberek, vagy újságírók jövünk Genfbe, de akkor is jóbarátok maradunk. A pályaudvaron láttam őket utoljára. A hálókocsi két ablakából néztek ki. Herriot pipát szívott, Macdonald szivart. Herriot ezt mondja: angol pipa, Macdonald a szivarjára mutatott; jó francia szivar. Ezzel a két mondattal lelkesedésbe hozták a pályaudvar közönségét. Egy kis idő múlva Herriot a szalonkocsijába ment, de alig telt el pár perc, kiszállt a szalonkocsiból és a hálókocsi ablakához ment és bekiáltott a kocsiba: Macdonald, Macdonald. Egy pár szót mondatott Macdonaldnak a tolmácsával és Macdonald kiszállt és átment a Herriot szalonkocsijába. A császárok és királyok mon cousinnak mondották egymást és" csókolóztak, folyton csókolóztak. Most csak az ölelkezésnél tartunk és a mon- cousin helyett divatos lett a: barátom. zében hagyta. Ez az oka annak, hogy Csapon ma csinos kis szcrtjetrendszer uralkodik, melynek kiáltó dokumentuma az alábbi furcsa történet. A Lustig-féle szálloda Csapon több szálloda van. Ezek között jelentős helyet foglal el a Lustig-féle szálloda, melynek a háború alatt és után katonatisztek voltak a lakói, akikért a községnek — a katonai beszállásolási törvény alapján — napi 50 fillér beszállásolási dijat kellett volna fizetnie. A község azonban évek hosz- szu során át nem fizetett. így rúgott fel a napi ötvenfilléres követelés körülbelül tizennyolcezer koronára, mely összeget Lustig a katonai kincstáron követelte, a katonai kincsCsütörtök, szeptember 18. tár azonban követelésével a községhez utasította. £ Lustig szót fogadott a minisztériumnak és a tizennyolcezer koronáját Csap községen követeli. „Akcióban** a kommunisták Mikor a kommunista képviselőtestületi tagoknak a Lustig-féle követelés tudomásukra jutott, pártgy.ülést hívtak egybe (és pedig a Lustig-féle vendéglőbe) és ott a csapi községi képviselőtestület nevében, valamint a párt egész égisze' alatt határozati javaslatod készítettek, melyet a Csapon tartott nyilvános kommunista népgyülés elé terjesztettek, ajánlva annak elfogadását. A határozati javaslat úgy fogalmazásában, mint tárgyában érdekes és eddig úgyszólván egyedülálló kortörténeti adat a kommunizmus előtörésének első periódusából. A határozati javaslat ugyanis először a beszállásolt katonatisztekkel foglalkozik és a kővetkezőkben aposztrofálja őket: „Azért, mert a világháború alatt a Lustig-féle szállodában katonatisztek voltak elszállásolva, akik eltekintve attól, hogy rengeteg pezsgőt ittak, ettek és mulattak, a szobákért mindössze csak 52 fillért fizettek, ezért özvegy Lustig Ignácné Csap községet 18 ezer korona tőke, annak 5 százalékos kamat és perköltségeire gyalázatos és jogtalan módon beperelte; ezért a Lusíig-családdal szemben Csap község összlakossága, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül undorát és felháborodását fejezi ki és erélyesen követeli ezen pernek az azonnali visszavonását, még pedig a következő okokból: Itt jön aztán a szenzációs indokolás. És pedig: 1. A Lustig-család egyetlen férfitagja se vett részt a háborúban. 2. A község lakosai tudják azt, hogy Lustigéknak olyan rosszul ment a háborúban meg azután is, hogy a békebeli fennálló körülbelül 160 ezer korona adósságukat egy fillérig kifizették. 3. A család egyik tagjának kétszázezerkoronás üzletet vettek Budapesten. 4. A család egyik női tagját százezer koronával férjhez adták. 5. A csapi bankban száz darab részvényt vásároltak. 6. Az öreg Lustig, mig élt, minden adótárgyalásra magával hurcolta a hóna alatt a cédulákat egy skatulyában, amelynek alapján most a községet perük — és lesirta vele az adókivetéseket. Ezen és még sok más okok alapján a község lakosai meg vannak győződve, hogy Lustigék a háborúra egyáltalán nem fizettek rá, sőt vagyont szereztek, ennélfogva, ha Lustigék a pert vissza nem vonják és jogtalan követelésüket a községgel szemben el nem ejtik, akkor Csap község lakossága az egész Lustig-szállodát, vendéglőt, korcsmát, kávéházat szigorú bojkott alá veszi és kijelenti, hogy oda tisztességes csapi ember a lábát be nem teszi és hogy a bojkottnak minél nagyobb erkölcsi hatása is legyen, Csap község lakossága a nevezett család tagjaival minden személyes érintkezést megszakít.** A határozati javaslatot, melyet a község képviselőtestülete es a kommunista párt mint felsőbb fórum a „népgyülés** elé terjesztett, a népgyülés természetesen elfogadta. Nemde nagyszerű? Egy kis izelitö abból, hogy miként dönthető és hárítható el egy-egy törvényes követelés szovjetrendszer szerint. Most már csak az a kérdés, hogy a népgyülés fenti határozatának megfelebbezése a zsupán elé vagy Moszkvához tartozik-e! í ■ZQZG’QQGQbW £■<><>♦♦♦♦♦♦ Bolgár bandák Tráciáfean Athén, szeptember 17. Ellenőrizhetetlen hírek Szerint Tráciában három helyen betörtek a bolgár bandák. Bohrává községben a bolgárok húsz lakosi elfogtak és három embert megöltek. Paris októberben elismeri Moszkvát Moszkva, szeptember 17. Valószínű, hogy Franciaország október folyamán elismeri a sz’ovjetkormányt. Ezután megkezdődnek a diplomáciai és kereskedelmi összeköttetésekre vonatkozó tárgyalások. Több, mint valószínű, hogy az angol—orosz szerződést az angol parlament a kapitalisták ellenzése dacára is jóvá fogja hagyni. Braziliában is lázadás van Buenos-Aires, szeptember 17. Brazillal felke- lök elfoglalták Guayajiát, mely Délbraziliában a Parasía-íolyó partján fekszik. Az egész kiküldött szövetségi hadsereget részben megölték, részben foglyul ejtették. Csak a parancsnok és 14 ember menekült meg, akiknek sikerült átlépni az argentínai határt. Menekültek arról adnak hírt, hogy Poraim állam nyugati rész© teljesen a felkelők birtokában van. A mon coMsin-tóí a my friend-ig A P. M. H. eredeti genfi riportja. Hogyan „működik** a csapi szovjet? Kortörténeti adatok egy kommunista határozati javaslatban — Megkapja-e Lustig a tizennyolcezer koronáját?
