Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-29 / 196. (644.) szám
Péntek, augusztus 39. 3 Tűzvész a nyitrai katonai táborban Autók és repülőgép porrá égett —- A kár meghaladja a négy milliót A P. M, H. t&dósitójának. íelefonjelentése Nyitra, augusztus 28. Tegnap este íől kilenc óra tájban hatalmas Iáugnyelvek világították meg, a nyitrai repülöliásigár barakjait. A katonai tábornak egyik barakja kigyulladt s mire a telefonon értesített városi tűzoltóság motorfeeskendő- jével odaérkezett, már csak a tűz lokalizálására lehetett gondolni. A kigyulladt barak kát részből állott. Az egyikben egy repülőgép és huszonegy teherautó, azosíMvüI repülőgép alkatrészek s benzin voltak, a barak másik részében pedig az olajraktár volt elhelyezve. A barakban benégett egy repülőgép, hét teherautó és negyven-ötven. hordó ólai. Az alarmirozott katonaság emberfeletti munkát végzett. Az égő barakbók sikerült még a benzint és számos gépalkatrészt is kimenteni. Az országút mentén fekszenek a gummikerekek, gépek, repülőgépszárnyak stb. A repülőgépezred nagy reflektora egész éjszaka világított s a hatalmas lángokban égő tűz gyönyörű látvány volt. A nyitrai tűzoltóság a szomszédos barakok megmentésén fáradozott eredményes munkával s a hajnali órákban már túl volt a katonai tábor minden veszélyen. A kár nagyságát, valamint a tűz okát nem tudták még eddig pontosan megállapítani. A katonai parancsnokság és a hatóság megindította a vizsgálatot. A kár körülbelül négy-öt millió koronára becsülhető. Néhány katona két leszerelendő tartalékost látott a barakknál kimenni, nincs kizárva, hogy ezek voltak a gyújtogatok. Nagyszabású geológiai kutatások Magyarországon Újabb szénteriiíeíeket fedeztek föl — Európa legnagyobb bauxitfelepe a Vértes- és Bakony- hegységben van — Ernszt Károly dr. osztálygeológus nyilatkozata a Prágai Magyar ! A Hírlap számára. iiri Budapest, augusztus 28. (Saját tudósitónktól.) A magyar kormány már három év óta kiterjedt geológiai kutatásokat végeztet az ország egyetlen kilátásom területén: a Dunántúlon. Az eddig végzett munkálatok és az elért eredmények anyagát Ernszt Károly dr., a m. kár. földtani intézet vezető osztálygeológusa a következőkben ismertette a Prágai iVIagyar Hírlap munkatársa előtt: — A kút: tások nagy apparátussal két irányban haladtak: újabb szénbázisok fölfedezésére és ércvidékek fölkutatására. Mindkét téren gazdag leletekre bukkantak geoló| gusaiuk. Az uj magyrr bányászat pedig bizoI nyára átalakító hatással lesz a földolgozó| iparra, amely a régi Magyarország nyersterJ melésére vau berendezve.- — A kutatások eredményeit a következőkben lehet összefoglalni: Szénvonalat ta1 láltak a Pilis-hegység egész dunamenti szakaszán, amely vonal szoros összefüggésben van az esztergomi bányaterülettel. Ez a- szénvonal túlnyomóan jóminőségü, nagykaló- riáju. Hasonlóm gazdag szénterületté lesz a pécsi bányavidék, amelyből messze kiágazó, nagy fölületü szénvonalat találtak. A mátrai szénkutatások eredménye is igen gazdag, de a vidék inkább kiskalóriáju szénvonalakat rejt magában. Abban az esetben tehát, ha a föltárások után a kitermelés rendszeresen megkezdődik, Magyarország nemcsak fedezheti teljes szénszükségletét, de jelentékeny exportra is gondolhat. — A legközelebbi idők nevezetes eseménye azonb: n a bauxitterületek kiaknázása lesz. A Bakony- és Vértes-hegységekben ugyanis óriási bauxitterületekre bukkantak. Az ásvány pedig annyira tiszta, hogy belőle az eddig talált légii, gyobb mennyiségű alumínium állft'h: tó elő. A föltárási munkálatok már előrehaladtak Malimba és Gánti községek közelében, ahol egyidejűin aluminiumgyárak is épülnek már. A gyártás megindulásával az .alumínium külkereskedelmi mérlegünk legnagyobb exportértékévé válik. — Párád vidékén, különösen Recsk község h táraiban arany-, ezüst- és rézereket fedezett föl a kutatás Az ércekről megállapítható. hogy folytatásai valamely mélyebbj ről húzódó gazdag hálózatnak és minőségük egyenlő értékű a Selmecbányd-vidéki nemes ércekével — Az ásványkutatások mellett egy an- I goi állami társaság is folytat az ország különböző helyein földgázkutatásokat, amire a kincstár kiaknázási engedélyt adott. Voltak fúrások már Debrecen és Kecskemét határában. A másik gázkutatás a Dunántúlon folyik, ott azonban azzal a mellékcéllal, hogy petróleumra is találjanak. Fúrást végeztek i már ezért Pécs közelében, Kurdcsibrákon és Budaién, amely helyeken 1500 méteres mélységig is lehatoltak. Legközelebb pedig Baján indulnak meg nagyobb kilátású fúrások földgázra. Radnay Oszkár. IV. Károly levele Rakovszky Istvánhoz Gratz Gusztáv előadása az interparlamentáris konferencián Bem, augusztus 28. A külpolitika parlamentáris ellenőrzésének kérdésénél az erre vonatkozó magyar alkotmányos rendelkezéseket Gratz Gusztáv dr. a következőkben ismertette: A régi magyar közjog értelmében a had- üzenés és békekötés joga a királyt illette. A magyar törvények megállapítják, hogy a király ezt a jogot a magyar nemzettel egyetértésben köteles gyakorolni. 1608:11. f.-c. elrendeli, hogy őfelsége nem léphet háborúba és nem hozhat be idegen katonai erőket az országba a magyar királyság tudomása és hozzájárulása nélkül. Ezt a rendelkezést későbbi törvények 1613-ban, 1618-ban, 1622- ben és 1956-ben újból megereősitették. A békekötés. jogáról szólva az 1536:1. t.-c. megállapítja, hogy a királynak semmiféle esetben nincs jogában békeszerződést kötni magyar tanácsosainak beleegyezése nélkül. Az 1546. és 1595. évi törvények ezt a rendelkezést megújítják. Az 1681 :IV, t.-c, elrendeli, hogy minden békeszerződés a magyar tanács bevonásával tárgyalandó és. kötendő, Az 1715 :XLÍ. t.-c. kimondja, hogy a békeszerződés kötése előtt a királynak tanácsot kell kérni hü és illetékes magyar alattvalóitól. Az 1920. évi alkotmány kihirdetéséig a légi magyar közjog szerint a helyzet a következő volt: Az 1867:XII. t.-c. értelmében a nemzetközi egyezményeket és békeszerződéseket be kellett nyújtani az országgyűlésnek és ngy ezekre az egyezményekre, mint a hadüzenés jogára nézve a miniszteri felelősség elve érvényesült. Gratz Gusztáv itt közbevetetíe, hogy néhai Károly király száműzetéséből sajátkezű levelet irt Rakovszky Istvánnak, a magyar nemzetgyűlés akkori elnökének, a levélben közli azt az elhatározását, hogy abban az esetben, ha visszaállítják a királyi hatalmat (mely most a jelen órákban még nincs törvényesen eltörölve), el fogja ismerni a nemzetnek azt a jogát, hogy a hadüzenés és a békekötés hatalmában osztozzék a királlyal. Az 1920:1. t.-c., mely a most érvényes alkotmányos rendelkezéseket tartalmazza, a tételt a következőképpen állítja be: „A had- üzenéshez vagy a hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazásához és a békekötéshez a nemzet előzetes hozzájárulása szükséges." A régi magyar közjog szerint a királyt illeti a nemzetközi egyezmények megkötésének joga, de ezek az egyezmények, amelyek a miniszteri felelősség alá esnek, az országgyűlés elé terjesztendők. Kivételt tettek min- ’denesetre a titkos diplomáciai szerződésekkel. Ami a külpolitika parlamentáris ellenőrzésére vonatkozó szabályokat, szokásokat és hagyományokat illeti, a helyzet ma az. hogy a nemzetgyűlés kebelében állandó bizottság működik. Ismerteti a bizottság ösz- szetételéí, szabályzatát és működését. A kormánynak joga — de nem kötelessége — a nemzetgyűlés elé terjeszteni a külpolitikára vonatkozó okmányokat. A kormány azonban ezzel az előjogával csupán korlátolt mértékben élt. Ahol még nincs vége a háborúnak XIII. Pertu barátaim A P. M. H. kiküldött