Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-18 / 212. (660.) szám

* Politikai szirénhangok Ruszinszkóban ... Ha a választási bíróság a márciusi választásokat megsemmisítené . . Ungvár, szeptember 17. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A Különböző kormánypártoknak Rtisziuszkó- ban való lázas akciója mögött a kormány kü­lönös tervei lappanganak. öt év óta kijelölt cél: „egy egységes párt létrejötte4', amely a prágai kormánynak bázisául szolgálna a ruszinszkói politikájának végrehajtásához. A márciusi választások csúfos kudarca arra késztette a kormányt, hogy az egységes párt létrehozásával ismét kisérletezzen. En­nek alapföltételéül ismét az Ígérgetés és fo­gadkozás politikáját tartja. A helyettes kor­mányzó környezetéből szorgalmazott újság­cikkekben kilátásba helyezi a kormány, hogy Ruszinszkóban nagy változásokat hajt vég­re. Ezt a legszebb szirénhangon adja tudtul a népnek, mikor megállapítja, "fiogy a prágai kormány őszintén kívánja a jelen —- a múltban gyökerező — tarthatatlan ál­lapot gyökeres rendezését. Miután ezt leszögezi, mindjárt meg is je­löli, hogy mit tart „tarthatatlan állapotának. Nem azt, hogy Ruszinszkónak még ma sincs autonómiája; se nem azt, hogy az őslakos tisztviselők helyett idegenek hivataloskodnak; se nem azt, hogy a magyar gyermekek szá­zai vannak kitéve a magyar iskola hijján az elnemzetlenitésnek; se nem az adózás és nyelv terén fennálló anomáliákat, hanem azt, hogy Kárpáto Russia kilenc mandátumáért tizen­három párt versengett és ebből is hét mán- dátum az ellenzéknek jutott, melyből csak erőszakkal tudtak egyet a cseh agrárpárt­nak biztosítani. Politikai téren tehát — „talán ha a vá­lasztási bíróság a márciusi választásokat megsemmisítené" — a kormány egy egysé­ges párt létrejöttét óhajtaná . . . „Egy erős kifelé és befelé egyaránt reprezentáló ruszin pártra van szükség, melynek kereteibe min­den ruszinnak egyesülnie, tömörülnie kell." A kormány azonban azt is óhajtaná, ha eb­be a pártba nem csak a ruszinok, de a „nem ruszinok is" tömörülnének, vagyis azok, akik „az észszerüség álláspontjára helyezkedve, számoltak a történelemadta viszonyokkal". A mol-szirénhang ennél a taktusvonalnál dur-ba megy át, és megállapítja, hogy ha egy ilyen párt létrejönne, igazán „nevetséges kísérletezés lenne" az ellenzékieskedés. Mikor az ellenzékieskedést ilyen „nevet­séges" valaminek állította be a kormány, az annyira óhajtott kompakt többség számára, az eddig már számtalanszor beigért, de egy­általán nem teljesített ígéreteit melegíti fel, Péntek: SERESS IMRE: Világbéke. (Regény.) Szombat: NYÁRY ANDOR: Doktor ur a kazal­ban. Vasárnap: FALU TAMÁS: Téli vándor. (Vers.) — GYÖRY DEZSŐ: Holt költők találkoznak. (Vers.) — FÖLDY MIHÁY: Az asszony, aki megaláz. Mit is mondott Caterine — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Dánlelné Lengyel Laura. II. Paris tombolt, mig Voltaire utolsó müvét a bizánci bús drámát hallgatta. Talán nem is figyelt az ünnepies, komor szavakra, Fran­ciaország legnagyobb büszkeségét, Európa bálványát nézte. A kis öreg múmia arca nem lett sem pi­rosabb, sem halványabb. A kiszáradt testben talán már nem is volt annyi vér, hogy szivé­ből arcába szökjék. Nem törődött a tombo- lással, a tapsolással, talán észre sem vette hogy a színészek mindig külön hajoltak meg előtte, mint a királyi páholy előtt szoktak. Közömbös, fáradt, unott volt az arca. Még a csodálatos nagy lobogó szempár is fáradtan csüggedten nézett a levegőbe. Mikor a színpadon felállított fehér már­ványszobrát megkoszorúzták, oda <>e nézett, mikor Viliette márkiné fejére tette a babér- koszorút, mintha bosszankodás és harag látszott volna a kiaszott arcon, de aztán a márkiné ragyogó szemébe nézett és olyan gáláns mozdulattal csókolt kezet a szép asz- szonyuak, hogy azt Versailles legkitűnőbb gavallérja is megirigyelhette volna. Az előcsarnokban a tömeg körülvette az SrácaiMAGWÍiTftKLM? mikor igy nyilatkozik meg; „ . . . Hozzá