Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-09 / 180. (628.) szám

Szombat, augusztus 9. A nyelvkérdés rendezése Keletszlovesszkőn Prága, augusztus 8. Ismeretes az a tény, hogy a ruszin nyelven beszélő nép nemcsak az „autonóm" Ruszinszkó területén lakik, hanem elszórva, azonban igen jelentős számban található Zemplén, Sáros és Szepesmegyék északi ré­szein is. Ezeknek a ruszinoknak a sorsa egy­általán nem javult „felszabadulásuk" óta, mi­vel nemcsak, hogy ruszin iskolákat nem kapnak a tiszta ruszin falvak, hanem a hatóságok előtt nem használhatják nyel­vüket. Ismeretes tény az is, hogy hat év előtt, amidőn még Beszkid az optimizmus üvegén nézte a cseh-szlovák-ruszin testvérséget, úgy képzelte a helyzetet, hogy Ruszinszkó a fentebb emlitett megyéket is magába fog­lalja. A felszabadítás azonban vajmi kevés eredményt hozott úgy a szlovenszkói, va­lamint a ruszinszkói ruszinok részére s főleg a szlovenszkói ruszinok helyzete egyálta­lán nem mondható irigylésre méltónak. A szlovenszkói ruszinok ugyanolyan har­cot kénytelenek vívni nyelvi jogaikért, ami­lyenben nekünk, magyaroknak is részünk van. Az Eperjesen megjelenő Ruskoje Slovo most azt jelenti, hogy Ruman dr. nagyzsu­pán kötelező nyilatkozatot adott arra vo­natkozólag, hogy a ruszin községeket az is­kolaügyi minisztérium egy bizottsága fogja bejárni, amely a helyszínen megállapítja, hogy mely községben, milyen nyelven kell -tanítani. A zsupán gondoskodik arról is, hogy az összes rendeletek ruszin nyelven is kiadassanak. A katonai nyugdíjasok ''külföldi tartózkodása Prága, augusztus S. A nemzetvédelmi minisztérium a katonai nyugdija sok külföldi tartózkodásáról rendeletet adott ki, amelynek főbb rendelkezései a követke­zők: A katonai nyugdijilletményeknek külföldre való kifizetéséhez a nemzetvédelmi minisztérium engedélye szükséges. A minisztérium az illetmé­nyek külföldre való kifizetésébe csak abban az esetben egyezik bele, ha a nyugdíjas külföldi tar­tózkodása nem haladja meg ugyanazon évben a tet hetet (42 napot). Különleges esetekben a nem­zetvédelmi minisztérium megtagadhatja az illet­mények külföldre való fizetését azoknál a nyug­díjasoknál, akik gyakran és szabályszerűen tartóz­kodnak külföldön, vagy pedig azoknál, akik a nyugdijiiletmények külföldre való fizetésére vo­natkozó előírásokat elkerülik. A nyugdíjasok, ha külföldre utaznak, minden útnál kötelesek bejelen­teni a nemzetvédelmi minisztérium likvndaturáián az utazás napját s a külföldön való tartózkodás idejét. Ezenkívül minden naptári év végén kötele­sek beterjeszteni a nemzetvédelmi miniszterkim- hoz a katonai nyilvántartási hivatalnak az útlevél alapján kiállított nyilatkozatát, mely szerint a Vasárnap: ÖLVEDY LÁSZLÓ: A föld (vers). — GLIN és GREGORIÁN: Két ló. Francia irodalmi körökben — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: g. gy. (Paris). Francia irodalmi körökben nagy érdek­lődéssel várták két egyetemi tanárnak: Bé- dier és Haz-ardnak uj irodalomtörténetét. Ez a rnü Histoire de la Littérature Frangaise cí­men már teljesen elkészült és ezzel a fran­cia irodalomtörténet egy igen ügyesen szer­kesztett, modern, tudományos kézikönyvvel gazdagodott. A két szerző közül Bédier a francia irodalomtörténet régibb, liazard pe­dig annak njabb korszakával foglalkozott. Hazard Pál a Sorbonne-on az Összehasonlító irodalomtörténet tanára, egyike a francia tu­dományos élet legrokonszenvesebb