tudósítójának riportja Macedónia, augusztus vége. Aki Macedóniában utazik, annak nagyon sok a tegeződő barátja, anélkül, hogy valami formaszerinti bruderschaftot inna velük, mert Macedóniában a benszülöttek mindenkit tegeznek és természetesen, őket is mindenki tegezi. Nem dicsekvés, valami saját külön népszerűséggel való büszkélkedés hát a fenti cim, de ebből az általános, nyilvános tegeződésből is kikivánkozik néhány olyan te-tu pajtásom, akik többek az átlagosnál. Ali Musztafa volt az első, akire a figyelmem fordult, a kumanovói bazár előtti egészen szabályosan szabálytalan térségen, Ali Musztafa nyolc éves kis ember, önálló iparos, kereskedő és vállalkozó, aki szó nélkül elébem rakta a cipőtisztító szerszámait magában foglaló ládácskát, megfogta a jobblábamat, rátette és aztán kérdezte: — Ugy-e, megtisztítsam efenditn a cipődet? Hát persze, hogy megtisztította, a kissé vánnyadt zsinórt kioldotta, zsebretette, újat fűzött be, azután dolga végeztével ajánlkozott, hogy megmutatja a „város" nevezetességeit". Nyolc éves és bár élnek a szülei, maga keresi meg ruházatát (egy szál kis, nadrág meg egy trikóing, a fején fez), a kenyerét is — hozzávaló hagymáját, péntekre egy darab ürühust és amellett szorgalmasan eljár a medreszébe is, ahol a Korán bölcsességeit és a talik írás kacskaringéit tanulja. Nagyon összebarátkoztunk és amikor egy csupor fagylaltot vettem neki a kis kocsiból, akkor megfogadta, hogy ha máskor is eljövök Kumanovóba, velem lesz egész nap, még ha hétszer hét pár cipőt kínálnának is pucolásra. A másik barátom a szkopljea pályaudvar második számú hordárja. A macedónba oltott berbernéger klasszikus megtestesítője, aki még csak szerbül is csak törve beszél, de a 60 kilós csomagommal úgy szaladgált há- om óra hosszat szállodáról-szállodára, mintha egy kis gallérdoboz lett volna a kezében. Macedóniai utazásom közben négyszer, vagy ötször érintettem Szopljét, a véletlen mindig összehozott bennünket. Amikor végleg elbúcsúztam Hadzsi barátomtól, megkérdeztem. miért ragaszkodott úgy hozzám. Hadzsi lobogó fekete szemei könnyben úsztak, — hangja reszketett, így rázta'ki húsos, nagy C-ain a szót: — Gospodine moj, nagyobb baksist is kaptam már, nehezebb koffert is cipeltem már, de még senki, soha, az életemben nem beszélt velem úgy, mint emberrel ... Te láttad meg először, hogy a szegény hamál is ember . . . A szkoplyei főutca végén, a nagy mecset tövében, a. hid előtti kis térségen, az utolsó ház sarkától a parányi bódéban berendezett „kávéházig" tizenhat cipőtisztító dobol a keféjével a ládán, napkeltétől sokkal tovább nyugtánál. Amikor én legelőször ezen a kis téren jártam, a nap még az álomtól bedagadt szemeit dörgölte a vár felett úszó ködrongyokkal, egyetlen egy ember ült csak a kis zsámolyán a ládika előtt. Megálltam, rendbehozattam magam és odaadtam egy tizdinárost. — Ne haragudj, uram, nem tudok visszaadni. M é g m a nem kerestem, nincs körül se senki, aki váltson. — Jól van, majd holnap, vagy holnapután ledolgozod a többit. De le ne tagadd! — Mash Allah! Éppen egy hét múlva kerültem vissza Szkopljébe, megint csak úgy hajnalban, hajnal előtt. Megyek a kis térre, ott mosolyog rám egy feketeképü fiú, bizalmasan integet a kefével, megállók, felteszem a cipőm. — Hát megismertél? — Nem emlékszem rád, goszpodúr. — Ejnye, szedtevedte, hát nem tiz dinárt adtam és igy tovább. •— Nekem, efendim, nem. Én téged nem láttalak soha. Elfut a méreg, káromkodom, nem is. az öt dinárért, de bosszant a hidegvérű szemtelensége, szidom a nemzetségét Fülöptől, Nagy Sándor apjától visszamenőleg és megállapítom, hogy alighanem az én saját ősöm volt az a bizonyos arannyal megrakott nagyfülü teherhordó, amelyben Fülöp any- nyira megbízott, de aki degencráltan magam bíztam e hős mavedónivadékban. Mikor a dühöm a kirobbanáshoz ért — Deus ex maclii- na — odajön egy másik, éppen olyan fekete; mosolygós képű óriás cs rám szól: — Öt dinároddal tartozom, uram, majd most megfizetem. Szkopljei cipötisztó körökben, mint excentrikus amerikai maecenást emlegetnek azóta bizonyosan. ; ' ~i j Augusztus 30 ; Péntek ; ..............J El sejéig az előfizetést :: meg kell újítanom :: Keserű szivar keserű füstje Egy ünnep tarka és lármás délutánján történt. % Leheletfinom íellegek libegtek a nap előtt, mint a lángvörös hajú nők kényes arca körül le- omló könnyű, habos fátylak. Bágyadt volt a nap lángolása, mert arany arcával már alkonyaira mosolygott az ősz felé baktató égi vándor. A fellegek szétoszló fátyolén eltévedt sugárkák hullottak a földre és a iák zörgő lombjai között bukdácsolva mint nagy, kerek aranyforintok estek a porba. A kórista egy sétáién pádon ült és keserű szivarfüsttel íömjénezett a délutáni unalom oltárán. Két sötét szemével a porban vibráló és szinte hangosan összepengő fénytallérokat bámulta. És míg az ünnep-délután boldog leventéi randevúra siettek és a tó fölé hajló szomorú füzek árnyékában csolnakáztak a drága-drága nővel, a .kórista a fénytallérok fölött elgomolygó szivarfüstben egy pillanatra meglátta az életét. A szivar kék karikái könnyű, hamar szét- íoszló kérdőjelekké szakadozva szálltak az ég felé. Mire jó hát a nap? A fény? A fellégek, fia messze szállnak? És lenn a porban, olcsó ebéd után, keserű szivarral mélázni ünnep üres délutánján? Csak ennyi az élet? Ülni egy rozoga, vén pádon szürke ruhában. A porban millió aranytallért látni, amelyeket nem lehet felkapkodni, zsebrerakni és otthon mohó kézzel számolgatni, vígan megcsörgetni . . . Csak ennyi? Várni az estére, a kétszavas szerepre. Átöltözni. Harmadik csengetésre sorbaállni, színpadra menni. Hátulsó sorban meghúzódni. És kifestett arcára mosolyt varázsolva száz és száz estén át énekelni, mintha a szív diktálná a ritmust: „Az őrgróf vízbe fűlt, az őrgróf vízbe íult“ . . . Csak ennyi? Selyemben, bársonyban, cifra aranykarddal ágálni, komplimentezni. Üres pohárból talmi pezsgőt inni, mámort színlelni zokogó szívvel és dámáknak bókolni, mosolyogni és soha-soha egy szót sem szólni! Némán cipelni a szavak nagyszerű lehetőségeit, míg mások, örökké mások tirádádnak előtted, oh ezerarcú fantom: közönség! Igen — csak ennyi. Igen: ez az élet. A taps mindig a másé, ezért kell élni. Dörgő tapsot fogadni. sohase menni a rivaldára, a függöny elé, a fénybe! Hiszen ha az utolsó sorból az utolsó- előttibe lépne, a rendező felírná és megbüntetné hogy holnap keserű szivarra se jusson . . Csak ennyi. Hónapos szobában, lehunyt szemekkel álmodni a nagy szerepről, dörgő tapsról, hasábos kritikákról, hírről, dicsőségről. Istenem, minden boldogságról, aminek eddig statisztáit színpadon és életben, ünnep délutánokon. * Két pillahunyás elborult percében, befelé csukló szavakkal, megkövült mimikával és béna gesztusokkal a kórista igy játszotta meg a legnagyszerűbb tragédia tragikus főszerepet: a szürke por robotjában végzete ellen lázadó embert: önmagát . . . Finta Zoltán. — (A komáromi nyugdíjasok mozgalma.) Komáromi tudósítónk táviratozza: A komáromi állami nyugdíjasok csoportja elhatározta, hogy . egyesül a vármegyei nyugdíjasok szervezetével és csatlakozik a pozsonyi központi nyugdijasszövetséghez. A komáromi csoport Zsmdehr Ferenc nyugalmazott törvényszéki elnököt nyerte meg az elnöki tisztségre. — (100-000 koronával megszökött egy bank- pénztáros.) Az egyik prágai nagybank pénztárosa hamisított csekk felhasználásával egy másik banknál 100.000 koronát vett fel, maid Gbcllben az oltani repülőgépállomáson egy repülőgépet bérelt amellyel Parisba szökött. \ rendőrség köröző levelet adott ki ellene.