fog az állami építkezések keresztülviteléhez, — a nép pénzszükségletének fedezését olcsó ka­mat mellett hitelnyújtással, állami támogatás­sal, szubvencióval, a szövetkezetek működé­sének újra felvételével, vető- és kenyérmag­nak kiosztásával teszi lehetővé . . . Kultúrái téren a tanügyi sérelmeket megszünteti, a tan­ügyi referátus élére idevaló ruszin embert nevez ki, stb. stb. ..." Ha az olvasó ezeket olvassa, önkéntele­nül is az a kérdés tolakszik eléje; micsoda perfidia kell ahhoz, hogy egy kormányzat a nép széles rétegeinek és egyetemének sé­relmeit, jogos követeléseit, kívánságait, me­lyeket kötelessége volna teljesíteni, mint ju­talmat helyezi kilátásba arra az esetre, ha Ruszinszkóban egy kormányt támogató egységes párt alakul? Eg a legprecízebb sze­génységi bizonyítvány amellett, hogy a prá­gai kormány és annak ruszinszkói exponen­sei milyen politikai bölcsességgel rendelkez­nek, ha az annyi éven át sanyargatott Ru- szinszkótól.azt kívánják, hogy annak válasz­tó népe holmi elkoptatott ígéretekért vállal­va! alátámassza azokat a roskadozó bársony­székeket, melyeken a prágai kormány már anélkül is oly inogva ül. A német nemzetlek pucciéi fenyegetőznek, ha nem lesz meg a polgári bioik Berlin, szeptember 17. A német nemzeti sajtótudósitó a párt kommünikéjét teszi közzé, amely elsőizben ismeri el, hogy a né­met nemzetiek a londoni megegyezés érdeké­ben eladták magukat annak ellenében, hogy részt kapnak a kormányban s e kommüniké­ből kitűnik, hogy a német nemzetiek ragasz­kodnak ehhez a megállapodáshoz. Végül a nyilatkozat azt állapítja meg, hogy ellenkező esetben a német nemzetiek meg fogják erő­síteni az ellenzéki magatartásukat, a párt élére a legelszántabb ellenzéki férfiakat fog­ják állitani. Ez a puccsizmussal való fenyege­tőzés. A belpolitikai helyzet tehát rendkívül feszült és abban a kérdésben, vájjon polgári biok lesz-e, vagy pedig feloszlatlak-e a biro­dalmi gyűlést, a döntés nem várathat sokáig magára. Papp Antal ügye készteti a kormányt az állampolgársági törvény noveilálására — A P. M. 11. éredeti tudósítása — Ungvár, szeptember 17. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Bé­rlésnek a Papp Antal érsek ismeretes ügyé­ben követett politikája kellemetlen helyzetbe hozta a római Szentszéket és a prágai pápai nunciust, akit Benes egyházpolitikájának hi- véül igyekezett befolyásolni. Hogy Papp An­tal érsek illetőségének elismerése ellen haj­sza indult meg és hogy az ungvári főjegyző utasítást kapott arra, hogy az illetőséget el­ismerő képviselőtestületi határozatot meg­fellebbezze, annak oka abban rejlik, hogy Benes mindenáron el akarta mozdítani he­lyéről Papp Antal volt püspököt, ámde az eltávolításnak alapfeltételeként bi­zonyítania kellett azt, hogy Papp Antal nem cseh-szlovák állampolgár. Amikor Benes ke­resztülvitte ezt és megteremtette *az említett föltételt, akkor rábírta a prágai pápai nun­ciust arra, hogy Róma a püspököt a krisztusi engedelmességre való hivatkozással mon­dassa le állásáról. Papp Antal a lemondásba nem ment bele és igy állott elő szüksége annak, hogy Papp Antalt a Szentszék fölfelé buktassa, vagyis érsekké nevezze ki és Ma­gyarországba helyezze át. Mindez a magyar kormány beleegyezése és hozzájárulása nél­kül történt s Rómában óriási meglepetést keltett az a hír, hogy a magyar kormány nem hajlandó Papp Antalt befogadni és hogy Benes a prágai pápai nunciust ak­ként befolyásolta, hogy az Magyarország megkerülésével fogamatositotta a Papp Antal áthelyezésére vonatkozó intézkedést. Ez az ügy most erősen foglalkoztatja a külföldi sajtót és Papp Antal esetét úgy tár­gyalják, mint a cseh-szlovák kormánynak az állampolgárság kezelésére nézve jellemző el­járását. Ez az ügy a népszövetség most folyó ülése alatt is szóba került a kulisszák mö­götti tárgyalásoknál és a nyugati kormányok nem kis megdöbbe­néssel értesültek arról, hogy mini használja ki a belpolitikai erőszakoskodást Benes a külpolitikai célok megvalósítására. A