Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-07 / 178. (626.) szám

Csütörtök, augusztus 7. Szenzációs fordulat a Palma di jacopo-kép ügyében Budapest, augusztus 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- • Jelentése.) A Palima di Jacopo-kép ügye — amiről annak ideáén a Prágai Magyar Hírlap is megemlékezett — egyre ngyobb port ver föl. A budaipesti lapok mindegyike oldalas cikkekben foglalkozik a kép sorsával. Ko­vács Béla dr. ügyvéd, aki a képet külföldire szállította ki, mint utólag megállapították szabályszerűden kiviteli engedély alapján nem hajlandó a kép rejtekhelyét elárulni, -noha a magyar kormányt az olasz kormány sürgeti a kép átadására. Tegnap délután Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter elnöki és ével a pénzűgy: minisz í e;ri uriíb an an- 'két volt amelyen Kovács Béla dr. kijelen' tette, hogy csupán az esetben hajlandó a k'ép rejtekhelyét elárulni, ha a kormány írásbeli kötelezettséget vállal arra, hogy a kép át­adása esetén neki 5000 dolárt, azaz négy száz millió magyar koronát kifizet Emiatt azután a tanácskozás megfeneklett. Tegnap este detektívek jelentek meg Kovács Béla lakásán. Az ügyészség ren- 1 deleiére orgazdaság büntette miatt letar­tóztatták és beszállították a ügyészség Markó-utcai iogházába. Ma reggel a vizs­gálóbíró kihallgatta Kovács Bélát és kíhir- i dette előtte a vizsgálati fogságba helyezé­séről szóló határozatát. Kovács a letartóztatás ellen felíolyamo- dást jelentett be, de valószínű, hogy mind­addig fogságban marad, anrig a képet íki nem szolgáltarja. Ezzel egyidejűén a rendőrség erélyes nyomozást íniditott annak kideríté­sére, hoigy a nagy értékű képet Kovács hol helyezte letétbe. Kovács Bélát ma délelőtt kihallgatta a vizsgálóbíró, aki előtt Kovács Béla kijelen­tette, hogy hajlandó a kép rejtekhelyét meg­nevezni, ha a pénzügyminiszter a feljelentést visszavonja. Kovács ügyvédje ma sürgős ki­hallgatáson jelent meg Korányi pénzügymi- fiiszternél. Mikor Kovácsot kivezették a vizsgáló­bíró szobájából, a folyosón álló leányának odaszólt: „Mondd meg anyádnak, hogy hol­nap hazamegyek!“ Itt a Mars Leleplezték a teleszkópos embert — A P. M. H. eredeti prágai riportja — Prága, augusztus 6. A Zsofin-sziget előtt az ut szélén hatal­mas teleszkóp mered az égre. A nagy táv­cső körül nagy csoport ember. Asszony, íérfi, gyerek egymás hátán. A távcsőbe egy­szerre csak egy ember nézhet, az is csak félszemmel. A többi türelmesen vár sorára, s a markában szorongatja a koronát, amit a „belenézés“ előtt a távcső dirigensének tenyerébe kell beletenni. A legtöbben a te­leszkóp irányában vizsgálják a csillagos eget. Hátha megláthatnák a Marsot szabad szemmel is és megtakaríthatnák a koronát. A teleszkópos ember közben csillagá­szati előadásokat tart. „Jobbról van a Ju­piter a hét holdjával, balról az Uranus s azok között az a holdalaku a Mars. A Mars most van a legközelebb földünkhöz. A te­leszkópon át élesen láthatók hegyei, völ­gyei, falyói s az a szabályos óriási csator­nahálózat, ami a Mars-lakók munkája. Egy koronáért akárki megnézheti a Marsot. Szemléleti idő egy teljes perc.“ A teleszkóp csövébe egy szakácsnő bá­mul s azt mondja: „Jé-“ Elegáns dáma vált­ja fel, kinek ajkáról egy „Ah!" felkiáltást csal a csodálkozás. Egy magyar baka: „Is­ten uccse, a Mars!“, kövér hentesmester: „Nagyszerű, csodálatos!“ — felkiáltásai csi­nálják a reklámot a teleszkópos embernek. Mindenki kezd izgatott lenni s már taszí­tják egymást, hogy előbb jussanak a te­leszkóp végéhez. Most egy hosszú, fehérszakállas öreg ur lép á távcsőhöz. Egy pillanatra belenéz az üvegbe s- aztán felegyenesedik és éles han­gon kiáltja a körülálló tömegbe: „Emberek! Ez csalás! A távcső belse­jében a nagyitó üveg alatt egy üveglemezre van rárajzolva a Mars képe." ! A tömeg felzudul. A teleszkópos jám­bor hebegni kezdi a védelmét, de a közön­ség már ítélt. Feldöntik a teleszkópot s rá­taposnak. Mindenki rúg rajta egyet. Nem azok a mérgesek, akik lefizették a koronát, de azok a bosszúállók, akik még hozzá sem jutottak a teleszkóphoz. A tömegnek az a része, amelyik már látta a Marsot. inkább dühös a nagyszakállu öregre; aki illúzióját tönkretette. Kap is néhány oldalbalökést. A tömegharag lassanként eloszlik s ott hogyják a teleszkópos embert, aki szomo­rúan bámul összetaposott nagyitójára. — Pedig egész jn üzlet volt, — mor­mogja a jámbor. Marokkó r7TYTTYYTYYTYYY7TYTTY7TT7TVTYYTYYTV7Y7VYYTTYT7V­► r ► £ \ Ismét kaphatók a világhírű í [ | cipőfö i Prága, „Shocclub", JmtlFiSská 16. ► l 6 rfTTVTTTTTTTftVTTTTTTTTfTTTTTTTTTTVTVTTTTTT^^^^' Tetuán, augusztus 6. A Gibraltár felől hideg szél rohan végig a partokon s lehüsifi Malaga hőségét. A zöld tenger a látókör szélén csodás kékségben ra­gyog. A parton puha, aranysárga homok, me­lyet a bokrok szallagja szeg körül s azon túl réti szőnyegek pompáznak. A tenger tükrén egy-egy halászcsónak vitorláját dagasztja a szél. A part mellett a spanyol tábori őrség szuronjmin a nap ezer ia-fia ragyog. A réten német újoncok gyakorlatoznak. Egész zászló­alj szőke, fiatal katona gyakorolja a fegyver­fogásokat a perzselő sugarak forróságában. Az újoncokat német altiszt német nyelven vezényeli. Egy kőhajitással odább a spanyol vezényszó járja. A német fiuk az idegen légió zászlóaljában szolgálnak. Tetuan város valóságos katonai tábor. A város kapuját elhagyni életveszélyes. Közel a városhoz, a hegyek között tanyázik az öreg Raisuli banditavezér s haj tó vadásza tót rendez az eltévedt európaiakra, akiket foglyul ejt s csak óriási váltságdíj ellenében bocsájt sza­badon. A németeket azonban nem bántja, ha német kerül a hálójába, jó szóval bocsátja szabadon. Tetuantól nem messze székel a marokkói lázadók főparancsnoka, Abdel Kanin, aki európai műveltségű ember. Öt nyelvet töké­letesen beszél s kitűnő hadvezér. Spanyolor­szágnak ma is sok gondot okoz s a jövőben előreláthatóan még több bajt csinál a hidal- góknak. Tetuanban egészen mások az emberek, mint a mi Európánkban. Különbek. Bárso­nyos, szénfekete . a szemük pupillája, kezeik keskenyek, hosszuujjuak, tartásuk, mozgásuk szinte fenséges, fejedelmi. Európai embert el­bűvöl ez a város. Az ó- és ujtestamentum elevenedik itt meg. Itt van Kánaán csodája, itt lovagol fehér lován Éliás. Az utak mentén vakok, sánták, süketek, koldusok biblikus alakjai. Jób, Ezékiel, Dániel s a többi testa­mentuma férfi itt jár az utcákon A boltokban a csodás árut órákszám dúl­hatjuk, a boltos mégsem tukmálja áruját. Rád sem néz. Ha venni akarsz, fizetsz, ha nem vész, mehetsz észrevétlen. Az utcák keske­nyek, a kis tereken kertek pompáznak. Sudan asszonyai ébenfából faragottak, karjukon, lá­bukon fémperecek csörögnek. Ezer színben font szőnyegeket árulnak. Lárma, zaj nincs. Nyugodtan, csendesen cserélődik a szó. A férfiak sápadtak, méltóságteljesek. Köszönté­sük kedves, járásuk lassú, modoruk kellemes. A kígyósán kanyargó utcákon súlyos te­herrel megrakott szamarak haladnak gyors lépéssel. Itt-ott egy kút, lépcsőjén jámbor hivő imádkozik. A fátyolos asszonyok úgy járnak, mint a pinguinek: nehézkesen, támo­lyogva. Homlokuk, álluk és arcuk el van ta­karva, a fátyol fölött nagy karbunkulus sze­mek villognak. Az erős nézésű asszonyok tekintete szinte perzsel, mohón néz a fehér ember arcába, aztán lehunyja a szemét. Az utca során föltűnik a néger nő is. Balkezével a vállán álló korsót tartja, jobb kezével a korsó fenekét támasztja alá. Öltözete mind­össze egy fehér kendő. Tetuan környékére kilovagolni veszélyes mulatság. A sziklák felé virágos réteken át visz az ut. A lovak telivér arabs paripák. A tenger mellett a levegő sós, a nap veszettül perzsel s a horizonton Tetuan látképe bájos alabástrom gyűrű, Körül a hegység regényes lánca, arra felé menni azonban öngyilkosság. A nagyvezér palotája hatalmas épület. Szobái termek, de keskenyek. Minden terem két végén magas ágy áll, a falak mentén pe­dig gyönyörű szőnyegek s hímzett párnák. Az asztalon ezüstszamovár. A fehér falakon a korán bölcs mondásai aranybetíikkcl ra­gyognak. Ebben a palotában élt az arabok aranykorában II. Hakam, aki négyszázezer- kötetes' könyvtárt gyűjtött s Cordobán hu­szonhét iskolát állított föl. A mostani nagyvezér fia Granadában gimnáziumot végzett és tökéletesen beszél spanyolul. „Európai a műveltsége", — mond­ják az arab főembcrck merev arccal s bizo­nyára az arab nemzet aranykorára gondol­nak.,, •"' Egy manikűrös kisasszony karrierje A fodrászszalonból — a palotába Prága, augusztus 5. Sir Davis, Kanada leggazdagabb embere, akit kanadai Rockefellernek hivnak, házaso dik. Sir Davis házasságát az teszi különösen érdekessé, hogy egy fiatal, csodálatos szép­ségű grófnőt vesz feleségül, aki karrierjét egjf szálloda manikürszalonjában kezdte. Cily Kerian atyja San Orleánsban sze­gény munkásember volt, aki nagyszámú csa­ládját nem tudta ellátni. Gyermekeit egész fiatal korban szétküldte a világba, hogy meg­élhetésükről maguk gondoskodjanak. A kis Cily még nem volt tizenhat éves, amikor ken­dőbe kötött motyójával munkát keresett New Yorkban. Egyik külvárosi postahivatalnál ta­karítónő lett, majd kitanulja a manikűrözési s állást vállalt New York egy másodrendű szállodájának fodrásztermében. Itt tűnt föl rendkívüli szépsége egy vándor kabarédirek­tornak, aki magához vette, kiképezte kuplé- énekesnőnek s a társulatával körútra vitte. A kis Cily a kabarétársulattal elkerült szülővárosába, Orleánsba is. Zsúfolt nézőtér előtt lépett a színpadra Cily Kerian, de ami­kor a lámpák előtt megjelent, a nézőtéren megismerte régi iskola társnőit, akik előtt annyira szégyelte hiányos toalettjét, hogy sirva kifutott a színpadról. Az előadáson jelen volt az olasz követ­ség attaséja, Moroni gróf is. A jó lelkű grófot a szép Cily annyira meghatotta, hogy nyom­ban megkérte a kezét és feleségül vette. A fiatal pár Olaszországba utazott s hét eszten­deig a legromlatlanabb boldogságban éltek. Később azonban elhidegültek egymástól, a gróf visszament Amerikába, felesége azonban Európában maradt s válópört indított férje ellen. A szépséges grófné Monté Carloban te­lepedett meg s a játékkaszinó állandó ven­dége lett. Itt ismerte meg öt Sir Davis, aki csakhamar szerelmes lett a gyönyörű asszony­ba, elvált a feleségétől s oltárhoz vezette a kalandos múltú grófnét. Sir Davis Monté Carlo legszebb villáját vette meg feleségének nászajándékul. Ez Sir Davis házasságának története, amely az egész világsajtót bejárja. A megszokott bolgár miniszterek Jugoszláviában Belgrád, augusztus 6. A szófiai Alexander kórházból megszökött volt miniszterek, Kristo Stojanow és Nedejiko Atanazov teg­nap négy magas állású tisztviselő és egy ezredes kíséretében négy napi buMosás után megérkeztek Cariibrod jugoszláv határváiros- ba. Mindketten leijeién tették a jugoszláv ha­tóságok előtt, ho'gy Cankov terrotisztikus uralma elviselhetetlen. A parasztipáft ma erő­sebb, mint valaha s általános az a meggyő­ződés, hogy a Cankov kormány napjai meg vannak számlálva. WmaráJóiföri ■Jf'GTjOmM & * London. A dublini konferenciát, amelyen az ,ir határ- megálLapitó bizottság megalakításáról tárgyaltak, tegnap este fél kilenc órakor fejezték be. * Genf. A Fiatalemberek Keresztény Szövetségének világbizottsága (YMCA) legutóbb megtartott ülé­sén elhatározta, hogy legközelebbi világkonferen­ciáját 1926-ban Helsingforsban fogja megtartani. * Berlin. Mint Stuttgartból jelentik, az ottani antant­bizottság épületének ablakait az éjszaka folyamán kővel beverték. A tetteseket letartóztatták. * Belgrád. A rendőrség Ó-Cagora mellett titkos kommu­nista gyűlést fedezett fel, amelynek résztvevőit letartóztatta. * Moszkva. A kínai kormány, amely Szovjetoroszorszá- got két hónappal ezelőtt elismerte, a pekingi orosz követség palotáját a többi követségek tiltakozása miatt csak auguszus 15-cn adja át az uj orosz kö­vetnek. . * * Varsó. Soohaiécvicz tanár és Stanislavsiky, a mosz­kvai orosz-lengyel vegyes bizottság tagjainak le­tartóztatása miatt a lengyel külügyminiszter eré­lyes jegyzéket intézett Oroszország varsói kép­viselőjéhez. A dombraui széumedcnce munkásainak ki­lencven százaléka a kommunisták által rendezett sztrájk ellen szavazott. Kattowitzban ismét meg­kezdődött a munka. Széles víztükör és virágos, gazdag rétek kö­zött vezetett az első s mi a gyermekség kék látá­sával szaladtunk az elguritott labda és a lepkék után. Mennyire ismertük az ut szeszélyeit — hogy örültünk a szelíd lejtőknek, amelyeken a karika és fürge lábaink könnyedén vittek bennünket! Örök napfény és boldog tavaszok közepette sza­ladtunk — mindig a mában, sohasem a tegnap után vagy a holnap elé! Milyen jók voltak az utak — partjukon friss-zöld padok kínálták a pihenést, a kavicsok alatt villogó, aranyos bogarak futkos­tak s vidám pavilonokban nagyszerű cukrok és osokoládérudak csalogatták nyalakoctó étvágyun­kat. Magunk mögött hagytuk a gyermekség útját; nehéz és lelketlen tradntkockáko nvagy kánikulá­ban olvadó aszfalton jártunk — oh, még mindig fütÍ3rös szájjal róttuk a városok útját s lábaink vidáman ették a kilométereket. Hányszor jártuk körül a templomokat, ahol számos örök szerel­münknek adtunk. találkozót, zárt ablakok előtt csavarogtunk s az utak kitárultak a jövő felé. Megértettük a perspektíva mély varázsát; a bol­dogság ott vár ránk, ahol a vasút sinjei s az uta­kat szegélyező topolyák összeérnek s hogy is le­hetne végig nem járni az utakat, amelyek a meg­álmodott célhoz vezetnek? Megindultunk az utón — most már összeszori- tott