tagjai­nak. Aránylag fiatal ember, aki mögött azon­ban már nagy tudományos múlt áll. Mint az összehasonlító irodalomtörténetnek tanára, a latin és angolszász irodalmakon kiviil, 11a- zárd egyik legalaposabb ismerője a német irodalomnak is. Az irodalmak egymásközti hatásának vizsgálata vezette rá Hnzard-ot a magyar irodalommal való foglalkozásra. A Sorbonne-nak ez a fiatal és nagytehetségii professzora nagy érdeklődéssel viseltetik a magyar irodalmi törekvések iránt és a Sor­bonne-on tanul/) magyar diákokat, vagy a Franciaországban megforduló magyar pro­fesszorokat mindig a legnagyobb készséggel segítette irodalmi törekvéseikben. Akiknek nyugdíjas a lefolyt évben nem tartózkodott hat hétnél (42 napnál) több ideig külföldön a nemzet- védelmi minisztérium külön engedélye nélkül. A hat hétnél több ideig tartó külföldi tartózkodás esetén a nyugdijilletmények (kegyéijak) kifizeté­sét csak külön kérvényre engedélyezi a nemzet- védelmi minisztérium. A kérvényben meg kell okolni, hogy mi teszi szükségessé a huzamosabb külföldi tartózkodást. Az 1923 január 1 után esz­közölt nyugdijilletmények külföldre való fizetésé­nél a drágasági pótlék folyósítását csak kivételes esetekben (súlyos betegség, baleset stb.) engedi meg a minisztérium, de ezt csak akkor, ha a kül­földi tartózkodás nem tart három hónapnál tovább üasif werekecfés a feelnradi skispstináSaan Belgrád, augusztus 8. A szkupstina mai ülésén egy bosnyák radikális képviselő éles hangon támadta meg a Davidovies-kormány tagjait, mire a kormánypárt és az ellenzék között heves szó- harcra került a sor. Davidcvics miniszterelnök védelmébe vette a megtámadott minisztereket, ami njabb viharos jelenetekre és végűi is tettlegesség re vezetett. Mikor Srskics dr. volt belügyminiszter szólásra emelkedett, hogy Petrovics jelenlegi belügyminiszter vádjait visszautasítsa, aki szerint a radikális kormány DéJszerhiában az ott tanyázó rablók üldözése közben gyermekeket és asszonyo­kat is meggyiíkohatott, a klerikális párt és a Rád les-párt több tagja körülvette Srsklcset. Dodics radikális képviselő szorongatott pártbarátja segítségére sietett és Zebot klerikális képviselőt fojto­gatni kezdte. Erre általános verekedés kezdődött, amelynek elfajulását csupán a két tábor mérsé­keltebb elemeinek sikerült megakadályozni. Az ülést azonnal félbeszakították és csupán hosszabb szünet után kezdték meg újból a kormánynyilatkozat felett a vitát. páris, augusztus 8. A Malin 'londoni értesülése szerint Her- rioit kijelentette Maodonaldmalk, hogy Franciaország mindaddig nem üríti ki a Ruhrvidéket, míg Németország be nem bizonyítja, hogy a lefegyverzést végrehaj­totta. A lap úgy tuidfja, hogy a németek a kato­nai ellenőrzést bizonyos feltételekkel kívánnák korlátozni. így például azt akarják, (hogy az ellenőrzést előzetesen jelentőé be s az csu­pán azokra az intézményekre vonatkozzék, amelyeket a németek megjelölnek. A Daily Mail francia forrásból úgy ér­tesül, hogy a szövetséges pénzügyminiszterek párisi konferenciáján, amelynek gondolatát Lon­donban különösen az olaszok propagálják, Mussolini is részt vesz. Lehetséges, hogy e konferencia záróülésén Macdonald is megjelenik. Amsterdamban fan a Palma dl Jac@p®-iiép Kovács Béla dr, feltétel nélkül hajlandó a nagyértékü képet átadni a magyar kormánynak Budapest, augusztus 8. (Budapesti szerkesztösgünk telefonjelen­tése). A Palma di Jacopo-kép ügyében, mely európai szenzációvá nőtte ki magát, szenzá­ciós fordulat következett be. Az ügyészség- Markó-utcai fogházában lévő Kovács Béla dr. ügyvéd ma délelőtt tizen­egy órakor kihallgatáson jelentkezett a vizsgálóbírónál, aki előtt kijelentette, hogy minden feltétel nélkül hajlandó elárulni a kép rejtekhelyét és azt hajlandó a magyar kormánynak átszolgálíatni. Ezután jegyző­könyvbe mondta, hogy a kép a következő helyen van letétbe helyezve: Central Pamy Credit- und fíandels-A.-G. Amsterdam Ilee- ren Nracht 270. Egyúttal fölhatalmazta a magyar kormány képviselőit arra, hogy a képet átvegyék és Budapestre szállítsák. Valószinü, hogy a kincstár Kovács Béla dr. költségeinek jelentős részét magára fogja vállalni. A vizsgálóbíró jelentést tett Kovács vallomásáról a külügyminisztériumnak és a pénzügyminiszternek. A külügyminisztérium nyomban megtette az amsterdami magyar külképviseleti hatóságnál az intézkedést a kép visszaszerzésére és Magyarországba való szállítására. Egy órával később újabb szenzációs for­dulat következett be. A külügyminisztérium távirati értesítést kapott az amsterdami magyar követségtől, amelyben bejelentik, hogy a Palma di ja- ccpó-kép rejtekhelyének tulajdonosa teg­nap este önként megjelent a követségen és közölte, hogy a kép nála van letétbe helyezve. Azt hiszik, hogy most már sikerült pontot- tenni a kalandos utat megjárt kép ügyében. Kovács Béla dr. kérte a vizsgálóbirótól sza- badlábrahelyezését. Eddig nem történt dön­tés. Valószinü azonban, hogy az ügyészség visszavonja vádinditványát és ennek követ­keztében Kovács Béla dr. rövidesen — előre­láthatóan még ezen a héten — szabadlábra kerül. Illetékes helyen az Esti Kurír munkatár­sának kijelentették, hogy annak ellenére, hogy Kovács fölfedte a kép rejtekhelyét, a bűnvádi eljárás tovább folyik ellene és a vádtanácsi tárgyalást valószínűen már holnap megtartják. alkalmuk volt a Rue de Bac-beli intim sza­lonban megfordulni, azok még. inkább tudják értékelni Hazard professzor komoly és kel­lemes egyéniségét, amelytől távol van min­den tudományos egyoldalúság és aki a tudo­mányt eleven kapcsolatba tudja hozni a mo­dern élet minden megnyilvánulásával. Külö­nösen kedves emlékek fűződnek ennek a kis szalonnak csütörtöki teáihoz, amelyeket egy nagymtiveltségü és szépségű háziasszonynak társalgása tesz kellemessé. Hazard professzor két évvel ezelőtt Olaszországban járt, ahon­nan egy szép könyvvel tért haza az olasz fascizmusról, tavaly Amerika egyetemei hív­ták őt meg előadások tartására. Hazard professzor kitűnő irodaiomtörté- n<#i kézikönyvében akadt egy kis elírás. Nem jelentékeny, de mégis halálát okozta egy igen tehetséges és nagyon rokonszenves fia­tal francia Írónak: Henri-Jacquesnak. A pro­fesszor, fölemlítve Henri-Jacques „Hősi szim­fóniák" cimü költeményét, amellyel irodalmi dijat nyert, a fiatal irót ellhantolja. Henri- Jacques az egyik szerkesztőség Íróasztala mellett némi meglepetéssel értesült korai ha­láláról éppen akkor, amikor pár „posthumus" munkájának tervéről tárgyalt egy kiadóval. Ezek közül az egyik „La Maison au Bord du Sablc" címmel már meg is jelent. Egy külö­nös, kísérteties történet ez, amely a breton tengerpart egy magányos .sziklaházában ját­szódik le. Egy fiatalember megismerkedik és halálos szerelemre gyullad egy gyönyörű alakú nő iránt, aki azonban csak este, sötét­ben mutatkozik. A regénynek egy másik alakja egy titokzatos és félelmetes kapitány, aki viszont csak nappal látható. A két sze­mély egy és ugyanaz. Valamikor féltékeny­ségből a nő arcát levitriolozták, ezért vette föl nappal egy mord katona maszkját. Mire a titok kiderül, clfoszlik a szerelem. Henri-, Jacqucs váltig állította előttünk, hogy a tör­ténet női alakja nem tiszta képzelet müve. Különben Henri-Jacques-nak is volt ösz- szeköttetése a mi irodalmi életünkkel. A há­ború előtt Bánffy Miklós gróf elő akarta adatni a Bánk Bánt, Erkel klasszikus operá­ját a párisi Operaházban. Az erre vonatkozó tárgyalások már nagyon előrehaladottak vol­tak. Minden elő volt már készítve, amikor közbejött a háború. Henri-Jacques Erkelről és a magyar zenéről irt egy munkát, amely kefelenyomatban már készen is állott. Tíz eve ennek. A kefelenyomat egy példánya ma is meg van Henri-Jacques-nál. Vájjon nem volna-e érdemes és lehetséges ezt a könyvet föléleszteni? Abból az alkalomból, hogy Henri-Jacqest még életében eltemették, Léon Treicli az Eclair-ben fölemlít pár irodalmi álhalálesetet. Egyizben az egyik vidéki francia lap Francis James-nek, az elvonulva élő, primitiveskedő nagy francia katolikus költőnek halálhírét költötte. Parisban óriási volt a megdöbbenés. Arthur Meyer, a Gaulois nemrég meghalt szerkesztője a következő táviratot küldte: „Egy lap halála hírét hozza. Bár nem hiszek benne, kérném ezt megerősíteni." Egy másik francia irót, a negyvenes években népszerű Karrt, szintén még életében kivégeztek. En­nek másnapján egy barátjával találkozott a boulevardokon, aki nem győzött eléggé cso­dálkozni, hogy nem halt meg, amire Karr igy felelt: „Hát ez bizony már igy van... Teg­nap meghaltam, de ma már jobban érzem magam." Ezek' után ne is csodálkozzunk azon, hogy hasonló eset történt Mark Twain- nel, a híres amerikai humoristával is. Amikor ez a New York Héráid utján értesült halálá­ról, a következő táviratot küldte a szerkesz­tőségnek: „Azt hiszem, halálom Ilire túlzott. Szívélyes üdvözlettel.. Amióta Renée Dunán a Le Brigand Mongrc cimü könyvében a bakonyi rablóro­Két megjegyzés Prága, augusztus 8. „A Magas Tátra ugy-e bár még az Önök bir­tokában van?" — kérdezte a közelmúltban Her- riot francia miniszterelnök egy budapesti újság­írótól, aki a francia államférfi helyett jött zavarba erre a kérdésre. Valóban, a békeszerződések meg­kötése óta hat esztendő múlt el s ez a hat év ta­lán még a békeszerződések tagadhatatlanul súlyos politikai leckéiének megtanulására is elegendő volt. Legalább is úgy hihettük, hogy akik Európa sorsát intézik, azok a történelem eddig legfonto­sabb segédtudományát, a geográfiát jól ismerik. Tévedtünk. Legutóbb a népszövetség két funkcio­náriusa járt Prágában, akik közül az egyik a do­log kevéssé fontos voltának tudatában megjegyez­te, hogy értesülése szerint Kassa Lengyelország­hoz tartozik. Nem kételkedünk benne, hogy mind­két esetben jóhiszemű emberekről volt szó, de felvetjük a kérdést: lehet-e mindaddig megértés­ről, kibékülésről és a népek együttm üköd és érői beszélni, amíg a nagy politika intézői az agyonkrn- zott Középeurópa legalapvetőbb történelmi és terü­leti tényeit sem ismerik? Ausztriáról mondották, hogy nem tanul és nem felejt semmit; mi azt kí­vánjuk Európa mai hatalmasainak, hogy tanulja­nak és tanuljanak meg — felejteni. © Marx dr. német birodalmi kancellár és Stre- semann külügyminiszter tegnap délután fél négy­kor meglátogatták a Hydepark-hotelban Herriot francia miniszterelnököt . . . 