kormányhoz közel álló politikusok úgy tudják, hogy a Genfben kapott intéseknek tu­lajdonítható, hogy a prágai kormány sürgő­sen megbízta az unifikációs minisztert, hogy az állampolgársági kérdés rendezéséről no- velláris törvényjavaslatot készítsen. öreg embert. Mint a csodatevő bálványhoz, úgy léptek elébe. Lesték a pillantását, boldog volt, akire tekintete tévedt, vagy hangját hal­lotta. Lassan vezették a Viliette család hintája felé. Richelieu herceg mosolyogva kérdezte; — Nos, Monsieur Voltaire, meg volt elé­gedve a mai estével? Európa bálványa az ingerültségtől fojtott hangon felelt: — Majdnem megfojtottak az ostobasá­gaikkal. Bárcsak már otthon volnék és pi­henni hagynának. De a Villette-hintó csak lassú lépésben mehetett az ünneplő, tomboló Páris közepet­te. Az öreg ember arca egyre sötétebb és mogorvább lett. Viliette márki már aggódni kezdett, hogy nincs-e rosszul, mikor valami mosolyfélét látott az ezer ránctól keresztül barázdált arcon. Egy asszony furakodott közel a kocsi­hoz és hangosan kiáltotta: — Ide nézz fiam! Ez az öreg ember men­tette meg a Calas családot a gyalázattól és az üldözéstől: Voltaire könnyedén bólintott az asszony meg a gyermek felé és halkan mondta: — Ez igaz volt ... Ez az asszony iga­zat mondott ... A többi ostobaság, káprá- zat, szemfényvesztés és csalás . . . A hintó végre eljutott a Viliette palotáig Európa bálványát leemelték a párnák közül és felvezették a lépcsőn át lakosztályába. Ott ült összetörve, fáradtan, szinte kétség­beesetten a nagy karosszékben, melyre a Viliette család históriai nevezetességű gobe- bnje volt borítva. A márkiné gyöngéd figyelemmel beküldte a komornyikot. Meg kell szabadítani az öre­get díszes, súlyos öltönyétől s kényelmes háziruhát kell adni reá, még pedig minél gyorsabban. Jean, a komornyik, boszorkányos ügyes­séggel dolgozott S Európa bálványának szeme jóakaratulag, sőt gyöngéden pihent rajta. Úgy érezte, hogy az egész hosszú es­tén át egyedül ez az ember okozott neki jó érzést és hálás melegség fogta el szivét. — Fiam, hány esztendeje szolgálsz a márkinál? — Hat esztendeje Uram. — Itt is maradsz állandóan? — Dehogy maradok Uram. Még két év és akkor már . . . Elakadt a szava, mert észrevette, hogy milyen szerencsétlen és ostoba volt, mikor Franciaország legnagyobb emberét saját kis ügyével mulattatta. Sokkal régebben szol­gált főúri házaknál, semhogy ne érezte volna tapintatlansága szörnyű súlyát. De a lobogó szempár gyöngéden, majdnem szeretettel né­zett reá és egy szejid öreg ember hangja biz­tatta: — No, miért nem folytatod? Mit akarsz két év múlva csinálni? És Jean erre ia hangra mintha elfelejtette volna, hogy Európa bálványával áll szem­ben. Úgy beszélt hozzá, mintha egy faluja- beli öreg ember tudakozódnék vágyairól terveiről. —- Két év múlva annyi pénzem lesz Uram, hogy feleségül vehetem Caterinet, aki Rochefoucauld hercegnőnél szobaleány s egyet-mást szintén félre tudott tenni. — No az természetes, — bólintott a fer- ney-i pátriárka, — Caterine persze, csinos, ügyes leány? — Okos, szép, ügyes — lelkesedett Jean, — el sem képzelheti uram, milyen tökéletes teremtés . . . ‘ Európa bálványa bólintott s ez a bó- lintás azt jelentette, hogy lehet, hogy más tö­kéletesebb fantázia nem bírja, nem tudja el­képzelni Caterine kiválóságát, de ö teljesen megérti és osztja Jean lelkesedését. A fiú buzgalma, a bátorító bólintásra még erősebb lett, most már vidoran és fesz­telenül beszélt: Plágiummal vádolják Anatole France-ot Paris, szeptember 17. A francia sajtót néhány, napja az a kérdés iz­gatja: plagizált-e Anatole Francé, a Nobel-dij nyertese, vagy nem? Első Ízben a Mercure d,e Francé, ez az előkelő és magas színvonalú folyó­irat mutatott reá, hogy Anatole Francé könyvei­ben egész részletek vannak, amelyeket a francia próza nagymestere valószínűleg régi, jórészt kö­zépkori munkáikból vett át. és fel is sorol húsz munkát, amelyek feltűnően hatottak a világhírű íróra. A Mercure. de