foggal, kezünkben az elszántság' és akarat görcsös vándorbotját tartottuk — már tudtuk, mer­re és hova megyünk. Szines kis házak csalogat­tak — nem álltunk meg; dús kertek mellett halad­tunk el s kiszáradt torokkal néztük a nevető gyü­mölcsöket — és mentünk tovább. Lábunkról le­rongyolódott a cipő, hamubasült pogácsánk el­fogyott, éjszakák onmappal okon át vándoroltunk és vándoroltunk, ősz lett, a szél csontig vágott szinehagyott rongyaink között, lábunk íelsebese- dett s az ut vezetett tovább, könyörtelenül és kö­zönyösen. Tél volt s egy utszéii kereszt mellett' megál- lottunk. Fáradt szemmel néztünk körül; mintha már láttuk volna ezt a tájat, valamikor nagyon régen, napfény és csattogó füttyök koncertje köze­pette. Igen —ez a mi utunk volt, az örök ut, mely nem fogj'' el lábunk alól soha, a roppant kör, mely­ben nyarak és telek súlyával megrakoitan hajszol­juk saját nyomunkat s amelyből nem jutunk ki soha, sohasem. Gregorián. — (Apponyí Albert gróf Pozsonyban.) Pozsonyi tudósítónk telefonálja: Apponyi Al­bert gróf ma délelőtt magánügyben Pozsony­ban tartózkodott. — (Megoperált szenátor.) Pozsonyi tudó­sítónk jelenti telefonon: Schmith Jenő keresz­tényszocialista listán megválasztott pozsonyi német szenátort egy bécsi szanatóriumba szállították, ahol epekő bántalmai miatt megoperálták. Az operáció sikerült. — (A Venkov a vasutiigyi miniszter ellen.) Az agrárpárti Venkov vezércikkében a cseh-szlovák gyümölcsexporttal foglalkoz­va megállapítja, hogy kellő racionális politi­kával igen nagy jövedelemre tehetne szert a köztársaság a szlovenszkói és ruszinszkói gyümölcsnek külföldön való elhelyezésével. Az osztrák kormány ötvenszázalékos vasúti fuvardijkedvezménsd adott a gyümölcsex­portőröknek s ezzel előmozdította ennek a fontos mezőgazdasági ágnak a fejlődését. A cseh-szlovákiai vasutügyi miniszter, meüss- leg megemlítve: a szocialista párt embere nyilván azért, mivel agrárérdekről van szó, nem akarja megadni a tarifakedvezményt sem az exportgyümölcs számára, sem pedig a belföldön, pedig ezzel Prágában is jelen­tősen olcsóbb lehetne a gyümölcs, ha a ru­szinszkói szőlő csak némi szállítási kedvez­ményt kapna. — (Hlinka püspök akart lenni.) A Slo- vensky Dennik közli a Rózsahegyen. 1918 no­vember 28-án tartott katolikus lelkészgyülés jegyzőkönyvének egyes részeit, amelyek sze­rint a gyűlésen szóba került a szlovenszkói érsekség fölállítása is. A jelenlévők Hlinkát kandidálták erre a méltóságra, aiki a jelölés ellen nem tiltakozott. A Slov. Dennik továbbá közli azt is, hogy Hlinka személyesen jelent meg Srobár teljhatalmú miniszternél, akitől érseki kinevezését kérte, Srobár azonban Hlinka eme kérését elutasította. A cikk első része megfelelhet a valóságnak s abban senki sem találhat semmi kivetni valót, ha egy gyü­lekezet Hlinkát kandidálta érseknek s ebből még nem lehet következtetni a jelölt nagyra- vágyására, mert ily módon egyetlen testület sem választhatná meg még a funkcionáriusait sem. A jelentés második része csak kohol­mány lehet. Nem tételezzük föl ugyanis Hlin- káról, hogy az egyháziogban annyira tudatlan lenne, hogy Srobártól kérte volna érsekké való kinevezését. — (Kommunista gyűlés a drágaság ellen Pozsonyban.) Pozsonyi tudósítónk jelenti te­lefonon: A kommunisták ma délután 5 órakor az egyre növekvő drágaság miatt gyűlést tar­tanak. Utak

Next

/
Thumbnails
Contents