Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-27 / 194. (642.) szám
Nemzeti demokrácia (fi.) — augusztus 26. Szent-lyány József képviselőnk rimaszombati beszédében a nemzeti demokrácia jelszavát dobta bele a közvéleménybe és ez a jelszó sok mindent kifejez, amit már eddig is éreztünk, csupán „önálló névvel nem jelöltünk meg. Rajtunk áll most, hogy a fogalmat megtöltsük tartalommal és hogy a jelszót következetesen keresztül vigyük az élet minden vonatkozásában. Hiszünk nemzetünkben, vigaszt merítünk múltjából és bizva-bizunk jövendőjében. Hisz- szűk, hogy mindaddig, amig nemzeti érzésünkből folyó jogos kívánságaink kielégítést nem nyernek és amíg egy nemzethez illő, szabad élet föltételeit meg nem szerezzük, mindaddig nem fejthetünk ki az egyetemes emberiség érdekében oly áldásos működést, amilyenre a bennünk rejlő értékek és tehetségek máskülönben képesítenének. A nemzetiségi elv, Fichi-e és Mazzini tanítása óta a közelmúlt évtizedek fejlődésének legjelentősebb mozgatója, a mi korszakunkban távolról sem nyert még általános elismerést, hiszen a népeknek egész sora — közöttük mi is — idegen hatalmak uralma alatt él, amelyek még azt a keveset sem akarják a meghódított nemzetek fiainak megadni, amit az emberiségnek lassan ébredező lelkiismerete a béke- szerződések kisebbségi védelmének ‘tormádban számukra hét pecsét alatt biztosított. Ezért az emberiség általános javát véljük szolgálni akkor, amikor nemzetünk igazságos ügyéért, annak főn maradásáért és jobb jövőjéért minden rendelkezésünkre álló eszközzel síkra szádunk. Sziklaszilárd meggyőzőcjjésünk. hogy az emberiségnek érdeke is megkívánja a rajtunk elkövetett igazságtalanságok orvoslását, mert mindaddig, amíg valakinek nemzeti érzülete é.s anyanyelve miatt bántódása esketik, mindaddig hiú agy Fém ábrándozni a szociális probléma végleges megoldásáról, vagy az Európai Egyesült-Államok megalkotásáról. Az emberiségnek mindenekelőtt a nemzetiségi kérdést keli megoldania; ez a priusz és csak azután kerülhet sor a többi nagy probléma szabályozására. A mi nacionalizmusunk tehát nem szűk látókörű sovinizmus, hanem a humanitás eszméjét sarkaló princípium és ezért nem is vezethet a más nemzethez tartozók gyűlöletére, hanem ellenkezően, magával hozza azok szeretetét és megbecsülését az emberiesség szent nevében. Ez c szeretetünk és megbecsülésünk különösen meleg lesz sorstársainkkal: a velünk századok óta együtíéiő szlovákokkal és németekkel szemben, akik serényen dolgoztak együtt őseinkkel a mindnyájunkat átölelő kul- turközösség megteremtésén. Hiszünk a demokráciában is. De nem abban az áldemokráciában, amely politikai és jogi válaszfalakat emel az egyes nemzetekhez tartozó állampolgárok közé, amely a magasabb kultúra lerombolása által szeretné nivellálni a kulturális különbségeket és gazdasági privilégiumokkal igyekszik föntartani az uralkodó nemzet mesterséges túlsúlyát, hanem abban az eszmei demokráciában, amely boldoggá tudta tenni Helvécia szabad fiait. Hat esztendő szenvedései között lélekben és érzésben mindnyájan közelebb kerültünk egymáshoz; a társadalmi válaszfalak nem omoltak le nagyon közöttünk, de lényegesen alacsonyabbak lettek és ma sokkal jobban érezzük azt, ami összeköt, mint ami elválaszt bennünket egymástól. Az öss.zetiartozandóság- nak ezt az érzését naprói-naprá el kell mélyítenünk. Tanuljunk a esetiektől, a lengyelektől, az Írektől és szerbektől, akik nemzeti küzdelmükben annak köszönhették sikereiket, hogy abban egyformán kivette részét a társadalom minden osztálya és rétege. Ne tegyünk különbségeket egymás között, ha csak nem azért, mert ez, vagy az az ember jobban veszi ki részét a nemzeti kötelességteljesités, nagy munkájában. A demokrácia érzése hasson át bennünket az egymással való érintkezésben: csak a sorstestvért lássuk meg a másikban, aki magyarságának ugyanazt a nehéz keresztjét cipeli hátán, mint mi. Bizonyos, hogy/ hat esztendő alatt hatalmas metamorfózison ment át a lelki életünk: nemzeti érzésünk átfogóbbá, demokratikus érzületünk pedig bensőségesebbé vált azóta, de azonkívül ez a két érzés jobban össze is forrt mibenniink. Látjuk ugyanis, hogy nemzeti törekvéseink sikere föltételezi a nemzet egyetemének, valamennyi osztályának szoros együttműködését és minél nagyobb tömegek megmozdulását, ami demokratikus módszerek alkalmazása nélkül elképzelhetetlen, de ugyanakkor látjuk azt is, hogy minden társadalmi osztálynak érdeke nemzeti törekvéseink diadala, mert hiszen a hatalom nemcsak nyelvünkre és iskoláinkra, de gazdasági létünkre és kenyerünkre is tör. A nemzet ügye nem győzedelmeskedhetik, ha a küzdelemben nem vesz részt minden fia, de viszont az egyeseknek is el kell bukniok, ha mindnyájunk mentsvára: nemzetünk oly rohamosan tovább elérő tienediik, mint az elmúlt esztendőkben. Jelszavunk ez legyen tehát: mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért. Hs*2K®f*ÍWfáll* €1 lté|»VlS®lAlMdUMHtf A képviselöház elnöksége vetett véget a kópviseiöház összehívási időpontjára vonatkozó találgatásoknak, amennyien az első ülést szeptember 4-én délután négy órára hivta össze. Az első ülés napirendjén a szíovenszkói és ruszinszkói ipartörvény, valamint az állandó bizottság tagjainak megválasztása szerepel. A képviselőház ezenkívül néhány mentelmi ügyről fog tárgyalni így Taussik Hermán kommunista képviselőt a kassal ügyészség kéri a kormány megsértése miatt kiadni Taussíkkal különben is sok baj lesz az első ülésen, mert a pozsony? ügyészség egyrendbeli elnöksértés miatt, egyrendbeli közcsendháboritás miatt és kétrendbeli rágalmazás miatt kéri kiszolgáltatni Jung német nemzeti szocialista képviselőt a troppaui országos bíróság a rendíörvény alapján kéri kiadni. Az ülést elnöki értekezlet előzi meg. Berlin, augusztus 26. IÁ birodalmi gyűlés tegnapi napja sem tisztázta a politikai helyzetet, azonban a lapok nyomán bizonyossággal megállapítható, hogy a német nemzeti frakció a szavazást nem teszi pártkérdé'ssé s így a Dawes-törvé- nyek mellett szavazó német nemzeti képviselők nem vétenek a pártfegyclem - ellen. A Kreuzzeitung kijelenti, hogy „a német nemzeti párt tiszteletben tartja az alkotmány 21. szakaszát, amely szerint a képviselők, mint az egész nép kiküldöttjei, csak lelkiismeretűknek tartoznak felelősséggel és pártkényszer utján nem késztethetek szavazásra. Senki oly élesen nem harcolt a párt kényszere ellen, mint Helfferich dr.“ Egyre érezhetőbbé válik a német nemzetiek vágya á nagy polgári biok megalakítására. Erre mutatnak a Deutsche Tageszeátung megjegyzései is, amelyek többek között a következőket mondják: Sem a német néppárt, sem a centrum nem kételkedhetnek abban, hogy a Dawes-törvények élet- beléptetése után a polgári pártok együttműködése mellett még nyomosabb okok szólanák, mint most. Mindenesetre érdekes, hogy a nacionalista lap már most számol a Dawes-törvé- nyek elfogadásával A Berliner Tagé blatt a német nemzetieknek a kormányba való belépése ellen nyilatkozik és pedig nemcsak bel- hanem külpolitikai okokból. A megértésnek az a légköre, amely Franciaország és Németország között az utóbbi hetekben kialakulófélben volt, ebben az esetben föltétlenül megsemmisülne és Herriot engedékenységére a Ruhrvidék kiürítése tárgyában aligha lehetne számítani. Marx dr. kancellár az éjszakai órákban tartott beszédében főként Hergt dr. német nemzeti képviselő ellen fordult s kijelentette, hogy a birodalmi kormány, tekintet nélkül arra, hogy a birodalmi gyűlés elfogadja-e a Da- wes-förvényeket, vagy sem, alá fogja írni a londoni egyezmény jegyzőkönyvét. Ha a birodalmi gyűlést föloszlatják, az uj választások szeptember 28-án lesznek. A szociáldemokraták a birodalmi gyűlés feloszlatását követelik Hilferding dr. szociáldemokrata képviselő a vita folyamán a következő nagyjelentőségű kijelentést tette: „Ez a kommunista nacionalista blokkal rendelkező birodalmi gyűlés munkaképtelen, amelyet el kell távolitani. A választások eredménye fogja meghozni a döntést. Ez a birodalmi gyűlés nem képviseli többé a nép véleményét s teljesen megérett a feloszlatásra. Harcolni akarunk és győzni fogunk.4* A hangulat azonban változatlanul pesszi-| misztikus s a polgári pártok és a szociálde-' mokraták a birodalmi gyűlés föloszlatását. illetőleg a népszavazást, ha nem is biztosnak, de legalább is valószínűnek tartják. Hergt dr., a német nemzetiek egyik vezére beszédében kijelentette, hogy a német nemzeti párt a .javaslatokat ugyan el fogja utasítani, azonban a végleges szavazás előtt az egyes törvényjavaslatokhoz módosító indítványokat fog benyújtani. Amint köztudomású, a londoni jegyzőkönyv megváltó''tat- hatatlan, amelyet csak elfogadni, vagy elutasítani lehet. Amennyire Hergt homályos beszédéből kivehető, csupán párthatározatokról lehet szó, amelyeket a birodalmi gyűlés a kormány figyelmébe ajánl. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy ez az az ajtó, amelyet a német nemzeti frakció nyitva akar tartani. A csütörtöki ülésen döntésre kerül a sor, azonban a kormány szombaton minden körülmények között aláírja a londoni jegyzőkönyvet. A megszállott területekről naponként érkeznek a legkülönbözö gazdasági körök sürgető fölhívásai, amelyek követelik, hogy a londoni egyezményt minden körülmények között fogadják el. A birodalmi gyűlés ma kezdte meg a londoni megegyezésből következő törvényjavaslatok' második olvasását, amelyet több csoportra fognak osztani. Az első csoport a bankokra, a második az ipar megterhelésére, a harmadik a birodalmi vasutakra s a negyedik a kis érő törvények re vonatkozik. Szavazásra azonban csupán a tanácskozások végén, tehát szerdán délután kerül a sor. Elsőnek Dietnich német nemzeti vitatkozik a birodalmi kancellár nyilatkozatával, kinek szemére veti, hogy a legutóbbi kormányalakításnál megakadályozta a tényleges helyzetnek megfelelő többségi párt alakítását. A szónok Schaoht dr.-nak, a Birodalmi Bank elnökének eljárásában hibáztatja azt, hogy hatáskörét túllépi. A ffiimkifü Hisoroiiiiflfoüfcrencia (g.) Prága, augusztus 26. Arról a konferenciáról, amely holnap kezdődik Laibachban s amelynek különös érdekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy először debüttál az uj jugoszláv külügyminiszter, senki, még a hivatalos kommüniké sem mondhatja, hogy az „szoká- sos“ összejövetel és az időközönként megismétlődő eszmecsere lesz. Ezt a konferenciát' az európai politikai helyzet szükségszerűen involválta i ’ s ha van még pozitív célkitűzés és politikai í irányvonal a kisanfantban, mint három állam ! érdekcsoportjában, úgy ez a konferencia a kisantant létére és jjel- | legére sorsdöntő lehet. Arról van ugyanis szó, hogy a londoni | konferencia után és a népszövetségi ülés I előtti intervallumbain az európai nagy politi- I kának határozott és uj eszmevilága kezd ki- j alakulni és talán annak a történelmi fejezet- 1 nek éljük első bekezdését, amely fölé ezt Írhatják egyszer a történetírók: a revíziók kora. Elkövetkezett az az idő, amikor megmozdult a háború utáni, hermetice elzárt és az airi mt ' üvegburájába kény szeri tett európai politikai levegő és friss szellő kezdi tisztítani d penészt és fülledtséget s amikor minden érdekelt nagypolitikai faktor az elérhető realitáshoz és a fokozatos tisztítási folyamathoz alkalmazkodva, revideálni kezdi önmagát, hogy előkészítse magának az európai politikának revízióját. Ha a politikának geometriája is lenne, pontosan ki lehetne számítani az egyes politikák revíziójának, vagy talán helyesebben: realizálásának szögét, sőt ábrázolni'is lehetne azt, mint fordult a francia politika a jóvátétel! fókusz körül Versaillestől Londonig s az angol politika mint realizálódott a választások előtti helyzetből a mai kiegyenlítési stádiumig s a német politikának irányvonalai mint törték át az enteote cordíale zárt körét s mint alapozzák ott meg szerepük jelentőségét. Az események ebben a periódusban forrnak és halmozódhatnak. Kezd elmúlni az az idő, amikor elvként kimondott fikciók kavarogták a levegőben s kezd tisztulni a háborútól inficiált ideológia, hogy helyet adjon annak, ami e politikának hivatása és értelme: az elvek harcának, vagy összeegyeztetésének, a realitások uralmának az irracionális elképzelések hegemóniája helyett. És ebben a periódusban a kisebb politikai front, a legagi- Iisabb: a kisantant sem maradihat mozdulatlan. A politika — mint eszmeáradat — nem ismer mesterséges gátakat s nem kérdezi sem Benest, sem az uj jugoszláv külügyminisztert, tetszik-e neki, vagy sem, de beleviszi a hatóerejét az ő érdekszféráikba is. Hat és parancsol. A jelen esetben a revízionizmust parancsolja. Ezt érezniük kell a kisantant politikusainak és hozzá kell látótok a saját formációjuk reális és okos átgyúrásához, ha bele akarnak illeszkedni az európai politikának nagy akcióiba. A laibachi tanácskozás azt mutatja, hogy ezt érzik és ennek gondja megüli politikájukat. Annál is inkább érezhetik, mert a júliusi prágai konferencia óta magában a kisálltán tban is eltolódások történtek és pedig a kisantant létének alapjaiban, kiesvén onnan 100 cscls-síl. Koronáén fizettek ma, augusztus 26-án; Zürichben 16.02 svájci frankot Budapesten 230200.— magyar koronát Becsben 213 300.— osztrák koronát Berlinijén 12500080000 QQQ*—német márkát éjf' ül. évfolyam 194. (642.) szám Prága, szerda, 1924 augusztus 27 Politikai főszerkesztő: * « , , , A felelős szerkesztő távollétien Petrogalli oszkár dr. A oziovenszkoa es Kaszmszkoi özovefkezeit Jiilsnzeki Partok a szerkesztésért felelős: , politikai napilapja Gál István FLACííBARTR ERNŐ dr. adminisztratív főszerkesztő. A német kermiiur sxembafew aláírja m feMfc'si fe#V®sméniFt Nem less tekintette! a német nemzetiek állásfoglalására Szeptember 28-án uj választások