Francé csak reminiszcenciák­ról beszél és a plágium vádját nem emeli fel. A konzervatív lapok már nemcsak reminisz­cenciákról beszélnek, hanem plágiumról, a szó legtisztább értelmében. Kiderült, hogy. Francé- egyik leghíresebb regénye, a Ludláb királyné szü­letését és sok érdekes részletét a Le comte de Gabalis című 1750-ben megjelent könyvnek kö­szönheti, amelyben a szerző De Villars abbé egy elképzelt német kabalistával, GabaLis gróffal vi­tatkozik a titkos .tudományokról és a világ szelle­meiről. De Villars könyvében öt beszélgetés van. A Ludláb királyné tizenharmadik fejezete nemcsak gondolatokban, mondásokban, fordulatokban cs színekben hasonlít a forráshoz, hanem itt Francé úgyszólván teljes egészében átveszi a negyed?!? beszélgetést, sok helyen szóról-szóra, sok helyen nagyon kevés, főként -stilisztikai módosítással. Erre a fejezetre alapítják a France-elilenesck plágium-vádjaikat. A két szöveget egy tucat ujs4g közölte az összehasonlítás kedvéért, heves és szenvedélyes támadások jelentek meg a francia próza nagymestere ellen, azonban a legelfogultab- baknak is el kell isimerniök, hogy a vádlók <a harc­ban alulmaradtak, pedig Francé egy szóval sem válaszolt vádjaikra. Alulmaradtak azért, mert ■nagynevű irodalomtörténészek és kritikusok je­lentették ki: olyaofinagy iróniák, minit Francé, jogá­ban áll egyes források szószerinti átvétele is, hi­szen éppen abban rejlik írói nagysága, hogy egy kor eszméit és elfelejtett alakjait kelti életre mű­vészetével, a saját tehetségének szárnyain emel­ve ki az ismeretlenség homályából, megfelelő ke­retbe helyezve. A plágiumvita javában folyik és több lap ösz- szehasonlitó szövegeket kögpl Francé és Villars ■munkáiból. A jugoszláviai magyar párt november 9-én tartja meg betiltott közgyűlését Szabadka, szeptember 17. A magyar párt elnöki tanácsa a párt működésének visszaállítása után most tar­totta meg első ülését Sánfcha György dr. el­nöklete alatt. Az elnöki tanács táviratilag üdvözölte a miniszterelnököt és a kormányt és köszönetét fejezte ki .a párt ügyének tör­vényes és alkotmányos elintézéséért. Elha­tározta az elnöki tanács, hogy a párt május 4-ére összehívott és betiltott első közgyűlé­sét november 9-én fogja változatlan napi­renddel Becskereken megtartani. — Caterine olyan leány, amilyen nincs több Parisban, ezt én mondom önnek Uram... — Ha te mondod fiam, akkor igazán nem kételkedem benne, — felelt Voltaire komoly érdeklődéssel. — És mit fogtok csinálni a pénzetekkel? — Vendélőt nyitunk Meudonban. Cateri­ne tanácsolta. Én pedig vakon bízom a sza­vában, mert eddig is minden úgy volt jól, ahogy ő előre megmondotta. — És gondolod, |iogy a vendéglő . . . — A vendéglő uram Meudonban lesz. Oda szeretnek a párisi urak járni. Szép kis kert lesz mellette, ahol fehér báránykákat tartunk. S az úri hölgyek felveszik pásztor­ruhájukat és legeltetik az állatokat. M.ost ez a bolondság divat Párisban. Nevetett és bizalmasan kacsintott hozzá. Voltaire is elkacagta magát hangosan, szív­ből, ahogy még nem nevetett, mióta Paris­ba hazajött. — Caterine okos leány és. ráveszi úr­nőjét, hogy jöjjön ki megnézni az állatokat. Kék, rózsaszínű, meg fehér szallagokat kö­tünk majd a bárányok nyakába és naponként fürösztjük őket. Mert az úri népek mostaná­ban nagyon szeretik az állatokat, meg a ter­mészetet, de azt mondják, hogy szaga van, Caterine azt mondta, hogy csinálunk a kert­ben mohpadokat és finom parfümmel leönt­jük. — Kitűnő gondolat — szólt Európa bál­ványa őszinte lelkesedéssel, — és ezt mind Caterine találta ki. — óh ez még semmi, — lelkesedett Jean, — nem is tudja uram milyen okosakat mond ez a leány. — Igazán? No hadd halljam. Soha ilyen érdeklődő szives mosoly nem ült még az arcán, mióta száműzetéséből ha­zatért. — Caterine azt mondja urain, ez az élet nagyon ostoba és rossz, de csak azért, mert . lusta és gonosz emberek rendezték be. Min­Csütörtök, szeptemberig^ t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents