Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-08 / 179. (627.) szám

vt Péntek, augusztus 8. Az államvasutak deficitje Prága, augusztus 7. iA Lid. Listy vezércikkében az ál'lamvasut gazdálkodásának kereskedelmi mérlegéről, amely óriási deficiteket tüntet föl, ir. A há­borús gazdálkodás tönkretette a vasutakat — Írja — s a köztársaság igen szomorú álla­potban vette át úgy a vonalakat, mint a ko­csi- és mozdonyparkot. A vasút igazgatás azzal követte el az első hibákat, hogy az uj állam földrajzi alakulata által köve­telt vonalak építéséhez nem fogott hozzá. Az egész vasúti apparátusra ráfeküdt a megrövidített munkaidőn kívül ja szocialista dogmáknak összes vívmánya, amely a hivatalnokosztályt is proletarizálta. A vasntügy ezután a pártérdekek szo­morú küzdőtere lett, amelyen az erkölcs tel­jesen leromlott, mint az a számtalan pana­mából is kitűnik. Javulásra csak úgy van kilátás, ha az ál­lam hozzálát ahhoz, hogy a polgárok erköl­csei kellő neveléssel javíttassanak s kiküszö- böltetik az a rendszer, hogy az alkalmazottak fölvételét pártállásuktól teszik függővé. Ugyancsak igen káros hatással van a vasutakra az bürokratizmus, amelyet a vas­iaknak úgynevezett kereskedelmi alapra való helyezése sem küszöbölt ki. A kereske­delmi alap nem csupán a kettős könyvvitelt jelenti, hanem a szellemet is. Eddig nem vál­tozott meg a bürokrata szellem, amely al­sóbbrendű munkák végzésére jogi doktoro­kat alkalmaz csekély fizetéssel, inig a fele­lősségteljes állásokban most is gyakran lá­tunk képzettség- és tehetségnélküli szemé­lyeket. Bizonytalan időre elnapolták a huszti talpfapanama főtárgyalását Terhelő tanú, aki a vádlottakat meg akarja zsarolni —■ A Prágai Magyar Hirlap tudósítójától — Huszt, augusztus 7. Hétfőn folytatta a huszti törvényszék a talpí'apanatna pőrének a múlt héten félbe­szakított tárgyalását. Antal Miklós korona­tanú visszavonta a vizsgálóbíró előtt tett terhelő vallomást. Elmondotta, hogy vallo­mását Rík Engelbert erdőtiszt eszelte ki és ő azért vállalkozott annak elmondására, mert Rik ennek fejében azt ígérte neki, hogy kincstári földhöz, házhoz és erdővédi álláshoz juttatja. A por másik koronatanúja, Eriedmann Dávid most js terhelőén vallott. A védelem azonban beigazolta, hogy a vád­lottak a tanú ellen zsarolás miatt bűnvádi feljelentést tettek. Eriedmann ugyanis a vizs­gálat elején fölkereste Ábrahamovits Ger­gely vádlott feleségét és ezer koronát kért tőle azért, hogy kedvezően valljon férjére. Az asszonyt azzal fenyegette meg, hogy ab­ban az esetben, ha a kért pénzt nem adja át, férjét még jobban befeketiti. A védelem ezenfelül öt tanút nevezett be annak igazo­lására, hogy Friedmann a vádlottaktól a mai főtárgyalás megkezdése előtt ötezer koronát kért. Érdekes, hogy az ügyészség a Fried- mami ellen zsarolás miatt megindítani kért Budapest, augusztus 7. A kassai rendőrigazgatóság ráirt a kas­sai városi tanácsra, hogy hordássá el a hon­védszobor talapzatát is, mert a Habsburgok­ra emlékeztet. A bölcs rendőrigazgatóság el­felejtette, hogy a honvédeknek legfeljebb annyi közük lehetett a Habsburgokhoz, hogy ellenük harcoltak. A kassai városi tanács megtagadta a kérés teljesítését, mire a rend­őrség újból átirt a tanácsnak és követelte különbeni következmények terhe alatt a szobortalapzat eltávolítását. Ez az esemény nem maradt meg a köztársaság falai között, hanem mind szélesebb körökben keltett nagy és élénk feltűnést és kezdi európai kultur- botránnyá kinőni magát. A cseh lapokban állandóan jelentek meg sugalmazott cikkek arról, hogy a prágai kormány föl fogja szó­lítani a magyar kormányt arra, hogy a szlo- venszkói „irredenta44 emlékművet szállítsa el Magyarországba. Ez azonban nem történt meg, hanem a eseti-szlovák kormány úgy akar megszabadulni mindentől, ami a múlt­ra emlékeztetheti, mint a kassai honvédszo­bor ügyében történt. Nem volt elég a szobor lerombolása, még a talapzatot is el akarják liordatni. A szobor-ügyben illetékes helyen a következő felvilágosításokat adták: — Az utódállamok területén levő ki­sebbségi szobor és műkincsek sorsa nem le­het kérdéses, azokról a békeszerződés alap­ián történt gondoskodás. Eszerint a népszö­vetség közvetlen védelme alá tartoznak az összes kisebbségek és a velük vonatkozású kulturtényeik. Hogy aztán a népszövetség mégse tudta megakadályozni a múltban tör­Kassa, augusztus 7. A városi tanács keddi ülésén is szóba került a szobor-ügy, A jogügyi bizottság megállapította, hogy a rendőrség állásfoglalása téves, mert az 1848 —49-iki szabadságharc nemcsak a magyar népnek, de a szlovák népnek is a küzdelme volt az osztrák elnyomatás ellen. Azt is meg­állapítja a jogügyi bizottság, hogy a rend- törvény nem ad felhatalmazást arra, hogy az alapzatot a város költségére bárkinek is el lehetne távolítani. A közmunkaügyi bi­bünvádi eljárást a nyomozás mellőzésével megszüntette. A bíróság nem eskette meg a tanút. Miksicsek cseh erdész úgy vallott, hogy Eriedmann őt is felkereste és azt mondta, hogy kétezer korona és detektivl állás ellenében hajlandó a vádlottak ellen terhelő vallomást tenni. Több jelentéktelen tanú kihallgatása után a törvényszék a tár­gyalást bizonytalan időre elnapolta. térit és az egész kulturvilág kárát okozó rombolásokat, ezzel a kérdés még nem lett elintézve, de kizárólag az illető kisebbség peres ügyét képezi. — Nyilt titok, hogy valóban érkeztek annak idején a magyar kormányhoz felhívá­sok az elcsatolt területi szobrok és egyéb, különösen történelmi emlékművek leszerel- tetése és elszállíttatása dolgában. így első­nek a cseh-szlovák kormány tett sürgős ajánlatot a Mária Terézia-szobor tönkrezu- zásakor arra, hogy szállítsuk a magyar tria­noni határok mögé a pozsonyi Petőfi-szob- rot, mert az uralkodó izgalmak közepette nem akadályozhatna meg egy Petőfi-szobor elleni merényletet se. A kormány azonban szigorúan kellett, hogy ragaszkodjék a béke- szerződések pontjaihoz és nem vállalhatta az elcsatolt magyarság ügyvédeimét semmiféle formában, mert a kisebbségek a nemzetek legfelső fórumának közvetlen védelme alá tartoznak. — A kassai szobor-ügy esetében is ugyanaz a helyzet. A nagy sérelemre orvos­lást a népszövetségnél kell keresni, ami a jelen esetben annál könnyebb, mivel a szo­bor körül támadt botrányban a magyarság-mellett a szlovákság is meg van támadva kulturlételében, másrészt ez a legújabb kul- turincidens nagyobb hullámokat vet, mint amekkorára ternpirozták a botrányrendezők. Kassa városnak kötelessége tehát a legeré­lyesebben védekezni a támadás ellen, külö­nösen most, hogy az ügy már a világ nyil­vánossága előtt folyik le. Radnay Oszkár. zottság javasolja, hogy az alapzatot ültes­sék körül felfutó virággal, tetejére helyez­tessék el egy szép virágváza és a föliratokat vagy kaparják le vagy viaszkkal tüntessék el­Schuster János keresztényszociális ta­nácstag elfogadja a virágokkal való körül- ültetést, de ellene van mindenféle íöliratbe- tömési vagy lekaparás! műveletnek. A ta­nács ilyen értelemben határozott, majd folyó ügyeket tárgyalt. A P. M. H. sajtópere a nyitrai törvényszék előtt — A Prágai Magyar Hirlap tudósítójától — Nyitra, augusztus 7. A Reggel című kormánylapban tavaly ápprilisban egy szennyeshangu cikk jelent meg, amelyben Wajdits Béla hírlapíró, aki a Károlyi-forradalom idejében Győr város kor­mánybiztosa volt, minősíthetetlen támadás­ban részesítette a Prágai Magyar Hirlap szerkesztőségének tagjait. A cikk miatt a Prágai Magyar Hirlap szerkesztőségének tagjai sajtópert indítottak Wajdits ellen. A pörnek tegnap volt a tárgyalása és az már az uj