1914 augusztusa óta Franciaország és Németország hivatalos képvise­lői nem adtak sokat az udvariasság külsőségeire. Tíz évnek — s milyen tiz évnek! — keltett elmúl­nia, amig a két nagy nép képviselői nem is lé­nyegbevágó udvariassági aktusokkal tisztelték meg egymást. A francia és német sajtó sietve ál­lapítja meg, hogy a két áliamférfiu találkozása tisztára formaság, politikai kérdésekről nem esett szó közöttük s jövendő viselkedésüket ez a talál­kozás nem befolyásolhatja. És mégis — Gémiá­ban a francia és német delegátusok a magánérirrt- kezésnek még a látszatát is óvatosan kerülték. Talán, sőt valószínűen, nem más e találkozás egyszerű udvariassági fénynél — de mi már meg­tanultuk, hogy az udvariasság ímponderabiMája az első pillér a nézeteltérések mély folyama felett készülő hidhoz. S ez a hid egyszer talán mégis elkészül . . . —ó— »♦♦♦♦»♦♦♦«> »©»»»» »»»»»»»»»»»♦♦»>♦»»♦♦»»♦♦ ©»»»»♦<>♦ Felesége szemeláttára beugrott a Szajnába Páris, augusztus 8. Moel doktor tragikus formában vetett véget életének. Feleségével a Szajna hidján kocsizott át, mikor hirtelen kezébe adta esernyőjét, leugrott a kocsiról, odarohant a korláthoz és bevetette magát a folyóba. Mentési kísérlet nem vezetett ered­ményre. Egy negyedórával később mint hullát húzták ki a vízből. Felesége a rend­őrségen kijelentette, hogy férje tettét afe­letti bánatában követte el, mert egyetlen leánya hirtelen elhalt. Moel doktor 38 éves volt és Paris legelőkelőbb negyedében prak­tizált. mantikát és Effreázy Ida hercegnő elrémitö alakját bevitte a francia irodalomtörténetbe, azóta megérdemli, hogy a magyar közönség az írónő működését állandóan figyelemmel kisérje. Alig, hogy ezt a Grand Guignol-re- gényét befejezte, egy njabb regény megje­lenését hirdeti. Ez alkalommal megkegyelmez Magyarországnak és nem akaszt föl több embert a Bakony titokzatos fáira. Ezúttal egy szatirikus regényt igér „Le Prix Lacom- byne" címen. Az utóbbi időben Franciaor­szágban nyakra-főre adogattak és alapítot­tak irodalmi dijakat, ami lassanként olyan ragályos divattá lett, mint az, hogy minden valamirevaló francia színésznő, akinek a neve keveset szerepelt a lapokban, szükségesnek találta, hogy időnként egy-egy gyémántgyű­rűt, vagy gyöngynyakéket veszítsen el. (Jeanne Marnac, a népszerű francia díva, miután fenti ékszertárgyait elszórta, tegnap az autóját vesztette el.) Az irodalmi dijak alapítása is valóságos snobizmussá vált. Ta­valy például nagy botrányt okozott az, hogy egy dúsgazdag amatőr a névtelenség mögé rejtőzve, egy tizezerfrankos dijat adományo­zott és gondoskodott arról, hogy a zsűri tag­jai bőséges honorárium ellenében az ő saját művének juttassák az első dijat. Renée Dunán uj regényében most ezt a díjalapítás! lázat és az ártatlan közönség naiv lelkesedését gúnyolja ki. Az egész nagy irodalmi köztár­saság forrongásban van és izgatottan várja, hogy kinek fog jutni a nagy díj. Saphir Se- phora, a keleti hajadon, vagy pedig Phalsar Leonia, a coctailivó nőnek? A győztesre fo­gadások történnek, totalizatőri állítanak föl, külön pénzügyi érdekeltségek alakulnak stb. Reméljük, hogy az írónőnek ezzel a regényé­vel is nagy sikere lesz. A francia Akadémia egyébként a ma­gyarországi francia iskolák alapjának javára ezer frankot utalványozott ki. ÜL Nnssoiini is rfózftesz a párisi Konferencián

Next

/
Thumbnails
Contents