sajtótörvény rendelkezései. szerint folyt le. Mészáros elnök kérdésére a vád­lott elmondotta, hogy politikai cikkek. írása miatt három ízben összesen tizenhárom heti fogházra Ítélték. A Károlyi-kormány, illetve a kommunizmus bukása után Magyarorszá­gon lazítással és lázadással vádolták, azon­ban az eljárást tizhavi vizsgálati fogság után megszüntették ellene. Az elnök felszó­lította a feleket, hogy az uj törvény rendel­kezései értelmében igyekezzenek az ügyet békésen elintézni. Wajdits azonban gondol­kodás nélkül kijelentette, hogy ö nem egyez­kedik, nem igazit helyre és nem hajlandó bo­csánatot kérni. A főtárgyalást rövidesen ki­tűzik és arra megidézik a Reggel felelős szerkesztőjét és tulajdonosát js. Egyre erősödnek a súrlódások Lengyelország és Oroszország között — A P. M. H. eredeti tudósítása — Varsó, augusztus 7. Az orO’Szdengyel viszony papról napra egyre jobban elmérgesedik. Mint tegnap je­lentettük, a lengyel kütógymimszterhiim eré­lyes hangú jegyzéket intézett Szovjet-Orosz- ország varsói követéhez, amelyben a Lenm- gradban letartóztatott lengyel állami tiszt­viselő 'haladéktalan szabadtonibocsárjtását kö­veteli. A szovjetkormány erre a jegyzékre miinidimáí'g nem válaszolt, ezzel szemben a bandaharco’ic az orosz-lengyel határon válto­zatlan hevességgel tartanak. A szovjetkor- má'ny nemi is csinál titkot abból a szándéká­ból, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő Lengyelországban az amúgy is erős kommu­nista' mozgalmat még jobban szítsa s a moszk­vai Internacionálé éppen a napokban intézett felszólításit a lengyel kommunistákhoz, amelyben a proletárdiktatúra mielőbbi kikiál­tását a lengyel munkások kö teless égévé teszi. A varsói rendőrség fokozott óvintézke­déseket léptetett életbe s a tegnapi nap folyamán az orosz kereskedelmi bizottság két tagját letartóztatta. A városi tanács nem hajlandó elhordatni a talapzatot A Kassai ltonvédssotoor - boírény a világ tíélüszéKe elé Kerül A kassai városi tanács nem deferál a rendőrigazgatóságnak Szombat; g. gy.: Francia irodalmi körökben. Vasárnap: ÖLVEDY LÁSZLÓ: A főid (vers). — CILIN és GREGORIÁN: Két ló. Bubus , A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Péterfy Tamás. • Kanalanként szedte be a prédikációt Benkő Lajos, a fiatal református lelkész. A gyümölcsös kertben előbb sétált, azután leült a padra, az árpávalérő almafa alá. Pontosan elkészült a beszédjeire. Második esztendeje választották meg Bardocra, de még minden vasárnap uj bibiliamagyarázatot készített. Amint elmélyedve olvas, magol, valaki jól hátba vágta a fiatal papot.., Es kacag, hogy esetig az öreg papiak sima kőfaláról vissza a hangja, mintha ketten nevetnének egy­szerre. De Bubus?!,.. — Tizennégyéves, fiatal leányka, való­ságos barna k,<x sá*ka ugrál a komoly ifjú mögött édes kacagással. Nem is válaszol, csak nevet. — Mit mondanának erre Budapesten? A leányka hátra.veti a fejét dacosan és megfelel: — Azt mondanák szép budapesti ma­gyarsággal, hogy: megint rájött a raplf!? •— és újra nevetett a virgonc gyerek, körültán­colva a szent embert és nem hiába, mert is­mét suppant kis kacsója az ifjú tiszteletén hátán. — Verekedni jött? — kérdezi Benkő. — Nem, hanem előadást tartok a buda­pesti magyar nyelvből! Ide figyeljen; öreg! — Az öreget a tudásomnak címezte? Nemde? ... — Dehogy a tudásának! Csak nem kép­zeli tudósnak magát, aki leckét tanul? ,.. — Babus! — No, igy! és nem Bubuska többé, mert Pesten az ötödik felsőben már kisasszonyok vagyunk! — Bubuska! — bosszantja az ifjú lelkész. De alig, hogy kiejti a tavalyi kicsinyitős megszólítást, a fürge rnőkuska oly ügyesen vágja harmadszor is hátba, hogy a suppanása visszhangzik az öreg papiak oldalfaláról és nevet a pajzán gyerek, mert neki ez nemcsak tetszett, hanem valójában jólesett... Az ele­ven ördögnek most papverés a gyerekes vá­gya ... Azért suppogtatja az ifjú lelkész há­tát... Vagy talán más valami bántja?!... Benkő tiltakozik komolyan, de Bubus nem veszi figyelembe az ifjú lelkipásztor nyomatékos kifejezéseit. Maga prédikáljon a templomban, a hí­veknek. Tőlem pedig tanuljon, művelődjön, mert ráfér ... — Ejnye, be jó!... —- De még milyen jó! Figyeljen csak! Pesten a labdarugót hogy hívják? — Futballista... —- Dehogy!... ÍSlozi! — és kacag az édes Bubus. Hát a színházat? — Teátrum .,. — Dehogy... Mozi!!!... Es a gyermek orrát? ... — Orrocska... « •— Dehogy!... Nóziü!... Es a cigaretta. tartót? ... Az ifjú lelkész nem felel, — Dóziü — vágja rá Bubus. — Ez a pesti nyelv! A labdarugó: Slozi, a színház: mozi, a gyermek orra: nózl, a szelence: dózi!... Hát az adósságot hogy kérik Pes­ten? — Végrehajtóval. — Dehogy! Azt mondják, hogy fizu! Ez pesti nyelv. Még a sárga kínai ember is meg­érti ezt a világnyelvet!... — Bubus! Jere ebédelni! — szól át a ta­ni tóék kertjéből Pista, a Bubus öccse. —- Jövök! — és nagyhitelen ismét há­tába üti az ifjú lelkészt Dózsa Ilka kisasz- szony nagy suppantással. A szent ember tiltakozik kegyeletes sza­vakkal, de a kis ördögpozdorja meg nem ja­vul. A kertajtón átlép és otthon van, de visz- szaszól a paphoz: — Csak tanuljon, csak legyen szorgal­mas, fiatalember! Aztán egyest kap az osz­tályzatnál!... — Jó étvágyat, Bu-bus-ka!... — és ezt gúnyosan mondta Benkő Lajos. — Az asztalnál majd viszont kívánom!... — de ezt már a csűrből kiáltotta vissza s beszélgettek a testvérek, amíg előjöttek a hosszú udvaron. — Helytelenül viselkedek Ilka! — veti szemére a tízéves Pista gyerek, a tanító ur gimnázista fia. — Nem tudod, hogy miért vágtam hátba!?... — Nem én ,,, — Azt mondotta tegnap az édesapám­nak, hogy én papnő leszek!... — No, de ilyet!?.., csodálkozik Pista.' — Hogy a templomban, a vénasszonyok elé, az első székbe ülök!... — Megkcrgült? ... — Hogy a bibliaolvasáskor én állóik föl legelőbb... — Oh, a kolontos!... _No, hát ezért vágtam hátba, négyszer a szent férfiút!... Most már érted?!... — De mennyire!... — bizonygat a Pista gyerek. Aztán a tanítónő asszony elküldi Pistát, hogy hívja ebédelni Benkő Lajos fiatal tisz­teletest, aki náluk kosztok mert legényember még, Ebédelnek és nem történik semmi kü­lönös az ebéd alatt, csupán a Pista gyerek elszólja egyszer a gondolatát: — Te, Bubuska, úgy fogod azt a kanalat, mint egy vén papné ... Általános nevetés, mosolygás. Ilka bele­pirul még inkább a kacagástól. Benkő pap nagyot nyel és bölcsen hallgat. Ezekkel a gyermekekkel nem jó kikezdeni, mert jól ne­velt apróságok, de — gyermekek!... Eltelt a nyári szünidő. A gyermekek ta­nulni mentek a városba. Dózsa tanító ur la­kásától ötpercnyire van az iskola. Nem hal­latszik onnan ide a falusi gyermekek zsivaja. Szinte bántó csöndesség van a házban, amióta elment a két gyermek. Pista nem da­lol és Bubus kacagását sem veri vissza az öreg papiak sima kőfala. Bubus nem is jön haza jövő nyárig, mert Budapest messze van ... És mégis hazajött. Koporsóban hozták. Mellhártyagyulladás ölte meg a pajzán leány­kát és kiszenvedett rövidesen, a családi haj­léktól messze, távol... Olyan szép a falusi temetés ... Karon viszik a koporsót, hat legény, hat leány fők váltva... A gyászmenet élén a tanítók tizen- kéttagú énekkara busán zengi a gyönyörű temetési éneket: „Virágszál-koromban életem elmulék. Gyászos koporsómba ime bévonulék .. Benkő pap, a fiatal, jeles szónok bucsuz­tatót mond. Azaz, csak mondana __ mert bele zokog a gyönyörű, szép szavakba. A férfi akarata, a hit ereje, minden, minden ke­vés volt arra, hogy dpalástolja az élet ka- cagva-siró emlékeit — Zokogó pap temette a pajzán Bubuskát...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents